Kairosz Kiadó strana 8 z 21

"(...) Jézus nőkkel való találkozásai kapcsán tudni szeretnénk, ez a találkozás ma hogyan is alakulna, hogy is alakul? Gyakorlati kérdéseket vetek fel, mint férfi, orvos és egyben tanítvány, ezek az észrevételek, kérdések vastagon szedve látszanak a szövegben. Megjegyzem, saját kérdéseimre a legnehezebb válaszolnom. A XII. találkozás, egyben utolsó fejezet, egy kicsit az egész beszélgetésünk összefoglalása, ezért nem találunk ott kérdéseket, csupán egy-egy visszatekintést, záró vallomást. Hagytunk ott egy kis helyet neked is türelmes olvasónk" (Magyar Balázs)

A kötet szerzője először kísérli meg, hogy Szent László lánya, a későbbi bizánci császárné szerepét és jelentőségét a bizánci teológia felől közelítse meg. Ilyen szempontú vizsgálatra ez idáig sem a történészek, sem a művészettörténészek nem vállalkoztak. Nagymihályi Géza görögkatolikus lelkész, művészettörténész feltáró munkája során a történelmi, életrajzi háttérből, a gazdag irodalomból fokozatosan bomlik ki az idegen szent Piroska alakja s tevékenységének fő színtere, a Pantokrátor monostor. Izgalmas, lebilincselő olvasmány nem csupán a szakértő, de a laikus számára is. Mindenekelőtt azonban hiányt pótló mű, amelyre már régóta vártunk - írja a könyvről Kerny Teréz művészettörténész. Szent László magyar király lánya, 1118-1134 között, Eiréné néven II. lóannész Komnénosz bizánci császár felesége volt. Megépíttette a Pantokrátor-Métér Eleusza-Szent Mihály hármas templomegyüttest, monostort, elmebetegek és aggok menhelyét, kórházat. A szegények, nyomorultak példamutató védelmezője volt. Nyolc gyermeke született. Korai halála előtt Xené néven felvette a szerzetesnők fátylát. Az ortodox egyház szentként tiszteli, kultuszát elvileg átvette a római és a görög katolikus egyház is. Magyarországon emléke, személye és műve méltatlanul elhanyagolt. E könyv célja, hogy jelenlegi ismereteink alapján emlékét újra felidézzük, ünnepét (augusztus 13.) megünnepeljük, ikonjait megfestessük és tiszteletre kihelyezzük, a legfontosabb, hiányzó liturgikus szövegeket megírjuk. A szerző görög katolikus lelkész, valamint diplomás művészettörténész.

Magyarország 2013-ban zárkózott fel Európa többi országához az alapiskolai etika, illetve felekezeti hit-erkölcsi nevelés vonatkozásában. Irracionális jelenségeket tapasztaltunk, és olvastunk az Interneten. Az lett volna a természetes, hogy a szülők jelentős hányada az etikát választja, aztán elégedetten csöndben marad. Ha pedig egyáltalán nem törődik a kérdéssel, akkor a gyermeket az iskolában automatikusan a világi etikaórára osztják be. Nem egészen így történt. Természetesen, voltak, akik felháborodtak a választás puszta lehetősége miatt. Ezzel jelezték, hogy közel sem tekintik olyan megértően és elfogadóan a hit- és erkölcstanórát, mint amilyen megértően és szeretettel tekint az egyház az etikára. Míg az egyház értéknek tekinti az etikát, ők nem tekintik értéknek a hit- és erkölcstant. Ezzel mintegy jelezték, hogy eddig is ők voltak mint szülők annak a jelenségnek a hátterében, amikor az állami iskolákban a hittanosokat gúnyolták és kirekesztették társaik. Bonyolult kérdésről van szó. Nem csupán az átpolitizáltsága miatt, hanem valami belső, mélylélektani zavar is felszínre tör sokakban, amikor a hit- és erkölcstan mint norma, láthatóvá válik.

