Gold Book strana 32 z 34

Ezernégyszázharmincegy. Miközben a Magyar Királyságot északon a huszita seregek dúlják, sorra megfutamítva Zsigmond király hadait, délen pedig a török terjeszkedése a Bizánci Császárság végóráit vetíti előre, Hunyadi János uralkodója kíséretében előbb Nürnbergbe, majd Milánóba kénytelen utazni. Zsigmond karnyújtásnyira került áhított céljától, a Német-római Birodalom császári koronájának megszerzésétől, és a birodalmi politikai játszmák részeként a milánói Visconti herceg rendelkezésére bocsátja Hunyadit és csapatát a Velence ellen vívott háborúban. Az ifjú hadvezér Lombardiában is dicsőséget szerez királyának, hamarosan csak Il Cavaliere Nero - a Fekete Lovag - néven emlegetik Itália-szerte. Hunyadi mégsem nyugodt: imádott felesége, Szilágyi Erzsébet a távollétében szüli meg fiukat, Lászlót, és miután Zsigmond Havaselve fejedelmévé teszi a Sárkányos Lovagrend egyik új tagját, Vlad Tepest, egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek Hunyadvárról... Bán Mór nagyívű történelmiregény-ciklusának második kötete a magyar történelem talán legdicsőbb, s mégis legellentmondásosabb korszakának egyik kulcsfigurája, Hunyadi János életének azt a fél évtizedét dolgozza fel, amelyet Zsigmond király kíséretének tagjaként a Német-római Birodalomban és Itáliában töltött. A kiterjedt történelmi kutatómunkán alapuló sorozat feleleveníti Hunyadi János életének és a Magyar Királyság XV. századi történelmének sorsfordító pillanatait, egybeszőve az ismert tényeket a néphagyomány elemeivel és az írói képzelettel. Bán Mór eleven és hiteles képet fest a Zsigmond korabeli Magyarországról. Alakjai nem a történelemkönyvekből előhúzott, idealizált hősök, hanem hús-vér emberek, akik elvitathatatlan erényeik mellett néha a legszörnyűbb bűnök elkövetésétől sem riadtak vissza. A szerző egyedi hangvételű ciklusa egyszerre kíván tisztelegni a magyar történelmiregény-írás múltja előtt, megőrizve-megújítani annak hagyományát.

"Elégedett vagy azzal, amit a gondolataid, a meggyőződéseid, a viselkedésed jelenleg teremtenek számodra? Esetleg sokszor érzed magad bizonytalannak, zavarodottnak, elveszettnek, elhagyatottnak?Az önterápia művészete az a könyv, amely megismertet önmagaddal. Mindenkinek megvan a saját, egyedi hitrendszere és gondolatmintái, amelyek befolyásolják a viselkedését.A terápia a legtöbb ember számára kemény munkát jelent. Drága lehet, ijesztő, sok esetben társadalmi szinten elítélt. Azonban a saját terápiád te magad is el tudod kezdeni. Önismeret, öngyógyítás és traumáid megértése – ismerd meg, mely területeken nincs szükséged terapeutára. A világon az egyik legbonyolultabb dolog önismeretet tanulni, de ne hagyd, hogy a szégyenérzeted vagy az anyagiak megállítsanak az önmagad felé vezető úton!Kezdj hát bele!• Tudj meg többet arról, miért csinálod a dolgokat, amiket csinálsz, és miért úgy gondolkozol, ahogyan.• Ismerd meg az árnyékéned, és ezen keresztül a saját traumáid. • Értsd meg belső gyermeked, és azt, hogyan rejtőzik benned. • Fedd fel saját kötődési stílusod, amely felnőtt kapcsolataidat irányítja.• Programozd újra gondolataidat, hogy egészségesebb védekező mechanizmusokkal szerelkezhess fel.• Vizsgáld meg gondolataidat és alkosd újra hitrendszereidet.• Építsd újra az életedet lépésről lépésre a kognitív terápiák segítségével.Az önterápiát nem egyik napról a másikra fogod elsajátítani, és néha nagy kihívásokat is rejt majd magában, de hidd el, nem számít, hol vagy éppen és hová akarsz eljutni, ezek a technikák mindenképp szebbé fogják tenni az életedet. Akár iránymutatásra és célokra van szükséged, akár a kapcsolataidat szeretnéd fejleszteni, vagy egyszerűen csak biztosabb lábakon akarsz állni és tudni, mit is akarsz az életben, találsz a magad számára terápiát ebben a könyvben. "

