Mór Jókai strana 15 z 23

?? Hát énrólam is beszéltek? Meg a sárga rózsáról? ? Én nem tudom, mi a szösz az a sárga rózsa! Annyit tudok, hogy mikor múlt pénteken úgy volt, hogy a teheneket elhajtják, a Ferkó bácsi bement a karámba a tarisznyáját kihozni, hát akkor a szure ujjából kihúzott egy tarka keszkenot, abba volt betakarva egy sárga rózsa, azt sokáig szagolgatta, még a szájához is nyomta, azt hittem, meg akarja enni: azután kihúzta a kalapja bélését, az alá bedugta a sárga rózsát, úgy tette fel a fejére. Ebben lehetett a babona. A csikós akkorát ütött a botja bunkós végével az útjában álló ökörfarkkóróra, hogy az szerteszét repült. ? Hát má mit vétett kendnek az a királydárda? Nem annak volt ez az ütés szánva? ? Hát már most mi lesz megint? ? kérdezte a legénykétol a csikós. ? Mármint tegnap elokerültek a morva hajcsárok is gyalog sorban. Aztán meghányták-vetették a dolgot a számadóval. Most már majd Tisza-Füred felé fogják hajtani a teheneket, de borjastul valamennyit. A ,hídról csak nem ugrálnak le. Azt mondják, a borjaikért szaladtak haza. De a Lacza csak úgy nevet magában. ? S megint a Lacza Ferkó fog velük menni? ? Alkalmasint, mert azóta mindig ösztökéli a számadó. De a bojtár nem akar még cihelodni. Azt hajtja, hogy egynehány nap kell a marháknak, hogy kifújják magukat a nagy szaladástól: maga is egész nap alszik, mint egy darab fa. Nem tréfa ám a polgári révtol a zámi karámig nyargalni egy hujjában. Hát még két napot engedett neki a számadó.?

There were six of them besides the Prior and Abbot. The seventh was away in the village, collecting the gifts of charity.     "Benedicite," began the Prior. "Here is a message from our most gracious patroness." With that he laid upon the table a sealed letter in Latin, which the others passed from hand to hand. All understood it, but it was evident that not one of them liked the letter, for they turned up their noses, pursed their lips and knit their eyebrows.     "One of us is bidden to the court of our most munificent patroness to educate her only son."     "He is a little devil!" exclaimed the Abbot.     "He talks and whistles in church," cried another.     "He reviles the saints and the souls of the departed."     "He torments animals." Each one had something to say; especially the last.     "He is the accursed child of a mad mother."     "She is the destruction of all men," continued the Abbot. "She sins against all the commandments."     "She tramples under foot all the sacraments."     "She is a raging fury and a sacrilegious witch."     "She sent her husband to his grave with a deadly drink."   

Mit adhat egy Jókai-regény a magyar olvasónak 2021-ben?A regény Erdély aranykorát megelőző korból, a II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjáratát követő időkben játszódik.E balsikerű hadművelet következményeként az erdélyi sereg színe-java tatár fogságba került, köztük Damokos Tamás csíki főkapitány, valamint Czirjék Boldizsár a furfangos székely ezermester is. Az ő szökésével indul meg a cselekmény, mely aztán Damokos Tamás kiszabadítására irányul és a továbbiakban számtalan izgalmas fordulatot vesz.Jókai kiváló történelmi regénye a mai modern művekkel is felveszi a versenyt. Hatalmas fantáziával, sok humorral színesítve letehetetlen olvasmánnyá teszik a regényt, melynek fő mondanivalója a becsület, a hűség és a hazaszeretet.Ezek még a 21. században is fontos értékek…

To a man who has earned such titles as "The Shakespeare of Hungary" and "The Glory of Hungarian Literature"; who published in fifty years three hundred and fifty novels, dramas, and miscellaneous works, not to mention innumerable articles for the press that owes its freedom chiefly to him, it seems incredible that there was ever a time of indecision as to what career he was best fitted to follow. The idle life of the nobility into which Maurus Jókay was born in 1825 had no attractions for a strongly intellectual boy, fired with zeal and energy that carried him easily to the head of each class in school and college; nor did he feel any attraction for the prosaic practice of law, his father's profession, to which Austria's despotism drove many a nobleman in those wretched days for Hungary. It was Pétofi, the poet, who was his dearest friend during the student-life at Pápa; idealism ever attracted him, and, by natural gravitation toward the finest minds, he chose the friendship of young men who quickly rose into eminence during the days of revolution and invasion that tried men's souls.