Ki is volt ez a manapság ritkán emlegetett szinésznő? Valaha láttam a régi, pesti Filmmúzeum bérletes előadásában vagy a későbbi tévéreprízekben, az Édes mostoha címszerepében, de a csendes elismerésen kívül akkor mélyebb nyomot nem hagyott bennem. Megnéztem az "Egy asszony visszanéz" című filmet, ami a döbbenet erejével hatott rám. Megállapítottam, hogy ez a görög sorstragádiékhoz hasonló történet nemcsak a filmben, hanem a főszereplők és a rendező magánéletében is lejátszódott. Sőt, a magántörténet néhány eleme további filmjeikben is felbukkant. Az ámulatból, döbbenetből felocsúdva, azonnal elhatároztam, hogy Mária szép-szomorú élete lesz újabb írói-történészi munkám tárgya. Jóllehet, azt is tudtam, hogy nem lesz egyszerű a történet szálait felgöngyölítenem, mert búvópatakszerű életének nagyobbik részét hazánk határain kívül élte, és az emberöltők hosszát meghaladó idő borítja homályba az emlékezetet. Akik őt ismerték, szerették, már ismét együtt vannak vele, egy számunkra elérhetetlen dimenzióban...

A modern ember fél a kereszténységtől - és fél a múlttól. A modern ember nem őrzi már dédapja emlékét, ellenben buzgón írja dédunokájának kimerítő és hiteles életrajzát. Walter Scott a XIX. század elején a múltnak regényeit írta; H. G. Wells a XX. század elején a jövő regényeit írja. A modern lelket hajszolja valami a jövő felé, a futurista álmok felé, nemcsak a fáradtság, hanem a félelem is, amellyel visszatekint a múltba. És nemcsak attól fél, ami a múltban rossz volt, hanem attól is retteg, ami jó és szép volt benne. A jövő fehér fal, amelyre minden ember ráírhatja a nevét, amilyen nagy betűkkel akarja; a múlt fala azonban tele van olvashatatlan karcolásokkal, mint például Platón, Ézsaiás, Shakespeare, Michelangelo, Napóleon. A jövőt olyan keskenyre szabhatom, mint amilyen magam vagyok, de a múlt olyan széles és élénk, mint az emberiség. A modern ember egész magatartása így értelmezhető: az emberek kitalálnak új ideálokat, mert nem merik megpróbálni a régi ideálokat. Lelkesülten néznek a jövőbe, mert nem mernek a múltba nézni. (Részlet Hevesi Sándor előszavából)

Szabadság, szeretet, személy - nyelvünk és életünk legkülönfélébb színterein használt kulcsfontosságú értékek, hívószavak. A kötetben a szerző e három fogalom születését és formálódását tekinti át a korai kereszténységben, vagyis ott, ahonnan azokat örököltük, állunk bár hagyományon belül vagy kívül. Az alapos eszmetörténeti bevezető tanulmányt a források követik, hogy a magyar olvasó is hozzáférhessen e mai napig friss, ám eddig nyelvünkön - olykor semmilyen modern nyelven - nem olvasható alapszövegekhez. A kötet részben folytatása a Kairosz Kiadónál korábban megjelent Sors és szabadság című forrásgyűjteménynek, mely a legkorábbi fejleményeket veszi sorra. A szabadság eszmetörténeti tárgyalása azonban most kiegészül a Szentháromságtan keretében megszületett "személy" fogalmának bemutatásával. Különösen tanulságos az, ahogyan a görög egyházatyák a személyt a közösség felől értelmezik. Ezáltal gyakorlati útmutatásuk mellett elméleti keretet is kínálnak számunkra, hogy szembeszállhassunk azokkal az erőkkel, melyek embervilágunkat egyre tragikusabb módon tördelik individuumokra. A személyt ugyanis eredeti összefüggésében a szabadság mellett, sőt az előtt az a szeretet hozza létre, mely a kötet harmadik egységének tárgya.

