Atlantisz Könyvkiadó strana 2 z 3

Zohár magyarul fény, ragyogás. A könyv címadója Dániel próféta. Dániel idejében a Zohár könyve még csak sejtés, mert a hagyomány szerint a szerző, Rabbi Simon bár Joháj később, a II. században élt. Rabbi Simon bár Joháj a híres Rabbi Ákiva tanítványa volt, akit a Bar Kochba-felkelés leverésével a rómaiak kivégeztek. Rabbi Simon és fia, Elázár egy barlangban rejtőztek el a római katonák elől, és a Zohár könyvét ebben a nehéz időben írták a Barátok (tanítványok, társak) segítségével. Az írást egy arra érdemes nemzedéknek szánták, és elrejtették, ezért Izrael földjén senki nem hallott róla, mígnem ezer évvel később egy utazó átvitte Spanyolországba, ahol Mose de Leon kezébe került. Az újkori kutatók szerint (ld. Gershom Scholem: Basic Readings from the Kabbalah) ő volt a szerző, aki Rabbi Simon bár Joháj nevében írta a művet. Rabbi Simon és Mose de Leon között ezeréves híd ível, a titkok két világ, egy lenti és egy fenti világ között lenne, vagy talán mindkettőben egyszerre. A Zohár mestere, Rabbi Simon, az ő fia, Rabbi Elázár és a Barátok emelkedett hangon követik és magyarázzák a Szentírást, a Teremtő szándékait és műveit. A Zohár azonban nemcsak értelmezés, hanem és teljes világkép. Nem véletlenül mondta róla a Báál Sém Tov: Ha kinyitom a Zohár könyvét, látom az egész világot. A Zohár a népszerű nevén kabbalának nevezett középkori zsidó bölcselet központi és legismertebb műve.

Immanuel Kant metafizikai és racionális teológiai tárgyú egyetemi előadásairól készült lejegyzések - magyar nyelven először. "Nem menthetjük föl magunkat eszünk használata alól, mert azzal a teremtés célját hiúsítjuk meg. De meddig kalauzol el az ész? A metafizika tulajdon eszünk önismerete, annak a megismerése, honnan is meríti fogalmait azokról a dolgokról, a lehetőségről és lehetetlenségről, melyekről mit sem taníthat a tapasztalat. Ha megtaláltam ezt a forrást, kikutatom, milyen messze is juthatok a dologgal, és melyek is eszünk határai. A metafizikai kérdések bele vannak szőve eszünk természetébe. Van-e kezdete ennek a világnak? Van-e bennünk valami, ami magától van? Van-e jövő? Ezeket a kérdéseket egyetlen ember sem tolhatja el egészen magától. Itt vannak, és válaszra várnak."

Az Állam az Atlantisz Könyvkiadó 1998 óta folyamatosan megjelenő ,,Platón összes művei kommentárokkal" sorozatának jegyzetekkel, kommentárokkal ellátott következő darabja. A platóni állam a filozófiatörténet klasszikus szövegei között is egyike a legfontosabbaknak, ha ugyan nem a legfontosabb - nem csupán filozófiatörténészek számára.

Assmann művei évtizedek óta az egyetemes kultúraelmélet, az összehasonlító vallásfilozófia és a modern gondolkodás antik gyökereit feltáró kultúrtörténet - és persze az egyiptológia - legizgalmasabb, megújító írásai közé számítanak. Egyik főműve, a Religio duplex a kettős vallás elméletet és funkcióit mutatja be a Bibliától, az ókori Egyiptomtól és Platóntól Lessing és Mendelssohn filozófiáján, valamint a szabadkőműves páholyokon át napjainkig. A felvilágosodás egészen újszerű értelmezése mellett a vallások mai lehetőségeiről is váratlan következtetésekre jut. "E tanulmányban a nyilvános és a titkos tanítás, az isteni lényegről alkotott általánosan, ill. korlátozottan hozzáférhető elképzelések, a társadalmi élet profán és beavatott formái, az atyák és a filozófusok istene közötti különbségtevésnek szeretnék utánajárni. E megkülönböztetések iránti érdeklődésem két, intellektuális életrajzomban mélyen kapaszkodó, valamint – ha úgy tetszik – egyiptológusi és kultúrakutatói „kettős életemmel” is összeszövődő gyökérből táplálkozik." (Részlet a kötet előszavából)

"Én vagyok a legnagyobb zavarban és útvesztőben, amikor másokat összezavarok." A Menón - viszonylagos rövidsége ellenére - korszakos jelentőségű dialógusa az életműnek: azok a meghatározó platóni elképzelések, amelyek az etika, a lélekvándorlás, az anamnészisz, az ideaelmélet, a matematika és az eszkatológia vonatkozásában megfogalmazódnak, és amelyeket általában a platóni filozófia legfontosabb jellemzőiként tartanak számon, ebben a dialógusban fordulnak elő először. A dialógust gazdag jegyzetapparátus és a fordító utószava kíséri. Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

Vannak vágyak - néha a szájunk köré is kirajzolódnak -, melyek, ha már engedtük kifejlődni őket, nem maradhatnak kielégítetlenül, legyen bármi is a következményük: nem bírjuk megállni -ha túlságosan régóta nézzük-, hogy meg ne csókoljunk egy fedetlenül hagyott vállat, s ajkunk úgy csap le rá, mint madár a kígyóra, vagy hogy egyetlen falással el ne tüntessünk egy süteményt, melyet a farkaséhség igézővé varázsol, nem bírunk lemondani a csodálkozásról, a zavarról, a fájdalomról vagy a derűről, amelyet meggondolatlan szavainkkal váltunk ki valaki lelkéből.

