Kairosz Kiadó strana 13 z 21

"Kétségtelen tény, hogy magyar viszonylatban egyfajta divatosság és népszerűség övezi a csángóságot. Rendszeresen jelennek meg rájuk vonatkozó, velük foglalkozó (többnyire néprajzi vagy útleíró jellegű, sokszor gazdag fényképanyagot is tartalmazó) könyvek. Olyan monográfia azonban, amely a történetüket, társadalmi és vallási fejlődésüket, identitásuk változásait összegezné és tárná a magyar olvasó elé, valójában nem létezik. A csángók története ugyanis szétválaszthatatlanul összefonódik először a Moldvai Fejedelemség, majd pedig (a XIX. Századtól) Románia politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és vallási történetével. Nem beszélve az egyes időszakok szélesebb nemzetközi összefüggéseiről, amelyek mind-mind hatottak, és meghatározták a csángók sorsának alakulását. (...)" (részlet az Előszóból)

"Kétségtelen tény, hogy magyar viszonylatban egyfajta divatosság és népszerűség övezi a csángóságot. Rendszeresen jelennek meg rájuk vonatkozó, velük foglalkozó (többnyire néprajzi vagy útleíró jellegű, sokszor gazdag fényképanyagot is tartalmazó) könyvek. Olyan monográfia azonban, amely a történetüket, társadalmi és vallási fejlődésüket, identitásuk változásait összegezné és tárná a magyar olvasó elé, valójában nem létezik. A csángók története ugyanis szétválaszthatatlanul összefonódik először a Moldvai Fejedelemség, majd pedig (a XIX. Századtól) Románia politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és vallási történetével. Nem beszélve az egyes időszakok szélesebb nemzetközi összefüggéseiről, amelyek mind-mind hatottak, és meghatározták a csángók sorsának alakulását. (...)" (részlet az Előszóból)

A Jószagú réten lakom, nyáron pitypangra néz az ablakom. Egér szomszédék és a katicák úgy ismernek, mint rendes nyuszikát...

Benincasa Katalin 1347. március 25-én született Sienában mint a család huszonötödik gyermeke. Életét az egyház megújulásáért és a pápa meg az egymással is versengő városok közötti békéért folytatott munka, imádság és vezeklés töltötte ki. Betegeket, szegényeket ápolt, miközben maga is szüntelenül betegeskedett. Életrajzát Capuai Boldog Rajmund, a gyóntatója írta meg. 1970-ben VI. Pál egyházdoktorrá avatta. Sienai Szent Katalin leveleit már életében elkezdték gyűjteni. Kortársak feljegyzéséből tudjuk, hogy családjának tagjai a nekik szóló leveleket lemásolták és elküldték egymásnak, hogy mások is meríthessenek tanításukból.

A könyvet történész írta, de megírására nem szakmai szempontok késztették. Elsősorban nem a szakmabeliekhez kíván szólni, hanem a nagyközönséghez. A magyarság sorsa - sorsunk - iránt érdeklődő értelmes magyarokhoz; a megcélzottak körén belül is főként a fiatalokhoz szeretne eljutni szavaival. A szerző szíve szerint nekik ajánlaná ezt az írását, hogy szembe tudjanak nézni a magyarság népesedésére leselkedő veszélyekkel. Szeretné, ha tudatosodna bennünk, hogy a katasztrófát rejtegető jövő képe nem egészen mai keletű. A népesség számának csökkenése, a hanyatlás mértéke szinte már égbekiáltó.

A horoszkóp önmagában nem jelent semmit, éppúgy élettelen rajz, mint egy kotta: ahogy a kottát a karmester kelti életre a zenekarral együtt, s többé-kevésbé mindegyik karmester másképpen fogja interpretálni, éppígy a horoszkóp is csak az értő szemlélő, az asztrológus vizsgálódásai által kel életre, s így a megelevenedett – vagyis kifejtett – horoszkópban mindig benne van az asztrológus szemé­lyisége is. Buji Ferenc legújabb munkája az asztrológia belső rendszerének, egyedülállóan összetett és har­monikus szerkezetének bemutatása.

