Fapadoskonyv.hu strana 5 z 80

Féltve ?őrzött kincse a Széchényi Könyvtárnak a könyv, amit az olvasó a kezében tart. R jelzés (reserve, tartalék) alatt tartják nyilván, fokozott védelmet élvez. Néhány évvel ezelőtt ugyanis botrányos lopássorozatot lepleztek le a Széchényi Könyvtárban: a tettes ezerszám lopta a két világháború között megjelent detektívregényeket, ponyvákat, vadnyugati és légióstörténeteket, s jó pénzért eladta az ócskapiacon. Az Ecseri úti piac a megmondhatója, mekkora keresletet tartott fenn évtizedeken keresztül a nosztalgia.Mert az olvasó nosztalgiát érez a húszas-harmincas évek lektűrirodalma iránt, annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert időközben egy emberöltővel és sok történelmi és társadalmi leckével bölcsebb lett. Elnéző iróniával idézőjelbe teszi ezeket az olvasmányokat, amelyekben egyértelműen győz az igazság, és megkönnyebbülten nekilát a kikapcsolódásnak. Mellesleg nem is mindig lektűrről van szó, hanem klasszikus krimikről, kriminális klasszikusokról. A Nosztalgia Regények első kötete mindjárt meglepetés: nemigen tudta még maga a jogtulajdonos sem, hogy az egykor (s ma ismét) oly népszerű Aszlányi Károly Kirk van Hossum álnéven krimiket, krimiparódiákat is írt.

… valahányszor új regényt akarok írni a szegényekről, akiké a mennyeknek országa, mindig találkozom a HÉT POFONNAL, amint különböző díszes álöltözetben jön szembe azután kényszeríti, hogy foglalkozzam vele. Eddig mindig sikerült valami kifogással sikátorokon s átjáróházakon megszöknöm előle.De most itt ül velem szemben s meséli, hogyan villanyozta fel angol, német, amerikai s másnemű olvasóit történetének frappáns fordulataival…

"A sziamangok, (Hyolabates syndactilus F. Cuv.) tudvalevően a nagy és hosszúkarú gibbon-családhoz tartoznak. Az antropomorf-majmoknak ez a negyedik s legkisebb alkatú csoportja a gorillák méltósága, a csimpánzok humora és derűs életfelfogása s az orángután mélyreható pesszimizmusa mellett a szürkeséget, kispolgári opportunizmust, gyakran alattomos gyűlöletet képviseli. Ennél a fajtánál találjuk először a hipokrízis és a megalkuvás első jeleit, amit az is bizonyít, hogy az emberszabású majmok között egyedül a gibbon képes társaséletre.Ha még azt a néhány közkeletű igazságot elmondjuk a sziamangokról, hogy: 18 dorsolumbál csigolyájuk, 13 pár bordájuk s – ellentétben a többi gibbonnal – gégezacskójuk van, viszont farkuk és pofazacskójuk nincsen: akkor az olvasó már szinte többet tud róluk, mint Brentford tudott, amikor közéjük került."

Erato a szerelmes és erotikus költészet múzsája. Számtalan poéta hódolt az istenasszonynak, s még több olvasó kutatta nála a megfejthetetlen titkot és keresett nála kellemes borzongást. Ez a mufordítás-gyujtemény, mely már elso megjelenésekor, 1921-ben is önálló egészként látott napvilágot, merész költoi vállalkozás eredménye. A vágyakozás elementáris lírai megfogalmazásainak s a profán kívánságok himnuszainak gazdag világirodalmi örökségébol válogatta és fordította Babits Mihály a neki leginkább tetszo verseket ? melyek idovel klasszikussá nemesültek, valódi gyöngyszemek, vers- és lélekkultúránk alapköveivé váltak ?, s ebbol a nálunk mindmáig páratlan vállalkozásból izgalmasan eredeti, a különbözo korok szerelmi kultúráját ragyogóan érzékelteto antológia született.

