Najnovšie - Astronómia, vesmír, fyzika strana 4 z 5

Autor, přední teoretický fyzik, spolutvůrce smyčkové kvantové gravitace, ale také výtečný spisovatel, se ve své nejnovější knize zabývá tajemstvím času, možná vůbec největší záhadou světa. V první části srozumitelným způsobem shrnuje, co o čase zjistila moderní fyzika. Vysvětluje, že fyzikální čas vůbec není unikátní, všude stejný a stejně plynoucí, dokonce není ani spojitý, a na kvantové úrovni se úplně vytrácí. Do tohoto podivuhodného světa zbaveného vší časovosti nás Rovelli zavádí ve druhé části knihy, aby nás ve třetí části své dobrodružné výpravy dovedl zpátky k nám, k lidským bytostem. Je totiž nutné vysvětlit, odkud se vlastně bere náš intenzivní pocit plynoucího času. Během pátrání po pachateli Rovelli přichází s odvážnou myšlenkou, totiž že pachatelem může být sám detektiv. Neboť tajemství času možná ve své podstatě netkví v základech v kosmu, ale v nás samotných.

Leonard Mlodinow egyedülálló és mélyen személyes visszaemlékezésében azt a csaknem két évtizedet idézi fel, amikor Hawking munkatársaként és barátjaként ezzel a sokoldalú emberrel dolgozott. Találkozunk azzal a zseniális Hawkinggal, aki a világegyetem rejtélyein gondolkozik – és végül megfogalmazza a fekete lyukak úttörő elméletét, amellyel új lendületet ad a kozmológiai kutatásnak és utat mutat a fizikusok számára, hogy merőben újszerű módon vizsgálják az univerzum eredetét. Megismerjük Hawkingot, a kollégát és az embert, aki betegsége miatt percenként mindössze hat szót képes megformálni, mégis arra törekszik, hogy beszélgetéseit humorral fűszerezze. Emellett találkozunk Hawkinggal, a baráttal, aki grimaszaival, mosolyával, vagy egyszerűen csak szemöldöke rándításával közvetíti gondolatait és érzéseit.Mlodinow bepillantást enged Hawking magánéletébe, amint a bor és a curry iránti szenvedélyének hódol; megosztja érzéseit szerelemről, halálról és saját fogyatékosságáról; vagy éppen a filozófia és a fizika legmélyebb kérdéseivel birkózik. Akár Hawking munkája iránti odaadó lelkesedését ábrázolja, akár azt mutatja be, miként ragadja meg a pillanat varázsát, például amikor a Cam folyón csónakáznak (bár a kis kirándulás halálos kockázatot jelent számára). Mlodinow mindig kidomborítja Hawking öntörvényű szellemét. Mélyen megható beszámolója barátságukról nemcsak a fizika természetéről és gyakorlatáról szól, hanem számos tanulságot rejt az életről, valamint arról, hogy sokkal többet is el tudunk érni, mint amire képesnek tartjuk magunkat.

„Néha sötétség kell ahhoz, hogy lássunk. Néha inkább fény.” Sara Seager elismert asztrofizikusként megszállottan kutat a Földön kívüli élet jelei után távoli naprendszerekben, számos űrkutatási programban vesz részt, többek között az MIT-nak és a NASA-nak is dolgozik. Míg az ismeretlen univerzumokban otthonosan mozog, a mindennapok problémáinak megoldása, hosszú ideig nem diagnosztizált autizmusa miatt, komoly kihívást jelent a számára. Férje tragikus halálát követően, negyvenévesen egyedül marad két kisfiával. Teljes embert követelő ambiciózus karrierje mellett, egyszerre kell megküzdenie a háztartás és a gyereknevelés kisebb-nagyobb problémáival, és a társa elvesztése miatt érzett mérhetetlen fájdalmával. Önéletrajzi írásában Seager, lebilincselően őszinte stílusban, vall különleges munkájáról, nehézségeiről és élete újraépítésének rögös útjáról. Önmaga keresése és a földi élet „tanulása” közben új barátok segítik. Támogatásukkal, rendkívüli saját erőfeszítéseivel, valamint a csillagok kifürkészhetetlen összejátszásával pedig megtalálja a céljait és a boldogságot a Földön is.

