Fapadoskonyv.hu strana 7 z 82

?Néhány napig prózai dolgok foglalták el Camillát és leányát. Meritorisznénak mindenekelott a pénztárral kellett beszámolni, a lemondására adandó választ és felmentését bevárni, a letett biztosítékát visszakérni. Mindez, ha gyorsan megy is, lassan megy. És így az, amit Helvila Amanda asszonynak mondott: ?holnap utazunk anyámmal együtt?, bizony csak frázis maradt. Elég nagy bosszúság volt ez Vigárdynénak, aki a Meritoriszék házmesterénél mindennap kérdezosködtetett a szobaleánya által, s megtudta, hogy még mindig itt vannak. ?Hazudott a kis kígyó!? Hát vannak szükségbeli hazugságok. Azután a bútorokkal is kellett valamit csinálni. Az is csak olyan szükségbeli hazugság volt, amivel Camilla Zeno urat megnyugtatta, hogy ezeket a bútorokat mind felvásárolta egy hitelezo, s neki csak haszonbérben engedte át. Igaz volt, hogy megvette egy hitelezo, de nem kölcsön, hanem tulajdonul adta át a bukott családnak. (Nem is nehéz kitalálni, hogy ki volt az a jámbor hitelezo.) A bírói pecséteket csak bölcs óvatosságból hagyták továbbra is a bútorokon, hogy mikor egyszer-egyszer jön egy sadduceus Meritorisznak egy viselt váltójával executióra, azt mondhassák neki: ? Köszönjük alássan, már biztosítva vannak. Azoknak nagy részét el kell adni. Fokérdés volt, hogy mi történjék a zongorával? Helvila tudakozódott a pancsovai hivatalbeli elodjénél, akit Temesvárra promoveáltak, az ottani állapotokról. Onnan várta a választ. Olyan óvatos volt ez a család, hogy minden levelét poste restante címeztette. Maguk mentek érte a postára: így nem lehetett semmi levelet útközben elfogdosni.?

?Másnap este már Münchenben voltunk. Az ismeroseim kedvéért megjegyzem, hogy nem a geográfiai ismeretekben való tökéletlenség ejtette velem útba az Izár melletti Athenaet Olaszország felé. Ámbár ez nálam megbocsátható volna: ha mellém állítom a nápolyi fovasút-állomás pénztárosát, aki visszatérett minden módon arra kapacitált, hogy ha Budapestre akarok utazni, váltsak jegyet München felé, ez a legegyenesebb útja annak. Hanem azért kellett odamennünk, hogy búcsút vegyünk egy idore leányomnak második otthonától: a komoly, nyugodalmas bajor fovárostól, melynek Magyarország, muvészeti felvirágzásáért, oly sokat köszönhet, a zseniális muvész, magyar hazánkfia, Liezenmayer tanártól, ki irányunkban oly igaz baráti szívességet tanúsított, és a derék magyar családtól, a jó Ungeréktol, kiknél leányom, mintha saját családi körében volna, olyan gondos ápolást és jóízu magyar étekfogást talált. Azután összecsomagolni mindent: tanulmányt, atelierfölszerelést, mannequint, s útnak indítani Budapest felé. Egész Münchenben létem alatt ködös, esos ido volt, ami alig engedett pár órát a képtárak, végignézéséhez, a többi részét a napnak »Buchholzék Itáliában« olvasásával töltöttem. Egészséges, jó humorú olvasmány, különösen appetitoriumnak az olaszországi úthoz. Közbe egy kis Bädekkertanulmány. Azután meg egy zsebbeli könyvecskében való búvárkodás, mely olasz kifejezéseket tartalmaz: mivelhogy annyit tudok olaszul, hogy a hírlapi újdonságokat megértsem, hanem az megeshetik azért rajtam, hogy forró vizet hozatok, mikor hideget akarok kapni az olasztól. Ezek ugyan elég prózai napi foglalatosságok, reggeli gyertyagyújtástól, amíg éjjel a gyertya csonkig leég.?

