Fapadoskonyv.hu strana 18 z 82

Bekopogott ?a negyvenes szoba ajtaján, s egy magas, rendkívül csinos hölgy nyitott neki ajtót. Haja éppúgy, mint ruhája, aranyszínű volt, és hangja – ami most már nem telefonon hallatszott – az egykedvű felügyelőt is elragadta. – Mr. Duff, úgy örülök. – Még a lélegzete is elakadt egy kicsit. – Itt van az uram levele. A detektív elvette, és zsebre dugta. – Ezer köszönet érte. Hát lejönne akkor velem? Itt a lift. Betessékelte a kis fülkébe, maga is utánalépett, s megnyomta az első emeleti gombot. A lift bizonytalanul, lassan, akadozva süllyedni kezdett.E percben, közvetlen a feje mellett, lövés dördült el, valami kis tárgy röpült át a levegőn, és leesett a lába elé. Az asszony arca megdöbbentette. Karjába kapta, és kétségbeesve vette észre, hogy az aranyruha derekán sötétvörös folt támad. – Mindennek vége – suttogta Sybill Conway. Duffnak nem jött ki a hang a torkán. Kinyújtotta a kezét, és vadul megrázta a lift bezárt ajtaját. De a franciák rendíthetetlen találmánya nem állt meg. A detektív szívét halálos kétségbeesés öntötte el. Látta, hogy gyilkolnak meg egy asszonyt a közvetlen közelébe…A gyilkosságsorozat Londonban kezdődött. Ott egy turistacsoport egyik tagját ölték meg. A nyomozás során újabb és újabb gyilkosság történik – Duff felügyelő is majdnem áldozatául esik a merénylőnek –, de végül is Charlie Chan, a híres, kínai származású nyomozó egyetlen mondat egyetlen jelzőjéből megoldja az egész rejtélyt, azaz megtalálja a tettest.

Mándy Iván a 20. századi magyar prózairodalom mára klasszikusává vált alakja, a próza- és drámaírás nagymestere.  Népszerű novellái és regényei mellett ifjúságnak szánt írások és  dramaturgiai munkájának köszönhetõen számos hangjáték is gazdagítja életművét.

Juhász ?Gyula (Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.) tanár, költő, hírlapíró. „A magyar vidék legtisztább szavú lírikusa” – ahogyan Simon István nevezte. Apja Juhász Illés érettségizett postai távírótiszt, édesanyja Kálló Matild, az egyik utolsó szegedi gombkötő lánya volt. Apja halála után igen szoros lelki kapcsolat alakult ki a fiú és az édesanyja között. Mivel a költő családot nem alapított pszichés betegsége miatt, ennek súlyosbodásával anyja gondoskodására szorult, a túlzó aggódás rátette lelki terhét a kapcsolatra. Az érettségi előtt régóta érlelődő elhatározással elhagyta Szegedet és a piaristák váci noviciátusába került papnövendéknek. Lelki problémáin az aszkézisbe meneküléssel próbált segíteni, azonban kiderült, nem neki való ez a világ. 1900-ban távozott Vácról, élményeit később „A tékozló fiú” című művében írta meg. Ebben az összefoglaló kötetben megismerhetjük Juhász Gyula egyetemi társait, tanárait, kortársait – Babits Mihályt, Ady Endrét, Kosztolányi Dezsőt, Oláh Gábort… –, jóízű emlékeit azonban átszövi a melankólia, elbeszélései gyakran végződnek öngyilkossággal, halállal. A könyv önéletrajzi hitelessége az egyik legerősebb a magyar prózairodalomban.

Leonardo da Vinci személyisége, élete hálás regénytéma, nagy regényírószámára kincsesbánya ez embercsodának alakja, és Merezskovszkij (1866-1941) kibányászott belőle minden értéket.A nagy művész korának teljes képét kapja az olvasó e nagyregényben.A hős körül ott virágzik a teljes reneszánsz. Az író felvonultatja Sforza herceg udvarát, a maga csodás tarkaságában, a milánói népet, vásárteret, korcsmát, tudósok gyülekezetét, Borgia Cézárt, a pápát, a firenzei képrombolást, Savonarolát. Alkimisták, boszorkányok, inkvizítorok, kurtizánok, politikusok, zsoldos katonák bukkannak fel és tűnnek el a könyvben. A képek elevenek, hús-vér emberekkel találkozunk, az események folyamatosan kapcsolódnak egymásba.Az egymásra perdülő tömérdek kép (mint egy filmmontázs) mozgalmassága felüdíti az olvasót. A regény – bár száz éve született – ma is érdekes, olvasmányos és szórakoztató.

