Fapadoskonyv.hu strana 11 z 82

„A ?helyzet tehát ez volt: a Hóhérok asztaltársasága a kocsma bejárat felöli részén állt, Krokodil nevű pénztárosuk körül, aki egy ember nyakát tartotta kezeiben, azzal a szándékkal, hogy az említett nyak tulajdonosát, huzamosabb szorítás révén, fulladás következtében beállott halállal ölje meg. Szemben velük látszólag közömbösen, de bizonyos fokig várakozó állásponton foglalták el pozíciójukat a Gyóntatók, élükön Rozsdással, aki dohányzott. A másik Gyóntatót "Főorvos Úrnak” hívták, mert egy barátját, aki osztozkodás közben hülyének tettette magát, olyan türelemmel verte órákon át, míg az illető háromhetes kórházi ápolás után ép elmével tért vissza a kültelki társaságba, és hogy a gyógymód megismétlését elkerülje, eleget tett a Főorvos Úr jogos igényeinek. A harmadik Gyóntató, tisztességes nevén Bunkó, kissé jobbra a Főorvostól, megvakarta vállát, de csak azért, hogy kitapintsa a kabátja alatt négyszeresen összecsavart drótkötelet, amelynek végén jókora vasdarab volt. Erről a különleges verekedési szerszámjáról nevezték el Bunkónak."

Németh Lászlónak e regénye egy férfihoz nem vonzódó, hideg természetu fiatalasszony házasságának tragédiájáról szól. Nelli családi okokból kénytelen hozzámenni Takaró Sándorhoz, a társadalmi ranglétrán felfelé kapaszkodó gazdag parasztság jellegzetes képviselojéhez. Mindent megpróbál, hogy házasságát elviselhetové tegye, de zárkózott, magának való, eredendoen tiszta és magányos egyénisége fellázad, valósággal megöli férjét, végül pedig a másokért vállalt munka önzetlen örömében találja meg élete értelmét. A regény egyrészt döbbenetes ereju lélekrajz, másrészt a letunt falusi úri világ életének képe is.

Titokzatos társaság után nyomoz Gilligan felügyelõ , a Scotland Yard fõfelügyelõje. "Madonna", a zömében nõkbõl álló banda vezetõje, egy könyvet is írt, a Miasszonyunk könnyei -t, ami szerint a nõké és a szépségé kell, hogy legyen az uralkodó szerep a világon, a csúnya embereknek nincs is helyük a földön. Úgy tûnik, a világuralom biztosításához sikerül a nagy hatalommal bíró Salamon pecsétjé -t is megszereznie.

Suicide on the left,' says Chief Inspector Coldwell pleasantly, as he and Leslie Maughan stride along the Thames Embankment during a brutally cold night. A gaunt figure is sprawled across the parapet. But Coldwell soon discovers that Peter Dawlish, fresh out of prison for forgery, is not considering suicide but murder. Coldwell suspects Druze as the intended victim. Maughan disagrees. If Druze dies, she says, 'It will be because he does not love children!'

?Nehezen gyógyult be az a seb, amit Ocskay a testvérétol kapott, s ,mikor már egészen begyógyult is, akkor is egyre fájt. A dicsoségrol hazudó álmai szétfoszlottak. Maga a hadjárat, ami azután folyt, egészen elvesztette addigi lovagias jellemét, mind a két fél úgy harcolt egymással, mint akinek nem a gyozelem a célja, de a ,bosszúállás, nem saját haditervének végrehajtása, csak az ellenfelének összekuszálása. Nehéz sóhajjal jövünk ki a történetíró múzeumából, s ,nincs kedvünk az emlékekre visszagondolni. Ocskay Lászlót egyre keményebben üldözte a balsors. Hajdani hadnagyai rá-rácsaptak az ezredére, s kudarcot vallattak vele. ? Biccse alatt (hol o maga Ilonka szeme láttára egykor oly hosleg harcolt), Vajda levágta egy egész századát Ocskaynak, s az akkor éppen ott volt Ritschánt is elfogta, nehéz sebekkel elborítva. Hajdani kuruc ezrede apránkint mind átszökdösött a fejedelemhez, úgyhogy vége felé nagyobb volt az Ocskay-ezred a kuruc részen, mint a labancoknál, s Rákóczi a visszatért ezrednek éppen Ocskay Sándort tette meg parancsnokává. Ocskay László most már kerülte a harcot. Olyan volt már a lelke, mint a gyuru, amibol a drágako kihullott, csak a veszteségre emlékeztet. A hajdani dicsoség mezején csak a szégyen tarlója maradt. A késo bánatot (az ebgondolatot), a visszasíró emlékezetet csak a ,bor tudta elaltatni. Nem is portyázott már, csak kóborolt. Nem kereste a ,harcot, csak a tivornyát. Eltékozolt egy esztendot, alászállva minden becsületben.?

