Fapadoskonyv.hu strana 4 z 82

A banánoxid nevu találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestises megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett, nemzetközi közönséggel, minden rendu és rangú szélhámossal zsúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár a képlet megszerzése csak néhány titokzatos személy érdeke, mégis a kényszeru bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte valamennyi lakója, hogy aztán az óriási kavarodásban leleplezodjenek az igazi bunözok, és a fejtetore állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek - és a képlet hivatott tulajdonosai, illetve orzoi is.

Az álmodozás helye és ideje vett körül. Végigpergett előttem az életem, mindazon nagy tettekre gondoltam, melyek részese lehettem, a lovakra, melyeket kedveltem s a hölgyekre, kiket szerettem. Aztán drága jó anyám jutott az eszembe, és elképzeltem örömét, amikor meghallja, hogy a falu népe a fia hírnevéről beszél. Aztán a Császárra gondoltam és Franciaországra, drága szülőhazámra, a napsugaras Franciaországra, a gyönyörű lányok és daliás ifjak anyaföldjére. Szívemet még most is elárasztja a boldogság, ha arra gondolok, mint vittük el trikolorját oly sok száz mérföldnyire a határain túlra. Életem bármikor felajánlom a nagyságáért. Kezemet szívemre téve éppen megesküdtem erre, amikor hátulról váratlanul nekem ugrott a gondolás…”

E. F. Benson igazi késõ-viktoriánus figura: sportoló, régész, esztéta, sõt polgármester, de elsõsorban népszerû és rendkívül termékeny író volt. Az életmû nagy részét szépirodalmi írásai, regényei és elbeszélései adják, de biográfiák és téli sportokról szóló szakirodalom is gazdagítja mûveinek sorát. Jelen kötet huszonegy kísértethistóriát tartalmaz, melyek roppant szórakoztató módon mesélik el a misztikumra és túlvilágira fogékony hõsök természetfelettivel való találkozását, legyen az egy kíséretjárta kastély rejtélyes története, egy furcsa, megmagyarázhatatlan lény rémisztõ jelenléte, vagy a holt lelkek megnyugvást keresõ bolyongása. A gyûjtemény olyan kedvelt darabokat is tartalmaz, mint a városi legendán alapuló és sokszor feldolgozott Buszkalauz, vagy a H. P. Lovecraft által méltatott Az ember, aki túl messzire ment.

?A Duna-part mutatja Budapesten a legmozgalmasabb életet, a legkülönfélébb elemekbol egymás mellé rakva. A Lánchídtól a Petofi térig terjedo corsón az elegáns világ sétál, találkozót ad, társalog (kocsival ott nem szabad járni), ott mutatják be a legújabb toiletteket, a kávéházak elotti járdákon, a pompás kioszk akácfái alatt kávéznak, fagylaltoznak, újságot olvasnak. S aztán egy vaskorláttal odább, egy lépcsosorral alább, a széles rakodó parton izmos munkássereg hordja a vállán a zsákokat, hempergeti a tonnákat, emeli nehéz teherkocsikra a hatalmas málhacsomagokat, hatan cipelnek egy-egy gyapjúzsákot, vastargoncán tolnak becsomagolt dohánybálákat, térdig-vállig gyürkozött atlétai alakok, s ,aztán megint egy korláttal odább, egy lépcsosorral alább: ott vannak az úszószínek, a hideg fürdok, a csónakházak, ezekhez siet forró napokon az üdülést kereso közönség. Ott látni a csónak- és úszóversenyeket. A ,fényuzés, a munka és az üdülés mind egy képen csoportosítva. S a kék Duna tükrén egymást váltva-kerülgetve sikamlik az apróbb-nagyobb gozösök raja minden irányban. Folytatja a képet alább a gyümölcspiac, mely alant a rakparton elkezdodve végigvonul egész a vámházig, kiszélesedik a plébánia téren: ernyos sátorokkal és azok nélkül, hagymafento sáncok, zöldségtorlaszok, hihetetlen menynyiségeivel a piros paprikának s még pirosabb paradicsomalmának, fölváltva gyümölcsgarmadáktól, a piros szín minden változataiban rikító almák kosárszámra, a hamvas kék szilva s a sárguló oszibarack öblös puttonyokban, a minden színu és zamatú szolok halmazai, embermagasságú határhalmok rakva óriás görögdinnyékbol a sötétzöldön kezdve a csíkos világos zöldig: csalogatóul egy-egy kettészelve s vérbélu tartalmát kifelé fordítva.?

