Najnovšie - Biografie - Životopisy strana 74 z 87

Soukromí Milady Horákové je po díle Rodokmen a soukromí TGM druhou nejvýraznější knihou historičky Michaely Košťálové týkající se velkých osobností první Československé republiky. Spisovatelka se v knize zaměřuje výhradně na soukromí a civilní život výjimečné, přemýšlivé, charismatické a citlivé ženy. Čtenář se například dozví, jak a s jakým prospěchem Milada Horáková studovala, jaké byly její záliby, jaký měla vztah k literatuře či hudbě, jaká byla její první láska, jakou byla manželkou, jak se oblékala a jaký měla vztah k módě. Součástí knihy je objasnění některých zavádějících informací ze života Milady Horákové, mezi něž náleží například fáma o její spojitosti se zbořeným mariánským sloupem na Staroměstském náměstí v Praze či spekulace, že měla být sekretářkou našeho druhého prezidenta E. Beneše. Autorka ve své knize současně odhalila i dosud velice spoře publikovaný profil Milady Horákové jako svébytné studentky Právnické fakulty Univerzity Karlovy, kde ji vyučoval například také prof. JUDr. Jan Krčmář, jehož životem a prací se autorka dlouhodobě zabývá. V knize nechybí emotivně silné momenty a úryvky z dopisů a dalších zdrojů, které statečná žena a pravá dáma, okouzlující svým nefalšovaným šarmem, učinila jen několik dní před svou smrtí.

V říjnu 1980 jsme se vydali s manželem a třemi dětmi do míst odkud nebylo v té době návratu. Byl to kontinent na druhém konci světa o němž jsme takřka nic nevěděli. Jediná dostupná literatura z knihoven měla název: " A ZNALI JEN KÁMEN ". Všechno to tajúplné neznámo nás najednou pohltilo a tím také začalo naše nové životní dobrodružství.

Az igazság című könyvben Damu Roland döbbenetes őszinteséggel és részletességgel mesélte el életét egészen addig a pillanatig, amíg a bíróság ki nem mondta rá a jogerős ítéletet: négy és fél év szabadságvesztést. Története azonban ezzel korántsem ért véget. 2012. április 19-én (egy héttel a hivatalos behívó előtt) váratlanul szembesült azzal a visszavonhatatlan döntéssel, hogy azonnali hatállyal meg kell kezdenie a börtönbüntetését. És ez még csak az első olyan jogtalan döntés volt a sorban, amelyet nem volt egyszerű megemésztenie... Miért vitték el egy héttel korábban? Miért került egy, az otthonától 320 kilométerre lévő börtönbe? Miért kellett többet bizonyítania másoknál? Szakadatlan igazságkeresése a börtönbe vonulása után semmit sem vesztett lendületéből. Második könyvében a tőle megszokott részletességgel számol be a három börtönben töltött év pokláról, az ottani mindennapokról, megaláztatásokról... És persze a számára oly fontos emberi kapcsolatokról, a megtalált igaz szerelemről. "A második könyvem szorosan kapcsolódik az elsőhöz, de ez már a börtönben töltött évekről szól. Olyan dolgokért ültem három évet, amit nem követtem el. Ez a könyv rólam, a feleségemről szerelmünkről és a börtönben megélt dolgokról szól az én szemszögemből. Továbbra is ragaszkodom ahhoz, hogy csak az igazságot írjam le. Pontosan tudom, hogy a feleségem szeretete, hűsége, kitartása nélkül nem éltem volna túl a börtönéletet. Most tele vagyok ötletekkel, tervekkel. A legfontosabb pedig: TÚLÉLTEM!" (Damu Roland)

Regény egy nőről, aki már életében legendává vált. Regény egy életről, mely tele volt tragédiával, szenvedéllyel és szépséggel. Ez Gabrielle Coco Chanel élete, és ezúttal ő maga meséli el az olvasónak. Az angol történelmi regények népszerű szerzője új témához fordul, és egy olyan nő életét tárja elénk, aki forradalmasította a divatot: megszabadította a nőket a fűző szorításától és a többkilós kalapoktól. Coco Chanel szegény családból származott, és anyja halála után árvaházba került. Volt varrónő és kupléénekesnő egy éjszakai lokálban. Sorsa óriási fordulatot vett, amikor megismerkedett egy gazdag férfival. A magával ragadó stílusú könyvben Coco őszintén mesél félelmeiről, érzelmeiről, szerelmeiről. Egyetlen férfit szeretett egész életében, de soknak összetörte a szívét. Megszállottan szinte csak a munkának és a sikernek élt. A regényben megjelennek a kor kiemelkedő alakjai is: Pablo Picasso, Jean Cocteau, Igor Sztravinszkij, a balett-teremtő Gyagilev és az orosz Romanov főherceg.

