Hľadanie: Elias Canetti: Masa a moc

A szanatórium című New York Times bestseller szerzőjétől Elin Warner nyomozó második kiruccanása, amely során felderíti, mi áll a káprázatosan szép szigeten található pihenőhelyen történt halálesetek mögött. Legtöbben pihenni jöttek. De van, akit a bosszú hajt. Wellness pihenőhely nyílt egy szigeten, nem messze Anglia partjaitól. Ez a szállás azzal kecsegtet, hogy az ember felfrissülhet, kipihenheti magát - de magának a szigetnek, amelyet a helybeliek Halálszikla néven ismernek, sötét a múltja. Sok évvel ezelőtt egy sorozatgyilkos garázdálkodott rajta, és az a szóbeszéd járja, hogy a sziget ma is elátkozott. Elin Warner nyomozót akkor hívják a pihenőhelyre, amikor a jógapavilon alatti sziklán fiatal nő holttestére bukkannak. Első pillantásra úgy tűnik, tragikus baleset történt. De az áldozat nem a pihenőhelyen szállt meg - egyáltalán nem is kellett volna a szigeten tartózkodnia. Másnap az egyik vendég búvárkodás közben a vízbe fullad. Elin ekkor már gyanakszik, hogy a halálesetek nem a véletlen művei. De miért vette célba valaki a pihenőhely vendégeit, és még ki lehet veszélyben? Elinnek meg kell találnia a gyilkost, nehogy a sziget történelme megismétlődjön.

Vincent, a fiatal portrérajzoló, egy prágai kávézóban véletlenül belebotlik egy lányba, akibe azonnal szerelmes lesz. Elindul közöttük egy beszélgetés, és kiderül, hogy a lány a kávézási szokásokról írja a szakdolgozatát. Vincent egy hirtelen ötlettől vezérelve azt hazudja, hogy az övé a kávéház... A Karácsony előtti meghitt készülődés, a szerelemmel átitatott prágai utcák és a kávé imádata garantáltan összehozza az Olvasót és a történet szereplőit ebben a könyvben egy csésze finom kávéra! Kávékülönlegességek és különleges kávés édességek receptjeivel, nem csak a kávé szerelmeseinek!

Ha visszatérünk a történelem előtti időkbe, akkor megállapítjuk, hogy abban az időben mindig voltak olyan kiváló személyiségek, akik meghatározó impulzusokat bocsátottak ki az emberi civilizáció fejlődése érdekében. Az ókorban misztériumiskolákban tevékenykedtek, majd később az emberek közé keveredtek; ám először az újkor utolsó időszakában fejlődött ki az ember tudata annyira, hogy lehetőség nyílt a misztériumok megnyilvánulására. Ezeket a személyiségeket beavatottaknak, iniciátoroknak nevezték. Beavatásuk azonban nem abból állt, hogy hozzájuthattak a titokzatos ismeretek egész sorához, hanem abban, hogy életük folyamán megtanulták átlépni a küszöböt nemcsak a halál pillanatában, hanem ébrenléti állapotukban is. Megtanultak belépni az e világ mögötti térbe, a túlvilágba, ezért beavatottakká váltak. Megtanulták félretenni saját Énjüket, önmaguk sajátos túlélését, és a küszöb őrét kikerülve keresztülhaladni nemlétünk világába, hogy innen, a szellemi területekről impulzusokat hozzanak a magasabb hierarchiáktól, melyek az emberiség fejlődésére szolgáltak. Ám a túlvilágba való belépéssel, a beavatással semmi sem ér véget; minden újra kezdődik. A latin initium a kezdetet jelenti, és a felszentelteket joggal nevezik iniciátoroknak, a felszentelést pedig beavatásnak. A túlvilágban, a szellemi világban semmi sem olyan, mint az érzékek világában. E világból szerzett tapasztalatainkat a másik világban nem lehet érvényre juttatni. Minden lépést újra meg kell tanulnunk. A felkészületlenre különféle csábítások és veszélyek leselkednek. Hadd, legyen ez a könyv a magyar olvasók számára is egyfajta vezérfonal a magasabb világok megismerése felé vezető úton és tulajdon lelkük fejlődésében.