A fizikusok majdnem száz éven keresztül szinte Szentírásnak tekintették John Keats szavait: „a szépség igazság". Meggyőződésük, hogy a legjobb elméletek szépek, természetesek és elegánsak. Ez az elvárás dönti el, melyik elmélet lesz népszerű, és melyik kerül papírkosárba. Csakhogy sajnos éppen ez az oka annak, hogy a fizikában több mint négy évtizede nem történt jelentős elméleti áttörés.  Fizikusok útvesztőben című könyvében Sabine Hossenfelder kifejti, hogy a szépségre irányuló modern törekvés elfedi előlünk természeti világunk valóságos természetét. A kutatók elképesztő elméleteket állítanak fel, új részecskék tucatjainak létezését sejtik, ezekből azonban szinte semmit sem igazoltak megfigyelések - mi több, közülük sokat ellenőrizni sem lehetséges. A szépség hajszolása az egész tudományágat zsákutcába vezette.  Hossenfelder arra figyelmeztet, hogy a tudósok csak akkor fedezhetik fel az univerzum igazságait, ha elfogadják, hogy azok akár zűrösek és bonyolultak is lehetnek.

V roku 2019 stále nevieme, čo tvorí 95 % vesmíru. Napriek tomu, že za posledných sto rokov sme urobili úžasné objavy, stále platí známe sokratovské „Viem, že nič neviem“. Branislav Sitár, jadrový fyzik, bývalý viceprezident Európskej organizácie pre jadrový výskum CERN, nám vo svojej eseji odhaľuje súčasné záhady vesmíru a hmoty. V autobiografickej linke nás zároveň prevedie po svojej unikátnej kariére vedca svetového formátu. Kniha Vesmír, hmota a my je vzácnym exkurzom do CERN-u, v ktorom vedci skúmajú, ako vyzeral svet v milióntine sekundy po Veľkom tresku, kedy sa rozsvietil vesmír či kedy vznikli hviezdy a galaxie, ale aj pozoruhodnou úvahou o človeku v súčasnom svete. Kde sú hranice ľudského poznania a čo sa môžeme naučiť a pochopiť pri skúmaní záhad vesmíru? Skica Branislava Sitára prichádza v čase, keď sú opätovne aktuálne otázky v oblasti kontroly jadrového zbrojenia, ale aj nových hrozieb v kyberpriestore. Aká je však zodpovednosť vedca a aký by mal byť jeho vzťah k moci? Branislav Sitár uvažuje aj o spolupráci ľudí v medzinárodných organizáciách ako CERN, ktorá môže byť príkladom pre spolužitie na celej planéte a navrhuje, aby sme namiesto nezmyselného zbrojenia investovali do vedy a ochrany našej unikátnej planéty. Esej Branislava Sitára Vesmír, hmota a my vychádza v edícii Skica, ktorú pod zavedenou značkou Kalligram prináša Vydavateľstvo Absynt.

První díl moderní dvoudílné učebnice kvantové teorie představuje ucelený a samostatný úvod do nerelativistické kvantové teorie, který čtenáře dovede od formální stavby teorie k archetypálním úlohám, teorii symetrie kvantových systémů a pohybu spinu ve vnějších polích. Připojen je úvod do relativistické teorie elektronu v pojetí určeném pro studium atomárních systémů. Text uzavírají doplňky o matematickém aparátu kvantové mechaniky psané na hraně mezi „fyzikální“ a matematickou přesností. Vykládanou teorii ilustruje kvantověmechanický popis řady problémů s ukázkou odpovídajících experimentů. Kniha je určena studentům magisterského i doktorandského studia, kteří pracují – ať již teoreticky, nebo experimentálně – v oblasti atomových systémů a fyziky pevných látek. Autoři při psaní těžili z mnohaletých zkušeností s přednášením kvantové teorie na Univerzitě Karlově v Praze, Masarykově univerzitě v Brně, na Akademii věd a také v zahraničí. Druhý díl učebnice je věnovaný především mnohočásticové teorii atomárních soustav.