1915-ben született Budapesten egy szőke kislány, akivel megtörtént a tündérmese: magához hívatta a király, feleségül vette, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Apponyi Géraldine apja magyar gróf, anyja amerikai milliomoslány. Az első világháború kitörése előtt találkoznak Párizsban, és egymásba szeretnek. Két kislányuk születik, mielőtt a világuk összeomlik: a vesztes háború után a feleség hadikölcsönbe fektetett vagyonának híre-pora se marad, a férj birtoka pedig immár Csehszlovákiában van. Apponyi Gyula még megéri, hogy fia születik, aztán tüdővészben meghal. Fiatal özvegye a három gyerekkel anyjához költözik a Riviérára. Innen kezdve a lányokat ide-oda rángatja apjuk családja és az édesanyjuk, aki közben ismét férjhez megy. Végül Géraldine és a húga, Virginia, Magyarországon telepszenek le. Virginia megtalálja az igazit, a lassan vénlánysorba kerülő Géraldine kezét pedig az albán király kéri meg, nyilván politikai indokkal, de mindenki meglepetésére igaz szerelem ébred mindkettőjükben. A házasságkötés után alig egy évvel Olaszország lerohanja Albániát; a király és a királyné újszülött gyerekükkel együtt szöknek át a görög határon, s ettől kezdve száműzetésben élnek. A második világháború után az albán kommunisták még az emléküket is igyekeztek eltörölni, de Géraldine és fia, Leka, megérte Enver Hoxha uralmának összeomlását. Visszatértek Tiranába, és a királyné ott halt meg nyolcvanhét évesen.Joséphine Dedet szabad hozzáférést kapott a királyné levelezéséhez, és sokat beszélgetett vele és húgával. Személyes hangú, ugyanakkor alapos portrét fest egy különleges asszonyról.

Huszonnégy évvel később... Legyen a 24 az a szám, amely az Esterházy-kalauz és Az évek iszkolása beszélgetőkönyv között eltelt időt jelenti. Jobban jártunk volna, ha csak 23 iszkolt volna el, mert akkor most kijátszhatnánk ezt a remek prímszámot. Végre megtudhatjuk, melyik században élt volna szívesen Esterházy Péter, vagy mit olvasott föl neki az édesanyja, és mit olvasott ő a gyerekeinek (már ha azt olvasásnak lehet nevezni). (Nem.) És ne higgyék, hogy már mindent tudnak Esterházy édesapjáról és édesanyjáról, vagy a testvéreivel, a gyerekeivel, unokáival (!), sőtpláne a feleségével való viszonyáról, hogy a szavakat, mondatokat ne is említsük. (De.) Félő, az is lelepleződik, ki volt az első barátnője, és mikor kezdett erotikus irodalmat olvasni. (Az Egri csillagok nyitójelenete???) És hogy miért könnyebb az evésről írni, mint a szeretkezésről. A családtól indulunk, de lesz Isten is. Haza is. Most akkor ki ő, Bováryné vagy Esti Kornél? Szóval Amit tudni akarsz Esterházy Péterről, de sosem merted megkérdezni (váltunk át olcsón magázásról tegezésre), azt ismét megtette helyetted Mariann D. Birnbaum, Esterházy kalauza, aki a szerzőt közelgő hatvanötödik születésnapja alkalmából szólította föl újra, hogy kezelje a jegyét, vagy mutassa föl a bérletét. A 65 meg legalább félprím. Hogy ez mit is jelent, azt majd megkérdezzük még tőle.