Emily és az anyukája mindig mázlisták voltak. De az asszonynak három éve elfogyott a szerencséje, amikor elvitte a rák, és Emily életében azóta semmi sem stimmel. Most, a végzős év előtti nyáron a dolgok egyre rosszabbra fordulnak. Emily nemcsak elszúrta a dolgokat a pasijával, akit az anyukája imádott, ráadásul az apukája eladja a házat, ahol felnőtt, és eladományozza az anyukája holmijait. Hamarosan nem marad más kapcsolata az anyukájával, mint egy szerencsepénz. És mivel a legjobb barátnője távol tölti a nyarat, a többiek pedig az exe oldalán állnak, így az egyetlen, akivel beszélgethet, Blake, a lenyűgöző új lány, akit alig ismer. De Emily ekkor találja meg a listát - az anyukája bakancslistáját a végzős éve előtti nyárról - egy dobozban a gardrób mélyén. Amikor Blake javasolja, hogy Emily tekintse ezt kihívásnak, a páros nekilát, hogy hogy mindent kipipáljanak, és mindez segítsen Emilynek szembenézni a félelmeivel, mielőtt minden megváltozik. Ahogy haladnak a listával, Emily végre újra kezdi közel érezni magát az anyukájához, de a kapcsolata Blake-kel is elmélyül, úgy, ahogy arra nem számított. Emilynek hirtelen egy újabb félelmével kell szembenéznie: elfogadni azt a titkos részét, amit nem volt lehetősége megosztani azzal, aki a legjobban ismerte.

A Wall Street egykori öreg rókájának, Ridleynek a szemén keresztül látjuk a járvány sújtotta világot és New Yorkot, miközben ő a kényszerkarantén okozta magányában visszatekint az életére. Mérlegre teszi a sikereit, a kudarcait, a fájó kérdéseket a karrierjét, a válását, az elhidegült lányát. Miközben éjjelente a hatalmas, Central Parkra néző ablakában üldögél és elmélkedik, Ridley észreveszi, hogy a park túloldalán egy lakásban fények villódznak, mintha egy magányos, karanténban tengődő lélek morzejeleket küldene neki. Az elhatározása hogy kiderítse, ki ez az Ötödik sugárúti tornyában csapdába esett titokzatos hölgy ­ epikus kalandra szólítja, mely végül egy téveszmékkel teli őrületbe kergeti, vagy segít neki beteljesíteni a mitikus végzetét. Ridley vajon egy eszét vesztett haldokló, vagy egy hőssé formálódó átlagember? Vagy mindkettő? Ez a történet egy elvetemült dramedy ebben a távolságtartó időben, mikor egy puszta érintéssel is ölni lehet, és az összeesküvés-elméletek úgy terjednek, akár a vírus. A Halál Velencében és a Hátsó ablak jelenkori fúziója.

Etela Farkašová szlovák költő, filozófus és prózaíró regénye az öregedés és a zene által kiváltott érzéseket kutatja. Katarína és Vojto – egy értelmiségi házaspár – egy nap elhatározza, hogy összeállít egy listát azokból a zeneművekből, amelyek szavak nélkül is jellemzik az egész életüket. A regény 2018-ban elnyerte a rangos ANASOFT LITERA fődíjat. „Minden egyes felvétellel egy-egy epizód bukkan fel az emlékeik közül, egy egész életet el lehetne mesélni a zenén keresztül, valószínűleg erről kellene szólnia a forgatókönyvüknek, egyfajta zárójelentés, egy beszámoló arról, mit hallgattak az élettörténetük különböző szakaszaiban, mikor melyik zene állt a legközelebb a szívükhöz, a beszámoló nem magáról a történetről szólna, csak azokról a lényeges érzésekről, amelyek a különböző szakaszokban végigkísérték azt, és amelyeknek a kifejeződését mindketten, bár nem zenészek, a hangjegyekben keresték.”

