Fapadoskonyv.hu strana 7 z 82

Lady's Stairs düledezõ faházacska a Temze partján. Senki nem is sejti, hogy a kokaincsempészek törzshelye. Li Yoseph, a házacska tulajdonosa furcsa öregember, hegedûjével és szellem-gyermekeivel. Ide érkezik Ann Perryman, hogy bátyja, Ronnie halálának körülményeit kiderítse. Mark McGill és Mr. Tiser addig áltatják a lányt, hogy Ronnie-t Bradley detektívfelügyelõ, a Repülõ Gárda parancsnoka ölte meg, míg Ann beáll testvére helyett a csempészek közé, bár meggyõzõdése, hogy szacharint szállít. Li Yoseph, aki tanúja volt a gyilkosságnak, mindent el akar mondani Bradleynak, de McGill lelövi. Li Yoseph viszont visszajár? kísértete õrületbe kergeti a gyilkosokat, miközben Ann egyre jobban belebonyolódik a csempészésbe és a szerelembe, beleszeret a detektívfelügyelõbe. Edgar Wallace e fordulatos regénnyel tartja izgalomban a könyv végéig az olvasót, míg az igazság kiderül. A Lady?s Stairs düledezõ faházacska a Temze partján. Senki nem is sejti, hogy a kokaincsempészek törzshelye. Li Yoseph, a házacska tulajdonosa furcsa öregember, hegedûjével és szellem-gyermekeivel. Ide érkezik Ann Perryman, hogy bátyja, Ronnie halálának körülményeit kiderítse. Mark McGill és Mr. Tiser addig áltatják a lányt, hogy Ronnie-t Bradley detektívfelügyelõ, a Repülõ Gárda parancsnoka ölte meg, míg Ann beáll testvére helyett a csempészek közé, bár meggyõzõdése, hogy szacharint szállít. Li Yoseph, aki tanúja volt a gyilkosságnak, mindent el akar mondani Bradleynak, de McGill lelövi. Li Yoseph viszont visszajár? kísértete õrületbe kergeti a gyilkosokat, miközben Ann egyre jobban belebonyolódik a csempészésbe és a szerelembe? beleszeret a detektívfelügyelõbe. Edgar Wallace újabb fordulatos regénnyel tartja izgalomban a könyv végéig az olvasót, míg az igazság kiderül.  

?? Gazdám az állatkertbe adta Wendriner urat, de közben tönkrementem. Ugyanis a saját fenntartásomra szánt összeget egy véletlen szerencsétlenség elvitte. Véletlenül mindig egy másik szám jött ki a ruletten, mint amire én tettem. Napokig. Vártam, hogy a rulett megunja. De nem. Elvesztettem mindenemet a hazárdjátékon. Hát hallott már ilyet? Mit tegyek! Saját emeleti szobámat kiadtam Neddának, Wendriner urat pedig elhoztam az állatkertbol. A bestia ott úgyis hisztérikus lett, mert a frászt kapja, ha a pávák rikoltoznak. És azt a régebbi ötletemet, hogy az oroszlán nyugalma érdekében a pávákat szájkosárral lássák el, az állatkert ridegen elutasította. Ez jó ok volt arra, hogy kivegyem Wendriner urat, és az ellátására folyósított összegbol magamat is fenntartsam. Természetesen a mosóno azóta nem jár ide, mert a ragadozó fél tole. Csapkod a ruhákkal, meg kiabál. Mindezek ellenére nem mertem moccanni. Végül is Vanek úr véleménye nem száz százalékig megnyugtató.?

