Kairosz Kiadó strana 10 z 21

A sorozat második kötetében a hivatalos teológiát nyári teológiával - ahogy ő nevezi - helyettesíti a szerző, hogy egy sokkal élettelibb, örömtelibb és meghittebb kapcsolat lehetőségét villantsa fel Isten és ember között. Rámutat a bennünk rejlő hamis istenképzetekre, és a generációk óta magunkkal hurcolt tévképzeteinkre, melyek egész életünkre, gondolkodásunkra kihatással vannak. Feri atya kedves, humoros, lendületes stílusában mindent megtesz azért, hogy a napjainkban oly sokak szemében ködös messzeségbe burkolózó Istent meghitt közelségbe hozza. Eszmefuttatásaiból, érveléséből most sem hiányoznak a világ- és szakirodalmi példák, melyeket igaz történetekkel fűszerez saját életének és hivatásának kimeríthetetlen forrásából.

A keresztény házasság mindig igen nagy követelmény volt az ember számára. Problémái közül ma a fölbonthatatlanság, más szóval a hűség van előtérben. "Mi az, hogy fölbonthatatlan? Hogyan menekülhet az ember, ha minden összetörik, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy összetört?" - kérdezik sokan. De ugyanígy nem lehet meg nem hallani az akaratuk ellenére magányosan élők panaszát. "Miért nem találok társat? Talán túl igényes vagyok, kevéssé vonzó, túlzottan gátlásos? Nem vagyok elég nőies, unalmas vagyok?" Ezekre a kérdésekre válaszol Ida Görres írónő három világos okfejtésű, meggyőző erejű levélben. Szóvá tesz a házassággal, mint "lehetetlen tartós kapcsolattal" szemben fölhozott minden évet, kendőzetlenül kiteregeti a "beteljesületlen" egyedüllét tapasztalatait. Mindkét életformának megvan a nehézsége, ezt nem szabad szépíteni, ezt vállalni kell minden keserűség nélkül. Mindkettő lehet teljes élet, és mindkettőnek vannak buktatói, ezekkel azonban meg lehet birkózni. A negyedik levél józanul rávilágító az első nagy szerelem lehetséges félreértéseire és csalódására. Ida Görres válaszaiban az alapokra épít: az elrontott, ellentmondásos, "megváltatlan" emberi természetre, amelyben a nemiség nagy, elvadult motorként működik. Megoldás csak a lét kiindulásától - Istentől - jöhet.

"Istenről beszélek neked ebben a könyvben, kedves Olvasó. Szeretném bemutatni, hogy mi, keresztények, kiben hiszünk, hogyan képzeljük el Őt, és hogyan éljük meg a Vele való kapcsolatunkat. Egy hihetetlen férfi elment egy szentéletű emberhez, hogy megcáfolja hitét, leleplezze elmaradottságát és eltántorítsa hitétől. A szent éppen imádkozott. Látogatója megpróbálta meggyőzni a maga érveivel, de ő így válaszolt: A Biblia nem tudott meggyőzni téged, az Egyház sem, és én sem tudlak. De gondolt csak el: lehet, hogy mindez igaz! Hát nem lenne csodálatos, ha úgy lenne?" (a Szerző)

Az emberismeret és etika évek óta önálló érettségi tantárgy, eddig nem készült ilyen, a vizsgázást és vizsgáztatást segítő komplex kiadvány. Kelemen Erzsébet tanár, író, költő és drámaíró, az etikai témákat irodalmi példák felhasználásával mutatja be. A jelen kötet hiánypótló kiadvány.

