Najnovšie - Svetová beletria strana 379 z 453

Marthe, a csodálatos képességekkel megáldott bába a sok megpróbáltatás után végre boldogan élhet férjével, Christiannal a meisseni őrgrófság „ezüstfalujában", Christiansdorfban, amelyet a telepesek egy jobb élet reményében alapítottak. Nemsokára azonban nyugtalanító hírek érkeznek: a szász-bajor herceg, Oroszlán Henrik visszatér szentföldi zarándoklatáról, és vele együtt Randolf, Christian legnagyobb ellensége is. Az őrgróf éppen ezt az embert nevezi ki a falu várnagyának. Vajon Randolf lovag tényleg megbánta a korábban elkövetett bűneit, vagy a helybelieknek ismét félniük kell, hogy igazságtalanság és erőszak áldozatai lesznek? Mindemellett Marthét most a hivatása sodorja bajba: egy féltékeny orvos boszorkánysággal vádolja, és az asszonynak az inkvizíció előtt kell felelnie. Christian kétségbeesve indul Meissenbe, a keresésére, de a felesége nyomtalanul eltűnt... Sabine Ebert regényfolyamában, A bába titkát követő második részben továbbolvashatjuk Marthe és Christian hányattatásait. A szerző hitelesen festi meg a kalandos eseményeket: szerelem, hűség és árulás izgalmas történetén keresztül bemutatja egy 12. századi falu életét és a háttérben zajló udvari intrikákat is.

Egy georgiai kisváros közelében, a Burton-tó partján a világ zajától távol, visszavonultan él Jonathan Mitchell, barátainak Reese, az egykor jónevű és híres szívspecialista. Zárkózottságának okát csak a közelben élő sógora, Charlie ismeri. Reese hátat fordított az orvoslásnak, a kórháznak, amelyben dolgozott és az embereknek, most minden idejét csónakok javításával tölti. Egy napon a sors és egy autóbaleset az útjába sodor egy veleszületett szívbetegségben szenvedő árva kislányt, Annie-t, aki a kisvárosban limonádét árul, adományokat gyűjtve a rá váró életmentő műtétre. Az illúzióit vesz tett férfi és a reményeinek élő kislány története ettől kezdve összefonódik, s az olvasó előtt kibontakozik egy varázslatos mese az élni akarásról, a barátságról, a szeretet és a hit gyógyító erejéről. Charles Martin (A szentjánosbogarak fénye, Végül a szeretet győz) legújabb regénye szívszorító történet, amelyben megmutatkozik a szerző mélységes humánuma és az emberekbe vetett hite.

A pénz sosem elég. Jordan Belfort becsületes tőzsdeügynökként kezdte pályafutását, de az amerikai álom őt is utolérte. 1987-et írunk. A Wall Street a világtőzsde epicentruma, ahol a zabolátlan mohóság és az ócska csillogás közepette tucatjával bukkannak fel és tűnnek el a milliomosok. Jordan ebből a közegből indul, és a kilencvenes évek amerikai pénzügyi világának leghírhedtebb figurájává válik. A válság hamvaiból építi fel saját brókercégét, amely egy atombomba hatékonyságával gyűri maga alá egész Amerikát. Ő lesz a Wall Street farkasa - annyi pénzt keres és annyit költ luxusautókra, jachtokra, drogokra, nőkre, amennyit földi halandó elképzelni sem tud. Korrupció és bűnök szegélyezik a sikeréhez vezető utat, és FBI ügynökök lihegnek a nyomában. Fiatal tőzsdeügynökök istenítik és vakon teljesítik az utasításait. Jordan nagyon magasra jut, ahonnan nagyon mélyre zuhan - végül csalás és pénzmosás vádjával 20 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélik. A Wall Street farkasa hihetetlen, de igaz történet, melyből Martin Scorsese készített filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével. „Miért mondom el ezeket? Azért, mert szeretném, ha megtudnák, ki vagyok voltaképpen, és még inkább azt, hogy ki nem. És mert van két gyerekem, és tudom, hogy egy nap elébük kell állnom a magyarázattal. El kell magyaráznom nekik, hogy miként lehetett, hogy az az apa, aki ma elviszi őket a meccseikre, aki ott van minden szülői értekezleten, aki péntek esténként otthon marad, hogy vacsorát rittyentsen nekik a hűtőszekrény morzsalékaiból, valaha egy visszataszító szörnyeteg volt."

