Najnovšie - Veda, vynálezy strana 3 z 3

Vajda Mihály filozófus, a Budapesti Iskola egykori tagja, Lukács György tanítványa emlékirataiban végigjárja gondolkodása alakulásának útját: szembenéz egykori hiteivel és kiábrándulásaival, kompromisszumaival és kísértéseivel, barátságaival és e barátságok széthullásával, s mindezt friss humorral, nagy adag öniróniával és mély bölcsességgel teszi. A holokauszttúlélő elhallgatásokkal és félelmekkel teli gyerekkora, '56 és '68 traumája, a Kádár-kor értelmiségének dilemmái, a menni vagy maradni állandóan a levegőben lógó kérdése, a rendszerváltás körüli évek reményei és kudarcai mind ott sorakoznak e gazdag életút leírásában. A kötetben olvasható az a nagyinterjú is, amelyet tanítványa és barátja, Kardos András készített Vajdával a Budapesti Iskola felbomlásától a rendszerváltásig tartó időszakról. Jegyzetek, annotált névmutató és gazdag képanyag teszi teljessé közelmúltunknak ezt az egyedülálló perspektívából megírt történetét.

„Üdvözlöm. Stephen Hawking vagyok: fizikus, kozmológus és álmodozó. Bár nem tudok mozogni, és számítógépen keresztül kell beszélnem, az elmém szabad.” „Visszatekintve úgy tűnhet, hogy egy előre alaposan megtervezett menetrend szerint foglalkoztam a világegyetem eredetének és fejlődésének legjelentősebb problémáival. Ám valójában nem így történt. Nem volt előzetes tervem. Az a helyzet, hogy csak a saját orrom után mentem, és mindig azzal foglalkoztam, ami akkor éppen érdekesnek és megoldhatónak tűnt.” Stephen Hawking korunk egyik legfigyelemreméltóbb alakja. Cambridge-i géniusz, világszerte ünnepelt, ragyogó elméleti fizikus, aki ösztönzést és bátorítást jelent mindazok számára, akik szemtanúi lehettek annak, milyen nagyszerű diadalt aratott mozgatóideg-sorvadása felett. Kitty Ferguson ebben a könyvében Hawking életét meséli el. Műve megírásához különleges segítséget kapott magától Hawkingtól, valamint közeli ismerőseitől és családjától.A könyv részletesen bemutatja Hawking gyerekkorát, első szívszorító találkozását motoros neuronbetegségével, majd az ezzel való küzdelmeinek kezdetét elsőéves doktorandusz-hallgató korában. Olvashatunk Hawking egyre növekvő nemzetközi hírnevéről, továbbá az életben maradásért való hosszas küzdelméről, miközben mellesleg még a világegyetem működésének fizikáját is igyekszik feltárni. Ezzel párhuzamosan a szerző, aki közérthető nyelven tudja tálalni az elméleti fizikai ismereteket is, mindenki számára érthetően foglalja össze és magyarázza el a tudomány élvonalába tartozó fizikai elméleteket, melyek Hawkingot foglalkoztatják. A fizikai fogalmakat szemléltető ábrákkal és Hawking életét gyerekkorától napjainkig dokumentáló fotókkal illusztrált könyv a Kitty Fergusontól megszokott közérthető nyelvezettel íródott. Az eredmény egy lebilincselő beszámoló Hawking rendkívüli életéről és zabolátlan elméjéről.

Ormos Mária történész, a pécsi Janus Pannonius Egyetem volt rektora, emeritus professzor, az MTA tagja ebben a könyvében sorra veszi, hogyan alakult az élete a történelmi események sodrában.  Felidézi gyermekkorát, a második világháború megpróbáltatásait, egyetemi éveit, az ’56-os eseményeket, majd leírja, hogyan próbált talpra állni a megtorlások után, miként tört ki az értelmiségi robot szerepköréből és kezdett dolgozni a Történettudományi Intézetben. Életútja a Pécsi Tudományegyetemen folytatódott, ahol három cikluson keresztül töltötte be a rektori tisztséget. Részletesen szól e tevékenységéről, s mindeközben megidézi kollégáit, barátait és partnereit. Természetesen megemlékezik az általa művelt mesterségről is, és nem hiányozhat a könyvből politikai szerepvállalása sem.  Saját életútját követve igyekszik tekintetbe venni mindazt a helyi, országos és világtörténeti eseménysorozatot, amely kitöltötte az általa leélt rövid nyolcvanhat évet. Nos, mondhatjuk, hogy ez a könyv a lehetetlent célozza meg, noha tudni való, hogy ami lehetetlen, az is marad. A kísérletnek mégis lehet némi tanulsága.

