Fapadoskonyv.hu

Az ifjúság körében máig az egyik legnépszerűbb hős a gazdagokat megsarcoló, szegényeknek védelmet biztosító Robin Hood. Mándy Iván igazi írói bravúrral jeleníti meg a sherwoodi erdő lakóit. Klasszikus kalandregény valódi hősökkel, szerelemmel, humorral fűszerezve.

?Madarász hanyatlása már elorelátható volt. A párt legerosebb küzdojének bukása elkerülhetetlen volt, nem elvek, nem politikai balfogások, hanem kisszeru kezelési bunök miatt. A hozzá csatlakozó pártok méltán tartottak tole, hogy amennyire protezsálták Madarászt, annyira veszteni fognak népszeruségükbol, a ,közönség, bár igazságtalanul a politikai pártfeleket komplikált buntársaknak fogja tartani, a rágalomnak a legkedvezobb terrénuma nyílik ellenük, a skandalum napról napra öregszik és nyilvánosodik. A vizsgálatok megkezdése óta a Nyáry-Kovács-Kazinczy párt roppant majoritása növekedett az országgyulésen, pisszegés, gúnykacaj és indignáció minden hangjai fogadják azokat, akik egy hónap elott csak tapsokat arattak, míg kiknek szavait azelott nem is hallgatták, azoknak beszédét, most éljenzés fogadja, kíséri. A Kossuth párt legerosebb szónokai, mint Szacsvay, föltámadtak az egykori kegyenc (Madarász) ellen, s a másik párt konferenciáit kezdték látogatni. Besze vehemens népszónoklatával elförmedten zúdult ellene, maga Irányi, a miniszternek személyes barátja, visszavonta kezét az elesotol ezen szavakra fakadva: »Azért nem szunök meg áldozni azon oltár elott, amelynek papjai közt egy tisztázatlannak találtatott.«  ,S végre Kossuth maga megtiltotta, hogy valaki oelotte Madarász nevét kimondja.?

A könyvben olvasható tizennyolc elbeszélés a negyedik és egyben az utolsó olyan kötet, melyet F. Scott Fitzgerald még életében állított össze. A komoly, mélyenszántó gondolatok mögött Fitzgerald elbeszéléseiben szinte mindig, ott húzódik a huncut tréfa, a nevetés, a humor és az önirónia.

?Néhány évvel ezelott, vízkereszt napján reggel, négy Szatmár megyei fiatalember összeszólalkozott bizonyos nemes versenyzésre. A verseny feladata ebbol állott: farsang elso napján elkezdeni Szinérváralján a táncot, abban kivilágos-kivirradtig helytállani, ? akkor felülni a csöngos szánra, áthajtani Szamostelekre, ott is táncban virradni meg, s reggel ismét menni tovább Aranyosmeggyesre, ott is folytatni a dáridót, azzal megint egy faluval odább, fel Ugocsának, Beregnek, Zemplénnek, onnan lekerülni Szabolcsnak, Biharnak, végigvigadni mind a hat vármegyét egy csepp kipihenés nélkül. A verseny szabályai voltak ezek: egy ismeros házat el nem kerülni, ahova a négy közül valamelyik betérni óhajt, egy táncot sem hagyni kezdeni másnak, s nem végezni elobb, mint más. Minden tósztot elfogadni, s soha egy csepp bort nem hagyni a pohárban. Egész farsangon át nem aludni ágyban, hanem csak a szánban fekve, amíg egyik falutól a másikig utaznak, ? és végre elofordulható kalandoknál, mint például párbajok, szerelmi cselszövények dolgában, fidéliter egymás segítségére lenni, hasonló eseményeknek is igen gyorsan kellvén végrehajtatniuk, miután egy faluban egy napnál tovább idozni nem szabad. A négy ifjú közül, kik ez elmés versenyt megkezdték, egy kidolt már Tiszaújlakon: tüdogyulladást kapott, és két nap alatt belehalt. Ez nem volt életrevaló ember.?

