Jaffa Kiadó strana 45 z 52

Akik túlélték a halál pillanatát, azt mondják, pár másodperc alatt lepereg a szemük elõtt az életük. De csak ott, az utolsó pillanatban kristályosodik ki a lényeg, ám akkor általában már késõ. Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét ? még idõben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt... Megismerhettem a lényeget... Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belõle. Egy olyan ?bûnért?, amit nem is tudtam, hogy elkövettem. Amit itt leírtam, nem a képzelet szüleménye. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettõl, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája.

Több mint egy év tel el azóta, hogy hazaértem. Akik kívülrõl néznek, aligha észlelnek különösebb változást. De nekem már csak ködösen rémlik egy nõ, aki egykor én voltam, aki mindig felhúzva tartotta a vállát a feszültségtõl, mert másoknak akart megfelelni. Két hónappal hazatértem után eladtam elegáns, nagypolgári lakásomat, és beköltöztem egy kisebbe, szerényebbe. Az autómat lecseréltem egy olcsóbb, alacsonyabb fogyasztásúra. Az addig igénybe vett szolgáltatások nagy részét lemondtam, megváltam a költséges biztosítások többségétõl, a giga-csomagoktól, az ilyen-olyan elõfizetésektõl, és egy lényegesen egyszerûbb életvitelre rendezkedtem be. A ruháimat is kiválogattam, a felesleget elajándékoztam vagy áruba bocsátottam. Az maradt csak meg, és mindenbõl csak annyi, amire valóban szükségem van. Olykor gyertyával világítok, órákig bámulom, hogyan táncol a láng a sötétben. Vagy ücsörgök a teraszon, és nézem az égboltot, amelynek addig ismeretlen szépségeit az Úton fedeztem csak fel? Amíg ezt a boldogságot nem éltem át, elképzelni sem tudtam, hogy egyszer úgy fogom gondolni: ha mindenemet elveszíteném, akkor is maradna egy csomó dolog, ami boldoggá tesz. Látom a környezetemben élõket, amint fáradtan hajszolnak valamit, amit már megnevezni sem tudok, annyira távolinak tûnik, hogy magam is így éltem. Nem tehetek többet értük, mint hogy elmondom a magam történetét, amely így kezdõdik: van esély! Csak a békességnek elõbb helyet kell készíteni, kell egy nagytakarítás. Amíg a beidegzõdések, elõítéletek foglalják a helyet, addig a csönd nem ver tanyát odabent. Pedig ahhoz, hogy meghalljam a saját hangomat, csöndre volt szükség. Ilyen az életem a Camino után.

A Buenos Aires-i hõségben olvad a jégpáncél, amelybe évekkel ezelõtt zártam magam szégyenemben, amiért már nem vagyok fiatal? Éjjel-nappal tangózom! A testemen rég nem látott izmok rajzolódnak ki újra, az arcomról eltûnik a keménység, amellyel egész életemben azt üzentem a világnak, hogy erõs vagyok. Ha egyszerûbben akarnám kifejezni, amit érzek, azt mondanám: itt boldog vagyok! Megengedem magamnak, amit azelõtt soha: követem a férfit, megadóan és feltétel nélkül. Táncolok, érzek, azaz élek! Pár hét alatt fokozatosan hántotta le rólam a rétegeket ez a város. Eleinte csak a hõség: levettem zárt, hosszú ujjú ruhámat, és felvettem egy ujjatlan, mélyen dekoltáltat. Majd jött a meglepetés, hogy tetszem ? így, ahogy vagyok! Bátran érezhetem magam megint szépnek, amirõl otthon már leszoktam. Túl az ötvenen, ujjatlan ruhában, szarkalábakkal a szemem alatt. Ezen a helyen NÕ vagyok a férfiak szemének tükrében. Buenos Airesben az élet újra felkért egy táncra? Édesanyám könyvtáros volt egy vidéki kisvárosban, és iskola után sokat vártam rá a munkahelyén. Egyszer elhatároztam, hogy a teljes gyerekkönyvtárat végigolvasom, válogatás nélkül. A pár év alatt aztán alaposan összenõttünk, a könyvek és én. Talán nem véletlen, hogy végül magam is az írást választottam hivatásul. 2011-ben végigjártam az El Caminót, ami új fejezetet nyitott az életemben. Egy másik, boldogabb élet kapuja tárult ki elõttem, amely tele van csodával. Igaz történeteimmel szeretném másoknak is megmutatni, hogy igenis lehet ezt másképpen is?

