Najnovšie - Architektúra strana 2 z 2

Kniha představuje širokou paletu originální výtvarné výzdoby pražských staveb, navržených významným architektem Osvaldem Polívkou (1859–1931) v období kolem roku 1900, tedy v éře pozdního historismu a secese. Polívka je znám jako spoluautor Obecního domu a projektant řady bankovních paláců v centru české metropole, byl rovněž tvůrcem tzv. Nové radnice na Mariánském náměstí. Méně už je známo, že spolupracoval také s řadou pražských stavitelů, jako byli např. Václav Havel nebo Antonín Novotný, na projektech průčelí činžovních domů. Podrobná fotografická dokumentace Pavla Hrocha nás seznamuje s desítkami pozoruhodných detailů, z nichž mnohých si návštěvník Prahy při zběžné prohlídce nepovšimne. Kniha představuje architekta Polívku a jeho nevšední tvorbu a poté podrobně dokumentuje celky i detaily výzdoby jeho pražských realizací z období 1891–1922. V Dodatcích nechybí soupis všech jeho staveb, curriculum vitae a slovníček jeho spolupracujících výtvarníků a architektů.

Kamenné kruhy evokují zaniklý svět druidských astronomů. Pro archeology i amatérské nadšence je účel těchto staveb už dlouho předmětem dohadů. Nejproslulejším z kruhů je Stonehenge v Anglii, expert na megality Hugh Newman však ukazuje, že tyto úžasné architektonické památky můžeme najít po celém světě v Evropě, v Africe, Asii i na americkém kontinentu. V tomto jedinečném průvodci po kamenných kruzích autor zkoumá, jak byly vytvořeny, co pro lidi své doby znamenaly a jak je jejich konstrukce sladěna s krajinou, Sluncem, Měsícem a hvězdami. Je to nepostradatelná knížka o úchvatné starobylé architektuře.

Csak néhány éve bukkantak rá Granasztói Pál építész, író leszármazottai a hagyatékban e mindeddig kiadatlan visszaemlékezésre. Az 1978-80 körül írt művet szerzője kiadásra szánta, de „patrióta" szemlélete miatt a Kádár-korban nem találta publikálhatónak. A mintegy ötven évet felölelő történetben - mindvégig hivatásának állomásain keresztül - a főváros, illetve az ország építését irányító hivatalokban, szervezetekben végzett városépítészeti munkáját örökítette meg. Bepillantást enged abba is, hogyan befolyásolták a politikai változások a háború után nagy jelentőségűvé váló városépítészet lehetőségeit, és azt, hogy milyen lett a XX. század második felére Budapest és nagyobb vidéki városaink arculata. Emellett a memoár bemutatja, hogy 1918 és 1956 között a helyét kereső, a magyarországi fordulatok miatt erősen vívódó állapotból Granasztói Pál hogyan vált patriótává: „Az bizonyos, hogy patriótává 1956 forrósított, azelőtt is volt hajlamom rá, de inkább lokálpatriótaként. Budapestért, városainkért, tájainkért lelkesedő. Mostantól az egész országért. Olyan országért, melyben immár hazámra büszke lehetek..." A szöveget a szerző unokája, Granasztói Olga rendezte sajtó alá, jegyzetekkel, annotált névmutatóval és fényképekkel adjuk közre. Miről szól? Egy nagy műveltségű, baloldali értelmiségi és művészkörökben forgolódó építész, urbanista, író életéről; izgalmas (Puskin feleségét, orosz arisztokratákat és anarchistákat is számláló) családi kapcsolatairól, horthysta politikusokról, falukutatókról és kommunista miniszterekről, zsúrokról, bridzspartikról, ostromról és 1956-ról, a magyar építészet korabeli meghatározó figuráiról, tervezőirodákról, fővárosi és országos építési hivatalokról és a korona 1978-as hazahozataláról. Mikor és hol játszódik? Magyarországon: Budapesten, Pécsett, Pócsmegyeren, az első világháborútól az 1970-es évek második feléig. Kinek ajánljuk? Mindenkinek, aki szereti a szép, míves stílusban megírt, nagy ívű visszaemlékezéseket; akit érdekel egy radikális baloldali értelmiségi és művészkörökkel barátkozó, „úri középosztálybeli” fiatalember története; akik szeretik az épített környezetünk, főképp Budapest modern építészete és háború utáni újjáépítése történetéről szóló könyveket. Miért olvasd el? Mert megtudhatod belőle, hogyan élt egy „patrióta” a Horthy-korban és később a létező szocializmusban, hogyan próbált megfelelni a felé irányuló elvárásoknak, milyen alkukra kényszerült, és hogyan tudott gondolkodásában mégis szabad maradni.

