Fapadoskonyv.hu

Az ifjúság körében máig az egyik legnépszerűbb hős a gazdagokat megsarcoló, szegényeknek védelmet biztosító Robin Hood. Mándy Iván igazi írói bravúrral jeleníti meg a sherwoodi erdő lakóit. Klasszikus kalandregény valódi hősökkel, szerelemmel, humorral fűszerezve.

?Madarász hanyatlása már elorelátható volt. A párt legerosebb küzdojének bukása elkerülhetetlen volt, nem elvek, nem politikai balfogások, hanem kisszeru kezelési bunök miatt. A hozzá csatlakozó pártok méltán tartottak tole, hogy amennyire protezsálták Madarászt, annyira veszteni fognak népszeruségükbol, a ,közönség, bár igazságtalanul a politikai pártfeleket komplikált buntársaknak fogja tartani, a rágalomnak a legkedvezobb terrénuma nyílik ellenük, a skandalum napról napra öregszik és nyilvánosodik. A vizsgálatok megkezdése óta a Nyáry-Kovács-Kazinczy párt roppant majoritása növekedett az országgyulésen, pisszegés, gúnykacaj és indignáció minden hangjai fogadják azokat, akik egy hónap elott csak tapsokat arattak, míg kiknek szavait azelott nem is hallgatták, azoknak beszédét, most éljenzés fogadja, kíséri. A Kossuth párt legerosebb szónokai, mint Szacsvay, föltámadtak az egykori kegyenc (Madarász) ellen, s a másik párt konferenciáit kezdték látogatni. Besze vehemens népszónoklatával elförmedten zúdult ellene, maga Irányi, a miniszternek személyes barátja, visszavonta kezét az elesotol ezen szavakra fakadva: »Azért nem szunök meg áldozni azon oltár elott, amelynek papjai közt egy tisztázatlannak találtatott.«  ,S végre Kossuth maga megtiltotta, hogy valaki oelotte Madarász nevét kimondja.?

A könyvben olvasható tizennyolc elbeszélés a negyedik és egyben az utolsó olyan kötet, melyet F. Scott Fitzgerald még életében állított össze. A komoly, mélyenszántó gondolatok mögött Fitzgerald elbeszéléseiben szinte mindig, ott húzódik a huncut tréfa, a nevetés, a humor és az önirónia.

?Néhány évvel ezelott, vízkereszt napján reggel, négy Szatmár megyei fiatalember összeszólalkozott bizonyos nemes versenyzésre. A verseny feladata ebbol állott: farsang elso napján elkezdeni Szinérváralján a táncot, abban kivilágos-kivirradtig helytállani, ? akkor felülni a csöngos szánra, áthajtani Szamostelekre, ott is táncban virradni meg, s reggel ismét menni tovább Aranyosmeggyesre, ott is folytatni a dáridót, azzal megint egy faluval odább, fel Ugocsának, Beregnek, Zemplénnek, onnan lekerülni Szabolcsnak, Biharnak, végigvigadni mind a hat vármegyét egy csepp kipihenés nélkül. A verseny szabályai voltak ezek: egy ismeros házat el nem kerülni, ahova a négy közül valamelyik betérni óhajt, egy táncot sem hagyni kezdeni másnak, s nem végezni elobb, mint más. Minden tósztot elfogadni, s soha egy csepp bort nem hagyni a pohárban. Egész farsangon át nem aludni ágyban, hanem csak a szánban fekve, amíg egyik falutól a másikig utaznak, ? és végre elofordulható kalandoknál, mint például párbajok, szerelmi cselszövények dolgában, fidéliter egymás segítségére lenni, hasonló eseményeknek is igen gyorsan kellvén végrehajtatniuk, miután egy faluban egy napnál tovább idozni nem szabad. A négy ifjú közül, kik ez elmés versenyt megkezdték, egy kidolt már Tiszaújlakon: tüdogyulladást kapott, és két nap alatt belehalt. Ez nem volt életrevaló ember.?

Fitzgerald életének utolsó öt évében sokat dolgozott, írt megállás nélkül, mert kellett a pénz felesége kezeltetésére, lánya taníttatására. De õ akkor sem tudott rosszul írni, ha sietett. Egy-egy gyöngyszem minden írása. Érdekességként itt kiemelném A hullámzó óceánon c. elbeszélését, mivel ez az egyetlen, melyet álnéven írt alá. Szintén érdekes színfolt egy kutyatörténet (Bozont délelõttje). Az amúgy kedves kis sztori (sok kritikus kimondottan gyengének tartja, én semmiképpen sem) egy kutya szemével láttatja ironikusan a ?buta emberek? világát, gazdagokét és szegényekét, fehérekét és feketékét, a fontoskodást, az élet jelentõsnek tartott problémát, melyek, mint kiderül róluk, nem is annyira fontosak. Az olvasó, ha kezébe veszi Fitzgerald novelláit, rögtön rájön, mit is akar mondani velük. Még ha vannak is hibái, gyengéi az egyes történeteknek, de mindegyik jó, sõt nagyszerû, és a legtöbb a mûfaját tekintve is remekmû. Élvezetes olvasmány már csak azért is, mert az író tükröt tart elénk, emberek elé, s ebben a tükörben azt látjuk, hogy vannak emberi hibáink, gyengeségeink, de az ember mégis csak jó, vagy igyekszik az lenni, mert hát? végül is ember. A szó nemesebb értelmében. Ortutay Péter

