Athenaeum Kiadó strana 41 z 41

A 2012-ben megjelent regény újrakiadása Linger Lea anyja különleges nő volt: megszállott madarász, aki súlyos depressziója elől a természet világába menekült. Az asszony öngyilkossága után jóval, felnőtt fejjel Lea végigjárja a rokonait, hogy az emlékeiken keresztül felgöngyölítse családja történetét, miközben maga is épp az anyaságra készül. Ám a nyomozás során önmagáról és a rokonairól is többet tud meg, mint amire valaha is számított. Hogy ez a több végül milyen irányba tereli, lehúzza vagy felemeli, csak rajta múlik. Finy Petra regényében a hazai növény- és állatvilág soha nem látott gazdagságban tárul az olvasó elé. A magyar irodalomban egyedülálló vállalkozás, amely a természet nyelvén mesél el egy nagyon is emberi történetet.

Különleges helyszínt, Lappföldet és különös embereket, az őslakos számikat választja első regénye főszereplőjéül Tina Harnesk. Az idős Máriddja nemrég tudta meg, hogy már nem sok ideje van hátra. Az asszony mindent megtesz, hogy férje, a lassan demenciába süllyedő Bierra elől eltitkolja az igazságot. A számi családokban hagyományosan az idősekről a fiatalok gondoskodnak, nekik azonban nem született gyerekük. Máriddja unokaöccsét mindketten rajongva szerették, de a fiú eltűnt az életükből. A regény másik történetszála Kaj és Mimmi sorsáról szól, akik orvosokként igyekeznek beilleszkedni a közösség életébe, és új barátságokat kötni. Ám az élet Kajnak is tartozik némi magyarázattal: vajon miért nincsenek róla kisgyerekkori történetek, fényképek, és hogyan kerülhetett egy doboz kézimunka édesanyja hagyatékába? A nagyszerű humorral elmesélt történet szálai összefonódnak, és az események mögött lassan kibontakozik a számi nép megrendítő múltja. Tina Harnesk érzékletesen mutatja be, mit jelent szeretni és veszíteni családon belül. Regénye 2023-ban, Svédországban elnyerte az Év Könyve díjat.

A Karcsú Könyvek kisregényei elég tömörek ahhoz, hogy beleférnek az erre a célra tervezett szilfid kötetekbe. Belecsúsztathatók retikülbe, zsebbe, autóstáskába, és erőfeszítés nélkül tarthatja őket a legkisebb női kéz is, nemcsak otthon, hanem vonaton, autóbuszon, villamoson, strandon, repülőn, de akár sorban állás idején is. A vastagkönyvfóbiában szenvedő olvasók minden bizonnyal örülnek nekik. A rövidebb terjedelem fokozott pontossággal párosul, ezekből a szövegekből a szerző mindent kihúzott, amit emberileg és művészileg lehetségesnek ítélt, s kifejezik mindazt az értéket és örömöt, amivel a korszerű próza kedveskedhet a befogadóinak.

Alice kislánykorától kezdve a legrosszabbat és a legjobbat is látja az emberekben. Látja ezerféle hangulatukat, és minden egyes pillanatban pontosan tudja, mit éreznek. Egyedülálló képességét gyakran átoknak éli meg, hiszen sötét gondolataik, bánatuk és dühük ellen védtelen, azok nyomasztó teherként nehezednek a vállára. Arra vágyik, hogy úgy éljen, mint bárki más. Hogyan óvhatja meg magát a hozzá közel állók mérgező hatásaitól? Miképpen győzheti le az akadályokat, hogy végül ő is megtapasztalja, mit jelent az igaz barátság és a szerelem? Cecelia Ahern legújabb regényében a tőle megszokott éleslátással és együttérzéssel meséli el Alice megindító történetét, azét a lányét, aki mások lelkébe ugyan belelát, a sajátját azonban csak komoly küzdelmek árán ismerheti meg. Idézet: Kezdetben csupán egyetlen uralkodó színt láttam mindenkinél. Lily kék volt. Hugh rózsaszín. Idővel azonban egyre több színt észleltem az emberek körül, amelyek rétegekként rakódtak egymásra, így most már mindenkit tarkabarka hagymának látok: az emberek néha levetnek néhány réteget, aztán újakat növesztenek. Az évek során a színek egyre intenzívebbé váltak, és az én ösztöneim is kiélesedtek. Természetesen hosszabb tanulási folyamat volt ráérezni a színekre, és sokszor még most sem könnyű megfejtenem, mit jelenthet egy-egy árnyalat. Az intézetben töltött hat év végére egészen más ember lettem, de nem olyan értelemben, ahogy mások feltételezik. Gyerekkoromban a korlátaim miatt nem igazán értettem az embereket, de most, felnőtt fejjel már sokkal könnyebben ráhangolódom különféle rétegeikre. Akár akarom, akár nem.

