Dezső Kosztolányi strana 6 z 8

Az Aranysárkány (1925), Kosztolányi egyik legnagyobb igényű vállalkozása. Ugyanazt a világot ábrázolja, mint a Pacsirta, csak sokkal többrétűen és jóval gazdagabb anyagot mozgósítva. Írói eszközei, emberábrázoló képessége, atmoszféra-teremtő ereje teljében van; a regény fordulatosabb, s ha lazaság árán is, de sokágúbb, mint a Pacsirta - ám egyik legkeserűbb, legkiábrándultabb műve Kosztolányinak: minden jó szándékú emberi erőfeszítés hiábavalóságát példázza.

"Ismerte az embereket, egymáshoz való viszonyukat. Ismerte végzetes kapcsolataikat is. Sorsokat látott, vagy, mivel legelsősorban a gépiességüket látta, jobb, ha azt mondom: sorsocskákat. A bergsoni elmélet szerint mindig azon nevetünk, ami gépies. De a tragikus történések mindig egy kicsit gépiesek is. Meglátni a tragédiában a mechanizmust, nevetni rajta, és ugyanakkor mélyen együttérezni a szenvedőkkel (még olyankor is, amikor ők maguk sem tudják, hogy szenvedők), ez a kettősség adja Kosztolányi művének legsajátosabb báját, különleges vonzóerejét." (Devecseri Gábor)

Kosztolányi gondolatainak első önálló gyűjteménye és tematikus válogatása a teljes életműből készült. E kiragadott gondolatok talán sokakat újraolvasásra csábítanak majd, és új olvasókat is szereznek műveinek.

"A legtöbb emlékét két oldalról látta ő, a színén és a fonákján is, meghatódott és mosolygott a múlton. Ezen a tanár- és diákmítoszon csak sírni tud. Sír, amíg írja, egyre sír. Öregedő apjára gondol, diáktársaira és önmagára, és ezen a múlton zokog akkor is, amikor Ádám fia, tíz évvel később, a nyolcadik osztály végeztével, diáktársaival végigballag a piarista gimnázium lépcsősorán, s ő az előcsarnok egy sötét zugából nézi őt fuldokló fájdalommal." (Kosztolányi Dezsőné)

Kosztolányi Dezső regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd, fiatal Nerót azonban vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli meg kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölc sebbnek érzi önmagánál - üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak.

Az Európa Könyvkiadó Kosztolányi Dezső válogatott műveit tartalmazó 12 kötetes sorozatának 3. novelláskötete az Esti Kornél. A kissé különc, öntörvényű figura történeteiben Kosztolányi alakmását írta meg, pontosabban személyiségének kalandvágyó, szinte társadalmon kívüli részét. Esti Kornél olyan művész, aki nem az alkotásban, hanem bizarr helyzetek átélésében és jellemzésében valósítja meg önmagát, tapasztalja meg az élet szépségét és reménytelenségét. A kalandok során nemcsak egy nyugtalan, kereső lélek vívódásairól olvashatunk, hanem megismerhetjük a huszadik század elejének irodalmi beltenyészetét, kávéházi világát is.

Lehet-e izgalmasabb megszólalás, mint amikor költő vall az írói mesterség titkairól? Hát még ha ez a költő Kosztolányi, aki éles szemű kritikus, kiváló tollú esszéista és személyes indíttatású értekezések szerzője is volt, s nem mellesleg a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze. Kosztolányi hírlapi tárcában, folyóiratbeli tanulmányban, nyílt levélben foglalt állást élmény és eredmény, hatás és nyelvi megformálás összefüggéseiről. Válogatásunk, melyet az alkotás lélektanáról és a stílus titkairól szóló írásokból készítettünk, Kosztolányi esztétikai ábécéjének foglalata. Ajánljuk mindenkinek, aki máig érvényes szempontokat keres irodalmi művek megítéléséhez, és eligazító szavakat vár az igényes nyelvhasználat kérdéseire. A válogatás és a szöveggondozás Fráter Zoltán munkája.

"Kosztolányi Dezső egyik 1925-ös novellájában bukkant fel először Esti neve; 1929-től nőtt meg az Esti-szövegek száma; s bár 1930-ban fölmerült már a kötetté formálás teve, csak 1933 tavaszán valósult meg. A kortársak elismerő szavakkal, de értetlenü l fogadták. Csak a későbbi irodalmi fejlődés ismeretében tárultak fel igazán az Esti Kornél-történetek valódi erényei, korát megelőző műfaji újításai, merész szemléleti nyitásai. Az 1933-as "Esti Kornél" kritikai kiadását tartalmazza kötetünk. Mintho gy Kosztolányi az egyes fejezetek alapjául szolgáló novellákat sokszor publikálta, közöljük valamennyi változatukat és ezek valószínűsíthető sorrendjét is. A tárgyi magyarázatok között bemutatjuk, hogy kik voltak a mintái a századelő irodalmi életét megrajzoló ötödik fejezet kulcsfiguráinak. Kötetünk szöveggyűjteményként tartalmazza az "Esti Kornél"-ról szóló gazdag irodalmat 1933-tól 2010-ig, s kitér arra a jelentős hatásra is, amit Kosztolányi műve az ezredforduló szépprózájára gyakorolt." (a Kiadó)

Egy régi kastélyban Ansbachban, az őrgrófok kecses reneszánsz kastélyában bolyongok, melyben annyi aranyos terem van, hogy mire végére érek, kifáradok, mint egy távgyaloglástól. Az angolok, akik velünk járják a kastélyt, föl vannak háborodva. Vezetőn k csak németül tud. Ők viszont egy kukkot se tudnak németül. Ezért a vezető úgy igyekszik segíteni magán, hogy továbbra is németül ugyan, de tagoltan és kiabálva beszél az angolok felé, mint a hülyéknek vagy süketeknek szokás, abban a reményben, hogy így talán megértik őt. Ezen mindannyian röhögünk. Svájci terefere . Az emberek roppant becsületesek. Utánam hozzák felöltőmet, melyet elhagytam egy padon. Ha vásárolok valamit, meg se kell olvasnom a pénzemet. Sohase adnak vissza kevesebbet. Ez megn yugtat. De többet se adnak vissza. Ez viszont lever. Az újságokban hirdetést tettem közzé, melyben egy teljesen megbízhatatlan csirkefogót keresek, ki a délutáni órákban kissé szórakoztasson. Itt szeretnék betegeskedni és meghalni. De élni lehetőleg egyebütt. Párizs. Könyvek, mindenütt könyvek. Mint nálunk régen, bő aratások idején a gabona, úgy hevernek itt a földön, a ponyván, s annyi van, hogy térdig lehet járni bennük. Elfoglalják a körúti aszfalt felét. Könyvek aratása, könyvek szüretje. A Szajna-parton vettem egy Károli-bibliát, magyarul, 1760-ból, egy frankért. Ünnepnapokon, éjszaka is nyitva állnak a kirakatok. Akárki turkálhat bennük, olvashat, villanyfénynél ingyen. Még senkinek se jutott eszébe, hogy ellopjon egyet is. Miért? Tal án mert nem kell nekik a könyv? Ellenkezőleg, épp azért, mert annyira kell itt a könyv, mindenkinek. A szerző, Kosztolányi Dezső (1885-1936) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő tagja. A kötet mű faja szerint útirajz. Mivel a szerző egyszerre volt regényes utazó és profi irodalmár, élményei és akkurátus megfigyelései azonnal írói nyersanyaggá váltak a kezében.