Mór Jókai strana 5 z 20

A regény cselekménye öt debreceni diákot állít elénk: Jenoy Kálmánt, Barkó Palit, Bíróczi Sándort, Borcsay Mihályt és Csuka Ferit. A rebellis szellemu "csittvári krónika" szerkesztéséért kicsapják oket a kollégiumból, s az öt fiú elindul "abba a végtelen semmibe, aminek világ a neve". Innentol kezdve Jenoy Kálmán sorsa kerül a történet középpontjába. A többiekre akkor vetodik fény, amikor vele találkoznak, útját keresztezik vagy kibontakozását segítik. Kálmán költo akar lenni. Nagy tervei elé azonban szüntelen akadályok gördülnek. Nem a megélhetés nehézségei, hiszen dúsgazdag nagyanyja mindennel ellátná, s fényes közéleti pálya lehetoségeit csillogtatja elotte. Ám a veszély éppen ezekben rejlik, félo, hogy a könnyebbik megoldás felé hajlik majd. Eloször egy kacér fiatalasszony, Katinka feledteti vele a célt, aztán Decséry foispánék szolgálatában az érvényesülés vágya érinti meg. A drámáját fogadó közöny is arra ösztökéli, hogy hagyjon fel próbálkozásaival. A végso kísértés a legnagyobb: festeni kezd, és szép sikert ér el. Emiatt még nem kellene szakítania sem nagyanyjával sem eddigi életmódjával. De színészbarátai nyomorúságát hallva Kálmán hazajön olaszországi festo-körútjáról. Végleg az írásnak szenteli magát és vállalja nagyanyja sírig tartó haragját.

Jókai kevéssé ismert, a szakirodalomban túlságosan elmarasztalt regényének nagy része 1858-ban jelent meg folytatásokban a Magyar Sajtó címu lapban, a befejezés évekkel késobb, a kötetben való megjelenés elott készült el. A halogatás oka Nagy Miklós mértékadó véleménye szerint az lehetett, hogy a téma nem ihlette annyira az írót, mint más egyideju vállalkozásai. Az 1857-58-as gazdasági válság és Jókai akkori pénzügyi nehézségei is motiválták, hogy a pénz, a tozsde, az eladósodás motívumai foglalkoztatták. A mélyebb indíték Jókai aggódása a nemesség polgárosodásának tévútjai és a polgárság parvenü rangkórsága miatt. Az általa ajánlott javított kapitalizmus eszméjét a regényben Fehér Gyula képviseli, az a ?hazafi?, aki szorgalmával, vasakaratával, gyakorlatiasságával önerobol érvényesül, és a magáéval együtt a közösség ügyét is elore viszi. Nem rangkórságból vagy érdekbol, hanem szerelembol vesz feleségül grófleányt. A szerteágazó cselekmény fobb mozzanatai: Borcz Mihály és Torhányi András, a felfuvalkodott, anyagias újnemes és a szédelgo kereskedo egyaránt tönkremegy, gyermekeik érdekházasságával kapcsolatos terveik ellenük fordulnak. Egy másik szálon szerelem fejlodik ki Somlyóházi gróf leánya és Fehér Gyula között: ?a táblabíró fia és a gróf leánya, mint szerény gazda, mint szorgalmas gazdasszony, ha kincseket nem is, de független, senkinek nem bókoló állást tudtak kivívni maguknak?. Az egyszerusíto célzatosságért néhány emlékezetes részlet kárpótol (foleg az Egy farsang az Alföldön címu fejezet). A Jókainál szokatlanul puritán stílus és hang sok mindenben Mikszáthot elolegezi.

