Dezső Kosztolányi strana 2 z 9

Kosztolányi novelláiból egy kötet.

A 30-as évek novelláinak mély lélekismeretről valló gyűjteménye, olyan híres darabokkal, mint A kulcs.

Prózaciklus a természet szépségéről.

Portrék, jellemrajzok rövid elbeszélésekben.

Érzelmes novellák.

Ezeknek a cikkeknek különös jelentőséget ad a történelmi időszak: a háború és a forradalom.

A kor híres és ma már elfeledett szerzőit ismerhetjük meg egy neves kortárs szemszögéből.

Novellagyűjtemény az 1910-es évekből.

Gyűjteményes kötet rövid párbeszédes portréiból.

Inkább szépirodalmi jelentőségű cikkek.

Kosztolányi fordításai elsőként nyitottak ablakot két nagy távolkeleti ország roppant értékű költői kincsestárára.

Versek, prózai írások és műfordítások Velencéről.

"Az ember félni kezd, nem tudja, kikkel él együtt." Kosztolányi az Édes Annában nemcsak a radikális, hanem a mérsékelt jobboldallal is szembefordult, amikor regényében (bár kimondatlanul, de félreérthetetlenül) összefüggést teremtett a tanácskormány bukása és hősnője kiszolgáltatottsága között, s éppen a regény legrokonszenvesebb szereplője, a meggyőződéses keresztény Moviszter mutat megértést a cselédlány embertelen sorsa és a proletárhatalom társadalomjavító ábrándjai iránt. Az Édes Anna tehát számvetés és leszámolás - nemcsak a berendezkedő Horthy-rendszerrel, hanem önmaga gyászos szereplésével is -, egyúttal engesztelő áldozat a megnyomorítottaknak. De Kosztolányit nem annyira a múlt, mint inkább a múltat látszólag maga mögött hagyó, mégis annak értékeit átörökítő jelen érdekelte igazán. Arra kereste a választ, hogy miképp lehetne enyhíteni az elszenvedett társadalmi és történelmi igazságtalanságokat. Kötetünk az első könyvkiadás szövegét követi, de a mai helyesírás szerint javítottuk. Helyreállítottuk a cenzúrázatlan szöveghelyeket, és korrigáltuk a sajtóhibákat.

Itt mindenki bolond. Én is bolond vagyok. Te is bolond vagy. - Honnan gondolja, hogy én bolond vagyok? - kérdezte Alice. - Ha nem volnál bolond - válaszolt a Macska -, nem jöttél volna ide.

Novák ?Antal világa a kívülállók számára egyszerű, szelíd, tiszta és titokzatos, mert ez a világ a magányé. Pontossága, rendszeretete, szorgalma, lelkiismeretessége legendás hírű, pedig nem több kitartóan végigélt szerepnél, melynek lelki hátországa a szorongó nyugtalanság. Felesége elvesztése után az évek lassú vonulatában a hitves falon függő, néma képe összeépült egy másik, egy élő, egy mind vonzóbb arccal – a Hildáéval, s mert a gyermek arca szinte egy az anyáéval, benne, általa él az egyiké és általa élet a másiké. Hilda mindebből semmit sem lát, csak annak poklát éli át. A kamaszok kegyetlen életrevalóságával tör magának réseket börtöne falán. Amikor apja rajtakapja Tibort Hilda szobájából való menekülése közben, szinte valódi vetélytársként néz vele, a tanítvánnyal farkasszemet. Hilda feszült párbeszéde apjával sürgeti a kimondhatatlant. Novák Antal itt, a Hildával való fájdalmas szócsatában találkozik először a teljes magánnyal, mely kínzóbb a nemlétnél. És ettől fogva, mintha megtébolyodott volna a világ. A diákok ellenségessé válnak, a kollegák egyre elviselhetetlenebbek. Hilda, Tibor, Liszner külön-külön, egyenként talán nem is rosszak, és mégis egy nagy, nyomasztó, ellenséges közösséggé egyesülnek Novák Antal alvajáró igazságkeresésének vízióiban. Öngyilkosságában a szenvedő ember ül diadalt a megaláztatással való kiegyezés felett. Az aranysárkány az ifjúság szimbóluma, a végtelennel, az egekkel kacérkodó fiatalság-láznak, mindent tipró indulatnak, féktelen szabadság-akaratnak a jelképe. „Szép”, mert fénylő, csillogó, dús a ragyogásban; és riasztó, mert sárkány-testű. Csodálni való, magával ragadó, úsztatja a tekintetet, és mégis gyűlöletes, mert jelzése, parancsoló istene az elmúlásnak.

Versek Néro Arany sárkány Pacsirta Édes Anna Esti Kornél E. K. kalandjai