Tábory ?Elemér, a regény hőse kettős életet él. Ha „fekete Álma” nem árnyékolná be az ébrenlét óráit is, „Sonntagskind” lehetne, a szerencse gyermeke, akinek kedvez a sorsa, s akiben a képesség is megvan a boldogulásra és a létezés örömeinek teljes átélésére. A szorongató éjszakai álmok s az álmok emlékei azonban győznek a valóság fölött, eltömik az öröm forrásait, félelmetes hatalmukkal átrendezik, megváltoztatják Tábory Elemér belső világát. A folyton megújuló álomkényszer megalázó sorsot rajzoltat a képzelettel, nyomasztóan, kínzóan teljeset, amely csak asszociációkkal kötődik a másikhoz, s mely sokkal több emberé, mint a másik. Tábory Elemér álmában előbb egy asztalosinas életét éli, akivel kegyetlenül bánnak, s aki a kegyetlenkedésekre maga is brutalitással felel, azután pedig napidíjas pesti írnokként tengődik – nélkülözések, félelmek, szorongások között – egészen az öngyilkosságig. A gólyakalifa a személyiség-megoszlás modern, világirodalmi rangú regénye, s egyben izgalmasan szép vallomás is az emberi elkötelezettségről, a szenvedélyre való belső készenlétről. „Mintha életem, s talán minden költő életének szimbóluma volna – írja Babits Mihály –, mely külsőleg simán foly, s csak belül gyötrődik, álmaiban.”

Ez a kötet kisebb műfordításaim legjavát tartalmazza. Kiválasztásukban nem az eredeti költemények értéke vezetett, s itt való közlésük nem idegenköltõk ismertetését szolgálja. Hosszú pályámon sokat és sokfélét fordítottam. Idejegyzem kisebb verses fordításköteteim címét, melyeket e gyűjtemény összeállításánál fölhasználtam. Babits Mihály A kötet Babitsnak minden olyan versfordítását tartalmazza, melyet a költő kötetben is kiadott. Tartalmazza továbbá a folyóiratokban, napilapokban megjelent kisebb fordításait, néhány kéziratban maradt versfordítását is.

Babits Mihály novellái még prózai munkáinak sorában is háttérbe szorulnak, regényei és tanulmányai mögött a szinte teljes ismeretlenség árnyékában létezve, mivel e műveit az általános, bár nem kizárólagos szakmai közmegegyezés – a költői teljesítményt joggal állítva az élre – sokadrangú alkotásoknak értékeli. E megállapításnak nincs jogosultsága.Babits Mihálynak életében 46 rövid elbeszélése jelent meg, – elsi novellája 1908-ban, az utolsó pedig 1935-ban. Mindenestre a kötetbeli közléseket tekintve négyszeri előfordulással kiemelkedik közülük a Karácsonyi Madonna, a Mese a Decameronból, az Odysseus és a szirének, valamint a Szerelem című elbeszélések. Noha Babits nem tartozott a saját munkáit gyűjteményes kötetekben többször is közreadó szerzők közé, inkább váltogatta a korábban megjelenteket, nem túl hosszú regényei mellé. Ilyen ez a kötet is.

Babits Mihály #a #Jónás könyvét #súlyos operációja után a betegágyon vetette papírra, amikor némaságra ítélve csak beszélgeto füzeteivel tartotta kapcsolatát, a külvilággal. A Nyugat 1938 szeptemberi számában jelent meg eloször. Elbeszélo költemény, mely egyben a bibliai történet mögé rejtett szellemi önéletrajz, lírai önvallomás is. A költo kívülrol szemléli önmagát. Önarcképét Jónás személyében festette meg, de nem mindenben azonosította önmagát.

Ez a maga idején páratlan sikerű könyv vállalkozásnak is páratlan: egy nagy költő, a legműveltebb magyar költők egyike írja meg emlékezéseit olvasmányairól, könyvélményeiről, a világirodalomról. Egy lírikus vallomása ez, de mögötte az irodalom nagy értőjének, sőt tudósának szilárd ítéletei és jellemzései húzódnak meg. S ami még érdekesebb: a költői és ugyanakkor közvetlen előadásmódból az európai irodalom története folyamatos regénnyé áll össze, felejthetetlen figurákkal, izgalmasan összefonódott történésekkel. Babits nagy műve tizennégy év óta most jelenik meg először, és a mi irodalomfelfogásunk azóta természetesen sok tekintetben eltér ettől a lírai vallomástól. De a vallomás forrósága, a közvetlen kapcsolat a világirodalommal, semmit sem avult el azóta, sőt az elmúlt évek sok tekintetben még izgalmasabbá tették.