Négy ?reneszánsz erény: Igazságosság, Mértékletesség, Erő, Bölcsesség. Mi más kerülhetne egy vászonra, egy templom mennyezetére, egy főpap studiolójába, mint a hibátlan, tökéletes szépség? A konyhalány és az apáca. A feleség és a mostohalánya. Négy nő, négy teljesen eltérő életút, amelyek metszéspontjában Esztergom városa, és egy különleges tehetségű férfi, Sandro Botti­celli áll. Vágyak, vonzalmak, plátói és testi szerelmek, a reneszánsz Esztergom pezsgő lüktetése – Schmöltz Margit finom ecset­vonásokkal megfestett története egyedi élményt ígér. 2007-ben világszenzációt keltett a Vitéz János érsek esztergomi dolgozószobáját restauráló művészettörténészek – Wierdl Zsuzsa és Prokopp Mária – azon megalapozott hipotézisének bejelentése, hogy a falakat díszítő, a négy reneszánsz erényt ábrázoló freskók egyikét Sandro Botticelli, a firenzei iskola talán legjelentősebb festője készítette. Schmöltz Margit regénye Botticelli esztergomi tartózkodásának és a freskó születésének állít emléket, magával ragadó mesét szőve mindabból, amit biztosan tudhatunk a mű keletkezéséről.

A ?Turul nemzetség történetének ötödik könyve részben István király, részben az utódai idején játszódik. István nagy reményeket fűz fiához, Imréhez, aki azonban odavész, és onnantól Istvánnak nagy gondja van: ki örökölje utána a trónt? A magyarokat keresztény hitre térítő, és ezáltal a Hon szabadságát fenntartó uralkodó rossz döntést hoz, s mérhetetlenül sok baj szakad az országra. A méltatlan utódok, a trónkövetelők miatt testvérháborúk dúlnak, a hazát idegen seregek pusztítják és magyar ont magyar vért. A regényből megismerjük Orseolo Péter, Aba Sámuel, majd Vászoly és fiai, András, Levente és Béla alakját, jellemét, szándékait, sorsát. A magyar történelem válságos időszaka ez. A „vérzivatar korában” kétségessé válik, hogy Magyarhon keresztény ország marad-e, vagy visszatérnek a pogány idők, szerte mindenhol ismét felhangzik a táltosdobok tompa zaja, tovább égnek a templomok és gyilkolják a papokat. Ezenközben német támadásoknak van kitéve a királyság, egyik háború a másikat éri. Ráadásul az urak széthúznak, nem mindenkinek egyformán fontos az ország szabadsága vagy rabsorsa. Megmarad-e a Hon, ha a német birodalommal kerül szembe? István halála után sok dolog megváltozik e földön, új emberek kerülnek elő, új vezérek állnak a tömegek élére, s kevés köztük az, kinek nem maga felé hajlik a keze… A sorozat előző részeiben megismert egyszerű emberek, a dunai átkelő révészei, a kovácsmesterek, valamint családjaik sorsa tovább bonyolódik. Ők azok, akik soha nem ülnek főurak asztalánál, nem találkoznak királyokkal és hercegekkel, ám szenvedő elviselői az úri szándékoknak és a háborúknak. Majdnem a teljes pusztulás lesz a sorsuk – azonban túlélik, noha a történelmet mindig alulról látják és „odalent” élik át. És túlélik, akiket az életük ideköt ehhez a nagy hegyek, folyók és óriási erdők között elnyúló földdarabhoz, amit egyszerűen Magyarhonnak neveznek és annak éreznek.