A modern világban az ember és a bolond talán szilárdabban kötődnek egymáshoz, mint azokban a hatalmas állati átváltozásokban, amelyeket hajdan Bosch tűzbe borult malmai világítottak meg: egy kölcsönös és összeegyeztethetetlen igazság kitapinthatatlan köteléke fűzi őket össze. Elmondják egymásnak lényegüknek azt az igazságát, amely eltűnik azzal, hogy egyikük elmondta a másiknak. Minden egyes fény kialszik az általa létrehozott nappaltól, s ekképp visszaadatik annak az éjszakának, amelyet széttépett... Napjainkban az ember csak a bolond talányosságában rendelkezik igazsággal... Foucault könyve nemcsak a pszichiátria születéstörténete: mindenekelőtt filozófiai utazás az értelem és túloldala, a nem-értelem szembesülésének zónájába.

Az ellenállás felszámolódik, petyhüdtté lesz a toll ereje. Az igazságra törekvés elveszti sarkantyúját, és az uralkodó alapelvek elvétik az észt, amelyből származnak, s megszűnnek ésszerűek lenni. Az előítéletekkel szembeni harc nélkül az ész dermedt utánzássá válik... Ez a könyv Moses Mendelssohn (1729-1786), a német felvilágosodás egyik meghatározó filozófusa, a "zsidó Szókratész" eddigi leggazdagabb magyar nyelvű szövegkiadása.

Minden gyönyörök leghevesebbike többet követel tőlünk, mint más testi tevékenység - élet és halál játékát tárja elénk: ezért kiváltságos területe annak, hogy az ember erkölcsi szubjektummá formálja önmagát. Olyan lénnyé, aki képes megfékezni a benne dúló erőket, szabadon rendelkezni energiái fölött és életéből olyan művet alkotni, amely mulandó létén túl is fönnmarad. A könyv Foucault utolsó nagy művének, a Szexualitás történetének második kötete.

Tévedünk, ha azt hisszük, hogy az igaz és a hamis csak a megoldásokra vonatkozik, a megoldásokkal kezdődik. A társadalom és az annak parancsait közvetítő nyelv kész, "az állam adminisztratív kartotékaiból" kikerülő problémákat "ad" a kezünkbe; ezek "megoldására" kényszerít bennünket, szűk játékteret hagyva. Mindez szolgaságban tart bennünket. A valódi szabadság abban áll, hogy magunk dönthetünk a problémákról, mi fogalmazhatjuk meg őket: ez a "félig isteni" hatalom vezet a hamis problémák kiküszöböléséhez és a valódi problémák teremtő felvetéséhez. A bergsoni filozófia módszere az intuíció. Az intuíció nem érzés, nem is inspiráció vagy homályos vonzódás, hanem kidolgozott módszer, sőt: a filozófiatörténet legkidolgozottabb módszereinek egyike.

Az apokrif dialógusok most először jelennek meg magyar nyelven, Brunner Ákos és Mészáros Tamás fordításában. Platón műveinek kommentált Atlantisz-összkiadása az utóbbi évtizedek klasszika-filológiai kutatásai alapján szükség szerint javítva, átdolgozva vagy teljesen új fordításban közli az egyes dialógusokat, s tartalmazza az eddig magyarul nem olvasható szövegeket is.

"Rufosz szerint a szexuális tevékenység időszakában - hogy megőrizhessük a nemi érintkezés veszélyeztette egyensúlyt - szigorú életmódra kell kényszerítenünk magunkat: jót tesz, ha aszúbort iszunk, ha otthoni kemencében sütött kenyeret eszünk; ha kecskebakot, bárányt, tyúkot, fajdkakast, fogolymadarat, libát vagy kacsát..., polipot, vagy puhatestűt fogyasztunk...; hasznosak a gyalogosan vagy lóháton tett séták, valamint a futás, de ez ne legyen se túl gyors, se túl lassú. Őrizkedni kell a túl forró fürdőtől, a kimelegedéstől, a lehűléstől; tartózkodni kell a kemény munkától s mindattól, ami növeli a test fáradtságát..." E könyv Foucault halála előtti nagy művének utolsó kötete.

"Aki a szexualitásról beszél, bizonyos mértékig kivonja magát a hatalom fennhatósága alól; megkérdőjelezi a törvényt; s ha csak egy csipetnyit is, megelőlegezi az eljövendő szabadságot. Aki szexuális elnyomásról beszél, az a prófécia jónéhány hagyományos funkcióját is feleleveníti... Csak így kapcsolhatjuk tapintatosan össze azt, amit - mert félünk a nevetségességtől és keserűséggel tölt el bennünket a történelem - másként dehogyis mernénk egymás mellé helyezni: a forradalmat meg a boldogságot; vagyis a forradalmat és egy másik, szebb, fiatalabb testet; a forradalmat és a gyönyört."

Az Atlantisz Könyvkiadó jóvoltából vehetjük kezünke a világirodalom e jelentős alkotását. Prileszky Csilla fordításában olvashatjuk az eredeti arab szövegek első teljes magyar változatát. A versek műfordítását Tótfalusi István készítette.

Az Atlantisz Könyvkiadó jóvoltából vehetjük kezünke a világirodalom e jelentős alkotását. Prileszky Csilla fordításában olvashatjuk az eredeti arab szövegek első teljes magyar változatát. A versek műfordítását Tótfalusi István készítette.

Az Atlantisz Könyvkiadó jóvoltából vehetjük kezünke a világirodalom e jelentős alkotását. Prileszky Csilla fordításában olvashatjuk az eredeti arab szövegek első teljes magyar változatát. A versek műfordítását Tótfalusi István készítette.