Szent-Györgyi Albert 1937. december 10-én átvette a Nobel-díjat Gusztáv svéd királytól. Az indoklásban ez szerepelt: „...a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért". A tudóst idehaza a C-vitamin feltalálójaként emlegetik, és szinte nincs olyan ember, aki ne tudná, hogy ő az egyetlen magyar Nobel-díjasunk, aki ezt az elismerést a szülőhazájában tudományos eredményeiért nyerte el. De milyen ember is volt Szent-Györgyi, akit Szegeden csak „Prof"-ként emlegettek tanítványai? Egy pacifista, aktív politikus, önjelölt kém, rendkívüli tudós, aki a családi tragédiák hatására élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte. Wisinger István e dokumentumregényben Szent-Györgyi Albert kevésbé ismert oldalát, személyisége ellentmondó vonásait, a belső vívódásokkal teli életútját, és magánéleti válságait is feltárva igyekszik bemutatni a tudóst.

Az 1944 májusában deportált erdélyi magyar orvos, dr. Nyiszli Miklós németországi tanulmányainak és szakmai felkészültségének köszönhetően dr. Josef Mengele boncolóorvosa, s mint ilyen, kivételezett helyzetű sonderkommandós lett. Nyolc hónapon keresztül volt szemtanúja Auschwitz-Birkenau minden borzalmának. Visszaemlékezése 1946-ban jelent meg először. Azóta a holokausztirodalom egyik legfontosabb, számos nyelvre lefordított művévé vált, ihletője és egyik fő forrása Nemes Jeles László Saul fia című, Oscar-díjas filmjének is. Kötetünkben a nagyváradi első kiadás szövege mellett függelékként Nyiszlinek a háború után jegyzőkönyvbe mondott két rövid tanúvallomását közöljük, Vági Zoltán történész, a téma szakértője pedig bevezető tanulmányával és jegyzeteivel új megvilágításba helyezi a világ egyik első szemtanúi beszámolóját a haláltáborok valóságáról. „Hálásak lehetünk Nyiszli Miklósnak, az erdélyi doktornak, amiért volt ereje szembenézni a modern történelem olyan tömeggyilkosaival, mint Mengele, Muhsfeldt és Moll. Meg tudta őrizni tartását, gerincét és morális integritását. Képes volt megmaradni embernek és orvosnak ott, ahol annyian kudarcot vallottak, leszerepeltek, megbuktak. Megköszönhetjük neki, hogy túlélte, hogy visszajött, és elmondta nekünk, amit látott. Megköszönhetjük, hogy átlagemberként fel tudott nőni a történelmi feladathoz. És botcsinálta Faustként, afféle kényszer szülte modern Josephus Flaviusként képes volt megörökíteni a zsidóság, a magyarság és az emberiség egyik legnagyobb tragédiáját." (Vági Zoltán)

A Stephen Pinker által „az egyik legjobb tényírónak", a Nature-ben pedig „rettenthetetlen harcosnak" nevezett Richard Dawkins néha derűsen, máskor hamiskás mosollyal tekint vissza élethosszig tartó intellektuális kalandozásaira és harcaira. Rendkívüli műve, Az önző gén megjelenése után a tudományos érdeklődés középpontjába került szerző legújabb kötetében kedves, féltő szeretettel korholja a tudományos világ hiányosságait. A könyv lapjain szórakoztató történeteket ad elő ismerőseiről, és a sztorik révén megismerhetjük azokat az eseményeket, eszméket, amelyek arra ösztönözték, hogy figyelmét a kultúra, a vallás és a tudomány határterületeire irányítsa. Közben beavat minket tíz legnagyobb hatású műve eredetébe, keletkezésének körülményeibe és a közöttük levő kapcsolatokba. Tizedik könyvével, az Isteni téveszmével minden korábbinál nagyobb sikert aratott. A kötet Matt Ridley szerint „harsogó trombitaszóló az igazságért", amely szerzőjét az „egyszerű" intellektuális közismertség állapotából a leghíresebb világi gondolkodók körébe repítette - „az új ateisták" közé, ahol Dawkins Christopher Hickensszel, Sam Harrisszel és Daniel Dennett-tel került egy társaságba. A Gyertyaláng a sötétben lapjain Dawkins megosztja velünk a természet világa iránt érzett csodálatát, fogékonyságát az abszurd emberi cselekményekben rejlő humorra és az élet rövidségének egyre jobban átérzett tudatát. Az eközben kifejtett gondolatai nemcsak az olvasóra gyakorolnak mély benyomást, hanem az egyetemes kultúrára is.

