Kairosz Kiadó strana 8 z 21

Két zeneköltő, két életrajz megelevenítése költői eszközökkel. Pardi Anna folytatja a művészvilág nagyjairól írt esszéit. Bach élettörténete (Bach és az antianyag, Kairosz, 2007) és a történelem, irodalom kiemelkedő egyéniségei - Rousseau, Raszputyin , Rimbaud - után most ismét a zene birodalmába meríti különleges látásmódját: nem mindennapi emberekről ír nem mindennapi módon.

A székely író ismeretlen vagy alig ismert elbeszélésének közzététele egyfajta összegzés. A novella Nyirő Józsefnél több, mint irodalmi műfaj: alkotói módszer. A teljes gyűjtemény 110 ízes, fordulatos, székely tájnyelven alkotott prózai írást tartalmaz. A múlt évben kiadott I. rész 54, a most megjelenő kötet 56 elbeszélésből áll.

Hol van Cadou? Hol a elye a világirodalomban vagy a modern francia költészetben? Sehol. Mikor az ember szükségszerűen el akarja helyezni őt társai, kora problémái és kategóriái vagy csak a világháborúk között, a realitások pontos vonalai között, rájön, Cadou elszáll, megfoghatatlan, könnyű, mint a pára, súlyos, mint a köd. Hol van? Mert mégis van, bevonja az embert, bepólyálja, átfogja - majdnem misztikusan, áthatja, átjárja, mint a bretagne-i levegő, egész a csontokig - és elillan. Ilyen Cadou. Nincs realitása." (Gyurkovics Tibor)

"Legutóbb Sopronban láttam Kubik Annát; a színésznőt alakította Molnár Ferenc A testőr című darabjában. Fiatal szépasszonyként pontos és tündökletes váltásokban játszott-sugárzott, de magányosnak éreztem; mert kihunyt egy csillag. Elment drága játszótársa, Bubik István, aki Kubik Annának ma is lélek szerint testőre. Ősi és mitikus varázsos teremtés Kubik Anna, mert őrzi azt, amit ember-voltunkban oly gyalázatosan koptat és pusztít a kor; katarzist gyújt és éltet bennünket. S nemcsak egyéni, hanem kollektív méretekben; kétségbeesett jajkiáltással emberi és nemzeti megmaradásunkért." (A szerző)

Valójában tényleg a közös vacsorák során körvonalazódott minden elképzelés. Ebbe tartozott bele egy nagy ház ötlete is. A fiúk, illetőleg a felnőttek által fagerendákból megálmodott és felépített ház a Susogó-völgy keleti szegletében arra volt hivatott, hogy otthont adjon több kézművesmesterségnek. Olyan volt ez a ház, mint egy virág: tágas központi terét a kisebb helyiségek mint virágszirmok vették körül, s mindegyikből kilátás nyílt a középen felállított hatalmas asztalra és az óriási búbos kemencére, amelyek körül mindenki kényelmesen elfért.

Az orvostörténész szerző a legkülönösebb gyógymódokat tárja az olvasó elé, illetve azokat a cselekedetek, amelyek "a gyógyítás históriájának elhagyatott határterületein rejtőznek". A szórakoztató olvasmány illusztrálásra álljon itt két jótanács, amely a hosszú élet titkát fedi fel előttünk. Cserei Mihály krónikaíró így inti hazánk lakosságát: "Ha magyar vagy s sokáig élni akarsz, okos ne légy, vitéz ne légy, s pénzed se legyen sok."

Mi minden kell, hogy legyen a kis fecske agyában, szemében, szívében! Ott van benne a messze Afrika, ott van benne a párja, ott vannak benne a fiókák, ott vannak benne a röpdöső rovarok, minden-minden abban a kis fecskefejben! És láthatóan örülnek életüknek. Mindig van dolguk. Mindig készülnek valamire. És, ahogy Jézus mondta, a jó Isten eteti őket. E kötet cikkeinél is talán az a közös vonás, hogy nem a földhöz tapadt perspektívával íródtak, hanem, hogy úgy mondjam, fecskeszemmel nézik a világot. Így többet lehet látni, és jobban lehet látni az Isten szépnek teremtett világát.