Učebnice Basics of Medical Physics (Základy lékařské fyziky) popisuje základní fyzikální vztahy a metody, se kterými se lékař může nejčastěji setkat v klinické nebo experimentální medicíně. Lékařská fyzika je specifická tím, že se zabývá aplikací fyzikálních metod na živý organismus. Je tedy interdisciplinárním vědním oborem, který spojuje fyziku a biologické vědy. Kniha obsahuje osm kapitol: Stavba hmoty; Molekulární biofyzika; Termodynamika; Biofyzika elektrických projevů a účinků; Akustika a fyzikální principy sluchu; Optika; Fyzika rentgenového záření a jeho použití v lékařství; Radioaktivita a ionizující záření. Text je doplněn mnoha obrázky, které pomůžou k snadnějšímu pochopení dané problematiky. Metody, které jsou v učebnici vysvětleny, jsou založeny na různých fyzikálních principech. Některé z nich, např. používání optických zvětšovacích čoček nebo rentgenového záření, jsou známé více než 100 let, jiné nacházejí díky technologickému pokroku uplatnění až v poslední době, jako např. zobrazování magnetickou rezonancí nebo pozitronovou emisní tomografií. Čtenář by tak měl po prostudování této knihy získat ucelený přehled o možnostech využití různých fyzikálních metod v medicíně. Měl by být schopen fyzikální vztahy uvedené v učebnici chápat v širších souvislostech a popsané metody aplikovat v jednotlivých lékařských oborech.

Publikace Elektřina a magnetismus je základní vysokoškolskou učebnicí pro fyzikálně a přírodovědně zaměřené obory. Její výklad je veden velmi důkladně, jednotlivé poznatky a souvislosti mezi nimi jdou pečlivě objasňovány a završeny formulací Maxvellových rovnic. Pro uvedení do širšího kontextu jsou – alespoň orientačně – použity i novější mikrofyzikální přístupy. Součástí výkladu je také řada podrobně vyřešených příkladů. Kniha svým obsahem překračuje látku základního kurzu fyziky a může sloužit jako most k přednáškám o teorii elektromagnetického pole.

I fyzika, které vděčíme za technické vymoženosti současného světa, měla své dětství; souvislosti mezi přírodními úkazy se snažili vysvětlit bez pomoci nadpřirozených sil už antičtí filozofové. A když za „temného středověku“ dospívala, dohlíželi na ni muslimský matematik a optik Alhazen s lékařem Avicennou a veleučení křesťané Albert Veliký, Roger Bacon a Mikuláš Kusánský. Teprve v renezanci dosáhla zralosti a jako teoretická filozofie přírody se do jisté míry osamostatnila. Na jejím rozvoji se podílely takové osobnosti, jako byl Johannes Kepler, Galileo Galilei nebo Isaac Newton, které uspořádaly velké množství poznatků do ucelené a vnitřně nerozporné soustavy principů a teorií, jimiž se řídilo veškeré fyzikální dění. Newtonovy pohybové zákony na dlouhé roky ovládly tehdejší filozofický obraz světa, až po roce 1900 byly nahrazeny pohledem kvantověfyzikálním. Od zrození evropské vědy v antickém Řecku do roku 1643, kdy Bůh řekl „Budiž Newton“, uplynulo dvacet pět století. Že vývoj fyziky během této doby je vlastně pestrou mozaikou životních osudů lidí, kteří se o odhalení tajemství přírody zasloužili, se mohou přesvědčit čtenáři této knížky.

