Ad Librum strana 5 z 9

A pillangófaA kis vadcseresznye igazán véletlenül, afféle „talált gyerekként” került az erdőbe. Élete kezdetén, egy öreg gyümölcsfa alatt lelt rá a nagy étvágyú seregély. A fűben szanaszéjjel heverő, utolsó, elfonnyadt szemek közül csippentette fel a csőrébe, s röpült vele a magas égbe, majd leszállt az erdőnek egy bokros részén, hogy avatatlan szemek elől rejtve, nyugodtan csemegézhessen belőle. Csipegette, vagdosta a csőrével, majd amikor már nem talált rajta ennivalót, otthagyta és továbbállt.A következő napokban a júniusi eső alaposan megáztatta a talajt, s az immár lecsupaszított magocska beágyazódott az erdő földjébe. Telt, múlt az idő, s a borsónyi kis mag megrepedt, apró hajszálgyökerei maguknak utat keresve fúródtak a porhanyós talajba. A gyökerek lefelé törekedtek, mintha látogatást akarnának tenni az anyaföld mélyében, a vékonyka zöld szár pedig fölfelé, a világosság felé húzódzkodott. Eleinte vaskosabbak voltak nála még a gaz, s az erdei gyomok szárai is, azután lassan megerősödött. Törzse előbb hajlékony botocskához, majd seprűnyélhez vált hasonlatossá, később gyermekkar vastagságúra hízott. Sudár, egyenes tartása lett...

A híres írónő, Crystal Montague jó ideje alkotói válsággal küzd, s kiadója hiába várja tőle a következő bestsellert. Férjével ugyancsak megromlott a viszonya egy argentin szépfiú megjelenése óta.Így visszavonul spanyolországi villájába új ihlet reményében, de – legutóbbi könyvének címéhez illően – a hőség ellenére társasága mégis dermesztőnek érzi a hangulatot a napos Trafalgar-fok közelében. Végül valóban fagyossá válik a légkör, miután születésnapi partiján férjének rejtélyes módon nyoma vész, s mindenki szemében az írónő az első számú gyanúsított.Húga balsejtelme tehát beigazolódni látszik, mivel korábban az ismert magánnyomozó, Anthony Noir segítségét kérte. A polinéziai detektív számára többek között az írónő regényének jegyzete jelent majd segítséget a rendkívüli ügy megoldásában.

A horoszkóp, az univerzum köre, életünk kerete adott. Születésünk pillanatában megérkezünk a magunk választotta pontjára, valamilyen céllal, megoldandó feladattal. Ez a sorsunk, a karmánk, ezt kell megcselekednünk. A jövőnk kulcsa, a megoldás abban rejlik, hogy felismerjük-e a karmánk szabta feladatot, és hogy azt hogyan teljesítjük.Az asztrológia nem jóslás, hanem a sorsfeladatunk tudatosításáról és elfogadásáról szól.Ez az asztrológiai kézikönyv a lehető legegyszerűbb alapokon nyugszik: elegendő ismerni a Szaturnusz, a Jupiter, valamint a Nap jegy és az uralkodó bolygójának elhelyezkedését a horoszkópban jegyek és házak szerint.A könyv elsősorban azoknak szól, akik alapvető asztrológiai ismeretekkel rendelkeznek, és szeretnének könnyen eligazodni, esetleg másoknak is tanácsot adni, hogy miként ismerhetik fel a nekik rendelt utat.

„Ez a kötet rávilágít arra, hogy a szerzői önfegyelem és az olvasó iránt érzett tisztelettudó alázat még ebben az irodalmi szempontból nem túlságosan barátságos 21. században is éles kontúrokkal kirajzolódó értéket teremthet. Salánki Anikó prózája - novellái, jegyzetei és a csupán villanásokra fölszikrázó karcolatai - ezt a tudatosságot váltja át a bizonyosság kézzel fogható valóságává.” Majoros Sándor József Attila-díjas író

