Fapadoskonyv.hu

Az Egy homályos eset Napóleon császársága idején követi nyomon egy francia nemesi család életét, két ifjú családtag emigrációjától az amnesztia utáni visszatérésükig. A hátrahagyott szerelmes és a rokonok köré szövõdõ történet azonban egy szenátor rejtélyes elrablásával kapcsolódik össze, a bûnténytõl pedig magasabb körökhöz vezetnek a szálak? Megvédheti-e magát az egyén a hatalommal szemben? Milyen árat kell fizetnie annak, aki államérdekek útjában áll, vagy aki éppen felhasználható a beteljesítésükhöz? Ilyen és hasonló kérdésekre kaphatunk választ a regénybõl.

Az indokínai szigeteken játszódó történet főhőse csak rövid kiruccanást akart tenni a bűn világába, de ezután az események irányítása kicsúszott a kezéből… Elszabadulnak a szenvedélyek: törzsi lázongások törnek ki, kegyetlen harc kezdődik a kaucsuklelőhelyekért. Willems – a főhős – a szépséges bennszülött Aissa szenvedélyes szerelme és régi önmagát kereső énje között sodródik egészen tragikus haláláig.

Akárcsak a Bűn és bűnhődés vagy az Ördögök: Dosztojevszkij e legérettebb – s egész életművét betetőző – alkotása is egy valóságos bűntény elemeiből nőtt irodalmi remekké. Jellemeiben, történésében, filozófiájában mintegy összegeződik az író teljes élettapasztalata; a páratlan pszichológiai hitelességgel motivált bűnügyi történet kibontása során Dosztojevszkij bölcseleti és művészi nézeteinek végső szintézisét fogalmazza meg. A Karamazov család tagjai: az apa és fiai az erjedő, felbomló múlt századi orosz társadalom sorsának hordozói. „A régi, a vad, a féktelen Oroszország elpusztítja önmagát – írja a mű alapeszméjéről Sőtér István –, de felnő egy új nemzedék, mely a jóság, a szeretet, az emberiesség jegyében él majd, s begyógyítja a Karamazovok ütötte sebeket.”

„Észrevettem, ?hogy a lázadók új bátorságot merítettek… Tennem kellett valamit… Előre szaladtam… és az öreget a kardommal levágtam. Ezzel egy időben egy tüzér golyót röpített a fejébe. Mikor a lázadók látták, hogy elesett, félelmükben, zavarukban vad ordításban törtek ki. A már-már hátráló katonáim is összeszedték magukat és így kihasználhattuk győzelmünket. Az ellenség közül alig hagyta el egy is élve a szorost…” Ez a véres esemény – a buddhista lázadó egyik legfőbb papjának lekaszabolása – az elindítója és okozója az 5. bengáliai angol ezred tisztje, John Berthier Heatherstone sok évtizeddel későbbi rejtélyes eltünésének, halálának. A Sherlock Holmes-történetek világhírű szezője (sic!), A. Conan Doyle, 1907-ben írta ezt az izgalmas, misztikus bünyügyi történetet, amely igazi csemege a színvonalas krimiket kedvelő Olvasó számára. Megj.: Megjelent közös díszdobozban a „Bernac Nagybácsi” és „Az örög lába” c. művekkel együtt. A közös dobozon sorozati címként: Doyle válogatott írásai

F. Scott Fitzgerald (1896?1940) 20. század egyik legjelesebb és legnagyobb hatású amerikai modernista regény- és novellaírója, aki az elsõ világháború utáni évek generációjához, az úgy nevezett ?Elveszett nemzedékhez? tartozott. Az 1922-ben íródott elbeszélés Benjamin Button életét mutatja be, születésétõl halála napjáig, aki 1860-ban látta meg a napvilágot egy különleges rendellenességgel: aggastyánként született és elõreláthatóan újszülöttként fog majd távozni a világból. F. Scott Fitzgerald megrendítõ és elgondolkoztató novellája a másság elfogadásáról, illetve el nem fogadásáról szól, s érzékletesen mutatja be, hogyan változnak meg az ember kapcsolatai, amikor már kevésbé van rá szükség. A történet 2008-ban a három Oscar-díjjal jutalmazott azonos címû film alapjául szolgált, melynek fõszerepét Brad Pitt és Cate Blanchett alakították. A kötetben nem csupán a magyar fordítás, hanem az eredeti angol nyelvû elbeszélés is olvasható.