Lőwy Árpád (Szarvas, 1851 – Arad, 1914) – Réthy László életműve: PAJZÁN? OBSZCÉN? PORNOGRÁF? DISZNÓ? EROTIKUS? Ki-ki döntse el maga! Egy különös személyiség, a magyar irodalom ellentmondásos figurája szólal meg alapokon, aki egyszerre volt kiváló tudós, a Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának nemzetközileg elismert igazgatója, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, több tucat kiváló szaktudományos monográfia és cikk szerzője, vándorpoéta, aki hatalmas sikerrel járta be a békebeli monarchia városait ezernél több felolvasó estjével, magánéletében körülrajongott nagyapa, aki mindennapjait iszonyú lelki kínok között tengődte végig. Írásainak eddigi legteljesebb válogatása - néhány kivétellel - összes fellelhető versét tartalmazza, a neki ajánlott költeményeket, valamint irodalmunk legmerészebb és legszellemesebb erotikus anekdótagyűjteményét, a ,,Karbunkulus"-t. A collégiumi deákok gátlástalan szókimondásával, a joviális, pipázgató öregurak éleslátásával, moralizáló filozófusok bölcs humorával, vagabund énekesek életvidám-keserű szatírájával mondta el véleményét a csalfa színésznőkről, kacérutcalányokról, bugyuta politikusokról, ügürü-füttyösökről, köpönyegforgató életművészekről, dörzsölt parasztmenyecskékről, impotens tudóstársakról, bambaférjekről, nagyképű sznobokról, farkincáló legényekről, alfarhang-bajnokokról, telhetetlen királykisasszonyokról, diplomata kurafikról és írástudatlan, de méretes tehetségű közhuszárokról, kíváncsiskodó asszonykákról, kijátszott kucséberekről, agyafúrt krajzlerosokról. Nem kímélt oláht, svábot, cigányt,rácot, tótot, zsidót, szerbet, örményt, muszkát - de főképpen nem sajátimádott, szeretett és rajongott fajtáját. Kíméletlen őszinteséggel mondja el véleményét mindenről és mindenkiről – és mégis, a békeévek boldog aranykorát idézi az életmű, amikor még tudtak nevetni egymáson és egymásért. Dr. Urbán László

Dunbar felügyelő letette pipáját, melyet megtöltött, de melyre nem gyújtott rá, azután vastag posztókabátja zsebéből duzzadó jegyzőkönyvet vett elő, s ebből valami kis tárgyat szedett ki, mely selyempapirosba volt göngyölve. A tárgyat kihámozta belőle és letette az asztalra. Mondja meg doktor, mi ez? Igen lekötelezne vele. Stuart közelről megvizsgálta az előtte fekvő tárgyat. Egy darab különösen formált arany volt, művészien s a legszokatlanabb módon vésve. Alig egy hüvelyk hosszú, félhold alakú darab volt, melyet hat kerekded részből alkottak össze, egyiket a másik mellé, úgyhogy a hatodik darab felfelé kunkorodott. Az első s legnagyobb kerekded darab vége reszelős volt, s valószínűleg az egész ott függött össze valamely ékszerrel, s úgy törték le róla ha ez a tárgy egyáltalán valamely ékszernek egy részét képezte. Stuart összeráncolt homlokkal, csodálkozva pillantott fel.

Déry Tibor életmusorozatának köteteként kapja kézbe az olvasó a világhíru regényt. G. A. úrnak X városában tett utazásáról szól, s már a címbol is sejtheto, hogy ezúttal nem közönséges regényrol van szó. A G. A. úr X-ben utópisztikus írás: egy soha nem volt, soha nem létezo világ kísértetiesen eleven leírását tartalmazza. A regény kerete szerint G. A. úr, az író ifjúkori barátja, egy hosszú utazás végén jut el X városába, mely messze túl a reális polgári világ határain terül el, ahová már nem visz vasút, nem vezet út ? majd az ottani életrol, tapasztalatairól, elmélkedéseirol készült feljegyzéseit hagyományozza az íróra, mint rejtélyes életének magyarázatát és számadását. E fantasztikus városnak, ahová G. A. végeláthatatlan ócskavastelepeken emberfeletti fáradsággal átvergodve jut el, nincs rendje, nincsenek törvényei, a magára hagyott élet burjánzó anarchiája szerint él, amelyet lehetetlen már áttekinteni, s amelyben lehetetlen kiigazodni? Déry Tibor költoi részletekben és filozófiai gondolatokban gazdag regénye szabadság és rend dialektikáját kutatja fordulatos, szellemes történetének tükrében.