"Gyűjteményes kötet NICOLAE CEAUŞESCU lelkesítőbeszédeiből, amelyekben az ifjúság számárafogalmaz meg gondolatokat, elvárásokat, követendőmagatartásmintákat a demokratikus Románia felépítésébenvaló részvételükhöz.A könyv külön fejezetekben tartalmazza a pártszervezetekfiatal aktivistáinak (KISZ, pionírok), a falusi,a munkásfiatalok, az iparban dolgozók, a tanulók, ifjúkutatók és katonák számára szóló gondolatsorokat." 

?Eloször azt a címet akartam adni ennek az izének (mely, fájdalom! rám  nézve nem regény), hogy egy becsületes ember  gonosztettei. Mert hát én  az vagyok: becsületes ember, egyéb címem sincs: se tisztelt hazafi, se szeretett  polgártárs, se elismert szakférfiú.  Csak becsületes ember: minden pontban, még a pontok pontjában is.  Mustrája vagyok a férjeknek, annyira, hogy azt beszélik rólam, hogy ha  meghalok, porrá égetnek, s mint Artemízia királyné tett Mauzolusz királlyal,  italba keverik hamvaimat, s úgy adogatnak be, de nem a noknek,  hanem a férjeknek, mint óvó-szérumot a hutlenség baktériumai ellen.  És ez nem is lett volna rossz regénycím: egy becsületes embernek a  gonosztettei. Hanem hát ez mégis nagyon hasonlít a  sviháksághoz, egy  neme a hetvenkedésnek: virtuskodás olyannal, ami nincs. Sohasem szerettem  a dicsekedést. Mit  dicsekedjem a bunömmel? Elég, ha a feleségem  így szólít, hogy te bunöm!   Inkább választottam ezt a címet ?De kár megvénülni! Ezzel aztán  be van ismerve, hogy vén vagyok.  Biz az vagyok. Az ötvenediket járom.  De hogyha összeszedem magamat, ha a szerpántot jól megszorítom  a derekamon, a szakállamat odáig, ameddig bicolor lett,  kiborotválom,  senki sem mond többnek negyvennyolcnál. Ebben is megmaradok állhatatosan  negyvennyolcasnak.   Csak annak a melanogénnek ne volna olyan penetráns szekfuszeg  buze, mely három lépésrol elárulja, hogy az ember a haját védelmezi!  Hát én bizony nem tagadhatom, hogy a porosz háborúban már hadnagy  voltam: vitézségi érmet is hoztam haza magammal. Annak is urát  tudom adni, hogy hogyan szereztem??

1971-ben jelent meg eloször a Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról (amelynek színpadi változata is nagy sikert aratott). Formája szerint riport ez a könyv egy beategyüttes hangversenyérol, valójában jóval több: a korokon átívelo emberi agresszivitás és gonoszság rajza, azoknak az indulatoknak fájdalmasan ironikus ábrázolása, amelyekkel minden idoben és társadalomban szembeszegül a szeretet, szerelem és jóság újra és újra föllobbanó örök kísérete.

Tarling, a sanghaji angol magándetektív, kínai szolgájával, Ling-Csuval hazatér Angliába, ahol nemsokára egy titokzatos bûnügy kiderítésére kap megbízást. Thornton Lyne-t, egy nagyáruház tulajdonosát különös körülmények között holtan találják a Hyde Parkban. Tarling, akit nem hiába neveztek Embervadász-nak, mesteri kézzel fog hozzá a rejtély kibogozásához. E regény, mely Edgar Wallace egyik leghíresebb munkája, lankadatlan izgalomban tartja az olvasót.

A sivatag kegyetlenkedo rablóvezére, Szinza elleni harcra sorakoznak fel a legionáriusok, akiknek soraiból hat ember váratlanul egy rejtélyes származású kincs birtokába jut. Az izgalmas, ízig-vérig krimire jellemzo fordulatokban bovelkedo események során az olvasó végigkísérhet egy bravúros nyomozást, amelynek célja: leleplezni a hosszú évek óta garázdálkodó Szinzát és egy ismeretlen gyilkost, aki áldozatait a közben milliomosokká vált egykori légiósok közül szedi. A fülledt, egzotikus környezetben zajló kalandok szereploi között kezdettol fogva ott van a gyilkos is, de hogy ki o, azt csak az utolsó mondatokból tudhatjuk meg.

