Dezső Kosztolányi strana 2 z 9

Érzelmes novellák.

Ezeknek a cikkeknek különös jelentőséget ad a történelmi időszak: a háború és a forradalom.

A kor híres és ma már elfeledett szerzőit ismerhetjük meg egy neves kortárs szemszögéből.

Novellagyűjtemény az 1910-es évekből.

Gyűjteményes kötet rövid párbeszédes portréiból.

Inkább szépirodalmi jelentőségű cikkek.

Kosztolányi fordításai elsőként nyitottak ablakot két nagy távolkeleti ország roppant értékű költői kincsestárára.

Versek, prózai írások és műfordítások Velencéről.

Portrék különféle foglalkozású emberekről rövid jelenetekben.

Elbeszélések és egy regényvázlat. Az utóbbiról kapta címét a kötet.

Adyhoz hasonlóan Kosztolányi is újságíróként kezdte pályáját, sőt éppen Ady helyét vette át a Budapesti Naplóban, mikor nagy elődje Párizsba távozott.

Kosztolányi novelláiból egy kötet.

"Az ember félni kezd, nem tudja, kikkel él együtt." Kosztolányi az Édes Annában nemcsak a radikális, hanem a mérsékelt jobboldallal is szembefordult, amikor regényében (bár kimondatlanul, de félreérthetetlenül) összefüggést teremtett a tanácskormány bukása és hősnője kiszolgáltatottsága között, s éppen a regény legrokonszenvesebb szereplője, a meggyőződéses keresztény Moviszter mutat megértést a cselédlány embertelen sorsa és a proletárhatalom társadalomjavító ábrándjai iránt. Az Édes Anna tehát számvetés és leszámolás - nemcsak a berendezkedő Horthy-rendszerrel, hanem önmaga gyászos szereplésével is -, egyúttal engesztelő áldozat a megnyomorítottaknak. De Kosztolányit nem annyira a múlt, mint inkább a múltat látszólag maga mögött hagyó, mégis annak értékeit átörökítő jelen érdekelte igazán. Arra kereste a választ, hogy miképp lehetne enyhíteni az elszenvedett társadalmi és történelmi igazságtalanságokat. Kötetünk az első könyvkiadás szövegét követi, de a mai helyesírás szerint javítottuk. Helyreállítottuk a cenzúrázatlan szöveghelyeket, és korrigáltuk a sajtóhibákat.

Itt mindenki bolond. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy. - Honnan gondolja, hogy én bolond vagyok? - kérdezte Alice. - Ha nem volnál bolond - válaszolt a Macska -, nem jöttél volna ide.

Az Édes Anna, bár remekmű voltát alig valaki vonta csak kétségbe, a szokásosnál is összetettebb problematikát kínál. A krisztinavárosi kis cselédlány története, aki a kommün után kerül a magas rangú, méltóságos Vizy család szolgálatába, aki mintacseléddé válik, szinte-szinte már a cselédlány ideáljává, akiről megindul a legendaképződés, kilenc hónapi tökéletes szolgálat után brutális módon meggyilkolja gazdáit. A regény egyszerre és egységben nyújtja a kommün és az ellenforradalom, a fehérterror és a vörösterror rajzát, a rendszerváltás egy történeti, de általánosítható modelljét, az úr-cseléd viszony aprólékos, megható bensőségességű rajzát, a kiszolgáltatottság anatómiáját, az egyéniség kiüresedésének, a "géppé válásnak" pszichológiai és mélypszichológiai analízisét, a "keresztény kurzus" mélyreható bírálatát, egy tartózkodóan szkeptikus történelemszemléletet, az action gratuite Gide által "felfedezett" módszerének világirodalmilag is példátlanul magas szintű megvalósítását és elmélyítését, valamint feledhetetlen, "élő" figurák csodálatos galériáját, élén a magyar irodalom egyik, esettségében is legvonzóbb, legmeghatóbb nőalakjával, a címszereplővel.

Kosztolányi ?Dezső történelmi regényének középpontjában Nero, a dilettáns költő-császár áll, aki jó szándékú ifjúként kerül a trónra, hogy sokak reménye szerint a római birodalom kiegyensúlyozott, nyugalmat hozó uralkodója legyen. A szelíd és fiatal Nerót azonban az a vágya, hogy művészetéért ismerjék, szeressék, eltéríti eredeti célkitűzéseitől. Mindenkit irigyel, aki tehetséges, ezért a hatalom erejével kísérli kicsikarni a művészi sikert. Meggyilkolja féltestvérét, Britannicust, szembeszegül nevelőjével, Senecával, s mert bölcsebbnek érzi önmagánál – üldözi. Környezete retteg tőle, mert egyetlen nem tetsző mozdulat vagy szó miatt halál vár mindazokra, akik a szörnyeteggé, zsarnokká vált császárnak tapssal, dicsérettel nem hódolnak. A mű, bár varázslatos könnyedségével idézi fel az antik világváros életét s a kor történelmi szereplőit, mégsem pusztán történelmi regény. Az író Nero korának történéseiben és díszleteiben a saját korát festette le, a császár alakjában s a „véresen-fájó dilettantizmus” drámájában a hatalom és művészet viszonyának kérdéseit szólaltatja meg mély pszichológiai megértéssel és kaján iróniával.A mű első megjelenésekor azt suttogták, hogy Nero alakját Szabó Dezsőről, a korszak legnagyobb hatalmú író-politikusáról mintázta, s az is aligha lehet kétséges, hogy a Római Citerások Egylete nem a Via Appián, hanem egy budapesti kávéházban ülésezett.