Kairosz Kiadó strana 10 z 21

A televízióból ismert geológus, Juhász Árpád, miközben a világot járta és filmeket készített, gyakran találkozott gyerekekkel, kamaszokkal, fiatalokkal. Érdekelte, hogy a technikai civilizáció fejlődése, a negatív környezeti hatások, a klímaváltozás, esetlegesen a lokális háborúk miként befolyásolják az életüket. Milyen családban élnek? Járnak-e iskolába? Létezik-e még gyermekmunka? Extrém természeti környezethez, a jégvilághoz vagy a trópusokhoz miként tudnak alkalmazkodni a fiatalabb generációk? Növekszik-e hazájukban a népesség, és ha igen, milyen mértékben? Hozzáférhetnek-e a technikai civilizáció vívmányaihoz? Vallásosak-e, és ha igen, a kereszténység, a buddhizmus, a hindu vallás vagy az iszlám befolyásolja-e a mindennapi életüket? Becsülik-e természeti környezetüket, óvják-e a múlt emlékeit? Milyen szerepet játszik történelmi múltjuk jelenük és jövőjük alakulásában? Kérdéseire sokféle választ kapott. Ezekből merített e kötet oldalain. Emellett az albumban fantasztikus természeti képeket láthatunk, melyekhez az ismert geológus általános és személyes kommentjei kapcsolódnak.

A kommunista államhatalommal szembekerülő, börtönviselt papokról, illetve megalkuvó egyházi személyekről az elmúlt harminc évben több könyv is megjelent, azonban a "szürke eminenciásokról", a mindennapok tevékeny hőseiről alig született visszaemlékező írás. Pedig a papság legalább nyolcvan százaléka közéjük tartozott. Ez a kötet nekik, a nagy többségnek állít emléket a Székesfehérvári Egyházmegye 33 kiváló lelkipásztorának bemutatásán keresztül.

Kiemelkedő jelentőségű Hilarion Alfejev metropolita könyve, amelyben a szerző - érsekként, szerzetesként és tudósként - egészen a kereszténység szívéig hatol, amikor Jézus Krisztus alakját a maga lelki mélységében, ugyanakkor történelmi valóságában tárja elénk. Őszintén remélem, hogy az ortodox keresztényeket csakúgy, mint a nyugati világ keresztényeit megérinti ez a tanúságtétel, és az Istentől egyre inkább eltávolodó világunkban sikerül megtalálniuk Krisztust. (VI. Benedek pápa) Számunkra a Jézus Krisztus születéséhez igazodó naptár használata ugyanolyan természetesnek tűnik, mint az évszakok változása, mint az, hogy reggelenként hajnalodik és esténként alkonyodik. Miért éppen Jézus Krisztus születési dátuma lett az egész világ számára az a kiindulópont, amelytől két ellentétes irányba halad a történelem: a jelenbe és a múltba? Az első és a legnyilvánvalóbb válasz: Jézus Krisztus volt a legismertebb ember az összes valaha élt személy közül. Hírneve tekintetében felülmúlt minden más történelmi személyiséget, még a leghíresebbeket is. Így van mindez annak ellenére, hogy Ő nem követett el semmilyen nagy hírű cselekedetet, nem hódított meg országokat, nem kormányzott területeket, nem írt egyetlenegy könyvet sem, nem alkotott se festészeti, se szobrászati, se zenei műveket, élete rövid volt, és emberi mértékkel mérve tragikus véget ért - egy gyötrelmes kivégzéssel. Mégis ezt az embert tartják sokan a megtestesült Istennek már kétezer éve. Világszerte templomok épültek és épülnek eme ember tiszteletére. Jézus Krisztusnak nincs vetélytársa az emberek elméjére és szívére, személyes és közösségi életükre, világnézeti és erkölcsi értékrendszerükre gyakorolt hatása tekintetében. Miben rejlik ennek az egyedülálló személyiségnek a titka? Miért van az, hogy Krisztus születése után kétezer évvel az emberek továbbra is ehhez a dátumhoz igazítják naptáruk összes d Mindezeket a kérdéseket igyekszem majd megválaszolni ebben a könyvben, amely Jézus Krisztus életrajzát tartalmazza, valamint ismerteti az Ő tanítását, szerzői megjegyzések kíséretében.