RICHARD DAWKINS könyve életének első éveitől kezdve oxfordi kibontakozásáig kíséri a világhírű tudós pályáját, miközben megismerhetjük Az önző génig vezető utat is. Dawkins élénk színekkel ecseteli Afrikában töltött, idilli gyermekkorát, és bemutatja hétköznapinak korántsem nevezhető őseit és elbűvölő szüleit. Noha diákkorában Elvis Presley hatására még mélyen vallásos volt, a gimnáziumban már nem volt hajlandó letérdelni a templomban. Az általános és középiskolában is kiváló képzésben részesült, de Oxford hozta el számára az igazi szellemi beteljesülést. Dawkins az ősi angol diákváros egyedülálló oktatási rendszerének tulajdonítja tudományos ébredését. Ez a rendszer arra tanítja a diákokat, hogy kérdezzenek, kételkedjenek, ne vizsgaorientáltan és ne tankönyvekből tanuljanak, hanem kutatási eredményekből, beszélgetésekből és vitákból. Oxfordi tanári és kutatói karrierjében komoly változást hozott az 1973-as év, amikor hosszú áramszünetek sújtották Nagy-Britanniát, így Dawkins hosszabb időre kényszerből szüneteltette a számítástechnikára alapozott kutatásait. Mivel akkoriban általános félreértés övezte a természetes kiválasztódás és a csoportszelekció fogalmát, ezért több tudós műveinek hatására nekilátott - ahogyan ő önironikusan nevezte - „saját bestsellere" megírásának. Ez volt Az önző gén. RICHARD DAWKINS 1976-ban üstökösként robbant be a köztudatba Az önző gén című művével, amelyet további, kimagaslóan népszerű könyvek követtek, közülük több magyarul is megjelent. Dawkins nemcsak a brit Királyi Természettudományos Társaság tagja, hanem a Királyi Irodalmi Társaságé is. Munkásságáért számos rangos kitüntetésben részesült. 2008-ban vonult nyugdíjba az oxfordi Charles Simonyi Intézetben betöltött professzori állásából, de továbbra is tagja maradt az ugyancsak oxfordi Új Egyetemnek. A Prospect Magazin olvasóinak szavazata alapján a világ első számú gondolkodójának választot Dawkins első könyve, Az önző gén alapjaiban rengette meg a biológiai kutatások világát. Dawkins ebben a kötetben használta először a mém szót a kulturális evolúció alapegységére, a mémelmélet pedig azóta is a kortárs kultúra egyik alappillére. A csoda iránti vágy közelebbi betekintést nyújt a tudós személyes világába, és nyomon követhetjük, milyen élmények és állomások vezettek a 20. század egyik legmeghatározóbb művének megszületéséig. ,,Az isteni téveszme megjelenése óta Richard Dawkins neve egyet jelent a szigorú kételkedéssel és a »briliáns, szenvedélyes, világos, nem köntörfalazó« vitával." (San Francisco Chronicle)

Hovanyecz László beszélgetőpartnerei között akad tudós, színművész, akadémikus, zenetörténész és festőművész egyaránt. Ami az interjúalanyokban közös, az nem más, mint hogy valamennyien a XXI. század társaság által alapított Hazám-díj kitüntetettjei voltak az elmúlt években. A rövidke e-kötetek a Kossuth Kiadó Értékteremtők sorozatában megjelent írásokat tartalmazzák.

