Fapadoskonyv.hu strana 20 z 82

A ?Ház a sziklák alatt? címu film nézoi közül sokakat foglalkoztatott a kérdés: honnan jött és hová jutott a film megnyero noalakja, Zsuzsa? Az író ebben a regényében mintegy elhúzza a függönyt Zsuzsa múltja elott, és elkíséri ot megtalált boldogságának küszöbéig. Zsuzsával eloször, mint elesett sorsú, ábrándokkal teli, szépre és jóra vágyó kis libapásztorral találkozunk. A kislány csalódásainak színtere elobb egy vándorcirkusz porondja, majd a pesti cselédszobák örömtelen világa. Boldogságát szerelmében sem találja meg, és a felszabadulás elotti élet teljes kivetettjeként kerül a film történetének színterére, ahol számos olvasónknak bizonyára ismerosnek tunik majd. A sziklák alatti ház tragikus eseményei után a romokban hevero Buda kövei között találkozunk ismét Zsuzsával. Hosszú ido telik el, míg kispolgári életét építgeto férje mellol a megújult élet szabadabb levegojében megtalálja a libapásztor korában oly sokszor megálmodott ?Fehér hintó?-t ? önmagát és boldogságát.

"Az olvasó talán hajlamos kategóriákban gondolkodni: a költő az költő; az író az író. Álljon előttük cáfolatul ez a kötet, a más területeken is kiválót alkotó Ady Endre összes novelláinak gyűjteménye. Számos, vagy mondhatni inkább: számtalan 20. század eleji újságban, folyóiratban jelentek meg ekkor tárcanovellák, az igen népszerű zsurnaliszta stílusban. Saját megfogalmazásában ,,...nemcsak durva muszájból vagy szükséges pénzért..." - aminek némileg ellentmond a ,,Tíz Forint vőlegénye" című őszinte, önironikus vallomása. A lapok valóban heti rendszerességgel elvárták munkatársaiktól az előírt penzumot - legyen az riport, kritika, úti beszámoló vagy költemény. S ez látni valóan jót tett a kezdetben romantikus-balladisztikus irályban bontakozó (botladozó) prózájú Adynak. Élményt ad, ha időrendben követjük a folyamatosan csiszolódó, érlelődő írásműveket. Évről évre érik témáiban, szemléletben; a gyermekkori benyomásoktól a szélesebb világlátás felé nyílik írói horizontja - egészen az életről való, reménytelen lemondásig. Nem kötelező mindenben egyetérteni vele. Ha megelégeljük a rosszlányok és hűtlen asszonyok végtelen variációjú históriáit, felüdülhetünk a bibliai Krisztus-történetek kissé átfogalmazott változataival, kedves, papi környezetet idéző írásaival. Ahogy a világháború évei elkövetkeznek, elfogy, szinte megszűnik a novellatermése, közben viszont költészete bőven kárpótol."

