Kairosz Kiadó strana 3 z 21

Orczy Emma 1905-ben A Vörös Pimpernel című regényével szerezte meg hírnevét, amelyet 14 nyelvre fordítottak le, és amelyet férjével a színpad számára is átírt. Tárgyát a francia forradalomból vette, mind a regény, mind a színmű ma is nagy népszerűségnek örvend. "A mindenható Isten arca előtt, aki lát és hall engem, esküszöm, hogy felkutatom Paul Déroulede-et, és bármely módon, amelyet Isten diktál nekem, elérem a halálát, a tönkretételét, becsületének elvesztését, így állok bosszút bátyám haláláért!" Ezekkel a szavakkal tesz fogadalmat az elbűvölő szinte még gyereklány azon a végzetes estén, amikor hazahozzák az ifjú vikomt De Marnynak, a Marny hercegi cím és hatalmas birtok örökösének holttestét. És ettől kezdve Juliette életének egyetlen célja a revans: a gyilkosnak pusztulnia kell! Ám hogyan férkőzhet a párizsi forradalom ünnepelt hősének közelébe? Ármány, cselszövés, árulás, féltékenység kíséri útját, amelyet a történelem rettenetes, véres eseményei közt kell bejárnia - hogy végül a guillotine-tól a mindent elsöprő szerelem és a híres angol lord, a kém-kalandor Vörös Pimpernel mentse meg az üldözőt és az üldözöttet. A Revans Párizsban a nagysikerű regény újrafordítása. A könyv először 1906-ban jelent meg magyarul Megfizetek! címmel.

A szerző szerint az általános hanyatlás, a világ egyre rendezetlenebbé és kiszámíthatatlanabbá válása ma látványosabban jelenik meg, mint az elmúlt évszázadban bármikor. Az itt szereplő írások ezt a hanyatlási folyamatot elemzik, és azt keresik, hogy vajon milyen társadalmi folyamatok vezettek a jelenlegi fenyegető helyzet kialakulásához. A nyugatias létmód azért van végzetes válságban, mert a fizikai élvezetek kielégítésére alkalmas anyagtömeg szakadatlan növelésére épülő modellje most már olyan mértékben roncsolja szét e cél elérése érdekében az emberi létezés külső természetét (ökológiai válság) és belső természetét (lelki, erkölcsi, szellemi talapzatát) hogy mindez egyre kezelhetetlenebbé válik. Portugália, Spanyolország, Hollandia, Franciaország, Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államok után ki lesz a "hetedik birodalom", és lesz-e egyáltalán? Netán egy nem nyugati, de sikeresen nyugatosodó nemzet, mint Kína?

Nem az ember van a gazdaságért, hanem fordítva: a gazdaság az emberért, mondja a tudós szerzetesnővér szerző, aki nem egyedüli elérendő célként, hanem sokkal inkább eszközként tekint a profitra. Ennek az eszköznek pedig a közjót, a közösségek boldogulását kell segítenie. Az emberközpontú gazdaság, vagy az ő szóhasználatában az erényetikai paradigma az emberiség túlélésének egyetlen lehetséges záloga még akkor is, ha ma ettől a gondolattól sok profithajhász multit kiráz a hideg.

A dal vándora - Beszélgetés Szvorák Katalinnal

Humor és derűs bölcsesség. Az ismert politikus költő verseivel ezúttal a kisebb és nagyobb gyerekekhez fordul. Rímeivel, ritmusaival közös szavalásra, játékos mozgásra, szerep-játékokra biztatja őket.

A könyv címe a Fidesz egykori, talán legsikeresebb kampánymondatát idézi. Akkoriban ez a mondat reményeinket rajzolta föl, mostanában azonban leginkább aggódásunkat és a szorongásunkat a világ, Európa és persze Magyarország jövőbeni sorsát illetően. A régiek azt mondták: ne legyen benned szorongás, félelem, és ne legyen benned düh, indulat, mert akkor nem tudsz helyes ítéletet alkotni a világról. Ha pedig nem tudsz helyesen ítélni, akkor nem tudsz helyesen gondolkodni sem. És ha nem tudsz helyesen gondolkodni, dönteni, akkor nem tudsz helyesen cselekedni sem. És ha nem tudsz helyesen cselekedni, akkor a jövőnk valóban aggodalomra adhat okot.

Nemzeti nagyvizit sorozatunk negyedik kötetének témája az 1848-49-es szabadságharccal kezdődik és az 56-os forradalom elemzésével ér véget. Fejezetenként elemzi a magyar és a világtörténelem valamennyi sorsfordulóját ebben a bő száz esztendőben. Néhány fejezetcím a kötet tartalmából: A trianoni szerződés, A Horthy-korszak külpolitikája a második világháborúig.