Ady írásaiból ébred a tegnapi Párizs, festők, írók, költők, színészek Párizsa, a város felett ott lebegnek élőn s holtan: Rodin, Carriére, Verlaine, Rimbaud, Gauguin és a többiek, akikről a költő vall. A könyvben 63 cikk, tanulmány kapott helyet.

?A forradalom kiütött. Magyarhon dicsosége napjait éli. Vidéki levelezoink tudni fogják, hogy ezentúl mely dolgokról kell írniuk. Béke, szabadság és egyetértés. A nép kivívta jogait egy csepp vér nélkül, jelen lap már sajtószabadság mellett jelenik meg. Legyünk  rajta, hogy a béke vidéken is fönntartassék. Isten és szabadság lelke velünk!?

?Körözvény! Ezer dollár jutalom annak, aki az állítólagos Texas Bill, középtermetu, fekete hajú, fehér fogú, Arizonában és néhány környezo államban közismert csavargót ÉLVE VAGY HALVA kézrekeríti. Nevezett egy feltunoen szép asszony társaságában Kindlow felé szökött. Nevada Állam Kormányzója nevében A conneictedi sheriff Thompson Emberek! Texas Bill orvul rám lott, és elszöktette a feleségemet. Ezért megölöm. Aki befogadja, aki élelmet ad a szökevényeknek, vagy bármi módon kezükre jár, azt megölöm, házát felgyújtom, állatait elpusztítom. Isten engem úgy segéljen. A Lord?

Arthur Conan Doyle utolsó Sherlock Holmes-kötetében a legendás magándetektív tizenkét izgalmas történetben csillogtatja meg valóban egyedülálló képességeit. A legrejtélyesebb bûnesetek sem maradnak kiderítetlenül: Mi történhetett a neves élettanprofesszorral, amitõl ennyire megváltozottMiért rejtegeti családja a leszerelt katonát?Miért kezdi átfesteni házát az öreg festékkereskedõ, miután felesége megszökött?Valóban vámpír-e a vámpír?Miért hord fátylat az albérlõ?

Ez a regény két részbõl áll: elsõ része a korábban önálló könyvként megjelent HANYISTÓK, a második rész pedig annak folytatása, a VÍZIEMBER ? kerek egésszé téve Hany Istók történetét. HANYISTÓK ? 1749 márciusában furcsa, víziállathoz hasonlóan viselkedõ fiút fogtak a halászok a Hanság mocsarában. Kapuvárra vitték, a kis vadonc azonban rövidesen visszaszökött a Hanyba. A lápi magányban a titokzatos ?bölcsek kövét? kutató orvos-alkimista, Balázs mester veszi pártfogásba a gyermeket, akinek úszóhártyák nõttek kezén, lábán, és harmadik szemhéja segítségével remekül lát a víz alatt. VÍZIEMBER ? Balázs mestert, ördöggel való cimboraság vádjával börtönbe csukják. A kapuvári tiszttartó jóságos leánya, Piroska, zsiványok kezébe kerül a lápon. Hany Istók ki akarja szabadítani õket ? az osli remete segítségével... A fordulatos események során számos ismerethez jutunk a hatalmas ingoványról, a környék lakosairól és a boszorkányüldözõ korról. Fény derül arra is, hogyan került Istók a mocsárba, hogyan alkalmazkodott az ottani élethez, hogyan vészelte át egyedül a hideg telet.  

Nagyon sok elméleti munka jelent meg már nálunk a reinkarnációról, az elõzõ életekbe való visszautazásról, gyakorlati vonatkozásukról azonban csak a betegségek megszüntetésével kapcsolatban került napvilágra néhány mû. Dávid Márta Barbara írása hiánypótló mû, mert a benne olvasható regressziós utazásokkal arra mutat rá, hogy zsákutcába jutott, megoldhatatlannak tûnõ kapcsolatainkat (párkapcsolat, szülõ-gyermek kapcsolat, stb.) miként tehetjük ismét harmonikussá azáltal, hogy az aktuális elõzõ életünkbe való visszautazással megismerjük a kialakult helyzet valódi okát.