Elza pilóta címu regénye a háborútól, az örök harc világától való rettegés szorongató kiáltása a kultúra védelméért, az emberi érzelmek óvásáért. ??nem eshetek abba a gyanúba, hogy a valóságot plagizáltam? Szédületesen haladó korunkban a képzelet nem röpülhet oly messze, hogy a fejlodés pár év alatt túl ne röpülné. Megvalósulhat az örök harc világa is, rövidebb ido alatt, mintsem hinnok. De ez a könyv nem jóslat, hanem intés.?

A Kártyavár címu regény írását Babits ? saját vallomását idézve ? ?lírai motívumoktól indíttatva kezdte meg. Azon borzasztó valóság közepette, amelyet ma élünk, egy nagy mesébe akart menekülni: egy óriási építménybe, mint valami templom azilumába?. Az Újvárosba érkezo Partos Kálmán negyvennyolc óra fölgyorsult eseményei során ismerkedik meg a kiforratlanságot, átmenetiséget, bizonytalanságot és kiszolgáltatottságot sugárzó új város gazdasági és erkölcsi csodjével.

Bajza József (Szűcsi, 1804. január 31. – Pest, 1858. március 3.), költő, színigazgató, kritikus.Bajza művelt kisnemesi családban született 1804-ben. Bölcsészetet és jogot hallgatott, ám jobban érdekelte az esztétika, filozófia, irodalom, mint a törvénykönyvek. Nem lett ügyvéd; egyetemi évei alatt kötött barátságot Toldy Ferenccel, aki felfedezte benne a költőt. Toldyval és Vörösmarty Mihállyal együtt hozták létre előbb a Kritikai Lapokat, majd 1837-től kezdve az Athenaeum folyóiratot, ahol már rendszeresen jelennek meg kritikái. Ő lett a reformkor legjelentékenyebb kritikusa.1837-ben a Pesti Magyar Színház igazgatója, a színházi élet aktív szereplője volt. A politikában is részt vett, Kossuth lelkes híveként publikált. A szabadságharc bukása után ezért bujkálni kényszerült, elméje elborult. 1858-ban halt meg.

Gyarmati és kékkői báró Balassi Bálint (eredetileg Balassa, Zólyom, 1554. október 20. – Esztergom-Szentkirály, 1594. május 30.) magyar költő. A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa.

Batsányi János 1763-ban született Tapolcán, polgári családban. Korán kivált értelmével kortársai közül. Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban és a pesti piaristáknál végezte iskoláit. Huszonkét évesen már egyetemi diplomásnak mondhatta magát. Ekkor már négy nyelven verselt: magyarul, latinul, németül és franciául. 1787-ben Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal megalapította az első magyar irodalmi társaságot Kassai Magyar Társaság néven. Később a francia forradalom, majd Napóleon híve lett. 1845-ben halt meg Linzben. "Nemzetek, országok! kik rút kelepcében Nyögtök a rabságnak kínos kötelében, S gyászos koporsóba döntő vas-igátok Nyakatokról eddig le nem rázhatátok" Ti is, kiknek vérét a természet kéri, Hív jobbágyitoknak' felszentelt hóhéri, Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek, Vigyázó szemetek Párisra vessétek!" (A franciaországi változásokra)

Én nem feledtem el a város közelébenÉn nem feledtem el a város közelében,Hol állt fehér tanyánk törpén, de csöndbe szépen#Ott kis kopott lugas rejtette az avittGipsz Vénusz, s Pomona mezitlen bájait.És esténként a nap csobogo tüzben égve,Mig az ablakon megtört a büszke kéve,Nézte, mint tágranyilt, kiváncsi égi szem,Hogy folyik vacsoránk hosszan és csöndesen,S rezgett a bö sugarviasz viszfenye enyhénAz olcsó abroszon, a függöny tarka selymén?(Tóth Árpád fordítása)

Nagy ?lelki örömmel hallom, hogy könyvem a családos házak kedves barátja s az iskolai oktatásnak segítőtársa lett: hogy nagyok és kicsinyek gyönyörűséggel és haszonnal olvassák. A magyar népé ezért az érdem elsősorban. Az ő lelkének kincsei ezek a mesék. Én csupán a nép mesemondó fia vagyok” – írta kilencven évvel ezelőtt Benedek Elek, a kisbaconi székely mesemondó, író, a Cimbora gyerekújság szerkesztője. És álma valóra vált. Meséit azóta is szeretik felnőttek és gyerekek, falun és városban, élnek a könyvekben, és még ma is terjednek élőszó útján.