Fitzgerald életének utolsó öt évében sokat dolgozott, írt megállás nélkül, mert kellett a pénz felesége kezeltetésére, lánya taníttatására. De õ akkor sem tudott rosszul írni, ha sietett. Egy-egy gyöngyszem minden írása. Érdekességként itt kiemelném A hullámzó óceánon c. elbeszélését, mivel ez az egyetlen, melyet álnéven írt alá. Szintén érdekes színfolt egy kutyatörténet (Bozont délelõttje). Az amúgy kedves kis sztori (sok kritikus kimondottan gyengének tartja, én semmiképpen sem) egy kutya szemével láttatja ironikusan a ?buta emberek? világát, gazdagokét és szegényekét, fehérekét és feketékét, a fontoskodást, az élet jelentõsnek tartott problémát, melyek, mint kiderül róluk, nem is annyira fontosak. Az olvasó, ha kezébe veszi Fitzgerald novelláit, rögtön rájön, mit is akar mondani velük. Még ha vannak is hibái, gyengéi az egyes történeteknek, de mindegyik jó, sõt nagyszerû, és a legtöbb a mûfaját tekintve is remekmû. Élvezetes olvasmány már csak azért is, mert az író tükröt tart elénk, emberek elé, s ebben a tükörben azt látjuk, hogy vannak emberi hibáink, gyengeségeink, de az ember mégis csak jó, vagy igyekszik az lenni, mert hát? végül is ember. A szó nemesebb értelmében. Ortutay Péter

"Voltaire nem regényíró a szó megszokott értelmében, hanem a XVIII. század filozófusa - vagyis természetbúvár, történész, politikus, közgazdász, író és álmodozó egy személyben. Mégis azok a művek, amelyekben regények ürügyén mondja el gondolatait, a világirodalom legkitűnőbb irodalmi alkotásai közé tartoznak, s a nagy szellem merészen zseniális gondolatait tükrözik, Szávai Nándor szép és hű fordításában."

A nõk egyenrangúvá válásának örvendetes jelenségnek kellene lenni, mégsem az. A függetlenség, a diplomák és az anyagi elõrehaladás nem tette elégedetté a nõket, és személyiségük változása olyan problémákat idézett elõ, amilyenekre senki sem számított. A téma napjaink társadalmi best sellere, errõl beszélnek, vitatkoznak társaságban, munkahelyen, villamoson. Az Újnõkorszak kortárs interjúkon keresztül mutatja be a jelenséget, keres és talál megoldásokat nõk és férfiak számára. Horváth Júlia Borbála vállalkozó kedvû ember, színes egyéniség, akár azt is mondhatnánk, partizán ? vagy inkább gerillaharcos alkat, aki nem riad vissza, ha le kell térnie a kitaposott, biztonságos útról. Zenész-tudós-író, szaxofonos és egy kicsit tudós is, végzett kulturális antropológus, aki 2001 óta végez kutatásokat a társadalmi nemek témájában. Kiindulópontja a nemek mentalitásának keveredése (intermentalitás), amelyek eredményeirõl, nehézségeirõl maguk az érintettek mesélnek.

Kovács Lajos parasztlegény, aki a falusi életet megunva a fovárosba indul szerencsét próbálni. Munkalehetoséget és egy kicsit érdekesebb életet vár. A harmincas évek Budapestjére érkezik, tolvajjá lett állástalan diplomások, fillérekért dolgozó, becsapott munkások közé. Kudarcot vallott próbálkozások után eljut egy budai villa építkezésére, de tudja, ha elkészül a ház, hányattatásai újra kezdődnek. Otthon, emberi közelség után vágyódó kitaszítottságában cselédlány húgának életformája, egy ?állandó hely? jelenti számára az irigyelt megoldást, az urak világa azt a magasabbrendu életet, amelyre csak a legnagyobb tisztelettel mer felnézni. A villatulajdonosnő mellé szegődik, vállalja a munkások megvetését, hogy a háznál maradhasson?.