„Hárman álltak a rekettyebokornál: az egyik zöld volt, a másik kék, a harmadik sokszínű. Miközben beszéltek, tekergőzve mozgatták a csápjaikat, és hadonásztak a kezükkel…” – minek is tagadjuk, ez a két mondat eléggi titokzatos. Sőt, izgalmas! Ugyan miféle élőlények vannak ott a bokornál? No persze, nyevigák. De hát kik azok a nyevigák? Nem áruljuk el. Megtudja, aki végigolvassa ennek a kötetnek huszonkét érdekes, izgalmas novelláját. Fantasztikusan érdekes történetek, hiszen írójuk – annak szánta őket. Fantasztikus novelláiból gyűjtött össze egy csokorra valót, és jó szórakozást kíván mindazoknak, akik szeretik a jövő, a technika és a képzelet lehetőségeivel való játékot.

A ragyogó szépségű fiatal lányt esküvője napján holtan találják. Fenyegető levelek sora érkezik, s a címzettre könyörtelen halál vár. Gyilkosság vagy öngyilkosság? – a Scotland Yardnak is fejtörést okoz. Nem kevésbé az, hogy az egyik érintetlen széfből eltűnt egymillió font.Talán zsaroló áll a bűnesetek hátterében, aki egyáltalán nem „dilettáns”, de ezzel s számos más trükkel próbálja a rendőrséget hamis nyomra terelni.Az egymást követő meglepetések során az angol társadalom elitjének rejtett bűnei, a mondén élet titkai is napvilágra kerülnek.

Mándy ?Iván az egyik legrangosabb és legnépszerűbb prózaírónk, akinek már az első írásai is varázslatos világot ábrázoltak, a Teleki téri árusok és vagányok, kallódó figurák, a hónapos szobák és kis hotelek lakóinak világát, szegényes életét, amelyben álom és valóság, vágyak, képzelgések és rideg tények szinte szétbogozhatatlanul keveredtek. Az elmúlt fél évszázad során aztán tematikailag és formailag egyaránt tovább gazdagodott, önéletrajzi és más egyéb témákkal bővült, filmtechnikai vágásokra emlékeztető fogásokkal finomodott, prózaírói igényességéből semmit sem veszítve, stílusában, hangulatában és tömörségében mindinkább a lírához közeledett, és minden tekintetben kiteljesedett írói életműve. Regények, novellák és hangjátékok hosszú sora igazolja ezt, és igazolhatják például újabb novelláinak bevezető sorai, amelyekkel azonnal légkört, hangulatot teremt, s amelyekkel azonnal lebilincseli, magával ragadja olvasóit.

E naptól kezdve olyan lankadatlan buzgalommal fogott a munkához, hogy Bornemissza Lénárd többször komolyan megintette, hogy kímélje magát és ne tegye kockára egészségét. José azonban nem hallgatott reá, vagy csak szórakozottan felelt. Ébren volt, mégis azt hitte, hogy álmodik, mert midőn leszállott az éj és a nyugalom csendje ereszkedett mindenre, úgy tetszett neki, hogy a titokzatos edényt körülnyaldosó lángok között Cynthia alakját látja, midőn pedig az edény olykor rövid pillanatokra átlátszóvá izzult, csudálatosnál csudálatosabb alakok és jelenések váltogatták benne egymást.

A mesék szerves részét képezték a mindenkori kínai kultúrának, amely az ország határain túl más népek műveltségére is hatással volt évezredeken keresztül. Legendák, vallási hiedelmek, történelmi események, vagy sok esetben hivatásos írástudók történetei váltak népmesékké, népies mesékké. Kötetünkbe több mint egy tucatnyit válogattunk ezek közül, melyek G. Beke Margit és Tokaji Zsolt átdolgozásában olvashatók.

A görög Trója-mondakör hosnojérol, Iphigeneiáról szóló tragédiáját Goethe több forrásból, de elsosorban Euripidész muvét alapul véve fogalmazta újra, eloször 1779-ben. Igen hamar be is mutatták Weimarban, ahol is Oresztész szerepét maga a költo alakította. Ezután többször is átdolgozta, végso formáját csak 1786-ban kapta meg, immár római tartózkodása alatt. Ez a változat a korábbi zaklatott szenvedély helyett klasszikus nyugalmat áraszt. A Torquato Tasso szintén Goethe itáliai éveihez kötheto, amennyiben itt érett be a régen dédelgetett téma, végül 1788?89-ben készült el a teljes mu, több részletben ? furcsa módon elobb a negyedik felvonás, utoljára az elso. A költofejedelem személyes sértodöttsége átsüt a saját sorsát Tasso hányattatásaival párhuzamba állító drámai költemény egészén. Míg az Iphigenia Tauriszban igen gyakran játszott, népszeru színdarab, a Tasso szinte eloadhatatlan, csak elvétve találkozhatunk vele színházaink repertoárján.