A magával ragadó történet az 1800-as években, Kínában játszódik. Kis Virágot gyerekkorában eladják Linjing gazdag családjának, hogy muizai legyen. Linjing féltékeny a szolgálólányra, akinek elkötözték a lábfejét, ahogy az előkelő lányoknak szokták, ráadásul csodálatosan hímez. Ezért mindent megtesz, hogy Kis Virág örökre a rabszolgája legyen, és ne törhessen ki alárendelt helyzetéből. Bár a Fóng-házban egyikük úrnő, a másikuk szolga, támogatniuk kell egymást, hogy Linjing házassága révén biztosítsák a jövőjüket, s eközben riválisból barátnővé válnak. Egy váratlan családi botrány miatt Linjing és Kis Virág élete fenekestől felfordul. Linjing kegyvesztetté válik, és ez új lehetőséget jelenthet Kis Virágnak, de vajon rátalálhat a szabadsághoz vezető útra? A magával sodró és mélyen megindító regény két, különböző társadalmi helyzetű nő erőt adó története, valamint a testvériség, az árulás, a szerelem és a diadal meséje. Részlet a könyvből: Cseresznyevirág letekerte a kötést a lábamról, és egy lavór ecetes vízbe tette a lábfejemet. Olajjal megmasszírozta a törött csontokat, majd kihúzta a lábujjaimat rejtekhelyükről. Ahogy elengedte őket, azonnal visszaugrottak a talpam alá.Amikor a fájdalomtól felkiáltottam, Cseresznyevirág rám ripakodott. - Nem lehet olyan rossz, mint amikor elkötözték. Ne viselkedj úgy, mint egy kisgyerek. De én csak sírtam, és egyre Á Nőngöt hívtam. Cseresznyevirág vattát tett a lábujjaim alá, hogy ne görbüljenek vissza, majd lazán bekötötte a lábamat. Azt mondta, ha majd már nem hajlanak vissza az ujjaim, akkor kötés nélkül kell aludnom, hogy legyen rendes vérkeringésem. Bólintottam, és megígértem, hogy követem a parancsait. Emlékek kúsztak elő, milyen volt az első hónapokban, amikor elkötötték a lábamat. Á Nőng lótuszcipőkkel ajándékozott meg, mindegyik mindig egy centivel kisebb volt, mint az előző. Úgy dédelgette a tenyerében, mint valami szent ajándékot. Ahogy feladta az új cipőt egyre kisebbedő lábamra, ígéretekkel próbált vigasztalni. "Ahogy a cipőd egyre kisebb, úgy közelít feléd az álomházasság", és "Jövendő anyósod csak egy pillantást vet az apró aranylótuszodra, és máris tudni fogja, hogy nagyszerű jellemű lány vagy", és "Mindig jobb fiatalon elszenvedni a keserűséget, hogy alkonyi éveidet édességben tölthesd". Szavai balzsamként hatottak a fájdalomra. Úgy kántáltam az ígéreteit, mint a varázsigét, amikor lüktetett a lábam. Ezeket mondta akkor is, amikor a szobában lépegettem, kérlelt, hogy tegyek még egy lépést, azután megint egyet, hogy összetörjenek a csontjaim, és a lábfejem a kecses lótusz alakját vegye fel. Néha, amikor hajnalban jajongtam vagy nyöszörögtem, ringatott az ágyban és arról mesélt, milyen csodálatos házba fogok férjhez menni. - A tökéletes aranylótuszod olyan házba visz, ahol a kőpadlót puha szőnyegek borítják. Soha nem leszel éhes. Mindennap kapsz disznóhúst, halat és csirkét. Az aranylótusz kényelmes életet biztosít. - Á Nőng ígéretei álomba ringattak, egy időre elfeledtették fájó lábaimat. Most pedig elveszítem mindezt, hacsak nem óvom meg az aranylótuszomat. Azon az estén, miután Tavaszi Eső és a konyhalányok horkolni kezdtek, kivettem a vattát a lábujjaim alól. A hold fényében előkerestem az indigókék vászoncsíkokat, és visszatekertem a lábamra, hogy újra aranylótusz formája legyen. Ezúttal nem torzult el az arcom a fájdalomtól. Minden erőmmel húztam és húztam, amíg olyan szorosra nem tekertem, mintha Á Nőng kezei kötöztek volna. Végül visszazuhantam a priccsre. Oldalra fordulva összekucorodtam, és azt képzeltem, anyám hátulról hozzám bújik, átölel, hogy melegben és biztonságban érezhessem magam. Mélyeket lélegeztem, hogy felidézzem a haja jázmin- és pomelóillatát. Napközben engedelmeskedem. De azt nem akadályozhatják meg, hogy éjjelente elkötözzem a lábamat. És egy nap újra találkozom anyámmal.

