Kairosz Kiadó strana 7 z 21

Kahler Frigyes jogász, történész korszakos munkásságának újabb kötetét veheti kézbe az olvasó. Korábbi műveihez hasonlóan az itt közölt tanulmányokat is a mértéktartás, a tények tisztelete és az ok-okozati összefüggések szüntelen keresése jellemzi. A cél a kommunizmus működési mechanizmusainak feltárása, a kommunisták cselekedeteinek tényszerű dokumentálása. Ez a kötet a kommunista párt kizárólagosságára törekvésének jogi vonatkozásait veszi számba. Egy olyan ideológiai hatalomgyakorlatára összpontosít, amely semmibe vette az emberi együttélés legalapvetőbb szabályait, lábbal tiporta a humanizmus írott és íratlan törvényeit. Ellenfeleiből ellenséget gyártott, hogy aztán alkalom-adtán saját elvtársaival is leszámoljon, ha érdeke úgy kívánta. A magyar kommunisták demagógiájára jellemző, hogy '56 után - ellentétben a propagandájukkal - Kádár munkás-paraszt kormánya nem a "burzsujokat", az "imperialista bérenceket" és a "kapitalisták kémeit" vette célba, hanem az egyszerű munkás- és parasztembereket. A kommunista propaganda azonban nem homályosította el mindenki tisztánlátását. Német László második szárszói beszédében figyelmeztette a magyarságot a fenyegető veszélyre. Hetven esztendeje mondotta a legendássá vált, sorskérdéseinket feszegető konferencián: "Képzeljenek el egy szocialista államot, ahol a szabad parasztságot kolhozokba terelték, a kisiparosságnak nagy közös műhelyekben kell dolgoznia, az értelmiség a legszorosabb felügyelet alatt áll, s ebben az államban az ellenőrzöttek a magyarok, az ellenőrzők pedig busmanok vagy tibetiek. Ugyebár ez a szocialista állam aligha lesz jobb a legsötétebb jobbágyságnál, még ha formailag tiszteletben tartja is a szocializmus alapelveit? Önök nagyon jól tudják, hogy nem a busmanokra és nem a tibetiekre gondolok."

A Pécsett élő és orvosként dolgozó szerző úti céljait általában nem maga választotta, mindig azt kereste, ami családi hagyományaiból következik. A legtöbb magyar vonatkozású emléket, emlékhelyet Párizsban és Franciaországban találta, emellett felkereste például I. (Nagy) Lajos öccse, Endre herceg sírját a nápolyi dómban, Aachenben pedig a magyar kápolnát. A szerző foglalkozik Kőrösi Csoma Sándorral is, mivel hazánkban állított öt szobra közül egy monumentális alkotás éppen Pécsett található. A függelékben csodálatos, archaikus magyar anyanyelvünk és népdalaink néhány vonatkozásáról találhat adatot az olvasó.

Hugo Rahner 1900. május 3-án született Pfullendorfban (Baden). Érettségi és rövid katonai szolgálat után 1919 januárjában belépett a Jézus Társaságba. Két évig Valkenburgban, majd Innsbruckban tanult filozófiát, és ugyanitt végezte a teológiát. Történelmi szaktanulmányait Bonnban fejezte be. 1935-ben egyháztörténelemből habilitált Innsbruckban. 1937-ben az egyháztörténelem nyilvános rendes egyetemi tanára. A nácik bevonulása után a fakultást feloszlatták, ezért Svájcba, Sittenbe emigrált. 1945-ben visszatért Innsbruckba. 1949/1950-ben az egyetem, majd hat évig a Canisianum rektora. Hosszan tartó betegség után 1968. december 21-én meghalt a pullachi kollégium kórházában.

Viktor Szuvorov - Vladimir Bogdanovics Rezun, hivatásos szovjet hírszerző irodalmi álneve. V. B. Rezun 1978-ban svájci állomáshelyéről menekült Nagy-Britanniába. A Szovjetunióban távollétében halálra ítélték. A Kairosz Kiadónál korábban a szerzőnek a második világháborús témakörben írt két könyve jelent meg: A "Jégtörő", amelyben Hitlerről, mint Sztálin teveinek eszközéről ír, valamint az "M-nap" című, amelyben azt a kérdést járja körbe, hogy ki kezdte a második világháborút. Az "Öngyilkosság" e témában írt harmadik, magyar nyelven szintén először megjelent könyve. Miért támadta meg Hitler a Szovjetuniót? Fel volt-e készülve Németország erre a háborúra? Úgy tűnik, ezekre a kérdésekre egyszerű a válasz. Viktor Szuvorov a rá jellemző meggyőző erővel rámutat a hitleri Németország felkészületlenségére, az öngyilkossághoz vezető útra.

Regényei után szokatlan kötettel lép elénk Kurucz Gyula. Szántalan mozaikból rak össze egy lüktető, zsibongó világot. Szereplői törpék, Mikulások, tejbe taszított kisegerek, elkényeztetett kutyák, ragadozóvá permetezett gyíkok, Afrikába sodródó gazdasági emigránsok, remeték, a kommunizmusba menekült katalánok, az életbe kapaszkodó öregek, az értelmes életért hadakozó szakemberek, megcsontosodott bürokraták vagy éppen derűjüket soha föl nem adó olasz parasztok. Mindőjük fölött ott lebeg a globális világ erőszakos, nyomasztó hatalma. Ám öreg vagy fiatal, törpe vagy óriás, minden szereplő törekszik a harmónia és a szépség felé. És belesodródik fekete humorú, groteszk vagy éppen kacagtató kalandokba. Sikerül nekik, vagy nem, az álmaikat, hitüket, reményüket nem adják fel. Akkor sem, ha fojtogatja őket az az irányított káosz, amit posztmodern társadalomnak nevezünk.

