Kairosz Kiadó strana 9 z 21

Az IQ és az emberi intelligencia nagyszabású áttekintést nyújt erről a lebilincselő területről, és bemutatja a legfontosabb témákat: a modern IQ-tesztek kialakulását, az intelligencia örökletességét, az intelligencia elméleteit, az IQ-ra ható környezeti tényezőket, a faktoranalízist, az IQ-mérés és a kognitív pszichológia kapcsolatát, valamint az intelligencia és egyes társadalmi kérdések viszonyát. Mindezt az IQ-ról és az intelligenciáról szóló könyvekről szokatlan pártatlansággal, részrehajlás nélkül. A könyv szövege olvasmányos és könnyen megérthető, ezért nem csak az egyetemi és főiskolai hallgatók számára hasznos olvasmány, hanem bárki örömmel forgathatja, akit érdekelnek ezek az izgalmas kérdések.

Debreceni születésű zsidó vagyok, magyar vagyok, és amerikai újságíró, s hogy melyik éppen az elsődleges, azt a hely és a pillanat határozza meg" - mondja Charles Fenyvesi a vele készült riportkönyvben.

A könyv a dán filozófus, író és teológus, Soren Kierkegaard (1813-1855) életútját és munkásságát mutatja be, nem hagyománys megközelítésben.

Két különös gondolkodó talál egymásra e könyv lapjain: Vincent van Gogh, a festő és Walter Nigg, a teológus. A szerző a vallás érdekesen új szemszögéből tárja fel előttünk a festő, próféta illetve istenkereső életét. A mű tulajdonképpen a modern ember passiótörténete.

Ma már nem az a kérdés, hogy milyen. Hogy hány tenger hullámai nyaldossák partjait, vagy hogy miféle népek lakják. Mert bajban van az én hazám a határain belül, és kívül is. szerkezetének eresztékei recsegnek-ropognak, eltűnik az ezeréves rendszer, tíz falu nem épít templomot, helyette bezárja az iskoláit, a kispostát, holnap már a hivatalt is, holnapután pedig a vonat meg a busz sem jön többé... De miként jutott idáig az én hazám? Valami végleg elromlott: szeretet, szolidaritás, szinergia - egyik sem magyar kategória. Tatárt, törököt, Trianont még túléltük, de most - most veszélyben van a mi hazánk.

Csodálatos teremtés, jelenség a diószéni csángó ruhájában, főleg ha elkezd énekelni; - Ugyanilyen szépek az alkotásai, vele született őstehetség; - Nem tagadja meg azt a világot, amelyikbe beleszületett, amelyikben felnőtt, és amelyikbe most is tartozik; - Megbecsülésnek örvend, mert emberi módon munkálkodik, a csángók hírnevét terjeszti szerte a világban, hírt visz a csángók sorsáról, hátha valaki végre felfigyel arra, ami Moldvában történik; - Látogatás a műtermében, a készülő alkotások; - Katrinca, kozonák és rózsaszirom; - Diószén, a szülőfalu, a mesefalu; - „A kis gyermekek már nem akarnak velem magyarul beszélni”; - Mennyire élnek a hagyományok? - A közösen mondott ima erőt ad; - Engesztelő ünnepek; - „Harmadrangú” emberként; - Mikor kanyarodott a képzőművészet felé? - „Ha rikoltanék, ki hallaná meg”? - Román kenyeret esztek és magyarul beszéltek, mi ez a disznóság? - A csángók nagykövete; - „Tűnjön el innen Marika”! - Mi segíthet a csángókon?

Kunszabó Ferenc régi szereplője irodalmunknak. Széchenyi-életrajzát sokan a reformkori Magyarország legjobb szubjektív korrajzaként tartják számon. Sokat tett közelmúltunk fehér foltjainak feltárásáért is, éveken keresztül szerkesztette és kiadta a legendás Hunnia című folyóiratot. Ebben a könyvében jelen korunk sanyarú erkölcsi és anyagi állapotát mutatja be, sajátos stílusában. Írásaiban mégis az optimizmusé az utolsó szó, határozottan vallja ugyanis: van kiút, de ezt csak az erkölcsi és hazafias megújulás esetén érhetjük el.

A könyv úgy mutatja be a misztikusok kiemelkedőbb lelki-szellemi nagyságait - kézzel fogható közelségségbe hozván őket -, mint hús-vér embereket, akiket csak gondolataik mélysége és életük erkölcsi vonalvezetése különböztet meg az átlagtól. Rendkívül érdekes megfigyelni, hogy - bár kulturális hátterünk valamelyest hasonló - a keleti misztikusok mennyire más szemszögből értékelnek, mint ahogyan mi megszoktuk.