A kötetben található muvek: A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai ? Önrendelkezés, nagyhatalmi egyetértés, politikai döntobíráskodás ?...írói - közírói - jelentkezéséig Bibó István pályafutása azokéhoz a 16-17. századi magyar prédikátorjelöltekéhez hasonlított, akik az iszonyú dúlások után a tájilag és szellemileg visszamocsaraso-dott országból Utrechtbe és Montpel-lier-be vergodtek ki igét tanulni. Akiket ott a muveltség mellett ezer lehetoség is várt: könnyebb élet, sikeresebb szolgálat. S akik rendre visszatértek a maláriás falvakba, a sárkunyhók közt templomot építeni. Bibó István Genfben járta meg ezt a felso iskolát. Nagy muveltségu család gyermekeként került oda - a Szegedi Egyetem fokönyvtárosának nagy tehetségu fiaként -, hogy jogi tanulmányait tökéletesítse. Másban is tökéletesítette magát. Huséget és bátorságot tanult: klasszikus európaiságot. Abba az enciklopédis-ta filozófiába hatolt bele, amely az erkölcsi jó és rossz meghatározó jegyeit a gyakorlati tevékenységbol meríti. A hazájába visszatért Bibó István gyorsan megtalálta az utat mindazokhoz, akik hasonló ítélorendszerrel kerestek olyan végezni-valót az életben, amely hivatás is lehet. Bibó István édesapja etnográfus is volt, mint akkoriban ott Szegeden csaknem minden betuérto: tanár, pap, színész, régész, történész, festo, költo, orvos, foleg a fiatalok közt. Ez volt a jogász ifjú Bibó második nagyiskolája. így alakult ki az o sajátos tudományága és hivatása. Jó nyitányként a politikatudomány egyetemi tanára lett. Ennek gyakorlati  ,tartozékaként közölte elso nagy tanulmányát már 1945 oszén. A magyar demokrácia válságáról, méltán keltett iránta rögtön közfigyelmet és köztiszteletet. Ezt követte 1946-ban a kelet-európai kisállamok nyomorúságáról szóló. Ezzel egyidejuleg készített tervezetet (már mint a Belügyminisztérium fotisztviseloje) a magyar közigazgatási rendszer megújítására. A gondolat, hogy »városmegyék« lépjenek a hajdani várközpontokat idézo vármegyék helyébe, évtizedek múlva lett a helyesen decent-ralizálódó államok eszméje. Történelmi és alkotmánytani írásai szinte folytatólagos közleményei lettek a Válasznak és építo ereju vitatárgyai annak a tragikus helyzetben is járható utat kereso, nagyrészt paraszt- és munkásgyökeru értelmiségnek, melytol méltán volt várható a szellemi élet, az írástudói erkölcs megújulása. Mindaddig, amíg el nem következett a folyóirat elnémítása, a népi kollégiumoknak és egyéb népmuvelési vállalkozásoknak kultúránk fejlodésére oly végzetes föloszlatása. Bibó Istvánnak ekkor már jó híre volt az ország határain túl is. Tudósi és közírói tekintélye vetekedett azokéval, akiknek egykor Genfben és másutt tanítványa volt. Tanulmányai halála napjáig messze földön figyelmet és teret kaptak. S még többet kaphattak volna, ha azt a tevékenységi területet választja. Választhatta volna késobb, s itt maradt..." Illyés Gyula  ,

" Öt, gimnazistakorú, fiatal tehetség írásait olvashatják ebben a kötetben. Mind az öten a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba járnak.A 2011-2012-es tanévben, az iskolai könyvtárban szervezett Íróklubban az ő írásaikat vizsgáltuk meg különböző szempontok szerint, stílusgyakorlatokat, irodalmi ,,helyzetgyakorlatokat" végeztünk. Ez a kötet nagyrészt ezeknek a foglalkozásoknak a gyümölcse. Amikor elkezdtem szervezni az ,,Íróklubot", úgy gondoltam, bájos és gyermekded zsengéket fogok olvasni, és szép lassan, a szerkesztési és egyéb gyakorlatok után, talán lesz pár írás, amit el lehet küldeni különböző lapokba, hátha publikálhatók.Nem így történt. Megjelent ez az öt fiatal, határozott, egyéni stílussal, és a belépőként hozott írásaik elolvasásakor tudtam: kincset találtam. Olyan gyémántokat, amelyeket csak csiszolni kell. Csak ki kell bontani a csodát. Kedves Olvasó! Ritkán tarthat a kezében ilyen kötetet. 15 és 18 évesek a szerzők. Az írások többségénél úgy fogják érezni, érett, sokat megélt emberek, sokat publikált írók novelláit olvassák. De a szerzők gimnazisták, lányok, hatalmas ígéretek. Kívánom, hogy olyan örömmel, szeretettel és a tehetség felfedezésének katartikus élményével olvassák ezeket az írásokat, mint amilyen lelkesedéssel és írásszenvedéllyel készítették a szerzők. Olcsai Évaszerkesztő"