Életünk biztonsága törékeny, nem élhetjük le veszteségek nélkül. Le kell mondanunk remek munkahelyekrõl, kedves barátokról, sõt, talán meghitt otthonunkról, megtaláltnak hitt szerelmünkrõl, értékes egészségünkrõl, szeretett hozzátartozónkról. Sokan, akiket súlyos veszteség ért, mindent szívesen eldobnának, ha visszakaphatnák, amit elveszítettek. Mások azonban egy idõ után úgy tekintenek ezekre a fájdalmas törésekre, mint szükséges fordulatokra, amik tovább terelték õket sorsuk kiteljesedése felé. A Veszteségek ajándéka címû könyvben emberek mesélik el élettörténetüket, akiket súlyos csapások értek, de hosszabb-rövidebb idõ után felismerték, hogy ezeket hogyan fordítsák önmaguk megerõsítésére, fejlesztésére. Ezek a történetek erõt adnak, utat mutatnak nekünk. Jó lenne megtanulnunk, hogy ne csupán megkeseredett túlélõi legyünk saját életünk kisebb-nagyobb veszteségeink vagy olykor tragikus eseményeinek, hanem képesek legyünk észrevenni és elfogadni mindezek ajándékait is. Ha ez sikerül, akár mások támaszai is lehetünk, olyanoké, akik még nem tudtak rálépni a megerõsödés ösvényére.

Soma Mamagésa legújabb kötetével példátlan bátorságú és õszinteségû könyvet vehet kezébe az olvasó! A Tiszta Szex címû könyvében a szerzõ megdöbbentõ merészséggel ír a szexualitásról saját tapasztalatai, saját szexuális története tükrében. A könyv azonban nem a meghökkentés, hanem a segítés szándékával íródott! A szerzõ végtelen õszinteséggel ábrázolt szexuális élete ugyanakkor csupán illusztrációként szolgál mondanivalójának megértéséhez. Az õszinteség azonban nem csak az intim részletekre értendõ, hanem az egész könyvet áthatja. A szerzõ úgy mer beszélni errõl a kényes témáról, hogy közben lelkét hihetetlen mélységekig lemezteleníti, zsigeri szinten mutatja meg a maga teljes belsõ valóságát. Ezek a legféltettebb titkok most minden nõ ? és persze férfi ? számára hozzáférhetõvé válnak. Hálásak lehetünk az olvasásakor, mert az õszinteség segítségével közelebb kerülünk nem csak saját szexualitásunk, de végsõ soron egész lényünk megértéséhez. Gyógyító ez a könyv, gyógyítóbb, mint bármely szexualitásról szóló ismeretterjesztõ könyv, és a tanítás mellett felhõtlen szórakozást is ígér! ?Az a célom ezzel a szexrõl szóló, rengeteg tapasztalatra épülõ könyvvel, hogy adhassak valamit ahhoz, hogy szabadabbak, boldogabbak, teljesebbek legyünk. És hogy ? ha csak egy icike-picikét is ? felgyorsuljon az a folyamat, amelynek jelen individualizálódó korunkban részesei vagyunk. Azaz hogy a végletekbõl minél hamarabb visszakerüljön a szexualitás az õt megilletõ, méltó helyére, ahonnan eredendõen indult.

A táplálkozásról szóló könyvek vezérfonala általában két szál szokott lenni. Az egyik, hogy adottnak veszik a nyugati ember mára kialakult étrendjét, a másik, hogy ezen belül próbálnak meg olyan új arányokat javasolni, amelyek az átlag étrendhez képest egészségesebbnek tûnnek. Ez meglehetõsen könnyû is, hiszen a ma uralkodó táplálkozási szokások mellett a lakosság 50-60 százaléka túlsúlyos vagy elhízott. Szendi Gábor könyve, a Paleolit táplálkozás szakít ezzel a rövidlátó dietetikai szemlélettel és evolúciós vizsgálódásokkal közelíti meg az optimális humán étrendet.