A szerzö összegyüjtötte e harminc év Mindszenty- tiszteletét kifejezö tények dokumentumait: ismertetést nyújt a mariazelli 1975-1991 közötti idöszakról, majd pedig teljes részletességgel az azóta eltelt, 1991-2005 közötti másfél évtizedröl. Az a kultusz, amelyröl Mindszenty bíborossal kapcsolatban beszélünk, alulról indult, a magyar társadalom különféle csoportjaiból, az egyszerü népböl éppen úgy, mint a világi és egyházi értelmiség köreiböl, teljesen spontán módon, nem felsöbb hivatalos szervektöl kezdeményezve, azok által megszervezve és fenntartva. Ez még a bíboros nyilvános, majd rabságba rejtett életében elkezdödött, és felfokozva ugyancsak a társadalom széles köreiben tovább folytatódott 1975-ben bekövetkezett halála után. Ez ma is tart, átlépve a XXI. századba. E nagy erövel és széles körben érvényesülö Mindszenty- tisztelet az 1990-es évek elejét?l cselekvésre ösztönözte a hivatalos egyházi szerveket is. A Mindszenty-kultusz erejét azonban változatlanu

Kristóf Attila teljes, négy évtizednél is hosszabb újságírói pályafutását a Magyar Nemzetnél töltötte, így nála kevés hitelesebb krónikása lehetne a hányatott sorsú napilapnak. Huszonkét évesen került az újsághoz, így ott élte meg szinte a teljes Kádár-korszakot, majd a rendszerváltozást, illetve az azt követő feszült éveket, és tevékeny szerepet vállalt a lap jelenlegi, konzervatív arculatának kialakításában. Így egyrészt az ő szemszögéből olvashatjuk a Magyar Nemzet kétségtelenül fordulatos, és szubjektív történetét, másrészt ez a könyv egyúttal Kristóf Attila politikai, újságírói hitvallását is tükrözi, kitérve személyes életpályájára is. A kötet jelentős részét az eredetileg a napilapban megjelent cikkeik, publicisztikái teszik ki.

A Toronyiránt, lánccal, noha látszólag a rendszerváltás óta eltelt közel másfél évtized írásai alkotják, korántsem szoveggyűjtemény, avagy esszékötet, hanem új mű.

"Visszanéztem félutambúl, szememből a könny kicsordult"

"Az ősz már rágyöngyözött a fákra. A reggeli eső maradéka csurranva csöppent. Ketten ültünk a szobában. - Írhatnál állatregényt, szereted az állatokat. - Elsősorban az ember érdekel, Pista bátyám! - Lehet azt is szeretni - mondta elgondolkozva - lehet! Hallgattunk. Gondolataink belehullottak a csendbe. Aztán előrehajot és rám nézett. - Adj egy cigarettát. Rágyújtott. Arcán elterült az öröm, s közben felnézett a mennyezetre. - Azért mégis megpróbálhatnád - ismételte. Elbúcsúztunk. Akkor találkoztunk utoljára... Ajánlom regényemet szeretett Pista bátyámnak, Fekete Istvánnak..."

Mit tehet a magyarság, készséggel elismerem, megfogyatkozott szellemi és erkölcsi elitje a "Mindegy" ellen?A nemzeti felemelkedéshez az óvodásoktól az aggastyánokig egységes nemzettudatú, tudatos cselekedetű társadalomra van szükség. A nemzetnevelés az óvodákban és az általános iskolák alsó tagozataiban kezdődik, amikor a gyermekek a beszéd, ének, tánc, játékok segítségével megismerik hagyományainkat és érzelmileg azonosulnak magyarságukkal. A felsőbb osztályokban és a középiskolákban a történelem, az irodalom és a művészeti tantárgyak alakítják ki azt a nemzettudatot, amely a magyarokat egyedeikben és közösségükben is alkalmassá teszi a nemzeti felemelkedés feladatainak elvégzésére. A nevelés és tanítás harmonikus egységének megteremtése nélkül ez megvalósíthatatlan és bizony csak kétnemzedéknyi idő után látjuk, milyen lett az elvetett magból kinövő nemzet fájának gyümölcse.

"Azt érzem veszélynek, ha a magyar irodalmat készen vett kategóriákba rendezzük, annak feleltetjük meg. Ezt nagyon egészségtelen jelenségnek tartom. Az irodalom nem fog engedelmeskedni ezeknek a kategóriáknak. Egyben hiszek a német szellemtörténetnek: folyamatos fejlődés van. Az egyszerűből mindig haladunk valami bonyolultabb felé. Nincs olyan, hogy hanyatlás. Én nem látom a jeleit. Akkor sem, ha sokan azt mondják, a Nyugat első nemzedéke ilyen nagy volt, meg olyan nagy, a második nemzedék már gyengébb, a harmadik és a negyedik pedig még inkább... Erre azt mondom, a negyedikben ott volt például egy Pilinszky János... Folytonosan fejlődünk, és mindig egy kicsi bonyolultabb felé megyünk."