Fapadoskonyv.hu strana 11 z 80

  Gárdonyi Géza (született Ziegler Géza) (Agárd, 1863. augusztus 3. ? Eger, 1922. október 30.) író, költo.

Mikor Zétát, a kis trák kamaszt Konstantinápoly piacán eladják rabszolgának, a világ már a hunok nevétől hangos. Aztán sok viszontagságon megy keresztül, míg végül Priszkosz rétor rabszolgája, tanítványa, barátja lesz. Művelt ifjúvá serdül, s mikor a félelemtől remegő császár küldöttséget meneszt Attilához, Priszkosz kísérőjeként ő is vele megy. Megismeri a hunok országát, elálmélkodik szokásaikon, életükön. Itt, Attila udvarában ejti foglyul a szerelem is. A fiatal rabszolga remény és kétségek között néz fel Emőkére. Ki akar tűnni, fel akar szabadulni, hogy egyenrangú legyen vele, s ezért a hunok oldalán részt vesz a katalaunumi csatában. Nem kíméli magát, de végül is meg kell értenie, hogy a lány Attilát szereti. Nem lehet megérteni az embereket – kesereg. „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.”

E művében egész történelmi korszakot mutat be az író, egyetlen család sorsának tükrében. A család feje az öreg Ilja, maga a megtestesült őserő. Kezdetben vaskézzel fogja össze családját, s ő veti meg az Artamonov cég alapjait. Ám a család következő nemzedékeinek élete már nem úgy alakul, ahogy az apa elképzelte. A családi kötelékek fokozatosan fellazulnak, az utódok elsatnyulnak, és a család széthullásával egyben az öreg Artamonov dédelgetett álma, a cég is alapjaiban rendül meg, s széthull a forradalom tisztító viharában. Gorkij egy család merészen ívelő fölemelkedésével és tragikus széthullásával egyidőben a kor történelemformáló erejét is nagy művészi erővel ábrázolja ebben a regényében, amely magyarul 1926-ban a Nyugat-ban jelent meg először.

Gozsdu Eleket elbeszélései mind eszmei tartalmát, írói műveltségét és világnézeteit tekintve a magyar irodalom legkiválóbbjai közé emelik. Művei egyaránt elgondolkodtatók, tanulságosak, mindeközben olvasmányosak és helyenként szórakoztatóak; hol az élet nagy kérdéseit feszegetik témái, hol a részletekben merül el. Leveleit olvasva megismerhetjük az író belső értékeit, meglátásait és érzelmeit: magát az embert.

Joan kék villanást látott. Az arcát puskapor égette. Látta, hogy Frenchy elhanyatlik az emelvényen.Egy pillanatra csönd támadt, amelyben mintha minden ember megkövült volna. A következő pillanatban eszeveszett zűrzavar tört ki. A hatalmas tömeg ezerfelé szaladt. Joan érezte, hogy Cleve erős karja fogja körül, hogy ordító, dobogó, dulakodó férfiak áradata sodorja magával ellenállhatatlanul. Egy szempillantásra látta, hogy Kells sötét arca eltávolodik tőle, majd Gulden óriási alakja tülekedett herkulesi erővel, félrelökdösve az embereket akár a kuglibabákat, aztán fegyverek emelkedtek a levegőbe.A megvadult bányászok rohama rövidesen szétszórta Kells bandáját. Újabb lövés nem dördült el.

Zane Grey – 1875-ben született Zanesville-ben, Ohio államban. Majdnem hatvan művet írt, ezek több mint húszmillió példányban keltek el.Regényei a Vadnyugat nagyszerű lovasairól szólnak, a mindnyájunk által kedvelt cowboyokról, akiknek mindig a helyén van a szívük és a coltpisztolyuk, s alkalmas pillanatokban hol egyiket, hol másikat rántják elő. Szívüket főképp arra használják, hogy kitűnően lovagló, de nehezen szelídülő vadnyugati hajadonoknak ajánlják fel. A cowboy szerelme általában igen nemes és ebből kifolyólag meg szokta menteni a leány életét, amelyet marhatolvajok veszélyeztetnek. A két szív találkozásának útjába mégis különféle akadályok tornyosulnak a regény folyamán.Az embereknek kell ez a bátorság, nagylelkűség, nővédelem és sportszerű kiválóság ember fölötti gesztusai. A fiúk lelkesednek érte, a lányok ellágyulnak rajta, és a felnőttben is megmarad valami a fiúból és a leányból… (Szerb Antal)

Eredeti cím: Betty ZaneVirginiában, az Ohio folyótól nyugatra él a Zane család, s mint az első pionírok egyike, örökös harcban áll az indiánokkal. Az öt Zane fiút gyerekkorukban elrabolták az indiánok, 3 fiút váltságdíjért elengedték, egyiküket azonban menekülés közben lelőtték. Isaacot pedig már tíz éve fogságban tartja a wyandol törzs, mert a törzsfőnök lánya, Fehér Holló, indián nevén Myeerah hercegnő beleszeretett a fiúba. – Az indiánok nagy háborúra készülnek teljes leszámolásra a telepesekkel. – Isaac hiába szökik meg a fogságból, az indiánok elfogják, s szörnyű kínzások közepette elevenen akarják elégetni. Az erődöt, s a Zane család házát, az indiánok megostromolják, s Betty Zane a fiatal lány a családból, férfiakat felülmúló hőstettet visz végbe.A vadnyugat kiváló ábrázolójának ez a legsikeresebb regénye, amelyben bebizonyítja, hogy nemcsak a telepesek életét, de az indián törzsek szokásait is kiválóan ismeri.