?A puskákról lecsavarták a szuronyokat, hogy ne villogjanak az éjszakában, a pipákat zsebredugták, s azzal elindult a csapat, vezetve a lévitától a zsombékos söppedéken keresztül, takarva a nádasoktól, bujkálva a fuzbozótok között, néhol egy árok mentében lekussadtan lappangva tovább, többször övig gázolva a posványban. A lévita a barátcsuhában messze járt elol, tájékozva az utat, s jelt adva remekül utánzott vadlúdkiáltással, mikor megtalálta az elvesztett ösvényt. A Göncöl-csillagkép nagyot fordult már az égen: éjfélre járt az ido, mikor egy száraz dombhoz jutott a lévita, melyen hegyes gúla volt rakva nádkévékbol. Ott megállt, és elkezdett vonítani, mint a nostény farkas. Ez volt a jel, hogy célnál vannak. A nádastul egy hosszú sor törpefuzfa vonult végig egy nagy épületig, melynek teteje kétakkora, mint a fala, s mely félig belefekszik a Sióba. Ez ,az uzdi malom. Egy ablaka vérveres fénnyel világít a távolba, körüle mély csend van. Csak a mögötte kiemelkedo sugár jegenyefák zúgnak a koronként feltámadó szélben. Ez is jó szövetséges. Elrejti a közeledo léptek zaját. Az ellenfélnek még csak eloorsei sem voltak kiállítva, annyira bizton érezte itt magát (vagy annyira hiányzott nála minden katonai fegyelem). A sok napi keserves úttól agyonfáradva, mély álomnak adta magát minden ember. A támadó csapat akadálytalanul, nyílt kapun keresztül juthatott az udvarra.?

Lőwy Árpád (Szarvas, 1851 – Arad, 1914) – Réthy László életműve: PAJZÁN? OBSZCÉN? PORNOGRÁF? DISZNÓ? EROTIKUS? Ki-ki döntse el maga! Egy különös személyiség, a magyar irodalom ellentmondásos figurája szólal meg alapokon, aki egyszerre volt kiváló tudós, a Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának nemzetközileg elismert igazgatója, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, több tucat kiváló szaktudományos monográfia és cikk szerzője, vándorpoéta, aki hatalmas sikerrel járta be a békebeli monarchia városait ezernél több felolvasó estjével, magánéletében körülrajongott nagyapa, aki mindennapjait iszonyú lelki kínok között tengődte végig. Írásainak eddigi legteljesebb válogatása - néhány kivétellel - összes fellelhető versét tartalmazza, a neki ajánlott költeményeket, valamint irodalmunk legmerészebb és legszellemesebb erotikus anekdótagyűjteményét, a ,,Karbunkulus"-t. A collégiumi deákok gátlástalan szókimondásával, a joviális, pipázgató öregurak éleslátásával, moralizáló filozófusok bölcs humorával, vagabund énekesek életvidám-keserű szatírájával mondta el véleményét a csalfa színésznőkről, kacérutcalányokról, bugyuta politikusokról, ügürü-füttyösökről, köpönyegforgató életművészekről, dörzsölt parasztmenyecskékről, impotens tudóstársakról, bambaférjekről, nagyképű sznobokról, farkincáló legényekről, alfarhang-bajnokokról, telhetetlen királykisasszonyokról, diplomata kurafikról és írástudatlan, de méretes tehetségű közhuszárokról, kíváncsiskodó asszonykákról, kijátszott kucséberekről, agyafúrt krajzlerosokról. Nem kímélt oláht, svábot, cigányt,rácot, tótot, zsidót, szerbet, örményt, muszkát - de főképpen nem sajátimádott, szeretett és rajongott fajtáját. Kíméletlen őszinteséggel mondja el véleményét mindenről és mindenkiről – és mégis, a békeévek boldog aranykorát idézi az életmű, amikor még tudtak nevetni egymáson és egymásért. Dr. Urbán László

??több évtizeden át életem belso és külso eseményei kétféle létleletet mutatnak: egy folyamatos igyekezetet az egyéni és társadalmi tisztesség felé, s olykor, igaz, hogy ritka idoközökben s rövid idore, ennek az erofeszítésnek az ellankadását, sot olykor rohamszeru, görcsös elhalását. A tisztesség felülkerekedését és folyamatosságát mindenkor az irodalom, mesterségem szenvedélyes szeretete biztosította. De a két ellentét küzdelme tett valójában forradalmárrá.? Déry Tibor

A kötetben található izgalmas történetek fõszereplõje az agyafúrt nyomozó, J. G. Reeder . A páncéltermet, amelyben hatalmas kincset õriznek, teljesen betörésbiztosnak hiszik. Az aranyrudak mégis eltûnnek, s egy gyilkosság szálai a páncélterem õreihez vezetnek. Az árnyemberrõl senki sem tudja, hogy kicsoda, még soha senki sem találkozott vele. Csak sejtik a bankvilág emberei, hogy egy zseniális elme, és õ irányítja a széfek rendszeres megcsapolását. Art Lomer társulata hírhedt az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig. Most éppen Angliában igyekeznek a jelentõs vagyont örökölt Bertie Claude Staffentól pénzt kicsalni?

