Najnovšie - Vojnová literatúra - ostané strana 2 z 6

Jelen kötet a szerző 2017-ben megjelent, Szemelvények a magyar robbantástechnika fejlődéstörténetéből című könyvének mintegy folytatásaként készült el. Első része az előző könyvből kimaradt robbantási területeket dolgozza fel: a mozgásakadályozás robbantással végrehajtható feladatai. Ezen belül az alkalmazott hazai katonai robbantóanyagok és a robbantási alapfeladatok tervezésének koronkénti összefoglalását követően bemutatja az utak és műtárgyaik, a vasutak, a repülőterek és a hidrotechnikai létesítmények robbantási szabályainak fejlődését az 1800-as évektől napjainkig. A könyv második része egy olyan robbantási területet vizsgál, amelyet ilyen formában még nem dolgoztak fel Magyarországon: a föld alatti aknaharcot. Ez volt történelmünk leghosszabb időn át alkalmazott eljárása az ellenség megerődített helyeinek elfoglalására, ennek ellentettjeként pedig a védők hasonló válasza, az ellenaknák alkalmazása. A fejezet korról korra bemutatja a támadók és a védők által alkalmazott technikákat és technológiákat az adott időszak aknaharccal foglalkozó hadtudományi értekezéseiből, műveiből vett idézetekkel és megtörtént csatákról szóló beszámolókkal.

A 160 éve született Ambrus Zoltán, bár hűséges olvasói mindig voltak, mégsem tartozik a közismert szerzők közé. Pedig Midas király című művészregénye, novelláinak, kisregényeinek világa és főleg alakjainak lélekábrázolása új hangot hozott az első világháború előtti évtizedek magyar irodalmába. Írásainak jelentős része azonban, a kor más alkotóihoz hasonlóan, a napisajtóban jelent meg először, a pillanat aktualitása mellett azon túllépő gondolati értékeket is hordozva. E kötet cikkeit is budapesti napilapokban és a Nyugatban közölte, s most, korábbi megjelenésük után több mint száz évvel olvashatók először összegyűjtve.Az 1914 nyarán a balkáni fronttal kirobbant és ősszel általánossá vált világháborúnak már a mozgósítások alatt jelentős irodalma támadt. Ambrus viszont nem vállalta sem a lelkesítést, sem a buzdítást, és ahogy korábban, úgy most sem csatlakozott egyetlen politikai párthoz vagy irányzathoz sem. Csak 1914 novemberétől, amikor a sajtó első nagy lendülete a hadiesemények hatására erejét vesztette, kezdte meg hetente, kéthetente aktuális jegyzeteinek sorozatát. Ezek között azonban egy sem akad, amelyben akár csak néhány szó is esne a lövészárkok gyilkos valóságáról; ő a hátországok terheiről és gyötrelmeiről, megerőszakolt és kihasznált nőkről, árván maradt gyermekekről, elvakult politikusokról és cinikus értelmiségiekről írt keserű, kiábrándult és ironikus sorokban. Minden jegyzetének középpontjában kimondva-kimondatlanul a hatalom és a propaganda kritikája áll, ez teszi különösen aktuálissá és időtlenné ezeket a bátor írásokat.

„Meggyőződésem, hogy a háború öt alapelve nemcsak és kizárólag a katonáknak ad, adhat iránymutatást, hanem alkalmazható az élet más területein is.”A háborúk a történelem hajnalától kezdve az emberi civilizáció kiirthatatlan részét képezik, és a szomszédunkban dúló háború megmutatta, hogy nem csak tőlünk időben és térben távoli eseményekről van szó. A konfliktus, erőszak és a háború az emberi viselkedés szerves, rettenetes része, akár a kontinensek sorát vérbe borító világégésekről, akár a hétköznapjainkat megkeserítő összecsapásokról van szó. A fegyveres konfliktusok kirobbanásáról, természetéről, a győzelem és vereség okairól számtalan írás született az ókortól egészen napjainkig. Az Afganisztán, Irak és Ukrajna hadszíntereit megjárt dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség volt parancsnoka most könyvében arra vállalkozik, hogy öt egyszerű, világos pontba sűrítse a háború alapelveit.Az ezeket megvilágító példák ugyan háborús szituációkból származnak, ám ez a könyv nem csak a hadtörténet és a hadászati elméletek iránt érdeklődő olvasónak szól. Az itt kifejtett alapelvek, legyen szó a szembenálló és a szövetséges erőkhöz való viszonyunkról, célkitűzésünk meghatározásáról vagy éppen a kommunikáció fontosságáról, bármiféle konfliktus során jól alkalmazhatóak, és segítségükkel könnyebben nyerhetjük meg életünk csatáit. 