A világhírű kozmológus, a világsikert aratott, Az idő rövid története írója ebben a zseniális, posztumusz munkájában az univerzum legátfogóbb kérdéseivel kapcsolatos gondolatait hagyja ránk. Hogyan kezdődött az univerzum története? Fennmarad-e az emberiség a Földön? Van-e másutt is intelligens élet a Naprendszerünkön kívül? Túlszárnyal-e bennünket valamikor a mesterséges intelligencia? Rendkívüli pályafutása során Stephen Hawking kiterjesztette az univerzumra vonatkozó ismereteinket, és lerántotta a leplet a mindenség több nagy titkáról. Bár tudományos munkáiban a fekete lyukakkal, a képzetes idővel és a párhuzamos történelmekkel foglalkozott, így gondolatai sokszor a végtelen világűr legtávolabbi mélységeiben kalandoztak, Hawking mégis szilárdan hitt abban, hogy a tudománynak döntő szerepe van földi problémáink megoldásában. Most, amikor katasztrofális változásokkal nézünk szembe – az éghajlatváltozással, a fenyegető nukleáris háborúval és a mesterséges szuperintelligencia megjelenésével – Stephen Hawking az emberiséget foglalkoztató legsürgősebb kérdések felé fordította figyelmét. Messze szárnyaló, intellektuálisan felvillanyozó, szenvedélyesen érvelő és a szerzőjére jellemző humorral átitatott könyv a Rövid válaszok a nagy kérdésekre. A történelem egyik legkiválóbb elméje utolsó könyvében személyes véleményét fejti ki azokról a kihívásokról, amelyekkel emberi fajként szembe kell néznünk, és arról, merre tart bolygónk.

Bill Gates előszavával Richard P. Feynman Nobel-díjas fizikus élt-halt a bizarr kalandokért. Önéletrajzi könyvében a maga utánozhatatlan stílusában meséli el nekünk, miről csevegett az atomfizikával kapcsolatban Einsteinnel és Bohrral; hogyan nyitotta ki a feltörhetetlennek hitt iratszekrényeket, bennük a legféltettebb atomtitkokkal; hogyan kísért balettelőadásokat a bongódobján; hogyan nem festette meg a meztelen torreádornőt – és még sok más elképesztő kalandot. Megismerhetjük Feynman csodálatosan különc, mégis nagyszerű pályafutását, amelyet mindvégig magas hőfokon tartott a kivételes intelligencia, az áradó önbizalom és a határtalan kíváncsiság. „Richard P. Feynman a Fizikusok Századának Einstein mellett talán a legismertebb alakja. Nobel-díjas tudós, kiváló dobos és grafikus, megszállott népnevelő, született színész, tréfamester és fenegyerek. Tudományos körökben kultikus figura. Igazi reneszánsz ember. Mindenről valami oda nem illő képtelenség jut az eszébe, amiről aztán valahogy kiderül, hogy épp az a dolog lényege! Ifjú titánként részt vesz Los Alamosban az atombomba létrehozásában, közben a szigorú biztonsági intézkedésekből csúfot űzve sorra megfejti kollégái titkos széfjeinek számkódját. Biztosan tréfál, gondolná az ember, ha nem tudná, hogy az információ rejtjelezhetőségének kérdése azóta a tudomány egyik legégetőbb problémájának bizonyult. Ráadásul a kódok feltörésével Feynman a maga eredeti módján állást foglal a kutatás szabadsága mellett, és rávilágít arra, milyen abszurd és haszontalan a munkatársak közti titkolózás. Ragyogó fejszámoló, akit lenyűgöznek a számítógépek. Bizonyos paradoxnak tűnő fizikai elvekre támaszkodva korát jóval megelőzve megálmodja a kvantum-komputert, mely könnyen forradalmasíthatja a 21. század technikáját. Ez a könyve nem a fizikáról szól. Feynman sziporkázóan szellemes stílusban mesél életéről, kortársairól. Első hallásra gyakran meghökkentő, amit mond. Persze, hogy tréfál! De érdemes odafigyelni rá, akár lóversenyről van szó, akár arról, hogyan ismerkedjünk egy bárban vagy hogyan tetessük magunkat bolondnak a sorozóbizottság előtt. Gondolatai mögött cáfolhatatlan logika áll, és mély emberség.” Pach János professzor MTA Rényi Intézet, New York University

"Albert Einstein mitikus figurája – szélborzolt hajával, zokni nélkül, pipával a szájában – révén minden idők egyik legnagyobb és legszeretettebb tudósaként marad meg emlékezetünkben. Elméletei oly mélyek és sokatmondók, hogy évtizedekkel ezelőtt tett kijelentései és jóslatai – még a tévedésnek bizonyulók is – a mai napig visszaköszönnek a tudományban és az újságok hasábjain. Ám munkája („olvasni Isten elméjében”) gyakran félreértett, vagy nem teljesen tiszta nemcsak a mindennapi ember, hanem a tudóstársadalom számára is. Einstein vallotta, hogy ha egy új elmélet nem egy gyermekek számára is jól érthető, konkrét képből indul ki, akkor valószínűleg semmit sem ér. Éppen ezért Michio Kaku, korunk elismert elméleti fizikusa, frissen és újszerűen mutatja be Einstein úttörő munkáját. Egyszerű, jól körülírható képeket használva kiindulópontnak mindennél pontosabban vázolja fel máig ható örökségét. "