…ránézett az előtte terpeszkedő hatalmas faóriásra. Milyen méltóságteljes, és milyen dunyha vastagságú, hófehér palást borítja földig érő ágait. Mint valami sátor, akár meg is éjszakázhat alatta. Elfedi az, megvédi az erdő minden veszélyétől. Közben kitisztult az ég, s csillagok milliárdjai gyújtották meg kis lámpásaikat. A hókristályok csillagszóróként sziporkáztak a nagy fenyő ágain. Aztán a fa csúcsán megjelent a ragyogó hold, és az arany sarló megkoronázta az amúgy is fényárban tündöklő fát. Ez lehet az erdő karácsonyfája – gondolta. Így karácsonyozik az erdő, és én most vendégségben vagyok nála. És még bejglim is van – jutott eszébe. Csak a szerettei hiányoztak. Hogy ők nem lehettek részesei ennek a látványnak, nem gyönyörködhettek vele együtt az óriás karácsonyfa szépségében…

Valaha az 1800-as évek kezdetén földesúri felhívás nyomán néhány tucat család kezdte lerakni a falu alapjait. Az első években jócskán érkeztek még szerencsét próbálni, de néhányan, kiknek elképzelt vágyaik valamiképp nem teljesültek, tovább is álltak. Mint mindenhol, az élet itt is hozott szebb, majd nyomorúságosabb időszakokat váltakozva. Sokan egész életüket itt élték le, de a nehezebb periódusok e tájról is vittek el embereket külföldre, főként Amerikába, majd a világháborúk rángatták el messze frontokra a férfiakat. Közülük akadt, aki visszatért - vagy, mert az Újvilág nem bírta örökös maradásra, vagy a harctér golyózáporában a gondviselés kézen fogta. Mások tanulni, dolgozni mentek el hosszabb-rövidebb időre, de végül itt értek révbe. Ők - a haza érkezők - valamennyien megtapasztalhatták, mit jelent távoli vidéken élni s a lelkük mélyén valós-tisztán érzik: minél többet járom a világot, annál jobban szeretem a szülőfalumat.

Egy novelláskötetet tart a kezében a Tisztelt Olvasó. Bár a kötet kifejezés nem pontos, hiszen eme prózai művek tematikailag nem teljesen alkotnak egy egész képet. Vannak azonban összefüggések az írások között, hiszen mindegyik a hétköznapi élet világát ábrázolja az író szemszögéből. Szomorú képekkel, néhol gúnyos humorral, iróniát sem nélkülözve mutatják be az emberi lélek és emberi szellem bárgyúságát.Az író megtalálta a saját hangját, azt a hangot, amivel meg tudja szólítani önnön magát – és a Kedves Olvasót.

„Kellően felpaprikázott hangulatban lépett be az irodába, majd táskáját az asztalra csapva,  nekiállt, hogy levetkőzzön. Kabátját a fogasra akasztva, gyors pillantást vetett a tükörbe, és akkor látta meg, hogy a haja ott hátul, égnek áll. És ő így jött végig az utcán! Az ágaskodó tincset lesimította, sötét szemüvegét pedig kicsit feljebb tolta az orrán. Nem volt rá igazán szüksége, csupán kis dioptria volt az egyik lencsén, de úgy gondolta, a negyvenes évei elején  érdekesebbé, modernebbé, talán fiatalosabbá is teszi, a sötétített foncsorozású, divatos szemüveg. Ez tette-e, vagy csak a sors játszott vele aznap reggel, de minden balul ütött ki. A szemüvegtől függetlenül, sötéten látta az egész világot, és benne önmagát. Ekkor kopogtak az ajtón, és a kolléganője lépett be. A harmincas, vörös kis nőt lopva gyakran elnézegette, amint előtte haladt a folyosón. Jó alakú, frissen elvált asszony volt, gyerek nélkül. Azt ugyan nem tudta, van-e valakije, mégsem mert kezdeményezni. A nő most mosolyogva üdvözölte, majd rákérdezett: hallottam, a kisfőnök megjegyzést tett a késésedre. Mi volt veled ma reggel? Á, minden balul ütött ki – és elkezdte mesélni a kálváriáját. A nő láthatóan érdeklődéssel hallgatta. Azért ezt te eltúlzod egy kicsit – mondta. Nem olyan sötét a világ, amilyennek te látod! Végül is, gondolj csak bele. Sikerült bezárnod a lakásajtót? Igen. Elcsúsztál a vizes kövön? Nem. Na, de a járdán! – vetette ő közbe. De nem tört el egyetlen csontod se! Még a kabátod se lett piszkos! Igaz. Beértél a munkahelyedre? Hát persze, de el is késtem! Fejedet vették? Nem. Na, látod! Vedd csak le ezt a sötét szemüveget, azon keresztül látod te olyan sötéten az eseményeket! Azzal, hogy szavának érvényt szerezzen, a kis vörös odanyúlt, és olyan gyengéd mozdulattal vette le az orráról a szemüveget, hogy az fölért egy cirógatással! Egész melege lett tőle. Lehet, hogy mégis kezdeményezhetne valamit ennél a kis nőnél?!”