A magyar pálinkák messze földön híresek, együtt emlegetik valamennyit – dicsérő szavakkal – a skót whiskyvel, az angol ginnel és a lengyel vodkával. Soha nem látott választék készül pálinkáinkból napjainkban. A könyv bevezet a pálinkafőzés rejtelmeibe, legyen az az alapanyag megválasztása, az erjesztés mikéntje, a főzés, a lepárlás hogyanja vagy éppen a már kész pálinka érlelése.

Egy gazdag nyugat-európai ország diplomatáját hazarendelik állomáshelyéről, egy kicsi és ezerszer megalázott-kifosztott kelet-európai országból. Otthon fegyelmi bizottság elé kell állnia botrányos viselkedése miatt: a szeretett nő védelmére kelve megvert egy újságírót. Vajon mi késztette erre az érthetetlen indulatkitörésre Rolandot, egy nemzedékeken át feddhetetlenül szolgáló diplomatacsalád legifjabb tagját? Akit arra idomítottak, hogy csak szemlélője legyen a világnak, az életnek - a saját életének is. Ám történhetnek olyan események, amelyek a szemlélőket is kibillentik egyensúlyukból, és érző, társra vágyó emberekké változtatják. Roland Annára vágyik, a tehetséges ötvösművészre. Könnyű, nyugodt álmot akar, amit csak a nő adhat meg neki. De Anna világa is kettéhasadt, amikor a Nyugat védett biztonságából haza kellett térnie oda, ahol akár börtönbe vethetik vagy ki is végezhetik a polgárokat. Ő rajta ki segít? Két történet, két világ, az igazság két fele kerül mérlegre, hogy a vád és a védelem elhangzása után kimondassék az ítélet. Ám a kérdés továbbra is kérdés marad. Összeférhet-e a két világ? Szerethetik-e egymást azok, akik nem tartoznak össze, mert a sors, a történelem áthidalhatatlan szakadékot vájt közéjük? A szemlélők a szeretet regénye. A férfi és nő közti szerelemé, a felebaráti szereteté, a hazaszereteté. Mindenfajta lehetséges és lehetetlen szereteté.

TÖMEGGYILKOSSÁG DUNASZERDAHELYEN ... A PÁPAY-KLÁN VÉGZETE A FONTÁNA BÁRBAN ... – harsogták az újságok címlapjai 1999 márciusának utolsó hétvégéjén. Mindenki a mészárláson szörnyülködött, hiszen korábban még sehol sem történt hasonló nagyságrendű, egyszerre tíz áldozattal járó alvilági leszámolás. A mű ezen gyászos eset kapcsán mutatja be azt a bársonyos forradalmat követő zűrzavaros évtizedet, amelyet az időszak meghatározó szlovák politikusa után a köznyelv leginkább csak Mečiar-korszakként emleget. „A klán” nem szokványos maffiaregény. A történetben a gengszterek és a könnyű nők mellett színes kavalkádban vonulnak fel politikusok, bukott kommunisták, rendszerváltók és számtalan más fura szerzet, akik mindannyian hozzájárultak egy jobb sorsra érdemes ország tönkretételéhez. Sokan óva intettek ennek a könyvnek a megírásától. Még majdnem két évtizeddel az események után is rázós témának számít a dunaszerdahelyi Pápay-klán története. Nemkülönben zűrös és veszélyes a volt miniszterelnök, Vladimír Mečiar nevével fémjelzett, visszaélésekkel és botrányokkal teli politikai háttér felvázolása. Hogy mekkora a kötet valóságtartalma, azt igencsak nehezen lehetne megállapítani. Egyvalami azonban bizton kijelenthető: a regényben is rengeteg szörnyűség van, ám a valóság ettől sokkal, de sokkal borzalmasabb volt. Eddig megjelent regényeimben jórészt a szlovákiai magyarság sorsával foglalkoztam. Népem utolsó három évtizede semmiképpen sem tekinthető sikertörténetnek. Pedig akkor, a bársonyos forradalom utáni napokban minden esély megvolt arra, hogy egy jól élhető világot teremtsünk magunknak. Aztán sok minden félrecsúszott, és azóta is sokat törtem a fejemet azon, mi lehetett ennek az oka. Ezt a könyvet kellett megírnom ahhoz, hogy többé-kevésbé összeálljon a kép – írja Szomolai Tibor a könyv fülszövegében.