"1942 nyara, Délvidék. Két harcedzett, az I. világháború harctereit is megjárt, többszörösen kitüntetett magyar katonatisztet, tartalékos századosként zsidó munkaszolgálatos tábori alakulatok élére vezényelnek. Egyszerre állítják őket hadbíróság elé alárendeltjeikkel szembeni emberséges magatartásukért, ám a hadbíróság elejti a képtelen, a józan észnek ellentmondó vádat. A munkaszolgálatosok, akikért szolgálatuk alatt mindvégig kiálltak, akiknek többségét megmentették a biztos haláltól, drámai módon határozták meg századosaik későbbi sorsát. Míg egyiküket - teljesen megérdemelten - a Világ Igaza kitüntetéssel jutalmazhatták és mindmáig emlékfa őrzi emlékét a jeruzsálemi Yad Vashem Emlékparkban, addig másikukat a szegedi Népbíróság kezére adták. Őt egykori munkaszolgálatosai hazug vallomásai miatt egy év hat hónapra a szegedi Csillagbörtönbe zárták. A koncepciós népbírósági eljárásban légből kapott állításokból kovácsoltak vádat, a hadbírósági iratokat be sem kérték, az ítélet magáért beszélt. Pedig ez volt az a per, amelyben korábban a hadbíróság előtt elhangzott vád felért volna egy védőbeszéddel... Igazságot szolgáltatni és emléket állítani két tisztességes, becsületes magyar embernek soha nem késő. Ezért született meg ez a könyv." (Jeney Attila)

A szerző, aki több mint negyven éven át -többek között kilenc olimpiáról- közvetítette a magyarok sportsikereit és maga is párbajtőröző volt, megkapta az élettől azt a csodás lehetőséget, hogy utazhatott a világban akkor is, amikor az átlag magyar nem. E hűséges krónikás hetven címszóval - helységnévvel - tűzdelt élményekkel teli kötetét veheti kézbe az olvasó, amellyel más célja nincs is, mint a szórakoztatás. A világ négy sarkában járó riporter kötetének alcíme pontosan rögzíti, kikkel találkozott a glóbuszon tett bolyongásai során: szirének, széplányok, szellemek, színek. A sok-sok érdekesség olvasása közben tanulhatunk is, például arról, hogyan alakult ki a szervezett közlekedés a híres Taxis család közreműködésével a 15. száza végén.

Az eredendően német nyelven kiadott, ám rövidesen tizennyolc nyelvre lefordított ifjúsági katekizmus címe az angol elnevezés (The Youth Catechism of the Catholic Church) rövidített címváltozatával került a könyvvilág bestseller listájának élére, amely most hiteles fordításban a magyar olvasók - köztük reményeink szerint nagyon sok magyar fiatal - kezébe is eljuthat, Erdő Péter bíboros ajánlásával. XVI. Benedek pápa meleg szavú előszóval látta el a kötetet, amelyben így ír: Kedves fiatal barátaim!... Egy bűnügyi regény érdekfeszítő, mert beavat minket más emberek sorsába, amely a mienk is lehetne. Ez a könyv azért érdekfeszítő, mert a saját sorsunkról szól, és ezért mindegyikünket igen mélyrehatóan érint. A kérdés-felelet formában oktató katekizmus nem hagyja figyelmen kívül a mai élettel kapcsolatos eszközök Internet, facebook stb. fontosságát sem.

Hol van Cadou? Hol a elye a világirodalomban vagy a modern francia költészetben? Sehol. Mikor az ember szükségszerűen el akarja helyezni őt társai, kora problémái és kategóriái vagy csak a világháborúk között, a realitások pontos vonalai között, rájön, Cadou elszáll, megfoghatatlan, könnyű, mint a pára, súlyos, mint a köd. Hol van? Mert mégis van, bevonja az embert, bepólyálja, átfogja - majdnem misztikusan, áthatja, átjárja, mint a bretagne-i levegő, egész a csontokig - és elillan. Ilyen Cadou. Nincs realitása." (Gyurkovics Tibor)

"Legutóbb Sopronban láttam Kubik Annát; a színésznőt alakította Molnár Ferenc A testőr című darabjában. Fiatal szépasszonyként pontos és tündökletes váltásokban játszott-sugárzott, de magányosnak éreztem; mert kihunyt egy csillag. Elment drága játszótársa, Bubik István, aki Kubik Annának ma is lélek szerint testőre. Ősi és mitikus varázsos teremtés Kubik Anna, mert őrzi azt, amit ember-voltunkban oly gyalázatosan koptat és pusztít a kor; katarzist gyújt és éltet bennünket. S nemcsak egyéni, hanem kollektív méretekben; kétségbeesett jajkiáltással emberi és nemzeti megmaradásunkért." (A szerző)