Less be a férfiprostituáltak elképesztő világába! Ebben a riportkönyvben találkozhatsz Kristóffal, aki Dubajban vállal passzív szerepeket, és meghökkentő aberrációkról mesél. Olivérrel, aki heteróként aktívkodik Amerikában és Budapesten, és egészen furcsa módon reagál a kliensei élvezetére. Marcival, akinek nem olcsó társaságát gyerekes külseje miatt Zürichben is keresik a látens pedofilok. Márkkal, akinek a drogtól már felpüffedt az arca, az alkohol számára üdítő, és leginkább a perverz mazochista vendégeket szórakoztatja. A kliensekkel, akik őszintén vallanak az eszkortokkal hónapokig tartó, milliókba kerülő kapcsolatokról, az unokánál fiatalabb fizetett szeretőkről és a durva perverzióikról. A kötet szerzője a Life.hu és a Mosaic Online újságírója, aki a magyar hírességek mellett olyan világsztárokkal készített interjút, mint Wiz Khalifa, Sean Paul, Jason Derulo, Martin Garrix, Kelly Osbourne, Nico Rosberg és John Newman. A szakmai tapasztalatait most tényfeltárásban kamatoztatta, olyanokat megszólaltatva, akik másnak nem beszélnének a titkaikról.

"A szekér nem volt nagy, amolyan közönséges parasztszekér volt, amilyen szinte minden portán akadt, amíg el nem rekvirálták a katonák. Ezt már, jól látszott, annyira kikezdte szú, hogy talán azért maradt meg a gazdának. Édesapám mégis bátran felpakolt mindent, amit édesanyám mondott, így hát senkinek sem volt kényelmes ülőhelye a kosarakon, batyukon és ládákon, csak annak a szigorú embernek, aki a lovakat hajtotta. Arra emlékszem, hogy akkora kezei voltak, mint egy szénázó favilla. A jobbikban a gyeplőt tartotta, a másikban az ostort. Nem kímélte a lovakat. Lépten-nyomon megcsapta, hol az egyiket, hol a másikat. Néha úgy éreztem, hogy nekem is fáj, mikor végighúzott a lovak tomporán. Közben megvolt a saját bajom. Az a kis vaspántos láda, amin kucorogtam, alaposan belenyomódott a fenekembe, és lábaimat sem tudtam jól mozgatni, hol az egyik zsibbadt el, hol a másik. Mindenféle holmik voltak körülöttem, és csak egy arasznyi résen láthattam előre, különben pedig csak az eget és a hajnali fényben fürdő felhőket láthattam. A szekéren hátul, a saroglyában Dédinek alakított ki helyet édesapám, körül is rakta dunyhával, még a nagy csergét is aláterítette, mert Dédi már öreg is volt, beteg is volt, járni meg alig tudott, így hát egy kicsit kényeztetni kellett." A dédi ládája és a háborús menekülés.

Egy tizenkét főből álló brit turistacsoport Kairóban tölt el nyolc napot. Van, aki felejteni érkezett Egyiptomba. Van, aki ünnepelni. Van, aki csupán kísérőként. És természetesen olyan is akad, aki egész egyszerűen csak egy kis kikapcsolódásra, valamint az ókori műemlékek megtekintésére vágyott. Ahogy telnek a napok, világossá válik, hogy az egymással összezárt utasok nem igazán találják meg a közös hangot. Sőt, olyannyira nem, hogy egyre inkább puskaporossá válik közöttük a levegő. Hiszen mind annyira különbözőek. Más életfelfogással rendelkeznek, más célokkal érkeztek. Egy baljós hajnalon egyiküket holtan találják meg. Senki nem hagyhatja el a szálloda épületét. Az utasok jól tudják, hogy gyilkos van közöttük. De azt nem tudhatják, hogy vajon melyikük lesz a következő áldozat. A fényűző, pazar hotel egy veszélyes börtönné válik.A helyi rendőrség 24 órán belül megoldja az ügyet, ám úgy tűnik, hogy még így sem haladnak elég gyorsan. Hiszen a nyomozás során tizenhárman keverednek gyanúba, és ahogy múlik az idő, egyre többen kerülnek elő holtan a brit csoport tagjai közül.