Elfoglalt életet élünk. Elveszünk a teendőlisták és felelős tevékenységek mókuskerekében, amit örömünkre és lelki nyugalmunkra nem tervezett vészhelyzetek törnek meg hosszabb-rövidebb időközönként. Miközben tudjuk, hogy a jelenben kéne élnünk, az elménk gyakran bevisz a múlt miatti bánkódás és a jövő iránti aggódás ingoványába. Feszülten és kimerülten összpontosítunk a külvilág dolgaira, amelyektől a boldogságunkat reméljük - és ebből általában nem kapunk semmit. Ebben a könyvben megtudhatod, hogy a belső nyugalom és a boldogság forrása bennünk van, és napi néhány percet igénylő egyszerű módszerekkel mindenki számára hozzáférhető. A különböző vallások és tanítások időtlen bölcsességének és igazságának talaján Barb Schmidt összeállított egy egyszerűen megvalósítható, három részből álló napi rutint, ami mély boldogsághoz, biztonsághoz és önbizalomhoz vezeti a gyakorlókat. A Gyakorlat a zsúfolt napirendű emberek életébe is beilleszthető, hiszen nekik van rá a legnagyobb szükségük.

A Long Island-i tengerparton fekvő Mattaukban három középkorú nő egyszer csak ráébred, hogy élete delén egészen újfajta képességeket fedezhet fel magában. A megözvegyült Nessa James, az egykori ápolónő hangokat kezd hallani. Képessége, amelyet nagyanyjától örökölt, rendkívüli felelősséggel jár. Harriett Osborne, a reklámügynökség-vezető nemrégen élte át házassága és jövedelmező karrierje összeomlását. Hónapok óta ki sem tette a lábát a házból, de Harriett rájön, hogy élete korántsem ért véget: valójában elképesztő és egészen örömteli átalakuláson ment át. A korábban igazgatói beosztásban dolgozó Jo Levison harminc hosszú éven át viaskodott a testével. A menopauza kínzó tünetei az utolsó csepp a pohárban, amíg rá nem ébred, hogy irányítani is tudja ezeket, és végre igazán erős lesz. Aztán egy nap a Nessa számára hallható hangok útmutatásával a három nő egy félreeső tengerparti szakaszon rátalál egy holttestre… A rendőrség hivatalos álláspontját nem hajlandók elfogadni, és a tettes után nyomozva újabb holttesteket találnak… A szálak a város legelőkelőbb csoportjához vezetnek, ahol a szabályok egyáltalán nem érvényesek.

Amikor nem varr, hogy besegítsen a szükséges pénz előteremtésébe, vagy a ház körüli munkákat végzi, apró cornwalli viskójukban, apja részeg dühöngése közepette az ifjú Colenso a helyi bányából származó kődarabkákból farag apró ajándéktárgyakat. Az új igazgató azonban szemet vet a lányra. Erőszakos közeledését Colenso apja is bátorítja, azt remélve, házasságuk útján családjuk kitörhet végre a szegénységből. Ám Colenso fülig szerelmes Kittóba, és csakis a fiúval képzeli el a jövőjét. Hogy ne lökjék Fenton karjába, kénytelen elmenekülni a faluból. Vándorvurstli tagjai veszik szárnyaik alá, és messzire viszik a fenyegetéstől, de vidám napjait beárnyékolja az aggodalom, vajon mikor láthatja viszont a vőlegényét. A lány kalandból kalandba sodródik, és mindenhol megtalálja a számítását, végül pedig azt az elfoglaltságot is, amiben igazán kedvét leli. Sokáig nem várat magára a boldogság sem...

Charlotte Wood a Hétvége után újra egy tipikus ausztrál kisvárosba vezet: A gyerekek egy ausztrál család története, amelynek tagjai az évek során eltávolodtak egymástól. Amikor édesapjukat baleset éri, és intenzív osztályra kerül, Mandy és a testvérei hazatérnek, hogy az anyjukkal legyenek a nehéz helyzetben. A kórházban újra felszínre törnek a rég eltemetett sérelmek, és amikor az egyik ápoló felidéz egy sötét epizódot Mandy fiatalkorából, a helyzet hirtelen fenyegetővé válik. A gyerekek sodró lendületű, letehetetlen regény megbocsátásról, felejtésről és emlékezésről. A szerző a Hétvégéhez hasonlóan ebben a könyvében is azt keresi, hogyan alakít - pusztít és formál - bennünket és kapcsolatainkat az idő múlása.