1876-ban íródott a regény. Bár Jókai Mór 50-70-évek között volt legtermékenyebb és legsikeresebb, hiszen ebben az időben az ő regényei tartották életben a magyar népet, mégsem szabad megfeledkezni az ezt követő időszakról. Az élet komédiásai egy kedélyes hangvételű humorral teli, de csöppet sem komolytalan mű. Jókai Mór ezt a művét ő császári és királyi felségének Erzsébet ausztriai császárnénak, Magyarország koronás királynéjának legmagasabb kegyteljes engedelmével, legmélyebb hódolattal ajánlotta.

A banánoxid nevu találmány vegyi képletének megszerzéséért folyó harc a bubópestises megbetegedés ürügyén vesztegzár alá helyezett, nemzetközi közönséggel, minden rendu és rangú szélhámossal zsúfolt Grand Hotelben zajlik. Bár a képlet megszerzése csak néhány titokzatos személy érdeke, mégis a kényszeru bezártság nyomasztó hatására a legkülönfélébb rejtélyes eseményekbe keveredik bele a hotel szinte valamennyi lakója, hogy aztán az óriási kavarodásban leleplezodjenek az igazi bunözok, és a fejtetore állított kalandok során egymásra találjanak az igazi szerelmesek - és a képlet hivatott tulajdonosai, illetve orzoi is.

Tündérkertbe invitálja olvasóit Tatay Sándor utolsó, immár posztumusz könyvében. A vidék, amelyet bejárunk vele, az író igazi otthona volt: a badacsonyi szoloskertek, a távolban kéklo Balaton, a napfényben fürdo hegyoldal, az ország egyik legszebb vidéke, amit megismerni és megszeretni Tatay is tanított bennünket. S ennek a gyönyöru tájnak a ragyogását csak fokozza az a szeretet, amellyel az író elénk varázsolja. O, aki minden fát, virágot, minden szolot ismert itt, tudta az évszázados ültetvények történetét, most kézen fogja az olvasót és megismerteti a hegy lakóival. A tosgyökeresekkel és az újonnan idetelepültekkel, akiket egy csapásra meghódított ez a világ, akiknek keze nyomán újra virágzásnak indulhatott itt az élet. Emberi sorsok elevenednek meg a könyv lapjain, színes figurák a múltból, de a jelenbol is, hiszen Tatay nemcsak emlékeit idézi fel, nemcsak a hegy múltját. Élete utolsó percéig a jelenben is élt, a jelen gondjai foglalkoztatták, muvésziek és politikaiak egyaránt. Történetei ezért nem csupán hangulatos anekdoták, hanem a muvész töprengései is az írói lét, az írói munka kérdéseirol.

Tõke Péter Miklós könyve H. G. WELLS: AZ ISTENEK ELEDELE (THE FOOD OF THE GODS) címû fantasztikus regényének ?rejtett üzenetét? tárja az olvasó elé. Három fõiskolás fiú Afrikába utazik a megszállott tudóssal, hogy felkutassák az óriásnövést elõidézõ anyagot, amely ott természetes állapotban fordul elõ,és fává növeszti a közönséges gyomokat? Az izgalmakban bõvelkedõ történet olvasása közben megismerkedünk a Ruwenzori-hegység élõvilágával, és tanúi lehetünk, ahogy az ?istenek papija? ismét rászabadul a világra, gigantikus lényeket alkotva. Fény derül arra is, hogy létezik-e a legendás hegyi ember, a kakundakari.

A Forgó táncparkett allegorikus cím. Az emberi sorsok forgását jelzi, ahogy forognak körbe-körbe. Az irigység, mint vezérlõ motívum, mindenki irigyel valakit, mert nem is sejti, hogy mi rejlik a külszín mögött? A regény helyszínei New York, Hong Kong, Genf, Párizs és Hollywood.