Manapság nagy lehet a kísértés a tudós elmék számára, hogy szakismereteiket egyfajta világ- és emberiségmagyarázattá nagyítsák fel. A filozófia és a tudomány között a XIX. században bekövetkezett szakadás óta a tudomány állandó késztetést érez rá, hogy a metafizikát a vallástudomány alkalmazásává minősítse vissza, holott valójában bármely tudományos eredményről értekezve -akarva-akaratlanul- metafizikai kérdéseket feszeget. Amikor a tudósok nem erőltetnek magukra kellő szigort a kezünk közül minduntalan kisikló igazság folytonos keresésében, valójában a vallásosság új formáját dédelgetik. A tudomány feladata az, hogy felfedeztesse velünk a bennünket körülvevő világot, tiszteletben tartva azt, és feltárva csodáit a széles nagyközönség számára.

Móricz Zsigmond Csécsén született, itt élt a Tisza menti kis településen hatéves koráig, és később is vissza-visszatért gyermekkora "tündérszigetére". A bensőséges kapcsolat ellenére a háttérben megválaszolatlan kérdések bukkannak elő az író és szülőfaluja viszonyában: -Miért egy szatmári parasztházra, és nem az író szülőházára helyezték az emléktáblát 1952-ben? -Milyen körülmények között veszítette el vagyonát a Móricz család a tüzesgép felrobbanása után? -Mikor és hol járt az író népköltészeti gyűjtőútjain? A "Móricz Zsigmond utolsó szerelme" című könyv szerzője e kötet öt önálló tanulmányában a korábban feltett, de pontosan soha meg nem válaszolt kérdésekre ad feleletet.

Ez a könyv a szerzőnek a Vatikáni Rádióban 2008 nyarán elhangzott két sorozatának írásos változata: az első rész az Értelemkeresés - istenkeresés, a második Az élet védelmében - az élet kultúrája felé alcímet viseli.

Azok az emberek különösen érdekesek, akiknek élete nem egyenes pályán halad. Ahol az ember életében nagy fordulat van, ott valami különleges esemény történt. Max Thürkauf életpályáján szembeszökő törést okozott, amikor fölismerte, hogy a kizárólag ra cionális-materialista tudomány zsákutcába vezet. Egyre világosabban tudatosodott benne, hogy az úgynevezett értékektől független természettudomány tragikus babona.

„Én ... képtelen vagyok elolvasni Franz Kafka, az író regényeit, naplóit. Méghozzá nem azért, mintha idegen lenne tőlem, hanem éppen mert túlságosan közel áll hozzám. Ifjúságom zűrzavarai, a rákövetkező testi-lelki nyomorúság ... mind Franz Kafkához, a türelmesen szenvedő emberhez juttattak el – végérvényesen. ... számomra ő nem irodalmi jelenség. ... Ő jelenti ismereteimnek, érzelmeimnek azt a szilárd alapját, melyen mind a mai napig, a kor kísérteties sodrában is megvethetem a lábam.”– írja előszavában a szerző, a prágai születésű cseh-német Gustav Janouch, aki ifjú éveiben Kafka hétköznapjainak tanúja volt.

Anna tudja, hogy mi a valóság: Isten és a világ, emberek és szeretet, nevetés, félelem, öröm és gyász. Története kézikönyv azok számára, akik elvesztették a szeretetet. Anna leveleiből, történeteiből és Úristennek szóló "feljegyzéseiből", Istennel és barátjával, Fynnel folytatott párbeszédeiből a kislány legbonyolultabb folyamatokat is egyszerűen megláttató, csodálatos, megingathatatlan életfilozófiája sugárzik. Mély értelmű igazságaiban olyan poézis rejtőzik, amit talán csak a "Kis herceg" költőiségével lehetne összehasonlítani.