E-knihy - Film, hudba strana 5 z 5

"Zenész voltam 25 évig az 1962–1986 terjedő esztendőkben. Úgy gondoltam, hogy foglalkoznom ezzel a huszonöt esztendővel, – barátom Borsós Károly, Charlee unszolására érett meg bennem a könyvírás gondolata – mert mégiscsak, ez a negyed évszázad az életem meghatározó része volt. Teszem ezt egyrészt azért, mert az időközben elkészült honlapom megfelelő mennyiségű, és érdekes információt ad a könyv megírásához, másrészt az online könyvkiadásban megéreztem azt a határtalan lehetőséget, amit például a Facebook nyújt a kapcsolatteremtés területén a napjainkban." – Kovacsics Öcsi

„Mellébeszélés ?nélkül a rock'n'roll igazi pokláról és mennyországáról”                          – David Fricke, Rolling Stone magazin A Guns N’ Roses és a Velvet Revolver alapító tagjának története arról, miként jutott a csúcsra, hogyan küzdött az alkohollal és a drogokkal, hogyan omlott össze és végül hogyan állt újra talpra. Húszévesen, 1984-ben Duff McKagan felkerekedett, hogy elhagyja szülővárosát, Seattle-t – részben, hogy valóra váltsa álmait, részben pedig azért, hogy elmeneküljön a heroin elől, aminek használatába addigra több közeli barátja is belehalt. Még csak pár hetet töltött Los Angelesben – az autójában lakva –, amikor jelentkezett a hirdetésre, amiben egy Slash nevű ismeretlen keresett basszusgitárost. Nem sokkal később megszületett a világ legveszélyesebb zenekara, a Guns N’ Roses, amely aztán több mint 100 millió lemezt adott el világszerte.     Az It’s So Easy …és más hazugságok című önéletrajzi kötetében Duff felidézi a zenekar hihetetlen útját a világhír felé, és azt is, hogy ennek milyen ára volt. Ahogy a csapat egysége repedezni kezdett, Duff úgy érezte, neki is vége van, és kis híján tényleg belepusztult az alkoholizmusba. Ez a pont azonban vízválasztó lett az életében, és minden szempontból kijózanodott, hogy aztán a következő években olyan utat járhasson be, amilyet szinte senki más a rockszakmában.     A könyvben a rockzenei világ egyik legokosabb és legizgalmasabb figurája élvezetes stílusban tárja az olvasó elé a földkerekség talán legmegátalkodottabb zenekarának kulisszatitkait éppúgy, mint saját életének fontos és tanulságos pillanatait.     DUFF McKAGAN tizenkét évig játszott a Guns N' Rosesban, és társszerzője a zenekar több ikonikus dalának. A Gunsból való távozása után Slashsel közösen megalapította a Velvet Revolvert, és saját csapata, a Loaded élén is folytatta a zenélést, majd 2016-ban mindketten visszatértek a négy évvel korábban a Rock and Roll Hírességek Csarnokába is beválasztott GN'R-be. A több amerikai magazinban is rendszeresen publikáló McKagan Seattle-ben él szupermodell feleségével, Susan Holmes McKagannel és két lányukkal.

Egy nő, egy korszak és egy hivatás portréja: az első, kutatásokon és dokumentumokon alapuló Meryl Streep-életrajz, amely feltárja a pálya kezdeteit, és bemutatja, hogy az 1970-es években fiatal nőként hogyan nőtt fel a szerelemhez, a feminizmushoz és saját páratlan tehetségéhez. Ízelítő a szerző prológusából: „Meryl Streep köszönőbeszéde önálló műfajjá nőtte ki magát: egyszerre spontán és előre megírt, alázatos és dölyfös, hálatelt és blazírt. Az már önmagában is vicc, hogy olyan sok van belőle. Ki más nyert még annyi díjat, mint Meryl Streep? S ezáltal az önostorozó nemtörődömség már-már visszatérő geg számba megy. Mostanra úgy tűnik, már legalább olyan régen ragadt rá a „legnagyobb élő színésznő” címkéje, mint amilyen régóta ül a brit trónon II. Erzsébet. Úgy tapadnak hozzá a szuperlatívuszok, mint a cellux: a színészek között egy isten, aki képes belebújni bármilyen karakterbe, mesterien kezelni valamennyi műfajt, és a jó ég tudja, hányféle akcentussal tud beszélni. Még az ötvenen túl sem lett elavult színész, sőt a hollywoodi matematikát meghazudtolva, akkor ért a pályája csúcsára. Nincs olyan 1960 előtt született színésznő, aki megkaphatna egy szerepet anélkül, hogy arra Meryl előtte nemet ne mondjon.”