Szinte hihetetlen, de a légiós regények világhírű írója és főhőse, Kockás Pierre megnősült. Az örömteli események másik szereplője sem akárki, hanem egy Angyalka névre hallgató – egykor szebb napokat látott – harcias amazon, aki bivalyerős, és természetesen szája szögletéből sohasem hiányzik az elmaradhatatlan pipa.Hőseink: Kockás Pierre, elmaradhatatlan légióstársa Charles Lorre és Angyalka felcsapnak nyomozónak, s egy szőke légiós fiúval, Brigivel együtt szívós munkával, s a Szahara homokjával, no meg néhány beduin harcossal megküzdve kiderítik, hogy ki is valójában Dempierre tábornok gyilkosa.Kockás Pierre balkezes horogütései, alighanem komoly megélhetést biztosítanának több afrikai város sebészeti klinikájának.

„Író és művész elvtársak!Most, amikor koreai népünk szent honvédő háborút visel az emberi mivoltukból kivetkőzött amerikai imperialista agresszorok ellen hazánk szabadságáért és függetlenségéért, rendkívül nagy jelentősége van az íróinkra és művészeinkre háruló feladatoknak és kötelezettségeknek. Íróinknak és művészeinknek – az emberi lélek mérnökeinek – nemcsak az a feladatuk, hogy kidomborítsák műveikben a koreai nép izzó hazafi asságát, elszántságát és a győzelembe vetett hitét, hanem alkotásaiknak erős és éles fegyverré kell válniuk harcoló népünk kezében, az ellenség legyőzésére, a végső győzelem kivívására kell lelkesíteniük az egész népet. (…) Íróinknak és művészeinknek a hazafisággal egyidejűleg azt is kifejezésre kell juttatniuk alkotásaikban, hogy büszkék nemzetükre, büszkék népükre. Az, hogy büszkék vagyunk népünkre, csak akkor lesz olyan büszkeség, amely megérdemli ezt a nevet, ha kiirtjuk belőle az idejétmúlt sovinizmus rothadt csökevényeit és szokásait.”

Hirtelen felült ágyában, hideg borzongás futott át a testén. Valaki volt a szobában! Tapogatózva nyúlt a villanykapcsoló felé és majdnem felsikoltott. Egy kézhez, hideg kézhez ért az éjjeli szekrényen. Egy pillanatra megdermedt a rémülettől. A kéz hirtelen visszahúzódott. Hallotta a függöny zizzenését, s az éjszaka sötétjében egy alak árnyéka rajzolódott az ablakra. Kiugrott az ágyból, egész testében reszketett, s felgyújotta a villanyt. A szoba üres volt, de a földig érő ablakszárnyat csak betámaszották.Az ágy melletti asztalon szürke kártyát pillanott meg. Remegő ujjakkal emelte fel: „Valaki, aki szereti Önt, kéri, hagyja el azonnal a házat, mert élete és becsülete veszélyben forog.”Az aláírás helyére kék színű, keskeny kezet rajzoltak.

Nils Fredrik Constedt egy kivételes kutya történetét írja le, akit Gaal Mózes meséje alapján ismerhetünk meg. Gripp, vagy ahogy a bennszülöttek hívják, Eladje Saboko, kalandos úton kerül Londonból Afrikába. Az eseményeken keresztül megismerhetjük kapcsolatát az emberekkel és gazdájával, ki az egyetlen lesz életében, aki megismeri és megérti Gripp belső világát, és tetteit.