Mozaik róluk, rólatok. Hány titkot rejtenek a férfiarcok az utasszállító repülőgépen, Brazília felé tartva? Fölényes mosolyok, fojtott gátlások, a kezdetek tüze és a válaszok kétségei. Tizenhárom élet, egyetlen éjszaka az óceán felett. Olykor álomba merülnek, majd felriadnak, és velük utazunk mi is - nemcsak a gépen, de a sorsukban is. Miért nézi mindenki kétkedve, ha egy apuka marad otthon a gyerkőcöket nevelgetni? Milyen keskeny a határ a gyűlölet és a vonzalom közt, és nyithat-e a világ felé a magába forduló, különc agglegény? Bepillanthatunk a megszállott testépítő, Kristóf, a diplomás feleség mellett kisebbségi érzéssel küzdő Tibor, vagy az anyjáról leválni képtelen Dénes életébe is. A gép leszáll, de az utasokat nem hagyjuk el - továbbgondolhatjuk őket, csakúgy, mint minden férfit. Megfejteni őket valódi kihívás, de a legszebb ajándék is egyben. Galgóczi Dóra, négy sikeres regény és egy novelláskötet után - Test a lélek börtönében, Felpróbált életek, Megszülethettél volna, Fiatalságra ítélve, A nő millió arca - új könyvében egy légiutaskísérő szemével boncolgat különféle emberi sorsokat, miközben nagy beleérző készséggel mindnyájunk számára ismerős szituációkat villant fel.

Vajon hova utazom? Vajon? Hova? Hollandia német megszállása alatt Anne Frank két évig bujkált egy raktár hátsó traktusában. Itt vezette naplóját, mely 1947-es kiadása óta a Biblia után a világ második legolvasottabb könyve. Az azonban kevésbé ismert, hogy Anne a hátsó traktusban elbeszéléseket és meséket is írt, sőt Cady élete címen még egy regénybe is belekezdett. Ezeket a rejtekhelyről szóló történeteket, visszaemlékezéseket és kitalált meséket a legnagyobb gondossággal másolta át piszkozatból egy pénztárkönyvbe, még tartalomjegyzéket is készített hozzá. Tudatosan készült naplójának és elbeszéléskötetének megjelentetésére. Rövid kis történeteiben újra meg újra abba a kérdésbe ütközünk, ami Annét a leginkább foglalkoztatta: a megmenekülésbe. Önsajnálatnak nyoma sincs bennük, életerőnek, a körülményekbe való belenyugvás elutasításának annál inkább. Elbeszéléseiből megismerjük azt az életvidám, nyitott és érdeklődő, önmagát olvasással képző, a világról gondolkodó, jövőjét tervezgető, kreatív, írói tehetséggel megáldott tizenéves kislányt, aki Anne Frank volt. Ezt a képet tovább árnyalják a kötet végén olvasható tanulmányok, amelyekből sokat megtudhatunk Anne Frank családjának történetéről, Anne életéről és írásainak történelmi hátteréről. Anne Frank 1929. június 12-én született, életének első négy évét Frankfurt am Mainban töltötte, ezután tíz évig amszterdami lakos volt, majd a westerborki átmeneti táboron és Auschwitzon keresztül a bergen-belseni koncentrációs táborba deportálták, ahol tizenöt évesen meghalt. Az írás minden gondomtól-bajomtól megszabadít, és bátorságot ad. A nagy kérdés persze, hogy írok-e valaha is remekművet, hogy lesz-e valamikor újságíró vagy író belőlem. Nagyon remélem, hogy igen, mert írásban mindent meg tudok örökíteni, a gondolataimat, az eszményeimet és a képzeletemet.1944. április 5.

Centauri, a „titokzatos író" nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit - még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik „tökös gyereket" faragni belőle -, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt.

Kerített tér: ellentmondás. A teret felosztani lehet, de ténylegesen elkeríteni nem. Az ember tereket hasít magának, otthonokat és kerteket választ le a világnagy térből, de sosem zárhatja ki az életéből a fentet és a lentet, a kintet és a bentet, az égtájakat, a levegőt: a mindenséget. A szerző a zárt tér kettősségét, örömét és félelmét, a kint-bent összefüggését figyeli, kert-verseiben pedig a kis tér otthonosságának képtelenségét, a szerves és szervetlen lét megismerhetetlenségét, a fent és a lent bejárhatatlanságát mutatja meg. A kinti tér figyelmes tekintetet, a nagy lélegzetet megtartó gondolati váz viszont zárt szobát és csukott szemet követel - de az elme tükör-terében könnyen megkeveredik a kint meg a bent. Szabó T. Anna filmes kameramozgások és vágások módszerével, szinte forgatókönyvszerűen veszi számba életünk behatárolt, de korántsem korlátolt, lehetőségeikben inkább végtelen tereit. ÜKH 2014

