Fapadoskonyv.hu strana 7 z 80

Bölöni Farkas Sándor a felvilágosult szabadgondolkodó 1830 és 1832 között Béldi Ferenc gróf útitársaként nagy utazást tett Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Az utazás alatt naplót vezetett, feljegyzéseket készített, élményeinek könyvformában való megjelentetése foglalkoztatta. A végül 1834-ben sajtó alá rendezett útinapló célja a polgárosodó társadalom gazdasági valamint kulturális eredményeinek példaállítása. # A nyelvezetében könnyed, olvasmányos munka a Függetlenségi Nyilatkozat fordítása mellett foglalkozik az amerikai iparral, iskolarendszerrel, gazdasági intézetekkel, börtönökkel, sajtóval és választásokkal. Igazi reformkori bestseller, amit a mai olvasó is érdeklodéssel lapozhat.

Bölöni Farkas Sándor a felvilágosult szabadgondolkodó 1830 és 1832 között Béldi Ferenc gróf útitársaként nagy utazást tett Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Az utazás alatt naplót vezetett, feljegyzéseket készített, élményeinek könyvformában való megjelentetése foglalkoztatta. A végül 1834-ben sajtó alá rendezett útinapló célja a polgárosodó társadalom gazdasági valamint kulturális eredményeinek példaállítása. # A nyelvezetében könnyed, olvasmányos munka a Függetlenségi Nyilatkozat fordítása mellett foglalkozik az amerikai iparral, iskolarendszerrel, gazdasági intézetekkel, börtönökkel, sajtóval és választásokkal. Igazi reformkori bestseller, amit a mai olvasó is érdeklodéssel lapozhat.

„Ő volt az egyetlen nagy író, aki igazán, testtel, lélekkel modern volt. (…) Hatalmas, eredeti egyéniség volt, aki a ma legnagyobb problémáin töprengett (…) Csupa tűz, csupa láz, csupa élet volt. A korhadt, régi irodalom mellett mindig a finom pszichológiát, az eredetiséget képviselte. Igen, Petőfi óta ily érdekes magyar írói egyéniség nem élt még!” (Kosztolányi Dezső)

Kalandos,érdekes történetével bizonyítja be Bródy, hogy nemcsak a felnőtteknek, hanem a gyermekeknek is tud irni. Érdekfeszítő mese keretében beszéli el a két ártatlanul kicsapott diák élményeit, akik Egerből Szatmárba vándorolván annyi viszontagságon mennek keresztül, hogy valóságos két magyar Robinzon lesz belőlük.

Romantika ?és realitás, művészmorál és polgári sikervágy ellentmondásai feszülnek egymásnak a magyar századvég klasszikus karrier-regényében. Szereplői a stendhal-i, balzac-i hősök reményeivel és illúzióival lépnek színre – de energiájukkal már a kezdet kezdetén sem rendelkeznek: elképzeléseik álmatagabbak, kiábrándulásuk útja is kevésbé drámai. A regény kezdetén hárman ábrándoznak a jövőről, hírt, elismerést, nagy műveket, tudományos eredményeket, országos reformokat ígérnek maguknak. Hármójuk közül ketten érnek célba: Bem Gyula híres festő lesz, Robin Sándor nagyhatalmú politikus. Bem Gyulának későn jön a siker: halálos betegen érkezik a boldogság kapujába, nagy álmait, a ragyogónál ragyogóbb fehérrel borított vásznakat már nem tudja megfesteni. Robin Sándornak viszont túlságosan hamar hull az ölébe a hatalom: nem küzdött érte, jószerével nem is tudja, milyen sötét erők játszotak a kezére. Ártatlanságáért keservesen lakol; szerelmét, büszkeségét, életkedvét veszti el, hogy tisztességét úgy-ahogy megmenthesse. Védő és rontó géniuszként két nő áll a férfiak oldalán. A szelíd, jólelkű Piroska, lemondó szerelmével mindkettőjüket boldoggá teszi; a mindent tudó, mindent merő Hanna, húsevő szenvedélyével a magasba ragadja és a kétségbeesésbe löki Sándort. A regény végül mégis „jól” végződik. Sándor visszatalál Piroskához, hiteitől, álmaitól megfosztottan de tovább csiszolja az életét, fél-szívvel és fél-tisztességgel, ahogy lehet. Sorsának szomorú kontrasztja a kis Hirsyé. Az egykori barátok közül, a harmadik semmire sem vitte, s így, filiszteri naivitássá nyomorodva, benne megmaradhatott az ifjúság tovatűnt lelkesedése.

