Kairosz Kiadó strana 9 z 21

1999. szeptember 16-án huszonhat magyar tengerész várta az alexi kikötőben az arab személyzetet, amelynek át kellett adnia az M/S "Bem" óceánjárót. A motoros "tulajdonosa", Bánffy Lehel, a Hungaro-Liner Tengerhajózási Vállalat vezérigazgatója az utolsók között adta el az egykor szebb napokat látott áruszállító hajót. A hajó parancsnoka Müller Kornél volt. Az elegáns, ősz férfi erre az alkalomra a tiszti díszegyenruháját öltötte magára. A személyzet többi tagja is egyenruhába öltözött. A tengerészek hangulata gyászos volt. Akkor már látni lehetett, hogy vége van a magyar tengerhajózásnak. Az elek videokamerájával még egyszer végigjárta a hajót. Felvételt készített a fontosabb helyekről, megörökítette a hajó utolsó magyar személyzetét, és "riportot" készített a barbával. Emlék az utókornak! Müller a tiszti szalonba hívatta a teljes személyzetet. Rövidke beszédben megköszönte a helytállásukat és mindenkivel kezet rázott. Aztán együtt elénekelték a magyar Himnuszt. Többen elsírták magukat. Megérkezett az arab személyzet. Meglehetősen szedett-vedett banda volt. A parancsnok, egy sötétbőrű kopasz kis emberke, mocskos fehér egyenruhában, mezítlábán gumipapuccsal. Nem érdekelte a leltár. Mindent aláírt, amit Müller eléje tett. Így az átadás-átvétel egy bő félóra alatt lezajlott. A bérelt busz, egy magyar gyártmányú, leharcolt Ikarus, ott állt a rakparton. Az vitte a magyarokat a kairói repülőtérre. Korán érkeztek. A reményvesztett csapatnak bőven volt ideje, hogy a tranzitban leigya magát.

Vajon a diktatúrától immáron több mint húsz éve megszabadult közép- és kelet- európai országokban mennyire stabilizálódtak a bevezetett demokratikus rendszerek? Sajátos kísérlet ez a könyv: nem külső szemmel, hanem "belülről szemlélő" politológusként elemzi a szerző a régió demokráciáit. Kézenfekvő kiindulópontul szolgálnak a fejlett nyugati demokráciákkal foglalkozó elméletek, amelyek döntően az angolszász és a nyugat-európai politikatudomány termékei. A könyv számba veszi ezen elméleteket, illetve ezek közül azokat, amelyek a konkrét komparatív vizsgálat során felhasználásra kerülnek. Ugyanakkor a közép- és kelet-európai demokratikus rendszerek olyan politikatörténeti, politikai kulturális és társadalmi sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek a nyugati tranzitológia-, illetve demokrácia-elmélet létező eszközeivel csak nehezen érthetők meg. Európa kommunizmustól szabadult országaiban olyan politikai rendszerek jöttek-jönnek létre, amelyek megértése nem csak annak megmérésén múlik, hogy mennyire hasonultak a fejlett demokráciákhoz, illetve mennyire felelnek meg az ebből táplálkozó politikatudományi kritérium-rendszernek. A szerző a záró fejezetben arra vállalkozik, hogy a demokrácia 21. századi mibenlétéről tegyen néhány észrevételt. Itt fejti ki a demokrácia komparatív értelemben vett viszonylagosságáról, a politikai rendszerek átjárhatóságáról és az úgynevezett "alkalmazott demokráciákról" szóló, talán újnak tekinthető elméletét.