Geoffrey Halley angol olajmágnás Afrika egyik „fehér foltján”, Lungaországban folytatja piszkos, olaj- és vérszagú üzelmeit. Leányát, Liliant egy milliárdoshoz akarja férjhez adni, Lilian azonban megszökik. Az olajmágnás magándetektívet fogad, hogy ellenőrizhesse lánya útját, a kissé ügyefogyott Bronson azonban a lány barátnőjének szegődik nyomába.Ettől kezdve két szálon fut a cselekmény: Lilian véres, izgalmas kalandok során szenvedő alanya lesz apja – és az angol gyarmatosítók – üzelmeinek, másrészt a magándetektív rendszeres írásos beszámolóin nevethet az olvasó.Izgalom, komikum, howardi humor és sajátos filozófia jellemzi Rejtőnek ezt a regényét is.

Az elveszett cirkáló közmegbecsülést kiérdemelt kapitánya, Piszkos Fred ebben a kötetben új oldaláról mutatkozik be: érzõ szívû apakánt, aki a maga módján mindent elkövet, hogy Isten kegyelmébõl trónörökössé lett fiát az uralkodói székbe segítse. Közben megismerjük Fülig Jimmyt is, aki bár Piszkos Frednek régi ellenlábasa, ez alkalommal úgy is mint szépíró, úgy is mint "beugró" trónörökös-herceg, Fred kapitány malmára hajtja a vizet, pedig csupán kedves csontnyelû kését keresi, amit véletlenül mindig valaki hátában felejt.

Elfeledett, rejtőzködő utak hálózzák be a fülledt alföldi falu földjeit, ahol Daru, a kamaszodó fiú küzd bandavezéri pozíciójáért, az önbecsülésért és szerelemért: egyszóval az életéért. Ha ő nem menne végig ezeken az ösvényeken, elkopnának, beleolvadnának a határba, megszűnne valami hallatlanul fontos, és az emlékezet jóvátehetetlenül megsérülne. Daru élete, sorsa is ilyen: makacsul járja az érzelmek elágazó csapásait, múltban és jövőben, közben mindegyik kapcsolatában elveszít magából valamit, mindegyikbe belehal egy kicsit. Így válik felnőtté. A sebek, varratok és hegek sokasodnak, szíve talán kérgesebb lesz, de a legutolsó, okos és érett viszonyban is ugyanaz a szenvedély izzik, mint a legelsőben. Hogyan is lehetne jobban elmesélni egy ember életét, ha nem a szerelmei történetén keresztül? Erre, és saját boldog-boldogtalan pillanatainkra, éveinkre gondolunk, miközben Daru sorsával ismerkedünk. Jön utánunk, nem ereszt.

Motoros siklóernyő köröz aggasztóan alacsonyan a folyóparti fák fölött. Egy embert minden indok nélkül megvernek és lelöknek a kompról. A villámfényben felbukkanó diáklány kísérteties nyomai a külvárosi villamosmegállótól egy másik földrészre vezetnek. Egy lánynak szeretkezés után mindig pokolian megfájdul a feje, mégsem képes abbahagyni a titkos találkákat. Csabai László két Szindbád-regény után megjelenő új könyvében páros novellák (a szerző szavaival élve ,,duovellák"") szerepelnek, melyek párhuzamos történetekként összefutnak a nem is oly távoli végtelenben. Az elbeszéléspár darabjai között többféle kapcsolat lehetséges: a másodikban folytatódik az elsőben elkezdett történet, ugyanazon a helyszínen játszódik a két sztori, néhány epizód azonos, esetleg az első elbeszélés egyik mellékszereplője a másodikban főszereplővé lép elő. Az olvasás ezúttal is izgalmas nyomozás: minden apró motívumnak jelentősége van, és a könyvben előre haladva egyre inkább megerősödik bennünk a sejtés, hogy valami nagy és sötét titok lappang mindennek a háttérében.