Jakub Krčín z Jelčan proslul jako architekt rybniční sítě na Třeboňsku. Ve službách Rožmberků vybudoval některé z nejproslulejších a dodnes obdivovaných rybníků: Svět, a zejména největší z nich, Rožmberk. Poznejte jihočeského regenta jako zdatného hospodáře a sledujte jeho důkladně zdokumentovaný rodinný původ, kořeny i osobní život. Stranou pak nezůstane ani obraz překvapivě rozmanitého života slavného rybníkáře.

Jeden z najvýznamnejších ekonómov mesta prichádza s prelomovou knihou, ktorá mení naše nazeranie na mestá. Amerika by bez veľkých miest nebola Amerikou, ale napriek tomu majú veľkomestá zlú povesť: hovorí sa o nich, že sú špinavé, chudobné, nezdravé a škodia životnému prostrediu. Je to však pravda? Edward Glaeser vo svojej knihe tvrdí, že práve veľkomestá sú najzdravšie, najzelenšie a najbohatšie v ekonomickom aj kultúrnom zmysle. Vydáva sa do histórie a cestuje po celom svete, pričom opisuje, ako veľkomestá fungujú a ako ľudstvo vďaka nim napreduje. Glaeser je odvážny reportér a šikovný analytik, ktorý presvedčivo a naliehavo vysvetľuje, prečo sú mestá výnimočné a dôležité. Výsledkom jeho výskumu je množstvo dôkazov o tom, že práve veľkomestá sú tým najlepším vynálezom v histórii ľudstva a zároveň aj našou najväčšou nádejou do budúcnosti.

Monografie se věnuje literatuře spojené s anglickým venkovským sídlem, a to zejména dílům autorů 20. a 21. století, jako jsou E. M. Forster, Evelyn Waugh, Iris Murdoch, Alan Hollinghurst a Sarah Waters. Venkovské sídlo je nahlíženo v širším společenském a kulturním kontextu, včetně soudobého vývoje architektury. Šíře a rozmanitost literárních obrazů odráží rozrůznění fyzické podoby venkovského sídla a dovoluje zahrnout jak jeho menší varianty, tak i pozůstatky vznosných paláců na pokraji zničení. Interpretace v rámci soudobé prózy, architektury a poetiky prostoru umožňuje venkovskému sídlu, vzhledem k jeho výjimečným evokačním a soustředivým vlastnostem, akcentovat různé podoby bydlení. Následkem toho mohou být literární ztvárnění současně chápána jako předobrazy i odrazy soudobého žití.

Emlékezés? Korrajz? Töredékes családtörténet? Fejlődésregény? Makovecz Benjamin költőien szép írása műfajilag nehezen meghatározható. Egyedi a szerkezete is: száztizenegy lábjegyzetben próbálja megrajzolni apa és fiú lassan bontakozó és egyre bensőségesebb kapcsolatát a 60-as évek elejétől 2011-ig, Makovecz Imre haláláig. Az írói szemszög a „pesti kisfiúé", a hangvétel személyes, ugyanakkor távolságtartó. A közös élmények felidézéséből érdekes, néha mulatságos, néha végtelenül szomorú történetek kerekednek: a bokszolósdi, a duplándöglött szabadságbogarak, az adriai tengerparti nyár vagy a sáska a rezsón.  A Száztizenegy lábjegyzet Makovecz Imréről a 20. század egyik legnagyobb magyar építészének sokszínű, eleven és emlékezetes portréja.

Rajk Lászlóval, aki idén töltötte be 70. életévét, 2009-ben készített életútinterjút Mink András - ennek egy 2019-es beszélgetéssel kibővített, szerkesztett változatát adjuk közre kötetünkben. Gazdag életpálya tárul elénk a második világháború utáni magyar történelem prizmáján keresztül. A kivégzett kommunista politikus fia neve elvesztése, az árvaház, az 56-os forradalom, majd a romániai száműzetés időszaka után fiatalon a rendszerkritikus művészeti formák iránt érdeklődő építész lesz. A 70-es években csatlakozik a formálódó demokratikus ellenzékhez; a hazai szamizdat egyik megteremtője, az SZDSZ politikusa, majd parlamenti képviselője, mindeközben pályáját sosem feladó, alkotó építész és látványtervező, akinek olyan munkák kötődnek a nevéhez, mint a budapesti Lehel Csarnok épülete, vagy a Megáll az idő, A londoni férfi és az Oscar-díjas Saul fia filmek látványtervei. Fotók és dokumentumok idézik meg a pálya személyes emlékeit, Rajk politikai és művészi tevékenységének fordulópontjait; az olvasást a történeti hátteret összefoglaló jegyzetanyag és annotált névmutató segíti.