"A mi gondolkodásunk szerint az az ember szent, akin átragyoghat Isten szeretete, akivel ha találkozol, többé nem kétled, hogy van Isten. Az önmagát felülmúló ember a szent. A szentek helyét azonban manapság elfoglalják a sztárok, akiket jobb is, ha nem követnek a fiatalok. Aligha van közöttük olyan, akinek az élete eszmény lehetne valaki számára. Nagy baj, hogy éppen a szentek tűnnek el a mai idők gondolkodásából. Vészhelyzetben van az ember: fontos lenne, hogy vigaszt találjunk ahhoz, ami szent. Ha a szent nincs jelen, atomizálódik, szétesik a valóság. A szent az a mély egységesítő pont, ami köré érdemes rendezni az életünket, ami elhordoz minket jó és balsorsban egyaránt. Nem tudom, hogyan tudjuk újra visszavezetni az emberiséget Istenhez, Istennek az emberben való megnyilvánuláshoz, a szenthez. Az a bizodalmam, hogy mindig, minden társadalomban lesznek tiszta emberek, akiken átragyog az egyedül szent Isten."

A Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió már két éve játszotta a szimultán sakkot Magyarországgal, amikor 2010 júniusában a magyar oldalon új játékosok ültek a tábla mellé. A parti ezen az oldalon már nagyon matt közeli helyzetet mutatott. A magas államadósság, a zsugorodó gazdaság, a munkanélküliek és a lakossági devizaadósok százezrei miatt Magyarország a csőd szélén táncolt. Azonnali váltásra volt szükség a magyar gazdaságpolitikában és a nemzetközi szervezetekkel folytatott sakkjátszmában is. A második Orbán- kormány az asztalhoz felkészülten, részletesen kidolgozott tervvel érkezett. Tisztában volt azzal, hogy a parti állását megfordítani csak hosszú távú stratégia mentén meghúzott lépések sorozatával lesz képes. Ennek első eleme nem lehetett más, minthogy az IMF-gyámságot egy pénzügyi védőhálóra cseréljük fel. A sakktábla velünk szemközti oldalán helyet foglaló tárgyalópartnereink ezzel szöges ellentétben lévő taktikában gondolkoztak: minél nehezebb helyzetbe kerül Magyarország, annál könnyebben adja majd be Orbán Viktor a derekát egy újabb, a gazdasági önrendelkezésünket korlátozó hitelszerződés megkötésére. Ez a logika a sakkjáték logikája. Van azonban a sakkon kívül más stratégián alapuló játék is. Ez a póker. Itt nem csupán ésszerű és logikus lépések vannak, hanem első pillanatra ésszerűtlennek és logikátlannak tűnőek is előfordulnak. A pókerben a jó stratégiaválasztás meghatározó eleme a játékos egyénisége. Az nyer, aki a játékostársakkal szemben ülve megérzi, hogy mikor kell a tétet emelni és mikor érdemes inkább passzt mondani. Míg a sakkban végül is minden átlátható és a játék a táblán zajlik, addig a pókerben senki nem nyer, aki a lefordított lapok számbavételénél nem a hetedik érzékére támaszkodik. Amikor az IMF és az Európai Unió vezetői világossá tették, hogy egy Magyarországnak kedvező kölcsönszerződést nem hajlandóak ajánlani a kormánynak, akkor kényszerültünk arra, hogy a velük folytatott sakkjátszmába időnként a póker eszközeit is bevessük.

A rendszerváltás kezdeti éveitől fogva háborúban élünk békeidőben. Ebben a ránk kényszerített háborúban védekezünk és támadunk magunk is, mert nincs jogunk veszni hagyni azt, ami nekünk nemzetből és kultúrából még megmaradt. A publicisztikát szokták hasonlítani a könnyűlovassághoz, a fajsúlyosabb irodalomhoz képest. Amikor a politikában is, a szellemi életben is háború dúl, akkor ennek a könnyűlovasságnak jutnak az írásban megvívható napi és heti csaták. Amikor ma a publicista (a közíró) a kétharmados kormányt védi, ahelyett, hogy hagyományosabb szerepében inkább ellenzéki sáncokat védene, akkor a hazáját és nemzeti kultúráját védi, mert belülről és kívülről azt támadják eszelősen és minden méltányosságot nélkülözve. A publicisztika, ha jó, magyarul szól minden magyar emberhez, segítve, hogy értse jobban a maga történetét és ne hagyja magát félrevezetni. Ez adja elsősorban a publicisztika magasabb értelmét, rangját, becsületét. Ez adja művelőinek a felelősségét is.