Edinburgh, 1679. A város lázban ég: Lady Christiant a nagybátyja és egyben szeretője, Lord James Forrester meggyilkolásával vádolják. A bebörtönzéséről és az azt követő tárgyalásról beszámoló híreket harsogó szalagcímek nem hagynak teret a kételynek: az asszony házasságtörő. Szajha. Gyilkos. Alig egy éve, hogy Lady Christian férjhez ment, kiváltságos és tisztességes életet élt. Mi késztette hát arra, hogy félrelépjen, és mindent kockára tegyen egy viszonyért? Lady Christian nem hajlandó vallomást tenni. Úgysem hinnének neki. Ahogy a többi nőnek sem, akiket Lord Forrester elcsábított, és akik mind joggal kívánhatták a férfi halálát… Kate Foster valós történelmi esemény által ihletett regényében a szemünk előtt bomlik ki a korabeli skót társadalom minden ellentmondása: a kínzásoktól cseppet sem visszariadó, mindenható egyháztól kezdve a mocskos nyomornegyedeken át a gazdagok fényűző világáig. A Hajadon című kötet hangot ad azoknak a nőknek, akiket amúgy a történelem hallgatásra ítélne.

Helen felajánlja a vendégszobáját régi barátjának, Nicolának. Nicola végstádiumú rákbeteg, és nem hajlandó szembenézni a ténnyel, hogy a betegsége visszafordíthatatlan. Mivel nem hisz a hagyományos gyógymódokban, alternatív módszerek után néz, és C-vitamin-kúrára érkezik Melbourne-be a kétes hírű Theodore Intézetbe. Az együtt töltött három hét próbára teszi a két nő barátságát. Amikor a kezelések teljesen leszívják Nicola erejét, Helen úgy dönt, hogy közbelép, és szembesíti őt a valósággal. Helen Garner modern klasszikusa azoknak az embereknek ad hangot, akik beteg barátjukat, hozzátartozójukat ápolják, és azt mutatja meg, hogyan forgatja fel a beteg és környezete életét a halál kérlelhetetlen közelsége. A vendégszoba kendőzetlenül, fanyar humorral beszél tagadásról, tehetetlen dühről, öregedésről és a barátság határairól.

Amikor a Washington Post elismert újságírója, Wil Haygood először érezte úgy, hogy Obama megnyerheti a 2008-as választásokat, úgy gondolta, e pillanatot azzal teheti emlékezetessé, ha felkutat valakit, aki még abban az időben nőtt fel, amikor az etnikai megosztottság általános volt, s annyira beágyazódott a kultúrába, hogy egy fekete elnök megválasztásának még a gondolata is képtelenségnek látszott. Amikor aztán sikerült rátalálnia Eugene Allenre, aki nem kevesebb, mint nyolc elnököt szolgált végig komornyikként Harry Trumantől Ronald Reaganig, tudta, hogy megütötte a főnyereményt. "Diszkrét díszletmunkás, aki a színfalak mögött meghúzódva három évtizeden át segített a világ legfontosabb politikai színházának működtetésében" - jellemezte Allen harmincnégy éves szolgálatát az Independent. Ám miközben teát szolgált föl, és felügyelte a büfét, Allen szemtanúja volt a történelemnek, az Amerika sorsát befolyásoló legfontosabb döntéseknek. Ott volt a Fehér Házban, amikor Kennedy a kubai rakétaválság megoldásán elmélkedett, s akkor is, amikor az özvegye visszatért a házba az után a balvégzetű dallasi nap után. Ott volt, amikor Johnson és kormányának tagjai Vietnamról vitáztak, vagy amikor Ronald Reagan végül rákényszerült, hogy fellépjen a dél-afrikai apartheid ellen. A legnagyobb hatást minden bizonnyal a polgárjogi küzdelem tette rá, amely - gyakran heves érzelemkitörések kíséretében - a szeme előtt bontakozott ki, akárcsak szomszédai, barátai és családtagjai szeme előtt, akiknek mind elegük volt a Jim Crow-féle Amerikából. A komornyik című kötet előszavát az Oscar-díjra jelölt rendező, Lee Daniels írta. A kötetet ötvenhét fénykép illusztrálja Eugene Allenről, a családjáról, az elnökökről, akiknek dolgozott.