1860 tavaszán, Szicíliában Fabrizio, Salina karizmatikus hercege több ezer hektáron és több száz emberen uralkodik, köztük saját nagyszámú családja felett, egyszerre pompában és nyomorban. Ekkor száll partra Garibaldi, és a hercegnek el kell döntenie, hogy ellenáll-e a változás erőinek, vagy megbékél velük. A Párduc modern klasszikus, a dekadens, haldokló szicíliai arisztokrácia lenyűgöző történetét meséli el, amelyet a demokrácia és a forradalom közeledő erői fenyegetnek. A szerző régóta fontolgatta, hogy történelmi regényt írjon dédapja, Don Giulio Fabrizio Tomasi hercegének emlékére. Regényét már csak halála után, 1958-ban adták ki. Egy év alatt negyven kiadást ért meg, és azonnal világsiker lett. Luchino Visconti filmre vitte a regényt Alan Delon és Claudia Cardinale főszereplésével, és elnyerte vele az 1963-as cannes-i filmfesztivál fődíját. Az Athenaeum Kiadó 2021-ben útjára indított Érzelmes klasszikusok sorozatának célja, hogy - a tizenkilencedik és a huszadik század alkotásaival megszólítva a huszonegyedik század olvasóközönségét - korszakokon átívelő párbeszédet teremtsen olyan kérdések mentén, amelyeken az emberiség a kezdetek kezdete óta töpreng.

Egy svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont a helyi tanács és újság jelenlétében akarják felköszönteni. Allan azonban úgy dönt, az ablakon át megszökik az ünneplés elől. Sietségében véletlenül felvesz egy táskát, és hamarosan tolvajok és rendőrök erednek a nyomába. A regény az egy hónapig tartó svédországi hajsza története, egyben utazás a 20. században. Miért vacsorázik Allan Sztálinnal és repül Churchill egykori miniszterelnökkel? Hogyan került Oppenheimer munkacsoportjába, amely az atombombán dolgozott, és hogyan esett, hogy hónapokig a Himaláján túrázott? A világhírű svéd szerző könyve, amelyből több mozifilm is készült, most új köntösben, de a régi humorával jelenik meg!

Őszinte regény házasságról, barátságról, vágyról és szerelemről. Férjek, szeretők és barátok jönnek-mennek, de az igaz szerelem örökre megmarad. Gabriela szereti a férjét, ám érthetetlen módon mégis egy másik férfira vágyik, akinek karjában szenvedélyre talál. Silvia és Cósima, akikkel egy női magazin szerkesztőségében dolgozik, ugyancsak titkokat rejtegetnek a férjük elől. A Történetek férjes nőkről erőteljes regény, amely a női intimitás mélységeit tárja fel, és olyan asszonyok hétköznapi valóságáról mesél, akik a saját életük csapdájába estek. GLOBÁL - Benned a világ

A jövő útja, a város reménysége, a világörökség sugárútja - ezekkel a magasztos jelzőkkel illették egykor az Andrássy utat, fővárosunk legfontosabb látnivalóinak egyikét. Morcsányi Elza sétavezető, podcast-műsorvezető nemcsak az épületekről mesél szakavatottan, hanem a díszes paloták egykori lakóinak életét övező legendákat, titkokat, szóbeszédeket is megosztja élménydús, szórakoztató sétája során, amelyet friss képanyag és archív felvételek tesznek színesebbé. Ugorjunk vissza az időben, ismerjük meg a sugárút történetét a krumpliföldtől a luxus boulevard-ig, kukkantsunk be a fényűző paloták falai mögé.

Édesanyák, akik féltő szeretettel kísérik gyermekeik minden lépését. Asszonyok, akik akár életüket is feláldozzák értük. És nők, akiket sokszor nehezen értünk, pedig oly sok minden rejtőzik jóságos mosolyuk mögött. Csupa titok, csupa múlt, csupa szív emberek. Őket ünnepeljük most e kötettel. Idézet "Anyu a hideg üvegnek döntötte homlokát, és nézte Lacikát állhatatosan. Nézte, és én még nem láttam soha ilyen nézést. Nemcsak a szemével nézte, hanem homlokával és orrával, bőrének minden pórusával, és a bőr alatt feszülő idegekkel. Egy nagy szemmé vált ez az asszony, kiszállt önmagából, suhant végig az úttesten a fiához, s csak nézte, nézte, bepólyálta szeme bársonyába, körülvértezte szeretete vaspáncéljával, úgy nézte, nézte, nézte a gyereket. Így csak ők tudnak nézni, az anyák, szeretetük átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak e szeretet erejével, ha rajta utazik a fiuk." A szerzőkről A kötetben Ady Endre, Jane Austen, Csáth Géza, Gárdonyi Géza, Nathaniel Hawthorne, Kaffka Margit, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula Mikszáth Kálmán, Guy de Maupassant, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Örkény István, Lev Nyikolajevics Tolsztoj anyai szeretetről szóló novelláit gyűjtöttük egybe.