?Most egy országgal odább. Lépjünk elobbre egy országgal és hátrább négy esztendovel. Erdélyben vagyunk. 1662 az év. Egy egyszeru nemesi lak áll elottünk Ebesfalva aljában, szinte legutolsó ház a helységben. Az épület inkább hasznosság, mint regényesség nézetei szerint van építve, minden célra külön épület, alakra, minoségre, elhelyezésre. Kétoldalt ólak, aklok, kocsiszínek, kobol, vályogból vagy keményfa deszkából, ketrecek, szárnyas állatok számára, nyitott csurök, zsúppal fedve, s ,nagy teteju birkarekeszek, hátul gyümölcskert, melybol egy méhes félszeg teteje látszik ki, s a széles udvar közepén a fehérre meszelt lakóépület, félszárnyra építve, elotte árnyékos diófák, melyek alatt malomkobol hevenyészett gömbölyu asztal áll. A lakóudvar kokerítéssel van elválasztva a széruskerttol, melyben hegyesre rakott boglyák, megkezdett szénakazalok, s roppant nagyságú asztagok láthatók, miknek búbjáról kellemetlenül kiáltoz egy fölröppent páva. Este van, a béresek hazatakarodtak, az ökröket kifogták a széles társzekerek mellol, melyek érett tengerivel rakottan tértek haza, a juhnyáj kolompolva jön meg a legelorol, a sertések végig röfögve az úton, vágtatnak be a nyitott kapun egyenesen futva vályúikhoz, a kakasok civakodnak a nagy diófákon, hova már naplementekor elültek, a távolban hallik az estharangszó, még távolabb a kútra járó falusi lyányok éneke, a béresek marháik után látnak, ki egy nagy nyaláb friss kaszált muhart hoz, ki meg nagy sajtárban hozza a már kifejt, habzó, illatozó sárgafehér bivalytejet. A konyhából kivilágít a lobogó tuz, melyre pirospozsgás lyány tart egy nagy serpenyot, a jó, rántásillat messzire elérzik??

?Azraële remegett, midon Hasszán azt mondta: »Megöletem ez asszonyt még ma!« A vezér lelkét kísérto rém ijesztgette, meg kellett ot e ,rémtol szabadítani, hogy e gondolatot elfelejtse. Azraële sajátszeru játékot gondolt ki a gyámoltalanná lett férfi számára. A heted nap elmúlt már, melyre Hasszán kiterjesztette tilalmát, hogy azalatt senkit se bocsássanak elé, s Azraële eszébe juttatta, hogy az eloszobában tömérdek fényes követ, hírnök, aga és könyörgo várakozik, akik kihallgatásra epednek, sokan ajándékot hoztak, mások hódolatokat átadni jöttek, némelyik örvendetes hírrel jött a csatatérrol, egy pedig a ,többek között a nagyvezértol érkezett, valami fontos üzenettel a szultán parancsából. E szavak felvillanyozták Hasszán eltompult kedélyét, valami hiú, tetszelgo mosolygás látszott elterülni arcán: ? Bocsásd be oket, jöjjenek elém ? szólt örvendezve a hölgynek ?, és azután mellettem légy, s mutasd be oket egyenként, tied legyen a dicsoség! Voltaképpen az eloszobában senki sem várakozott kihallgatásra, nem voltak ott sem fényes követek, sem alázatos folyamodók, sem agák, sem hírnökök, senki más, mint a vezér saját rabszolgái. Ezeket tehát Azraële felöltöztette egyenként fényes nagyuraknak, falusi bíráknak és katonáknak, kezükbe adván lepecsételt írásokat, erszényeket, ékszereket és zászlókat, kinek mint szerepe hozta magával, s ,Hasszánt felültetve az elfogadási teremben magas kerevetére, magának és a hercegnonek egy zsámolyt tett lábaihoz, s úgy eresztgette be egyenként az ajtóorök által a felöltöztetett rabszolgákat.?

?Eloször azt a címet akartam adni ennek az izének (mely, fájdalom! rám  nézve nem regény), hogy egy becsületes ember  gonosztettei. Mert hát én  az vagyok: becsületes ember, egyéb címem sincs: se tisztelt hazafi, se szeretett  polgártárs, se elismert szakférfiú.  Csak becsületes ember: minden pontban, még a pontok pontjában is.  Mustrája vagyok a férjeknek, annyira, hogy azt beszélik rólam, hogy ha  meghalok, porrá égetnek, s mint Artemízia királyné tett Mauzolusz királlyal,  italba keverik hamvaimat, s úgy adogatnak be, de nem a noknek,  hanem a férjeknek, mint óvó-szérumot a hutlenség baktériumai ellen.  És ez nem is lett volna rossz regénycím: egy becsületes embernek a  gonosztettei. Hanem hát ez mégis nagyon hasonlít a  sviháksághoz, egy  neme a hetvenkedésnek: virtuskodás olyannal, ami nincs. Sohasem szerettem  a dicsekedést. Mit  dicsekedjem a bunömmel? Elég, ha a feleségem  így szólít, hogy te bunöm!   Inkább választottam ezt a címet ?De kár megvénülni! Ezzel aztán  be van ismerve, hogy vén vagyok.  Biz az vagyok. Az ötvenediket járom.  De hogyha összeszedem magamat, ha a szerpántot jól megszorítom  a derekamon, a szakállamat odáig, ameddig bicolor lett,  kiborotválom,  senki sem mond többnek negyvennyolcnál. Ebben is megmaradok állhatatosan  negyvennyolcasnak.   Csak annak a melanogénnek ne volna olyan penetráns szekfuszeg  buze, mely három lépésrol elárulja, hogy az ember a haját védelmezi!  Hát én bizony nem tagadhatom, hogy a porosz háborúban már hadnagy  voltam: vitézségi érmet is hoztam haza magammal. Annak is urát  tudom adni, hogy hogyan szereztem??