?Rembrandt látása munka közben hideg volt. Másképpen nem is lehet. A meglátásban kell lennie annak a benso forróságnak, amely nélkül nincs muvészi alkotás. És ennek a meleg mámor-emléknek úgy kell elkönyvelve lenni a lélekben, hogy arról minden pillanatban azsúr legyen. De nézni, amit csinálunk, nem lehet másképp, csak józan, hideg, szinte kegyetlenül vizsgálódó szemmel. Még egy jóravaló dal sem születhetik másképpen és az ihlet percnyi orülete színészeknek termett. Meséljék maguknak, akiknek muvészetét a múló és részeg perc öleli magába.? (részlet a könyvbol)

?O volt az egyetlen nagy író, aki igazán, testtel, lélekkel modern volt. (?) Hatalmas, eredeti egyéniség volt, aki a ma legnagyobb problémáin töprengett (?) Csupa tuz, csupa láz, csupa élet volt. A korhadt, régi irodalom mellett mindig a finom pszichológiát, az eredetiséget képviselte. Igen, Petofi óta ily érdekes magyar írói egyéniség nem élt még!? (Kosztolányi Dezso)?Egyenest nekivágott a nagy háznak, rátette kezét a csukott ajtó kilincsére s állva maradt. S ahogy fölvetette szemeit a palotára, még jobban megfélemedett, keze lecsúszott a kilincsrol, s lehajtott fovel, lassan ballagott föl s alá. Egyszer-egyszer még megállt, s úgy vizsgálta az egy­tol egyig kivilágított, szinte ünnepélyes ablakokat. S ez a fény, ez az ünnepélyesség, az ablak­nál idonként megjeleno árnyak ? egy pillanatra azt hitte, ot nézik ? még jobban megfélem­lítet­ték, még jobban elnyomták egész valóját.?

"Nem, mostanság nem távozom, inkább nagyon is élvezem az életet, mintha már kiszenvedtem és megint megszülettem volna. Hanem merőben újak lettek a szempontjaim, azelõtt: imádtam a házi tűzhelyt, a meleg és kedves családi fészket, most meg ezt a hotelbeli ideiglenességet szeretem. És úgy tetszik nekem, mintha ez volna az igazabb és mindenek fölött bölcsebb, amelyben az ember nem úgy rendezkedik be, hogy mindörökre, hanem úgy, hogy máról holnapra. Ez, ez a reális: a legszükségesebb bútorok, amelyeken nincs semmi egyéni, most nekem szolgálnak, én elmegyek, jön egy másik. Egy ideiglenes, idegen úr. Fizetünk, pakolunk, alászolgája. Nők, ne szidjatok, de ne is sirassatok engem. Eléggé jól élek én ebben a siralomházban." (részlet a kötet címadó novellájából)

A női szépség igaz, a férfi szépség mindenféle tréninggel előállított. Ugyanígy áll a dolog a mozdulatokkal is. A férfi szép mozdulata mindenképpen és egyformán – az erő. A nőé, az egyszerűen és egyedül a szép.

Hordubal, a kárpátaljai parasztember nyolc évig dolgozott egy amerikai bányában, aztán hazatért falujába. Felesége és kislánya elidegenedtek tőle, és egy napon az asszony meg a szeretője meggyilkolják. A rendőri nyomozás mindent kiderít és elítélik a bűnösöket. Čapeknek ez a regénye nem bűnügyi regény a szó szoros értelmében. Nem a gyilkosság momentuma és a nyomozás leírása a lényeges benne, inkább a falu légkörét, tragikus emberi sorsokat, az emberek lelkivilágát akarta ábrázolni az író ennek a történetnek a keretében.