A huszadik század alapvetõen megváltoztatta a nemek kapcsolatát, a család szerepét és a nõ helyét a világban. A maga korában minden újabb lépés természetes volt: az emberek jogot formáltak a szerelem szabad élvezetére, megtanultuk, hogyan tervezzünk tudatosan családot, a nõk munkába álltak, és küzdeni kezdtek a szabadságukért. És mindeközben a nemek viszonya elõre nem látott módon változott meg. Megváltozott a férfi és a nõ szerepe és biológiája, háttérbe szorult a család, és sokan már a gyerekekrõl is tudatosan mondanak le. Korántsem biztos azonban, hogy ebben az új világban tényleg boldogabbak és szabadabbak vagyunk? Vajon mi lehet az evolúciós háttere a tudatos gyermektelenségnek vagy a szingli életformának? Mitõl változott meg a szépségideál az elmúlt száz esztendõben? Nem egyszerûen a viszonyok rendezõdtek át: a két nem biológiai értelemben is változik. Változik a nõ teste, változik egész lénye. SZENDI GÁBOR A nõ felemelkedése és tündöklése címû nagysikerû könyvében még arról írt, mi rejlik a génekben, milyen programok dolgoznak a nõben és a férfiben. Legújabb kötetében már azt elemzi, milyen erõk és fordulatok összhatására született meg az ?új nõ?, és milyen nehézségekkel kell megküzdenie a jelenben és a jövõbe

A modern ember tragédiája, hogy rohamosan távolodik attól az optimális életmódtól, amelyre az evolúció ?tervezte?. E folyamat egyik lényeges velejárója, hogy házakba és légkondicionált irodákba bújtunk a nap elõl. Márpedig napozás és fény nélkül D-vitamin sem termelõdik az emberi szervezetben, holott erre a speciális hormonra szervezetünk minden sejtjének nagy szüksége volna. SZENDI GÁBOR új könyvében rámutat: a civilizált világ nagyvárosokba koncentrálódott népessége folyamatos D-vitamin-hiányban szenved, és ez az egyik fõ oka a rák, az autoimmun betegségek, a légúti és idegrendszeri megbetegedések, valamint számos más civilizációs betegség rohamos terjedésének. Szendi összefoglalja mindazt, amit a haladó szellemû tudomány eddig megismert a napfény, a D-vitamin és a civilizációs betegségek kapcsolatáról. Rámutat arra, hogy az ember az evolúció során évmilliókig a napon élt, ezért szervezete igen magas D-vitamin-szinthez alkalmazkodott. A szerzõ állítja: az egészség megfelelõ életmód, nem pedig megfelelõ orvosi kezelés kérdése. A nyugati orvoslás csak árral szemben úszik, amikor arra törekszik, hogy némileg javítson a népesség egyre romló egészségi állapotán, miközben ? tudomást sem véve a kutatás utóbbi harminc évének eredményeirõl ? a D-vitamin túladagolásával riogat, és óva int a napozástól. Ne feledjük azonban: vitaminhiányt csak vitaminbevitellel lehet megszüntetni. Az egészség bármennyit megér ? szokták mondani. Ehhez képest a napfény ingyen van, a D-vitamin pedig filléres tétel. Ám amíg erre nem ébred rá a hivatalos orvoslás, addig nem tehetünk mást, mint hogy a saját kezünkbe vesszük egészségünk védelmét. Ebben segít Szendi Gábor legújabb könyve, amely forradalmian új információkat nyújt minden egészségtudatos és gyógyulni vágyó embernek, leendõ gyermeke egészségéért aggódó anyának.

Miért vannak nemek? Miért hal ki tízmillió év múlva a férfi? Mi a nõi szépség és mit vár a nõ a férfitõl? Mire jó az orgazmus? Jó-e meddõség ellen az orális szex? Mirõl árulkodik mutató- és gyûrûsujj-arányunk? Szendi Gábor A nõ felemelkedése és tündöklése címû könyvében ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ, miközben az evolúciós pszichológia nézõpontjából vizsgálja Nõ és Férfi kapcsolatát. Lebilincselõen izgalmas gondolatmenetei bizonyítják, hogy ebben a férfiközpontúnak hitt világban valójában a Nõ a titkos mozgató! A Nõ a szervezõje és egyben a fõdíja annak a férfiak közt dúló, vérre menõ viadalnak, amely érte folyik. Miközben a Nõ gyengének tûnik, az Erõ vele van, õ az evolúció titkos favoritja!