A gyűlöletbeszédre vonatkozó törvények nem liberálisak és veszélyesek. E könyv ebből az előfeltételezésből indul ki. Mégis számos jó szándékú, az alapvető emberi jogok mellett elkötelezett európai intézmény és nem kormányzati szervezet mintha érzéketlen lenne akkor, amikor a gyűlöletbeszéd törvényeinek kérdése kerül terítékre. A személyes szabadság, a szólásszabadság és az erőteljes nyilvános viták fontosságának azt kellene jelenteni, hogy csupán kevesek szorgalmaznak olyan törvényeket, amelyek büntetőjogilag üldözik a "támadó" jellegű vagy "sértő" beszédet. De nem ez a helyzet. Európában szinte mindenki a gyűlöletbeszédet korlátozó törvényeket akar, és ez a rövid könyv ezzel szemben jelent kihívást. E kötetnek nem az a célja, hogy kimerítően tárgyaljon egy olyan témát, amelyről már széltében-hosszában értekeztek. Ehelyett azzal, hogy egybe kíván gyűjteni számos gyűlöletbeszédügyet és azokat a törvényeket, amelyek révén ezeket bíróságokon tárgyalták, reflektorfénybe kívánja állítani azt a "világos és azonnali" veszélyt, amelyet Európa gyűlöletbeszédtörvényei jelentenek. Remélhetőleg idővel meg fog változni a jelenlegi folyamat, Európa el fog távolodni az állam által kikényszerített cenzúrától, és az egyik legalapvetőbb szabadság, a szólásszabadság tisztelete felé fordul.

Ha egy nő beleszeret Istenbe, akkor az mindenre képes - figyelmeztet Avilai Teréz. Intellektuális kíváncsiságának felhajtó ereje, lelki dinamikája, az őt meg nem értő gyóntatókkal vívott személyes harcai sok tanulságot rejtenek, bár alakja messze esik a 21. század emberétől. Míg az élet, a tudás emelkedik, sötét erők fogságába eshet a szellem. Nem ezt tanúsítja a 20. századi vészterhes, közelmúlti történelem? A korrupció nélküli létezést lelki emelkedettség nélkül nem valósíthatjuk meg. Kölcsönszeretettől növekednek a belső erőközpontok, oktatja Teréz, s ebből bizony kevés van, mint ahogy kevesen vannak, akik a kereszténység újjászületést adó erejében mélyen bíznak. Teréz ördögi látomásaitól visszaborzadhat a mai olvasó. De halljuk csak e rendkívül okos nő érvelését: A lelkiismeret hangja nem engedékeny, nem lárifári, nemhiába a teljes életet kéri, a szerzetesi odaadást, mert irgalmatlan ellenséget kell legyőznie. A könyv második része a lelkierő, a szabadság, Krisztus problematikáját boncolgatja Gogol-, Pap Károly-, Edith Stein-, Rembrandt- és Van Gogh megközelítéseken át.

A csiklandós cápa - A múmiabúza legendája - Fiút vagy lányt parancsol? - Mágneslátás - Legyet eszik a robot. ...És még 135 bizarr ötlet, kísérlet, felfedezés és találmány a tudomány és a technika világából. Ezenkívül csaknem 700 szikrányi adat és meglepő információ sorakozik egy-egy mondatba sűrítve. Az ismeretterjesztő szerző könnyed stílusban gyújtja meg a tudományos csillagszórót, amely sziporkázva villantja fel az elmúlt évek érdekes és meglepő felismeréseit.

A férfi egy mozdulattal lenyomta a kilincset, és összekapaszkodva kifordultak az ajtón. Helyismerete egyiknek sem volt, nem tudták hová mennek, de menniük kellett. Olyan mértékben veszítették el fejüket, hogy már nem volt visszaút.