A Monty Python, a zseniális, brit humortársulat egyedül forradalmasította a sketch comedyt, és megteremtette az utat az utódok előtt a Saturday Night Live-tól az Austin Powersig. Ebben a könyvben az alapító tagok, John Cleese, Eric Idle, Terry Gilliam, Terry Jones és Michael Palin a kulisszák mögé röpítik az olvasókat.

"Kedves Tamás! Csak felsőfokon tudok beszélni a könyvről, annak stílusáról, összefogottságáról! Kiváló! Nemcsak rólad szól, hanem egy korkép a 20. század utolsó harmadának, a 21. század elejének színházi életéről, annak csatáiról, szépségeiről, vitáiról, mindez a te életednek, művészi pályádnak tükrében. S ez a tükör hiteles, hiszen te magad vetkőzöl pőrére és söpröd ki a szőnyeg alól a kellemetlen, sokszor fájó, feledésre szánt történeteket. Számomra döbbenetes az a kitárulkozás, ahogy döntéseid helyességében kételkedve, önmarcangolva, sok-sok öniróniával s nem kevés humorral mutatod fel nekünk Jordán Tamást! Egy teljes ember képe, sikerei, vívódásai, családi élete tárul elénk - az igazat mondja, nem csak a valódit. Őszintén gratulálok!" (Simon István, a Pécsi Nemzeti Színház nyugalmazott ügyvezető igazgatója)

Vallomás csajozásról, rapháborúról, és magyar focivalóságról. "Curtis vagyok, az újpesti huligán, aki ököllel üti a nőket, pénzért veszi a nézettséget és a hírnév reményében az utcagyerek stílust is hajlandó eldobni. Jól tudom, sokan ezt gondolják rólam, de azzal is tisztában vagyok, hogy a legtöbben csak irigyek a sikereimre, mások féltékenyek rám, mert a csajuk engem akar - vagy már le is csaptam a kezükről... Nekem viszont tiszta a lelkiismeretem, istenfélő ember vagyok, akit az imádott anyukája tart rövid pórázon. Csak hát nincs könnyű dolga velem: iskoláskoromban a rendőrségről szedtek össze, mert egyedül szembe szálltam és téglákkal dobáltam meg egy busznyi kispesti drukkert; és azt is a családomnak köszönhetem, hogy édesapám halála után a bátyám nyakon csípett, s elindította az újpesti focikarrierem. Jóllehet, engem maga alá temetett a mocskos magyar futballközeg és egy máig az NB I-ben edzősködő szarházi megutáltatta velem a játékot, azt sem én, sem a Fradi-tábor nem felejti el soha, hogy egy "Köszönöm Istenem, hogy nem vagyok fradista" feliratú pólóban ünnepeltem a kecskeméti bajnoki címet az Üllői úti pályán. Labdarúgónak készültem, de rapperként ismert meg az ország és nem tagadom, minden pillanatát kiélvezem és kihasználom a zenélésnek: a klubtulajok komoly pénzt fizetnek, hogy náluk csináljak bulit, és míg a korombeli srácok prostikat vesznek, engem a csajok ráncigálnak az ágyba. De még mindig érnek meglepetések... Tőled kérte már anyuka, hogy a szeme előtt tedd magadévá a lányát? Vagy téged utaztatott már ki külföldre nő csak azért, hogy veled töltsön néhány éjszakát? Na, ugye! Curtis, az utca álma."