"Ki kezdte el a II. világháborút? Erre a kérdésre különböző válaszokat hall az ember. Egységes vélemény nincs. Sztálin álláspontja, miszerint a Szovjetunió kivételével mindenki bűnös, nyilvánvalóan hosszú időre beépült a kommunista mitológiába. Hruscsov és Brezsnyev alatt éppúgy, mint Andropov és Csernyenko kormányzása alatt, ezek a vádak újra és újra hangot kaptak. A magam részéről megkockáztatom azt az állítást, hogy a szovjet kommunisták csak azért vádolták a világ összes államát a II. világháború kezdeményezésével, mert így a saját szégyenteljes háborús uszító szerepüket el akarták tussolni. Még mielőtt Németországban a nemzeti szocialisták hatalomra kerültek volna, a szovjet vezetők Hitlernek a "forradalom jégtörője" nem hivatalos elnevezést adták. Ez egy nagyon találó és sokatmondó elnevezés. A kommunisták megértették, hogy Európát csak egy háború tudja feltörni, és a forradalom jégtörője tudja mindezt elérni. Adolf Hitler, anélkül, hogy ennek tudatában lett volna, tetteivel a világkommunizmus útját készítette elő. Villámháborúival szétverte a nyugati demokráciákat, és ezzel egyidejűleg saját haderejét szétszórta és mozgósította Norvégiától Észak-Afrikáig. Sztálin számára ez csak előnyös lehetett. Fő forrásaim a nyilvánosan is hozzáférhető szovjet publikációk. Fő tanúim: Marx, Engels, Lenin, Trockij, Sztálin és minden a II. világháborúban részt vett szovjet marsall, sok vezető pozícióban lévő tábornok. A kommunisták elismerik, hogy Európában Hitler keze által robbantották ki a háborút, és ugyanakkor Hitler ellen meglepetésszerű csapást készítettek elő, azért, hogy az általa szétrombolt Európát elfoglalják. Forrásaim értéke éppen abban van, hogy az elkövetők saját maguk foglalják szavakba szörnytetteiket." (a Szerző)

"(...) Olyan könyvet szándékozunk közreadni, amelyből mindenki sikeresen elkezdheti kutyájának nevelését, megérti annak, mint a természetben élő, rendkívül intelligens és alkalmazkodni képes ragadozónak a "működését". Szeretnénk felhívni a figyelmet a tanítás során gyakran ... Folytatás ›› elkövetett hibákra, leírjuk a legalapvetőbb, nélkülözhetetlen gyakorlatok tanítási módszereit, és segítünk a komolyabb kiképzői, esetleg versenyzői terveket dédelgetőknek céljaik elérésében. (...)" (a Szerzők) A(z) Kutyával az élet (Könyv) szerzője dr. Szinák János, Tóth András Pál.

A "Mai kocsma" az elméletkavalkád(!) ami beivódott a mai élettudományba. Így pont az élettudomány akadályozza, hogy biztosan tudjuk az igazságot az eltartóinkról, az élő sejtekről, az élővilágról és önmagunkról. Az igazságot pedig mindenkinek tudnia kell, különben rászedetten ... Folytatás ›› mint "szolga ostobák" magunk pusztítjuk el eltartóinkat és öljük meg magzatainkat, gyermekeinket. Minden élőlény, minden élő sejt - a testünket felépítő összes sejt - törvényfüggő élő létező, ezért tökéletes! Mi emberi személyek viszont nem! Az életünk egyetlen sejt fázisú kezdeténél ugyanis titokzatos módon személyesen kapott szabadságunkból kifolyólag nem törvényfüggő, hanem istenfüggő lények vagyunk! Nekünk döntenünk kell! Önmagunkat imádjuk, elméleteket, bálványisteneket gyártunk és ezáltal pusztulást, halál hozunk az élővilágra, magunkra és gyermekeinkre, vagy rátalálunk az Életre, a Szentháromság Egy Istenre és tőle függünk, benne élünk. A(z) Az élő sejt csodája (Könyv) szerzője Kellermayer Miklós.