Egy képzeletbeli kisváros - Sók - az ország nyugati szegletében egy nagyon is valóságos történelmi időszakban a 20. század első negyedében. A kifáradó, viktoriánus századvég lassú tétele után következik a századelő hirtelen gyorsuló allegrója. Ebben a tempót és formát váltó korban játszódik több emlék- és idegszálon a Szilánkok. Árva vagy félárva hősei saját mostoha sorsukat megértve próbálnak új életet kezdeni, de eközben a számukra sok esetben ismeretlen és titkokkal teli múlt folyamatosan meghatározza és behatárolja őket. Némelyikük nyíltan nekimegy ezeknek a határoknak, és forradalmat hirdet a régi renddel és polgári életvilággal szemben. A Szilánkok lenyűgöző és szívbemarkoló regény az apakeresés kudarcairól, a 20. század elejéről, a békeidők zavarairól és az első világháború által felrobbantott tegnap-világ rejtélyes titkairól. ÜKH 2014

WILHELM (an einem Pult mit Handelsbüchern und Papieren). Diese Woche wieder zwei neue Kunden! Wenn man sich rührt, gibt's doch immer etwas; sollt' es auch nur wenig sein, am Ende summiert sich's doch, und wer klein Spiel spielt, hat immer Freude, auch am kleinen Gewinn, und der kleine Verlust ist zu verschmerzen. Was gibt's?     (Briefträger kommt.)     BRIEFTRäGER. Einen beschwerten Brief, zwanzig Dukaten, franko halb.     WILHELM. Gut! sehr gut! Notier Er mir's zum übrigen.     (Briefträger ab.)     WILHELM (den Brief ansehend). Ich wollte mir heute den ganzen Tag nicht sagen, daß ich sie erwartete. Nun kann ich Fabricen gerade bezahlen und mißbrauche seine Gutheit nicht weiter. Gestern sagte er mir: Morgen komm' ich zu dir! Es war mir nicht recht. Ich wußte, daß er mich nicht mahnen würde, und so mahnt mich seine Gegenwart just doppelt. (Indem der die Schatulle aufmacht und zählt). In vorigen Zeiten, wo ich ein bißchen bunter wirtschaftete, konnt' ich die stillen Gläubiger am wenigsten leiden. Gegen einen, der mich überläuft, belagert, gegen den gilt Unverschämtheit und alles, was dran hängt; der andere, der schweigt, geht gerade ans Herz und fordert am dringendsten, da er mir sein Anliegen überläßt. (Er legt Geld zusammen auf den Tisch.) Lieber Gott, wie dank' ich dir, daß ich aus der Wirtschaft heraus und wieder geborgen bin! (Er hebt ein Buch auf.) Deinen Segen im kleinen! mir, der ich deine Gaben im großen verschleuderte.—Und so—Kann ich's ausdrücken?—Doch du tust nichts für mich, wie ich nichts für mich tue. Wenn das holde liebe Geschöpf nicht wäre, säß' ich hier und verglich' Brüche?—O Marianne! wenn du wüßtest, daß der, den du für deinen Bruder hältst, daß der mit ganz anderm Herzen, ganz andern Hoffnungen für dich arbeitet!—Vielleicht! —ach!—es ist doch bitter—Sie liebt mich—ja, als Bruder—Nein, pfui! das ist wieder Unglaube, und der hat nie was Gutes gestiftet. —Marianne! ich werde glücklich sein, du wirst's sein, Marianne!

       Erster Auftritt        Die Wirtsstube.        [Söller sitzt im Domino an einem Tischchen, worauf ein Licht, eine Bouteille Wein und ein Glas steht. Sophie gegenüber sitzt und näht eine Feder und eine Schleife auf einen Hut. Der Wirt kommt herein. In der Tiefe des Theaters steht ein Tisch, darauf ein Licht, Bücher und Tintenfaß, dabei ein Lehnsessel.]        Wirt [zu Söllern].  Schon wieder auf den Ball! Im Ernst, Herr Schwiegersohn,  Ich bin Sein Rasen satt und dächt, Er blieb davon.  Mein Mädchen hab ich Ihm wahrhaftig nicht gegeben,  Um so in' Tag hinein von meinem Geld zu leben.  Ich bin ein alter Mann, ich sehnte mich nach Ruh,  Ein Helfer fehlte mir, nahm ich Ihn nicht dazu?  Ein schöner Helfer! Ja, mein bißchen durchzubringen!

Eduard—so nennen wir einen reichen Baron im besten Mannesalter—Eduard hatte in seiner Baumschule die schönste Stunde eines Aprilnachmittags zugebracht, um frisch erhaltene Pfropfreiser auf junge Stämme zu bringen.     Sein Geschäft war eben vollendet; er legte die Gerätschaften in das Futteral zusammen und betrachtete seine Arbeit mit Vergnügen, als der Gärtner hinzutrat und sich an dem teilnehmenden Fleiße des Herrn ergetzte.      "Hast du meine Frau nicht gesehen?" fragte Eduard, indem er sich weiterzugehen anschickte.     "Drüben in den neuen Anlagen",versetzte der Gärtner.     "Die Mooshütte wird heute fertig, die sie an der Felswand, dem Schlosse gegenüber, gebaut hat.Alles ist recht schön geworden und muß Euer Gnaden gefallen.     Man hat einen vortrefflichen Anblick: unten das Dorf, ein wenig rechter Hand die Kirche, über deren Turmspitze man fast hinwegsieht, gegenüber das Schloß und die Gärten".     