Nyáry Krisztián, az elmúlt évek két könyvsikerének, az Így szerettek ők című irodalmi szerelmeskönyveknek szerzője ezúttal is valódi emberi sorsokról írt igaz történteket. Harminchárom 19-20. századi magyar emberről, akik köztünk éltek, és akiknek élete vagy személyes döntései ma is példaszerűek. Ők az igazi hősök. Vannak köztük ismert emberek, mint Papp Laci vagy Semmelweis Ignác, és kevésbé ismertek, mint Halassy Olivér a világ első mozgássérült olimpikonja, Hugonnai Vilma, az első magyar diplomás nő vagy Ocskay László százados, a magyar Schindler. „Az emberi sorsok érdekelnek, erről írok. Előző két könyvemben arról meséltem, hogyan formálja az emberi sorsot a szerelem. Most arról, hogyan tehetnek hőssé valakit a személyes döntések. A könyvben szereplő 33 magyar ember igazi hős, akik a megfelelő pillanatokban jól döntöttek, és aztán képesek voltak kitartani a döntésük mellett. Hősök, akik a nehezebb utat választották, és kisebbségben maradva is az igazságot képviselték. Vagy egyszerűen csak végig mertek menni a saját útjukon, úgy, hogy másoknak ezzel példát mutattak. Kiválasztásuk teljesen szubjektíven történt, ők az én személyes hőseim." Nyáry Krisztián

Nyáry Krisztián Így szerettek ők című sikerkönyveiben a szerelem sorsformáló erejéről írt, az Igazi hősökben pedig személyes döntésektől példaszerűvé váló életekről. A folytatásban ezúttal 30 olyan magyart vesz sorra, akik a legnehezebb helyzetekben is emberek tudtak maradni, s akik számára önazonosságuk és belső bátorságuk a legszélsőségesebb történelmi helyzetekben is mindent felülírt. Magyarok, akik rendíthetetlen szilárdsággal követték saját értékrendjüket, akik a legsötétebb órákban is mások vigaszai voltak, akik nem féltek újat teremteni, még ha mások nem is hittek bennük, és akik kérlelhetetlenül hűek voltak önmagukhoz. Az iskolaalapító Teleki Blanka, akit a várbörtön sem tudott megtörni; a jobb kezét elvesztő sportlövő, Takács Károly, aki bal kezét használva lett olimpiai bajnok; a magyar gyógyszergyártást megteremtő Richter Gedeon, aki a halál torkában sem volt képes elszakadni a hazájától; a szíriai bevándorló Fadlallah el Hedad Mihály, aki a világ legjobbjává tette a bábolnai ménest; vagy az embermentő Karig Sára, aki azt vallotta: az embertelen törvényeket nem szabad betartani. Merészek voltak és magyarok. Mind magyarok. „Féltek ők is, ahogy a többség, a bukástól, a sikertelenségtől vagy a megszégyenüléstől. De jobban féltek attól, hogy emberségük sérül, ha nem fordulnak szembe az embertelennel." Nyáry Krisztián

Vallomás csajozásról, rapháborúról, és magyar focivalóságról. "Curtis vagyok, az újpesti huligán, aki ököllel üti a nőket, pénzért veszi a nézettséget és a hírnév reményében az utcagyerek stílust is hajlandó eldobni. Jól tudom, sokan ezt gondolják rólam, de azzal is tisztában vagyok, hogy a legtöbben csak irigyek a sikereimre, mások féltékenyek rám, mert a csajuk engem akar - vagy már le is csaptam a kezükről... Nekem viszont tiszta a lelkiismeretem, istenfélő ember vagyok, akit az imádott anyukája tart rövid pórázon. Csak hát nincs könnyű dolga velem: iskoláskoromban a rendőrségről szedtek össze, mert egyedül szembe szálltam és téglákkal dobáltam meg egy busznyi kispesti drukkert; és azt is a családomnak köszönhetem, hogy édesapám halála után a bátyám nyakon csípett, s elindította az újpesti focikarrierem. Jóllehet, engem maga alá temetett a mocskos magyar futballközeg és egy máig az NB I-ben edzősködő szarházi megutáltatta velem a játékot, azt sem én, sem a Fradi-tábor nem felejti el soha, hogy egy "Köszönöm Istenem, hogy nem vagyok fradista" feliratú pólóban ünnepeltem a kecskeméti bajnoki címet az Üllői úti pályán. Labdarúgónak készültem, de rapperként ismert meg az ország és nem tagadom, minden pillanatát kiélvezem és kihasználom a zenélésnek: a klubtulajok komoly pénzt fizetnek, hogy náluk csináljak bulit, és míg a korombeli srácok prostikat vesznek, engem a csajok ráncigálnak az ágyba. De még mindig érnek meglepetések... Tőled kérte már anyuka, hogy a szeme előtt tedd magadévá a lányát? Vagy téged utaztatott már ki külföldre nő csak azért, hogy veled töltsön néhány éjszakát? Na, ugye! Curtis, az utca álma."

