Najnovšie - Vojnová literatúra - ostané strana 5 z 6

Kniha Cesta vojáka představuje osobní příběh, ve kterém autor zachytil svou vlastní cestu – od své motivace pro vstup do armády přes zážitky během základní vojenské služby až po tvrdý výcvik a mnohaleté působení ve službě jako profesionální voják, během které se zúčastnil i čtyř misí v Afghánistánu. Ve své knize zachytil nejen život v armádě, tvrdou dřinu a povinnosti, které vojenská služba obnáší, ale i osobní život táty a manžela.

Studená válka charaktrizovala světové dění v druhé polovině 20. století. V tomto časovém období se mezinárodní krize, vyvolané soupeřením dvou mocenských bloku, střídaly s relativně klidnými roky, kdy čas konfrontace vystřídalo "détente". Publikace Horké krize studené války je věnována oněm časovým úsekům mezinárodních vztahů, kdy svět stanul na prahu globálního ozbrojeného konfliktu. První berlínská krize v letech 1948-1949 souvisela se sovětskou blokádou přístupových cest do Západního Berlína, na Dálném východě vyvolala snaha severokorejského režimu o násilné sjednocení rozděleného poloostrova horkou korejskou válku a suezská krize v roce 1956 souvisela s krizí koloniální politiky Velké Británie a Francie. Zřejmě nejnebezpečnější byla Karibská krize v r. 1962, kdy Sověti bezprostředně ohrozili Spojené státy svojí raketo-jadernou přítomností na Kubě. Vedle těchto krizí, jejichž aktéři skutečně balancovali na okraji celosvětového válečného konfliktu, provázely studenou válku dílčí střety, které de facto byly zástupnými konflikty obou supervelmocí. Nálevkova publikace je z velké části založena na odtajněných pramenech ze sovětských a severoamerických archivů a navazuje na jeho předchozí publikace Studená válka a Karibská krize.

„Válka! ... K čemu je dobrá? Absolutně k ničemu,“ říká jedna slavná protiválečná píseň. Archeologie, historie a biologie však ukazují, že válka přece jen k něčemu dobrá je. I když to zní překvapivě, právě válka zajistila lidstvu větší bezpečí a bohatství. Renomovaný historik a archeolog Ian Morris vypráví v této knize hrůzný a fascinující příběh o patnácti tisících let válek. Jde za hranice bitev a brutalit, aby odhalil, co války vlastně udělaly světu a pro svět. V době kamenné žili lidé v malých, ustavičně se svářících společnostech a čelili šanci jedna ku deseti, nebo dokonce jedna ku pěti, že zemřou násilnou smrtí. Ve 20. století zemřela násilnou smrtí ani ne jedna osoba ze sta (a to navzdory oběma světovým válkám, holokaustu a Hirošimě). Vysvětlení: jedině válka vytvořila větší a složitější společnosti s vládami, které vymýtily vnitřní násilí. Ačkoli je to zvláštní, zabíjení udělalo svět bezpečnějším a bezpečí zase umožnilo lidem zbohatnout. Autor mapuje historii války jako největšího paradoxu dějin, od pravěku až k robotickým válkám blízké budoucnosti. Ta se může stát nejnebezpečnějším obdobím existence lidstva, ale pokud toto období přežijeme, konečně se možná naplní starý sen o světě bez válek...

A 2018-as Andrew Carnegie Kiváló Tényirodalom Díj jelöltje. A legendás leleplezőtől, aki annak idején nyilvánosságra hozta a Pentagon-iratokat... Amerika szigorúan titkos, embertelen nukleáris politikája ma is érvényben van. Ám egy magas rangú szemtanú élete kockáztatásával felfedi a titkokat. Eszement terv, amely halálos veszéllyel fenyeget mindannyiunkat, vagy csupán rémkép? Paranoia vagy valós félelem? A korábbi magas rangú nemzetvédelmi elemző, Daniel Ellsberg elsőként ír az 1960-as évek amerikai atomprogramjáról. Ha valaha megvalósulnak az Eisenhower elnök ideje alatt készült totális atomháborús tervek, az az emberiség csaknem teljes kihalásához vezethet. Ellsberg figyelmeztet, hogy a történelem legveszélyesebb fegyverkezése folyik, és a Trump-adminisztráció csak folytatása a teljes megsemmisüléshez vezető útnak. Bizonyítékokhoz hozzáférő magas rangú tisztviselő még soha nem írt ilyen nyíltan a Kennedy-korszakban elfogadott nukleáris stratégiáról. Ellsberg könyve az őrület krónikája, amelyben a szerző a saját részvételét is elismeri. Ez a vészjósló írás ugyanakkor megmutatja azokat a lehetséges lépéseket, amelyekkel leszerelhetjük a készenlétben tartott Végítéletgépet, és elkerülhetjük az atomkatasztrófát. A Dr. Strangelove-sztori valóságos verzióját olvashatjuk. A könyv nem másról szól, mint a világ jövőjéről. A kulcs a mi kezünkben van.