Kovács Ilona tanulmánykötetében a 'dilettáns' szó eredeti jelentésében olyan szerzõk átfogó elemzését adja, akik nem tanultságuk révén kapcsolódtak az irodalmi életbe, mûkedvelõként adták közre írásaikat. Az idõk során hozzájuk kapcsolható pejoratív társítások elsõsorban választott témájuk indokolta, miszerint mûveikben a kendõzetlen nemiséget, az erotikát, szexualitást tematizálták. A modernitást megelõzõ klasszikus irodalomtörténetek leginkább csak életrajzi vonatkozásaik miatt különcként tárgyalt, gyakran apróbetûs szerzõi a posztmodern kor szerteágazó, szövegközpontú olvasatában válhattak tudományos beszédtémává. Kovács Ilona könyve a szerzõk életmûvének értõ olvasata mellett, hû képet ad a tárgyalt kor kulturális-társadalmi berendezkedésérõl.

Tündérkertbe invitálja olvasóit Tatay Sándor utolsó, immár posztumusz könyvében. A vidék, amelyet bejárunk vele, az író igazi otthona volt: a badacsonyi szoloskertek, a távolban kéklo Balaton, a napfényben fürdo hegyoldal, az ország egyik legszebb vidéke, amit megismerni és megszeretni Tatay is tanított bennünket. S ennek a gyönyöru tájnak a ragyogását csak fokozza az a szeretet, amellyel az író elénk varázsolja. O, aki minden fát, virágot, minden szolot ismert itt, tudta az évszázados ültetvények történetét, most kézen fogja az olvasót és megismerteti a hegy lakóival. A tosgyökeresekkel és az újonnan idetelepültekkel, akiket egy csapásra meghódított ez a világ, akiknek keze nyomán újra virágzásnak indulhatott itt az élet. Emberi sorsok elevenednek meg a könyv lapjain, színes figurák a múltból, de a jelenbol is, hiszen Tatay nemcsak emlékeit idézi fel, nemcsak a hegy múltját. Élete utolsó percéig a jelenben is élt, a jelen gondjai foglalkoztatták, muvésziek és politikaiak egyaránt. Történetei ezért nem csupán hangulatos anekdoták, hanem a muvész töprengései is az írói lét, az írói munka kérdéseirol.

Gyilkosság áldozata lesz New Yorkban egy Robin Cook "Cinke" becenevû fiatalember. A gyilkosság körülményei a Liba Anyó Dalai (híres amerikai gyermekvers-gyûjtemény) egyik versével egyezõek, s pár napon belül újabb drámai gyilkosság történik, egy másik vers mintájára. A tettes "Futó" névvel minden esetben az újságokat is értesíti tettérõl. Philo Vance mint nem hivatásos nyomozó segíti a rendõrség s barátja, Markham fõügyész munkáját s próbál az ördögi "rendezõ" nyomára bukkanni.

Az angol kritika szinte egyöntetuen Lawrence-t ismeri el a XX. század legnagyobb angol regényírójának. Magyarországi népszerusége eddig novelláin és a Szülok és szeretok c. regényén alapul, hazájában azonban mind határozottabb az a kritikai álláspont, amely Lawrence legértékesebb muveinek a Szivárvány-t és folytatását, a Szerelmes asszonyok-at tartja. Az 1915-ben keletkezett Szivárvány a Brangwen család három nemzedékének sorsát fogja át. A szorgalmas, kissé nehézfeju fiatal gazdálkodó, Tom Brangwen, beleszeret a nálánál idosebb, világlátott, lengyel származású Lydiába. Szerelmük, házasságuk végletek között csapong, két szélsoséges típusát képviselik az emberi természetnek, kapcsolatuk sosem lehet kiegyensúlyozott. Lydia lánya, Anna, az osi ösztönök világába menekül: az anyaságban keresi élete értelmét, a termékenységben talál vigaszt. A harmadik rész hose Anna legidosebb lánya, Ursula. Más fából faragták, mint nagyanyját, anyját, így más úton indul el. Szabadságának, egyénisége megvalósításának programja szomorú kudarccal végzodik, a regény végso víziója azonban mégis perspektívát csillant fel: a sötét, komor bányavidék felett szivárvány jelenik meg. Ursula letörhetetlen vágyai teremtik ezt a harmónia-jelképet a menthetetlennek látszó világban.