Szaba még kisgyerek, amikor bátyjával, Szandróval, és édesapjával, Iraklival elmenekül a háború elől, amely a volt szovjet köztársaságban, Grúziában dúl. A csonka család Angliában kap menedéket. Húsz évvel később a három férfi még mindig képtelen megbékélni a múlttal, a hátrahagyott helyek és emberek kísértik őket. Irakli úgy dönt, hogy hazautazik: visszahúzza elhunyt felesége emléke és a pusztulófélben is gyönyörű szülőföld. A megérkezése után hetekkel azonban nyomtalanul eltűnik. Szandó apja felkutatására indul, de hamarosan felőle sem érkezik több hír. A legkisebb fiú, Szaba is útra kel hát, hogy felfedezze egykori hazáját és annak lakóit, az út pedig egyenesen annak az orosz-grúz konfliktusnak a közepébe vezet, amely generációk sorsát pecsételte meg, és a családját is szétszakította. Bolyongásai során megelevenedik a mesék és a babonák sötét világa, amelyben időnként felcsillan a remény és vigasztaló útitárs a humor. Hol kegyetlen, hol gyengéd, hol együttérző, hol szívet tépő regény a háború egyéni és kollektív traumájáról, és egy küzdő népről, amely elszánta magát a túlélésre, de nem feledkezik meg azokról sem, akiknek ez nem sikerül.

Mata Hari illúziómentes világában három alapszabály van: a vonzalom valuta, a szex eszköz, a szerelem tiltott. Abban a pillanatban, amikor engedett a mindent elsöprő szerelem csábításának - bukása elkerülhetetlenné vált. Paulo Coelho egyes szám első személyben építi fel Mata Hari történetét. A táncosnő a párizsi Saint-Lazare börtönből írt leveleket ügyvédjének, ahol az első világháborúban folytatott kémkedés vádjával tartották fogva. Mata Hari a leveleken keresztül üzent lányának: meg akarta vele értetni, miért is választott ennyire kirívó, kalandokkal teli életet.

Bármerre nézünk, mindenhol csak irigyeket, örök optimistákat, egyszóval idiótákat látunk. Idegesítenek és fárasztanak a munkahelyünkön, a szabadidőnkben, az interneten és a politikában. Hogyan válnak ezek az emberek olyanokká, amilyenek, és mik a legfőbb jellemzőik? Milyen típusai vannak az idiótáknak? És hogyan viselkedjünk velük szemben? Claudia Hochbrunn sok humorral és csípős megjegyzésekkel elemzi az egyes személyiségtípusokat, és megmutatja, hogy tudunk némi odafigyeléssel, kis türelemmel és néhány kisebb-nagyobb kommunikációs trükkel boldogulni velük. Részlet a könyvből: Az irigy Az irigyeknek csak egy céljuk van: el akarják rontani mások örömét valami olyan dologgal kapcsolatban, amelyet ők maguk nem kaphatnak meg. De ha az adott dolgot így vagy úgy mégis meg tudják szerezni, azt azért nagyon tudják élvezni. Az ilyen irigy személyek tehát igazi megalkuvók, valódi szélkakasok. Mindennek lehordják azt, amit nem tudnak saját erőből elérni, a legnagyobb sikerük pedig, ha képesek annyira leszólni valamit mások előtt, hogy azoknak még a kedvük is elmegy mindentől. A társadalmunk tele van ilyen irigy alakokkal. Egyes irigy nőszemélyek például simán elmagyarázzák a barátnőjüknek, hogy kész csőd az aktuális barátja, hogy azután ők maguk szedjék fel a kirúgott pasast. A politikában gyakran a kisebb - és koalíciós partnernek gyakran felajánlkozó - pártokban találkozhatunk ezekkel a jellemvonásokkal. Ha pedig úgy alakul a helyzet, hogy a párt nem éri el a célját, akkor olyan frappáns szlogenekkel bolondítják a választóközönséget, mint hogy jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni. Az irigy munkatársakkal is csínján kell bánni, mivel hajlamosak mindent szántszándékkal csak azért lefitymálni, hogy abból előnyt kovácsoljanak maguknak. Ha tehát egy kollégának volt egy kiváló javaslata, amely végül a folyamatos fanyalgás hatására a szemétkosárban kötött ki, akkor egy irigy alak nem átallja azt később a saját ötleteként előadni, ha az alkalom úgy hozza. A különféle online portálokon az ilyen emberek nagyon élvezik, hogy a névtelenség mögé bújva jól leszólhatnak olyan dolgokat, amelyeket egyébként meg sem engedhetnének maguknak. Valószínűleg miattuk van az, hogy bizonyos online szolgáltatóknál csak olyan személyek oszthatnak meg értékelést, akikről biztosan tudják, hogy tényleg vásároltak is náluk. Az irigy alakok a földbe is döngölhetnek valamit, de akár áradozó kommenteket is képesek írni, ha rendesen megfizetik őket. És a fizetségnek nem is kell mindig anyagi természetűnek lennie, néha sokkal értékesebbek azok a szívességek, amelyekkel valaki tartozik nekik. Amíg tehát a fancsali pofák teljes meggyőződéssel csinálják, amit csinálnak, és jól meg is szenvedik a saját viselkedésüket, addig az irigyek a legsunyibb alakok közé tartoznak, akik csak a saját érdekeiket nézik, és nem nagyon ismernek gátlásokat.