?A Görögtuz nem regény-, hanem cikluscím, amely alá Jókai ?mindenféle igaz hívo népek történetébol? merített elbeszéléseit rendezte. A Görögtuz szövege csak a Nemzeti Kiadás (1897) keretében nyerte el mai formáját? ? írja az Utószóban Gángó Gábor. , Két kisregényt fuz egybe a kötet: mindketto a 19. század elso felében, Oroszországban játszódik. Történelmi hátterük a cári birodalom és a kaukázusi, illetve szibériai népek közötti háborúk. Ezek okára, eseményeire az író azonban csak bevezetésként utal, foként fordulatos mesét, vadregényes tájakon zajló kalandokat akar nyújtani. , Riumin a cári hadsereg ezredese volt, mielott álruhában nekivágott a Kaukázus szorosainak, hogy a leigázatlan hegyi törzsek között megkeresse a hegyvidék titkos aranybányáit. Csak így mentheti meg magát és családját a számuzetésbol: felségárulással vádolják. A világtól elzárt udi tartományban nemcsak az aranytitkot, hanem az ?amazon királyno? szerelmét is megszerzi. Mikor aztán útrakel Izméné nevu kísérojével, a meneküloket a szerelmes uralkodóasszony vízárral pusztítja el. A második írás novellisztikus füzér: Samyl fiai ? cserkesz hercegek ? hallgatják feleségeik elbeszéléseit Irzambekrol, a ?kalmuk? nemzet Szentpétervárra került trónörökösérol. A házassági história, mely a szibériai néptörzs teljes leigázásához vezet, a korabeli orosz politika fortélyos eszközeit példázza. (A Hon címu lapban folytatásokban megjelent írás ? érezhetoen ? befejezetlen maradt.) Jókainak ez a muve régen jelent meg, minden bizonnyal sok olvasó fogja újra felfedezni.

?Az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán élete végéig a legkedvesebb könyve maradt, ha nem a legjobb ? írja Mikszáth Kálmán Jókai regényeirol, melyek 1854- és 1855-ben jelentek meg eloször a Pesti Napló tárcarovatában. ? A Kárpáthy Zoltán alapját egy való történet képezi, mely néhány évtizeddel elobb általános beszéd tárgya volt az országban. Kékko vár urának, báró Balassának a története van feldolgozva, természetesen sok költoi szabadsággal. A hetvenéves öreg foúr egy fiatal, szegény sorsú leányt vett noül, kitol Balassa Antal báró született. Az örökösök pörrel támadták meg az öreg báró halála után a kis bárót, furfangos prókátorok még szakértoket is kihallgattattak, hogy a hetvenéves aggastyánnak nem lehetett igazi fia. E történetbol és mellékepizódjaiból van szove a Magyar nábob meséje, mely nagy irodalmi esemény volt, s Jókai életében fontos állomás. Ez a regény az ország elvitázhatatlanul legnagyobb elbeszélojévé emelte.? ?Mikor Jókai regényei legjavát írta, a magyar történelem egyik sivatagos útvonalán, az elnyomatás korában, muveinek nemzeti jelentosége abban állott, hogy vigasztalta a halálos álomba dermedt magyarságot. A nemzetnek akkor még nagyobb szüksége volt olyan írókra, akik visszaadják elveszített önbizalmát, mint a XIX. század elején. Erre a feladatra vállalkozott Jókai, akit mélységesen, szervezetileg adott optimizmusa, mesevilágba vezeto fantáziája, magyar típusú, sírva vigadó humora és meleg, emberi szíve gondviselésszeruen predesztinált erre a feladatra? Díszíto fantáziájával, irreális optimizmusával o teremetette meg a múlt század nagyjainak a legendáját. Széchenyi István, Wesselényi Miklós és a reformkor hosei (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán)? úgy maradnak meg a magyar ifjúság tudatában, abban a ragyogó, de mégis emberi glóriában, ahogy Jókai legendává nemesítette oket. Ez a kép nem egyezik a történelem objektív víziójával, de erre a legendára éppoly szükség van, mint az igazságra. Ha egy író ezt tudja adni, betöltötte legmagasabb hivatását.? Szerb Antal

