Najnovšie - Náboženstvo strana 56 z 57

Mudrc je činný preto, že zistil, že získal telo prostredníctvom skutkov alebo činnosti. Telo získané týmto spôsobom človeka zaväzuje, aby bol činný. Pretože ak nie je činný, jeho existencia sa ocitne v demoličných tlakoch - prejaví sa duševný úpadok, potiaže s telom. A kto dovidí až za okamžik smrti, pozná, že nečinnosť je cesta k rozpadu individuality, ktorému nie je vystavený nikto, kto je nezištne činný. Z tohto poznania vyviera snaha mudrca byť intenzivne činný. Pretože však poznáva, že i činnosť môže byť zatemňujúca, je činný naprosto nesebecky, tj. pre činnosť samú. Takáto činnosť má úzky vzťah k te, pretože rovnako ako zriekavanie sa sveta zvýrazňuje tao. Preto mudrc činnosťou tao dosahuje, kdežto bežný človek ho stráca. Dosahovať tao je podmienené prítomnosťou te, ztrata tao je podmienená neprítomnosťou te, teda prítomnosťou sebectva v činnosti.

Na této zemi platí zákon - a platí vlastně v celém vesmíru - že duchovní dokonalost může být jen výsledkem nekompromisního zřeknutí se světa. To je poučka, již musí přijmout každý člověk, který se chce touto cestou dát. Toho, kdo vstoupil na cestu duchovního zdokonalování pomocí soustředění, však mohou mýlit počáteční dílčí úspěchy. Ať začne provádět soustředění podle pokynů mystických nauk člověk jakkoli mravně nečistý, vždycky může získat dílčí úspěchy, které se mu zdají slibovat další postup. Duchovní dokonalost je daleko za těmito dílčími výsledky. Pokud se člověk neovládá, může se snažit, jak chce, aby získal spokojenost, a přece se mu to nepodaří, protože je ovládán mnohými vnějšími momenty. Když však nasadí své přirozenosti uzdu a donutí ji, aby se spokojila s klidem bytosti, která setrvává výhradně sama v sobě, pak se spokojenost dostaví sama sebou.

Spoločnou hlavnou myšlienkou prác zoskupených v prvom zväzku DRAHOKAMY 1 je metodicko-didaktická problematika súvisiaca s duchovným vývojom, predovšetkým vysvetlenia týkajúce sa správneho riešenia rozličných zložitých životných situácií v spoločnosti, zamestnaní i súkromí. Zároveň je tu zdôvodený význam týchto pravidiel na ceste k dokonalosti v rôznych ich etapách od vstupu na cestu až k jej cieľu. Drobné práce Květoslava Minaříka, shrnuté do dvou svazků DRAHOKAMŮ, vyplynuly z dotazů zájemců o duchovní život a duchovní nauky a z rozhovorů s nimi. Jsou stejně různorodé jako podněty, které k nim vedly. Čtenář v nich může najít odpověď na některé vlastní problémy, které jsou v ostatních knihách tohoto autora řešeny jen globálně. Společnou hlavní myšlenkou prací seskupených v prvém svazku DRAHOKAMY 1 je metodicko-didaktická problematika související s duchovním vývojem, především sdělení týkající se správného řešení rozličných složitých životních situací ve společnosti, zaměstnání i soukromí. Zároveň je zde zdůvodněn význam těchto pravidel na cestě k dokonalosti v různých jejích etapách od vstupu na cestu až k jejímu cíli.

Úvodné práce najprv vysvetľujú, aký zmysel vlastne jóga má a aké má miesto v každodennom živote normálneho občana, ako pomáha riešiť životné problémy. Značnú pozornosť venuje spôsobu sústredenia, varuje pred jeho nesprávnym pochopením a v práci, ktorej spoluautorom je doc. MUDr. Antonín Bajer, podáva dôkazy o činnosti mozgu pri rôznych typoch jógického sústreďovania. Niekoľko prác sa ďalej zaoberá rôznymi filozofickými a duchovnými smermi, ktoré sú dnes znovu aktuálne, ako je budhizmus a zenbudhizmus. Nasledujú práce osvetlujúce vzťahy medzi jógou a fyzickým i duševným zdravím, otázku nesmrteľnosti a sexuálny problém. K ľahšej orientácii v menej známych alebo pre autora špecifických výrazoch sú pripojené vysvetlivky. V závere je uvedené niekoľko osobných spomienok popredného českého indológa PhDr. Borisa Merhauta na Květoslava Minaříka.