Alfredo Santini élete gyökeresen megváltozik, amikor egy eseménytelen nap végén az egyetlen fogása egy gyilkosság áldozata. Az eddig unalmas életű halász szép lassan egyre mélyebben találja magát a szervezett bűnözés gödrében. Pörgős, fordulatokban gazdag, eseménydús gengszterdráma - egy pisztolylövésnyi élmény.

31 interjú két kötetben a 13. kerület híres lakosaival Sztankay Istvántól Schweitzer Józsefen és Beke Katán át Spiró Györgyig. Életinterjúk: Ádám György agykutató, Antalóczy Attila népművelő, Arató György építész, Arató István festő, Bánffy György színész, Bánki Árpád főszerkesztő, Baranyi Ferenc költő-műfordító, Beke Kata oktatáspolitikus, Csáji Attila festő, Hegyi Gyula EU-képviselő, Kéri László politikai kommentátor, Léner Péter rendező, Lendvay Kamilló zeneszerző-karmester, Mester Ákos újságíró, Nemeskürty István irodalomtörténész, Ormos Mária történész, Pataki Ferenc szociálpszichológus, Pető Iván politikus, Petschnig Mária Zita közgazdász, Popper Péter valláspszichológus, Rajk László építész, Schweitzer József főrabbi, Spiró György író, Szávai János író-műfordító, Szabó István filmrendező, Szathmáry István idegorvos, Szelényi Iván szociológus, Sztankay István színész, Tóth József politikus, Vámos Tibor mérnök, Vigyázó Miklós kanonok.

A kötet egy sajátos életutat bejárt embert mutat be, aki harminc év, bányában végzett munka után döntött úgy, hogy életét nagy szerelmének, a festészetnek szenteli. Úgy érezte, bűn lenne Isten adta tehetségét veszni hagyni, és nem hívni fel az emberek figyelmét az olykor rejtőzködő, máskor mulandó szépre rohanó világunkban. Ebben az érzésben osztozhat az album olvasója, aki végignézi Sziklai Károly festményeit és elolvassa Jenes Gyula portréját a naiv festőről.

Mindennapi szorongásainkat add meg nekünk ma… Egy ember a kitörés előtti utolsó pillanatokban, innen indulunk. Magunkon kívülre… Csak ott lehetünk szabadok. Nincs ebben semmi szomorú. Nehéz elmondanom, hogy minek írtam ezt a könyvet. Nem rólam szól, és mégis. Benne vagyok, ahogy te. Ahogy ők. Fullasztó bennrekedtség…Csak az fogja érteni, aki érezte már, másként elolvasni sem érdemes.Egy kétségbeesett, kapkodó, görcsökbe ránduló, esetlen szabadulási kísérlet a teljesség felé.Szét akartam a felszínt szaggatni, a tartalmat darabjaira akartam törni, hogy megtaláljam a lényeg hiányzó, ismeretlen részét. Nem sikerült. A semmit nem lehet megtalálni. De tovább kell keresni.Öngyilkosság a halál nélkül, ez a főhős útja.

Különös világokba vezet minket ez a könyv. Világokba – mondom –, hiszen sokan talán csak tudat alatt érezzük, de megfogalmazni nem tudjuk, hogy immár nem egyetlen világban élünk, hanem legalább kettőben, az egyik, amelyet a Biblia szerint az Úr teremtett, a másik, amelyet az ember hozott létre a maga szeretetével és kegyetlenségével. E kettő vagy több(?) világ között vajon hol vannak az átjárók? Ha nincs vezetőnk nem érzékeljük őket, s éppen ebből fakad Vasi Szabó János alkotói módszere. A sokat megélt és tapasztalt író vezet minket e bonyolult élet útvesztőiben. Miközben őrzi a prózaírás hagyományait, meg is újítja azokat. „Mágikus realizmus”. Vasi Szabó János alkotó stílusát jelöli e kifejezés, nem az én találmányom, hanem egyik kritikusáé, de magam is találónak érzem. Van azonban egy nagyon fontos jellemzője is: még a legdrámaibb, legtragikusabb történetnek is van feloldása, jövőt sejtető katarzisa. Az igazi, népéért felelősséget érző író használni akar. E könyv haszna is kétségtelen, ezért bízvást ajánlhatom az olvasók szíves figyelmébe.Varga Tibor