Jókai Mór személyes élmények alapján ismerte az akkori Magyarországnak szinte minden táját. Otthon érezte magát a fovárosban, Szegeden, Kecskeméten, Pozsonyban, Komáromban, Pápán, Kassán, Debrecenben, a Hortobágyon, a Tisza mentén, a Dráva mellékén, a Balaton vidékén, a Kár-pátok között, a Vág völgyében, a Szepességen, Erdélyben. A történeti mondák hoseit és színtereit jelenítette meg nemcsak regényben és novellában, hanem a magyar nemzet történetét feldolgozó regényes rajzaiban is. Tájélményeit gyakran szépprózai munkáiban használta fel a környezet rajzához, újságcikkekben is közzétette útiképeit, hogy azután gyujteményes kötetekbe rendezve bocsássa olvasói elé ezeket az írásokat. A Magyarhon szépségei mellett a Magyar föld, az Emlékeimbol, az Életembol, Úti táskámból címu könyvei ugyancsak tartalmaznak hasonló tartalmú és mufajú közleményeket. A gazdag kínálatból kötetünk két témakört emel ki: az egyik a Balaton vidékére, a másik Erdélybe viszi el az olvasót Jókai tolla nyomán. A befagyott Balaton képét akár Az aranyember egyik fejezetébol is megismerhetnénk, Jókai azonban fontosnak tartotta, hogy közvetlenül is kinyilvánítsa személyes vonzódását és benyomásait. ?Sok szép tájékát bejártam hazámnak, ? de mindeniknél jobban megragadott a Balaton-vidék? ? vallotta meg. Bájos menyasszonyhoz hasonlítja, aki minden ponton új bájait tárja fel, minél tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s mindig mosolyog. Jókait a Balatonnál elsosorban a tájkép ragadja meg, tüneményként írja le színeit és hangjait. De van szeme az itt élok életmódjának rajzához, meg-jeleníto erovel mutatja be például a halászok küzdelmes munkáját. A balatoni tájat a ?magyar Tempe-völgy?-nek nevezi, s ezt nagy elismerésnek szánja. Korának muvelt olvasói járatosak voltak az antik kultúrában, számukra sokat mondott ez a megjelölés. A Tempe a Péneiosz folyó szuk völgye Görögországban, az Olymposz és az Ossza hegység között, s az ókorban Apolló kultuszhelye volt. Nevét gyakran kölcsönözték más tájak szépségének kiemelésére, Jókai tehát e megjelöléssel egyrészt a megkapó látványra, másrészt a benne fellelheto kulturális értékekre utalt, hiszen vissz-hangot vert benne a regék, a népmondák sok-sok emlékei.

Hogyan lesz Dumány Kornélból Mr. Du Many, másképpen Silver-King, azaz amerikai ezüstkirály? A magyarországi képviselo-választásokon csúffá tett, szégyenletes házassági komédiába kevert nemes jellemu férfi ? aki még egy mesés értéku örökség átvételének is ellenáll ? kalandos életét meséli el Jókai.

Közel másfél évtized távlatából tekint vissza a szabadságharcra Jókai ebben a regényében. A cenzúra miatt nevezi a szabadságharcos és forradalmi eszméket, majd a bukás utáni pálfordulásokat "politikai divatoknak". Szigorú önvizsgálat helyett azonban - amit a politikai körülmények sem engedhettek még meg - legendát teremtett önmagáról és családjáról. A szabadságharc eseményeibol a cenzúra miatt alig ábrázol valamit, csak Komárom ostromát érzékelteti burkoltan. , Az egyébként ízig-vérig romantikus regényt kulcsfigurái és kituno epizódalakjai teszik hallatlanul érdekessé. Pusztafiban Petofit, Szerafinban Szendrey Júliát, Lávay Bélában saját magát, Hargitay Juditban pedig Laborfalvi Rózát sejthetik meg vagy ismerhetik fel az olvasók. A tanulságos és mindvégig izgalmas olvasmány mindenkinek ajánlható. - A könyvvel együtt a foalakok kilétének kulcsát is érdemes az olvasók kezébe adni.