Vajon emberséges-e tömegpusztító fegyvereket bevetni annak érdekében, hogy hamarabb véget érjen egy háború?  A legtöbb katonai gondolkodó a II. világháborút meg¬előző években nem a repülőgépekben látta az áttörést. Ám idealista stratégák egy kis csoportja, a „bombázómaffia” radikális elképzeléssel állt elő: ha a bombázá¬sokat pontossá tennék, a háborúkat teljes egészében a levegőből lehetne megvívni, és elkerülhetnék a száraz¬földi hadseregek közötti embertelen összecsapásokat és a civil veszteséget.  Malcolm Gladwell újságíró, számos bestseller nemzetközileg elismert szerzőjének legújabb könyve a háború idején játszódik, mégsem háborús történet: feltűnik benne egy holland zseni és házilag készített számítógépe, egy álmos alabamai légierőbázis összetartó csapata, egy brit pszichopata, a Harvard alagsorában dolgozó piromániás vegyészek, valamint a világtörténelem két legelszántabb tábornoka. A Bombázómaffia lebilincselő olvasmány megszállottságról, innovációról, miközben a 20. század és a modern hadviselés egyik legnagyobb erkölcsi kérdését feszegeti.

A katonai erények szükséges feltételét alkotják a katonai feladatok sikeres teljesítésének, ezért nélkülözhetetlen részét képezik a katonákkal szemben támasztott elvárásoknak. Az egy-egy korszakra jellemző katonai erények mindig képet nyújtanak arról, hogy a társadalom mit vár el a katonáktól, így az adott kultúra katonai etikai gondolkodásáról is. A kor tágabb filozófiai, politikaelméleti, társadalmi, hadtechnikai és egyéb változásaival az erények is változnak. Ez részben azt jelenti, hogy egy erénynek egy bizonyos időszakban kiemelkedő jelentősége lehet, és minden más erényt arra hivatkozva határoznak meg, máskor azonban alárendelt szerepbe kerül. A katonai erények változása másrészt azt jelenti, hogy az alapvető katonai erénytípusok – kiemelkedő vagy alárendelt szerepben – minden esetben megmaradnak, csupán az változik, hogy ezek az erénytípusok milyen formában jelennek meg egy-egy korszakban. Jelen kötet témája a katonai erények, azon belül is a magyar katonai erények változásának története.

A háború művészete című kötet három, az ókori Kínában született klasszikus hadtudományi művet (A háború művészete, A hadviselés szabályai és A tábornagy metódusa) tár az olvasó elé. Mindhárom tekinthető egyszerre politikaelméleti, filozófiai és pszichológiai alkotásnak. Útmutatót adnak nemcsak a hadviseléshez, hanem a helyes kormányzáshoz, konfliktuskezeléshez és ahhoz, hogyan érvényesítsük érdekeinket. A több mint 2000 évvel ezelőtt született művek a mai napig különböző államok stratégiai gondolkodásának alappillérei, és az élet számos területén tanítják és alkalmazzák a versenyhelyzetben használandó taktikákat és stratégiákat.