Embernek kell maradni "Tudom a boldogságot és tudom annak csekély részét: a boldogtalan törtséget magamban. Ez a dolgom. A művésznek nevezett érzékeny-antennájú ember gyógyító bizonyosságot kell adjon a közönségnek. Hiszen az életet minden ellen-akció ellenére éljük és reméljük, látván a vizek bizonyosságát, a hegyek és a fák hites függőlegesét. Éljük, belehalunk, mégis reméljük és érezzük a létet és a reményt, tudjuk az összefüggések boldog tudományos bizonyosságát: vagyunk és közösségben élünk. Tudomásul kell venni létünk csodálatos, beláthatatlan összefüggéseit és élni nem közömbös életünket azon a földdarabon, 'ahol nevem hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet'. És ez az út nem vezethet tört-szeműek és torzult-agyúak zsákutcájába. Csak az emberi Fény felé." (Levél Jancsó Miklóshoz - részlet)

"Ki tudja, hány generáció fog még felnőni anélkül, hogy tudná, kiről is van szó, amikor azt mondom: a "Nemzet kishúga". Ki az a nő, aki eszménykép volt férfiak, katonák milliói előtt? Aki soha nem felejtkezett el a gyökereiről, aki mindig tudta, mit jelent magyarnak lenni! Soha semmi nem tántoríthatta el attól, hogy külföldön is törődjön magyar honfitársaival. Ezt bizonyítja az is, hogy mindenhol megtalálta a módot és lehetőséget arra, hogy maga köré gyűjtse a külföldön élő magyarokat. Önzetlensége, hazaszeretete és tenni akarása rengeteg embernek adott erőt az újrakezdéshez még a háború vagy a menekülés éveiben. Mindemellett érdekes párhuzam húzható az 1940-es évek és a mai XXI. század között. Gondoljunk csak bele, miért is kellett Nyugatra emigrálnia? Mert itthon szélsőjobboldalinak lett kikiáltva? Miért is? Mi volt a bűne? Mindenhol hangoztatta, hogy magyarnak született! Ápolta a magyar kultúrát, a maga helyén és módján igyekezett összetartani a magyar nép! A dalaiban, verseiben megnyilvánuló érzések őszinték, mélyek, de leginkább elgondolkodtatóak! Honnan is merítette energiáját, életszeretetét, és örömét egy olyan színésznő, akit életében meghurcoltak, és csak a halála előtti években nyerte el az őt megillető elismerést abban az országban, ahol született, és amelyért a legtöbbet tette! Nos, a választ nagyon egyszerű és rövid: az örökké kitartó HITBŐL! Soha nem adta fel kötelességtudatát, amely élete elején beleégett a szívébe! Célja volt, hogy akárhol járt, mindenhol igyekezett beleplántálni a szívekbe az elveszett haza iránti szeretetet, hűséget és kötelességvállalást! Tudta, hogy az az isteni tehetség, amit kapott, nagyon ritka, és mindemellett úgy használta fel, hogy az emberek csodálatát is elnyerte vele." (Pallos Dorottya)

Századunk a civilizáció összeomlásával is fenyeget, emiatt a föld és az édesvíz közösségi birtoklásától függ fizikai létünk és etnikai megmaradásunk. Miért és hogyan lett a magyar föld a globális tőke elsajátítási tárgya? A szabad tőkeáramlás 2014 májusától korlátlan földpiacot követel. Van-e még ez után reális esély, hogy földünket a magyarság részére megőrizhessük? A könyv ezekkel a sorskérdésekkel szembesül, amikor a földügy drámai kihívásait elemzi és bemutatja a nemzeti megmaradás -a szerző által javasolt- földprogramját.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat háziorvosa, Ajándék-doktor amellett, hogy a főváros elesettjeinek támogatója és a hagyományos kínai orvoslás magyarországi terjesztője, szellemi munícióról is gondoskodik mindazok számára, akiket saját boldogulásukon kívül a közösségük sorsa is érdekel. A természetgyógyász-orvos élénk érdeklődéssel követi a közélet eseményeit is, sőt saját maga is publikál az Új Idők című folyóiratban. Csak néhány cím az igen szerteágazó témájú írásokból: Milyen lesz az Alkotmányunk? A magyar megmaradás hite; Az Új Széchenyi Terv; Kína és Magyarország; A grafológiáról; A hunok kínai írásjelének magyarázata stb.