Micsoda kincsestár a rég múlt korok világa! Ki ne volna rá kíváncsi, mit hittek, mit gondoltak a hajdanvolt emberek, micsoda babonaságok éltek – és bizony micsoda babonák élnek még ma is. Igaz, ami igaz, ma már senki sem hisz sem a griffmadár létezésében, sem a sebezhetetlenség csacsi csodaszereiben, hanem azért még ma is fel-felrémlik a csillagjóslás divatja, sőt vannak, akik a vizet, a fémet meglelő varázsvessző erejében sem kételkednek… Ráth-Végh István, a nagyszerű tollú kultúrtörténész egész életében nagy kíváncsisággal kutatta a történelmi korok sok-sok különösségét. Ezekből az izgalmas, érdekes írásokból válogattunk össze a Delfin barátai számára egy színes kötetre valót.

?Ott állt, elore hajló vállaival, a kis, igénytelen alak, vörös galléros köpönyegében, fehér, szuk nadrágjában, aranyozott markolatú teknosbéka-tokos kardjával. A feje födetlen volt, s látni lehetett ritka, világosbarna haját# összehajtott, vörös kokárdás kalapját a bal hóna alá csapta, jobb kezében pedig vékony, suhogó lovaglóvesszot tartott. Lassan jött# arcán egyetlen izom sem mozdult, szemeit maga elé meresztette a semmibe és egyforma léptekkel, kérlelhetetlenül egyre közeledett, mint maga a Végzet valóságos megtestesülése? - így írja le Napóleont a könyv másik foszereploje, Louis de Laval, az ifjú arisztokrata, az egyik legrégibb francia nemesi család sarja, aki a császár szolgálatába szegodött. Doyle lényegében ismeretlen romantikus, kalandos történelmi regénye -, amely magyar nyelven utoljára hetven évvel ezelott látott napvilágot - lenyugözoen eredeti és részletes képet fest a világhódítóról és környezetérol, az Anglia lerohanására készülo francia sereg életérol.

 Még éppen csend honolt a Tűzföld jeges poklától a Baktérítő forró dzsungelvidékéig terjedő ország-góliátban, Argentínában, mikor 1968-69 folyamán ott éltem fél esztendeig.Az Andok kőkolosszusaival szegett pampán át eljuthattam a patagón meseta ezüst homokhegyeit harapdáló tengeröblökhöz, ahol elefánt nagyságú fókacsordák élik meglepően fegyelmezett társadalmi életüket. Tanulhattam a nagy múltú Argentína viharos, s mintegy újabb, eljövendő viharokat jósoló rég és közelmúltjának történelmét. Legjobban a felejthetetlenül szép Paraná deltában éreztem magamat, a babér és fűzfák szegélyezte sok-sok kis folyón száguldó csónakunkban, fejemen az elmaradhatatlan szalmakalappal.

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfajt vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.

?Több mint hatszáz esztendeje történt, hogy egy gazdag firenzei kereskedo Párizsba lovagolt, ahol akárcsak mai, kései utódai, jól értett ahhoz, hogy a szürke üzleti elfoglaltságot esténként vidám mulatozással cserélje fel. A krónikák feljegyezték Chellino Boccaccio uramról, hogy szemrevaló, ügyes szavú férfiú volt, nem csoda tehát, ha a férfiasság, kedvesség és gazdagság hármas kulcsával megnyitotta egy Jeanne nevu elokelo özvegy hálószobáját is. Ennek a szerelemnek lett gyümölcse Giovanni Boccaccio, aki tehát könnyed és elmés novelláihoz illoen, Párizsban pillantja meg a napvilágot 1313-ban. És abban is van valamelyes regényesség, hogy a szerelem írója maga is a szerelem gyermeke, mert atyja soha nem vette feleségül Jeannet, és a kis Giovannit négyéves korában anyja nélkül vitte Párizsból Firenzébe?? (részlet a könyv eloszavából)

A két világháború közti időszakot méltán tarthatjuk a magyar ponyva aranykorának, amikor is több tucat kiadó százával, ezrével jelentette meg azon műveket, melyeknek az egyszerű szórakoztatáson túl nem igen voltak magasabb rangú célkitűzései. A zömében nyugati mintára íródott kalandregények között azonban időről-időre felbukkant jó néhány gyöngyszem, akik nélkül valljuk be, a magyar nyelvű irodalom szegényebb volna. A műfaj vitathatatlanul legnagyobb zsenije természetesen Rejtő Jenő volt, azonban az ő kortársai között nem kevesen vannak olyanok, akik e műfaj keretein belül a legmagasabb szakértelemmel „termelték” a western, idegenlégiós, detektív vagy épp szerelmes történeteket. E mindig is népszerű műfaj, mára klasszikussá vált darabjaiból állítottuk össze sorozatunkat.