Milyen szálak fűzik össze a nyilas uralom alatt kivégzett Kiss János altábornagyot, a dachaui koncentrációs táborban elpusztított baráti Huszár Aladárt (Budapest egykori főpolgármesterét) és a szélsőjobboldali utcai bajkeverőből a Horthy-kori államrendészet ügynökévé avanzsáló Zsabka Kálmánt? Volt fajvédő ellenállás Magyarországon 1944-ben? Bartha Ákos többek között ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat legújabb könyvében, amely a németellenes magyar fajvédelem főbb szervezeteinek szövevényes történetét tekinti át 1938 és 1945 között. A kiterjedt forrásbázison megírt munkából betekintést nyerhetünk a törzsökös magyarok szerveződéseibe, megismerhetjük a turáni vadászok történetét és a rongyos gárda kései históriáját.Bartha Ákos (1982) történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, a Századok szerkesztője. Könyve jelent meg a sárospataki falukutatásról (2013), a népi mozgalomról (2017), Bajcsy-Zsilinszky Endréről (2019) és a német megszállás alatti magyar ellenállásról (2021).

A kor kihívásainak megfelelően mindig módosultak a hadtudományi kutatás kérdései. Napjaink hadtudományának, aktualitásának vizsgálata nemcsak azért fontos, mert a maga nemében egyedülálló tudományágról van szó, hanem mert a szomszédunkban zajló háború, a haderőben zajló változások aktualizálják a hadtudományi kutatások tárgyát, fókuszba állítják a hadászati-harcászati kérdéseket. A hadtudósok, doktoranduszok feladata pedig a jelen vizsgálata.Minden hadtudomány iránt érdeklődőnek, oktatónak, doktorandusznak, ajánlom a kötetet, melyben olyan elméleti-gyakorlati kérdésekről olvashatunk többek között, mint a célfeladatra készített kumulatív töltetek kialakításának vizsgálata, a harcászati szintű katonai döntéshozatal folyamata, a légi sugárfelderítés jövője.

Minden állam igényt tart arra, hogy az oktatásra támaszkodva folyamatosan segítse a különböző köszszolgálati hivatásrendeket a változó környezeti kihívásokhoz való sikeres alkalmazkodásban. Jelen könyv olyan ismereteket ad át, amelyben a közösségi együtt gondolkodásnak kiemelt szerep jut. A hadtudomány és a honvédelem alapkérdéseit és gondolatrendszerét, annak történetét bemutatva sajátos közszolgálai ismeretek megszerzésének lehetőségével támogatja a katonai hivatásrend/szakterület jobb megismerését. A könyv fejezetei olyan színes tudásanyagot tartalmaznak, amelyek korszerű ismeretekkel szolgálnak a honvédelemről és a haderő tevékenységéről. Tartalmuk elősegíti a katonai hivatásrend főbb feladatainak és egyes működési sajátosságainak jobb megértését, a közszolgálati életpályák egymáshoz közelítését, az Egyetem karai között az átoktatás és az áthallgatás megvalósulását, valamint a társkarok hallgatóival való közös tanulás élményét. A tananyag sikeres elsajátítását követően a hallgatók összességében ismerik, értik és át tudják tekinteni a honvédelem és a haderő tevékenységének teljes spektrumát.

A jelen kötetben Jakkó László huszárkapitány (1781–1833), a napóleoni háborúk idején élt és jelentős harctéri tapasztalatot szerzett katonatiszt két fontos műve olvasható. Az új hadi-tudomány lelke címet viselő írás egy porosz hadtudományi munka, az Adam Dietrich Heinrich von Bülow által jegyzett Geist des neuern Kriegssystems (1799) részleges magyar nyelvű fordítása, amely 1809-ben nyomtatásban is megjelent. A második mű – Hadi-fortélyok a régieknél – Sextus Iulius Frontinus i. sz. 1. századi római politikus, hadvezér és katonai író Strategemata című munkájának fordítása, amelyet Jakkó 1815 és 1817 között ültetett át magyar nyelvre, de nyomtatásban máig nem jelent meg, mindössze egyetlen kézirata maradt az utókorra. E műveket elsősorban az teszi jelentőssé, hogy szerzőjük Zrínyi Miklós óta először adott közre magyar nyelven modern hadtudományi munkákat, amelyekben nem mellesleg már az ekkor kibontakozó magyar nyelvújítás eredményeit is részben hasznosította, kitűnő példát szolgáltatva a magyar katonai nyelvtörténet fejlődéséhez. Jakkó László nemcsak az európai kontinens politikai térképét mindörökre átalakító háborúk tapasztalt huszártisztje, hanem tudós katona is volt, aki korának neves íróival (mint Kazinczy Ferenc és Virág Benedek) és műgyűjtőjével (Jankovich Miklós) levelezett, családjához intézett irományaiban pedig számos érdekes kortörténeti emléket őrzött meg korának katonakultúrájáról. 