Az igazság című könyvben Damu Roland döbbenetes őszinteséggel és részletességgel mesélte el életét egészen addig a pillanatig, amíg a bíróság ki nem mondta rá a jogerős ítéletet: négy és fél év szabadságvesztést. Története azonban ezzel korántsem ért véget. 2012. április 19-én (egy héttel a hivatalos behívó előtt) váratlanul szembesült azzal a visszavonhatatlan döntéssel, hogy azonnali hatállyal meg kell kezdenie a börtönbüntetését. És ez még csak az első olyan jogtalan döntés volt a sorban, amelyet nem volt egyszerű megemésztenie... Miért vitték el egy héttel korábban? Miért került egy, az otthonától 320 kilométerre lévő börtönbe? Miért kellett többet bizonyítania másoknál? Szakadatlan igazságkeresése a börtönbe vonulása után semmit sem vesztett lendületéből. Második könyvében a tőle megszokott részletességgel számol be a három börtönben töltött év pokláról, az ottani mindennapokról, megaláztatásokról... És persze a számára oly fontos emberi kapcsolatokról, a megtalált igaz szerelemről. "A második könyvem szorosan kapcsolódik az elsőhöz, de ez már a börtönben töltött évekről szól. Olyan dolgokért ültem három évet, amit nem követtem el. Ez a könyv rólam, a feleségemről szerelmünkről és a börtönben megélt dolgokról szól az én szemszögemből. Továbbra is ragaszkodom ahhoz, hogy csak az igazságot írjam le. Pontosan tudom, hogy a feleségem szeretete, hűsége, kitartása nélkül nem éltem volna túl a börtönéletet. Most tele vagyok ötletekkel, tervekkel. A legfontosabb pedig: TÚLÉLTEM!" (Damu Roland)

A New York Times bestseller életrajzírójának, J. Randy Taraborrellinek minden részletet felvillantó, briliánsan megírt kötete nem egyszerűen a legsikeresebb popsztárok egyikének, Beyoncénak az életrajza. Bepillantás egy olyan világba, ahová szinte mindenki vágyik, de csak nagyon kevesen juthatnak el; az amerikai show-business világába. A végtelenül tehetséges Beyoncé Knowles már nyolcéves korában ebben a világban él, gyerek szépségversenyek és tehetségkutató vetélkedők résztvevője. Egy pillanatra sem szakad el a színpadtól, és tizenhat évesen a Destiny's Child énekeseként már világsztár. Ontja a slágereket, 2014-ben a Forbes magazin szerint a világ leggazdagabb és legkeresettebb sztárja, az ő fényképével jelenik meg a híres Time magazin. Ez a könyv megmutatja a sikereket, de az emberfeletti erőfeszítést is, az örökös harcot az érvényesülésért, az áskálódásokat, pletykákat; beszámol viharos és vad szerelméről a híres rapperrel, Jay-Z-vel, a csalódásokról és a meghatározó pillanatokról. És miközben olvassuk ezt a nyílt, olykor szívszorító, olykor felemelő beszámolót, örökre megváltozik a véleményünk Beyoncéról és a távoli és csillogó show-businessről. A szerzőről J. Randy Taraborrelli a New York Times bestseller szerzője, írt már könyvet Michael Jacksonról, Marilyn Monroe-ról, Madonnáról, és a Kennedy famíliáról is. Köztiszteletben álló író, újságíró, a szórakoztatóipar jó nevű és állandó szereplője, és jó néhány televízióműsor, köztük a Today, a Good Morning America, a CBS This Morning, az Entertainment Tonight és a CNN Headline News sűrűn feltűnő vendégszereplője.

"Máig beleborzongok, ha visszagondolok azokra az interjúkra, melyeket Stohl Andrással a Kozma utcai börtönben készítettem. Félelemmel és szorongással teli találkozások voltak ezek. Pokoli és ijesztő - csak ezekkel a jelzőkkel lehet kifejezni azokat a folyosókról gyakran beszűrődő indulatos, kéjes hangokat, a fojtogató szagot, és egy megmagyarázhatatlan érzést, amitől egy pillanatig sem tudtam szabadulni. Mintha a gonosz vett volna körül mindenütt bennünket. A bűn, a gonosz jelenlétét éreztem, és ez félelemmel vegyes undorral töltött el, és tölt el ma is. A magyar börtönök túlfűtött, fojtogató, kegyetlen világáról, az őrök brutalitásáról, a szexuális visszaélésekről sok mindent hallani, ám az igazságot eddig többnyire jótékony homály fedte. Stohl András, a sztárok csillogó világából érkező színész-műsorvezető öt hónapot töltött a Kozma utcai börtönben, ahol saját szemével tapasztalt meg olyan dolgokat erről a világról, melyek kegyetlenül beivódtak az emlékezetébe. Stohl a maga közvetlen, barátkozós stílusával pillanatok alatt sztár lett a börtönben is, még a legkegyetlenebb gyilkosok is bizalmukba avatták, s edzés közben vagy a zuhanyzóban olyan hajmeresztő titkokat osztottak meg vele, mint azelőtt soha, senkivel. Ez a könyv nem egy sztár börtönnaplója, sokkal több annál: igaz és kíméletlenül őszinte krónika a magyar börtönökben zajló sokkoló eseményekről." (Szalai Vivien)