Eddig, ha mesélt az édesanyád tündérekről, sárkányokról, mindig azt kérdezted: „De igazán, vajon éltek-e azok?” És édesanyád azt mondotta neked, hogy azok csak a mesékben éltek. Te pedig szeretted volna, hogy éljenek igazán. Hallgasd most meg az én meséimet. Ezek igaz mesék lesznek; a hősök mind egy szálig éltek, csakhogy régen… régen.Gaál Mózes

?Minden, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába# minden, ami azóta van, vele kezdodik.? (Hegedüs Géza) ?Te jól tudod, a költo sose lódit:az igazat mondd, ne csak a valódit,a fényt, amelytol világlik agyunk,hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.? (József Attila: Thomas Mann üdvözlése)

Tíz interjú, tíz emberrel, egyévessel, tízévessel, végül százévessel, (az egyéves helyett a feleleteket a mama adja). Azután interjúk különféle fajtájú emberekkel, franciával, némettel, angollal, tízfélével. Végül interjúk ugyancsak tíz emberrel, akik foglalkozásuk szerint különböznek egymástól. Legvégül néhány kép az író gyermekkori környezetérol. Az interjúk, úgy látszik, részben valóságos beszélgetések, tehát valóban föltett kérdések s a kérdésekre kapott válaszok, részben elképzelt beszélgetések, melyek elárulják költött voltukat - például a francia Ninette az autobuszon, az Andrássy-út külso szakaszán egészen az átszállóig tehát legföljebb az Aréna-útig aligha adhatott volna annyi feleletet, amelyek összességéhez legalább félórai ido kellett volna - mégis belso valószeruségükkel legalább is úgy jellemzik a megrajzolt alakokat. mint a valóban elhangzott feleletek. Vagy talán még jobban. Például a képviselo az interjú végén azt kérdezi az interjúvoló írótól: "Hova sietsz?" Az író felel: "Haza." A képviselo autoszuggesztiv gyakorlattal ismételgeti: "Haza... Haza..." Ez a két szó a lényeg, mindaz, amit a képviselo csakugyan mond, vagy mondhat, csupán e két szó dinamikáját adja meg. Ugyanúgy a milio megfestésében ez a mondat: "A hosszú eloszoba végén a képviselo úr ajtaja fölött egy fölírás csillog felém: Kijárás."

Füléhez szorítja a kagylót... Hangot hall, meleg, puha, muzsikás leányhangot, és a szoba egyszerre csupa édesség lesz és derű. Boldogan veszi el a fülétől a kagylót, a magasba emeli, és hagyja, hogy a hang belenyúljon az üres homályba, mint egy eleven, meleg aranyfonál. (részlet)

A Pyreneus, fedélzetén Davenport kapitánnyal, szeretne kikötni Pitcairn-szigetén, ugyanis a hajója raktere lángokban áll. De sajnos, a sziget kikötésre nem alkalmas. McCoy, a sziget kormányzója felajánlotta a segítségét, hogy elkalauzolja a hajóját a Mangareva szigetére. Kiderül menet közben, hogy ez a McCoy azonos a Bounty McCoyjával. Az út tovább tart, mint sejtették, és rejtélyesebbnél rejtélyesebb dolgok történnek. A matrózok türelmüket vesztve lázadásra készülnek. Vajon megismétlodik-e a Bounty tragédiája?

Egy ?Milánó környéki faluban, a XVII. század első felében egy fiatal mátkapár készül boldogan az esküvőre; kihirdették már őket, elkészült a kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást a nyájas-kenetes don Abbondio tisztelendő úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy ő áll boldogságuk útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt sem, mikor szülőfalujukból éjten-éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még rájuk, hogy egyszerű sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók – és hősünket egyszer csak sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói éhségtüntetésnek, az 1630-as nagy pestisjárványnak, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai erővel jeleníti meg Manzoni a történelem és a személyes sors megsűrűsödő pillanatait! Milyen éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszerűen festi hőseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek hordozóit! S mennyi mindent tud mondani Alessandro Manzoni (1785-1873) korról, erkölcsről, szokásokról, a történelemről és az emberről, mennyi ma is eleven fénnyel ragyogó igazságot! A jegyesek azok közé a nagy regények közé tartozik, amelyek nélkül szegényebb volna egy nép szellemi vagyona, szegényebb az egész emberiség.

„…a tökéletes társadalmi regény – írta Az önzőről Babits-, csupa finom pszichológia, s a cselekmény tisztán a személyek társadalmi viszonyainak története.A művelt, előkelő angol társaság ez; a legszellemesebb és legfrissebb csevegések folynak le előttünk, s a szavak finom célzásait, a hanglejtések jelentős árnyalatait mintha színpadról hallanók… Civilizált férfiakkal és nőkkel játszik a szalonban s nem szorul külső küzdelmekre erőszakos rázkódtatásokra, hogy meggyőzzön. S minden epikai szélesség és árnyalatos részletezés mellett Meredith művén a Komikai Múzsa lebeg.”