Andrássy ?Gyula száműzött, halálra ítélt, emigrációba kényszerült „rebellisből” vált a pári­zsi szalonok kedvencévé, majd Magyarországra történő visszatérését követően Deák Ferenc mellett ő lett a kiegyezés egyik megteremtője, miniszterelnök, ezt követően közös külügyminiszter. Ferenczy Ida, az egyszerű, vidéki kisnemes család lánya ­Erzsébet császárné (később királyné) felolvasónője és egyben bizalmas barátnője lett. E két hihetetlen életút 1851 és 1861 közötti szakaszának be­mutatására vállalkozik a regény. A történet az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverését követő legsötétebb években kezdődik. Az országban mindennaposak a letartóztatások, kivégzések, az emberek zsandároktól, kémektől, besúgóktól rettegnek, ellenállásuk jeleként gyászszalagos kalapot, az aradi tizenháromra ­utaló karkötőket, a hősök miniatűr képeit viselik, bár mindez szigorúan tilos; ahol tudják, akadályozzák a rendőrséget, nem ­fizetnek adót, a tilalom ellenére vágott dohányt szívnak, kényszersorozás elől szöknek, menekülő honvédot bújtatnak, titkos összeesküvéseket szerveznek – ezer módja van az ellenállásnak. És közben nem szűnnek meg reménykedni abban, hogy visszatér még Kossuth, új forradalom, új szabadságharc lesz, amelyben Magyarország végre kivívja függetlenségét. Ám ezek a remények sorra meghiúsulnak. Az 1850-es évek időszaka nem csak az önkény, hanem a délibábok kora is…

A ?szerző legújabb regénye a honfoglalás utáni fél évszázad történetét dolgozza fel, amelyet a történelemkönyvek általában a „kalandozások korának” szoktak meghatá­rozni. Azonban ahogyan az Árpád fiaiból is kiderül, ez az elnevezés meglehetősen leegyszerűsítő. A honfoglalást követően egy erős pusztai törzsszövetségre várt az új otthon teljes meghódítása és megőrzése a szinte minden irányból várható fenyegetésekkel szemben. Nyugaton a különböző német királyságok, a formálódó Német-római Birodalom csírái, keleten a besenyők, délen és délkeleten a bolgárok és a Keletrómai Birodalom válhatott évről évre, évtizedről évtizedre szövetségessé vagy ­ellenséggé. Árpád halála egyben a magyar törzsszövetség új rendjének, a vezéri hatalom vérségi alapon történő öröklésének első próbatétele is volt. A honfoglaló vezér fiai azonban kellő erővel, elszántsággal és te­hetséggel léptek apjuk örökébe – és talán ennek köszönhető, hogy a magyar nép fennmaradt. Cs. Szabó Sándor regénye a korabeli forrásokat aprólékosan feldolgozva, rendkívül olvasmányos formában állít emléket államalapítónk, Géza fejedelem és az I. István korát megelőző sorsdöntő fél évszázadnak.

Ezerháromszázötvennyolc. ?A csatáktól és a saját démonaival való harcoktól megcsömörlött Toldi visszavonultan él, ám békés magányából kizökkenti az, amelynek a legkeményebb harcosok sem tudnak ellenállni: a szerelem. Feleségül veszi Rozgonyi Piroskát, aztán közvetlenül az esküvő után Keszei Miklós esztergomi érsek, főkancellár megkéri, hogy utazzon Itáliába, és hozzon el Lajos király számára két oroszlánkölyköt. Toldi útra kel feleségével és legközelebbi kíséretével. A nászúttal is felérő utazás azonban váratlan fordulatot vesz, amikor kiderül, hogy bátyja, György, Egidio Álvarez de Albornoz y Luna bíboros fogságában várja halálbüntetését. A bíboros hajlik a megegyezésre, viszont súlyos árat kér Tolditól fivére életéért cserébe: a Fekete Halál, Esztergom Oroszlánja álljon a pápa szolgálatába, segítsen felülkerekedni az Itáliát dúló zsoldoshadakon. A szerző a nagy elődök (Arany János, Ilosvai Selymes Péter és Benedek Elek) irodalmi alkotásai mellett kiterjedt kutatásokkal alapozza meg sorozata hitelességét, átfogó betekintést nyújtva a korszak európai politikai és történelmi eseményeibe, így a korábbiaknál tágabb kontextusba helyezve szereplői történetét.