A hivatalos magyar kultúrpolitika a második világháborút követően meggátolta (egy korlátozott példányszámú, csakis a szakembereknek szánt kritikai kiadás kivételével), hogy Jókainak ezt az 1872–74-ben írt regényét a magyar olvasók új kiadásban olvashassák. S nem véletlenül, hiszen e regényben Jókai minden társadalmi utópiája ellenére megjósolta a huszadik századnak azokat a borzalmait is, melyeket a cárizmust megbuktató, ateista-kommunista Oroszország idézett elő Magyarország megtámadásával, saját népének kiirtásával. De itt említhető akár Boszniának Szerbia által történt bekebelezése vagy a szerb-magyar háború is…Magyarország egykor és talán ma is legnépszerűbb, európai hírű írója jósként is bevált, s ráadásul utópiájával Orwellt is megelőzte, noha a mű sokkal inkább Jules Verne munkásságával rokon.

?Minden oldalról megindultak a francia csapatok a majorépületet  visszafoglalni. Támadásra hívó trombiták recsegése hangzott a magaslatok  fedett utain. A dobok riadót vertek. Maga a császárgárda jelent meg  a csatatéren.   ? Hadd jöjjenek! ? szólt a parancsnok. ? Tízszeres erovel is megküzdünk  itten. Visszaverjük oket, míg saját csapataink utánunk  érkeznek!  Tüzet, fiúk!   Most aztán Manassé csendesen ingatva a fejét tagadólag intett, s arra minden katona lábhoz eresztette a fegyvert.  ? Mi ez? ? szólt elbámulva a parancsnok.  Manassé fölemelte az öklét az ég felé, fölnyújtott hüvelykujjal, s azt  mondta:  ? Egy az Isten! S arra társai mind azt tették, és azt mondták: ? Egy az Isten! ? De hát mit jelent ez? ? Az Isten, aki megtiltotta az emberölést. ? De ti katonák vagytok, csatatéren álltok! ? Megálljuk helyünket, megyünk, ahová küldenek, meg tudunk halni,  de embert ölni nem. ? De hisz akkor az ellenség öl meg benneteket. ? Azt o teheti. A parancsnok fenyegetozött, sírt, könyörgött, mind hasztalan. Mindenre  azt felelték neki, hogy »Egy az Isten!« Parancsolni lehet, hogy  lojenek, de csak loporveszteség lesz, ok a levegobe fognak loni. »Egy az  Isten!« És senki sem tett egy lövést is a közeledo ellenségre??

A Szerelmes asszonyok Lawrence magyarul  megjelent regényének, a Szivárványnak a folytatása. 1916-ban íródott, de csak 1920-ban jelent meg. A két szorosan összefüggo, de önmagában is befejezett mu képviseli legmagasabb szinten az írónak azt az átmeneti korszakát, melynek során a tizenkilencedik századi epikus hagyományok követojébol a huszadik századi regény egyéni módszeru és mondanivalójú úttöroiévé lett. A Szerelmes asszonyok kamaramu a három nemzedék sorsát végigköveto Szivárványhoz képest, igazából négy foszereploje van csak, és a cselekmény ideje is jóval rövidebb. Az ábrázolás a szereplok belso világára összpontosul, Lawrence romantikus antikapitalista társadalomképe itt sem szukül jelzésekké, de a környezet közvetettebben hatol be a foszereplo-kvartett világába. A regény hosnoi a Brangwen lányok: a Szivárványban is szereplo Ursula és a húga, Gudrun. A regény jórészt kettejük kapcsolatkeresésének története. A két szerelem ? két pólus. Ursula a magáéban megtalálja a teljességet, minden régi kötöttségébol kiszakadva új és boldog életet kezd férjével, Birkinnel. Birkin: maga Lawrence vagy legalábbis nagyon közel áll hozzá. O képviseli leginkább az író világnézetét. Lázas próféta, önmagától éppannyit követel, mint szerelmesétol. Küzdelmesen kibontakozó szerelmük azonban végül sem elégíti ki teljesen, mellette igazi, életre szóló férfibarátsága is vágyik, hogy az emberi természet e másik lehetoségét kiaknázva mélyebben, teljesebben élje át a világot. Ez a ? végeredményben sikertelen ? barátságvágya Geraldra, Gudrun szerelmesére összpontosul. Gerald Crich gazdag bányatulajdonos, aki nagy becsvággyal veti bele magát az ipari civilizáció tökéletesítésébe, de rájön, hogy amit alkotott, megvalósulván fölöslegessé teszi alkotóját. A szerelemben keres menedéket, de nem sikerül Ursula és Birkin példáját követnie: a lawrence-i szerelem nem lehet kompenzáció ? a misztikus hit, kitartás és ero teremtheti meg csupán.