Hordubal, ?a kárpátaljai parasztember nyolc évig dolgozott egy amerikai bányában, aztán hazatért falujába. Felesége és kislánya elidegenedtek tőle, és egy napon az asszony meg a szeretője meggyilkolják. A rendőri nyomozás mindent kiderít és elítélik a bűnösöket. Capeknek ez a regénye nem bűnügyi regény a szó szoros értelmében. Nem a gyilkosság momentuma és a nyomozás leírása a lényeges benne, inkább a falu légkörét, tragikus emberi sorsokat, az emberek lelkivilágát akarta ábrázolni az író ennek a történetnek a keretében.A Meteor a képzelet és a valóság regénye. A realitáshoz az a vékonyka, laza kapocs fűzi, amit a lezuhanó repülőgép egyetlen utasa zsebében találnak, s amire az orvosok csak a halott testi felépítettségéből következtethetnek. A képzeletből, a meséből feltörő valószerűségnek diadalát maga az író igazolja, amikor a lezuhant pilóta halála után érkező sürgöny tudatja, hogy a regényhős, akinek életregényét a vad Antillákra, cukornádplantázsok rabszolgatelepeire álmodta, valóban kubai volt. Sorsa, egyénisége útjai elől menekült az ismeretlen utas.Az Egy mindennapi élet hivatalnokának sima évei, szabályosan kiépülő pályafutása azt bizonyítja, hogy nincs hétköznapi élet, és nincsenek nyugalmas napok. A napok látszólagos egyhangúságát a pillanatok szenzációinak gazdag sorozata zavarja, s az élet megszokott zajlása mögött a tudat alatti ösztönökből érő, ismeretlen lelket megdöbbentésekkel, lidércfényekkel rejtelmes világ veszi körül. Egy rendes és rendszeresnek ismert ember halála előtt megírja élettörténetét, annak az életnek valóságát, amelyet külsőleg egy szép hivatalnoki karrier, boldog házasság és hű honpolgárság jellemeznek. A nyugodt hivatal, a példás házasság látszata mögött a korán ébredt gyermeki ösztönöknek azok az ősi nyomai kerülnek felszínre, amelyek idővel a valóságos és a tudat alatti élet közötti szakadékot okozzák.Karel Čapek regénytrilógiája az új európai regényirodalom nagy értéke. Világsikere bizonyítja, hogy a kis népek irodalma rést ütött a nyugati nagy irodalmak falán.

?Don Juan elõrenyújtotta kezét, mely valami ruhacsomóba ütközött. A csomag olyan nehéz volt, hogy mindkét kezével meg kellett fognia, hogy el ne ejtse. Mire magához tért, a kapu becsukódott elõtte. Ott állott tanácstalanul az utca közepén, kezében maga sem tudta, hogy mivel. De abban a pillanatban a csomag elkezdett sírni, úgy, mint egy csecsemõ. Don Juan nem tudta, hogy mihez kezdjen, olyan zavarban volt. Mit csináljon, kitõl kérjen tanácsot? Visszamenjen és zörgessen a kapun? Ha ezt megteszi, bajba keveri a gyermek anyját, ha otthagyja, akkor a gyermeknek lesz valami baja. Mit csináljon? Nincs a városban egy olyan barátja vagy ismerõse sem, aki segíthetne rajta. Ha hazaviszi, ott sem tudnak vele mit csinálni. A végén mégis csak elhatározta, hogy hazaviszi és otthagyja a gazdasszonyánál, azután visszatér, mert biztosan szüksége lesz rá a gyermek anyjának. Nem sokáig töprengett tehát, hanem hazasietett. Don Antonio akkor már nem volt otthon. Bement a lakásba és hívta a gazdasszonyt. Megnézték a csecsemõt, akinél szebbet keveset láttak. A ruháról, melybe be volt burkolva, arra következtettek, hogy a szülei gazdagok lehetnek.?

Aki ?hírlapi cikkeit olvassa, valóban csodálkozhat polihisztori hajlamain. Mi mindent tudott az az ember, aki etruszkokról és magyarokról, Napóleon-kultuszról, koleráról, vándormadarakról, fajok kongresszusáról, bányarémről, vámpírokról, szivarokról, árjákról, földrengésről, muzsikáról mert írni. Lexikonok voltak a kedvenc olvasmányai. Testvére, Cholnoky László kételkedik tudása értékében: „sokat tudott, de mindent csak félig”. De amit leírt, azt mégis milyen érdekesen és milyen hevesen tudta! Nem is tudásának értéke a lényeges, hanem sokoldalú érdeklődésének ténye. Mi minden izgatta a fantáziáját! Milyen örömmel ragadott meg mindent, amiből paradoxot és groteszket lehet építeni!… „A halott matériát itt valóban a líra eleven vérhullámai járják át.” Nemcsak a szerkesztésnek, a stílusnak is érzékeny és tudatos művésze volt. Árnyalt, változatos, kipoentírozott mondatokat írt, melyek játékos könnyedséggel alkalmazkodnak a tárgyhoz, tudott ünnepélyes lenni, pompásan értett egy pajzán, a történet mögül ki-kiszóló mesehanghoz, még a szójátékokat is szerette… Értett a régiekhez, megelőzött moderneket, irodalmunk szorgalmas „felfedezői” miért nem vették még észre?