       Schwarzenberg in Franken Herberge        Metzler, Sievers am Tische. Zwei Reitersknechte beim Feuer. Wirt.        Sievers. Hänsel, noch ein Glas Branntwein, und meß christlich.        Wirt. Du bist der Nimmersatt.        Metzler (leise zu Sievers). Erzähl das noch einmal vom Berlichingen!  Die Bamberger dort ärgern sich, sie möchten schwarz werden.          Sievers. Bamberger? Was tun die hier?        Metzler. Der Weislingen ist oben auf'm Schloß beim Herrn Grafen schon zwei Tage; dem haben sie das Gleit geben. Ich weiß nicht, wo er herkommt; sie warten auf ihn; er geht zurück nach Bamberg.        Sievers. Wer ist der Weislingen?        Metzler. Des Bischofs rechte Hand, ein gewaltiger Herr, der dem Götz auch auf'n Dienst lauert.        Sievers. Er mag sich in acht nehmen.     

       Korrespondenz        Rom, den 8. Juni 1787        Vorgestern bin ich glücklich wieder hier angelangt, und gestern hat der feierliche Fronleichnamstag mich sogleich wieder zum Römer eingeweiht. Gern will ich gestehen, meine Abreise von Neapel machte mir einige Pein; nicht sowohl die herrliche Gegend als eine gewaltige Lava hinter mir lassend, die von dem Gipfel aus ihren Weg nach dem Meere zu nahm, die ich wohl hätte in der Nähe betrachten, deren Art und Weise, von der man so viel gelesen und erzählt hat, ich in meine Erfahrungen hätte mit aufnehmen sollen.        Goethe auf zurückgelehntem Stuhl. Zeichnung von Tischbein        Heute jedoch ist meine Sehnsucht nach dieser großen Naturszene schon wieder ins gleiche gebracht; nicht sowohl das fromme Festgewirre, das bei einem imposanten Ganzen doch hie und da durch abgeschmacktes Einzelne den innern Sinn verletzt, sondern die Anschauung der Teppiche nach Raffaels Kartonen hat mich wieder in den Kreis höherer Betrachtungen zurückgeführt. Die vorzüglichsten, die ihm am gewissesten ihren Ursprung verdanken, sind zusammen ausgebreitet, andere, wahrscheinlich von Schülern, Zeit—und Kunstgenossen erfundene, schließen sich nicht unwürdig an und bedecken die grenzenlosen Räume.

Saget, Steine, mir an, o sprecht, ihr hohen Paläste!  Straßen, redet ein Wort! Genius, regst du dich nicht?  Ja, es ist alles beseelt in deinen heiligen Mauern,  Ewige Roma; nur mir schweiget noch alles so still.  O wer flüstert mir zu, an welchem Fenster erblick ich  Einst das holde Geschöpf, das mich versengend erquickt?  Ahn ich die Wege noch nicht, durch die ich immer und immer  Zu ihr und von ihr zu gehn, opfre die köstliche Zeit?  Noch betracht ich Kirch und Palast, Ruinen und Säulen,  Wie ein bedächtiger Mann schicklich die Reise benutzt.  Doch bald ist es vorbei: dann wird ein einziger Tempel  Amors Tempel nur sein, der den Geweihten empfängt.  Eine Welt zwar bist du, o Rom; doch ohne die Liebe  Wäre die Welt nicht die Welt, wäre denn Rom auch nicht Rom.

Einsiedler.  Ihr denkt, ihr Herrn, ich bin allein,  Weil ich nicht mag in Städten sein.  Ihr irrt euch, liebe Herren mein!  Ich hab' mich nicht hierher begeben,  Weil sie in Städten so ruchlos leben  Und alle wandeln nach ihrem Trieb,  Der Schmeichler, Heuchler und der Dieb:  Das hätt mich immerfort ergetzt,  Wollten sie nur nicht sein hochgeschätzt,  Bestehlen und bescheißen mich, wie die Raben,  Und noch dazu Reverenzen haben!  Ihrer langweiligen Narrheit satt,  Bin herausgezogen in Gottes Stadt,  Wo's freilich auch geht drüber und drunter  Und geht demohngeacht nicht unter.  Ich sah im Frühling ohne Zahl  Blüten und Knospen durch Berg und Tal,  Wie alles drängt und alles treibt,  Kein Pläcklein ohne Keimlein bleibt.