Alexis Carrel (1873-1944), ennek a kis könyvnek szerzője, orvosi Nobel-díjat kapott 1912-ben az előző tíz évben elért teljesítményeiért. Ezeknek fontosságát (erről a későbbiekben bővebben lesz szó) a Scientific American 1994 szeptemberi-októberi orvostudományi különszáma úgy méltatta, mint a XX. század sebészetének alapját. Addigra két csodás gyógyulás ment végbe Carrel kutató, szkeptikus és ámuló szeme előtt. Mindkettő Lourdes-ban történt; az első, amelyet ebben a könyvben írt meg, 1902. május 28-án. Carrel részletesen feljegyezte, amit látott, de nem hitte, hogy csodát lát. Azt is tudta, hogy napjainak orvosi tudománya nem tud magyarázatot adni egy haldokló beteg nyilvánvaló és hirtelen gyógyulásáról, amelynek ő és néhány más orvos megdöbbent tanúi voltak.A könyv igazi tárgya azonban nem is maga a gyógyulás, hanem az a lelki küzdelem, amit a természettudományokban jártas orvosok önmagával vív, amíg végülis kénytelen csodának elismerni a látott és általa is vizsgált gyógyulást.

Házigazdánk meséli, hogy egyszer egy jó barátja hozzá fordult nagy gondjában. Azon búsult, hogy viszi a bank a hitelért cserébe a faházgyártó vállalkozását. Persze tudta, hogy szeretőt tart, és az italt sem veti meg. Spórolt pénze is volt, mert már gyűjtöttek a panzióra. Azt mondta neki: "Hallod-e, én odaadom neked a kölcsönt, amivel tartozol, holnap vidd be a bankba. De előbb elmegyünk a közjegyzőhöz, és aláírunk egy megállapodást." A megállapodás pedig úgy szólt, hogy másnaptól mindig együtt vezetik a barátja vállalkozását, amíg az olyan nyereséges nem lesz, hogy visszakapja a kölcsönt. "A fa két végét együtt fogtuk" - tette hozzá, érzékeltetve a közös kontrollt. "Nem telt bele egy év, a kölcsön visszajött, mi pedig hagytuk őt tovább boldogulni, és belefogtunk a saját panziónk építésébe." Itt van hát a válságkezelés székely titka: a munka- és emberszeretet. Ez pedig nem is olyan könnyű: együtt dolgozni a bajba jutott baráttal.

Az évezredek során a mesélők ajkán megőrződött, élőszóval továbbadott, majd könyvekben megjelent mesék aranykorba viszik el a hallgatókat és olvasókat: egy kiszámítható és élhető világba. A mesékben az egész élet, az emberiség rémségekkel, kegyetlenségekkel és gonoszsággal teli történelme benne van, de a félelemmel szemben ott van a bátorság, amely győzedelmeskedik minden rossz felett és megteremti az igazság, a jóság, a hűség, a segítőkészség és a csodák világát.

Ez a könyv egy nem mindenapi orvos professzor életéről szól! Leírja Budapest ostromát a negyvenesévekben, az ország akkori helyzetét, és az orvosokat! Rendkívül tanulságos és érdekes olvasmány, leendő orvosoknak szinte kötelező lenne, de a hétköznapi embernek is igen tanulságos!

Ez az összefoglaló válogatás naptári sorrendben ad áttekintést a jeles napokhoz fűződő néphagyományokról. Jeles napoknak nevezi a néprajz azokat a napokat, amelyekhez valamilyen állandó szokás, hiedelem, szertartás kapcsolódik. A jeles napi hagyomány ok biztosítani akarták az ember, az emberi közösség egészségét, boldogulását, jövőjét. El akarták hárítani az ártalmat, a rosszat, a rontó szándékot, többnyire a kimondott szó varázserejébe vetett hit és az átörökített gesztusok, rítusok, hiedelemcse lekmények segítségével. Népünk tehát az esztendő egyes napjait különböző hagyományokkal emelte ki a dolgos hétköznapok egyhangúságából. Így alakultak ki a jeles napok, amelyek segítettek szebbé, változatosabbá tenni életünket. Ezért maradhattak fenn évszázadokon keresztül. A jeles napoknak mágikus célzatuk mellet még más, lélektani jelentésük is volt. A természetnek - változatosságában is szigorú rendjében, az esztendő el nem halasztható dologtevésében ezek jelentették a pihenést, az ünnep er őgyűjtését az elkövetkező feladatokra. Az ünneplés kultikus hivatásának és a hétköznapok kemény munkájának ritmikus váltakozása tette a hagyományos népéletet mértéktartóvá. A mértéktartás, a szabadsággal egyensúlyozott rend tanulságot kínálhat korunk változó társadalmának is. A természet örök körforgásában, tavaszi megújulásában és őszi pusztulásában, nyári gazdagságában és téli álmában az esztendő a legkisebb egység. Az ünnepek, a jeles napok hagyományrendszerében a természettel való meghitt k apcsolat tűnik föl a leginkább. A munka, az emberi boldogulás, a népélet sikere hosszú évszázadokon át elsősorban a természettől függött. Népszokásainkat hosszú évszázadok és nemzedékek alakították és adták a következőknek örökségül, miközben eredeti értelmükből és célzatukból sokat vesztettek.