Az álmodozás helye és ideje vett körül. Végigpergett előttem az életem, mindazon nagy tettekre gondoltam, melyek részese lehettem, a lovakra, melyeket kedveltem s a hölgyekre, kiket szerettem. Aztán drága jó anyám jutott az eszembe, és elképzeltem örömét, amikor meghallja, hogy a falu népe a fia hírnevéről beszél. Aztán a Császárra gondoltam és Franciaországra, drága szülőhazámra, a napsugaras Franciaországra, a gyönyörű lányok és daliás ifjak anyaföldjére. Szívemet még most is elárasztja a boldogság, ha arra gondolok, mint vittük el trikolorját oly sok száz mérföldnyire a határain túlra. Életem bármikor felajánlom a nagyságáért. Kezemet szívemre téve éppen megesküdtem erre, amikor hátulról váratlanul nekem ugrott a gondolás…”

E. F. Benson igazi késõ-viktoriánus figura: sportoló, régész, esztéta, sõt polgármester, de elsõsorban népszerû és rendkívül termékeny író volt. Az életmû nagy részét szépirodalmi írásai, regényei és elbeszélései adják, de biográfiák és téli sportokról szóló szakirodalom is gazdagítja mûveinek sorát. Jelen kötet huszonegy kísértethistóriát tartalmaz, melyek roppant szórakoztató módon mesélik el a misztikumra és túlvilágira fogékony hõsök természetfelettivel való találkozását, legyen az egy kíséretjárta kastély rejtélyes története, egy furcsa, megmagyarázhatatlan lény rémisztõ jelenléte, vagy a holt lelkek megnyugvást keresõ bolyongása. A gyûjtemény olyan kedvelt darabokat is tartalmaz, mint a városi legendán alapuló és sokszor feldolgozott Buszkalauz, vagy a H. P. Lovecraft által méltatott Az ember, aki túl messzire ment.

?A Duna-part mutatja Budapesten a legmozgalmasabb életet, a legkülönfélébb elemekbol egymás mellé rakva. A Lánchídtól a Petofi térig terjedo corsón az elegáns világ sétál, találkozót ad, társalog (kocsival ott nem szabad járni), ott mutatják be a legújabb toiletteket, a kávéházak elotti járdákon, a pompás kioszk akácfái alatt kávéznak, fagylaltoznak, újságot olvasnak. S aztán egy vaskorláttal odább, egy lépcsosorral alább, a széles rakodó parton izmos munkássereg hordja a vállán a zsákokat, hempergeti a tonnákat, emeli nehéz teherkocsikra a hatalmas málhacsomagokat, hatan cipelnek egy-egy gyapjúzsákot, vastargoncán tolnak becsomagolt dohánybálákat, térdig-vállig gyürkozött atlétai alakok, s ,aztán megint egy korláttal odább, egy lépcsosorral alább: ott vannak az úszószínek, a hideg fürdok, a csónakházak, ezekhez siet forró napokon az üdülést kereso közönség. Ott látni a csónak- és úszóversenyeket. A ,fényuzés, a munka és az üdülés mind egy képen csoportosítva. S a kék Duna tükrén egymást váltva-kerülgetve sikamlik az apróbb-nagyobb gozösök raja minden irányban. Folytatja a képet alább a gyümölcspiac, mely alant a rakparton elkezdodve végigvonul egész a vámházig, kiszélesedik a plébánia téren: ernyos sátorokkal és azok nélkül, hagymafento sáncok, zöldségtorlaszok, hihetetlen menynyiségeivel a piros paprikának s még pirosabb paradicsomalmának, fölváltva gyümölcsgarmadáktól, a piros szín minden változataiban rikító almák kosárszámra, a hamvas kék szilva s a sárguló oszibarack öblös puttonyokban, a minden színu és zamatú szolok halmazai, embermagasságú határhalmok rakva óriás görögdinnyékbol a sötétzöldön kezdve a csíkos világos zöldig: csalogatóul egy-egy kettészelve s vérbélu tartalmát kifelé fordítva.?