Mindannyian tudjuk még, mit jelentett az ötvenes években, ha valakirõl azt mondták: ?elvitte egy fekete autó?, ahogy a ma emberének nem csengenek ismeretlenül az ÁVO vagy az ÁVH betûszavak sem. Ezt hallva mindenki tudja: a kommunista diktatúráról, és annak legfontosabb eszközérõl, a politikai rendõrségrõl van szó. MÜLLER ROLF könyve e szervezet történetét dolgozza fel. A második világháború végétõl az 1956-os forradalomig kalauzolja el az olvasót, miközben számos közszájon forgó fogalmat tisztáz. Sorra veszi a különbözõ elnevezések alatt mûködõ titkos nyomozó szerveket, az átalakítások mögött meghúzódó okokat. Elbeszéli az államvédelem évekig elsõ számú vezetõjének, Péter Gábornak az élettörténetét, bemutatja kevésbé ismert riválisát, segítõit, és pozíciójának örököseit. Szemléletes példákat hoz a Rákosi Mátyás és szûkebb köre által gyakorolt ?kézi irányításra?, amelynek során még a felejthetetlen helsinki olimpia és a magyar-angol labdarúgó mérkõzés is elõkerül. A kötetbõl természetesen nem maradhatnak ki az ügynökök és a besúgók sem: a hálózat mûködésén és a titkos technikákon túl az érdeklõdõ megismerheti azt is, hogy kikbõl szervezték a hivatásos állományt, bepillanthat mindennapjaikba, és végigjárhatja azokat a helyszíneket, amelyek valamilyen módon a magyar politikai rendõrség legsötétebb évtizedéhez kötõdtek. Müller Rolf 1974-ben született Kaposváron. A Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán végzett történelem-politológia szakon. 1998-tól a Történeti Hivatalnak, 2033 óta jogutódjának, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Alapító szerkesztõje a Betekintõ címû internetes folyóiratnak, több éven át a lap fõszerkesztõje. 2007-ben védte meg doktori disszertációját. 2011 szeptemberétõl a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai-ösztöndíjasa. Kutatási területe az 1945 és 1990 között mûködõ magyar politikai rendõrség története, illetve a fényképek és az emlékezet kapcsolata.

Lehet házunk a hegytetõn, menõ kocsink a garázsban, drága holmikkal teletömött gardróbunk, de mindez mit sem ér, ha nincs kivel megosztani az élményeinket. Van, aki hamar megtalálja élete párját, mások csak hosszú barangolás, megannyi kanyar után. Olykor nehéz, igen. Hinni, várni, szeretni, csalódni, talpra állni, és újra bízni. De eszünkbe ne jusson sajnálni az olykor keserû tapasztalatok egyetlen percét sem, hiszen minden rossz a javunkat szolgálja ? már ha levonjuk a megfelelõ tanulságot a történtekbõl. Akár így, akár úgy, elõször ismerkedjünk meg önmagunkkal, és ha tisztán látunk, biztosan észrevesszük azt a jóképû idegent, aki már alig várja, hogy megszólíthasson. Na, és ekkor beindul a móka, elindul közös utunk. Addig pedig nincs más dolgunk, mint alaposan felkészülni a témából: Mitõl vonzó egy nõ a pasik szemében? Mit hangsúlyoznak a férfiak ismerkedéskor? Miért fontos az elsõ randi? Tényleg édesapánk arcát keressünk a partnerünkben? Most akkor a hasonló a hasonlónak örül, vagy az ellentétek vonzzák egymást? Fogós kérdések, ugye? MEGYERI ZSUZSA DÓRA párkapcsolati kisokosa a pszichológia történetének legizgalmasabb kísérleteit, legérdekesebb kutatásait és felismeréseit gyûjti egy csokorba. Az eredmények szórakoztató és történetekben bõvelkedõ bemutatásával segít, hogy mi magunk is levonhassuk a ránk vonatkozó következtetéseket, és az elsõ randitól a gyerekvállalásig a legtöbb nehéz helyzetet csillagos ötösre oldjuk meg ? hiszen az élet párban szép!