Victor Dupuy byl členem francouzského lehkého jezdectva a stejně lehce se čtou jeho poutavé paměti. Začínal v 11. mysliveckém pluku, s kterým se účastnil ještě "revolučních" válek i prvotních Napoleonových tažení v letech 1805 až 1807. V nadcházejících kampaních byl pobočníkem generála Jacquinota, velitele lehkého jezdectva, s kterým zažíval boje proti Rakousku roku 1809 a zejména kruté ruské tažení. Od roku 1813 se stal velitelem eskadron u 7. husarského pluku. Na čas se dostal do zajetí a poté se se zmiňovaným plukem účastnil bitvy u Waterloo. Kniha je doplněna o čtyři nákresy uniforem, které mohl v různém období nosit. Bonusem jsou ukázky z již vydané knihy (napoleonské obléhání - Toruň) a z připravované publikace: Napoleonské dialogy - Rusko 1812.

A dzsihádista szervezetekkel összefonódó embercsempész csoportok bevándorlók és menekültek áradatát juttatják el Európába. Ezt a sok milliárd dolláros üzleti hálózatot több mint egy évtized alatt építették fel fegyveres szervezetek és bűnbandák az elrabolt külföldiekért követelt váltságdíjakból. Loretta Napoleoni, Az iszlamista főnix című bestseller szerzője ezúttal nemcsak az emberrablás és az embercsempészet közötti összefüggést leplezi le, hanem a terrorizmus új jelenségét, a bűnözői dzsihádizmust is bemutatja. Izgalmas könyve, az Emberkereskedők menekültekkel, emberkereskedőkkel, a váltságdíjjal kapcsolatos alkudozásokban és mentőakciókban aktívan részt vevő túsztárgyalókkal, terrorelhárító szakértőkkel, a biztonsági szolgálatok tagjaival és egykori túszokkal készített exkluzív interjúkra épül. „Loretta Napoleoni felfedi előttünk azt a nyugtalanító folyamatot, amelynek során az évi több millió dolláros forgalmat bonyolító közel-keleti bűnöző és dzsihádista emberrabló-hálózatok az Európába irányuló menekültcsempészet még jövedelmezőbb üzletére nyergelnek át. Az emberkereskedők havonta mintegy 100 millió dollárt csikarnak ki kétségbeesett családok tízezreitől. Ezek az emberkereskedők pedig a mi teremtményeink, az ipari méreteket öltő halál és pusztítás logikus következményei, a működésképtelenné vált államok és az eluralkodó káosz termékei. Mi vagyunk a felelősek. És a kielégíthetetlen mohóság, amelyet ezekbe a két lábon járó ragadozókba oltottunk, nem fog megelégedni az emberrablással és emberkereskedelemmel. Ez jelenti az új világrendet.” - Chris Hedges, a Wages of Rebellion szerzője és a The New York Times volt közel-keleti irodavezetője

1940-ben, a franciaországi Dunkerque kikötővárosában több mint 300000 csapdába esett szövetséges katonát mentett ki a náci Németország karmaiból egy rendkívüli tengeri evakuációs hadművelet. A kilenc napig tartó csatában részt vevő katonák, tengerészek, pilóták és civilek igaz története az évek során legendává vált. A Winston Churchill által „csoda”-ként emlegetett mentőakciót most a több bestsellert is jegyző történész, Joshua Levine tárja fel, beavatva az olvasókat az események hátterébe, kiegészítve az áttekintést veteránokkal és túlélőkkel készített friss interjúkkal.

