Milan Kundera strana 5 z 9

A Débat 1983 novemberi számában megjelent és rövid időn belül a legtöbb európai nyelvre lefordított írás egyszerre volt védő- és vádbeszéd. Védőbeszéd azért, mert a mellett a Közép-Európa (Magyarország, Lengyelország, Csehszlovákia) mellett emelte fel a szavát, amely a kulturális hagyományait tekintve a kezdetektől fogva mindenestül a Nyugathoz tartozott, és amelyből ez utóbbi akkoriban kizárólag a politikai rendszerét volt hajlandó érzékelni, és így csak a keleti blokk egy térségét látta benne, pedig ez a kultúra nem egy szűk elit kiváltsága, hanem egy olyan élő és ható érték, amely képes maga köré gyűjteni az embereket. Vádbeszéd pedig azért, mert ennek a "kis nemzeteket" összefogó és önnön esendőségét tisztán látó térségnek a tragédiája valójában magának Európának a tragédiája, annak az Európának, amely nem vesz tudomást erről az egységről, sőt az eltűnését sem érzékelte. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mindez nem Európa megszűnésének az egyik jele-e. A szöveg értékét nem csupán a meggyőző ereje adja, hanem a szerző, a korszak legnagyobb európai írói között számontartott Milan Kundera személyes, szenvedélyes és nyugtalan hangja. Ezt az írást adjuk most kötetben is közre Pierre Nora bevezetőjével a fiatal Kundera által az 1967-es csehszlovák írókongresszuson előadott, a prágai tavasz szellemiségét tükröző beszédével együtt, amelyhez Jacques Rupnik írt előszót.

Milan Kundera világhírű, Jeruzsálem-, Herder- és Franz Kafka-díjas cseh író - aki 1993-tól francia nyelven publikálja műveit - 1929-ben született Brnóban. Az 1965-ben megjelent, a kommunista személyi kultuszt kifigurázó Tréfa című regényének hatalmas botránya, majd szerepvállalása a "prágai tavasz" során párizsi emigrációra kényszerítette, 1981 óta francia állampolgár. A lét elviselhetetlen könnyűsége 1982-ben született, s az író talán leghíresebb, filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatásokkal tarkított, ma sem halványuló népszerűségű regénye. Főhőse egy jó nevű sebész, a nagy szoknyabolond Tomáš, aki egy szép napon beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, és feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem hajlandó lemondani. Mindehhez háttérül az 1968-as "prágai tavasz" eseményei, majd drámája, az orosz invázió, az első napok euforikus gyűlölete és a "normalizáció" éveinek megaláztatásai szolgálnak. Miféle sors, milyen jövő várhat a szerelmi sokszög szereplőire? Megoldás-e, ha az emigrációval minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá? Vagy ez a könnyűség lenne a lét legsúlyosabb drámája?

Milan Kundera talán leghíresebb, ma sem halványuló népszerűségű regénye sztori és filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindvégig megőrzi szépirodalmi jellegét. Főhőse egy jó nevű sebész, Tomáą. Nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretőit. S egy szép napon e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán: hősünk beleszeret egy kisvárosi pincérnőbe, Terezába, és feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életéről azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel nagy fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomáą ellentmondásos alakja mögé pedig Kundera a "prágai tavasz" eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az első napok euforikus gyűlöletét, végül a "normalizáció" éveinek megaláztatásait rajzolja fel háttérnek. Miféle sors, milyen jövő várhat itt Tomáąra, Terezára vagy épp Sabinára, a festőnőre, Tomáą egyik szeretőjére? Megoldás-e, ha az emigráns megszabadul minden kötöttségtől? Hiszen súlya csak annak van, ami örökkévaló vagy örökkön ismétlődik. Az egyének és a nemzetek sorsa nem ilyen. Az igazi dráma azonban - mondja Kundera - nem a súlyosság, hanem a könnyűség drámája: hogy minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. Hogy a jóvátétel, a bosszú vagy a megbocsátás szerepét a feledés veszi át.

