E-knihy - Právo - ostatné strana 20 z 20

Magyarországon adatkezelők százezrei kezelnek személyes adatokat – több vagy kevesebb rendszerességgel és tudatossággal. Legtöbbjüket – eléggé el nem ítélhető módon – nem okos jogászok által kreált elméleti problémák még okosabb jogászok által kreált megoldásai érdeklik, hanem az adatvédelmi dzsungelben való mindennapi túlélés. A gyakorlati adatkezelési problémák viszont nem egy nagy, hanem sok kis világot alkotnak: más kérdések feszítenek egy webshopot üzemeltető szolgáltató céget, mások egy civil szervezetet és megint mások mondjuk egy egészségügyi szolgáltatót. Ez a könyv az európai uniós általános adatvédelmi rendelet, azaz a GDPR hazai alkalmazásának olyan túlélőkalauza kíván lenni, amiből a legalapvetőbb gyakorlati információkat, a fontos kérdéseket, és ahol ilyenek vannak, a fontos válaszokat is ki-ki a lehető legegyszerűbben érheti el a saját adatkezeléseihez. A Douglas Adams páratlan fantáziájában megszületett Galaxis útikalauzhoz hasonlóan ennek a kalauznak is az a legfontosabb célja, hogy olvasója ne essen pánikba. Ugyanakkor ez a könyv egyrészt nem kívánja háttérbe szorítani az adatvédelem Enciclopedia Galacticáit, a GDPR jóval terjedelmesebb, akadémiai igényességű feldolgozásait, másrészt – bár a témához mérten kifejezetten könnyed és közérthető –, annyira azért nem lesz vicces.

Ahogy azt a címe is sugallja, e munkájukban a hazai HR szakirodalom jól ismert szerkesztői-szerzői az emberierőforrás-menedzsment témában már hét kiadást megélt kézikönyvük után új közelítésmóddal jelentkeznek. A menedzsment e stratégiává váló funkciójának koncepcióira, modelljeire fókuszáló, az elméleti alapok fejlődését nyomon követő tárgyalásmódjuk mellett az eddigi kiadványokban is kitértek a gyakorlatban használható technikák, megoldási módok bemutatására, sőt azok alkalmazási gyakorlatának felvázolására. Ennek a kiadványnak új sajátossága, hogy közelítésmódja az előzőek fordítottja, – úgy, hogy közben megtartja az ez idáig használt, definiált fogalmak, köztük a magyar nyelvtani szabályok változásai miatt mára idejét múlttá vált megnevezés használatát is –, hiszen kifejezetten a HR gyakorlatára fókuszál. Arra, hogy a vállalatok, intézmények milyen megoldásokat alkalmaznak emberi erőforrásaik menedzselése során. Teszik ezt úgy, hogy egy 2019-ben az alapításának 30. évfordulóját ünneplő szervezet – a Cranet – 15 éves magyar tagsági viszonya alapján három felmérési forduló adatbázisa birtokában a világ, a kelet-közép-európai régió és a magyar szervezetek új évezredbeli HR gyakorlatának fejleményeiről tudnak képet formálni. Az évszázad első másfél évtizedének HR gyakorlatáról formált saját elemzési eredményeiket a releváns külföldi és hazai szakirodalomban megjelent empirikus felmérések megállapításaival is egybevetik. Mindezek mellett egy olyan módszertan – a benchmarking – használati módjára is rámutatnak, melynek segítségével az olvasók a könyvben található, valamint a szerkesztőkön keresztül elérhető információkat saját szervezetük HR gyakorlatának értékeléséhez, fejlesztéséhez is felhasználhatják.