"A golgotái sötétséget, amelyet a társadalmi viharok tettek még kormosabbá, csak a hit világíthatja át: mindig van remény Még az átszögelt tenyér is azt sugallja, hogy sosem szabad föladni. A versekbe beszívódó bibliai példázatok egy véghetlen ti szta hangú, a szólást erkölcsnek tekintő költőt mutatnak. Lezsák Sándor azoknak a kardot forgató bajvívóknak az örököse - Balassi Bálinttól századokon át Nagy Gáspárig húzódik a sor -, akik tudták, hogy az igazi költő népének lármafája. Amellett, ho gy saját fájdalmát eldalolja, felelősséget érez - Nagy László szavával - a "torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viselő" közösség iránt is. A vers tehát hitvallás, sors, az ember legszentebb pillanatainak tükörképe. A félelemmel szembesze gezi az önmaga-vállalás bátorságát, a szűk és tágabb körben való építkezés fegyelmét. Mindig a lentről jöttek, a nyelvükben megkárosítottak, az emberségükben megbántottak, a ?jog asztala? mellől kiebrudaltak érdekében szól. Hogy bravúros eszközökkel - a néprajzi elemektől a konkrét versig, a szürreális betétektől a rockopera lírai-drámai betétjéig változatos hangon és formában -, arra az évtizedek termését begyűjtő Társai elmentek Megváltót nézni című kötet a megrázóan eleven példa." (Szakolczay Lajos)

A történészházaspár legújabb könyvének címében a kétségek szó bizonytalanságok, sérelmek, veszteségek közt eltöltött századot sejtetnek. De semmiképpen sem kétségbeesést, inkább megsebzetten is reményeket. A XX. század e kötetben a trianoni kezdetektől a diktatúrától megszabaduló magyarság reményeiig tart. S közben megannyi sorsot kísértő eseményt idézünk fel, hol a hit, hol a reményvesztettség jegyében. Mindezek a kétségek szinte összesűrűsödtek a rendszerváltoztatás hosszúra nyúlt történetében 1989-től napjainkig. De ahogy az árnyék mellett ott a fény, minden elrettentő pillanatban benne mozdult a szabadság, s ezt most már megőrizzük. Efelől nem lehet kétség

Gróf Teleki Pál 1939 és 1941 közötti második miniszterelnökségének nehéz időszakát mutatja be a kötet a kormányfő rejtélyekkel övezett haláláig. Számos, eddig kevésbé ismert vagy teljesen ismeretlen hazai és külföldi forrás felhasználásával mutatja be a szerző Teleki kül- és belpolitikáját, amelynek legfőbb célja az önállóan cselekvő, független magyar állam megőrzése és megerősítése volt. Ennek a politikának lett a következménye a békés területi revízió, a Harmadik Birodalommal szembeni kemény külpolitikai fellépés, a titkos diplomáciai csatornák kialakítása, a vitatható belpolitikai lépések, és végső soron Teleki Pál halála is.