London lakói rettegnek, mert fekete mamba kígyó pusztítja a békés polgárokat. A tetemeken két parányi seb, mint két tûszúrás, egészen közel egymáshoz. Gyilkos méreg a halál oka. A Scotland Yard bûntényre gyanakszik, de se magyarázatot, se bizonyítékot nem találnak. A Három Igaz Ember az Igazság gátlás nélküli lovagjai, törvénytelen õrei  nem gyanakszik: cselekszik. Ám még nekik is nehéz legyõzni a zseniális Oberzohn professzort. London lakói rettegnek, mert fekete mamba kígyó pusztítja a békés polgárokat. A tetemeken két parányi seb, mint két tûszúrás, egészen közel egymáshoz. Gyilkos méreg a halál oka. A Scotland Yard bûntényre gyanakszik, de se magyarázatot, se bizonyítékot nem találnak. A Három Igaz Ember - az Igazság gátlás nélküli lovagjai, törvénytelen õrei - nem gyanakszik: cselekszik. Ám még nekik is nehéz legyõzni a zseniális Oberzohn professzort.  

?Molly eléje lépett, egész közel. Tágult szemmel nézett egyenesen a férfi szemébe. Sokáig álltak így. Robin lassan elfordította a fejét. A szája szélén fájdalmas rándulás vibrált át. ? Robin ? suttogta a leány ?, beszéljen oszintén... nem tudom... nem akarom hinni... Hogy szerette volna átkarolni a leányt, magához szorítani, hiszen szerette! Szerette már ott fenn a menedékházban, amikor mint foglyot orizte... És nem tette... nem tehette... ? Robin ? mondta most már enyhébben, könnyes szemmel, és két kezét a férfi vállára tette. ? Mit akar?... ? kérdezte rekedten, türelmetlenül ? nem mindegy, hogy mi az igaz? A Tigris fia vagyok! Tigrisvérem van. Kerülnöm kell, ha szeretek valakit! Minden osöm rabló volt, és minden utódom rabló lenne... Tigris-vér folyik az ereimben! Menjen tolem, Molly... Elátkozott, ha hozzám ér... Nézték egymást. És mindketten egy arcot láttak: a fél szemöldöke lepörkölve, macskabajusz, borostás áll... A Tigris vigyorgott rájuk. Az os!?

?Meredek havasok állják körül Abrudbánya városát. Hegy hátán hegy, mint megoszült óriások, emelkednek szerte hóval fedett ormok, miknek szakadékain feketésen zöldell a hóban lakó fenyo. A sziklákon járatlan ösvények vezetnek keresztül-kasul, néhol a hegyek éles gerincein futva végig, honnét a ködös mélység fenekét nem látni, másutt meredeken alig tartó lépcsok viszik tovább a veszélyes utat mélybe és magasba, a tajtékot vero hegyi patak mély örvénye fölött egy-egy keresztüldöntött fa revesedo törzse az átvezeto híd. S lenn, lenn a visszhangzó mélységben egy egyenes út visz két magas sziklafal között, keskenyen, rögösen a bányavárosig. Ez úton látjuk haladni Hetveni urat az o csapatja élén. A csapat rendetlen, útjában lármáz és veszekszik, ruházata ahány, annyiféleképpen, hanem a tiszt urak, kik világért sem elegyítik magukat a közkatonaság közé, annál ragyogóbbak, öltözetük piros prémes zöld dolmány, ezüsttel és vörössel, ahol csak lehet, kihányva. Maga Hetveni úr aranygallért visel. Csupán egy kis csapat tart szigorú rendet. Vezérük fiatal, komoly, lelkesült arcú ifjú, maguk a fiúk mind oly érettek, oly okosak. Tán mindnyájan egy tanoda egykori tanítványai. Sorakozva mennek, hangot csak lépéseik taktusa ad. Utánuk ismét ágyúk és ágyúszekerek, mik körül sem tüzér, sem fedezet. Hetveni úr meghallotta, hogy a magyar kormány a békülni kész románok lefegyverzésével foglalkozik Abrudbányán, s rögtön sietett oda hívatlanul, kéretlenül, az alku pontjaiba beavatkozandó.?

