Teresa Mas

Franciaország a gasztronómia hazája. Gazdag kulturális hagyományait sikerült lefordítania a konyhaművészet nyelvére. A franciák mindig olyan bort kínálnak izgalmas, ínyenc ételeikhez, amely kiteljesíti az ízeket és illatokat. A francia konyha a minőség és az elegencia szimbóluma. Amint Henri Gault és Christian Millau kiáltványa (Éljen az új francia konyha! 1973) szellemesen rámutat, "milliónyi étel vár még feltalálóra". S ezért a franciák mindent meg is tesznek.

A görög konyha sokak szerint az egyik legegészségesebb a világon, ráadásul az ételek nagyon könnyen elkészíthetők. A görög gasztronómia kiváló minőségű, friss alapanyagokat használ, és olyan kreatívan kombinálja őket, hogy az ételek rendkívül ízletesek és szemet gyönyörködtetőek lesznek. De vajon mitől ennyire eredeti a görög konyha? Részben a sok napfénytől, aminek köszönhetően az országban hatalmas mennyiségű zöldség, fűszernövény és gyümölcs terem. És ha ez még nem lenne elég, a tenger további finomságokkal szolgál. A legelőkön a birkanyájak, a hegyek lankáin pedig az olajfaligetek kínálják a pompás alapanyagot a mediterrán fogásokhoz. Mindezt pedig átitatja az antikvitás korában gyökerező konyhaművészeti tradíció.

Minden recept legfontosabb hozzávalója a képzelőerő. Az olasz konyhaművészet mesterei ezt szinte mindenkinél jobban tudják, hisz még egy marék lisztből is megannyi tésztacsodát képesek alkotni. A latin konyha bölcsője, Itália elévülhetetlen érdemeket szerzett a nemzetközi gasztronómia fejlődésében. Ma már klasszikusnak számítanak a különböző tájegységek helyi specialitásai, amelyeket északon friss vajjal állítanak össze, délen olívaolajjal tökéletesítenek, de mindenhol a Mediterráneum legjobb fűszereinek ízével és illatával tesznek ellenállhatatlanná.

A mexikói konyhaművészet gyökerei még a Kolumbusz előtti kultúrákból erednek. Máig megőrizte e régi korok étkezési szokásait, az ételek elkészítési módjait, és két legfontosabb alapanyagát: a kukoricát és a csilit. Az óvilágból -Spanyolországból, Franciaországból, Hollandiából és Közép-Európából- hozott konyhákkal összeolvadva egy egészen sajátos gasztronómia jött létre, amely mind erőteljes ízvilágával, mind eredeti kivitelezésével csodálatos meglepetéseket tartogat.

A török konyhaművészet hatása az egykori Oszmán Birodalom határain belül mindenütt jól érzékelhető. A törökök imádnak a konyhában serénykedni, mi több, főztjükkel a hozzájuk betérő vendéget is szívesen elkápráztatják. Ételük vagy nagyon fűszeres, vagy nagyon édes, de egy biztos: sohasem unalmas. A hozzávalók közül nem hiányozhatnak a zöldségfélék, a friss gyümölcsök vagy a sült dió, amelyet illatos fűszerekkel vagy gyümölcsöntettel varázsolnak tökéletessé. Az országot körülölelő négy tenger vize bővelkedik az ízletes csemegékben. A hegyvidéken legelő juhok teje a világhírű török sajt és joghurt alapanyaga, a bárányhús elkészítésének pedig ezerféle módját ismerik.

A rendkívül sokszínű kínai konyha jóval több annál, mint amilyennek az egész világon elterjedt kínai gyorséttermek sablonos kínálata alapján ismerhetjük. A receptek változatosak: a kantoni étkek kifinomultságától a hagyományosan csípős szecsuáni fogásokig nagyon széles a paletta, de mindegyik közös jellemzője a kontrasztos ízvilág, a rizs és tészta változatos kombinálása hallal, hússal, zöldséggel, valamint a gyorspirítás technikája. A tea pedig mindenhol az étkezés elmaradhatatlan kísérője.

Indiában a világ legjelentősebb tradicionális konyhaművészetével találkozunk. Mérhetetlen változatosságában több kultúra lenyomata is tükröződik: magában foglalja az egyszerű és ínycsiklandó vegetáriánus fogásokat éppúgy, mint a tucatnyi alapanyagból készült ízletes hús-, hal- és csirkeételeket. Minden régió saját specialitással rendelkezik, amely vallását, történelmét és földrajzi adottságait tükrözi, de minden étterem is hozzáad még egy kis egyedi változtatást. Ahogy a XVI. század végén megjelentek az első európai kereskedők, majd 1600-ban megjelent a Kelet-Indiai Társaság, fokozatosan alakult ki a speciális konyhaművészeti stílus, az anglo-indiai. A XIX. századi brit uralom (Pax Britannica, 1857) kiteljesedése hozta az ún. rádzs konyhát, amelyre a szelídebb, kevésbé csípős és fűszeres ízek jellemzők.