Michio Kaku, a világszerte elismert fizikus és jövőkutató ebben a könyvében bemutatja nekünk az asztrofizika határait, a mesterséges intelligenciát és azt a technológiát, amely meghökkentő képet tár elénk jövőnkről a világűrben és az emberiség végső sorsáról. Most lépünk be az űrkutatás aranykorába. Ami azelőtt a képzelet birodalmába tartozott, az emberi civilizáció kitelepítése a csillagok világába, ma egyre inkább tudományos lehetőség, sőt szükségszerűség, ha valamikor majd elhagyni kényszerülünk a Földet. Kaku részletgazdag és bensőséges képet tár elénk arról, hogyan fejleszthet ki az emberiség egy fenntartható civilizációt a világűrben. Áttekinti a robotika, a nanotechnológia és a biotechnológia fejlődését, amelyek lehetővé teszik, hogy terraformáljuk a Marsot és a távolabbi bolygókat, majd lakható városokat építsünk azokon. Ezután elutazunk a Naprendszer határán túlra, ahol a tudósok számtalan, más csillag körül keringő bolygót találtak, és ahol egyszer majd rábukkanhatnak a csillagászat Szent Gráljára: a Föld ikertestvérére. Olyan új technológiákat mutat be, mint a nanoszondák, a lézervitorlák és a fúziós rakéták, amelyek ténylegesen lehetővé teszik a csillagközi űrutazást, miáltal új távlatokat nyitnak az emberi civilizáció számára. Elutazunk a galaxisunkon kívülre, sőt az univerzumunkon túlra is, miközben Kaku megvizsgálja napjaink tudományának legizgalmasabb kérdéseit, a térgörbület-hajtóművet, a féregjáratokat, a hiperteret, a párhuzamos univerzumokat és a multiverzumot. Végül bemutatja, hogyan érhetünk el majd valamikor mi, emberek egyfajta halhatatlanságot, amikor képesek leszünk elhagyni saját testünket, tudatunkat pedig lézernyalábra ültetve a világűr új kikötői felé küldhetjük.

Magyar kutatók a második világháború után Hold-radar kísérletet végeztek Bay Zoltán professzor vezetésével. A könyv a Tungsram nevű magyar vállalat történetét foglalja össze.

Ön se érti a kvantumfizikát? Nem meglepő: a kvantumfizika nagyon furcsa tudomány. Az elmúlt száz évben senki sem tudta megmagyarázni, mi történik valójában a szubatomi világban. Ezért a fizikusok néha őrült elképzeléseken keresztül próbálják értelmezni. A Hat lehetetlen dolog egy szédítő utazáson kalauzolja végig az olvasót a „hat nagy” világában, megismertet többek közt a koppenhágai, a vezérhullám- és a sokvilág-értelmezéssel. Mindegyik modell őrületes, de némelyik még a többinél is őrültebb. A kvantumfizikában azonban az őrült nem feltétlenül a hibás szinonimája. John Gribbin – aki egész életét a bonyolult természettudományok megismertetésének szentelte – egy bizarr világ elképesztően tömör útikalauzát adja az olvasó kezébe.