Vojnový denník a zápisky, písané s malým časovým odstupom od opisovaných udalostí, patria k najautentickejším prameňom dobových udalostí. Väčšinou ich po sebe zanechávajú vysokopostavení príslušníci armády. O to unikátnejšie a vzácnejšie sú rozsiahle zápisky Samuela Činčuráka, vojaka rakúsko-uhorskej armády. Počas päťdesiatjeden mesačného pobytu na bojiskách prvej svetovej vojny prešiel srbským, ruským i talianskym frontom. Prežité udalosti opísal podrobne, otvorene a kriticky, s množstvom detailov a faktografických údajov. Pútavým jazykom zaznamenal nielen vlastné zážitky a skúsenosti, ale prezentuje aj názory z pozície obyčajného slovenského človeka. V etickej rovine najviac odsudzuje morálku dôstojníkov a niektorých vojakov, najmä za smilstvo, podvody a ďalšie väčšie i menšie zlodejčiny a šmelinárstvo, ktoré bolo každodenným javom, predovšetkým v dôstojníckych kruhoch. Analyzuje sociálne, stavovské, triedne i náboženské rozdiely vypuklo sa prejavujúce v blahobytnom postavení generality, dôstojníctva a čiastočne aj poddôstojníctva na jednej strane, na strane druhej vykresľuje obraz ponižovaného mužstva, zajatcov a civilného obyvateľstva, ktorých údelom bola len všadeprítomná smrť a mátajúci moloch hladu. Realisticky to dokumentuje množstvo autorových otrasných svedectiev, až naturalistických obrázkov.

Kniha je trpkým zmierením sa (autorky) s mýtom o Švédsku tridsiatych rokov ako o krajine rovnosti, solidarity a pokroku, pre ktorú však niekoľko stoviek "rasovo cudzích" utečencov predstavuje ohrozenie spoločenského blahobytu. Švédsky antisemitizmus tridsiatych rokov nie je žiadnym tajomstvom, ale až kniha Elisabeth Asbrink ukázala, akými samozrejmými, všeobecne necitlivými a krutými činmi sa prejavoval. Poukazuje taktiež na to, do akej miery sa švédskej, ale nielen švédskej spoločnosti podarilo vytlačiť z povedomia zodpovednosť za holokaust. A vo Viedenskom lese stále stoja stromy je tiež knihou o súčasnosti, keďže "poukazovanie na hanebnú minulosť prebúdza citlivosť na drámu, ktorá sa odohráva pred našimi očami - drámu utečencov v súčasnom svete". Rasizmus neumrel, len zmenil jazyk. Pojem "horšej rasy" nahradila "cudzia kultúra".

A II. világháború 1939 augusztusában kezdődött Mandzsúria peremén, és hat évvel később, Észak-Kína szovjet inváziójával ugyanott is ért véget. Az európai háború látszólag teljesen külön zajlott a csendes-óceánitól és kínaitól, a világ két felén történő események mégis kihatottak egymásra. A történelem legnagyobb katasztrófája globális hatásaival sokkal jobban uralta a későbbi generációk életét és világnézetét, mint bármelyik másik konfliktus. Antony Beevor a Sztálingrád, Berlin és D-nap című nemzetközi bestsellerekben már megszokott lendülettel, teljesen újszerű módon vizsgálja meg az esemény különböző aspektusait. A legfrissebb kutatásokat és tanulmányokat felhasználva, érthetően és nagy beleérzéssel rakja össze a képet, lenyűgöző narratívával jeleníti meg az eseményeket az Atlanti-óceán északi felétől a Csendes-óceán déli részéig, a hó borította sztyeppéket, Észak-Afrika homoksivatagait, a burmai dzsungelt, a határvidéken tevékenykedő SS-Einsatzgruppékat, a büntetőzászlóaljakba besorozott Gulag-foglyokat, a kínai–japán háború elmondhatatlan borzalmait. Minden emberi dráma alapja a morális választás, és a történelem egyetlen másik periódusa sem állította nagyobb dilemma elé a vezetőket és az átlagembereket, nem mutatott ilyen példákat egyéni és tömeges tragédiákra, a hatalmi politika korrupciójára, ideológiai képmutatásra, a parancsnokok egoizmusára, árulásra, perverzióra, önfeláldozásra, elképzelhetetlen szadizmusra és példa nélkül álló törődésre. Bár epikus méretekben vázolja fel a történéseket, Beevor könyve egy pillanatra sem téveszti szem elől azoknak az átlagos katonáknak és polgároknak a sorsát, akiknek az életét eltiporta a történelem legborzalmasabb háborújában szabadjára engedett titáni erő.