" Ne lássalak unalmas, egyhangú világi élet! Maradjatok el tolem józan gondolatjai a megfontolt tudásnak, égméro szögletek, ártatlan csillagok után leskelodo csövei az égbuvárnak, tágúlj keblemrol mindenható számtudomány, megcáfolhatlanságod lidércnyomásával, földre vert abroncsok, egyenes vasutak, és ti vaskezu, vaslábú szörnyei a vizeknek és szárazoknak, gozokádó torkaitokkal, engedjétek meg nekem, hogy ne halljam egy percre szorgalmas, haszonhajtó munkáitok zaját, hogy elfelejtsem azt a rettenetes tudást, hogy a semmibol nem lesz semmi, és csak az lehet, a mi van! "

Az a rejtélyes kifejezés a szemeiben elég magyarázatot talál abban, hogy ennek a fiatal nonek már négy olyan családi tragédiát kellett végigélni, melyeknek történetét csak o maga ismeri, melyeknek emléke folyvást kiséri, kínozza, igézi. Egy albuma van már sírkövekbol.

A regény elsosorban Trenk Ferenc báró viselt dolgait beszéli el. Elobb a császári, majd a cári hadseregben szolgált. Az osztrák örökösödési háború idején ötezer fonyi pandúrcsapatot szervezett, s nagy bátorságot tanúsított a harcmezon. Ezredessé léptették elo, de két év múlva kegyetlenkedései miatt megfosztották rangjától és örökös várfogságra ítélték. Jókai szerint kiszámított módon mérgezte meg magát, hogy a nevenapjára elore bejelentett halálával még egy utolsó gonosz tréfát uzzön ellenségeivel. A másik Trenk: Frigyes, Ferenc unokaöccse, egészen fiatalon II. Frigyes testortisztje lett, de unokabátyjával folytatott levelezése miatt hamarosan börtönbe kerül. Jókai nem elégszik meg az izgalmas események leírásával, hanem megmutatja, hogy a kalandorok is emberek, akik sok-sok lelki fájdalommal küzdenek.

?Legelso dolgom lett most a meleg öltönyöket elszállítani az én embereim számára a katakombához. A hajó párkánya egyenlo magasságban állt a kiköto partjával, úgyhogy gyaloghidat rögtönözhettem a ketto között egyenes kijárásul. Ezen keresztül kivontattam a szánkót, melyet igen természetesen Bábinak kellett a katakombáig elvontatni, melyet most annyival közelebb találtunk, minthogy a kiszabadult hajó mintegy kétezer méternyire haladva, az öböl túlsó feléig hatolt, s ezáltal egyúttal ki lettek kerülve a közbeeso tavak is, amik idejövet utunkban álltak, s a szánnal haladástakadályozták volna. Lámekhet és Nahámát még mindig a Káin sírboltjában találtam. Éppen jókor jöttem, hogy az öreget megakadályozzam egy gyászos szándékában, ami ugyan magában igen dicséretes és istenes foglalkozás: áhítatosság fejében meg akarta gyújtani a serlegekben levo gabonát égo hálaáldozatul az Úrnak. Az nekem szép meglepetés lett volna. Nagy nehezen tudtam lebeszélni róla, felvilágosítva, hogy innen a füst ki nem mehet, márpedig az áldozat kedvezo fogadtatását az föltételezi, ha a füst egyenesen felszáll az égre. Annál nagyobb örömét találta a velem hozott medvebor bundában. Azt, amint egyszer fölvette, többet soha le nem tette a nyakából??

Jókai méltatlanul feledésbe meno regénye több okból is érdekes a mai kor olvasói számára. Egyrészt leírja az 1848 utáni " rendszerváltozást", polgári átalakulást,ami a könyv olvasója számára sokszor a döbbenet erejével hat, olyan kísérteties hasonlóságot mutat a mi 1989-90-es rendszerváltozásunkkal. A könyv olvasása közel hozza hozzánk a 48-as, és azt követo hosi kort, megismerkedhetünk Petofi Sándorral, aki Pusztafi névvel a könyv lapjain él és mozog, a kortárs és közeli jóbarát szemével. Jókai önarcképet is állít Lévai Béla személyében önmagát írja meg, és romantikus szerelmét Laborfalvy Rózával.Figyelemre méltó Jókai Mór ékes szép magyar nyelvezete, ajánlom a könyvet a nyelvmuvelok számára is, továbbá mindazoknak, akik szeretnék Petofirol lehámozni az elmúlt százötven év által rárakott, mozdulatlan klasszikus imázst, a könyv igazi pihenést jelent szarkasztikus humorával minden kikapcsolódni vágyónak ,és igazi csemege az irodalmat szereto közönség számára.