Admirál McRaven sloužil sedmatřicet let jako Navy SEAL a velel na všech úrovních. V hodnosti čtyřhvězdičkového admirála působil na závěr své vojenské kariéry jako velitel všech amerických speciálních jednotek. Autor je součástí americké vojenské historie a byl zapojen do nejznámějších misí v nedávné minulosti včetně zajetí Saddáma Husajna, záchrany kapitána Richarda Phillipse a přepadení a zabití Usámy bin Ládina. Kniha je nezapomenutelným ohlédnutím na skvělý život člověka od jeho dětství přes proniknutí do vysoce utajovaných vojenských míst až po každodenní pronásledování teroristů a zachraňování rukojmí. Nejsou to ani tak memoáry, jako série příběhů o důležitých událostech a misích. Každá kapitola se liší detaily konkrétní události nebo mise. Kapitola o záchraně kapitána Phillipse na otevřeném oceánu z rukou somálských pirátů je fascinující – žádná taková akce se nedá uskutečnit bez plánování, schopností a hrdinství. Nejdelší kapitola popisuje dlouhé a podrobné plánování přepadení Usámy bin Ládina. McRaven píše o mužích a ženách, kteří s pokorou a s opakovanou myšlenkou potřeby týmové spolupráce sloužili své vlasti na každé misi. Podmínkou splnění úkolu je společné úsilí všech zúčastněných.

Na světových oceánech pustošily německé ponorky spojenecké floty. Od začátku války probíhala Bitva o Atlantik a Královské námořnictvo, americké námořnictvo a spojenecké obchodní lodě zaznamenávaly proti tomuto podvodnímu postrachu ohromné ztráty. U-505 byla spuštěna na vodu 25. května 1941. Během následujících tří let potopila celkem osm lodí. Ale převaha, jakou kdysi ponorky měly, začínala slábnout a situace se pomalu měnila ve prospěch spojeneckých námořnictev. Ve svých skvělých vzpomínkách Daniel Gallery vysvětluje, jak velel Operační skupině 21.12 v bitvě proti ponorkovému nebezpečí. Jako velitel eskortní letadlové lodě USS Guadalcanal vedl svou posádku při potopení tří těchto hrozivých ponorek, ale jeho největším úspěchem bylo zajetí U-505 u pobřeží Afriky. Byl prvním americkým důstojníkem, který od války v roce 1812 zajal nepřátelskou válečnou loď. Toto vítězství zajistilo Spojeným státům nejen velký úspěch, ale také šifrovací knihy, šifrovací stroj Enigma a další tajné materiály nalezené na palubě. Zrekonstruovaná U-505 je nyní vystavena v Muzeu vědy a průmyslu v Chicagu.

A Zrínyi születésének 400. évfordulójára készült tanulmánykötet írásai azt bizonyítják, hogy öröksége ma is eleven, a műveiben megfogalmazott vezetési elvek, a nemzeti szuverenitás védelméről és a magyar hadsereg modernizációjáról, valamint a haza és a közjó, a bonum publicum szolgálatának erkölcsi kötelességéről írott gondolatai napjainkban is hasznosíthatók a közszolgálatban és a honvédelemben egyaránt. „Kiki használjon, szolgáljon hazájának, amint legjobban lehet, és ne válasszon magának könnyebbséget, könnyű professziót, avagy életet, mert azzal nem használna, sőt árt hazájának, hanem olyant, akiből a magyar nemzet tapasztalható hasznot vehet.”A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Kara fontos feladatának tartja a hadvezér, hadtudós és költő Zrínyi Miklós (1620–1664) emlékezetének ápolását, életművének megismertetését az új nemzedékekkel. Annál is inkább, mert jogelődei, a honvédtisztképzés intézményei az 1950-es évektől Zrínyi Miklós nevét és eszmeiségét hordozták