"A szeretet az élet!" Ezt megtanulni nem kis feladat, foleg Gergo számára. A kisfiú és szülei nagy szegénységben élnek egy malomházban. A szülok odaadással, bölcsességel és nagy-nagy szeretettel nevelik gyermeküket. De hát milyen egy gyermeki lélek? Szerintem, ezt mind tudjuk a legjobban. Gergo mindig álmodozik, terveket szo, és szeretne olyan gazdag lenni, mint a vele egykorú és egy társaságban lévo gyerekek. Mindent odadna azért, hogy szép ruhákban járhasson, foként egy csizmáért, amelyet a bíró fia húz a lábára nap mint nap. És láss csodát, Gergo megkapja vágyai tárgyát, a csizmát. Aztán szép lassan rá kell jönnie, hogy ez sem teszi boldoggá, hiszen a csizmában nem lehet sem járni, sem pedig kapálni. Pedig a fiú számára a boldogság keresés mellett fontos a munka szeretete is, hiszen az erot és önbizalmat ad az embernek. Mégis valahogy Gergon elhatalmasodik a gazdagság iránti vágy, amibol nem akar engedni. Erre a helyzetre pedig nincs más megoldás csak és kizárólag a mesék világa. Azt gondolja, hogy: "Ki ma szegény, holnap gazdag lehet!" Talán így van, talán nem. Mindenesetre az édesapa megpróbál kedvében járni a fiának és egy ködmönt ajándékoz neki, amelyben egy tündér lakozik. A kiskabátot a szülok félto gonddal és szeretettel készítették, hátha majd ez valamelyest enyhít a fiú gazdaság iránti vágyán.Gergo türelmetlenül várja már, hogy elkészüljön a nagy mu, és persze mindjárt egy álmot is kapcsol hozzá. Azt képzeli, hogy a ködmön ot kincses nagyúrrá fogja tenni. Épp hogy elkészül a ruhadarab, amikor a fiú édesapja elhalálozik, de a szívében lakozó tündér tovább él a ködmönben és végigkíséri Gergo további életét, amely eléggé nehézkesnek ígérkezik. Szép lassan rájön, hogy a vagyonos emberektol sok jót nem várhat, mert azoknak a szíve üres és nincs benne semmi emberi érzés. Felismeri, hogy vannak jó és rossz emberek, és a ködmön is csak akkor simul jól az emberhez, ha jót cselekszik, emberségesen viselkedik. Így aztán, ha bunt követ el, a kabát szorítani kezd, és már egyáltalán nem kényelmes viselet. Az élet nagy igazsága kezd Gergo számára is egyértelmuvé válni, miszerint a tündér nem is az o ködmönében lakozik, hanem az emberek szívében. Segítségével valódi kincsre lel, megtalálja önmagát és a saját lelkéhez vezeto utat.

Kik ezek a rokonok?, ki ez a kedves alispán, ez a finom polgármester, ez a jóságos takarékigazgató, és a többiek? Az uralkodni tudók társasága, mondja Móricz, azoké, akik Árpád óta osztozkodnak itt a hatalmon, akik fölényes biztonsággal, s jókedvu furfanggal védekeznek a kinn rekedt szegények, s a betolakodó új rokonok ellen, s akiknek zárt uralma mintha minden társadalom zártságát és uralmát jelképezné, a kizártakkal, a magányosokkal a rokontalanokkal szemben. Kopjáss aki szép tiszta szándékokkal indul útnak, hogy aztán mint oly sokan már a hatalom küszöbén megrészegedjen, s fontolgassa, o szívjon-e vagy az o vérét hagyja-e szívni. ? Elobb utóbb bizonnyal hozzáidomult volna a többiekhez. Csakhogy a régi, a vérrokonság amelyet magával cipel az újhoz, idejekorán ráakaszkodik, és visszarántja ? s mint egy szabályos tragédiában nem bune csak gyöngesége buktatja el ?" (Gyergyai Albert)

Petőfi életművének szerves részét képezik verses elbeszélései. Ahogy Fekete Sándor az elbeszélő Petőfiről írja: "mennyire gazdag költészetének ez az ága: nincs két egyforma vagy akár csak hasonló munka nagyobb elbeszélései között. Találunk benne csúfondáros paródiát, szatirikus verses népmesét, lírai emlékezést, a forradalmár idillvágyáról árulkodó derűs novellát, romantikus múltidézést, jelenkori szatírát és politikai-meditatív irányregényt."