Knihu úvah o architektuře napsal a kresbami doprovodil někdejší ostravský hlavní architekt. Její text je tématicky rozdělen na části nazvané ARCHITEKTURA – ARCHITEKTI – MĚSTO. Je určena nejširšímu publiku architektury, své si v ní najde ale i odborník. Srozumitelným jazykem a odlehčenou formou se tu čtenáři vedle nahlédnutí do zákulisí zajímavého oboru nabízí i řada podnětů k vlastnímu přemýšlení o věcech, které nás obklopují a které spolu vytvářejí scénu, na níž žijeme své životy.

Praktická publikácia popisujúca využitie termovízie v stavebníctve, energetike, ekológii, telekomunikáciách, medicíne, BOZP, elektrotechnike, a predovšetkým v strojárstve. Vychádza z toho, že s rozvojom rôznych technologických a výrobných procesov vznikajú požiadavky na rozličné spôsoby merania teploty procesov. Keďže nie vždy je možné využiť priame kontaktné meranie, publikácia opisuje meranie teploty zariadení alebo procesov pomocou termovíznej techniky. Termovíznu techniku je možné využívať v celom rade ľudskej činnosti. Cieľom tejto publikácie je oboznámenie s jednotlivými druhmi bezdotykových meracích prístrojov a spôsobov merania, predovšetkým termovíznych systémov a ich uplatnenie v praxi.

Kamenný koberec má špecifické vlastnosti, ktorými sa odlišuje od štandardne používaných materiálov (napríklad dlažba). Preto si aj vyžaduje iné technické riešenia detailov. V publikácii autor upozorňuje na vybrané kritické detaily v spojitosti s kamennými kobercami a venuje sa technickým riešeniam najčastejšie sa vyskytujúcich detailov. Publikácia je určená hlavne realizačným stavebným firmám, domácim majstrom, architektom, projektantom a každému, kto sa zaujíma o materiál známy ako kamenný koberec.

E-book pozostáva z dvoch častí. V prvej časti - Knihe neprofesionality - autor svojími komentármi reaguje na rôzne skreslené a zavádzajúce informácie niektorých predajcov a realizátorov kamenných kobercov. Vyvracia mýty a polopravdy o kamenných kobercoch, ktoré boli zozbierané počas obdobia dvoch rokov z rôznych internetových zdrojov a uvádza ich na pravú mieru. V druhej časti - Knihe otázok a odpovedí - sú vybrané najčastejšie kladené otázky (FAQ) týkajúce sa kamenných kobercov, s ktorými sa autor stretáva vo svojej praxi. Obe knihy sú triedené na kapitoly podľa tématických okruhov.

Kniha je určená architektom, stavbárom, realizačným firmám, stavebninám, širokej laickej verejnosti. Podrobne rozoberá problematiku kamenných kobercov, vhodnosť a nevhodnosť použitia, správne navrhovanie skladby, najčastejšie chyby pri pokládke, problematiku defektov kamenných kobercov a odstraňovania, porovnanie s inými podlahovinami atď.

„… ?Végezetül bemutatkozom az olvasóknak: hivatásom építőmérnök, és beállítottságomnál fogva humanista és környezetvédő vagyok. Dr. Mosonyi Emil”A rendszerváltozás eredményeként Mosonyi Emil 1991-től az MTA rendes tagja. 2002-ben Mosonyi Emil életművéért Cannes-ban szakmája „Oscar-díját”, a Nemzetközi Vízügyi Nagydíjat vehette át Perez de Cuellar volt ENSZ-főtitkártól. A Magyar Mérnöki Kamara tiszeletebeli tagságát adományozó oklevelet 2004. május 19-én, a tiszalöki vízlépcső üzembe helyezésének 50. évfordulóján tartott ünnepségen nyújtotta át részére Holló Csaba alelnök. 2006 március 15-én Széchenyi-díjas. A kitüntetés átadásának idején súlyos betegen fekszik egy karlsruhei kórházban felesége éjjel-nappal vele van. A kitüntetéssel járó pénzjutalmat a budapesti, Széher úti Szent Ferenc Kórház javára ajánlotta fel. (Forrás: mernokujsag.hu)Mosonyi Emil vízépítő mérnök nevéhez vízlépcsők és -erőművek sokasága fűződik szerte a világon. Kiemelkedő munkásságát mindenhol elismerik (Magyarországot kivéve?). …hosszú és sikerekben gazdag életében – hosszabbik részét Németországban töltötte – számtalan díjat kapott, sőt kettő róla van elnevezve. Nemzetközi díj az egyik, a vízépítés legjobb szakembereinek adják – az elsőt ő maga kapta –, a másik Mosonyi-díjat Új-Zélandon alapították a legkiválóbb mérnökhallgatóknak. (Forrás: Magyar Hírlap Online, Vélemény és vita, Szále László: Középkereszt)