A totalitarizmus hatékonysága a demokráciával szemben a hazugságban és az erőszakban nyilvánul meg. De a demokrácia gazdasági rendszere hatékonyabb a totalitarizmus gazdaságánál, és ez lett a veszte a Szovjetuniónak. A Szovjetunió bukásának a tanulsága abban áll, hogy a hatékony gazdasági rendszer legyőzte a hatékony erőszakot. (Julija Latyinyina) 1953. szeptember 13-án Nyikita Szergejevics Hruscsov töltötte be a SzKP KB első titkári posztját. 1963. szeptember 13-án volt regnálásának tizedik évfordulója. A Nagy Évtizedről konferenciák és kongresszusok emelvényeiről kezdtek beszélni a legmagasabb rangú vezetők. A Szovjetunió összes mozijában újra vetítették az 1961-ben forgatott A mi Nyikita Szergejevicsünk című filmet. Ez pontosan 13 hónapon keresztül folytatódott. 1964. október 13-án viszont egy összeesküvés eredményeként Hruscsovot megfosztották az összes posztjától, és nyugdíjba küldték. És hogyan is kerül ebbe a történetbe Tatyjana? Nem, semmiképpen se gondoljanak Puskin hősnőjére, nem, ebben a könyvben az RDSZ-4 típusú atombombáról esik szó. Igen, az ő neve volt Tatyjana.

Teréz anyáról magyarul is sok nyomtatott és online információt találhat a kedves olvasó. De most a hiteles életrajzot tartja a kezében. Azt, amelyik Teréz anya tudtával, engedélyével és aktív hozzájárulásával született. A szegények legszegényebbjeinek pártfogójáról az a Navin Chawla írhatott, aki bő két évtizeden keresztül kísérhette figyelemmel a Szeretet Misszionáriusai rend albán származású alapítójának ténykedését, rendjének és hitvallásának terjedését. A könyv különös élményt és fontos tanítást ígér: tenni, cselekedni valami jót, segíteni a rászorulókat, mindannyiunk feladata. Teréz anya példája nyomán kialakul bennünk a belső késztetés: észrevenni, meglátni, segíteni, irgalmasnak lenni a magunk lehetőségei szerint.

Az orvos-író szerző zseniálisan megszerkesztett könyvdrámájában a Nemzetközi Törvényszék szakértő jogászai megidézik és vallomásra bírják a béketárgyalás kulcsszereplőit, többek között a brit, a francia és az olasz miniszterelnököt, az Egyesült Államok elnökét, valamint Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia vezető politikusait, de heves viták közepette részletesen elemzik Magyarország évszázadokra visszatekintő történelmi felelősségét is a tragikus végkifejlet alakulásában.

Ez a könyv - több tucat utazás, több száz beszélgetés, több ezer fotó és dokumentum. Utazás időben (Krisztus korától napjainkig) és térben (a Szentföldtől Spanyolországig). Annak felfedezése, hogy a mai kor tudósai ("száz oktondi pápaszem") hogyan jutnak ugyanazokra a következtetésekre, mint a zarándokok seregei ("érzés és hit"). Egy történet arról, hogy a tudománynak is szüksége van alázatra.

Fésűs Éva iskolákban is olvasókönyvként használt mesekönyvei közül talán az egyik legnépszerűbbet tartja kezében az olvasó. Új illusztrációkkal, Szekeres Erzsébet népművész rajzaival kínáljuk ezt a közkedvelt mesekönyvet az ifjú olvasóknak és szüleiknek.

Van egy fontos tapasztalatunk. Mégpedig az, hogy a szentek karizmája szinte mindig először a fiatalok körében nyer befogadást. Gondoljunk Assisi Szent Ferencre, Loyolai Szent Ignácra, Roger testvérre, vagy akár Szent II. János Pál pápára, aki nagy hatással volt a fiatalokra. A fiatalok még együtt vannak, egymásra figyelnek, együtt akarnak cselekedni. Talán az az állítás is megkockáztatható, hogy közelebb vannak az Egyház karizmájához, mint azok a felnőttek, akik nem engedik belépni a magánszférájukba az Egyházat, s azt mindössze, saját döntésük és igényeik szerint alkalomadtán meglátogatják. Közeledik az Egyház kiemelt ünnepe, Magyarország nagy esélye, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Szent II. János Pál pápa ránk bízta örökségét: Európa és a világ reménye az Egyház. Az az Egyház, amelyet nem kiváló emberi szervezőképesség, hanem az Eucharisztia hoz létre és tart meg. (Szerző)

Ki hinné, hogy egy magányos, remegő szívű nyuszianyónak kincset érő fülönfüggője van, aminek az árából gondtalanná tehetné öreg napjait, és nem kellene többé a Hanyatthomlok utcán közlekednie? És ki hinné, hogy egy rátarti, harapós borzgyereknek, aki mindig egyedül játszik, akadhatnak jó pajtásai, ha ő is úgy akarja? Igaz, hogy azután saját hibájukból bajba jutnak, de végül a veszekedős borz, a buta kis pele meg a maszatos vadmalac mégis képesek lesznek valami nagyszerű dolgot cselekedni. Aki nem hiszi, kövesse nyomon Tapsikáné fülönfüggőjének kalandos útját.