Prvá časť sa zaoberá náboženstvom, špiritizmom, mágiou a mystikou. Poukazuje na nezrovnalosti alebo nebezpečenstvá s nimi spojené, avšak vyzdvihuje aj všetko to dobré, čo ktorá náuka obsahuje. Druhá časť knihy rozoberá rôzne aspekty spojené s filozofiou a praxou Priamej Stezky (napr. Boh, modlidba, znovuvtelovanie, nelipnutie, džňánajóga). Tretia časť popisuje metodiku praxe Priamej Stezky z rôznych hľadísk (napr. absolútnu nevyhnutnosť dodržovania morálnych predpisov, postup prostredníctvom karmajógy a bhaktijógy pri začlenení do povinnosti daždodenného života, koncentrácie a iné).

Květoslav Minařík vyberá citáty zo všetkých štyroch evanjelií, Skutkov apoštolov a niektorých epištol a doprevádza ich vysvetľujúcimi komentármi. Kresťanské učenie Nového Zákona interpretuje ako náuku o vedení, moci a oslobodení, ktorá človeka vedie cestou spásnej mravnosti až do úplného ozdravenia a nadobudnutia múdrosti. Obhajuje hĺbku a veľkosť prínosu kresťanstva, ktoré niektorí tzv. mystici podceňujú v porovnaní s orientálnymi náukami. Cesta prostej morálky, ako ju ukazuje Nový Zákon, je predpísaná každému, kto chce dospieť do sveta Veľkej mystiky všetkých dôb a smerov. Táto kniha ukazuje ako po tejto ceste ísť.

Ez a kötet rettenetes témát dolgoz fel. Ki ne hallott volna a keresztény egyházakat világszerte megrázó, hatalmas médiavisszhangot és érthető felháborodást kiváltó botránysorozatról, a papok és lelkészek által gyermekek sérelmére elkövetett szexuális visszaélésekről? Az itt megjelent tanulmányok a katolikus egyháznak e szörnyűségekre adott átfogó válaszát tükrözik. Annak a konferenciának az anyagát adjuk közre immár magyar nyelven is, amelyet e témában 2012 februárjában rendeztek a római Pápai Gergely Egyetemen. A könyv számos tévképzetet eloszlat, ezért az egyház engesztelhetetlen ellenségei számára éppúgy szolgálhat tanulságokkal, mint azoknak, akik kritikátlanul lojálisak az egyház intézményes arcához. Utóbbiak a kötet elolvasása során várhatóan abból a tévképzetből fognak kigyógyulni, miszerint a pedofília csupán a dekadens nyugati világ problémája. Tévedés ne essék – sugallják a konferencia hozzászólásai –, a probléma bárhol megjelenhet. Csakhogy az egyoldalúan ítélkezők is kaphatnak néhány új szempontot e könyv olvasása kapcsán. Ha lesz lélekjelenlétük odafigyelni, kihallhatják az előadásokból azt az elszánt igyekezetet és megalkuvást nem tűrő jobbító szándékot is, amely az egyházat ma mind belső, mind strukturális megújulásra ösztönzi.

Gánti Bence szakpszichológus átfogó és hiánypótló könyve bemutatja a buddhizmus lélektanát és spiritualitását, utolsó harmada pedig beavat a meditációs gyakorlatokba is. Nemcsak kultúrtörténeti áttekintést ad, hanem fogódzót is az útkeresők számára.