Az 1960-as évek elején, egy kis normandiai falut, Veules-les-Roses-t izgalmas hír hozza lázba: válasz érkezik a gyerekek Mikulásnak írt leveleire. A háttérben Magdeleine, a postáskisasszony áll, aki szeretné megajándékozni a gyerekeket, ezért a posta szabályzatát megszegve, felbontja az általuk írt leveleket. A megrendítő titkok és igazságtalanságok, amelyekről ezekben olvas, arra indítják, hogy megpróbálja jobb hellyé változtatni a világot. Csakhogy sokaknak ez nem tetszik… Catherine Siguret A postáskisasszony című regényét igaz történet ihlette, amelynek nyomán Franciaországban, 1962-ben megalakult a hivatalos Mikulás-titkárság. A szolgáltatás mind a mai napig nagy népszerűségnek örvend, és hozzájárul ahhoz, hogy az ünnepi időszak még varázslatosabb legyen.

Memoár bátorságról és áldozathozatalról, egy fiatal nő tollából, aki elmenekült bántalmazó családjától és Szaúd-Arábia elnyomó közegéből – és akinek menekülését lélegzet-visszafojtva figyelte az egész világ. 2019 elején, több mint egy éven át tartó gondos tervezés után Rahaf Mohammed végre elmenekült Szaúd-Arábiából, bántalmazó családjától – de csak Bangkokig jutott, ahol elvették az útlevelét. Ha kényszerűségből hazatér, biztos volt benne, hogy meggyilkolják, ahogy ez a többi lázadó nővel is történni szokott Rahaf hazájában. Üldözői a szállodai szoba ajtaján dörömböltek, amikor regisztrált a Twitterre. A tizenéves lány a világtól kért segítséget, és a világ válaszolt: egy nap alatt negyvenötezer követője lett, és a követői elintézték, hogy Nyugaton kapjon menedékjogot. Rahaf Mohammed most elmondja történetét, amelyből kiderül, hogyan nevelkednek a fiatal nők ebben a zárt királyságban, miközben férfi gondviselőjük markukban tartják őket. Rahaf hihetetlen jómódban élt, de alá kellett vetnie magát a férfi családtagok – köztük a nagyhatalmú politikus édesapa – akaratának. Gyermekkorában mindennapos volt a bántalmazás, félrevezetés, elnyomás. A lázadó bemutatja kezdeti tapogatózását a szaúdi menekültek online hálózatában, akik titkos kódokkal kommunikálnak, és egymás segítik abban, hogyan jussanak ki hazájukból, majd rátér arra, hogy Rahafnak hogyan sikerült egymágában Kanadában menekülnie. A kezünkben tartott kötet egy nő harcának krónikája, aki nem nyugodott, amíg ki nem vívta vágyott szabadságát. „Csupán egy autóút választott el a szabadságtól. Több mint egy éve vártam a megfelelő pillanatot, hogy megszökhessem. Tizennyolc éves voltam, és rettegtem, hogy hiba csúszik a gondosan kidolgozott tervembe. De nem bírtam tovább az állandó félelmet, a kegyetlen szabályokat és az ősi szokásokat, amelyek Szaúd-Arábiában megnyomorítják, sőt néha ki is oltják a hozzám hasonló lányok életét. Repesett a szívem, amikor elképzeltem, hogy máshol élek. A telefonom nálam volt, az útlevelemet viszont a legidősebb bátyám őrizte. Minden azon múlt, meg tudom-e szerezni és addig rejtegetni, amíg el nem érkezik a menekülés ideje. Nyugalmat erőltettem magamra, játszottam az engedelmes lányt, aki összepakol az utazásra, pedig hullámokban tört rám a szorongás, miközben a hálószobámból figyeltem a családtagjaim készülődését, aztán pedig összegyűltünk ebédelni, mielőtt útnak indulunk Kuvaitba. Családi üdülés keretében egyhetes rokonlátogatásra készültünk Kuvaitvárosba, amely tíz órányi autóútra esett Háiltól, ahol laktunk. Itt volt a lehetőség, hogy végrehajtsam a tervemet.”