A regény Jókai munkásságának ahhoz a Fekete gyémántokkal megkezdett irányzatához kapcsolódik, melyben a modern „nagyvilági" életet kívánta ábrázolni. A mű szerkezetileg két lazán összefüggő részre tagolódik. Az első, A „tegnap" 1848-49-ben játszódik. Főhőse Illavai Ferenc, igazi Jókai alak: csúnya, de rettenthetetlenül bátor, művelt, szerény, okos és jóságos. Gyámfiát és egyben unokaöccsét, Opatovszky Kornélt többször kimenti különféle halálos veszedelmekből, noha méltatlan rá, hogy örököséül megtartsa. Nagy szolgálatot tesz a gróf Tarnaváry családnak, életüket és vagyonukat is megmenti.... A második rész, A „ma": az 1860-as évek eleje, a Schmerling-korszak. Mind az Opatovszky-, mind a Tarnaváry-birtok tönkrement az oktalan spekulációban és az egymással vívott harcban... A regény bővelkedik az izgalmas fordulatokban, ezért szerkezeti és jellemzési gyengéi ellenére kitűnő olvasmány.

Folyóiratban 1857-ben, könyv alakban 1858-ban jelent meg először Az elátkozott család. A regény a 18. században játszódik, a komáromi protestánsok, és katolikusok küzdelméről szól. Az 1756. évi földrengés rövid időre egymáshoz közelíti a vetélkedő felekezeteket: a katolikus Malárdy Ferenc alispán engedélyt ad rögtönzött protestáns fatemplom építésére, de a katasztrófa elmúltával tüstént le akarja bontatni a templomot, sőt fejszével ő maga vág bele. Malárdy alispánná választásának évfordulóján egy ünnepségen megjelenik egy jóképű fiatalember, aki Kadarkuthy Viktor néven mutatkozik be: megszeretteti magát a családdal, és feleségül veszi Herminát, a szülők szemefényét. Az ifjú férj azonban álnevet viselt; valójában református családból való, apja, Gutai Thádé fölismeri, és magával viszi. Romantikus kalandok, intrikák, és félreértések után a szerelmesek visszatalálnak egymáshoz, az ellenségeskedő apák összebékülnek.

1876-ban íródott a regény. Bár Jókai Mór 50-70-évek között volt legtermékenyebb és legsikeresebb, hiszen ebben az időben az ő regényei tartották életben a magyar népet, mégsem szabad megfeledkezni az ezt követő időszakról. Az élet komédiásai egy kedélyes hangvételű humorral teli, de csöppet sem komolytalan mű. Jókai Mór ezt a művét ő császári és királyi felségének Erzsébet ausztriai császárnénak, Magyarország koronás királynéjának legmagasabb kegyteljes engedelmével, legmélyebb hódolattal ajánlotta.

Jókainak egyik legnépszerűbb s egyben legvitatottabb regénye. Azok a remények, melyek a polgárosodásért küzdő magyarság legjobbjait fölvillanyozták, a regény megírásának idején szétfoszlani látszottak. A reménytelenségnek ebben az időszakában Jókai bizakodása időszerűtlennek tűnik. Jókai vigasztaló és bizakodásra serkentő tézisregényt írt, a magyar jellem és a magyar föld asszimiláló erejét akarja példázni, azt a tételt sugalmazza, hogy nemzeti erényeink az ellenséget is megszelídítik, sőt pártunkra állítják. Félreértették Jókainak az 1890-es években írott visszatekintő szavát, amikor Ankerschmidt alakja mögött a Magyarországon birtokot vásárló Haynau modelljét vélték felfedezni, az viszont igaz, hogy Garanvölgyi unokaöccsét, Aladárt a szabadságharc híres hőséről, Bereczky Jánosról mintázta.