Az Úri muri (1928) a múlt század végén, a milleneumi idokben játszódik. Egy alföldi kisváros földbirtokosairól rajzol képet a legnemesebb szépirodalom eszközeivel, egyben jellegzetes alföldi beszédmóddal élve.A regény három súlyos problémával foglalkozik, melyek természetesen Móricz gondjai is. Egyrészt az önpusztító, dáridókkal teli földesúri - dzsentri lét valósághu ábrázolásával annak veszélyére figyelmeztet. Másrészt a környezetébol kiemelkedo, a környezeténél értékesebb földbirtokos, Szakhmáry Zoltán alakjában az erotlenségbol fakadó lefelé-süllyedés csapdáját mutatja meg. Az erotlenség jele Szakhmáry kettos élete is - felesége mellett szeretot tart. Ez a regény harmadik problematikája: a no mint végzet. Más megfogalmazásban: teljes élet csupán igazi társsal lehet, ám ezt olyan nehéz találni...Az író együttérzéssel szemléli alakjait: végül is értékek és hibáikkal együtt értékes magyar emberek kallódnak vagy pusztulnak el. És ezzel a számára oly fontos ország lesz kevesebb, és a a nemzet sorsa lesz nehezebb. Az örökké építkezo, elore lépo Móricz saját korához intézi így mondandóját. Trianon után néhány évvel, a lassan konszolidálódó, Bethlen István miniszterelnöksége alatt némileg erore kapott kicsi haza nem választhatja önpusztítást - bármennyi tragédia, fájó emlék van mögötte és bizonytalan jövo elotte. Szakhmáry Zoltán részegen önmaga ellen fordítja a fegyvert: ez is virtus - magyar módra... De az igazi tett - s ezt nem csupán az Ún muri, de Móricz Zsigmond élete és életmuve példázza - nem ez! Megoldás, ám rossz megoldás, út, ám tévút. A legnagyobb virtus, hogy Móricz Zsigmond barátját és fegyvertársát, Ady Endrét idézzük: a muszáj-Herkules sorsának vállalása. (Kaiser László)

Ezeket a történeteket a dán felfedező és etnográfus, KNUD RASMUSSEN (1879-1933) gyűjtötte össze Grönland legkülönbözőbb részeiről, közvetlenül az eszkimó mesemondóktól.Knud Rasmussen maga is részben eszkimó származású; Grönlandon töltötte a gyermekkorát, és újra meg újra visszatér Grönlandra – tanulmányozni, feltérképezni, átkelni belső részének jégsivatagán, egyedi gyűjteményeket létrehozni tapintható és „nem megfogható” anyagokból egyaránt, amelyek ennek a hatalmas és oly kevéssé ismert földnek más-más részeiről származnak. Felfedezőútjain szerzett eredményeivel sokak tiszteletét és számos tudományos társaság elismerését elnyerte.A jelen válogatás elsősorban nem gyerekeknek, hanem sokkal inkább az etnográfia, a távoli népek kultúrája iránt érdeklődő olvasóknak szánt gyűjtemény.

Már életében legendák szövődtek Paganini, a nagy olasz hegedűművész és zeneszerző körül. Az a hír járta, hogy eladta a lelkét az ördögnek. Technikai tudását, bravúrjait egy földöntúli hatalommal magyarázták. Varázslatos játékával megigézte az embereket és meghódította a női szíveket, kóristalányét és hercegnőét egyaránt, noha rútságát az ördögéhez hasonlították. Tény, hogy különös lénye, furcsa szokásai, mesés vagyona, zsenialitása és szerelmi élete regénybe illő.

Ez a regény egy történetet mesél el Kempelen Farkas életéből, akit úgy ismerhetünk, mint a gőzgép vagy a sakkozógép feltalálóját. Természetesen sok minden más is a nevéhez köthető, de e két találmány sokak számára ismerős lehet. A 18. századi magyar tudományos élet egyik legismertebb egyénisége Kempelen Farkas, aki amellett, hogy képzett jogász és bölcsész volt, kiválóan értett a mechanikához, a műszaki tudományokhoz is. Híres sakkozógépe, a "török", a korabeli uralkodók érdeklődését is felkeltette. A regény elején Nagy Frigyes és Voltaire kiterveli, hogy megszerzik a csodálatos gépezetet, mielőtt más uralkodók lecsapnának rá. Frigyes Racknitz bárót indítja útnak Bécsbe, aki mindent bevet az alkudozástól a rablótámadásig. A Habsburg-ház örökösödési háborúja, Szilézia elvesztése egyaránt elégedetlenséget szít a magyar és lengyel nemesség körében. Titkos összeesküvések, szerelmi kalandok vezetnek végül az élet-halált eldöntő sakk-párbajhoz".