Szerzői ajánló Jelen mű a demokratikus nyilvánosság szabályozásának kérdéseiről szól az internetes kapuőrök tevékenységének tükrében. A 21. században a nyilvános viták egyre inkább az interneten keresztül zajlanak, a legnagyobb platformok és vállalatok annyi felhasználóval és olyan gazdasági erővel, továbbá a nyilvánosság alakítására alkalmas akkora hatalommal rendelkeznek, hogy az példa nélküli a média korábbi történetében. Ha úgy tetszik, a Google-lal és a Facebookkal született meg a 21. század nyilvánossága. A címben szereplő ‘új média’ tehát ezen szolgáltatásokra utal. Az online kommunikáció sajátos és nyugtalanító jelensége a kapuőrök megnövekedett befolyása a nyilvánosság működésére. Miközben a nyilvánosan használt internet kezdetekor az új kommunikációs eszköz azt ígérte, hogy a korábban is létezett kapuőrök (nyomda, újságárus, posta, kábelszolgáltató stb.) kevésbé fontosak és befolyásosak lesznek, ehelyett nemcsak újakat kreált, hanem jelentősen erősítette is a befolyásukat a nyilvánosságra, párhuzamosan a nyilvánosság minden korábbihoz képest robbanásszerű bővülésével. Az internetszolgáltatók, a keresőmotorok és a videómegosztó és social media platformok képesek a nyilvános szféra alapvető befolyásolására, arra, hogy bizonyos tartalmakat elérhetetlenné, vagy csak nagy nehézségek árán elérhetővé tegyenek, más tartalmakat pedig tömegekhez juttassanak el. Miközben az államok igyekeznek rászorítani e szolgáltatókat arra, hogy bizonyos véleményeket (pl. gyűlöletbeszéd, gyermekekre veszélyes vagy személyiségi jogokat sértő felhasználói tartalmak) tüntessenek el szolgáltatásaikból, ezek jogsértő jellegének megítélését rábízzák magukra a szolgáltatókra, így lényegében ‘kiszervezik’ az állam (bíróságok) jogalkalmazási monopóliumát magánkezekbe. Eközben az érintett szolgáltatók a saját maguk alkotta szabályzataiknak megfelelően szintén szelektálnak a tartalmak között, döntve arról, hogy mit törölnek, kit némítanak el, és milyen tartalmat mutatnak be hangsúlyosan felhasználóik számára. Miközben az internet alig húsz éve a véleményekhez való korlátlan hozzáférést ígérte, a véleménymonopóliumok kialakulásának ma nagyobb a veszélye, mint korábban bármikor, a nemzetállamok pedig tehetetlenül nézik végig, amint jogrendszerük erodálódik, a nyilvánosság védelmét célzó alkotmányos szabályaik kiüresednek, részben pedig önként átadják a jogalkalmazási feladataik egy fontos részét a nagy technológiai óriásoknak. Amíg korábban az állam és polgárai viszonyában kellett biztosítani az egyéni szabadság védelmét, korlátokat állítva az előbbi elé, úgy az online térben az alapvetőnek számító hármas viszonyrendszerben (állam, polgárai és szolgáltatók) kell az emberi jogok évszázadok alatt kiforrott elveinek, szabályainak alkalmazását továbbörökíteni, a szólásszabadság alkotmányos felfogását alapvetően újragondolni. Az államok nem adhatják fel az online kapuőrök tevékenységét befolyásoló szerepüket, mert a technológia gyorsan változhat ugyan, a szabályozás fő elvei és célkitűzései – a cenzúra tilalma, az észszerű korlátok meghatározása a beszéd okozta károk elkerülése érdekében, valamint a sokszínű véleménynyilvánítás lehetőségeinek biztosítása – e változások által érintetlenek, így érvényesek maradnak. A kapuőrök nyilvánosságra gyakorolt hatása, a magánszabályozás erősödése, a közérdek érvényre juttatásának kényszere új, kreatív, innovatív szabályozási módszereket, intézményeket fog igényelni, a szabályalkotás új útjainak megtalálását, az állam és a magánszféra korábban e területen nem ismert együttműködését. A szólásszabadság jogának története pedig ezzel párhuzamosan új szakaszába lép, amely éppolyan izgalmas és előre megjósolhatatlan körvonalú lesz, mint bármely korábbi volt.

Ajánló Az emlékkötet szerzői Lábady Tamás pályatársai, egykori tanítványai és kollégái, tisztelői az ország valamennyi jogi karáról, akik mindegyike őriz egy vagy több emléket: előadást, személyes élményt, a közös munka vagy csak egy melegszívű beszélgetés emlékét Lábady Tamással. A tisztelgő tanulmányok témájára nézve szerkesztőkként éppen ezért nem is adtunk semmiféle tartalmi megkötést, mert bíztunk a „közös élmény” meghatározó és rendező hatásában. Nem alaptalanul! A tanulmányok mindegyikének középpontjában ugyanis az ember, mégpedig a magáért és a környezetéért felelősséget viselő ember jelenik meg. Tág, rugalmas és befogadó kategorizálás mentén olvashatunk tanulmányokat a polgári jog alapelveiről, amelyek áttekintik a magánjogi jogviszonyok egészét, sőt felmutatják annak dogmatikáját; a természetes és jogi személy születése, élete és elmúlása során felmerülő kérdésekről, amelyek a normatív, leíró szabályozáson túllépve, a személyek önnön létazonosságára, természetére keresik a válaszokat; a kötelmi viszonyokról és azon belül is a személyi és a vagyoni sérelmekért viselt jogi felelősség összetett és a gyakorlat kihívásai által újra és újra megújuló rendszeréről; avagy a magánjog, sőt az egész jogrendszer olyan alapvető jogintézményeiről, mint a generálklauzulák, a jogképesség és a tulajdon. Mintha csak Lábady Tamás, a bíró, a jogtudós, a családapa, a hívő különböző, de mégis és magától való természetességében emberi arcai villannának fel a maguk sokszínűségében és gazdagságában – a polgári jogi tanulmányok prizmáján át.Szerkesztette: Auer Ádám, Barzó Tímea, Benke József, Csehi Zoltán, Csöndes Mónika, Fábián Ferenc, Fézer Tamás, Görög Márta, Kecskés László, Kisfaludi András, Koltay András, Landi Balázs, Menyhárd Attila, Navratyil Zoltán, Nochta Tibor, Papp Tekla, Székely László