"Gyakorlatilag már készen voltam a jelen könyvem kéziratával, amikor egy természettudós és egy világi teológus kezébe adtam. Mindketten, ahogy belelapoztak, azt kérdezték, kinek és mi célból írtam a könyvet. Talán nektek is, meg minden Jézus iránt nyitott embernek, mondtam, de azoknak a keresztényeknek is, akiknél ?beállt? a kereszténység, mint a régi motorok csapágya. Fogja a tengelyt, és nem halad a jármű. Jöhetnek-mehetnek papok, zsinatok, pápák, ő ugyanaz marad: beállt tengelyű keresztény. Unokái, gyermekei már nem vele akarnak utazni. Írtam azoknak, akik bőrükön érzik az erkölcstelenül megszerzett és fenntartott nyugati jóléti civilizáció kártételeit, írtam azoknak is, akik elveszítették az Egyházzal való élő és éltető kapcsolatot. Holott az Egyház a tiszta vizű folyó az egyre jobban kiszáradó iszapban túlélni akaró nemes halak számára. Aztán írtam azoknak, akik a céltalanná vált és nem tisztelt nemiség útvesztőiben bolyonganak. Ám mindenekelőtt írtam azoknak az egykorvolt keresztények leszármazottainak, akik átvették a világ diktálta tudatlanságot, tiszteletlenséget, érdektelenséget Jézussal kapcsolatosan. Végül írtam azoknak is, akik esetleg lelkiismeret-furdalást éreznek, amiért nem vesznek jobban részt a világ szenvedésében. Nyugalomban, jólétben, egészségben, a hit örömében szép családi életet élnek. Nekik Prohászka Ottokárt idézem. Nem kell mindenkinek végigmenni a világ mocskán. Sokan mentesülnek a szennyáradat közepette is a szennytől. Ők egy kicsit már tanúskodnak az eljövendő épségről, és arról, hogy az elveszett paradicsom igen közel van." (A Szerző)

Szenvedés, betegség, üldözés, harag, szenvedély, kétely, félelem, bűnbánat, dicsőítés, hála, öröm, ujjongás, vágyódás: A zsoltárkönyv olyan életérzéseket fogalmaz meg, amelyek nem függenek vallási hovatartozástól. A zsidóság és a kereszténység, sőt az egész emberiség közös imakönyve. És a kérdések könyve. Szenvedélyesen szegezi Istennek a lét legsúlyosabb kérdéseit. Miért a szenvedés? Mi a bűn titka? Miért kell az igazaknak szenvedniük, míg a gazemberek jól élnek? És még meddig mindez? Meddig rejtőzködsz, Uram? Meddig rejted el arcodat? Hová lettek szép ígéreteid? Képes vagy-e visszahozni az embert a halálból? Van-e feltámadás, örök élet, mennyország? A Zsoltárkönyv elemi erővel szembesíti az embert önmagával, homályos, zavaros belső világával. Tudatossá, kimondhatóvá, kezelhetővé teszi e lelki tartalmakat - gyógyít. És a misztériumok könyve ez, mert a prófétai látás bizonyosságával és homályával látja a választ önnön kérdéseire. Ám Isten is kérdez: Meddig sze­rettek hiábavalóságokat, és követtek hazugságokat, em­berek fiai? Meddig lesz gyalázatban köztetek Isten dicsősége? A kötet elmélyült zsoltárelemzéseket tartalmaz olvasmányosan, közérthető nyelven. Minden típus képviselve van benne a te­remtés-zsoltároktól a király-zsoltárokig, a panasz-zsoltároktól a himnuszokig, a bölcsességi zsoltároktól a zarándok-énekekig és az úgynevezett átok-zsoltárokig.

Susan George „Lugánói tanulmány” című könyve először 1999-ben jelent meg angolul. Azóta több mint 15 nyelvre fordították le, és a legtöbb országban egymás után több kiadást is megért. A magyar kiadást 2009-ben jelentette meg a Kairosz Kiadó. A könyv folytatása „Lugánói tanulmány II.” címmel először franciául és spanyolul látott napvilágot 2013-ban. Miről is szól a „Lugánói tanulmány II”? Ahogyan azt a szerző előszavában is olvashatjuk, a könyv megértéséhez nem szükséges az első rész ismerete. Ennek az az oka, hogy a második kötet elején a szerző visszatér a „Lugánói tanulmány” főbb megállapításaira, és értékeli, hogy azok mennyire bizonyultak igaznak. Elsősorban három területen, a természeti környezet változása, a társadalmi egyenlőtlenségek alakulása és a pénzügyi bizonytalanság területén váltak be tökéletesen az első könyv, vagyis a szerző jóslatai.