A náci Németországban Schutzstaffelnek nevezték. A világ a rettegett SS-ként ismerte meg – a Harmadik Birodalom leghűségesebb és legkönyörtelenebb erőszakszervezeteként. Kezdetben csak egy politikai verőemberekből álló  kis osztag volt. Mégis, 1935 végére az SS magához ragadta Németország összes rendőrségi és belbiztonsági hatáskörét – a kis falvak „csendőreitől” kezdve egészen a politikai titkosrendőrségig és a Gestapóig. Végül pedig a fegyveres ága még Németország hivatalos hadseregének, a Wehrmachtnak is a riválisa lett. A gonosz serege a mítoszok és sztereotípiák mögé hatolva feltárja az SS valódi arcát, a megingathatatlan fanatikusokból és hataloméhes opportunistákból álló szervezetet, melynek tagjai szolgai módon követtek egy ideológiát, amely elvetette a hagyományos erkölcsöt – az ideológiát, amelyet a legvéresebb szélsőségekig is készek voltak átültetni a valóságba, s amely végül elvezetett a holokauszthoz. A könyv átfogó történelmi áttekintést nyújt az egyik valaha ismert legfélelmetesebb politikai és katonai szervezet születéséről, tevékenységéről és bukásáról – és azokról az eltorzult személyiségű, könyörtelen emberekről, akik az emberiség történetének egyik legfelháborítóbb bűnét elkövették.

A náci Németország titkosrendőrsége Adolf Hitler 1933-as hatalomra jutását követően jött létre, majd számos szervezeti átalakítás után 1939-ben nyerte el végső formáját. A Gestapót a nürnbergi törvényszék háborús bűnösnek nyilvánította és feloszlatta. A szakmai közönségnek szóló történeti kutatásokon kívül a titkos államrendőrségről alkotott képet a II. világháború befejezése óta eltelt több mint fél évszázad során a populáris kultúra alkotásai, filmek, regények határozták meg. Ezekben az ábrázolásokban a Gestapo általában gonosz, vérszomjas, vadállatias, időnként nem túl okos ügynököket alkalmazó, mindent behálózó szervezetként jelenik meg. Frank McDonough könyve a háborút átvészelő Gestapo-akták feldolgozása révén ennél árnyaltabb képet fest a testületről, vezetőiről, alkalmazottairól, besúgóiról és áldozatairól. Számos mítoszt lerombol a Gestapóval kapcsolatban, és tárgyilagosságát végig megőrizve reális képet fest egy olyan szervezet történetéről, amely tevékeny részt vállalt a világtörténelem egyik legelnyomóbb rezsimjének a fenntartásában. A korábban nem publikált aktákat feldolgozó könyv irányadó tanulmány a Gestapóról. Bemutatja a náci rezsimmel szembeszálló hétköznapi és nem hétköznapi emberek lenyűgöző és felkavaró történeteit. Azoknak a megrázó történeteit is elmeséli, akik fennakadtak a Gestapo intrikáinak és a Gestapo-tisztek hidegvérű, hatékony módszereinek a hálóján.

A 20. század világháborúival, majd hidegháborúival szemben az ezredfordulóra számos, a Földünk és a rajta élő társadalom biztonságát befolyásoló tényező jelentősen átalakult. A bipoláris világrend helyébe a folyamatosan formálódó multipoláris világrend lépett, ahol a korábbi – túlsúlyosan – katonai tényezők mellett a biztonság egyéb elemei is szerepet kaptak.A változások és az ezredfordulót követően „kitáguló” biztonságpolitikai problémák (fegyveres konfliktusok, humanitárius vészhelyzetek, tömeges illegális migráció, terrorizmus felerősödése, környezeti és egészségügyi veszélyek) napjainkra szintén visszafordíthatatlanul befolyásolják az egyes nemzetek biztonságát. A múlt századdal szemben ezek azonban már nem egy jól látható másik féltől származnak, hanem főként az összetett nemzetközi politikai, gazdasági, társadalmi és technológiai kérdéskörök mentén formálódnak, amelyekre az egyes államoknak és azok (nemzet)biztonsági rendszereinek ma még csak részben állnak rendelkezésükre a megfelelő kezelési technikák.