Stendhal ?legnagyobb, reménytelen szerelme szolgált apropóul az író e kötetéhez, melyben az értekező próza nyelvén szól a Léonore-nak, máshol Métilde-nek nevezett hölgy iránt táplált érzései kapcsán a szenvedélyről, amely későbbi regényeinek, A vörös és feketének vagy A pármai kolostornak is központi témája lett.A szerelemről c. könyvében fejti ki Stendhal híressé vált „kristályosodás”-elméletét, mely egy salzburgi sóbányában szerzett tapasztalatából született. Túristaútján (sic!) a francia író megfigyelte, hogy a bányászok az elhagyott tárnák mélyére gallyakat dobálnak, amelyekre sókristályok tapadnak, s pár hónap múltán „az eredeti ágat már fel sem lehet ismerni”, „a gallyat tündöklő kristályok borítják be”. A szerelem esetében e kristályosodáshoz hasonló folyamat játszódik le, amikor is a szerelmes saját elképzeléseit, vágyait, (sic!) a szeretett személyre vetítve már meg sem látja annak eredeti, valóságos személyiségét. S ez nem is csoda, mert ahogy azt a szerző írja, „a szerelem a leghatalmasabb szenvedély. Minden más szenvedélynél a vágyak kénytelenek a hideg valósághoz idomulni; itt éppen ellenkezőleg, a valóság idomul készségesen a vágyakhoz…”

?Gyalog tették meg az utat a Kárpátoktól a Dunáig a fráter és a novícius, segítve tolni a szekeret hegynek fölfelé, visszatartani völgy felé, sohasem ülve rajta. Az összekoldult alamizsnával be kellett számolni pontosan a gvárdiánnak. Maguk száraz kenyérrel éltek, s lakomáztak a vadkörtefa alatt a hullott gyümölcsbol.  ,A pálosok kolostora ott állt a nagy kiterjedésu budai hegyvidék rengetegében: egy körülzárt völgyben, melybol a külvilágra nem nyílt semmi kilátás. A tömör épület még most is megvan, de nem szentelt hely többé, majorlak lett belole, a hajdani oltár helyén tuzhely van, a refektóriumból lett pálinkafozo.  ,II. Ulászló idejében még az a kolostor egy foapátság székhelye volt, melynek fennhatósága alá tartoztak a felso-magyarországi és lengyelországi alsóbb klastromok és kisebb apátságok. Hírhedett volt a zárda a tagjainak rendkívül szigorú életmódjáról, egyházi fegyelmérol. A pálosok asztalára soha hús és halféle étel nem került, még a gabonanemuekbol is azt válogatták, amelybe a zsizsik bele nem esik. Maguk sajtot készítettek, de azt soha nem ízlelték, mert abban is lehet élo állat. Idegen embernek a kolostor küszöbét nem volt szabad átlépni. Egyszer Hunyadi Mátyás király titokban lopózott be hozzájuk, úgy észlelte ki rendkívüli, rideg szertartásaikat.  ,Fráter Antonius éppen egy pénteki napon érkezett meg a kolostorba, megrakott kordéjával, szamarával s az új neofitával.  ,A gvárdián átvette az elemozsinát, rámondta, hogy ?Deo gratias.? Éppen vecsernyére harangoztak a kis toronyban.?

?Születtem Budapesten, a kilencvenes évek vége felé, így, ha jól számítom, még közelebb járok a hetvenhez, mint a nyolcvanhoz. Családi okmányaim, születési bizonyítványom a keresztlevelem is Budapest ostroma idején lebombázott házunk romjai alatt elvesztek, az azóta eltelt három évtized alatt másolatokat szerezni, úgy látszik, nem volt idom? ? így kezdi elbeszélését a Kedves Bópeer?!hose, egy idos magyar író. Amit elbeszél ? önmagának beszéli el ?, az a világirodalomban voltaképp meglepoen ritka tárgy: az öregedés folyamata. Nem csak szorongva és a haláltól rettegve, hanem egyszersmind valamilyen különös, szinte kaján önelemzo kíváncsisággal figyeli a regény hose írásának legfobb témáját: azt, hogyan alakulnak ki rigolyái, hogyan meszesednek csontjai és meszesedik maga az agyvelo is, hogyan lobban fel benne ? mégis! ? a vágy az új gyönyör, új szerelem iránt, hogyan ismerkedik meg menyével, egy szép, fiatal lánnyal, aki akaratlanul felszítja betemetettnek hitt szenvedélyeit, talán utoljára, a végso néma csönd elott."