A klasszikus nemzetközi bestseller a II. világháború fordulópontjáról Antony Beevor világsikerű, nagy ívű összefoglaló munkája a II. világháború egyik legnagyobb fordulópontjáról a szerző kiterjedt német és orosz levéltári kutatásainak köszönhetően egyszerre tárja olvasói elé a történelmi tényeket, és azt, ahogyan a történelmet a szereplői – a legfelsőbb német és orosz vezérkaron át a hódítókból bekerített éhezőkké váló, vagy éppen a mai szemmel már elképzelhetetlennek tűnő nehézségek ellenére kitartó katonák és a minden háború legtöbb szenvedését viselő civilek – megélték. Beevor egy kalandregény izgalmával és feszültségével kelti életre fantasztikus ismeretanyagát.  „Sztálingrád nemcsak a II. világháborús szovjet hősiesség nagyszerű jelképeként fontos, hanem a háború lélektani fordulópontjaként is. (A geopolitikai fordulópont korábban, 1941 decemberében következett be, amikor Hitler erőit visszavetették Moszkva alól és Amerika belépett a háborúba.) Paulus fegyverletételének a híre bejárta az egész világot, meggyőzve a népeket arról, hogy a nácik soha nem diadalmaskodhatnak. És hirtelen a németeknek is szembe kellett nézniük a jövőjükkel: a háború azzal fog véget érni, hogy a Vörös Hadsereg elfoglalja Berlint. És mindmáig látható a Reichstag falán meghagyott cirill betűs graffiti: Sztálingrád–Berlin.”

A VÖRÖS HADSEREGNEK volt miért bosszúra készülnie, amikor katonái 1945 januárjában elérték a birodalom határait. A politikai tisztek a hátországban megállás nélkül sulykolták a Wehrmacht és az SS kegyetlenkedéseiről szóló híreket. Az eredmény önmagáért beszélt, a szovjet katonák tűzzel-vassal irtották az ellenséget: harckocsival hajtottak a menekültekből álló menetoszlopokba, tömegesen erőszakolták meg a német nőket, fosztogattak és pusztítottak. A félőrült Führer bunkerében esztelen parancsokat osztogatott. Uralma végén, mintegy a végzetét beteljesítő istenek alkonyaként, még látni akarta a birodalom fővárosának pusztulását. Mindeközben Sztálin összes katonája életét kész volt kockára tenni azért, hogy még az amerikaiak megérkezése előtt elfoglalhassa Berlint. Az orosz levéltárakból napjainkban előkerült archív anyagokból most először derül ki egyértelműen, hogy a szovjet vezetőnek különösen jó oka volt a sietségre. A szovjet, német, amerikai, brit, francia és svéd archívumokból származó megdöbbentő bizonyítékokat felhasználva Antony Beevor rekonstruálja a Harmadik Birodalom végső bukását átélni kényszerült milliók mindennapjait. A Berlin, 1945 – Az összeomlás egyszerre a büszkeség, az emberi butaság, a fanatizmus, a bosszú és a kegyetlenség rettenetes története, és a hihetetlen kitartás, az önfeláldozás és a minden retteneten felülkerekedő élni akarás emlékműve.

A kínai történelem egyik legizgalmasabb és legmozgalmasabb időszakába kalauzol a jelen kötetben olvasható három ókori kínai hadtudományi klasszikus. A politikaelméleti, filozófiai vagy akár pszichológiai műveknek is tekinthető alkotásokból nemcsak háborúról és békéről, jó és rossz kormányzásról, erényről és gonoszságról tanítanak, hanem a konfliktuskezelés és érdekérvényesítés útvesztőiben is eligazítanak. A háború művészete az elmúlt kétezer év legnagyobb hatású hadtudományi műve Kínában és egész Kelet-Ázsiában. Szerzője, a Kr. e. 6-5. században élt hadvezér, Szun-ce a hagyományos értelemben vett hadi ügyek mellett a versenyhelyzetekben alkalmazandó taktikával és stratégiával is foglalkozik, tanításait pedig a mai napig az élet legkülönbözőbb területein alkalmazzák. A Vu Csinek tulajdonított A hadviselés szabályai a katonai irányítás és a civil kormányzás kérdéseit járja körül, míg a kötet harmadik szövege, A tábornagy metódusa a csatatéri taktika helyett a szervezésre, az igazgatásra és a fegyelemre helyezi a hangsúlyt. Szun-ce és társai felfedik Kína felemelkedésének titkát, amely a világ megértéséhez is közelebb viszi a mai kor emberét. A Helikon Zsebkönyvek az egyetemes művelődéstörténet legfontosabb és legnépszerűbb műveit teszi elérhetővé kedvező áron. A szépirodalmi címek mellett olyan könyvek jelennek meg a sorozatban, amelyek a történelem, a filozófia, a bölcselet, a pszichológia klasszikusainak számítanak.