Diane Keaton Elég volt a bújócskából! című, humoros és öniróniával sűrűn átszőtt új memoárkötetében a melankolikus hang is megszólal. Izgalmas életének eseményeit, szereplőit – akik között olyan emberek tűnnek fel a kötetben, mint Woody Allen, Waren Beatty, Al Pacino vagy Jack Nicholson – a színésznő össze nem álló mozaikdarabokként tárja elénk. Apropót a visszatekintésre és az életről való gondolkodásra egy-egy jelenbeli történés (pl. vásárlás a lányával, Dexterrel), egy tárgy (egy fotó vagy egy ruhadarab), vagy éppen saját testrészei szolgáltatják: egyszer a haja, máskor a szeme, megint máskor a füle vagy a lába.  Az immár 68. évébe lépett színésznő sokat foglalkozik a könyvben az öregség kérdésével, az öregedés során változó testével, de egyúttal a fiatalsággal is, s sokszor egyszerre mutatja meg a kettőt. Az összefonódó jelen és múlt, a hétköznapok csip-csup ügyeiben rejlő bosszúságok és örömök, valamint a nagy ívű pálya egyre inkább értelmes egységet alkotnak számára, s az időskor felé való közeledés során egyre érettebbé válik arra, hogy meglássa az élet jelenségeiben rejlő szépséget.

Bajor ?Imre, a Kicsihuszár születésétől fogva játszott, mókázott, nevettetett, szórakoztatott, ameddig csak bírta erővel: megajándékozott minket a nevetés, az öröm, a búfelejtés csodájával. Sosem lehetünk neki eléggé hálásak ezért. A Bajorimi című életrajzi kötet 2001 áprilisában jelent meg a címszereplő április 23-i születésnapjára. Az utánnyomás a boltba kerülhetett volna Bajor Imre 80-ik, vagy 90-ik születésnapja alkalmából, esetleg a kerek 100-on, de az Élet másként hozta: 2014.augusztus 6-a óta már az Égi Kávéházban szórja fanyar humorú, csípős, ám mindig találó poénjait a régi és nem annyira régi művészkollégáknak. És még csak 57 éves volt Az elmúlt tizenhárom évben sok minden jó és rossz történt vele, körülötte és a szeretteivel. A legmeghatározóbb azonban mégiscsak az lett, hogy Imi elment. Örökre. Így született újjá és egészült ki fontos történésekkel a róla szóló könyv, amely emlékkönyvként mindörökre megmarad nekünk. Ahogyan Bajor Imre is az emlékezetünkben, a szívünkben, a lelkünk jobbik felében..

Egy életre szól… Omega volt… Omega van… Omega lesz… örökké Ez a megkapó őszinteséggel írott, fordulatokban és történetekben gazdag könyv nem csupán Mihály Tamás és az Omega együttes közös életéről szól, de érzékletesen jeleníti meg az elmúlt évtizedek Magyarországát egy olyan muzsikus szemével nézve, aki nem csak hangszerének és a közkedvelt Omega-dalok dallamainak avatott mestere, de remek elbeszélő is. Az élvezetes sztorik, a nagy belföldi és külföldi sikerek és alkalmi visszaesések krónikáját lejegyző szerző kendőzetlenül beszél a mitikus rangot elért rock-együttes belső életének ellentmondásairól és saját gondjairól-bajairól, örömeiről is. A könyv minden sorát áthatja a zene iránti rajongás, valamint a mindenkori kollégák, barátok és ellenfelek iránt érzett megbocsátó ragaszkodás és szeretet.