A Keleti-pályaudvar aluljárójában 2015-ben összezsúfolódott menekültek nagy része Szíriából érkezett. A szíriai háború alaposan átrendezte a nagyhatalmi befolyási övezeteket és a hatalmi viszonyokat az egész közel-keleti térségben. Könnyű belátni, hogy az Ezeregyéjszaka mesés világának szomszédságában zajló pokoli események a magyar belpolitikára is erőteljes hatást gyakoroltak. Ehhez képest az átlagember, de még a művelt olvasók jelentős része sem tud egyebet a szíriai vérfürdő okairól és résztvevőiről azon kívül, hogy arabok, kurdok, oroszok, amerikaiak és az Iszlám állam banditái gyilkolják ott az ártatlan embereket és egymást. Nikolaos Van Dam könyve ismeretlen vagy éppen agyonhallgatott tények sokaságára vet fényt.  A szerző részrehajlás nélkül mutatja be azokat a történelmi eseményeket, törzsi, vallási és politikai szakadékokat, amelyeknek szerepe volt a nemrég még virágzó ország lerombolásában, nemzetként való felbomlásában. Elemzése messze túlmutat az Európában rutinosan ismételgetett felfogáson, miszerint a közel-keleti háborúkat vagy az olajra szomjas amerikaiak beavatkozása, vagy a síita és szunnita muzulmánok torzsalkodása okozza. Szíria a példa rá, hogy a képlet sokkal bonyolultabb. És Szíria a figyelmeztetés arra, hogy a következő évtizedekben ez a térség újabb és újabb, most már nyilvánvalóan globális következményekkel járó konfliktusok válsággócává válhat. Ezért annak, aki ismerni akarja a világot, amelyben élünk, tudnia kell, mi történt Szíriában az új évezred második évtizedében, amelyben Putyin is szerepet vállalt.

Divize Brandenburg byly Hitlerovy speciální jednotky, útvar tvořený zejména cizinci německé národnosti, kteří využívali převleků a znalosti jiných jazyků k podnikání odvážných akcí na nepřátelském území. Historie divize se do značné míry přehlížela, protože příběhy jejích příslušníků byly zastíněny historkami jejich spojeneckých protějšků, a díky tomu je tato vzpomínková kniha o to mimořádnější. Giampietrovy velmi osobní a přesvědčivé memoáry, které vyšly poprvé německy v roce 1984, jsou barvitou výpovědí o jeho zkušenostech. Autor popisuje realitu života v jednotce od každodenních starostí přes výcvik až po účast v misích divize. Podrobně líčí často riskantní akce uskutečňované pod velením Theodora von Hippela včetně obsazení mostů přes Dunaj v červnu 1941 v Daugavpilsu a pokusu o obsazení mostu v Batajsku, kde polovina jeho jednotky padla. Vzhledem k velmi nebezpečné povaze jejich misí přežilo druhou světovou válku jen velmi málo těchto dobře vycvičených vojáků. Mnoho znalostí o této jednotce se tak navždy ztratilo, a tak se tato kniha stala unikátním dokumentem o určité části německých válečných dějin. Tento poutavý příběh oživuje barvitými a přesvědčivými detaily divizi Brandenburg, obecně považovanou za předchůdce dnešních speciálních jednotek, a její roli v historii druhé světové války.

Třicetiletá válka převrátila Evropu na ruby. Starý kontinent z ní vyšel chudší o pár milionů obyvatel, zároveň s tím vstoupil do éry „rozumu“. A právě tento moment definitivně zvrátil poměr sil mezi křesťanstvím a islámem. Plně se to projevilo ve střetu Svaté ligy, vedené habsburským „Rakouskem“, a osmanskou říší v letech 1683–1699. Tato velká turecká válka s konečnou platností odvrátila hrozbu expanzivního islámu, kdy neúspěšné zadržování Alláhových svatých bojovníků na Balkánu přešlo v jejich zatlačování. Nejprve od Vídně, pak od Budy a Pešti až k Bělehradu. Křesťanský rozum, spoléhající se sám na sebe, začal dominovat nad vírou v boha, kterého při svých meditacích na poušti poblíž Mekky zvěstoval jeden arabský obchodník.