Ajánló A kézirat lezárásának dátuma: 2019. augusztus 15. Elektronikus kiadványunk a média világának jogi szabályozását átfogó jelleggel – bár a terjedelmi korlátok miatt szükségszerűen nem teljes mélységében – kívánja bemutatni. A mű műfaja átmenetet képez a hagyományos tankönyvek és a kézikönyvek között, áttekinti a média jogi hátterét, ugyanakkor akár a gyakorlati szakemberek számára is útmutatóul kíván szolgálni mindennapos jogi problémáik kezelésében. Az e-könyv igyekszik a magyar szabályozás európai összefüggéseinek alapos feltárását is elvégezni, illetve megjeleníteni. Ez vonatkozik – hasonló hangsúllyal – az európai uniós joganyag részletes bemutatására és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága esetjogának összefoglalására is. A hatályos jogi szabályozás bemutatásán túl szükséges a bírói gyakorlat, illetve a különböző szabályozó hatóságok gyakorlatának alapos ismertetése is, az ezekkel kapcsolatban felmerülő alapvető problémák és kérdések számbavétele, valamint a lehetséges válaszok megfogalmazása; a kötet igyekszik e követelményeknek is megfelelni. Az első kiadás óta hét év telt el, a második óta is már négy. A médiajogban ennyi idő – a változások gyors üteme láttán – nagyon hosszúnak számít, Magyarországon pedig különösen eseménydús volt a 2012 novembere óta eltelt időszak, ami a szólásszabadság és a médiaszabályozás fejlődését, szabályainak formálódását illeti. A 2011 elején hatályba lépett médiaszabályozásnak időközben folyamatosan gazdagodó gyakorlata alakult ki, és ami több emberöltőnyi idő alatt is csak egyszer esik meg egy jogrendszerben, hatályba lépett az új Büntető Törvénykönyv és az új Polgári Törvénykönyv. E kódexek és az azokon alapuló bírói gyakorlat szintén jelentősen formálta a szólásszabadság és a médiajog értelmezését. Az Alaptörvény által bevezetett konkrét alkotmányjogi panasz pedig jóval több AB-döntést eredményezett egyes, könyvünk számára releváns területeken, mint amennyi 2012 előtt összesen megszületett. Ezeken túlmenően is számos olyan változás, módosulás történt a szabályozásban és a gyakorlatban Magyarországon és Európa-szerte, ami indokolta az előző kiadás alapos átdolgozását. A médiajog művelői a pillanat mesterei, a jogtudomány Kőműves Kelemenjei: mire doktori disszertációjukat, legújabb monográfiájukat, tankönyveik átdolgozását befejezik, vagy a szemeszter elején kiadják a féléves óravázlatot, az azokban leírtak egy része már jogtörténetté nemesedett. Az elképesztő sebességű technológiai fejlődés következtében napról napra alakul át vizsgált területük, hálátlan szerepre, folytonos, a naprakészség utáni reménytelen rohanásba kényszerítve őket. Ugyanakkor azt is gondoljuk, hogy a médiajog mögött álló megfontolások, alapvető értékek a technológiai fejlődés által jobbára érintetlenek maradnak. A szerzők tehát egyfelől egyetlen pillanatot igyekeztek megragadni, és bemutatni az Olvasónak a médiajog hatályos állapotát itthon és Európában, másfelől azt remélik, hogy ennél többre is fény derül: a médiajog technológiától független, szilárdnak tekinthető alapvetéseinek mibenlétét is vizsgáljuk majd.M

