Kairosz Kiadó strana 6 z 21

A Pécsett élő és orvosként dolgozó szerző úti céljait általában nem maga választotta, mindig azt kereste, ami családi hagyományaiból következik. A legtöbb magyar vonatkozású emléket, emlékhelyet Párizsban és Franciaországban találta, emellett felkereste például I. (Nagy) Lajos öccse, Endre herceg sírját a nápolyi dómban, Aachenben pedig a magyar kápolnát. A szerző foglalkozik Kőrösi Csoma Sándorral is, mivel hazánkban állított öt szobra közül egy monumentális alkotás éppen Pécsett található. A függelékben csodálatos, archaikus magyar anyanyelvünk és népdalaink néhány vonatkozásáról találhat adatot az olvasó.

Kahler Frigyes jogász, történész korszakos munkásságának újabb kötetét veheti kézbe az olvasó. Korábbi műveihez hasonlóan az itt közölt tanulmányokat is a mértéktartás, a tények tisztelete és az ok-okozati összefüggések szüntelen keresése jellemzi. A cél a kommunizmus működési mechanizmusainak feltárása, a kommunisták cselekedeteinek tényszerű dokumentálása. Ez a kötet a kommunista párt kizárólagosságára törekvésének jogi vonatkozásait veszi számba. Egy olyan ideológiai hatalomgyakorlatára összpontosít, amely semmibe vette az emberi együttélés legalapvetőbb szabályait, lábbal tiporta a humanizmus írott és íratlan törvényeit. Ellenfeleiből ellenséget gyártott, hogy aztán alkalom-adtán saját elvtársaival is leszámoljon, ha érdeke úgy kívánta. A magyar kommunisták demagógiájára jellemző, hogy '56 után - ellentétben a propagandájukkal - Kádár munkás-paraszt kormánya nem a "burzsujokat", az "imperialista bérenceket" és a "kapitalisták kémeit" vette célba, hanem az egyszerű munkás- és parasztembereket. A kommunista propaganda azonban nem homályosította el mindenki tisztánlátását. Német László második szárszói beszédében figyelmeztette a magyarságot a fenyegető veszélyre. Hetven esztendeje mondotta a legendássá vált, sorskérdéseinket feszegető konferencián: "Képzeljenek el egy szocialista államot, ahol a szabad parasztságot kolhozokba terelték, a kisiparosságnak nagy közös műhelyekben kell dolgoznia, az értelmiség a legszorosabb felügyelet alatt áll, s ebben az államban az ellenőrzöttek a magyarok, az ellenőrzők pedig busmanok vagy tibetiek. Ugyebár ez a szocialista állam aligha lesz jobb a legsötétebb jobbágyságnál, még ha formailag tiszteletben tartja is a szocializmus alapelveit? Önök nagyon jól tudják, hogy nem a busmanokra és nem a tibetiekre gondolok."

"(...) Jézus nőkkel való találkozásai kapcsán tudni szeretnénk, ez a találkozás ma hogyan is alakulna, hogy is alakul? Gyakorlati kérdéseket vetek fel, mint férfi, orvos és egyben tanítvány, ezek az észrevételek, kérdések vastagon szedve látszanak a szövegben. Megjegyzem, saját kérdéseimre a legnehezebb válaszolnom. A XII. találkozás, egyben utolsó fejezet, egy kicsit az egész beszélgetésünk összefoglalása, ezért nem találunk ott kérdéseket, csupán egy-egy visszatekintést, záró vallomást. Hagytunk ott egy kis helyet neked is türelmes olvasónk" (Magyar Balázs)

"Juhász Gyula Credo című versével ajánlom ezt az újmódi könyvet: "Megállsz-e néha az örök sodorban, Mely halni visz, mint az örvény a rózsát, És érzed-e, míg hull a homokóra, Hogy mosolyog az örökkévalóság? És látod-e, hogy lemenő napokban A születő napok visszfénye reszket, És hallod-e, hogy elmúlt századoknak Visszhangja szól, ha a jövőbe mennek?" (Kubik Anna) A tartalomból: -Debrecen, ó-kikötő -Kun Béla, a pilóta -Földön járt csillagok: Jávor Pál, Ruttkai Éva, Tolna, Szörényi, Szeleczky... -Sütő András élet-halál játéka -Szivárványos ember: A. Tóth Sándor -Páger Antal hazatér... -Üldözött, gyűlölt név lett a Nemzeti -Hóvirágos levél Béres Ilonának -Moliére háza körül

A szerző a kevéssé ismert ókori filozófusnak (Kr.u. 203-269) szenteli e kötetét, amely saját bevallása szerint több kiadást is megért, s e folyamat eredményeképpen az ő Plótinosz-képe is változáson ment át. Miközben feltárja előttünk Plótinosz belső zarándokútját és lelki arcképét, kiderül, hogy milyen nagy távolság választja el a modern vagy posztmodern kor emberét e különös gondolkodótól. Tanítványa, Porphüriosz a mesteréről írt életrajzát különös mondattal kezdi: "Plótinosz, a filozófus, aki a kortársunk volt, olyan embernek tűnt, aki szégyellte, hogy teste van... " bár Plótinosz szemében az érzékelhető valóság alacsonyabb rendű, mégis arra ösztönöz bennünket, hogy elfogadjuk az emberi tapasztalat minden dimenzióját. Életműve misztikus hívás, mely szellemi jótéteményként hat az olvasóra.