Idestova negyven esztendeje született ez a könyv vagy inkább drámai elrendezésű feljegyzés-sorozat a 20. századi magyar ébredéstörténetről. Írója, Szikszai Béni (1908–1985), a Bethánia CE Szövetség főtitkára (gyakorlatilag vezetője) negyedszázaddal az egyesület feloszlatása után, fizikai munkásként, csendesnapok és összejövetelek szervezőjeként és prédikátoraként írta feljegyzéseit, melyek hosszú ideig csak legendák szárnyán keringtek, szélesebb nyilvánossághoz nem juthattak el, s most jelenhetnek meg családja jóvoltából. A történet sok szálon fut: a magyar református egyház (és protestáns egyházak) állapotának bemutatása, a hitbuzgalmi egyesületek, közösségek felvirágzása, a mozgalommá (mozgalmakká) terebélyesedő megújítási igyekezetek, személyes sorsok, teológiai és egyházszervezeti küzdelmek, az ország társadalmi helyzetének elemzése és történelmi katasztrófáinak bemutatása váltogatják egymást, mind-mind közvetlen elevenségben úgy, hogy ez még a mai olvasót is áthatja. Bogárdi Szabó István, püspök

Az ország „fasza gyereke" a maga szókimondó stílusában mesél punkról, hip-hopról, fociról, hokiról, Argentínáról és arról, hogyan keveredett véres tüntetések és rendőri leszámolások közepébe. A Döglégy a világ körülből minden kiderül Ganxsta Zolee eddigi pályafutásáról, nőügyeiről, hajmeresztő és szórakoztató kalandjairól és utazásairól, vagyis arról a több mint három évtizedéről, amelyet a szex, drogok és rock 'n'roll világában töltött el.

Siker, csillogás vagy kudarc, feledés? Ezzel az alapvető kéréssel találja magát szembe minden tehetséges ember, s ebben a fenyegetettségben bizony felőrlődik a gyenge személyiség. Tóth Vera a nagykorúság küszöbén, több mint tíz éve nyerte a Megasztár első szériáját. A ,,gyár"" bedarálta, majd kiköpte, s magára hagyta a sztárság kihívásaival, a korabeli média ellen felvértezetlenül. A Gyémánt annak a sokéves küzdelemnek a krónikája, amelyet egy kamaszlelkű fiatalnak kellett véghezvinnie, hogy kiegyensúlyozott felnőtté válhasson. A könyvben Vera személyes naplóbejegyzései vezetik az olvasót az énekes lelki tusáinak során át, szép lassan eljuthatunk vele a totális káosztól a teljes harmóniáig. Segítséget nyújt eltévedt vándoroknak is, és arra ösztökél, hogy a jól kitaposott helyett a járatlan utat válasszuk, mert bár néha fájdalommal, harcokkal van kikövezve, az út végén ott a jutalom: a gyémánt, amelyet egy látszólag érdektelen kődarabból sikerült csiszolni...

Kordik Zsolt, alias Mr.Busta életrajzi könyvéből megismerhetjük Magyarország legnépszerűbb rapsztárjának küzdelmes életét. Mr. Busta karrierje a szórakoztatóipar haknijaitól vezetett az ország legnagyobb letöltöttségű Youtube csatorna csoportjáig. Nincs ma hallgatottabb magyar rapelőadó nála, videóit több millióan nézik, koncertjein telt házak várják. A kemény hangú előadó a mai fiatalság egyes számú megmondóembere, dalszövegei százezrek számára jelentenek életprogramot. A könyv az ő állandó életharcáról, eszméiről, pályájáról és személyes életéről mesél. Az ekönyv változat tartalmaz két exkluzív, korábban kiadatlan hangfelvételt a szerző és Mr. Busta beszélgetéseiből. A hanganyag az ismert, ingyenes ekönyvolvasó szoftverek többségével lejátszható.