"Számomra a teológia istenélmény. Évtizedeknek kellett ahhoz eltelnie, hogy lassan ráeszméljek: mindez tulajdonképpen semmi. Úgy is mondhatnám, szinte mindmáig dolgoztam, írtam, tanítottam, de nem a magam életét éltem, hanem a feladatokét. Most kezdem fölfedezni, hogy igazából elmúlik ... Folytatás ›› minden teljesítmény. Kecskeméten a diákotthon, a gimnázium, az írásaim, vagy akár a Sapientia Főiskola. Ha most visszanézek rájuk: megvolt, jó volt, de elmúlik. Nem a teljesítményem fontos, hanem a létem. Magamat kell odaadnom a jó Istennek, ahogy és aki vagyok." A(z) Megismertem Isten szeretetét... (Könyv) szerzője Juhász Ferenc.

Könyvünkben a jóakaratú embereknek szeretnénk reményt és bátorítást adni a mai nehéz időben. A szívek átalakítására, az igazi értékek keresésére és megvédésére szeretnénk buzdítani. A jó legtöbbször nagyon halkan - piani vagy pianissimo - zendül meg világunkban, de meg ... Folytatás ›› kell hallanunk és föl kell erősítenünk ezt a hangot. A szeretet dala a bizonyság arra, hogy földünkön az életnek van esélye, nem pedig a halálnak. A(z) Dalol a föld (Könyv) szerzője Reinhold Stecher.

A konferencián, melynek elhangzott előadásait írott formában adjuk közre, olyan művészek, papok és neves közéleti személyiségek vallottak a hit szerepéről mindennapjainkban, mint Jókai Anna, Józsa Judit, Ternyák Csaba, Osztie Zoltán, Tempfli Imre, Balog Zoltán, Kövér László és sokan mások. Miközben tudják, az erős hit megtartja közösségét magyarságában, a konferencia résztvevői azt is kutatják, hogyan simul minden az isteni világtervben megnyilvánuló nagy egészbe. Az ember- és kozmosztörténet jelenlegi fokán sajátos nemzeti formában, de a krisztusi kommunió mint végcél jegyében zajlik a küzdelem. Nincs félretett embercsoport, nincs végleges selejt ebben a gyönyörű isteni munkálkodásban. Vannak nagy időperiódusok, amikor egyik vagy másik nemzet a húzóerő szerepet kapja de mindig a többiek érdekében is. Sohasem ellenére egy másiknak.

"A nemzetközi hírű tomista, Rafael Tomás Caldera a szeretet jelenségét elemezve olyan témáról szól, melyet mindenki ismer, s amely különösen az isteni szeretet értelmében mindenkinek életében -akár tudatában van ennek, akár nem- a legfontosabb. A szeretet értelemgazdag lényegét nemegyszer hol szociológiai, hol pszichológiai, hol erkölcstani vagy akár neurológiai, kémiai, biológiai, genetikai, stb. szempontokra vezetik vissza, meghamisítva ezzel lényegi valóját, mely mindezen területeken megnyilvánul ugyan, de ezek egyikén sem ragadható meg kizárólagosan. A szeretet olyan, másra visszavezethetetlen "eredeti jelenség", mely mint "tiszta tökéletesség" végtelenül egyszerű, megvalósulását tekintve mégis összetett valóság, ezért egyszerre mindannyiunkat érintő és izgató egzisztenciális kérdés és igazi bölcseleti tárgy is, mi több, a filozófia, a bölcsesség szeretetének legfőbb tárgya." (részlet dr. Szalay Mátyás bevezető tanulmányából)