Najnovšie - Medicína - ostatné strana 12 z 13

Az ember sejtjeiben, pszichikumában és szellemében még ma is benne lappang isteni öröksége: a tisztánlátás, Istennel való azonosságának és halhatatlanságának bizonyossága. A test sejtjeinek, a lélek tudattalan zónáinak és a szellem tudat feletti régióinak titkos, szárnyas lakóját ki lehet szabadítani kábult zárlatából, amelybe rejtélyes varázslat vezette. Mert tudatunk alszik. De fel lehet ébresztenünk. Ezt az operációt kísérli meg Szepes Mária a Misztériumok könyvében oly módon, hogy először elméletben áttekintjük vele a területet, amelyre lépni kívánunk, azután megpróbálunk járni rajta. E könyvvel eddig alig ismert kulcsokat nyújt át az olvasóinak: az ősi hagyományok misztériumainak modern, gyógyító módszereit.

Nincs olyan elkötelezett, magas képzettségű orvos, akit tapasztalatai ne győztek volna meg arról, hogy valamennyi betegség a lélekben gyökerezik. A tudattalan mélyrétegeibe gyűrve névtelen sérülések gubbasztanak eltakart arccal. A testben csak tünetekben mutatkoznak meg, sajátos gén- és jellemalkat szerint, mindig egyedi módon. Szimbolikus jajdulások ezek. E könyv a lélek bonyolult betegséggócainak diagnózisait, és e kórokból kivont örök szérumait tartalmazza. Csak egyetlen axiómát említek: „Az anyagi szervezet mögött pszichikai irányító erők állnak.” Az ember felépítése nem végződik a fizikai testnél, fölötte magasabb áramok működnek. A kísérleti fizika bizonyítja a lét elmúlhatatlan folyamatosságát. Ennek emlékképeit a mélypszichológiai módszerek elő tudják hívni. Ez a művelet hallatlan óvatosságot igényel. Szükséges, hogy az orvos és a páciens együtt hajtsa végre a gyökerekhez hatolást, s annak tisztító, gyógyító feltöltését. Durva érintést az érzékeny beteg nem visel el, görcsbe rándul, és nem fogadja be egyetlen, nélkülözhetetlen gyógyító panaceáját. De nem csak a magányosok, a keresők, a tanácstalanok szorulnak szerény kínálatomra, hanem az erősek, a küzdők is, akik tehetetlenül topognak szeretteik veszendő lelke körül.

Fedezd fel tested öngyógyító képességétA bolygóideg – testünk legnagyobb paraszimpatikus idege – belső kommunikációs hálózatként köti össze agyunkat a szívvel, a tüdővel, a gyomorral, a májjal és a belekkel. Másodpercenként üzenetek ezreit továbbítja, szabályozva pulzusunkat, étvágyunkat, emésztésünket és immunválaszainkat. Mégis, sokáig rejtve maradt valódi jelentősége.Kevin Tracey idegsebész fedezte fel, hogy e létfontosságú ideg elektromos stimulálásával helyreállítható az immunrendszer egyensúlya, mérsékelhetők a krónikus gyulladások, és új távlatok nyílnak olyan betegségek kezelésében, mint a reumatoid artritisz, a gyulladásos bélbetegség, a szklerózis multiplex, a cukorbetegség, a depresszió, az Alzheimer- vagy a Parkinson-kór. Dr. Tracey forradalmi találmánya kaput nyit a bioelektronikus orvoslás jövőjébe.De a bolygóideg gyógyító működésének kiaknázása nem csupán kórházi körülmények között lehetséges: otthon is támogathatjuk működését jeges fürdővel, meditációval, légzőgyakorlatokkal vagy rendszeres testmozgással.Dr. Tracey átfogó és szemléletformáló könyve egyszerre lenyűgöző tudományos utazás testünk rejtett hálózataiba és a gyógyítás új dimenzióiba, valamint praktikus kézikönyv, amely közelebb vihet bennünket ahhoz, hogy felfedezzük szervezetünk természetes regeneráló erejét.Van egy szakállas vicc az orvosi egyetemen, amivel szívesen tréfálnak a professzorok. Amikor a tantervben az immunológia kerülne sorra, bejelentik, hogy az idegorvosnak készülő hallgatók szabadnapot kapnak, és fordítva, az immunológiára szakosodott diákokat is el akarják hessegetni az idegtudományi előadásokról. A tréfa csattanója az, hogy korábban úgy gondolták, az idegrendszer és az immunrendszer közötti kapcsolatok korlátozottak – a fehérvérsejtek ott lebegnek a maguk terében, és az égvilágon semmi közük nincs az idegsejtekhez, miközben a neuronok serényen intézik az agy megbízásait, amelyek közé még véletlenül sem tartozhat az immunrendszer és a gyulladásos folyamatok felügyelete. A két rendszer teljes elkülönítése számított az uralkodó felfogásnak az 1980-as és 1990-es években. Az én több mint négy évtizedet felölelő kutatásaim azonban megcáfolták e bevett „bölcsességet”, és nem csupán a két rendszer közötti kommunikációra derítettek fényt, hanem ennek egész sor életmentő következményére is, ami miatt a fenti ugratás végleg elavult.