"Egyszer beszélgettem egy hölggyel, aki nem egészen értette, mi fán terem a hit, és így panaszkodott:-Valahogy úgy tűnik, hogy nemigen sikerül hitre jutnom a gyógyulással kapcsolatban!Erre én azt kérdeztem tőle:-Megbízik Istenben, hogy Ő mindig betartja az ígéreteit?-Igen, természetesen - erősítette meg.-Nos, hát ez a hit - biztosítottam. Majd hozzátettem:-Hát nem egyszerű?A hölgy pedig meggyógyult."

Al-Káida, Usáma bin Ládin, World Trade Center 11. září 2001, džihád, šaría, burky, kamenování - tyto a nejen tyto pojmy si dnes kromě Koránu obvykle vybavíme v souvislosti s islámem. Jeho problematika je však mnohem košatější. Během patnácti století své historie se islám konstituoval nábožensky, zakořenil mocensky a prosadil teritoriálně. Rozšířil se z Blízkého východu daleko na západ do Evropy i na jih do Afriky a Asie a dostal se do kontaktu s jinými náboženskými systémy. Jeho expanzi provázelo násilí a tento neblahý rys se v islámu projevuje dodnes. Fenoménu islámského násilí, jeho zrodu a projevům v konfrontaci s jinými konfesemi se věnuje řada expertů a politiků po celém světě. Martin Janeček se jím zabývá řadu let a v této publikaci shrnul výsledky svých studií a vlastních zkušeností. Porovnává různé formy islámu a způsoby jeho uplatnění v zemích, kde je státním náboženstvím, s metodami, jakými infiltruje do jiných kulturních prostředí. Soustřeďuje se především na projevy agrese - ozbrojené i duchovní, a čerpá z nich objektivní i subjektivní argumenty pro naléhavé varování před islámskou rozpínavostí.

Mert Szent Ferenc és az ő társai Istentől hivattak és választattak, hogy hordozzák az ő szívükben és minden mívelkedetükben és hirdessék az ő beszédjeikben Krisztus keresztjét, ezért csak úgy cselekedeteikben, mint szigorú életmódjukban olyanoknak látszottak és valóban olyanok is voltak, mint a megfeszített emberek, kik a világ tiszteletadásánál és csalárdos hiú dícséreténél inkább kívánták viselni a szégyent és gyalázatot Krisztus szerelméért. Sőt örvendeztek, ha bántalmazták őket, bánkódtak a tisztességek miatt és ezenképpen bolyongtak a földön, mint zarándokok és jövevények és csak a megfeszített Krisztust vitték magukkal és kívüle semmi egyebet. És mert az igazi szőlőtőnek, vagyis Krisztusnak igazi vesszői voltak, ezért bőséges és jó gyümölcsöket termeltek az Istennek megnyert lelkekből.

"Ábrahám ?vezér, akit Isten barátjának neveztek, az özönvíz látta Sém atya ivadéka volt. A bölcs pásztor-családfő hosszú és felettébb kalandos életében, ha kellett, harcias vitéz volt, ha lehetett, akkor békesség-teremtő.Valamikor négyezer évvel ezelőtt élhetett: a Tigris és Eufrátesz közötti ősvárosok világából indult, és Kánaán pusztaságain vezérelte népét. Évezredek emlékezete szerint ővele kezdődik az Egy-Isten-hit, amelyet szakadatlanul őriz a zsidó, a keresztény és a mohamedán vallás. A zsidó nép és az arab nép egyként őt, Ábrahámot tudta ősapjának. Csodákkal teljes történetét az Ó- Testamentum legelső részében Mózes Első könyvének XII-XXV. fejezete örökítette nemzedékről nemzedékre. – Ebből a bibliai regéből a legrégebbi, pásztorkorszaki hőstörténet bontakozik ki az olvasó előtt. Ábrahám hőstetteit hajdanán bizonyára ugyanúgy vándorénekesek vitték pásztortüzektől pásztortüzekhez, mint a sok mindenben hasonló sumér és akkád eposzokat az asszír és babiloni dalnokok, és a homéroszi énekeket a görög rapszodoszok. – A mai költő megpróbálta elképzelni azt a nagyon régi hőskölteményt, amelynek hősét és kalandjait az Ó- Testamentum őrizte meg és örökíthette miránk. És ahogy elképzelte mai tudással, mai nyelvezettel, de híven az emberiség e nagy közös örökségéhez, fogalmazta krónikás énekké Ábrahám regéjét. – A költő úgy érzi és véli, hogy csupán alázatosan újramondja a mostani olvasónak az immár négy évezredes közös örökséget."