?Aki azt kigondolta, hogy két asszony fozzön egy konyhán, az igen tréfás ember lehetett: szerette a vígjátékokat. Pedig a régi idokben erre számtalan eset fordult elo. Akkor még nem építették a házat úgy, hogy tíz ember lakjék tíz külön barlangban, minden szobához legyen egy odú, amibe oda legyen szorítva egy vas takaréktuzhely, hanem megépítették a házat örök idokre, eros boltozatokkal, hogy tuzveszély idején be ne égjen, jó tágas szobákat csináltak, hogy egyben elférjen az egész család, az hálószoba, fonószoba, dolgozószoba lehessen, hogy ne kelljen télen annyi kályhát futeni, vendégeket is lehessen benne elfogadni, meg a rétestésztát kinyújtani, a gyerekeknek, ha lesznek, a leckéjüket megtanulni, helye legyen négy ágynak, pamlagnak, tizenkét borszéknek, az üveges pohárszéknek, a ruhás almáriumnak, a ,tetejébe rakott ecetágyas üvegekkel, meg az úr íróasztalának, melynek alsó fiókja levéltár, a hátmöge könyvtár, meg az asszony s kisasszony varróasztalának, meg a két leánycseléd rokkáinak, idoközönkint a bölcsonek, idojártával a hintalónak, s vendégség esetén még azt a középso diófaasztalt is ki lehessen húzni, megnyújtva tizenhat ember számára.? (A debreceni lunátikus ? részlet) A kötet elbeszélései: Vándoroljatok ki! - Shirin - Az utolsó cigányország - A tengerszem tündére - A koldusgyermek - A hazajáró lélek - Kötél áztatva jó - Melyiket a kilenc közül? - Hogyan lett Dúl Mihály uramból Rácz János? - Százszorszépek - A csillagos szoba - Történetek egy ócska kastélyban - Kurbán bég - A huszti beteglátogatók - A debreceni kastély - Egy lengyel történet - A debreceni lunátikus - Ne hagyd magad! - A leaotungi emberkék - A béka - A férj kabátja ,

Csáth Géza 1910 tavaszán kezdte használni a morfiumot, amire ettol kezdve tudatosan rászokott, mert érdekelte annak tudatmódosító hatása. Eloször azért nyúlt a szerhez, mert - tévesen - tüdobajt diagnosztizáltak nála. Morfinista szenvedélyét azonban csak rövid ideig sikerült kordában tartania. A morfium hatása alatt szerzett élményei irodalmi muvein erosen érzodnek, melyekben az ideggyógyászat akkori eredményeit is felhasználta, orvosi megfigyeléseinek irodalmi keretet adott. A Napló azokból az évekbol származik, amikor a pszichoanalízissel elkezdett foglalkozni, és a sok önelemzéstol elment a kedve az írástól. ?A születo gondolatot mintegy csírájában megöli a kritika.? Egy fürdohelyen kezdett el dolgozni orvosként. Unatkozó hölgyek álltak sorban a kegyeiért. Rákapott a szerekre. Egyre durvábban nyúlt hozzájuk. És próbált leszokni. Belso vívódások, hátrahagyott gondolatok sora ez a mu.

?Eszembe jutott a gyászos búsongó no. Éji lámpa mellett elmélázva ott ül fejét kezére lehajtva. Gondolatai messze-messze hordják vágyakozó lelkét, keresztül sivatag avar pusztaságon, csalitos erdokön, idegen városokban, millió idegen emberi arc közül keresve az egyet, akit meg nem talál, hirtelen forró csók éri lehajtott kezét, egy ismert hang nevét mondja ki, felrezzenve szétnéz. Senki sincsen közel. Az éji lámpa csendesen lobog. És a kíséro emlékek nem hagytak tovamennem. Valami veszni kényszeríto vágy, valami holdkóros szédülés visszahajtott felkeresni a délibábos rónát és a rajta felhányt magas sírdombokat, bejárni hegyet és völgyet, a futó folyamok partját, az ismeretlen fehérlo falvakat, elvándorolni a nagy zajos városig, messzirol megnézni félig ködbe merült tornyait, palotáit, s ha az éj leszállott, végiglopózni a hallgatag utcákon, mint ki gyújtogatni indult, benézni az ismert ház ablakán, meglátni a gyászos búsongó not,  amint éji lámpája mellett álmatlanul álmodozik, jó éjszakát mondani neki,? s azután fölkeresni a legelso börtönort, tegyen velem amit akar??