A magyar történelemben példa nélküli, hogy a szólás- és a sajtószabadság mint elismert és védett alapvető emberi jogok csaknem harminc éve megszakítatlanul integráns elemét képezik a jogrendszernek. Jelen kötet az e jogokkal kapcsolatban felmerülő egyes fontos kérdésekről szól, korántsem kimerítő jelleggel, de a tárgyalt témák tekintetében jelezve a jogrendszer által bejárt utat, felvillantva a jogi gondolkodás és gyakorlat gazdagságát. Mert hiába érheti – mindenkor – kritika a szólásszabadság állapotát, ha hátrább lépünk mindennapi küzdelmeinktől, és az elmúlt évtizedek folyamatait egészében vizsgáljuk, akkor aligha lehetünk elégedetlenek a kimondhatóság e folyamatok által kijelölt határait szemügyre véve, feltéve hogy az öntudatos, bátor, véleményét másokkal megosztó és mások véleményére kíváncsi, de az emberi méltóságot tiszteletben tartó polgárt képzeljük el magunk elé ideálként. A klasszikus kép, a tájékozott, egymással vitatkozó, ‘okoskodó’ közösség képe halványul ugyan, de a szólás- és a sajtószabadság továbbra is a demokratikus társadalom egyik alapköve marad, mint ahogy az állam féken tartásának szüksége sem enyészik el a magáncenzúra árnyékában. E kötetben olvasható tíz tanulmány mindegyike olyan, amely az egyéni szabadság lehetséges terjedelmének kérdéseit feszegeti mások szabadságának figyelembevétele mellett, az örök egyensúlyozás kényszerét elfogadva. Szerepelnek benne írások, amelyek a szólásszabadság örökzöld kérdéseinek egyes aspektusait és magyar sajátosságait járják körül, a kötet második felében pedig szó esik a sajtószabadság egyes vonatkozásairól is, felvillantva az újabb, küszöbön álló jogi paradigmaváltás, azaz a magáncenzúra és a magánszabályozás megfelelő kezelésének szükségességét. A tanulmányok ugyan egy-egy pillanatfelvételt rögzítenek – amely rögzített kép már megírásukhoz képest is szükségszerűen változott –, de mögöttes kérdései nem avulnak el. A pillanatfelvételek mögött pedig mindenkor ott vannak az elmúlt évtizedek küzdelmei, vitái, jó és kevésbé szerencsés közpolitikai, alkotmánybírósági vagy bírósági döntései, így szándékaim szerint összességében hiteles képet festenek egy, Magyarország számára túlzás nélkül történelmi időszak igen fontos eleméről, a szólás- és a sajtószabadság formálódásáról.

Balás P. Elemér hetven éve hunyt el, maradandó tudományos életművet hagyva maga mögött, amely kiterjed a jelen kötetben felvillantott sajtójogi, szerzői jogi, általános magánjogi területekre éppúgy, mint a büntetőjog és a jogfilozófia vidékére is. Művei a ma olvasójának is szólnak, egyben tanúi egy egészen mély és minden ízében modern, nyugatias jogi gondolkodás és kultúra valaha volt magyarországi meglétének. Jelen sorozatba illeszthetően kizárólag a sajtó- és szerzői jogi, illetve a személyiségi jogokhoz kötődő munkáiból válogattunk, figyelmébe ajánlva ezen írásokat a ma jogtudományának. A nagy előd iránti tiszteletadásul Balás P. Elemér mellé helyeztettek e kötetben a hasonló jogterületek mai művelői is. Balás P. egyetemi ténykedése Kolozsvárhoz, Szegedhez és Budapesthez kötődött, így e három város egyetemein tevékenykedő szerzők tesznek kísérletet Balás P. Elemér a meglévőnél szélesebb körben való újrafelfedezésének előmozdítására, továbbá a rég született írásoknak a jelenkor összefüggései közé helyezésére.Szerzők: Balás P. Elemér, Gellén Klára, Juhászné Zvolenszki Anikó, Kokoly Zsolt, Koltay András, Mezei Péter, Nótári Tamás, Vallasek Magdolna, Veress Emőd

A harangöntő munkája befejeződik akkor, amikor a harang magasba lendül és megkondul. A lényeg az, hogy hangja tiszta legyen és messzire szóljon. Ha világosan, érthetően ad jelet értékekről, igazságról, a harangöntő lantot, hitet valóban szegre akaszthat, és távozhat. Karnagyként is, zenésztársaival együtt. Jönnek helyettük mások, akiknek biztosan sikerülni fog majd végigjátszani a IX. szimfóniát. (…) Mi legfeljebb csak azt sajnáljuk, hogy nem tudunk veletek lenni és segíteni benneteket (…) átjutni az Inferno küzdelmein. De azt gondolom, a szintézis megteremtéséhez előkészítettük az utat, és talán az sem egészen közömbös a számotokra, hogy lélekben továbbra is veletek leszünk. (…) Egy kicsit olyan ez, mint Vörösmarty Mihály Vén cigánya. A sorok között benne van az alkotás korszakától elköszönő minden fájdalma, de a köszönetnyilvánítás is, és a remény és biztatás, hogy igenis sikerülni fog.