„Celá tato kniha je román ve formě variací. Jednotlivé oddíly následují po sobě jako jednotlivé úseky cesty, která vede dovnitř tématu, dovnitř myšlenky, dovnitř jedné jediné situace, jejíž pochopení se mi ztrácí v nedohlednu. Je to román o Tamině, a ve chvíli, kdy Tamina odchází ze scény, je to román pro Taminu. Ona je hlavní postavou i hlavním posluchačem a všechny ostatní příběhy jsou variací jejího příběhu a sbíhají se v jejím životě jako v zrcadle. Je to román o smíchu a o zapomnění, o zapomnění a o Praze, o Praze a o andělích. Ostatně není to vůbec náhoda, že mladík, jenž sedí u volantu, má andělské jméno Rafael.“

Miért tűnt el életünkből a "lassan járj" öröme, miért nem fogadjuk meg a "tovább érsz" jó tanácsát? Hová lettek a népdalok sosem siető vándorlegényei, akik a szabad ég alatt háltak, s egy cseh közmondás szerint "a Jóisten ablakait nézegették"? - teszi fel a kérdést regénye elején Milan Kundera, és elmesél két vidéki utazást - egy XX. századi rohanót és egy XVIII. századi ráérőset -, valamint két szerelmi kalandot. Az író és felesége egy szállodává alakított Párizs környéki kastélyban tölti a hétvégét. A kastély, ahol a környékbeliek szerint a hajdani lakók kísértenek, a XVIII. században egy különös, libertinus szerelmi románc színhelye volt. A kaland nem mindennapi tapasztalatokat szerzett hőse a kastély parkjában összetalálkozik XX. századi hasonmásával, egy, a kastélyban zajló nemzetközi konferencia résztvevőjével, aki éppoly különös szerelmes éjszakát élt át. A két hős próbálná megosztani egymással érzéseit, élményeit, gondolatait, de próbálkozásuk kudarcra van ítélve. Mintha nem is egy nyelven beszélnének. A világhírű szerző korunk két nagy egzisztenciális témáját vizsgálja-elemzi ebben a remekül megszerkesztett, igazi szellemi élvezetet nyújtó, vidáman ironikus, szórakoztató regényben: a rohanást (a történelemét és az egyénét), valamint az exhibicionizmust (az intellektuelek és a politikusok erkölcsi exhibicionizmusát, féktelen vágyát, hogy indiszkrét módon közszemlére tegyék magánéletüket).

The Joke, Milan Kundera's first novel, gained him a huge following in his own country, and launched his worldwide literary reputation. "Kundera is the saddest, funniest and most lovable of authors." (The Times).

A Párizsban élő világhírű regényíró még otthon, Csehszlovákiában, 1972-ben írt művének színhelye egy ódon bájú közép-európai fürdővároska. Itt ad egymásnak randevút a regény nyolc szereplője: Klíma, a híres dzsessztrombitás; Ruzena, a fiatal, csinos ápolónő, aki hasztalan igyekszik kitörni reménytelenül szürke életéből; Jakub, a volt politikai fogoly, aki végre megkapván útlevelét, emigrálni készül; Olga, Jakub kivégzett barátjának a lánya; Kamila, Klíma szép és féltékeny felesége; Skřéta doktor, ez a félig-meddig valószerűtlen alak, a fürdővároska nőgyógyásza, aki igen sajátságos módszerrel teszi termékennyé pácienseit; egy másik, a valószerűtlenség határán mozgó hős, Bertleff, a gazdag amerikai, ez a modern szent, kék dicsfénnyel a feje körül; végül a megható hősszerelmes, Frantisek, aki soha életében nem fogja megérteni, hogy mi történik körülötte. Az öt nap alatt lebomló sorstörténetek szálai egyre gyorsuló tempójú keringővé fonódnak. Szent Iván-éji kavalkáddá. Keservesen könnyed, morbid vaudeville-ként adja az olvasó tudtára, hogy nincs többé joga a tragikumhoz.