Az elmúlt negyven évben többször bejártam a világot. Hatszor voltam Kínában, Amerikában, Európában Finnország és Albánia kivételével valamennyi államban jó néhányszor megfordultam. Húszéves koromtól idegenvezető voltam, főleg Jugoszláviában. Átutaztam Károlyvároson (Karlovac), amikor lőtték, és nyaraltam olyan luxusszállodában, melyben a háború miatt mindössze három család pihent. Megszámlálhatatlan előadást tartottam itthon és külföldön. Barátaim lettek a kilencvenes évek ismert európai vezetői, katonái, politikusai. Az érdekes találkozásokról, az úti élményekről, életem fontosabb döntéseiről, eseményeiről szól ez a könyv, és azokról az emberekről, akikkel valahol, valamikor együtt dolgoztam vagy összetalálkoztam. Amikor nekikezdtem emlékeim leírásának, el kellett döntenem: biztonságpolitika-elméletet vagy sztorikat szeretnék-e írni? Az utóbbiak mellett döntöttem. Remélem, jó döntés volt.

Rónai Gábor szerencsés csillagzat alatt született, de azt is tudja, hogy a siker nem adja magát könnyen, meg kell érte dolgozni. Rónai az egyik legkeresettebb tolmácsként dolgozott a kilencvenes években. Fordított a Rolling Stones sztárjainak éppen úgy, mint Michael Jacksonnak, sőt még a Forma-1 pilótáinak is. Fontos diplomáciai tárgyalások résztvevője volt, államfőkkel, miniszterelnökökkel, külügyminiszterekkel találkozott. Sokan ismerik a budapesti élet forgatagából. Igazi társasági showman. Mindenhova meghívják, ahol fontos dolog történik. Szép, híres és elbűvölő nők hosszú sorával került közeli kapcsolatba. Ma is úgy érzi, nagyszülei tragédiája, zsidóként való kitaszítása a társadalomból, az ő életét is meghatározta. Még akkor is, ha ő már nagyrészt csak jót kapott az élettől. Megszállott lovaspóló-játékos, aki aztán a drágakő- és ékszerszakmában találta meg a helyét. A hölgyek szomorúságára eláruljuk, évek óta nős, mi több, hűséges férj és egy gyönyörű kisfiú lelkes édesapja. Imád mesélni. Ebben a kötetben például egész eddigi életéről. "Szeret nevetni. Megölelni másokat. Látványosan. De őszintén. Van benne képesség, hogy boldog legyen. Ez az adomány nem mindenkinek adatik meg. Aktuális boldogságát szereti megosztani másokkal. Szerintem belül a zakójában ez áll a címkén: a boldogság páros műfaj, gyerekek! Egy újpesti dandy, egy urbánus dzsentri, egy vágtázó apuka, egy áriázó lobbista. Csak akkor bulizik, ha úgy van és általában úgy van Bennem általában azt a benyomást kelti, hogy Roger Moore volt a stylistja, és hogy ő tulajdonképpen nem más, mint Brett, a Minden lében két kanál angol úriembere. Csupán annyi az eltérés, hogy az ő mellényzsebéből gyakran topmodellek és világsztárok ugranak elő, és nem egy kézifegyver. Viszont a másik kanál is szeret ő lenni. Minden lében. "Leben und leben lassen" - mondaná erre, már itt, e kis bevezetőben, hogy azonnal bizonyítsa, ő jó fiú szeret lenni. Talán ezért is született ez a könyv. Hogy elmondhassa. Amit pedig elhallgat, azt majd megkérdezzük tőle személyesen. Gáborkám, tiéd a pálya!" (Geszti Péter) A Könyvjelző magazin 2015. júniusi számában megjelent cikk: Azon gondolkodom, mi marad utánam