Gratz Gusztáv (1875–1946) a XX. század első fele magyar történelmének jelentős német származású személyisége, aki a politikában és a gazdasági életben egyaránt fontos szerepet játszott, valamint publicistaként és történetíróként is maradandót hagyott hátra. Összesen csaknem harmadszázadon át volt országgyűlési képviselő. Az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztériumának osztályfőnökeként 1917–1918-ban részt vett a breszt-litovszki és a bukaresti béketárgyalásokon. 1917-ben pénzügyminiszter, 1921-ben külügyminiszter volt. Tagja volt a bécsi magyar Antibolsevista Comiténak, majd Magyarország első bécsi követe lett. 1921-ben IV. Károly király bizalmasaként a restaurációs kísérletek egyik kulcsszereplője volt. A két világháború között politikusként, gazdasági szakemberként és publicistaként egyaránt a Monarchia utódállamainak együttműködéséért szállt síkra. 1912-től 1917-ig a Gyáriparosok Országos Szövetségének ügyvezető igazgatói posztját töltötte be. A két világháború között több tucat iparvállalat igazgatótanácsában volt tag. Újságírói pályáját a kolozsvári Erdélyi Naplónál kezdte, majd többek között a Pester Lloyd és a bécsi Neue Freie Presse munkatársa, a Pesti Napló utolsó főszerkesztője. A Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság egyik alapítója, a folyóirat első szerkesztője. Publikációinak száma mintegy félezerre rúg. A Magyarországi Németek Népművelődési Egyesületének elnökeként másfél évtizeden át a hazai német kisebbség és a magyarság harmonikus együttműködéséért munkálkodott. Magyarország német megszállása után liberális, náciellenes, „zsidóbarát” nézeteiért a mauthauseni koncentrációs táborba deportálták. Gratz Gusztávról ez idáig nem született monografikus feldolgozás. A kötet ezt a hiányt kívánja pótolni.

E kötet az internetes kommunikáció és média történetének, elméletének és jelenségeinek elbeszélésére vállalkozik. A témát összefüggő narratívaként kezeli, miközben a vezérfonál szerepét az új kommunikációs és médiaformák kronológiai felbukkanása tölti be. A munkának nem célja egyetlen elméleti irányzat elkötelezett követése sem, sokkal inkább az internetes média és kommunikáció jelenségkörének tág spektrumú feltérképezése. A jelentős elméleti megalapozottságú, tetemes hivatkozás- és jegyzetanyaggal ellátott kötetben a szerző a kutatói és egyetemi oktatói tapasztalatát felhasználva mindazon jelenségeket tárgyalja, melyek gyökeres változást hoztak az elmúlt évtizedekben. Ilyen például a hypertextualitás, a multimedialitás, az interaktivitás, a virtuális és az augmentált valóság vagy éppen a képi fordulat részét képező emotikonok és a kaotikusan terjedő mémek. A közérthető technikai leírások mellett bemutatja az internetes kommunikáció és média kultúrára, társadalomra és gazdaságra kifejtett hatását. Kitér többek között a képernyőről való olvasás, az élményszerűség, az interaktivitás, a creative commons, a szabadság vagy éppen a megfigyelés, a 15 klikk hírnév, a dotcom bubble, az álhírek, a Big Data, a chatbotok, a crowdsourcing, illetve a sharing economy problémakörére is. A munka nem titkolt célja, hogy a korábbi részletes, ám gyakran fragmentált szakirodalom ismereteit összegezve a(z internetes) kommunikáció és média egyetemi oktatását segítse. A cél elérésének érdekében a szerző áthidalja azt a konstruált szakadékot, mely a történeti adatokra és technikai részletekre koncentráló, szigorúan informatikai munkák vagy éppen a tisztán filozófiai megközelítés között húzódik. Olyan komplex munkát tart tehát a kezében az Olvasó, mely körbejárja a vizsgált téma multidiszciplináris: kommunikációs, médiatudományi, társadalmi, kulturális, technológiai, illetve kisebb mértékben filozófiai aspektusait is.