?Nehezen gyógyult be az a seb, amit Ocskay a testvérétol kapott, s ,mikor már egészen begyógyult is, akkor is egyre fájt. A dicsoségrol hazudó álmai szétfoszlottak. Maga a hadjárat, ami azután folyt, egészen elvesztette addigi lovagias jellemét, mind a két fél úgy harcolt egymással, mint akinek nem a gyozelem a célja, de a ,bosszúállás, nem saját haditervének végrehajtása, csak az ellenfelének összekuszálása. Nehéz sóhajjal jövünk ki a történetíró múzeumából, s ,nincs kedvünk az emlékekre visszagondolni. Ocskay Lászlót egyre keményebben üldözte a balsors. Hajdani hadnagyai rá-rácsaptak az ezredére, s kudarcot vallattak vele. ? Biccse alatt (hol o maga Ilonka szeme láttára egykor oly hosleg harcolt), Vajda levágta egy egész századát Ocskaynak, s az akkor éppen ott volt Ritschánt is elfogta, nehéz sebekkel elborítva. Hajdani kuruc ezrede apránkint mind átszökdösött a fejedelemhez, úgyhogy vége felé nagyobb volt az Ocskay-ezred a kuruc részen, mint a labancoknál, s Rákóczi a visszatért ezrednek éppen Ocskay Sándort tette meg parancsnokává. Ocskay László most már kerülte a harcot. Olyan volt már a lelke, mint a gyuru, amibol a drágako kihullott, csak a veszteségre emlékeztet. A hajdani dicsoség mezején csak a szégyen tarlója maradt. A késo bánatot (az ebgondolatot), a visszasíró emlékezetet csak a ,bor tudta elaltatni. Nem is portyázott már, csak kóborolt. Nem kereste a ,harcot, csak a tivornyát. Eltékozolt egy esztendot, alászállva minden becsületben.?

1876-ban íródott a regény. Bár Jókai Mór 50-70-évek között volt legtermékenyebb és legsikeresebb, hiszen ebben az időben az ő regényei tartották életben a magyar népet, mégsem szabad megfeledkezni az ezt követő időszakról. Az élet komédiásai egy kedélyes hangvételű humorral teli, de csöppet sem komolytalan mű. Jókai Mór ezt a művét ő császári és királyi felségének Erzsébet ausztriai császárnénak, Magyarország koronás királynéjának legmagasabb kegyteljes engedelmével, legmélyebb hódolattal ajánlotta.

       This happened when no train crossed the Hortobágy, when throughout the Alföld there was not a railway, and the water of the Hortobágy had not been regulated. The two-wheeled mill clattered gaily in the little river, and the otter lived happily among the reeds.        At the first streak of dawn, a horseman came riding across the flat Zám puszta, which lies on the far side of the Hortobágy River (taking Debreczin as the centre of the world). Whence did he come? Whither was he going? Impossible to guess. The puszta has no pathway, grass grows over hoof-print and cart track. Up to the endless horizon there is nothing but grass, not a tree, a well pole, or a hut to break the majestic green plain. The horse went its way instinctively. Its rider dozing, nodded in the saddle, first on one side, then the other, but never let slip his foot from the stirrup.

?Azraële remegett, midon Hasszán azt mondta: »Megöletem ez asszonyt még ma!« A vezér lelkét kísérto rém ijesztgette, meg kellett ot e ,rémtol szabadítani, hogy e gondolatot elfelejtse. Azraële sajátszeru játékot gondolt ki a gyámoltalanná lett férfi számára. A heted nap elmúlt már, melyre Hasszán kiterjesztette tilalmát, hogy azalatt senkit se bocsássanak elé, s Azraële eszébe juttatta, hogy az eloszobában tömérdek fényes követ, hírnök, aga és könyörgo várakozik, akik kihallgatásra epednek, sokan ajándékot hoztak, mások hódolatokat átadni jöttek, némelyik örvendetes hírrel jött a csatatérrol, egy pedig a ,többek között a nagyvezértol érkezett, valami fontos üzenettel a szultán parancsából. E szavak felvillanyozták Hasszán eltompult kedélyét, valami hiú, tetszelgo mosolygás látszott elterülni arcán: ? Bocsásd be oket, jöjjenek elém ? szólt örvendezve a hölgynek ?, és azután mellettem légy, s mutasd be oket egyenként, tied legyen a dicsoség! Voltaképpen az eloszobában senki sem várakozott kihallgatásra, nem voltak ott sem fényes követek, sem alázatos folyamodók, sem agák, sem hírnökök, senki más, mint a vezér saját rabszolgái. Ezeket tehát Azraële felöltöztette egyenként fényes nagyuraknak, falusi bíráknak és katonáknak, kezükbe adván lepecsételt írásokat, erszényeket, ékszereket és zászlókat, kinek mint szerepe hozta magával, s ,Hasszánt felültetve az elfogadási teremben magas kerevetére, magának és a hercegnonek egy zsámolyt tett lábaihoz, s úgy eresztgette be egyenként az ajtóorök által a felöltöztetett rabszolgákat.?