A párizsi feleség csupán a történet kezdete volt... Hadley, Pauline, Martha és Mary. Ernest Hemingway feleségeként mind a négyen tudták, milyen generációjuk leghíresebb, legvonzóbb íróját szeretni, és általa szeretve lenni. Mindannyian azt gondolták, hogy szerelmük örökké tart majd, és mindannyian tévedtek: egyik nő sem volt képes megtartani őt. A négy részben elmesélt, valódi szerelmes leveleket és táviratokat a történetbe szövő Mrs. Hemingway feltárja a drámai szerelmi háromszögeket, amelyek tönkretették Hemingway házasságait. Az 1920-as évek bohém Párizsától az 1960-as évek hidegháborús Amerikájáig ívelő, a híres "elveszett nemzedék" alakjaival teli regény a szenvedély, szerelem és szívfájdalom lebilincselő története. Naomi Wood alapdiplomáját Cambridge-ben, mesterdiplomáját és doktorátusát a Kelet-angliai Egyetemen szerezte. A Mrs. Hemingwayt megalapozó kutatása során eljutott a londoni British Librarytől a washingtoni Kongresszusi Könyvtárig, valamint felkereste Ernest Hemingway otthonait és törzshelyeit Chicagóban, Párizsban, Antibes-ban, Key Westben és Havannában. A Mrs. Hemingwayt jelölték Dylan Thomas Díjra, amely az egyik legrangosabb, fiatal íróknak járó elismerés. "A maguk módján és a maguk idejében Hadley, Pauline, Martha és Mary mind szerették Ernest Hemingwayt. Mindannyian megtapasztalták az udvarlás szenvedélyes napjait, a nyarak letargiáját, a jeges daiquiriket, amelyek a nap egyre koraibb szakaszában kerültek a pohárba. Mindannyian ismerték az árulás fullánkját, ahogy Hemingway közismerten ábrándozó tekintete egy másik nő felé fordult, és mindannyian ismerték az ölelése nyújtotta biztonságot. Tudták, hogyan viseljék el kreativitásának árapályszerű hullámzását, hogyan támogassák, gondozzák, gyógyítsák és segítsék őt. A Mrs. Hemingway finoman szövi össze a tényeket és a fikciót, s magával ragadó, gyengéd bepillantást enged a Hemingwayhez legközelebb állók életébe." (Sephanie Turza) "Rendkívüli szakértelmet igényel, hogy bárkit rávegyünk egy történet elolvasására úgy, hogy az illető azt gondolja, ismeri a végkifejletet. Ám a Mrs. Hemingway olyan szépen megírt és hatásos, hogy egyszerűen képtelen voltam letenni." (Jojo Moyes) "Naomi Wood lebilincselő és megvilágító erejű regénye négy különleges nő és az őket szerető, meggyötört irodalmi zseni portréját rajzolja meg. Tévedtek, ha azt gondolták, hogy mindent tudtak Ernest Hemingway feleségeiről, szenvedélyükről és szívet tépő fájdalmukról." (Jennifer Chiaverini) 

Amikor 1919-ben a tizenhét éves svéd gimnazista lány Stella Kuylenstierna beleszeretett a stockholmi magyar követség nyalka attaséjába Andrássy Imrébe és feleségül ment hozzá, nem sejtette - nem is sejthette -, milyen sors vár rá. Nem tudhatta, hogy az egyik leggazdagabb magyar arisztokrata feleségeként, várak, kastélyok, paloták úrnőjeként tündérmesébe illő, főúri életet él majd a két világháború közötti feudális Magyarországon, és nem tudhatta, milyen drámai módon vet majd véget a háború ennek az életformának, hogyan kell majd menekülnie, pokoli körülmények között a puszta életét mentenie 1945-ben a visszavonuló németek és az előrenyomuló oroszok között. A valódi élményeket és emlékeket megörökítő, páratlanul értékes és hiteles memoár és kordokumentum 1948-ban jelent meg Svédországban. Magyar fordításban most olvasható először.