Andrássy Gyula száműzött, halálra ítélt, emigrációba kényszerült "rebellisből" vált a párizsi szalonok kedvencévé, majd Magyarországra történő visszatérését követően Deák Ferenc mellett ő lett a kiegyezés egyik megteremtője, miniszterelnök, ezt követően közös külügyminiszter. Ferenczy Ida, az egyszerű, vidéki kisnemes család lánya Erzsébet császárné (később királyné) felolvasónője és egyben bizalmas barátnője lett. E két hihetetlen életút 1851 és 1861 közötti szakaszának bemutatására vállalkozik a regény. A történet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követő legsötétebb években kezdődik. Az országban mindennaposak a letartóztatások, kivégzések, az emberek zsandároktól, kémektől, besúgóktól rettegnek, ellenállásuk jeleként gyászszalagos kalapot, az aradi tizenháromra utalókarkötőket, a hősök miniatűr képeit viselik, bár mindez szigorúan tilos; ahol tudják, akadályozzák a rendőrséget, nem fizetnek adót, a tilalom ellenére vágott dohányt szívnak, kényszersorozás elől szöknek, menekülő honvédot bújtatnak, titkos összeesküvéseket szerveznek - ezer módja van az ellenállásnak. És közben nem szűnnek meg reménykedni abban, hogy visszatér még Kossuth, új forradalom, új szabadságharc lesz, amelyben Magyarország végre kivívja függetlenségét. Ám ezek a remények sorra meghiúsulnak. Az 1850-es évek időszaka nem csak az önkény, hanem a délibábok kora is...

Négy reneszánsz erény: Igazságosság, Mértékletesség, Erő, Bölcsesség. Mi más kerülhetne egy vászonra, egy templom mennyezetére, egy főpap studiolójába, mint a hibátlan, tökéletes szépség? A konyhalány és az apáca. A feleség és a mostohalánya. Négy nő, négy teljesen eltérő életút, amelyek metszéspontjában Esztergom városa és egy különleges tehetségű férfi, Sandro Botticelli áll. Vágyak, vonzalmak, plátói és testi szerelmek, a reneszánsz Esztergom pezsgő lüktetése - Schmöltz Margit finom ecsetvonásokkal megfestett története egyedi élményt ígér. 2007-ben világszenzációt keltett a Vitéz János érsek esztergomi dolgozószobáját restauráló művészettörténészek - Wierdl Zsuzsa és Prokopp Mária - azon megalapozott hipotézisének bejelentése, hogy a falakat díszítő, a négy reneszánsz erényt ábrázoló freskók egyikét Sandro Botticelli, a firenzei iskola talán legjelentősebb festője készítette. Schmöltz Margit regénye Botticelli esztergomi tartózkodásának és a freskó születésének állít emléket, magával ragadó mesét szőve mindabból, amit biztosan tudhatunk a mű keletkezéséről.