"Kedves Olvasó! Ön egy emlékkönyvet tart a kezében, amellyel a Kairosz Kiadó tiszteletét kívánja kifejezni egy máig megfejthetetlen varázsú művész iránt és a közönség iránt, akinek szívében évek múltán is élőbb e varázslat emléke, mint valaha. Domján Edit Jászai Mari-díjas színművésznő születésnek hatvanadik és halálának huszadik évfordulója alkalmából emlékeztek barátai, művésztársai e páratlan tehetségű és különös sorsú papnőre, Thália elhivatott és kiválasztott hívére. A Kairosz Kiadó e könyv második kiadásával járul hozzá e tünékeny lélek emlékének megőrzéséhez. A művésznő szerepeiről sok fotót közlünk, néha egy szerepről többet is, mert a Domján-féle mozdulatok, arckifejezések emlékezni segítenek csodálatos alakításaira. S akik már nem láthatták színpadon, talán ezekből a képsorokból el tudják képzelni, milyen is lehetett. A könyvet záró portrésorozat Domján Edit kérésére készült 1972 októberében, és az emlékkönyv első kiadásában jelent meg először nyomtatásban. Kérjük fogadják munkánkat olyan szeretettel, amilyen szeretettel készült." (a Kiadó)

Mint politikus, mint író s mint közéleti szereplő is, egész életében kimagasló helyet foglalt el kortársai között, több évtizedet szentelve életéből az úgynevezett közfeladatok ellátására. Tisztában volt azzal, hogy a korabeli társadalomban betöltött állásánál fogva, úgymond kirakatban van. S bár ez a szerep teljesen idegen volt tőle, mégsem kerülhette el a nyilvánosságot. Vajon ma, 140 évvel a halála után is tiltakozna Eötvös az ellen, hogy legbelsőbb énjének motiváló tényezőit nyilvánosságra hozzuk? Eötvös nagyon jól tudta, hogy a kiválasztott emberek az Istentől kapott karizmáikat nem pusztán és elsősorban csak saját maguk számára, hanem az összes ember javára kapták.

A tükörbe néző köpcös, élemedett korú férfi nem panaszkodhatott sorsára. Sikere volt a nőknél, sikere volt a társadalmi feljebb jutásban, szabad, kötetlen lényként utazta be imádott hazája, Franciaország és Itália csodaszép tájait. A szabadság titkát az értelemben és akaratban kiküzdött hatalomnak fogta fel. E hatalomra szert tenni tudás, szeretet, lelki nagyvonalúság nélkül lehetetlen. Igen, hálás ifjúkori vétkeinek, bár nem dicsekszik velük. Az őszemében a sikeres életnek tudás az alapja, nem a kalmár-szellem motiválta gazdagság. Az írás ma az ő gyönyörűsége, mentőangyala, az örökkévalóság íze, amitől eltűnik a jelen, könnyebbedik még az öregedő test nyűge is.

Az ösztönös, a Lélek által ihletett útrakelést szeretnénk segíteni egy hangos, felelős együtt-gondolkodással, mely reflektál a zarándoklás megújuló jelenségére és vele születő mai igényeire. Minthogy a háború után megakadt a szerves történeti fejlődésnek a lehetősége, vissza kell nyúlni itt is a tiszta forráshoz és a másutt továbbélő hagyományok mai tapasztalataihoz. Szemügyre kell venni a zarándoklás mai motivációit, és nagyon ajánlatos hangsúlyt adni a mély spirituális, közösségi jellegnek. Történeti, lelkiségi, teológiai, pszichológiai, kulturális, gazdasági szempontok adják ugyanazon zarándok-jelenség más és más, egymást kiegészítő vonásait. Tisztázó, elmélyítő, értelmező szándékkal szeretnénk szólni a zarándoklásról, szakemberek és zarándokok segítségével azok számára, akik szívük-lelkük mélyén érzik és tudják: Zarándokolni jó!

Árpád-házi Szent Erzsébetnek ma soha nem látott népszerűsége van. Sokan úgy ismerik, mint a bajba jutottak jótevőjét, a szegények és betegek védőangyalát. Gerald Jaksche rövid életrajzában áttekinti és szemléletesen bemutatja Erzsébet életének minden állomását: magyarországi szülőhelyét, Wartburg várát, a marburgi kórházat, korai halála utáni csodákat és szentté avatását. Mindezt közel hozzák számunkra a kortársaknak a könyv függelékében közölt tanúságtételei, és az első önéletrajzok részletei. Az olvasmányos könyv olyan tudományos eredményeket is tartalmaz, melyek ismerete nélkül ma már nem lehet szakszerű életrajzot írni a világ legnépszerűbb magyar asszonyáról, akit a németek is jogosan tartanak sajátjuknak.

"Útjára bocsátom... ezt a könyvet azzal a vággyal, hogy szolgálja az anyaországi és a határon túli magyarok kölcsönös megértését. A szemléletváltozások mindig lassan történnek, alapvetően nem az idő szüli meg őket, hanem az a belső emberi igény, amelyik hajlandó múltjával, önmagával szembenézni. A szembenézés óriási dolog, de nem elég. Tettekre van szükség és egymás kölcsönös megértésére. (...)" (a Szerző)