The words thrilled Val. They had come into his mind sometime during the fresh gold April afternoon and he kept repeating them to himself over and over: ?Love in the night, love in the night.? He tried them in three languages?Russian, French and English?and decided that they were best in English. In each language they meant a different sort of love and a different sort of night?the English night seemed the warmest and softest with a thinnest and most crystalline sprinkling of stars. , A szavak izgalmasan csengtek Val fülében. Az aranyfényû, friss leheletû áprilisok idején jutottak néha eszébe, s akkor sokszor ismételgette magában: ?Szerelem az éjszakában, szerelem az éjszakában.? ,Három nyelven is kipróbálta ? oroszul, franciául és angolul ?, és úgy találta, hogy angolul a legjobb. Mindhárom nyelven különbözõ szerelmet és különbözõ éjszakát jelentettek ezek a szavak ? az angol éjszaka tûnt a legmelegebbnek és legszelídebbnek, amikor különös kristályos fénnyel ragyognak a csillagok.

Az "Utazás a Balaton körül" és a "Balatoni utazás vége" sikere indította el a szerzõt arra, hogy a Balaton-könyvekbõl már megismert élvezetes, adomázó stílusában bemutassa tágabb hazája, a XIX. századi Bakony-vidék ismert-ismeretlen történeteit, szereplõit, életét is. Betekintést nyerhetünk a híres bakonyi betyár, Sobri Jóska és legényei történetébe. Ráeszmélhetünk az indulatokkal-tettlegességgel kísért 1840-es vármegyei tisztújítást látva, hogy nem csak manapság használnak fel minden eszközt a politikai ellenfelek a választási gyõzelem érdekében. Megbizonyosodhatunk, hogy a kolera idején jobb a somlai bor, mint a herbatea. Elénk tárul a bakonyi kanász, fafaragó, taplószedõ élete, a cifraszûr története, Kossuth gyermekeinek bújtatása, a vármegyei nemes urak gondolkodása, és sok-sok derék magyarság. A Bakony vad rengetege minden idõben vonzotta a bujdosókat, szegénylegényeket, s mint ilyen, az idegen hatalommal szembenállónak menedéket nyújtó vidék volt a magyar köztudatban. Láthatjuk, e vidéken az egyszerû emberek, s a nemesek is még inkább nyakas magyarok, mint máshol. A történetekben, gesztusokban végig érezhetõ a nemzeti büszkeség, a ?labancokkal? szembeni megvetés, a jobbra érdemes magyar nemzet szabadság utáni vágya. Eötvös betartja a könyvben alábbi ígéretét: ?Fogadásom tartja, hogy gondolataimat megörökítem, melyeket bennem a Bakony támasztott. Nem természetét írom le, hanem népét, azt a jó, igaz magyar népet, amint tartja faját, nyelvét, hazáját és alkotmányát, s amint él és munkál vidáman és szabadon, s hódít jó kedvével, s lelkének magyar nemességével.?

"Voltaire nem regényíró a szó megszokott értelmében, hanem a XVIII. század filozófusa - vagyis természetbúvár, történész, politikus, közgazdász, író és álmodozó egy személyben. Mégis azok a művek, amelyekben regények ürügyén mondja el gondolatait, a világirodalom legkitűnőbb irodalmi alkotásai közé tartoznak, s a nagy szellem merészen zseniális gondolatait tükrözik, Szávai Nándor szép és hű fordításában."

What an enigma Kate is! Whilst possessing all the finer womanly attributes, she is yet able to plot and schedule, to the very last detail, for the gang in Amberscombe Gardens (better known as "Crime Street") the most daring and wildly ambitious robberies imaginable, one of which goes as far as "stealing an entire and valuably-laden railway goods train," which just disappears into thin air. Yet, Kate is not so very dreadful! She just has something in her system, which eventually is found to be eradicable, as you will discover when you reach the end of this exciting book.