Buck Duane, texasi fiatalember, apja heves vérmérsékletét és gyors kezét örökölte. Egy napon nem tud uralkodni indulatán, és párbajban lelövi régi haragosát. Ettől kezdve bujdosnia kell és a törvényen kívüliek között keres menedéket. Itt – néhány banditavezér legyőzése után – egyre nagyobb hírnévre tesz szert. Sikerült-e megőriznie a becsületét a gazfickók között? Visszatérhet- e, és milyen áron a becsületes emberek közé? Duane sorsát egy gyönyörű lány szerelme és egy kemény rendőrkapitány belévetett bizalma döntően befolyásolja…

Gyulai Pál (Kolozsvár, 1826. január 25. ? Budapest, 1909. november 9.) magyar irodalomtörténész, költo, író, prózaíró, egyetemi tanár, mukritikus.

Gyulai Pál 1857-es kisregénye a magyar realista epika egyik első nagy teljesítménye. Haladás és nemzet ügye 1849 után szembekerült egymással. Idegen polgárság foglalta el a gazdasági kulcspozíciókat, miközben a nemzeti függetlenség és az alkotmányos államrendszer hívének tekinthető, számában megfogyatkozott köznemesség jobb híján tétlenségbe, úgynevezett passzív ellenállásba húzódott vissza, s az idegen elnyomás megszűnését a nagypolitikai erőviszonyok kedvező alakulásától várta. A köznemesség kitartását a régi értékek mellett és otthontalanság-érzetét saját portáján nagy beleéléssel és együttérzéssel, de e magatartás anakronizmusát sem hallgatva el mutatta be Gyulai Pál kitűnő kisregénye.

Az ?újonnan alapított Heinemann könyvkiadó elsőként megjelentetett könyve volt 1890-ben a „The Bondman” amit Mikes Lajos „A vörös Jázon” címmel fordított magyar nyelvre. A könyv azonnali és figyelemreméltó sikert aratott, 11 nyelvre fordították le és az 1920-as évekig folyamatosan készítették az újranyomást. A könyv elképesztő fogadtatása alapozta meg az író, Hall Caine és a Heinemann Kiadó sikerét. A történet számunkra egzotikus tájakon, Izlandon és a Man szigeten játszódik, és két féltestvér tragikusan megható története, akik ugyanabba az asszonyba szeretnek bele. Mindkét féltestvér apjuk egykori bűneit kívánja megtorolni/jóvátenni, így konfliktusuk és összecsapásuk elkerülhetetlen. A zajos sikerek után, száz évvel később mit mondhatunk a műről? Évtizedek óta nem adják ki könyveit. Caine mai életrajzírói szerint megkérdőjelezhető minőségű, reménytelenül szentimentális és melodramatikus és nem is a legjobb Caine-mű. Mit lehet ehhez hozzátenni? Csupán néhány dolgot: lehet, hogy nem a legjobb Caine-mű, de aki felhőtlen kikapcsolódásra vágyik, és egy könyvtől nem vár mást, csak szórakozást, annak szívesen ajánljuk: bár a személyiségek „egydimenziósak”, a történetfűzés izgalmas, és pontosan azt kapjuk, amire számítunk: olvasással töltött, felhőtlen kikapcsolódást.

A ?Dalok könyve? költojének egyik jellegzetes írása a ?Firenzei éjszakák? címu novella, amely Heine munkássága harmadik nagy korszakának, a párizsi idoknek legelso éveiben keletkezett. A költo politikai magatartása, tekintélyeket nem kímélo maró szatírája, sokféle kényes támadása és szabadszájúsága a XIX. század harmadik évtizedében már bizonytalanná tették helyzetét Németországban és Heine, mint ismeretes, 1831 tavaszán búcsút mondva hazájának, végleg letelepedett Párizsban, ahol életének második felét töltötte.A ?Firenzei éjszakák?-ban a Heine által ritkán muvelt prózai elbeszélés útjai a költo utazási novelláinak régebbi motívumaira vezetnek vissza. A novella címe is közvetlen kapcsolatot mutat az olasz útleírásokkal. Hogy a keret hose és a keretbe foglalt leírások elbeszéloje a Maximilian név ellenére is maga Heine, az már az eredeti kézirat fölfedezése elott is nyilvánvaló volt. A novella eredeti kéziratából azonban megállapítást nyert, hogy Heine az elbeszélés hosének nevét Maximilian, vagy a gyakran használt rövidített Max helyett eredetileg ?Signor Enriko?-nak írta, miért is kétség sem fér a ?Firenzei éjszakák? önéletrajzszeruségéhez.