Tõke Péter Miklós könyve H. G. WELLS: AZ ISTENEK ELEDELE (THE FOOD OF THE GODS) címû fantasztikus regényének ?rejtett üzenetét? tárja az olvasó elé. Három fõiskolás fiú Afrikába utazik a megszállott tudóssal, hogy felkutassák az óriásnövést elõidézõ anyagot, amely ott természetes állapotban fordul elõ,és fává növeszti a közönséges gyomokat? Az izgalmakban bõvelkedõ történet olvasása közben megismerkedünk a Ruwenzori-hegység élõvilágával, és tanúi lehetünk, ahogy az ?istenek papija? ismét rászabadul a világra, gigantikus lényeket alkotva. Fény derül arra is, hogy létezik-e a legendás hegyi ember, a kakundakari.

A Szemtol szembe, amelyet Déry 1933 ? 1934-ben Dubrovnikban írt, a német munkásmozgalom küzdelmeinek sodrában egyén és közösség olykor feszíto ereju, máskor tragikus ellentmondásait példázza: századunk egyik alapveto etikai problémájának, a forradalmár útkeresésének és szolgálatvállalásának regénye. A méltán világhíru, több nyelvre lefordított Niki (1955) címszereploje egy kutya ? ám az író a foxi történetének ürügyén egy magyar család sorsát és egy történelmi helyzet erovonalait is nyomon követi: a regény az úgynevezett személyi kultusz korának szuggesztív, drámai és költoi megelevenítése.

?Legelso dolgom lett most a meleg öltönyöket elszállítani az én embereim számára a katakombához. A hajó párkánya egyenlo magasságban állt a kiköto partjával, úgyhogy gyaloghidat rögtönözhettem a ketto között egyenes kijárásul. Ezen keresztül kivontattam a szánkót, melyet igen természetesen Bábinak kellett a katakombáig elvontatni, melyet most annyival közelebb találtunk, minthogy a kiszabadult hajó mintegy kétezer méternyire haladva, az öböl túlsó feléig hatolt, s ezáltal egyúttal ki lettek kerülve a közbeeso tavak is, amik idejövet utunkban álltak, s a szánnal haladástakadályozták volna. Lámekhet és Nahámát még mindig a Káin sírboltjában találtam. Éppen jókor jöttem, hogy az öreget megakadályozzam egy gyászos szándékában, ami ugyan magában igen dicséretes és istenes foglalkozás: áhítatosság fejében meg akarta gyújtani a serlegekben levo gabonát égo hálaáldozatul az Úrnak. Az nekem szép meglepetés lett volna. Nagy nehezen tudtam lebeszélni róla, felvilágosítva, hogy innen a füst ki nem mehet, márpedig az áldozat kedvezo fogadtatását az föltételezi, ha a füst egyenesen felszáll az égre. Annál nagyobb örömét találta a velem hozott medvebor bundában. Azt, amint egyszer fölvette, többet soha le nem tette a nyakából??

Déry Tibor 1964-tol 1977-ben bekövetkezett haláláig írt cikkeinek legteljesebb ? eddig kiadatlan írással is kiegészített ? gyujteményét találja az olvasó ebben a kötetben. Az író ezekben a cikkekben életének apróbb eseményeirol szólt ? de nem annyira magukról az eseményekrol, mint arról, amit róluk gondolt: a Balaton-vidéki tájról vagy a technikai civilizáció veszedelmeirol, az öregedésrol, az évszakok változásairól stb. Az egymástól oly távol eso témákat az író szemlélete fogja egységbe: a korában benne élo, annak jelenségeire érzékenyen válaszoló ember felelosségérzete,önvizsgálata, iróniája és öniróniája. S mindenekelott mesterségének tisztelete. ?Mit orizzen meg az író fiatalságából késo napjaira is? ? kérdi Déry Tibor. ? Egyet orizzen meg épségben, akkor még bátran elengedheti tollát: a tiszteletet az üres, fehér papírlap iránt, melyet az íróasztalához ülve maga elé terít. Engem egy-egy önkéntelen mélyebb légvétel figyelmeztet még ma is arra, amikor golyóstollamat a kezembe veszem, hogy izgatott vagyok: íráshoz készülodöm.? Ezt az izgalmat, a gondolkodás és az alkotás izgalmát közvetítik Déry Tibornak az életmusorozat utolsó kötetébe összegyujtött írásai.