Lőwy Árpád (Szarvas, 1851 – Arad, 1914) – Réthy László életműve: PAJZÁN? OBSZCÉN? PORNOGRÁF? DISZNÓ? EROTIKUS? Ki-ki döntse el maga! Egy különös személyiség, a magyar irodalom ellentmondásos figurája szólal meg alapokon, aki egyszerre volt kiváló tudós, a Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának nemzetközileg elismert igazgatója, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, több tucat kiváló szaktudományos monográfia és cikk szerzője, vándorpoéta, aki hatalmas sikerrel járta be a békebeli monarchia városait ezernél több felolvasó estjével, magánéletében körülrajongott nagyapa, aki mindennapjait iszonyú lelki kínok között tengődte végig. Írásainak eddigi legteljesebb válogatása - néhány kivétellel - összes fellelhető versét tartalmazza, a neki ajánlott költeményeket, valamint irodalmunk legmerészebb és legszellemesebb erotikus anekdótagyűjteményét, a ,,Karbunkulus"-t. A collégiumi deákok gátlástalan szókimondásával, a joviális, pipázgató öregurak éleslátásával, moralizáló filozófusok bölcs humorával, vagabund énekesek életvidám-keserű szatírájával mondta el véleményét a csalfa színésznőkről, kacérutcalányokról, bugyuta politikusokról, ügürü-füttyösökről, köpönyegforgató életművészekről, dörzsölt parasztmenyecskékről, impotens tudóstársakról, bambaférjekről, nagyképű sznobokról, farkincáló legényekről, alfarhang-bajnokokról, telhetetlen királykisasszonyokról, diplomata kurafikról és írástudatlan, de méretes tehetségű közhuszárokról, kíváncsiskodó asszonykákról, kijátszott kucséberekről, agyafúrt krajzlerosokról. Nem kímélt oláht, svábot, cigányt,rácot, tótot, zsidót, szerbet, örményt, muszkát - de főképpen nem sajátimádott, szeretett és rajongott fajtáját. Kíméletlen őszinteséggel mondja el véleményét mindenről és mindenkiről – és mégis, a békeévek boldog aranykorát idézi az életmű, amikor még tudtak nevetni egymáson és egymásért. Dr. Urbán László

Dunbar felügyelő letette pipáját, melyet megtöltött, de melyre nem gyújtott rá, azután vastag posztókabátja zsebéből duzzadó jegyzőkönyvet vett elő, s ebből valami kis tárgyat szedett ki, mely selyempapirosba volt göngyölve. A tárgyat kihámozta belőle és letette az asztalra. Mondja meg doktor, mi ez? Igen lekötelezne vele. Stuart közelről megvizsgálta az előtte fekvő tárgyat. Egy darab különösen formált arany volt, művészien s a legszokatlanabb módon vésve. Alig egy hüvelyk hosszú, félhold alakú darab volt, melyet hat kerekded részből alkottak össze, egyiket a másik mellé, úgyhogy a hatodik darab felfelé kunkorodott. Az első s legnagyobb kerekded darab vége reszelős volt, s valószínűleg az egész ott függött össze valamely ékszerrel, s úgy törték le róla ha ez a tárgy egyáltalán valamely ékszernek egy részét képezte. Stuart összeráncolt homlokkal, csodálkozva pillantott fel.

Déry Tibor életmusorozatának köteteként kapja kézbe az olvasó a világhíru regényt. G. A. úrnak X városában tett utazásáról szól, s már a címbol is sejtheto, hogy ezúttal nem közönséges regényrol van szó. A G. A. úr X-ben utópisztikus írás: egy soha nem volt, soha nem létezo világ kísértetiesen eleven leírását tartalmazza. A regény kerete szerint G. A. úr, az író ifjúkori barátja, egy hosszú utazás végén jut el X városába, mely messze túl a reális polgári világ határain terül el, ahová már nem visz vasút, nem vezet út ? majd az ottani életrol, tapasztalatairól, elmélkedéseirol készült feljegyzéseit hagyományozza az íróra, mint rejtélyes életének magyarázatát és számadását. E fantasztikus városnak, ahová G. A. végeláthatatlan ócskavastelepeken emberfeletti fáradsággal átvergodve jut el, nincs rendje, nincsenek törvényei, a magára hagyott élet burjánzó anarchiája szerint él, amelyet lehetetlen már áttekinteni, s amelyben lehetetlen kiigazodni? Déry Tibor költoi részletekben és filozófiai gondolatokban gazdag regénye szabadság és rend dialektikáját kutatja fordulatos, szellemes történetének tükrében.

London lakói rettegnek, mert fekete mamba kígyó pusztítja a békés polgárokat. A tetemeken két parányi seb, mint két tûszúrás, egészen közel egymáshoz. Gyilkos méreg a halál oka. A Scotland Yard bûntényre gyanakszik, de se magyarázatot, se bizonyítékot nem találnak. A Három Igaz Ember az Igazság gátlás nélküli lovagjai, törvénytelen õrei  nem gyanakszik: cselekszik. Ám még nekik is nehéz legyõzni a zseniális Oberzohn professzort. London lakói rettegnek, mert fekete mamba kígyó pusztítja a békés polgárokat. A tetemeken két parányi seb, mint két tûszúrás, egészen közel egymáshoz. Gyilkos méreg a halál oka. A Scotland Yard bûntényre gyanakszik, de se magyarázatot, se bizonyítékot nem találnak. A Három Igaz Ember - az Igazság gátlás nélküli lovagjai, törvénytelen õrei - nem gyanakszik: cselekszik. Ám még nekik is nehéz legyõzni a zseniális Oberzohn professzort.