1969. július 21-én az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte, amint egy 38 éves amerikai űrhajós, Neil A. Armstrong első emberként a Holdra lép. Talán nincsenek az emberi történelemben ismertebb szavak azoknál, amelyeket abban a történelmi pillanatban kimondott. Az első ember egyaránt bemutatja Armstrongot, mint kiváló űrhajóst és mint egyedülálló egyéniséget. „Ez az életrajz nagy szakértelemmel egyesíti Armstrong élettörténetét a történelmi háttérrel, amikor Amerika belépett az űrkorszakba. Kitűnő könyv.” – James A. Lovell ezredes, az Apollo–13 parancsnoka

1968 egy történelmi viharokkal és viszályokkal terhes év volt – végrehajtották a Tet-offenzívát, meggyilkolták Martin Luther Kinget és Robert Kennedyt, Chicagóban a Demokrata Párt országos konvenciója idején zavargások törtek ki. Ilyen nyomás alatt kellett végrehajtani az Apollo–8 küldetését, Amerika nagyságának legmerészebb és legkockázatosabb próbáját. Magával ragadó és szakavatott beszámolójában Robert Kurson a három űrhajóst és családjaikat állítja a történet középpontjába: a parancsnok Frank Bormant, az utolsó küldetésére induló, küzdő típusú embert, az álmodozó Jim Lovellt, aki gyermekkora óta arra vágyott, hogy egy rakétával elrepüljön a Holdra, és Bill Anderst, a fiatal nukleáris mérnököt és vadászpilótát, aki első űrrepülésére indult. Robert Kurson több száz óra időtartamban készített interjúkat az űrhajósokkal, szeretteikkel, a NASA munkatársaival és szakértők sokaságával, életszerűen felelevenítve a felejthetetlen részleteket Amerika történetének legnagyszerűbb óráiról. Megtörtént eseményeket feldolgozó thrillerjében Kurson feltárja az űrhajósokra leselkedő veszélyeket és bemutatja rendkívüli bátorságukat, amelynek köszönhetően az emberiség először távolodott el a Földtől – és érkezett meg egy idegen világ közelébe.

A Hét rövid fizikalecke szerzőjétől. Miért a múltra emlékszünk; miért nem a jövőre? Mi vagyunk az időben, vagy az idő létezik mibennünk? Mit jelent az valójában, hogy az idő „folyik"? Mi köti az időt a mi szubjektív természetünkhöz? Az idő rendje a fizikának egy olyan jelenségét tárgyalja, amely mindenkit érdekel: az időt. Az idő olyan rejtély, amelyről mindenkinek van személyes tapasztalata. A fizikusok számára is rejtély: ők az idő radikális átalakulásának lehettek szemtanúi Newtontól Einsteinig, a kvantummechanikáig, végül a hurok-kvantumgravitáció elméletéig, amelynek Carlo Rovelli az egyik legjelentősebb képviselője. Newton egyenleteiben mindig ott volt az idő, de mára eltűnt a fizika alapegyenleteiből. Múlt és jövő már nem egymás ellentettjei. A fizikának azt kell felszámolnia, amit mindenki hisz: hogy az egyetlen biztos pont a jelen.Carlo Rovelli, miközben e rendkívüli gondolattársítások közül három példát megvizsgál, betekintést ad a fizika múltjába, s elvezet odáig, ameddig az időről való jelen tudásunk elér: „a ma még nem ismert dolgok hatalmas, az éj sötétjébe burkolózó csillagóceánjáig." „Általában úgy gondoljuk el az időt, mint valami egyszerű, magától értetődő dolgot; órával mérhető, és mindennek fittyet hányva, egyenletesen halad előre a múltból a jövő felé. Az idő múlásával meghatározott rendben következnek egymásra a múlt, a jelen és a jövő eseményei; a múlt végérvényes, a jövő nyitott. Csakhogy bebizonyosodott: ez mind tévedés."

„Azt tartják, a tények néha furcsábbak a fantázia szüleményeinél, és ez sehol másutt nem igaz annyira, mint a fekete lyukak esetében. A fekete lyukak különösebbek, mint bármi, amit csak a tudományos-fantasztikus írók megálmodtak.” Stephen Hawking professzor 2016-ban két előadást tartott a BBC Reith-előadássorozatában, arról a témáról, amelyik már évtizedek óta foglalkoztatja őt – a fekete lyukakról. A legendás fizikus ebben a két, maradandó élményt adó előadásában kifejti, hogy csak akkor juthatunk közelebb az univerzum titkainak feltárásához, ha megértjük a fekete lyukakat és azt a kihívást, amelyet ezek az objektumok a tér és az idő természetére vonatkozóan jelentenek.