Keresztények:MaronitaGörögkeletiGörög katolikus Muzulmánok:SzunnitaSzitaDrúz „Ötezer méter Libanon – nyersen:Egy baalbeki oszlop terül rá egy bejrúti Renault csomagtartójában elhelyezett drogériára; egy muzulmán kollégiumban tanító maronita apáca némán tátog egy húsvéti dalt; síita paraszt (soha nem fogom megtudni, jobb- vagy baloldali-e) kapálja hasisföldjét; a majd’ kétszáz politikai párthoz tartozó hatvanhárom fegyveres szervezet közül mindössze kilenc került lencsevégre, de utóbbiak közül is kettő csíkos, homályos lett a kép szélén. Így nem tudom, hogyan fogom mindenre kiterjedő alapossággal ábrázolni a libanoni helyzetet…”

Az mostan támatt új tudományok hamisságának tíz nyilvánvaló bizonysága: A szeretetért Az pápisták bálványozásárúl, Az Alvinczi Péter feleletirül, Elsõ bizonyság a Christus személyének méltósága Az imádságrúl, Felebarátunk szeretésérül, Az halálrú , Mint kel a keresztyén leányt nevelni, A nagyszombati egyetem alapítólevele

…értsék meg végre: az iszlám, ellentétben a kereszténységgel, nem egyszerűen vallás. Az iszlám filozófiai rendszer éppúgy, mint például a marxizmus; az élet etikája, olyan doktrína, amely híveinek politikai magatartását is előírja, ma éppúgy, mint századokkal ezelőtt. Az egyház és állam szétválasztása nyugati koncepció…

Hahn professzor műve kiemelkedő jelentőségű és színvonalú munka. Sokrétűen mutatja meg az egyes vallások keletkezésének történetét - a primitív népek ősvallásaiból kiindulva egészen az Iszlám kialakulásáig - hasonlóságaikat, különbségeiket és összefüggéseiket koruk társadalmi viszonyaival. Feldolgozza a legújabb kutatások eredényeit is, amelyek közül nem is egy saját felfedezése. A könyv erénye, hogy nem vész el a részletekben, nem akar mindenről beszélni, csak a leglényegesebb, és tegyük hozzá, a legérdekesebb kérdésekről. Mindezt csiszolt, a szépirodalmi művekével vetekedő, világos, közérthető stílusa teszi mindennki számára nemcsak tanulságos, hanem élvezetes olvasmánnyá is.