Na mimořádnou událost českého kulturního života aspiruje nečekaný objev v archivu Divadla Na zábradlí. Jde o autentický záznam představení hry Milana Kundery Ptákovina ze dne 14. 1. 1970, těsně před cenzurním zákazem hry. Zápletka příběhu je jednoduchá: ředitel školy nakreslí na tabuli kosočtverec, který představuje ženské pohlaví, nechá tuto událost vyšetřovat a sarkasticky se baví reakcemi svých kolegů. Vyšetřovací komise křivě obviněného žáka, snaživě přiznávajícího neprovedený čin, odmění údělem fízla. Ředitel, opojený svou mocí, však nerozvážně přiznává manželce předsedy vše, co si doopravdy myslí o jejím muži a tím spadne do pasti, takže se stane proti své vůli jakýmsi sexuálním otrokem. V závěru hry zazní z úst vítězné nevěrné chlípnice zásadní sdělení: „Moc je nejsladší, když je úplně nepřiměřená. Když blbec vládne moudrému, slabý silnému, ohavná krásnému…“ Hra vystoupila okamžitě, i díky skvělým hereckým výkonům, po premiéře na vrchol diváckého zájmu. V rolích předsedy a ředitele excelovali v ironické nadsázce Miloš Kopecký a Josef Chvalina, ale mimořádné výkony podali i ostatní interpreti, například Světla Svozilová, Eva Svobodová, Helena Lehká, Inka Čekanová, Hana Smrčková, Jan Přeučil či Oldřich Vlach. Ke kompletu je přiložen booklet se zevrubnou statí Karla Hvížďaly a reprint plakátu k původnímu představení. Supraphonský zvukový záznam vychází současně s knižním vydáním hry v nakladatelství Atlantis. Skutečný poklad z archivu, výsměch úchylným systémům moci, patřící k základnímu kulturnímu dědictví naší země Záznam představení Divadla Na zábradlí ze sezóny 1969/70 Obsazení: Josef Chvalina (předseda), Miloš Kopecký (ředitel), Inka Čekanová (Eva), Helena Lehká (Růžena), Světla Svozilová (Matka), Oldřich Vlach (Žák), Hana Smrčková (Prušánková), Jan Přeučil (Tělocvikář), Oldřich Velen (Učitel kreslení), Václav Sloup (Starý učitel), Eva Svobodová (Školnice)

This is the new novel from Milan Kundera. "Enchanting...it explores all aspects of a declining civilisation without taking any of them too seriously...In this novel of Flaubertian seduction, free of blame and guilt, insignificance is the very essence of life." (La Repubblica). Casting light on the most serious of problems and at the same time saying not one serious sentence; being fascinated by the reality of the contemporary world and at the same time completely avoiding realism - that's The Festival of Insignificance. Readers who know Kundera's earlier books know that the wish to incorporate an element of the "unserious" in a novel is not at all unexpected of him. In Immortality, Goethe and Hemingway stroll through several chapters together talking and laughing. And in Slowness, Vera, the author's wife, says to her husband: "you've often told me you meant to write a book one day that would have not a single serious word in it...I warn you: watch out. Your enemies are lying in wait." Now, far from watching out, Kundera is finally and fully realizing his old aesthetic dream in this novel that we could easily view as a summation of his whole work. A strange sort of summation. Strange sort of epilogue. Strange sort of laughter, inspired by our time, which is comical because it has lost all sense of humor. What more can we say? Nothing. Just read.

Szép nyári délelőtt Párizsban. Alain jár-kel, és a nők köldökét bámulja. Ilyen most a divat: csípőnadrág, haspóló. Tetszik ez Alainnek, de zavarja is. Mi lesz ebből? Hová vezet az, ha egy kultúrában már nem a női comb vagy mell, hanem a nők köldöke k erül a vágy centrumába? Így kezdődik az immár három évtizede Franciaországban élő világhírű író, Milan Kundera vadonatúj regénye. Ez a nagyon is komolyan veendő komédia mintegy összefoglalja és megkoronázza a kunderai életművet. Alainék életének meg tévesztő jelentéktelensége, a mindennapjaikat átható pitiáner hazugságok és ócska tréfák, mélységesen személyes, mégis egyetemes problémáik igencsak "kunderásan" szürreális, játékosan élvezetes sztálinizmus-szatírával párosulva jelenítődnek meg. És nincs mit csodálni, ha egyszer csak Sztálin hahotája visszhangzik már a Luxembourg-kertben.