Ez a könyv teológiai bevezetést kíván nyújtani a katolikus szentháromságtanba. Célja az, hogy megmutassa annak értelmét és igazságát, amit a szentháromságos Isten saját misztériumából kinyilatkoztatott számunkra. Ez a megközelítés könnyen hozzákapcsolható ahhoz, amit általában dogmatikus teológiának hívunk. Egy ilyen vállalkozás egyszerre merész és alázatos. A szentháromságtan a hit szemlélődő megértését keresi, vagyis azt a fényt, melyet a szentháromságos hit magában rejt. Ez a fény a keresztény élet forrása.

A XIII. század világa a kitáguló Európa forgatagában. Egymást váltják a pápák és uralkodók. Itáliában, ahol a városok vérre menő csatákat vívnak egymással, egy harcos kis középkori város: erődje, mint a bástya a sakktáblán, s díszletei között a kapzsiság és a gőg küzd az első helyért: Assisi. Ebben a városban, mint mindenhol, a fiatalok zajosak, mozgékonyak, és a királyuk, a legkedvesebb, a legvidámabb, és a leggazdagabb is, aki semmit sem sajnál a szórakozás érdekében: Francesco. Az élet labirintusában útnak indul a nagyravágyó fiatalember; a legjobb ló, a leggazdagabb páncélzat, a legszebb ruhák, a lovagság, a rang, a hercegség mindent akar. Valaki azonban ott rejtőzik, és várakozik fegyverek, címek, gőg nélkül: Isten.

"Barátaimmal évekig tartó beszélgetéseink - konzíliumok - során nyilvánvalóvá vált, pontosan fel kell mérni az anamnézist (az előzményeket), le kell írnunt a státust (a jelenlegi állapotot) és meg kell határozni a diagnózis és a terápia (gyógyítás) komponenseit és sorrendjét. Az egyén esetében és az egyes emberekből összetevődő család és nemzet esetében is. Nyilvánvaló az is, hogy minden lehetséges módszert igénybe kell venni, a lehető legtöbb irányból multidiszciplinárisan kell együtt dolgozni. Meg kell értenünk, honnan származunk, hogyan változtunk, kik vagyunk, miért lettünk olyanok, amilyenekkké lettünk, alakulhatott volna-e másképpen a sorsunk, mikor jártunk a helyes úton, mikor hibáztunk vagy vétkeztünk, illetve vétkeztünk-e valamikor. Hogyan gondolkodunk, és hogyan cselekszünk. Hogyan viszonyulunk az értékekhez, embertársainkoz, a világhoz. Ezt a folyamatot nevezte el Földesi Margit, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára Nemzeti Nagyvizitnek. Segítségül hívtuk az összes érintett és határterületei diszciplína - a történelem, a régészet, az antropológia, a nyelvészet, a népművészet, a teológia, a szellemtörténet, a népzene, a genetika, a járványtan, a népegészségügy, az onkológia, a hadtörténet, a művészettörténet, a pszichológia - jeles képviselőit. Főpapok, akadémikusok, egyetemi tanárok, egy-egy témakör avatott szakértője vállalta fel és tekintette küldetésnek a Nemzeti Nagyvizitben való beszélgetést. Ebben a páratlan összefogásan mutatkozott meg az ősi magyar hagyomány, a közös cselekvés a nemztetért. A legnagyobb meglepetés és boldogság azonban a sorozat egyértelmű fogadtatása volt. Százezrek nézték, itthoni és külhoni magyarok, Sidney-től San Diegóig, Munkácstól, Kolozsvártól Kassáig és Szabadkáig, Őriszentpétertől Nyírmeggyesig. Ez a váratlan, elgondolkodtató, de csendesen robbanó műsor és annak hatása, a tömeges igény motiválta a könyv formában való megjelenést." (dr. Kásler Miklós)

A 2014 karácsonya előtt indult könyvsorozatunk III. kötetét készítettük el a közkedvelt tévésorozat nyomán - képekkel illusztrálva, a rádióadással összehangolva. Ez a kötet az Árpád-ház utáni történelmünknek egészen a reformkorig tartó időszakát öleli fel a már megszokott formában.

Gróf Teleki Pál 1939 és 1941 közötti második miniszterelnökségének nehéz időszakát mutatja be a kötet a kormányfő rejtélyekkel övezett haláláig. Számos, eddig kevésbé ismert vagy teljesen ismeretlen hazai és külföldi forrás felhasználásával mutatja be a szerző Teleki kül- és belpolitikáját, amelynek legfőbb célja az önállóan cselekvő, független magyar állam megőrzése és megerősítése volt. Ennek a politikának lett a következménye a békés területi revízió, a Harmadik Birodalommal szembeni kemény külpolitikai fellépés, a titkos diplomáciai csatornák kialakítása, a vitatható belpolitikai lépések, és végső soron Teleki Pál halála is.