Ezernégyszázötvenegy. ?Világrengető események készülnek mindörökre megváltoztatni Európa sorsát. Az ifjú Mohamed szultán eltökélten készíti fel seregét az addig legyőzhetetlennek hitt Konstantinápoly elleni támadásra. A várost talán meg lehetne menteni, de ehhez a Nyugat nemzeteinek összefogására lenne szükség. Csakhogy királyai, fejedelmei ügyet sem vetnek a fenyegető veszedelemre, és pillanatnyi érdekeiknek megfelelően inkább sorsára hagyják a létéért küzdő, valaha hatalmas birodalom maradékát. Egyetlen katonai erő marad, amely a szorongatott Konstantinápoly felmentésére siethetne, ám a belső széthúzás és a határokon túlról szőtt ármány megakadályozza, hogy Magyarország kormányzója hadjáratot indíthasson a Török Birodalom ellen. Sőt Hunyadi Jánosnak élete egyik legnehezebb döntését is meg kell hoznia ezekben a hónapokban: tartja magát esküjéhez és harcba indul a gyermek V. László kiszabadításáért, amivel lemondana kormányzói posztjáról, vagy elkezdi kiépíteni a Hunyadi-ház eljövendő királyi hatalmát. Bán Mór nagy ívű történelmiregény-ciklusának tizenkettedik kötete a magyar történelem talán legdicsőbb, s mégis legellentmondásosabb korszakának egyik kulcsfigurája, Hunyadi János szerepét mutatja be a Konstantinápoly elestét megelőző években. A kiterjedt történelmi kutatómunkán alapuló sorozat feleleveníti Hunyadi János életének és a Magyar Királyság XV. századi történelmének sorsfordító pillanatait, egybeszőve az ismert tényeket a néphagyomány elemeivel és az írói képzelettel. Bán Mór eleven és hiteles képet fest a korabeli Magyarországról és Közép-Európáról. Alakjai nem a történelemkönyvekből előhúzott idealizált hősök, hanem hús-vér emberek, akik elvitathatatlan erényeik mellett néha a legszörnyűbb bűnök elkövetésétől sem riadtak vissza. A szerző egyedi hangvételű ciklusa egyszerre kíván tisztelegni a magyar történelmiregény-írás múltja előtt, megőrizve megújítani annak hagyományát.

A szerző legújabb regénye a honfoglalás utáni fél évszázad történetét dolgozza fel, amelyet a történelemkönyvek általában a "kalandozások korának" szoktak meghatározni. Azonban ahogyan az Árpád fiaiból is kiderül, ez az elnevezés meglehetősen leegyszerűsítő. A honfoglalást követően egy erős pusztai törzsszövetségre várt az új otthon teljes meghódítása és megőrzése a szinte minden irányból várható fenyegetésekkel szemben. Nyugaton a különböző német királyságok, a formálódó Német-római Birodalom csírái, keleten a besenyők, délen és délkeleten a bolgárok és a Keletrómai Birodalom válhatott évről évre, évtizedről évtizedre szövetségessé vagy ellenséggé. Árpád halála egyben a magyar törzsszövetség új rendjének, a vezéri hatalom vérségi alapon történő öröklésének első próbatétele is volt. A honfoglaló vezér fiai azonban kellő erővel, elszántsággal és tehetséggel léptek apjuk örökébe - és talán ennek köszönhető, hogy a magyar nép fennmaradt. Cs. Szabó Sándor regénye a korabeli forrásokat aprólékosan feldolgozva, rendkívül olvasmányos formában állít emléket államalapítónk, Géza fejedelem és az I. István korát megelőző sorsdöntő fél évszázadnak.

Ezernégyszázötvenegy. Világrengető események készülnek mindörökre megváltoztatni Európa sorsát. Az ifjú Mohamed szultán eltökélten készíti fel seregét az addig legyőzhetetlennek hitt Konstantinápoly elleni támadásra. A várost talán meg lehetne menteni, de ehhez a Nyugat nemzeteinek összefogására lenne szükség. Csakhogy királyai, fejedelmei ügyet sem vetnek a fenyegető veszedelemre, és pillanatnyi érdekeiknek megfelelően inkább sorsára hagyják a létéért küzdő, valaha hatalmas birodalom maradékát. Egyetlen katonai erő marad, amely a szorongatott Konstantinápoly felmentésére siethetne, ám a belső széthúzás és a határokon túlról szőtt ármány megakadályozza, hogy Magyarország kormányzója hadjáratot indíthasson a Török Birodalom ellen. Sőt Hunyadi Jánosnak élete egyik legnehezebb döntését is meg kell hoznia ezekben a hónapokban: tartja magát esküjéhez és harcba indul a gyermek V. László kiszabadításáért, amivel lemondana kormányzói posztjáról, vagy elkezdi kiépíteni a Hunyadi-ház eljövendő királyi hatalmát.