Az 1968-as prágai tavasz nagy emigránsa, a világhírű Milan Kundera mozgalmasan barokkos-szürrealisztikus regénye lenyűgöző társadalmi és emberi tablót rajzol fel. Afféle negatív fejlődésregény ez. Főhőse a belső és külső hazugságok, hamisságok, valót lan értékek és megcsúfolt ideálok szövevényében vergődő Jaromil, az önjelölt költő, akinek már a világra jöttét sem kívánta senki. Jaromil élete egy boldogtalan közép-kelet-európai generáció életútját példázza. Annak a nemzedéknek az életútját, amely a kisszerűség, a csúfság, az ostobaság győzelemre vitelével, az értékek sárba tiprásával, a való világ feje tetejére állításával írta be magát szégyenszemre az emberiség történelmébe. Ezt a regényét Kundera még Csehszlovákiában vetette papírra, de m egjelenni már csak emigrálása után jelent meg - először franciául. Fordította: Varga György

"Az első nevetséges szerelem 1958-ban íródott, és az Én, a búbánatos Isten címet viselte. Akkoriban a Kulcstulajdonosok című drámán dolgoztam-gyötrődtem, és a munka szünetében, pihenésképpen, kikapcsolódás gyanánt írtam meg életem első elbeszélését - könnyedén, élvezettel. ... Folytatás Csak később, kellő távlatból visszatekintve eszméltem rá, hogy ez a könnyedség és élvezet nem annak volt a jele, hogy ez a minden verejtékes erőlködés nélkül papírra vetett elbeszélés afféle mellékes, jelentéktelen ujjgyakorlat lett volna, éppen ellenkezőleg, ahogy mondani szokás, ebben a műben leltem meg először önmagamat, találtam rá hangnememre, sajátságos, a világtól és saját életemtől való ironikus távolságtartásra, ekkor lett belőlem regényíró (potenciális regényíró), ettől a pillanattól datálódik egyenes ívű irodalmi fejlődésem, amely ugyan továbbra is bővelkedett meglepetésekben, ám alapvető fordulatot, irányváltást nem hozott." Egy világhírig ívelő pálya kezdetét jelzi ez a csaknem fél évszázados elbeszélésciklus, mely kötetben először 1970-ben jelent meg. Ezt a kiadást dolgozta át, komponálta újra a szerző előbb a francia, majd az 1991-es új cseh kiadás számára, és a magyar fordítás is e legutolsó, Kundera által véglegesnek és hitelesnek tekintett változat alapján készült. Az olvasó pedig az azóta is alakuló nagyszerű életmű ismeretében örömmel állapíthatja meg, hogy a szerző nem tévedett: ezek bizony már kiforrott, hamisítatlanul "kunderás" darabok, melyeken aligha fog a múló idő.

Znamenitá a úspěšná dramatizace Diderotova Jakuba Fatalisty, hravá i krutá studie proměn lidského osudu v neprohlédnutelném světě, je jediný autorův dramatický text patřící k dílům, která "má bez výhrad rád a chce vydávat".

"Ez az egész könyv egy variációs formában megírt regény. Az egyes részek úgy követik egymást, mint annak az útnak a szakaszai, amely a téma belsejébe, a gondolat belsejébe, egyetlenegy helyzet belsejébe vezet, amelynek megértése beláthatatlan messzeségbe vész előttem. Ez a regény Tamináról szól, és attól a pillanattól kezdve, hogy Tamina lelép a színről, Tamináért szól. Ő a regény főszereplője és fő hallgatója, az összes többi történet az ő történetének a variációja, és úgy fut össze az életében, mint valami tükörben. Ez a regény a nevetésről és a feledésről, a feledésről és Prágáról, Prágáról és az angyalokról szól."- írja könyvéről a Párizsban élő világhírű cseh író.