A könyv arról a korról, nemesi generációról szól, amely az 1820-as évektől vívta harcát Magyarország polgári átalakulásáért, szellemi és anyagi felvilágosodásáért.

Magláy Fülöp megragadta kedvese kezét s keblére vonva azt, könyörgött neki, hogy csak maradjanak itt ezen a szép földön együtt: hisz az asztronómia szerint a föld is csak egyike a sok égi bolygóknak: és így a ki a csillagokba vágyik, gondolja el, hogy az egyiken már rajta van s nyugodjék meg benne.

Timár Mihály teljesíti egy gazdag basa utolsó kívánságát: megmenti a lányát és a vagyonát.Timár arany ember?Timár Mihály úgy lesz dúsgazdag kereskedő, hogy magához veszi a basa kincseit.Timár csaló?Timár Mihály feleségül veszi a basa lányát, így visszakerül a vagyon jogos tulajdonosához.Timár arany ember?Timár Mihály szerelembe esik egy másik nővel, ám erről nem szól a feleségének.Timár csaló?Timár Mihály végül a feleségét és a szerelmét is boldoggá teszi.Timár arany ember?Timár Mihály megszökik otthonról, és elbújik egy szigeten.Timár csaló?Jókai legkedvesebb regényének modern, könnyen olvasható változatából kiderül, hogy Timár valójában arany ember vagy csaló.

Az első, 1888-as, majd e mostani megjelenés alapjául szolgáló 1893-as kiadás óta íme ismét olvasható Jókai szellemdús, sajátos humorú anekdota-gyűjteménye, a Jocus és Momus. Remek körképet és korképet kapunk a 19. század második felének politikai, társadalmi eseményeiről, pletykáiról, furcsaságairól, huncutságairól. Különösen kedvesek a Deák Ferenc-anekdoták, a félreértésekből fakadó mulatságos helyzetekről, a népi kópéságokról mesélő írások. Jókai páratlan szókincse, beleértve a monarchia mindennapos idegenszó-használatát is, különös élményt nyújt olvasóinak. Már címadása is jókaias: a latin iocus tréfát jelent, a Momus a Mómosz latinosított változata, aki a görög mitológiában a gúnyolódás, a kritika istene, az írók, költők patrónusa.

A krimi felhőtlen kikapcsolódást ígér, különösen ha a szórakoztatásról a magyar és a világirodalom nagyjai gondoskodnak: E.A.Poe, Edgar Wallace, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Csáth Géza. Történeteik a gazdag írói fantázia szülöttei még akkor is, ha megtörtént bűnesetekről szóló tudósítások szolgáltak a novellák forrásául. Az irodalmi detektívregény nyújtja egyedüliként az olvasónak azt a könnyű, de pótolhatatlanul izgalmas logikai örömöt, amely a krimi hatásának titka és a rejtvényfejtés lelki magatartásának közeli rokona.

Vala pedig Hornyicsek Vendel gazda Isten jó voltából öt mázsa és tilenkilencz font ő testi állapotjában, s nem vala az a töltött bárány és fél akó ser, melytől ő megijedt volna. Feje egész orbis pictus vala, méltó vetélytársa bármely úritöknek, s orrának nagysága előtt szégyenlhette magát az Ararát hegye.