Karácsony Sándor (1891-1952) a magyar pedagógia történetének egyik legeredetibb alkotója, legnagyobb hatású nevelője. Kora szellemi életének nagyjai ismerték el munkásságát, a legnagyobb elismerést azonban az akkori ifjúságtól kapta: diáknemzedékek sora szerette és követte kedves Sándor bátyját. Hatása ma is tovább munkál a tanítványok tanítványaiban. E könyv műveiből válogatott jellegzetes részletekkel, ennek a hatásnak a titkát igyekszik feltárni. S a nevelés alapvető kérdéseire adott válaszai talán azért várnak "újrafelfedezésre", mert a választ anyagi és emberi tényezőkön túlhaladva keresi és találja meg.

A história - melyet méltán nevezhetünk drámának -, az I. világháborút követő esztendők nemcsak magyar, hanem európai szempontból is fontos eseménysorozatáról: a királykérdésről szól. Nevezetesen az uralkodói hatalma gyakorlásról 1918. november 13-án lemondott IV. Károly 1921-ben lezajlott két, magyarországi restaurációs kísérletéről, annak előzményeiről, európai és magyarországi összefüggéseiről. Az itt tárgyalt események közvetlen előzményei 1918 késő őszéig nyúlnak vissza, s a történet az uralkodó 1922. április 1-jén, életének 35. évében, száműzetésének negyedik évében bekövetkezett halálával ér véget. Európa egyik legrégebbi, leghatalmasabb dinasztiájának, az igencsak ellentmondásos szerepet betöltött Habsburg-háznak a történelmi múltba kerüléséről van szó. Fontos, mert egyezer éves királyság történetének végére is pont került, s Magyarországon ez teszi kiemelkedővé az eseménysort. Még akkor is, ha Magyarország elnevezése 1919 augusztusától 1946. február 1-jéig Magyar Királyság volt. S végül fontos, mert egy feltétlenül jó szándékú uralkodó, hitét mélyen megélő, hétgyermekes, példás családapa utolsó éveiről, haláláról, a családját sújtó tragédiáról is beszél ez a könyv. Noha tudjuk jól: a történelmi megítélésben mindezek mellékkörülmények, így sosem lehetnek perdöntők, mégis beszélni kell róluk, mert elősegítik annak megértését, hogy mi teszi Magyarország, a magyarok számára valóban jelentőssé a restaurációs kísérletekkel való foglalkozást.

Egy bécsi farsangi álarcosbál forgatagában a karcsú "odaliszk" flörtölni kezd az elegáns, széles vállú "fekete dominóval". Ne higgye az olvasó, hogy mindez véletlen. Az "odaliszk" tudja, kit rejt a dominójelmez: minden oroszok jövendő uralkodóját, magát a cárevicset, aki az éjszakában vakon követi az álarcos nőalakot, így túsz lesz egy Bécsben tevékenykedő orosz anarchista csoport kezében. Élete a cár döntésétől függ: fia életéért cserébe szabadon kell engednie az anarchista csoport orosz börtönben sínylődő tagjait. Az iratnak, amelyben ezt követelik tőle, biztonságosan Pétervárra kell jutnia. Igen, de hogyan? És itt kap jelentőséget Ferenc József császár Altwien-porcelánból készült két ikergyertyatartója: arany lábazatuk titkos tárhelyet rejt. A gyertyatartókat azonban a határállomáson "egyszerű" rablók ellopják, mit sem sejtve a bennük rejlő élet-halált jelentő iratokról. S ettől kezdve a gyertyatartók lépnek elő főszereplőkké: az anarchistákat pártfogó idealista, fiatal lengyel nemes és a csinos orosz kémnő mindent megtesz felkutatásukért.

"Rónay György (1913-1978), elismerten kora egyik legjelentősebb esszéistája és kritikusa, a katolikus irodalomnak is kiemelkedő képviselője, megállás nélkül arra törekedett, hogy irodalmunknak ezt a vonalát az egyetemes magyar irodalom részévé tegye. Törekvését megnehezítette, hogy a marxista irodalomszemlélet uralkodása idején a vallásos irodalmat és íróikat elhallgatták, elhallgattatták, kitörölték olvasóik emlékezetéből. Ebben az ellenséges közegben különösképp megnövekedett ilyen irányú működésének súlya. Kitartó tevékenysége eredményeként a hivatalos szervek végül engedélyezték Harsányi Lajos, Sík Sándor és Mécs László szigorúan megválogatott köteteinek megjelentetését. Valamennyihez Rónay György írta a bevezető tanulmányokat, melyek azóta is e három író a "papköltő triász" értékelésének alapja. Mivel e válogatások ma már hozzáférhetetlenek, bevezetőik mindenképpen közlésre érdemesek napjainkban is. Kiegészítésül közöljük azokat a kisebb méltatásokat is, amelyeket Rónay György írt róluk, teljesebbé téve a műveikről alkotható képet, egyben bepillantást engedve a jövő évben 100 éves író szemléletére, az irodalomról kialakított felfogására." (a Kiadó)