A D-nap még Sztálint is csodálattal töltötte el. „Az egész háború folyamán nem került sor ehhez hasonló vállalkozásra” – írta Churchillnek. Akik részt vettek a La Manche túlsó partjáról indított invázióban, legyenek katonák, tengerészek vagy repülősök, sohasem fogják elfelejteni a látványt. Természetesen a német védők sem, akiket csak az utolsó pillanatban riadóztattak a normandiai partokon. Ez volt a valaha összegyűjtött legnagyobb inváziós flotta. A vállalkozás nagysága és az aprólékos tervezés példa nélkül álló volt, és bár a hídfőállásokat a tervek szerint sikerült elfoglalni, hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a csata következő fázisa sokkal nehezebb lesz, mint azt bárki gondolta volna. Normandia vastag sövényei a védőknek kedveztek, és a németek, különösen a Waffen-SS hadosztályok ravaszul és kétségbeesett vadsággal küzdöttek. Ahogy egyre mélyebben hatoltak a szárazföld belsejébe, a brit, kanadai és amerikai erők olyan harcokba keveredtek, melyek ádázságukban gyakran felvették a versenyt a keleti fronton vívott ütközetekkel. A veszteségek egyre nőttek, akárcsak a feszültség mindkét oldal parancsnokai között. A harcmezők között vagy a szövetségesek bombázásaiban csapdába esett francia civilek elmondhatatlan gyötrelmeken mentek keresztül. Még a felszabadulás örömének is megvolt az árnyas oldala. A Franciaország északi részén vívott csata nem csak egy generációt jelölt meg, hanem az egész háború utáni világot, és nagymértékben befolyásolta az Amerika és Európa közötti kapcsolatokat. A D-nap eddig mellőzött, új dokumentumokat használ fel fél tucat ország több mint harminc archívumából, és így válik a normandiai csata eddigi legszemléletesebb, legalaposabb beszámolójává. Akárcsak a Sztálingrád és a Berlin, 1945 – Az összeomlás esetében, Antony Beevor magával ragadó narratívája hűen közvetíti a valódi háborús tapasztalatokat.

Hitler 1944. december 16-án az Ardennek hóborította erdői és szurdokai közt belevágott „utolsó játszmájába”. Úgy vélte, éket verhet a szövetségesek közé, ha eljut Antwerpenig, és a háborúból való kilépésre kényszeríti a kanadaiakat és a briteket. Bár tábornokai kételkedtek a sikerben, a fiatalabb tisztek és altisztek kétségbeesetten szerették volna hinni, hogy otthonukat és családjukat megmenthetik a keletről közeledő, bosszúszomjas Vörös Hadseregtől. Sokan lelkesedéssel fogadták a lehetőséget a visszavágásra. A több mint egymillió ember részvételével zajló ardenneki offenzíva a nyugat-európai háború legnagyobb ütközetévé vált. A meglepett szövetségesek két páncéloshadsereggel találták szemben magukat. A belga civilek elhagyták otthonaikat, joggal tartva a németek bosszújától. A pánik még Párizst is elérte. Sok amerikai katona elmenekült vagy megadta magát, mások azonban hősiesen helytálltak, hullámtörőt alkottak, amely lelassította a németek előrenyomulását. A kegyetlen téli körülmények és a csata kíméletlensége a keleti frontéhoz volt mérhető, és a Waffen-SS mészárlásai után még az amerikai tábornokok is jóváhagyták a magukat megadó németek lelövését. Az ardenneki csata volt az az ütközet, amely végül megroppantotta a Wehrmacht gerincét.