"A golgotái sötétséget, amelyet a társadalmi viharok tettek még kormosabbá, csak a hit világíthatja át: mindig van remény Még az átszögelt tenyér is azt sugallja, hogy sosem szabad föladni. A versekbe beszívódó bibliai példázatok egy véghetlen ti szta hangú, a szólást erkölcsnek tekintő költőt mutatnak. Lezsák Sándor azoknak a kardot forgató bajvívóknak az örököse - Balassi Bálinttól századokon át Nagy Gáspárig húzódik a sor -, akik tudták, hogy az igazi költő népének lármafája. Amellett, ho gy saját fájdalmát eldalolja, felelősséget érez - Nagy László szavával - a "torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viselő" közösség iránt is. A vers tehát hitvallás, sors, az ember legszentebb pillanatainak tükörképe. A félelemmel szembesze gezi az önmaga-vállalás bátorságát, a szűk és tágabb körben való építkezés fegyelmét. Mindig a lentről jöttek, a nyelvükben megkárosítottak, az emberségükben megbántottak, a ?jog asztala? mellől kiebrudaltak érdekében szól. Hogy bravúros eszközökkel - a néprajzi elemektől a konkrét versig, a szürreális betétektől a rockopera lírai-drámai betétjéig változatos hangon és formában -, arra az évtizedek termését begyűjtő Társai elmentek Megváltót nézni című kötet a megrázóan eleven példa." (Szakolczay Lajos)

"Gyakorlatilag már készen voltam a jelen könyvem kéziratával, amikor egy természettudós és egy világi teológus kezébe adtam. Mindketten, ahogy belelapoztak, azt kérdezték, kinek és mi célból írtam a könyvet. Talán nektek is, meg minden Jézus iránt nyitott embernek, mondtam, de azoknak a keresztényeknek is, akiknél ?beállt? a kereszténység, mint a régi motorok csapágya. Fogja a tengelyt, és nem halad a jármű. Jöhetnek-mehetnek papok, zsinatok, pápák, ő ugyanaz marad: beállt tengelyű keresztény. Unokái, gyermekei már nem vele akarnak utazni. Írtam azoknak, akik bőrükön érzik az erkölcstelenül megszerzett és fenntartott nyugati jóléti civilizáció kártételeit, írtam azoknak is, akik elveszítették az Egyházzal való élő és éltető kapcsolatot. Holott az Egyház a tiszta vizű folyó az egyre jobban kiszáradó iszapban túlélni akaró nemes halak számára. Aztán írtam azoknak, akik a céltalanná vált és nem tisztelt nemiség útvesztőiben bolyonganak. Ám mindenekelőtt írtam azoknak az egykorvolt keresztények leszármazottainak, akik átvették a világ diktálta tudatlanságot, tiszteletlenséget, érdektelenséget Jézussal kapcsolatosan. Végül írtam azoknak is, akik esetleg lelkiismeret-furdalást éreznek, amiért nem vesznek jobban részt a világ szenvedésében. Nyugalomban, jólétben, egészségben, a hit örömében szép családi életet élnek. Nekik Prohászka Ottokárt idézem. Nem kell mindenkinek végigmenni a világ mocskán. Sokan mentesülnek a szennyáradat közepette is a szennytől. Ők egy kicsit már tanúskodnak az eljövendő épségről, és arról, hogy az elveszett paradicsom igen közel van." (A Szerző)

Ez a regény Eleni Gacojannisz tragédiáját örökíti meg fia, Nicholas Gage, a New York Times tudósítója tollából, aki hosszú éveken át rakja össze testvérei és saját menekülésének igaz történetét a görög polgárháború idejéből. Az albán határ közelében fekvő Lia nevű faluban a szerző édesanyját 1948-ban a partizánok szörnyű kínvallatások után kivégezték, mert fiát és négy lányát a vasfüggöny mögötti táborok helyett az apjukhoz, Amerikába akarta menekíteni.

A környezeti gondok sokasodása, a közösségek felbomlása, az emberi psziché egyre gyakoribb zavarai, életünk keretfeltételeinek rohamos átalakulása, mind-mind fokozottan az ismeretlen jövő felé irányítják a gondolkodó ember figyelmét. Jelen kötetünk az ez lesz és az ez legyen vonatkozásokban is vállalkozott jövőbeni forgatókönyvek leírására. Célirányosan, több mint húsz év óta gyűjti a szerző az adatokat, az ismereteket, amelyek strukturált rendjétől talán várható, hogy megnyíljon egy olyan eseménytér, amely a XXI. század közepének világát vázolhatja. Egy könyv megírásának legfontosabb feltétele, hogy motivált legyen a szerző. A buddhisták úgy tudják, hogy a legjobb könyv az, amit nem írnak meg. S valóban, a primordiális korban, a hiteles, többé-kevésbé zárt közösségek világában a mesterek, a tanítók cselekvő példaadással elértek mindenkit, akihez szólni akartak. Létrontott korunkban a közösségek szétfutottak. Az így keletkezett hiteles áthagyományozódás közegének hiányát kívánja pótolni e könyv.