A szerző belorusz író, képzőművész, aki szokatlan memoárt ad a kezünkbe: lírai hangvételű szépirodalmi művével úgy mutatja be a szovjet hatalom nagy utópiájának megvalósulását a fehérorosz főváros, Minszk történetén keresztül, amilyen formában a magyar olvasó még sohasem találkozhatott a diktatúra leírásával. Idegenvezetőnk végigvezet minket a Napvároson, Minszken, és többet megtudunk általa a kelet-európai diktatúrákról, mintha dokumentumok és történelemkönyvek százait olvasnánk el.

A pontos identitástudat védelmet nyújthat. A lelkünk nem eléggé edzett még, hogy büszkén lehessünk úgy magyarok, hogy nyitottak is legyünk, de meg is tudjuk védeni magunkat. Az egészséges ember önmagát az egészben, a kozmosz részeként is látja. Ha fölülről nézünk magunkra, kisszerűségünk szánalmasnak és tragikusnak látszik. De madártávlatból a tehetetlenségünkből fakadó humor is jobban megjelenik. Ha kicsit felülemelkedünk, a hazafiságunk, a magyarságunk a reális helyére kerül. Tisztábban látjuk a gyötrelmünket, a verítékünket, de a lehetőségeinket is. Ha viszont bennragadunk a kisszerűségben, csak az erőlködést érezzük, és nem látjuk, ha rossz felé megyünk. Úgy kell magyarnak lennünk, hogy közben európaiak vagyunk.

"Kétségtelen tény, hogy magyar viszonylatban egyfajta divatosság és népszerűség övezi a csángóságot. Rendszeresen jelennek meg rájuk vonatkozó, velük foglalkozó (többnyire néprajzi vagy útleíró jellegű, sokszor gazdag fényképanyagot is tartalmazó) könyvek. Olyan monográfia azonban, amely a történetüket, társadalmi és vallási fejlődésüket, identitásuk változásait összegezné és tárná a magyar olvasó elé, valójában nem létezik. A csángók története ugyanis szétválaszthatatlanul összefonódik először a Moldvai Fejedelemség, majd pedig (a XIX. Századtól) Románia politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és vallási történetével. Nem beszélve az egyes időszakok szélesebb nemzetközi összefüggéseiről, amelyek mind-mind hatottak, és meghatározták a csángók sorsának alakulását. (...)" (részlet az Előszóból)

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget, emiatt a föld és az édesvíz közösségi birtoklásától függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk. Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? A szabad tőkeáramlás 2014 májusától korlátlan földpiacot követel. Van-e még ez után reális esély, hogy földünket a magyarság részére megőrizhessük? A könyv ezekkel a sorskérdésekkel szembesül, amikor a földügy drámai kihívásait elemzi és bemutatja a nemzeti megmaradás -a szerző által javasolt- földprogramját.

Mint politikus, mint író s mint közéleti szereplő is, egész életében kimagasló helyet foglalt el kortársai között, több évtizedet szentelve életéből az úgynevezett közfeladatok ellátására. Tisztában volt azzal, hogy a korabeli társadalomban betöltött állásánál fogva, úgymond kirakatban van. S bár ez a szerep teljesen idegen volt tőle, mégsem kerülhette el a nyilvánosságot. Vajon ma, 140 évvel a halála után is tiltakozna Eötvös az ellen, hogy legbelsőbb énjének motiváló tényezőit nyilvánosságra hozzuk? Eötvös nagyon jól tudta, hogy a kiválasztott emberek az Istentől kapott karizmáikat nem pusztán és elsősorban csak saját maguk számára, hanem az összes ember javára kapták.

A tükörbe néző köpcös, élemedett korú férfi nem panaszkodhatott sorsára. Sikere volt a nőknél, sikere volt a társadalmi feljebb jutásban, szabad, kötetlen lényként utazta be imádott hazája, Franciaország és Itália csodaszép tájait. A szabadság titkát az értelemben és akaratban kiküzdött hatalomnak fogta fel. E hatalomra szert tenni tudás, szeretet, lelki nagyvonalúság nélkül lehetetlen. Igen, hálás ifjúkori vétkeinek, bár nem dicsekszik velük. Az őszemében a sikeres életnek tudás az alapja, nem a kalmár-szellem motiválta gazdagság. Az írás ma az ő gyönyörűsége, mentőangyala, az örökkévalóság íze, amitől eltűnik a jelen, könnyebbedik még az öregedő test nyűge is.