Ignácz Rózsa ebben a könyvében két életet, két sorsot mutat be oly reális ábrázolással, hogy szereplőik megelevenednek előttünk, s szinte velük éljük sorsukat. Berta, az iratmásoló kisasszony, aki kisgyermek kora óta dolgozott, eltartotta népes családját, édesanyját, édesapját, testvéreit, aki belerokkant, belepúposodott a szellemi kulimunkába, leveliből ismerjük meg. Egyetlen szerelmét soha nem feledve nyomorodik, őszül bele a munkába, szellemi kulimunkásként emlegetve önmagát.

A Hét 1893-as számában bukkan föl először egy érdekes levélíró egyéniség, Emma asszony aláírással, hogy aztán többé-kevésbé rendszeresen tanúja legyen – női szemmel – egy színes, izgalmas, ellentmondásos korszaknak.Ignotust irodalomszervezőként, kritikusként tartottuk számon elsősorban, szépírói, költői próbálkozásait kevéssé becsültük. Ez a levélsorozat azonban mesteri szépírói munka. Úgy tűnik, hogy műveltsége, sziporkázó szellemessége, eleganciája ezekben a levelekben bontakozhatott ki a legteljesebben. Nemcsak azzal ragadtatja el az olvasót, hogy széles körképet fest a képzeletbeli Emma asszony koráról, hanem azzal is, hogy valóban karakterisztikus, sokoldalúan ábrázolt nőalak bontakozik ki előttünk a levelek nyomán.

A Tizenkét szék kalandregény, melyben egy bútorgarnitúra egyik darabjába rejtett drágakövek után folyik a hajsza, amit két üzlettárs, Vorobjanov, a ?nemesi marsall? és Osztap Bender, a minden hájjal megkent, nagystílu szélhámos folytat. A székek egy árverésen szanaszét szóródnak a Szovjetunió területén, és a székek keresése szolgál ürügyül a szovjet valóság karikatúraszeru bemutatásásra: bürokraták, kisvárosi összeesküvok, férjfogó özvegy, parazita értelmiségi, hivatlanokok, kispolgárok, társbérletek és egy eldugott kisváros egész sakkozó kollektívája. A szerzok kifogyhatatlan leleménnyel teremtenek harsány nevetésre ingerlo helyzeteket, melyek a korszak szatírájával emelik a regényt. Mindezt a húszas évek Szovjetuniójának odesszai tolvajnyelvén elbeszélve, melybe gyakran keveredik irodalmi pátosz. Ilf és Petrov olyan erovel leplezi le és gúnyolja ki a kor visszásságait, hogy epizódfiguráik többsége nemsokára fogalommá vált (Emberevo Ellocska, a Nagy Kombinátor, Kard és Sas Szövetsége). Nyelvi leleményeik szintén szállóigévé lettek. A szerzokrol: A világirodalomban egy névvé összeforrt, álnéven író szerzopáros, Ilf-Petrov egy szatirikus muvel, a Tizenkét székkel (1928) vált ismertté. A muvet eredetileg trilógiának tervezték, de a második kötet, az Aranyborjú megjelenése után már nem folytatták. Illja Ilf és Jevgenyij Petrov odesszai születésuek, de Moszkvában ismerkedtek meg, ahol munkatársak voltak a Gudok c. lapnál (ott dolgozott többek közt Bulgakov és Olesa is). Szatirikus látásmódjuk és gyulöletük a NEP-korszak visszás jelenségei iránt csakhamar barátokká tette oket. A regényt a szovjet rendszer paródiájaként olvasta a kelet-európai közönség, mi magyarok már 1934-tol# ekkor jelent meg ugyanis eloször Gellért Hugó kituno fordításásban.

Szeretem olvasni, ami elmúlt, ami megtörtént, ami bevégzett. Ez megnyugtat és csak szórakoztat, nem izgat, mint a most történő. Szeretem olvasni az útleírásokat és élettörténeteket, és mióta öntudatra ébredtem, mindig vágytam a magam életrajzát olvasni, mint készet, mint egészet. Sokszor elkezdtem a megírását. Nagy köteteket írtam tele. Tíz ilyen füzet megtelnék vele, annyit, vagy még többet is írtam magamról, életemrõl, pályámról, és pályatársaimról, pajtásaimról, vonzalmaimról és sokat gyűlölségeimről - erről nagyon sokat és mindezt csupa szuperlatívuszokban. Időnként, minden két-három esztendőben elolvastam, de egypár jegyzetet kivéve belőlük el is égettem, oly gyermekesen indulatosak voltak. Vonzalmaim és ellenszenveim, tetszésem, hálám vagy fölháborodásom, olyan keresetlen és erőszakos lármának tetszett, amikor egyfolytában olvastam el azt, amit idõnként leírtam, hogy az ízlésem tiltakozott ellene.