Az arab konyha a világ egyik legtekintélyesebb gasztronómiai örökségét tudhatja magáénak. Határai nemcsak időben, hanem térben is igen kiterjedtek. Követi az iszlám tanításait, de az egységes vonások mellett - hatalmas és rendkívül változatos földrajzi adottságokkal rendelkező területről lévén szó - helyi jellegzetességeket is mutat. A kereskedő arabok az ókortól kezdve számtalan egzotikummal gazdagították a nyugati kultúrát, gasztronómiai palettájuk rendkívül sokszínű.

Az ezeréves japán konyhaművészet egyediségét nem lehet túlhangsúlyozni. Összetéveszthetetlen, sajátos és különleges. Az ország gasztronómiai hagyományait részint a sintoizmus és zen buddhizmus szellemisége, részint földrajzi fekvése és természeti viszonyai határozzák meg. A japánok mindent felhasználnak, amit a tenger kínál. Étrendjük egészséges: kevés zsiradékot és sok nyers vagy párolt zöldséget fogyasztanak. A legkisebb részletre is odafigyelnek, és a látvány ugyanolyan fontos számukra, mint az íz és a minőség: az ételek elrendezése és tálalása mindig rendkívül harmonikus.

Thaiföld, azaz az ízek paradicsoma - milyen találó név! Egzotikus és kifinomult konyhája válogatott örömöket tartogat rajongóinak szerte a világon. Az ízek és illatok varázsa, a kifinomult tálalás a legkényesebb ízlést is kielégíti. Ez a sokszínű szakácsművészet részben a változatos éghajlatot, részben a gazdag történelmet tükrözi, amelynek során sok idegen hatást magába olvasztott. A portugálok a XVI. században érkeztek az ősi Sziámba, innen folytattak élénk kereskedelmet az indiaiakkal, az arabokkal, a hollandokkal, a franciákkal és a japánokkal. Minden nép hozta a saját ízeit, és e keveredésnek is köszönhető, hogy a thai gasztronómia ennyire különleges, egyedi és népszerű.

A spanyol konyha ötvözi az országot alkotó régiók konyhaművészetét. Galícia, Katalónia, Baszkföld, Kasztília vagy Andalúzia eltérő természeti adottságai, történelme és kultúrája az étkezési szokásokban is tükröződik. A spanyol étlapot a kelták, rómaiak és arabok is gazdagították. Amerikából is sok új alapanyag került a spanyol hozzávalók közé. A főzéshez leginkább olívaolajat használnak. Kedvelik a húst, a halat és a tenger gyümölcseit, a sajtot, a gyümölcsöt és a zamatos bort.

Az orosz konyhaművészetben egyszerűség párosul a fantáziával, ami híven tükrözi az ország társadalmának nemzeti sokszínűségét: az évszázadok során Oroszföldön a különböző ázsiai és európai konyhák izgalmas keveréke alakult ki. Ebben a gasztronómiai kavalkádban a francia konyha kifinomultsága mellett helyet kapnak a szibériai népek számára -főként a hosszú tél során- nélkülözhetetlen laktató ételek is. A mai orosz konyha sok-sok különlegessége részben az ország hatalmas kiterjedésének, illetve a zord éghajlatnak, másrészt a gazdag történelmi hagyományoknak köszönhető. Az étkek kiadósak, sokszor igen kifinomultak, és legfőképp ízletesek. Orosz módra étkezni sokkal több, mint ismert specialitásokat fogyasztani: az ételkóstolás művészetét jelenti. Az étlapon számtalan hideg és meleg előétel után levesek és főételek sorakoznak, végül ínycsiklandó desszertek következnek, és az asztalról természetesen nem hiányozhat a forró tea és a lekvár sem.

Németországot és Ausztriát elsősorban a közös nyelv köti össze és azok a kelet-közép-európai hatások, amelyek a birodalmi terjeszkedés során érték a két országot. Németország esetében főleg a dél-német részen érzékelhető az Ausztriában, illetve az Osztrák-Magyar Monarchiában élő népek szokásainak, konyhájának befolyása. Az étrend a tartományok földrajzi elhelyezkedésétől függően változik. A sűrű levesek és a pörköltek mellett kedveltek a babbal, krumplival, savanyú káposztával vagy kolbásszal készült egytálételek. A bevándorolók hatására megjelenő multikulturális konyha, a nudli és a gombóc, a francia befolyás, a borral készülő pecsenyék, a halételek, a tenger gyümölcsei, a párolt zöldség, a bárányhúsos és vadételek vagy a sűrű mártások egyaránt színesítik a palettát.

Németországot és Ausztriát elsősorban a közös nyelv köti össze és azok a kelet-közép-európai hatások, amelyek a birodalmi terjeszkedés során érték a két országot. Németország esetében főleg a dél-német részen érzékelhető az Ausztriában, illetve az Osztrák-Magyar Monarchiában élő népek szokásainak, konyhájának befolyása. Az étrend a tartományok földrajzi elhelyezkedésétől függően változik. A sűrű levesek és a pörköltek mellett kedveltek a babbal, krumplival, savanyú káposztával vagy kolbásszal készült egytálételek. A bevándorolók hatására megjelenő multikulturális konyha, a nudli és a gombóc, a francia befolyás, a borral készülő pecsenyék, a halételek, a tenger gyümölcsei, a párolt zöldség, a bárányhúsos és vadételek vagy a sűrű mártások egyaránt színesítik a palettát.