A gyereknek a torkában dobogott a szíve. Ó, Istenem, hiszen ha jól felel, akkor felveszik! De ha nem No, akkor megint csak felülhet a szekérre nagyapával és mehetnek haza. De nem, az nem lehet!Terra, terrae kezdte akadozva. Egy pillanatra elhallgatott, aztán tovább folytatta. És egyszerre csak vége volt a deklinálásnak.Félénken nagyapára nézett. Az öregúr szeme ragyogott a büszkeségtől.Jól van, domine Barabás mosolygott a tanár úr. Felveszlek a harmadik osztályba.Miklós azt se tudta, hogyan került ki az utcára. Szólni se tudott örömében. Annál többet beszélt nagyapa.Tudtam, hogy nem hozol rám szégyent! No, ne félj, majd elmondom ám otthon mindenkinek, milyen szépen feleltél!Miklós megállt. Megszorította nagyapa kezét, úgy nézett rá, könyörögve.Anyának mondja el, nagyapa! Neki mondja el először. Aztán a tanító úrnak és a kis Cinegének.Nagyapa mosolyogva bólintott, aztán tovább mentek.Így lett enyedi diák Barabás Miklós.

Déry Tibor 1964-tol 1977-ben bekövetkezett haláláig írt cikkeinek legteljesebb ? eddig kiadatlan írással is kiegészített ? gyujteményét találja az olvasó ebben a kötetben. Az író ezekben a cikkekben életének apróbb eseményeirol szólt ? de nem annyira magukról az eseményekrol, mint arról, amit róluk gondolt: a Balaton-vidéki tájról vagy a technikai civilizáció veszedelmeirol, az öregedésrol, az évszakok változásairól stb. Az egymástól oly távol eso témákat az író szemlélete fogja egységbe: a korában benne élo, annak jelenségeire érzékenyen válaszoló ember felelosségérzete,önvizsgálata, iróniája és öniróniája. S mindenekelott mesterségének tisztelete. ?Mit orizzen meg az író fiatalságából késo napjaira is? ? kérdi Déry Tibor. ? Egyet orizzen meg épségben, akkor még bátran elengedheti tollát: a tiszteletet az üres, fehér papírlap iránt, melyet az íróasztalához ülve maga elé terít. Engem egy-egy önkéntelen mélyebb légvétel figyelmeztet még ma is arra, amikor golyóstollamat a kezembe veszem, hogy izgatott vagyok: íráshoz készülodöm.? Ezt az izgalmat, a gondolkodás és az alkotás izgalmát közvetítik Déry Tibornak az életmusorozat utolsó kötetébe összegyujtött írásai.

Elsa Marlowe gépírónõként dolgozik az Amerycégnél. Fõnöke kibírhatatlan, szenvtelen, s mindenki csak "a sötét ember"-nek hívja. Elsa szerint õ is és nagybátyja, Maurice Trant is belekeveredett egy kábítószer-csempészetbe, ráadásul két rivális banda is összecsap. Megjelenik Feng Ho is, Paul Amery kínai barátja is. Amikor Maurice Trant meggyilkolják, az események felgyorsulnak. Mindenki gyanús lesz, a bandák háborúja pedig fellángol. Ki fogja átvenni a kábítószer-csempészet felett a hatalmat? Vagy lesz valaki, aki ezt megakadályozza? A fordulatokban gazdag könyv végén minden kiderül.

When Cartwright and Maxell visit the theater in Tangiers, Cartwright boldly liberates the Irish singer Miss O'Grady from her infamous surroundings, so angering the theater owner's son and the Spaniard Jose Ferreria. Then the news from El Mograb is good, so Cartwright leaves to arrange the necessary finance. In the Crown room of the Law Courts, Mr. Justice Maxell is asked by the attorney general if he is doing business with Cartwright. No, he lies.

Mit adhat egy Jókai-regény a magyar olvasónak 2021-ben?A regény Erdély aranykorát megelőző korból, a II. Rákóczi György sikertelen lengyelországi hadjáratát követő időkben játszódik.E balsikerű hadművelet következményeként az erdélyi sereg színe-java tatár fogságba került, köztük Damokos Tamás csíki főkapitány, valamint Czirjék Boldizsár a furfangos székely ezermester is. Az ő szökésével indul meg a cselekmény, mely aztán Damokos Tamás kiszabadítására irányul és a továbbiakban számtalan izgalmas fordulatot vesz.Jókai kiváló történelmi regénye a mai modern művekkel is felveszi a versenyt. Hatalmas fantáziával, sok humorral színesítve letehetetlen olvasmánnyá teszik a regényt, melynek fő mondanivalója a becsület, a hűség és a hazaszeretet.Ezek még a 21. században is fontos értékek…