A mű Magyarország második világháborús történetének sajátos feldolgozása: szubjektív források – naplók, visszaemlékezések – alapján azt kísérli meg bemutatni, hogyan élték meg az 1942-ben a keleti hadszíntérre vezényelt magyar katonák ezt a történelmi kataklizmát. Az általuk ránk hagyományozott kéziratok kutatásának célja ezúttal nem a harci cselekmények bemutatása. Szerzőik hétköznapi emberek, akik a fronton rendkívüli körülmények közé kerültek, ahol az állandó életveszély mindennapi élménnyé vált, és a legegyszerűbb hétköznapi cselekvések is különleges dimenziót kaptak. Nem annyira alakítói, mint inkább szemlélői, átélői és elszenvedői voltak az eseményeknek. Naplóik, emlékirataik “történelem alulnézetből” helyzetleírások arról, hogyan éreztek, gondolkodtak, milyen erkölcsi, politikai, nemzeti értékrendhez igazodtak egy adott időszakban, mennyiben próbálták – vagy nem – összhangba hozni a kor eszméit saját élettapasztalataikkal, neveltetésükkel. A fennmaradt források leginkább társadalomtörténeti szempontból értékesek, mert a pusztulás és az esetleges életben maradás legközvetlenebb egyedi sorsdokumentumai a Don-kanyarban elszenvedett tragédiának.A kötet Pihurik Judit 2007-ben megjelent, azonos című könyvének második, javított kiadása.

A Legendás tizenkettő, Gavin Mortimer újságíró legújabb könyve a második világháborúban küzdő 12 legendás hírű különleges műveleti parancsnok haditetteit eleveníti föl, akiknek taktikai tehetsége, látnoki képessége a háborúk megvívásának a módját egyszer s mindenkorra megváltoztatta. A második világháború kitörését megelőzően ugyanis a „különleges műveleti erők” fogalma egyszerűen nem létezett. E történeti munka 12 hőse nemcsak a hadművészet elméleti részét formálta át, hanem személyesen vezették alakulataikat az Észak-Afrikában, vagy a D-nap után Normandiában zajló harcok sűrűjében, mélyen az ellenség vonalai mögött hajtva végre a rájuk bízott feladatot. E parancsnokok mindegyike – akiket katonáik tűzön-vízen át, hűségesen követtek – az igazi vezér képességeinek és bátorságának a megtestesítője volt, valami olyasminek, amit Winston Churchill „a legfőbb emberi tulajdonságoknak” nevezett. A könyv lapjain a világháborúban egymással szemben álló két fél legnevesebb parancsnokai közül kelnek tizenketten életre, közöttük David Stirling, Ralph Bagnold, Orde Wingate, Friedrich von der Heydte, Junio Valerio Borghese herceg és Adrian von Fölkersam báró. Mortimer elemzi parancsnoki tevékenységük jellemző sajátosságait, és bemutatja, hogyan befolyásolták a saját maguk, illetve az alakulataik által véghezvitt haditettek a háború végső kimenetelét, és mennyiben voltak hatással a különleges műveleti erőknek korunk hadseregeiben való széles körű elterjedésére.

A második világháború idején a németek ellen küzdő angol titkos szervezet, az SOE (Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egysége) soraiban számos vakmerő, gyakran igazi hősként viselkedő ügynök szolgált. Az ügynökök bevetései gyakran hónapokig, sőt sokszor évekig is eltarthattak. A kémek tisztában voltak azzal, hogyha fogságba esnek, iszonyatos kínzás és halál vár rájuk. A német világrend ellen küzdő, elképesztõ bátorságukról tanúbizonyságot tevő férfiak és nők biztosra vehették, hogy talán sohasem térhetnek vissza, ha a megszállt területekrelépnek… A könyv főszereplője, Forest Yeo-Thomas bátorságával, különleges, karizmatikus egyéniségével, kifogástalan öltözködésével és megnyerő modorával nemhiába vált a britek egyik legjobb hírszerzőjévé. Ian Fleming, a híres regényíró, James Bond „szülőatyja” is részt vett az SOE munkájában, így jól ismerte Forest-Yeo Thomas alezredest. Vajon kiről mintázta hősét, James Bondot, a 007-es ügynököt? A közvéleményt e régóta foglalkoztató kérdésére fény derül Sophie Jackson könyvéből.

Többszörös díjnyertes háborús memoár az amerikai hadsereg iraki jelenlétéről. A huszonéves Bartle és a tizennyolc éves Murphy közlegény csapata véres bevetésre indul az iraki homoktenger északi részén álló Al Tafar városért. Bartle a kiképzés során életre szóló barátságot köt Murphfel, és megígéri, hogy az álmait dédelgető, a háború brutalitására teljesen felkészületlen srácot épségben hazaviszi. Akkor még egyikük sem sejti, hogy a fizikai kimerültség, az ellenséges golyózápor és az őrjítő forróság minden szempontból kikezdi a bevetésen lévő katonákat. A fiatal Murphy állapota aggasztóra fordul, és Bartle sorsdöntő lépésre szánja el magát... A háborús tényirodalom, a lírai vallomások és a Ryan közlegény megmentése kedvelőinek.