A ?XVII. században egy különös nevű akadémia működött Rómában, a Hiúzok Akadémiája. Csak az lehetett tagja, akinek „hiúzszeme” volt, aki olyasmit vett észre a tudományban, a művészetben, amit más még nem látott meg. Ilyen hiúz volt Galileo Galilei, az újkor egyik legnagyobb fizikusa és csillagásza. Galileire valóban ráillett ez a megtisztelő név: csillapíthatatlan vágy hajtotta, hogy szüntelenül kutasson, kísérletezzen, beletekintsen az igazság fényébe. A napra irányította távcsövét, hogy megismerje a tudomány új törvényeit. Aki azonban sokáig néz a napba, annak elkáprázik a szeme, és nem veszi észre, ami a földön van; nem törődik az útjában tátongó farkasvermekkel, amelyeket a világosság ellenségei ástak neki. Galilei, akinek szemét elkápráztatta a tudnivágyás fénye, végül belezuhant egy ilyen farkasverembe. Ellenségei ujjongtak, mert azt hitték, hogy a hiúzzal együtt a világosságot is elpusztították. De a napot, a tudás igazi fényét nem lehet elpusztítani. Galilei életéről, harcáról, kegyetlen bukásáról és eszméinek dicsőséges felemelkedéséről szól Száva István fordulatos, mindvégig érdekes regénye, melyet most második kiadásban nyújtunk át az olvasónak.

"Mérlegem, nem dicsekvésből mondom, globálisan pozitív. Sokat dolgoztam, s majdnem mindig örömmel, de azért mindig szakítottam időt kószálásokra, baráti találkozásokra, zenehallgatásra, utazásra. Miért ne vallhatná be az ember, hogy meg van elégedve az életével?"

Egy zseni, aki a valóságról és a szerelemről álmodikAnglia, 1830-as évek. Két találkozás, melyek meghatározzák a fiatal nemeslány, Ada életét. Az egyik a lóversenypályán történik, amikor Ada megismeri Michaelt, az egykori bokszolót. Michael lesz élete nagy szerelme, de a kapcsolatot titokban kell tartani, mert Adát az anyja arra kényszeríti, hogy társadalmi pozíciójának megfelelően menjen férjhez.A második sorsszerű találkozás Ada életében Charles Babbage, a matematikus. Babbage azonnal felismeri Ada matematikai tehetségét, és felkarolja őt, Ada azonban hamarosan túlszárnyalja a matematikust. A matematika iránt érzett szerelme éppolyan olthatatlan, mint a Michael iránti szerelme.Ada azonban nem is sejti, hogy az egyik szerelmét el kell engednie, nehogy mindkettőt elveszítse.

„1947 márciusában születtem, de szülőhelyemet csak 2024 tavaszán ismerhettem meg. Nem én vagyok az egyetlen a háború után született nemzedékben, aki csak évtizedekkel később járt korai élményei helyszínén, s felnőttként talált rá valódi gyökereire. Apám magyar huszár volt, anyámmal abban a menekülttáborban találkoztak, ahol húgaimmal együtt megláttam a napvilágot. Ötéves voltam, amikor az osztrák táborral együtt nemcsak Európát, de mindent magunk mögött hagytunk, s bevándorlóként megérkeztünk Amerikába. Új otthonunk egy clevelandi lakótelep lett, ahol hamar megtanultam, hogy az erőforrások elosztása legtöbbször nem igazságos, s később azt is felismertem, hogy az emigráció megfosztja az embert a társadalmi, a humán és a pénzügyi tőkétől egyaránt. Arra csak hosszú évek után jöttem rá, hogy az egyetlenként megmaradt kulturális tőkére miként lehet építeni.A járatlan úton indultam el, s az elmúlt hét évtizedben minden útelágazásnál a kevésbé kitaposott ösvényt választottam. Ebben a könyvben elmesélem, hogy kikkel találkoztam az utamon, és hogyan alakítottam az útitársaim körét. Úgy hiszem, hogy kortársaimnak és az emigrációban nevelkedett magyaroknak éppúgy érdekes lehet a történetem, mint azoknak a fiataloknak, akik még éppen csak elkezdték járni a maguk útját.”ÁCS ZOLTÁN közgazdász 1947-ben született egy villachi menekülttáborban, a családja 1952-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba. A Clevelandi Állami Egyetem elvégzése után New Yorkba költözött, ahol PhD-fokozatot szerzett közgazdaságtanból a New School for Social Research intézetben. Oktatott többek között a London School of Economics és a George Mason Egyetemen, vendégprofesszor volt a londoni Imperial College Business Schoolban és a Pécsi Tudományegyetemen. Nemzetközileg jegyzett és megbecsült szakemberként számos elismerésben részesült, 2023-ban a Magyar Tudományos Akadémia Arany János-érmével tüntették ki a közgazdaságtan területén nyújtott kimagasló teljesítményéért.