Eugénie spanyol nemes kisasszony 1826-ban született és házassága révén lett III. Napóleon felesége és Franciaország császárnéja. Művelt és intelligens asszony volt – neki köszönheti a Louis Vuitton márka a felemelkedését – szépsége és egyénisége nagyban hozzájárult a császárság csillogásához. A második császárság bukását követően Angliába menekült. Hosszú életében végig megőrizte politikai tisztánlátását. 92 éve korában, a Versailles-i békeszerződés aláírását követően megjegyezte: ez nem béke, hanem egy új háború magvainak elvetése… Csillogó elméje és a nagypolitikában játszott szerepe és tapasztalata miatt manapság is igen érdekes és elsődleges forrás véleménye, visszaemlékezése, amit az ugyancsak kiváló francia diplomata, író és történész, Maurice Paléologue jegyzett le. A kötetet Szini Gyula fordította, és kiadónk számos friss jegyzettel látott el.

- Michael, jó társaságban hal meg - mondta olyan természetes hangon, hogy első pillanatra senki se fogta fel, mit mondott -, már ha engem jó társaságnak tart. - Mit mondasz? - kapkodott levegő után az ezredes. - Hát azt gondolom, hogy engem is megölnek - mondta Kate derűsen, ami érthetetlen volt Michaelnek -, mert elárultam az egész társaságot. E pillanatban Garon valósággal ajtóstól rontott be hozzájuk. - Még nem jártak a dokknál! - ordította. -Elmentek másfelé. - Másfelé! - riadt fel Gregori. - Hová? - Éppen most telefonáltam nekik - lihegett a doktor. - Lord Flanboroughoz mentek. Minden az övé."

Teljességre törekedve, időrendben tekinti át a Kulisszák nélkül két kötete Illés Endre színműírói munkásságát a Törtetőktől az 1976-ban bemutatott Spanyol Izabelláig. A drámákban az élet minden területére beférkőző hazugságot, a tisztának maradás esélyeit, az erkölcs nehezen értelmezhetőségét és buktatóit, a szerelem engedményt nem ismerő igényességét vizsgálja Illés Endre a múltban és napjaink valóságában egyaránt. Megtalálhatjuk a könyvben a Stendhal regényéből készült Vörös és feketét, valamint a Vas Istvánnal közösen alkotott Trisztánt és a Rendetlen bűnbánatot is. Illés Endre ezúttal új műfajok, általa még nem próbált dramaturgiai lehetőségek meghódításával lepi meg olvasóit. Kísérletező kedvének bizonyítéka egy hang-komédia, a Félelem, és egy forgatókönyv, melynek Utójáték a címe. Az író összegyűjtött színpadi műveinek kiadásában helyet kapott Camus Caligulájának mesteri fordítása is.

A ?tengerésznek minden kikötőben van menyasszonya – tartja a mondás. Node felesége?… Márpedig Pierre Lotinak, ahogy Japán partjainál horgonyt vet hadihajójuk, első dolga házasságot kötni egy helybeli leányzóval. A különös esküvő után lakást bérel, s addig a néhány hónapig, amíg a nemzetközi kikötőből tovább nem vezénylik, Krizantém asszony lesz a társa. A szigetország csak nemrég, a 19. század közepe táján lépett ki a teljes elzártságból, épp ezért egzotikuma mágnesként vonzza az európai, amerikai utazókat, s ezt az őslakosok alaposan ki is használják. Nagaszaki igyekszik mindenben kiszolgálni az idelátogatókat: emléktárgyárusok, riksakulik, teaházak tömkelege csábítja pénzköltésre az idegent. Az író mindvégig távolságtartással figyeli porcelánbaba kinézetű, sárga asszonyát és ferde szemű, folyton mosolygó és hajbókoló új „családját”. Mélyebb nyomokat hagy benne a táj, a növényzet varázslatos szépsége, a színpompás ünnepségek hangulata, a belső kertek bája. Mint bármely útjáról, innen sem tér haza üres kézzel. Buddhák, szörnyek, vázák töltik meg poggyászát, mikor elhajózik. S ezek a kincsek máig a rochefortbeli házában berendezett múzeum japán szobáját díszítik.