Milton, ?az egyetemes reformáció egyik legnagyobb költője, az angol polgári forradalom harcosa tudatosan készült költői hivatására: hallatlan műveltséget szerzett, korának legműveltebb emberei közé tartozott, s egyaránt kitűnően ismerte a kortársi irodalmat, az ókori klasszikusokat és a Bibliát. Nem véletlen tehát, hogy mindkét főműve a hagyományokhoz kapcsolódik, bibliai témát dolgoz föl klasszikus formákban.1655 táján fogott hozzá az Elvesztt paradicsom tizenkét énekének megírásához. Az eposz cselekménye az Alvilágban kezdődik, ahol a Sátán és társai a nagy bukás után visszanyerve eszméletüket gyűlést tartanak, és elhatározzák az emberi nem megrontását. Hiába figyelmezteti arkangyal Ádámot és Évát, a Sátán kísértésére Éva mégis eszik a tiltott gyümölcsből. Ádám pedig a bukásban is hű társa marad. A lázadó Sátán győzelme már-már teljes, ám az arkangyal a megváltás ígéretével bocsátja útjára a paradicsomból kiűzött ősszülőket, akiket a Gondviselés mégis tovább vezérel.Az arkangyal nemcsak a jövendőt -a megváltás útját-, hanem a múltat, a kozmikus viszály eredetét is feltárja Ádám és Éva előtt. Elbeszélésébe sűrüsödik az eposz puritán-nemzeti mondanivalója: minden rossz forrása a lázadás, melyet az angyalok egy csoportja, élén a Sátánnal, Isten ellen szított. Ez a gondolat sokféle későbbi értelmezésre adott lehetőséget, s bár a nagy eposzban túl sok az elvont teológia, zengzetes verselése pedig a nem angol anyanyelvű olvasók számára nehezen érzékelhető, gondolatgazdagsága s helyenként a fordításokon is áttörő nyelvi-költői ereje a világirodalom nagy eposzai közé emelik.A küzdő Sámson a költő utolsó nagy műve, egyetlen drámája a shakespeare-i dramaturgiát elutasítva a görög tragédia hagyományaihoz nyúl vissza (ezt a dráma előszavában szépen és alaposan meg is indokolja). A darab felépítése szinte statikus, Aiszkhülosz Leláncolt Prométheuszának modorában, mégis hatalmas mozgás megy benne végbe a végkifejlet felé. A megvakított, megalázott Sámson a filiszteusok rabszolgájaként tengődik, kétségbeesését és lelkiismeretfurdalásait semmi nem enyhíti, ám amikor az ünnepet ülő filiszteusok még jobban megakarják alázni, végzetes bosszúterv jut eszébe: ledönti az ünnepi csarnok oszlopait, s a filiszteus nagyurak közt maga is halálát leli. A költő személyes tragédiájának (vakságának) és a legyőzött lázadás törhetetlen dacának hangot adó tragédia az angol költészet gyöngyszeme.

A ?Mahajána-buddhizmus tanítómesterei szerint a halál óráján, amikor a testet alkotó elemek egymásba omlanak, nem ér véget az élőlények útja. A tibeti, lámahitű buddhizmus úgy tartja, hogy a hús-vér test elhagyása után az eszmélő lény szellem-, azaz elme-testet ölt, és az elme önnön jelenései, utak, fények, istenek, szörnyek között bolyong a köztes lét szakadékában, szurdokában. Több napon át tart ez az állapot, legtovább hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig, s az eszmélő onnan csak úgy szabadulhat, vagy legalább kerülheti ki a Rossz Ösvények, gonosz utak csapdáit, önnön teste, szíve, szava tévedései, vétkei hatását, a Rossz Tetté, ha még életében avatott mestertől szerzett intelembe, tanácsba, a nemtudás és balgaságot szüntető Tudásba fogódzva szembesül önnön jelenéseivel, és megérti, hogy mindezek-istenek, szörnyek, mennyek és poklok- önnön elméjének szülöttei.Ha életében nem jutott volna kellő ismerethez, avatott tudáshoz, akkor most, a köztes lét napjaiban kell szellem-fülébe juttatni a tanácsot, és az intelem révén szembesíteni őt önnön jelenéseivel, önmagával, hogy -ha meg nem is szabadul-elkerülje a legrosszabb lehetőségeit. Ha végképp nem sikerül a születés kapuját berekesztenie, szerezhet még jobb születést, mindenekelőtt emberi sorsot, „kincses emberi testet” amelyben a legtöbb esélye van a megvilágosodásra, a Törvény megismerésére, megszabadító Tudás, intelem szerzésére.

Különben ki tudja biztosan, ki magyarázhatja meg, honnan eredt, honnan való ez a világ? Az istenek a teremtésen innen vannak! Ki tudhatja hát, hogy honnan eredt? Hogy honnan való ez a teremtés, azt - már akár ő hozta létre, akár nem - csak az tudja, aki a legmagasabb égben őrködik felette, vagy - az sem tudja?