Kiváló minõségû hamis bankjegyek kezdenek megjelenni mindenhol. A Scotland Yard nagy erõkkel nyomoz a Nagy Ismeretlen után, aki a hamis pénz terjesztését mesteri ügyességgel szervezte meg. Egy hamis bankjegy Mr. Cheyne Wellshez , a Harley Street-i orvoshoz is elkerül. Az õ páciense a nagyon gazdag Peter Clifton , akirõl senki sem tudja bizonyosan, hogyan szerezte vagyonát. Péter hirtelen és gyorsan házasodott meg, de felesége, a gyönyörû Jane Leith se ismeri igazán férje múltját. Az ifjú pár mézesheteit egy vidéki birtokon tölti. Egy éjjel valaki létrát tesz Jane ablakához, és belép a szobájába. Az ékszerek nem tûnnek el valami mást akarhatott a behatoló. Másnap éjjel gyilkosság történik: a feleség korábbi udvarlóját találják holtan, aki elõtte a férjjel szólalkozott össze. Bár a nyomok arra utalnak, hogy Péter a gyilkos (és a Nagy Ismeretlen is), Jane mindent elkövet, hogy fedezze férjét. Közben Bourke fõfelügyelõ és Rouper felügyelõ egyaránt próbálják megoldani ezt a hátborzongató rejtélyt.

?Amely kapun reggel kihajtatott Kárpáthy Zoltán osi kastélyából, délben azon csörtetett be a tágas udvarra tekintetes Maszlaczky úr. Egy rossz félfedelu bricskában ült, mert fedett hintóban életveszélyes dolognak tartá utazni, nyakig és sarkig szürke porköpönyeg biztosította a kinti levego befolyása ellen, egyéb történheto veszedelmek ellen pedig elhozta magával fráter Bogozyt, ki Pesttol idáig aludt, s Tamást, a ,nagyothallót, ki ült a kocsis mellett, s az egész úton mindig beszélt a ,forspontos kocsisokkal, a szekérzörgés miatt és különösen Tamás speciális süketségénél fogva ugyan valószínu, hogy egyik sem hallotta, hogy a másik mirol értekezik, de az mindegy, szegény ember a maga bajáról szokott beszélni, s elég neki látni, hogy más hallgatja. Az udvaron elébb leszállította a fiskális úr fráter Bogozyt, hogy tudja meg, nincsenek-e itten kutyák, s ha vannak, csukassa el, kötöztesse meg, veresse vasra s több afféle. Bogozy azzal a megnyugtató válasszal tért vissza, hogy a volt ifjú nagyságos úr emberekkel szokta oriztetni a házát, nem oktalan barmokkal, az öreg nábob kedvenc agarai pedig rég megtértek már az o apáikhoz, csak egy vén ordas él még belolük, annak sincs már foga, s az is a tiszttartónál van biztos orizet alatt. Ezt hallva le mert szállni a fiskális úr, s betért a kastély tornácai elé, meghagyva segédének és huszárjának, hogy csak mellette maradjanak mindig, olyasmi foroghatott a fejében, hogy a Kárpáthy családnak valami osi tisztviselojétol még kitelik, hogy ot, az új birtokos meghatalmazottját valahol, valami rejtett kaszatömlöcbe letaszítja.?