Czillich Anna neve és életműve talán kevéssé ismert széles körben. Ennek az lehet az oka, hogy fiatalon, huszonnégy évesen hunyt el tüdőbajban, csupán néhány festmény, pár tucat rajz maradt utána. Művészeti tanulmányait a nagybányai művésztelepen kezdte Réti István keze alatt, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatta Glatz Oszkárnál és Pilch Dezsőnél.Naplóját festőkollégája Kiss Vilma jelentette meg 1925-ben, amely nagy feltűnést keltett. A bejegyzések életének utolsó időszakát, az I. világháború éveit ölelik fel, amelyek megrázó őszinteséggel mutatják be az alkotással és a halálos betegséggel folytatott küzdelmét. A tépelődések, az éles megfigyelések és a fiatalság ellenére is mély, érett gondolatok között átszűrődnek az őszirózsás forradalom, a Tanácsköztársaság, a proletárdiktatúra és a fehérterror utcahangjai.

Csáth Géza, eredeti nevén Brenner József (1887-1919) magyar író, orvos, zenekritikus. Kosztolányi Dezso unokatestvére.Bródy Sándor biztatására kezdett komolyabban foglalkozni az írással. 1906-tól a Budapesti Naplóban jelentek meg írásai, de más lapokban is publikált. A Nyugatnak 1908-as alapításától munkatársa volt. Ugyanebben az évben jelent meg elso novelláskötete, A varázsló kertje. 1909-ben orvosi diplomát szerzett, majd Budapesten az Elme- és Idegkórtani Klinikán kezdett dolgozni. Idegorvosi munkásságának kiemelkedo alkotása az Egy elmebeteg no naplója, mely ? saját naplóját leszámítva ? egész munkásságának legnagyobb szabású darabja. Ebben egy paranoiás no kórképét írta meg, melyben a hagyományos pszichiátria és a pszichoanalízis szempontjai keverednek. Csáth tudatosan rászokott a morfiumra, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása. Szenvedélyét azonban csak rövid ideig sikerült kordában tartania. A morfium hatása alatt szerzett élményei irodalmi muvein erosen érzodnek, melyekben az ideggyógyászat akkori eredményeit is felhasználta, orvosi megfigyeléseinek irodalmi keretet adott. 1911-ben jelent meg a Délutáni álom címu elbeszéléskötete, amelyben többek között ezen tapasztalatokat dolgozta fel.A leszokást elosegítendo falusi orvos lett Földesen, majd Regocén, de a gondok csak fokozódtak. Környezetével megromlott a kapcsolata, fokozódott paranoiája. 1919-ben már a bajai elmeosztályon ápolták. Miután megszökött, lelotte feleségét, és öngyilkosságot próbált meg elkövetni. A sikertelen kísérlet után a szabadkai Mária Valéria Közkórházban ápolták. Nem sokkal késobb pantopon-túladagolásban meghalt.Munkássága nagy hatást gyakorolt a késobbi írógenerációkra, így több követoje is akadt.(Forrás: Wikipédia)

Csáth Géza, eredeti nevén Brenner József (1887-1919) magyar író, orvos, zenekritikus. Kosztolányi Dezso unokatestvére.Bródy Sándor biztatására kezdett komolyabban foglalkozni az írással. 1906-tól a Budapesti Naplóban jelentek meg írásai, de más lapokban is publikált. A Nyugatnak 1908-as alapításától munkatársa volt. Ugyanebben az évben jelent meg elso novelláskötete, A varázsló kertje. 1909-ben orvosi diplomát szerzett, majd Budapesten az Elme- és Idegkórtani Klinikán kezdett dolgozni. Idegorvosi munkásságának kiemelkedo alkotása az Egy elmebeteg no naplója, mely ? saját naplóját leszámítva ? egész munkásságának legnagyobb szabású darabja. Ebben egy paranoiás no kórképét írta meg, melyben a hagyományos pszichiátria és a pszichoanalízis szempontjai keverednek. Csáth tudatosan rászokott a morfiumra, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása. Szenvedélyét azonban csak rövid ideig sikerült kordában tartania. A morfium hatása alatt szerzett élményei irodalmi muvein erosen érzodnek, melyekben az ideggyógyászat akkori eredményeit is felhasználta, orvosi megfigyeléseinek irodalmi keretet adott. 1911-ben jelent meg a Délutáni álom címu elbeszéléskötete, amelyben többek között ezen tapasztalatokat dolgozta fel.A leszokást elosegítendo falusi orvos lett Földesen, majd Regocén, de a gondok csak fokozódtak. Környezetével megromlott a kapcsolata, fokozódott paranoiája. 1919-ben már a bajai elmeosztályon ápolták. Miután megszökött, lelotte feleségét, és öngyilkosságot próbált meg elkövetni. A sikertelen kísérlet után a szabadkai Mária Valéria Közkórházban ápolták. Nem sokkal késobb pantopon-túladagolásban meghalt.Munkássága nagy hatást gyakorolt a késobbi írógenerációkra, így több követoje is akadt.(Forrás: Wikipédia)