„Miért írtam visszaemlékezést? – teszi fel magának a kérdést a neves színésznő. – Azért, mert anya ott van mindenütt, mert a szavaival akarta egyben tartani a családot, mert évtizedekbe telt, mire megértettem, mennyire összetett jellem, mert nem akartam, hogy eltűnjön, de így történt.” Diane Keaton, akinek nem ez az első megjelent könyve, tehát az eltűnt idő nyomába ered, ezt akarja újraélni, újra elevenné tenni, és főként, megérteni. Írása ezért nem magamutogatás, önreklám, netán önigazolás, hanem önismereti gyakorlat. Egy olyan embertől, aki kívül-belül ismeri önmagát.

Már életében legendák szövődtek Paganini, a nagy olasz hegedűművész és zeneszerző körül. Az a hír járta, hogy eladta a lelkét az ördögnek. Technikai tudását, bravúrjait egy földöntúli hatalommal magyarázták. Varázslatos játékával megigézte az embereket és meghódította a női szíveket, kóristalányét és hercegnőét egyaránt, noha rútságát az ördögéhez hasonlították. Tény, hogy különös lénye, furcsa szokásai, mesés vagyona, zsenialitása és szerelmi élete regénybe illő.

Vajda Ödön közvetlenül az első világháború előtt ismerkedik meg a minden férfi szívét megremegtető Bajor Gizi színésznővel, azonnal egymásba szeretnek. Ödönt munkaszolgálatra viszik, a színésznő a fővárosban marad. Érdekes módon a férfi levelei maradtak fenn szinte maradéktalanul. A háború után összeházasodnak. A szívbemarkoló és szenvedélyes hangú levelekből egy nagy szerelem kibontakozásának és lezárásának vagyunk tanúi, de egy szerelmi háromszögnek is, amelynek a harmadik részese Hatvani Lajos báró, a Nyugat Lacija. A dokumentumokat Vajda Miklós, Vajda Ödön fia dolgozta fel, rendezte sajtó alá.

Ábrahám Pál · Ábrányi Kornél · Aggházy Károly · Bakfark Bálint · Bartók Béla · Bihari János · Czinka Panna · Dankó Pista · Dohnányi Ernő · Egressy Béni · Elvinus · Erkel Ferenc · Fátyol Károly · Goldmark Károly · Hubay Jenő · Huszka Jenő · Kacsoh Pongrác · Kájoni János · Kálmán Imre · Kodály Zoltán · Lajtha László · Lavotta János és Csermák Antal · Lehár Ferenc · Liszt Ferenc · Mosonyi Mihály · Rácz Aladár · Reinitz Béla és Seress Rezső · Reményi Ede · Rózsavölgyi Márk · Simonffy Kálmán és Szentirmay Elemér · Tinódi Lantos Sebestyén · Weiner Leó

Ha ?háromszor ír meg valamit az ember, annak különös oka lehet. Van is. Ennek az életrajzi kötetnek a főszereplője is legalább háromszor kelt életre, és győzött filmvásznon, hanglemezeken, sikereit fölelevenítő utókori slágerbajnokok föllépésein. Karády Katalin legenda és mítosz lett. Ha ma élne, firkászok siserehada futna a nyomában, kereskedelmi tévék kamerái vennék üldözőbe, hetente jelenne meg róla valamilyen álhír. Neki valóban nemcsak ötperces halhatatlanság jutott osztályrészéül. A Rákosi-korszak emigrációba, a Kádár-korszak kényszerű Csipkerózsika álomba kényszerítette, de ő még életében feltámadt: hangja és filmjei a tiltottból a tűrt kategóriába emelkedtek. Haza ugyan nem tért sohasem, bármit is fantáziáltak szenzációéhes zsurnaliszták, de figurája mélyen ágyazódott bele az utókor tudatalattijába. Kelecsényi László filmtörténész, aki korábban két kiadásban is napvilágot látott társadalomtörténeti esszéjében foglalkozott a halhatatlan dívával, most egykori önmagával vitatkozva, palimpszesztként írta újra hajdani kéziratát. A kötetet Karády szerepeinek minden eddiginél részletesebb felsorolása és egy bőséges irodalomjegyzék egészíti ki.