Versenyfutással kezdodött az egész gyalázatosság. Több mint száz éve annak, hogy a Lonsdale-osök elindultak Nyugatra. Versenyt futottak a földért. Hegynek fel! Két Lonsdale család vándorolt akkor ide keletrol. Unokafivérek. Ok is futottak. Elozoleg sem fértek meg egymással úgy, ahogy jó rokonokhoz illik, és most úgy akarta a sors, hogy annyi ember közül ketten maradjanak a helyi ösvény utolsó fordulójában. Hogy azután mi történt, azt senki sem tudja, és nem is fogja megtudni soha. Az egyik Lonsdale elsonek ért fel a tetore, a másik bezúzott fejjel, ájultan feküdt nem messze a céltól. Kodobás tette harcképtelenné. Hugh Lonsdale, miután eszméletre tért, azt állította, hogy megelozte már az unokafivérét, mikor kodobás érte. Ezt Davy Lonsdale nem tagadta, csak azt tagada, hogy o dobta a követ. Hugh Lonsdale esküdözött, hogy egy perccel elobb, mikor megfordult, látta, amint Davy lehajolt. Akkoriban nem volt ido holmi aprólékos kivizsgálásra, tárgyalásra. A bizottság a fennsíknak ezt a részét kétfelé osztotta. Egyik területet Davy kapta, a másikat Hugh. Mindketto úgy érezte, hogy az egész földdarab neki jár. És a versenyfutás azóta nem ért véget...

Kaffka ?Margit elbeszélésekkel kezdte prózaírói pályafutását, s a műfajhoz haláláig hű maradt. Elbeszéléseiben a korszakváltás nyugtalanságainak teljes térképét megrajzolja, s az új életérzéshez, mely egyidejűleg forradalmas újat-akarás és gyógyíthatatlan nosztalgia régi, semmibe-tűnt harmóniák után, a műfajt is hozzáigazítja. Írásai megtelnek színnel, fénnyel, hangulati elemekkel s az emberi nyugtalanság soha ki nem fejezett motívumaival. Kivételes írói érzékenysége minden fontos külső és belső jelzést felfogott, s törekedett is az élet új törvényeinek és sorsszerű változásainak művészi fölfedezésére. Egyik méltó utóda, Kádár Erzsébet írja, hogy „az összefüggések fonalait követve a kor minden nagy kérdése felé a szerző és a nyugtalan lélek mohóságával kinyújtotta a kezét”. A változásokat mindenekelőtt az emberek életében és sorsában méri föl, beteljesült vagy beteljesületlen szerelmeken, felbomló vagy szövődő kapcsolatokon, elfojthatatlan lázadásokon vagy kényszerű megalkuvásokon, új vágyak hatalmán és emlékek vonzásán, válságok előtti és válságok utáni állapotokon, s mind azon, ami az életet gyötrelmes valódiságával és nyugtalanító szépségével teljessé teszi.

Míg a nagy márványteremben a tuzvéru fiatalság járta a cigányzene mellett az andalgót és a friss magyart (hibásan csárdást), azalatt a királyné a fohercegnékkel és udvarhölgyeivel félrevonult a ?fehér terem?-nek hívott palotaosztályba teázni. A táncteremben kizárólag a hölgyvendégeket fogadta. Néhány férfi vendég figyelmeztetve lett, hogy keresse föl a fehér termet, ofelsége teázás után ott fogadja el oket, azok között volt Tisza Kálmán, Tisza Lajos, gróf Nádasdy Ferenc, Bánffy, a táncrendezo és Jókai Mór. A királyno a jelenlevok mindegyikével hosszasabban beszélgetett ? kizárólag magyarul ?, Jókai Mórt azzal szólította meg, hogy ?nagyon régen nem láttam önt?, mire önkénytelen volt az író válasza: ?nekem pedig úgy tetszik, fölségedet látva, mintha az évek visszafelé folynának, fölséged arcán népeinek imája látszik, akik örök fi atalságot könyörögnek az égtol.? (A királyné valóban elragadó, bájos jelenség volt mai nap, délceg, de ideges termetével, azzal a leányos mosollyal arcán, azzal a hasonlat nélküli ragyogással szemeiben.)