Geoffrey Halley angol olajmágnás Afrika egyik „fehér foltján”, Lungaországban folytatja piszkos, olaj- és vérszagú üzelmeit. Leányát, Liliant egy milliárdoshoz akarja férjhez adni, Lilian azonban megszökik. Az olajmágnás magándetektívet fogad, hogy ellenőrizhesse lánya útját, a kissé ügyefogyott Bronson azonban a lány barátnőjének szegődik nyomába.Ettől kezdve két szálon fut a cselekmény: Lilian véres, izgalmas kalandok során szenvedő alanya lesz apja – és az angol gyarmatosítók – üzelmeinek, másrészt a magándetektív rendszeres írásos beszámolóin nevethet az olvasó.Izgalom, komikum, howardi humor és sajátos filozófia jellemzi Rejtőnek ezt a regényét is.

?Felvinc és Enyed között egy kis bérci patak vágja keresztül az utat, melyen most tartós kohíd van építve. A híd mellett kétfelol a patak oldalában emelkedik két roppant fuzfa, és ezen két fuzfának históriai emléke van. Hét emberivadék látta azokat felnoni, s ivadékról-ivadékra szállt a történet, s máig is úgy emlékeznek arra, mintha csak a mi életünkben történt volna? ?Éppen száz és ötven esztendeje annak, hogy a kuruc-labanc világ legszebb divatjában vala, ma a kuruc, holnap a labanc osztott törvényeket Enyednek, mikor az egyik kiment az egyik városvégén, a másik bejött a másikon. A jó enyediek váltig jobb szerették volna, ha e derék emberek, ahelyett, hogy oket látogatják, inkább egymást keresnék fel, de ezek bölcs urak voltak, és hallottak valamit azon stratégiai fogásokról, miszerint az ellenséget azáltal is meg lehet verni, ha a környéket élelmiszereibol kipusztítják. Ok ezt vevék gyakorlatba. Mert míg a fejedelem rendes hadai, a fényes, hatalmas nemesi bandériumok, a szép daliás, farkasbor-kacagányos huszárok, a válogatott hajdúk, a veres és kék darabontok rendes csatákat harcoltak künn Magyarországon a birodalmi derékhadakkal, mik fényes, páncélos, tarajos lovasokból, hímzett bivalyboröket viselo dragonyosokból s célbalövo muskétásokból állottak, addig szanaszét az országban ogyelgo kalandornép csavargott alá s fel, szemre-fore egymáshoz annyira hasonlatos, hogy máig is fennmaradt róla az adoma, miszerint a jámbor felvidéki tót nem tudott köztük különbséget tenni: melyik a kuruc, melyik a labanc?? (A nagyenyedi két fuzfa ,? részlet) A kötet elbeszélései: A nagyenyedi két fuzfa - Mégsem lesz belole tekintetes asszony - Hol leszünk két év múlva? - Sonkolyi Gergely - A két szász Székely asszony - A remete hagyománya - A Nepean-sziget - A láthatatlan csillag - A kalmár és családja - Kelet királynéja - Szolimán álma - Tsong-nu

A ?16. században játszódó vadromantikus történet megírásához Jókai több írásbeli dokumentumot, szájhagyományt is felhasznált. Ezek egy raguzai szerzetes és két szerelmének történetéről szólnak. A cselekmény a dalmát tengerparton, Raguzában és környékén játszódik. Boboli János – Raguza első polgárának fia – megszökteti esküvőjéről egy gazdag fejedelem lányát. Ezért a lányt kolostorba zárják, ő pedig szerzetes lesz. A környező hegyekben élő warángok fejedelmének fiával és cinkosaival fölégetteti a lány vőlegényének várát, megöleti a férfiakat. A nőket, gyermekeket és a rabszolgákat a várból kivezető tekervényes alagúton keresztül kimenekíti. Ezekből új nemzetséget hoz létre, az uskókokat, s várost alapít Raguza szomszédságában Új-Jeruzsálem néven. Közben cselvetéssel kiszabadítja a kolostorból szerelmesét, s meghódítja a fejedelemasszony szívét is. Az új városba befogad minden elbukott kereskedőt, üldözött embert. Ellenpápát választanak, aki engedélyezi a papok házasságát, s a többnejűséget. Ő maga is együtt él szerelmével és a kolostor egykori fejedelemasszonyával. Később a raguzaiak – Boboli apjának vezetésével – elfogják, népét legyilkolják, Új-Jeruzsálemet rombadöntik, őt pedig feleségeivel együtt kivégzik.A romantikus cselekmény bővelkedik vad csaták, intrikák, csodálatos események leírásában. A történetet gyakran megszakító „Disputában” az események hitelességében kételkedő kritikusnak válaszol az író.