1848 március 13-án az egész város felbolydult Bécsben. Richárd is ott van a bécsi utcákon. Egymásnak ellentmondó parancsokat kap, ezért nem használja, csak a kardja lapját, nem gyilkol, csak szétkergeti a csőcseléket. Jenő, aki soha életében nem fogott kardot, egyik erkélyről Ödönt hallja beszélni, ami megrémíti és eszébe jut, hogy ez a második lépcső ama magaslathoz. A forradalom minden történelmi korban izgalmas. A magyar történelemben a negyvennyolcas szabadságharc mérföldkő, kivételes nemzedéket hozott magával. Sajátos közép-kelet-európai helyzet, hogy a politika szabta feladatok terhe a szépírókra hárul, így a nagy nemzedék művészi tevékenysége összefonódik a közéleti szerepvállalással. A nemzetet bátorítani kell, hosszabb ideig vigasztalni, de leginkább elbódítani nagy eszmékkel, a dicső múlttal. Jókai, az elnyomatás korában a nemzet bánatát hosszasan vigasztalandó, fölhasználja a romantika minden eszközét. A Kőszívű ember fiai témája a nemzeti függetlenségért vívott harc körül bonyolódik, mely függetlenséghez a szerzőnek az a nem egészen illúziómentes elképzelése fűződik, hogy a hazai kultúra fellendülését hozza. Nem hozta. Ugyanakkor önálló hadseregről és független gazdasági életről álmodik, melyekről Világos mutatta meg világosan, hogy nem kivitelezhető. A szövevényes cselekményű regény ezeket a kérdéseket feszegeti a Baradlayak levegőjével körülvéve. A Baradlay-fiúk eszményi hősök, mindhárman a maguk módján vívnak a reakció ellen, apjuk kőszívű végrendeletének árnyékában. A reformkor, a forradalom és a megtorlás korának hangulatát pontos, finom rajzzal adja át Jókai. Richárd alakját egyenesen Kölcseyről mintázta. Hősöket, árulókat, komformistákat és csalókat látunk, miközben a háttérben viharzik a történelem. A férje szellemével szembeszálló, aggódó édesanya, a csodaszép és tisztalelkű hajadon, az anyjával közösen mesterkedő, eladósorban levő leány portréja a női sorsok skáláját színesítik. És a szerző által a nemzet ellenségeként számon tartott germanizálódás veszélye ezúttal sajátos fordulatot hoz: Baradlay Ödön hivatalosan jegyzett, azaz nem magyar keresztnevének Eugenre tévesztése, magyar megfelelője, Baradlay Jenő számára teszi lehetővé, hogy nemes áldozatot vállaljon. A három testvér erkölcsi győzelme példaértékű. Láttunk már hasonló jelentőségű győzelmet a magyar irodalomban, Zrínyinél.

„Az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán élete végéig a legkedvesebb könyve maradt, ha nem a legjobb – írja Mikszáth Kálmán Jókai regényeiről, melyek 1854- és 1855-ben jelentek meg először a Pesti Napló tárcarovatában. – A Kárpáthy Zoltán alapját egy való történet képezi, mely néhány évtizeddel előbb általános beszéd tárgya volt az országban. Kékkő vár urának, báró Balassának a története van feldolgozva, természetesen sok költői szabadsággal. A hetvenéves öreg főúr egy fiatal, szegény sorsú leányt vett nőül, kitől Balassa Antal báró született. Az örökösök pörrel támadták meg az öreg báró halála után a kis bárót, furfangos prókátorok még szakértőket is kihallgattattak, hogy a hetvenéves aggastyánnak nem lehetett igazi fia. E történetből és mellékepizódjaiból van szőve a Magyar nábob meséje, mely nagy irodalmi esemény volt, s Jókai életében fontos állomás. Ez a regény az ország elvitázhatatlanul legnagyobb elbeszélőjévé emelte.” „Mikor Jókai regényei legjavát írta, a magyar történelem egyik sivatagos útvonalán, az elnyomatás korában, műveinek nemzeti jelentősége abban állott, hogy vigasztalta a halálos álomba dermedt magyarságot. A nemzetnek akkor még nagyobb szüksége volt olyan írókra, akik visszaadják elveszített önbizalmát, mint a XIX. század elején. Erre a feladatra vállalkozott Jókai, akit mélységesen, szervezetileg adott optimizmusa, mesevilágba vezető fantáziája, magyar típusú, sírva vigadó humora és meleg, emberi szíve gondviselésszerűen predesztinált erre a feladatra… Díszítő fantáziájával, irreális optimizmusával ő teremetette meg a múlt század nagyjainak a legendáját. Széchenyi István, Wesselényi Miklós és a reformkor hősei (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán)… úgy maradnak meg a magyar ifjúság tudatában, abban a ragyogó, de mégis emberi glóriában, ahogy Jókai legendává nemesítette őket. Ez a kép nem egyezik a történelem objektív víziójával, de erre a legendára éppoly szükség van, mint az igazságra. Ha egy író ezt tudja adni, betöltötte legmagasabb hivatását.” Szerb Antal