Meg lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségbõl, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel tölt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés önmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy hûséges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre a leginkább számítunk. A történet bizonyítja: a legnehezebb helyzetbõl is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség erõt ad. Ennek köszönhetõen Rita felveszi a kesztyût, és a hosszú, gyötrelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását is. Visszakapja egészségét, normális életét, sõt a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer a régi helyett. ?Hamarosan hozzám is odajöttek. ? Ni, csak, a vicces kedvû hölgy. ? Engem is átraktak a kórtermi ágyamba. Megint elveszítettem az öntudatomat. Amikor végleg felébredtem, úgy éreztem, majd kicsattanok. Az ablaküvegen átfúródó napsugarak táncot jártak a szobában, minden sarokba jutott belõlük. Az ágynemûk a korábbinál is fehérebben vakítottak. Egy darabka mennyország dicsfénnyel és felhõkkel. Valóságos eufória lett úrrá rajtam. ? Élek, élek, élek! ? kiáltottam. ? Micsoda boldogság!? A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy sikerû Bipoláris folytatása, amely szintén igaz történet alapján íródott.

Íme, egy zenélõdoboz, és benne a táncospár: már halljuk is a monoton muzsikát, amelynek dallamára lassan, szertartásosan, ugyanarra a koreográfiára perdülnek-fordulnak a táncosok. Amikor a dallam lejár, egy láthatatlan kéz újra felhúzza a dobozt a kulccsal, és a férfi és a nõ végtelen tánca folytatódhat ? a szabadulás reménye nélkül. Hiába van az arcukon mosoly, a lelkük, kiváltképpen a nõé, zilált, örökös közöttük a feszültség, és az áldozat sebei talán sohasem gyógyulnak be. Ismerõs a helyzet? Nem véletlenül, hiszen gyakrabban fordul elõ, mint gondolnánk, hogy társas kapcsolatainkban áldozattá válik az egyik fél, és helyzetébõl nemhogy a kiutat nem találja, de sérült önbecsülése folytán azt sem érzékeli: ez nem természetes állapot. RADOS VIRÁG pszichológiai témájú regénye azt boncolgatja, hogy milyen mélységekig süllyedhet a férfi és nõ közötti kapcsolat, és története lapjain kibomlanak a bántalmazás lélektanának súlyos titkai. A szép és intelligens, ám a szíve mélyén súlyos önbizalomhiánnyal küszködõ Kárpáti Anna ügyetlenül csetlik-botlik a partnerkapcsolatok világában. Már-már feladja a társkeresést, amikor találkozik Ferkóval. Eleinte minden szép és jó, de egy napon robban a bomba. Ferkóról kiderül, hogy korántsem az a kedves, szeretetteljes férfi, akinek addig mutatta magát, hanem rideg, goromba, erõszakos ember. Szinte nap mint nap szóval és tettel, lelkileg és fizikailag bántalmazza Annát. Õ mégsem tud hátat fordítani neki, ellenkezõleg: egyre mélyebbre merül a kapcsolatba, remélve, hogy a férfi megváltozik a kedvéért. Van-e kiút ebbõl az ördögi körbõl? Mi minden történik Annával, amíg ráébred: saját testi és lelki épsége érdekében ki kell lépnie az életét megkeserítõ, egészségtelen viszonyból? Vajon sikerül-e neki? Mi, olvasóként végigkísérhetjük a ?táncát?, tanúi lehetünk, ahogyan ? az õt megilletõ támogatással ? sikerül megtalálnia önmagát? A mûben a történet és a szereplõk is kitaláltak. Bármilyen hasonlóság valóságos eseményekkel vagy személyekkel csupán a véletlen mûve.