Zimándi Pius premontrei szerzetestanár 1944–45-ös naplója hetven év után is izgalmas olvasmány. Pontos képet ad a korabeli politikai csatározásokról, az egy éven belül lezajló háromszori hatalomváltásról, frontok jövés-menéséről, sajtóhírekről és mindenütt terjedő rémhírekről, Budapest ostromának hétköznapjairól, a gödöllői rendház lakóinak háborús hányattatásairól, a korabeli egyházi értelmiség előítéleteiről és félelmeiről - keresztmetszet egy eddig elfeledett, precíziós optikával. „Zimándi Pius az általam ismert naplóírók között teljesen egyedi kategóriát képez. Nem társadalmi helyzete miatt: a legtöbb szerző középosztálybeli. Az eddig ismertté vált naplók és visszaemlékezések alapvetően két csoportra bonthatók. Szerzőik egy része baloldali indíttatású, vagy a >>keresztény középosztály<< kultúrájával szemben komoly kritikát megfogalmazó személy, mint például Gyarmati Fanni vagy Márai Sándor; vagy viszonylag apolitikus, elsősorban a konkrét események leírására szorítkozó, sokszor fiatalkorú szemtanú. Olyan szerző naplója azonban, aki a keresztény középosztály 1944-45-ös hangulatát különösebb távolságtartás nélkül visszaadta volna, még nem jelent meg nyomtatásban. Ez a körülmény adja Zimándi Pius írásának legnagyobb feszültségét [...] A naplóíró számos, másutt eddig nem tárgyalt részletről is ír; [...] munkája gazdag történelmi forrás." (Ungváry Krisztián)

RICHARD DAWKINS könyve életének első éveitől kezdve oxfordi kibontakozásáig kíséri a világhírű tudós pályáját, miközben megismerhetjük Az önző génig vezető utat is. Dawkins élénk színekkel ecseteli Afrikában töltött, idilli gyermekkorát, és bemutatja hétköznapinak korántsem nevezhető őseit és elbűvölő szüleit. Noha diákkorában Elvis Presley hatására még mélyen vallásos volt, a gimnáziumban már nem volt hajlandó letérdelni a templomban. Az általános és középiskolában is kiváló képzésben részesült, de Oxford hozta el számára az igazi szellemi beteljesülést. Dawkins az ősi angol diákváros egyedülálló oktatási rendszerének tulajdonítja tudományos ébredését. Ez a rendszer arra tanítja a diákokat, hogy kérdezzenek, kételkedjenek, ne vizsgaorientáltan és ne tankönyvekből tanuljanak, hanem kutatási eredményekből, beszélgetésekből és vitákból. Oxfordi tanári és kutatói karrierjében komoly változást hozott az 1973-as év, amikor hosszú áramszünetek sújtották Nagy-Britanniát, így Dawkins hosszabb időre kényszerből szüneteltette a számítástechnikára alapozott kutatásait. Mivel akkoriban általános félreértés övezte a természetes kiválasztódás és a csoportszelekció fogalmát, ezért több tudós műveinek hatására nekilátott - ahogyan ő önironikusan nevezte - „saját bestsellere" megírásának. Ez volt Az önző gén. RICHARD DAWKINS 1976-ban üstökösként robbant be a köztudatba Az önző gén című művével, amelyet további, kimagaslóan népszerű könyvek követtek, közülük több magyarul is megjelent. Dawkins nemcsak a brit Királyi Természettudományos Társaság tagja, hanem a Királyi Irodalmi Társaságé is. Munkásságáért számos rangos kitüntetésben részesült. 2008-ban vonult nyugdíjba az oxfordi Charles Simonyi Intézetben betöltött professzori állásából, de továbbra is tagja maradt az ugyancsak oxfordi Új Egyetemnek. A Prospect Magazin olvasóinak szavazata alapján a világ első számú gondolkodójának választot Dawkins első könyve, Az önző gén alapjaiban rengette meg a biológiai kutatások világát. Dawkins ebben a kötetben használta először a mém szót a kulturális evolúció alapegységére, a mémelmélet pedig azóta is a kortárs kultúra egyik alappillére. A csoda iránti vágy közelebbi betekintést nyújt a tudós személyes világába, és nyomon követhetjük, milyen élmények és állomások vezettek a 20. század egyik legmeghatározóbb művének megszületéséig. ,,Az isteni téveszme megjelenése óta Richard Dawkins neve egyet jelent a szigorú kételkedéssel és a »briliáns, szenvedélyes, világos, nem köntörfalazó« vitával." (San Francisco Chronicle)