BORNAI TIBOR ÉS BORNAI TIBOR? Talán csak nem önmagával fog társalogni a szerzõ? Nos, ezúttal másról van szó. A könyvet, amit most a kezében tart az olvasó, ketten írták: Bornai Tibor, az édesapa, aki hatvanéves korában, negyven évvel ezelõtt hunyt el, és fia, Bornai Tibor, aki akkor még csak tizenhét éves volt. Az apa 1912-ben született, és 1972-ben halt meg. Fia 1955-ben látta meg a napvilágot, a másik dátum még titok. Kettejük történeteibõl rajzolódik ki ez a nehéz, csodákkal és tragédiákkal telezsúfolt idõszak, amelynek kezdete éppen most, a könyv megjelenésekor ér százéves évfordulójához. Errõl a száz évrõl mesélnek õk ketten: a kályha mellett ülve téli estéken, a Balaton partján heverészve, egy május elsejei felvonuláson, egy Párizs felé robogó kisbuszon, a Népliget mutatványosbódéi elõtti padon vagy egy Üllõi úti bérház konyhájában. Sírós-nevetõs könyv ez, dokumentumregény, minden benne szereplõ tény és adat valóságos. Apa és fia jegyzetfüzetében lapozgathatunk csodálkozva, hogy mennyire rímel egymásra ez a két sors. És talán sokan lesznek majd, akik a maguk életében is megtalálják az ugyanilyen rímképletû verssorokat. ?Oroszlán az Ecseri úton? Hogy kerül egy oroszlán az Ecseri útra, ahol a használt gyerekkocsitól a hibás rádióig, a szakadozott könyvektõl a molyos rókaboáig ócska tárgyakat adnak-vesznek az emberek?? Kiderül majd, ahogy az olvasók az igazi, nagy kérdésekre is választ találnak ebben az emberséggel és humorral átszõtt könyvben.

Ez a könyv, a NÕ-rõl szól, aki a férfiak imádatának a tárgya, az örök és megfoghatatlan csoda, amelyet már sokan leírtak és megfogalmaztak. Én meg arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan lesz valakibõl jó Nõ! Nehéz téma, de ahogy megfigyeltem, ez mindkét nemet egyformán izgatja." Mitõl nõ egy nõ? És vajon mitõl jó nõ? Hogyan képes egy nõ - vagy akár egy férfi - megélni saját nemiségét? Tud-e jó példával szolgálni gyermekeinek? Tudja-e jól érezni magát a saját bõrében? És tesz-e valamit azért, hogy jobb legyen? Ha Ön elég erõs, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, lapozzon bele Dr. Csernus Imre legújabb könyvébe! Bátraké a szerencse...

Annyit már most nyugodtan elmondhatok, hogy akárcsak A nõ címû könyvnél - amely alapjában véve nem csupán a nõrõl szólt -, menet közben már itt is tudtam, láttam, hogy ez a könyv sem tisztán csak a férfiról fog szólni. Szerettem volna sok mindent beletenni a férfiasság kérdésérõl, a bûntudat megoldásának az elkezdésérõl, a gyászról, halálról, búcsúról, elengedésrõl, virágokról, önmagamról. Tényleg sok mindent. Válaszokat egy sor kérdésre. Felvetéseket a pasikkal kapcsolatosan. Hogy például "miért élt a párom nyolc hónapig egy másik csajjal párhuzamos életet mellettem, miközben azt bizonygatta, hogy mennyire szerelmes belém?" A minap kaptam egy ilyen e-mailt! Épp karácsonykor robbant szét a dolog... Amikor ez a könyv készült, körbetelefonáltam egy csomó pasit, akit ismerek. A tinédzserektõl kezdve az ötvenesekig valamennyiüknek ugyanazt a kérdést tettem fel: mitõl érzik magukat férfinak. A kérdésre, hogy mitõl érzik magukat férfinak, a pasik egy jelentõs része azt felelte, hogy ezen õk még soha nem gondolkodtak, és ez a kérdés eléggé meglepetésszerûen érte õket... Holott a nõk esetében az utóbbi öt-tíz év másról sem szólt, mint hogy definiálják, mi az, hogy nõ... Úgy tûnik, ezek olyan dolgok, amelyekrõl a pasik általában nem beszélnek. Vagy csak nagyon felületesen. Magáról a férfilétrõl... Azért nem, mert "ez teljesen magától értetõdõ", hogy az illetõ férfi. Fel sem merül, hogy ezt bármi megkérdõjelezhetné..."