Kairosz Kiadó strana 15 z 21

A Pulitzer-díjas újságíró, rádiós újabb élménnyel lep meg minket - cikázunk térben (Belgium, Irak, Szíria, Egyiptom, Észak-Amerika, Anatólia, Izrael stb.), cikázunk időben (az ókortól napjainkig). Ami a kötet útleírásait összeköti, az a szerzőtől meg szokott, lebilincselően izgalmas stílus, és a történelem, a kultúra mélységeinek szinte észrevétlen érintése.

"Azt érzem veszélynek, ha a magyar irodalmat készen vett kategóriákba rendezzük, annak feleltetjük meg. Ezt nagyon egészségtelen jelenségnek tartom. Az irodalom nem fog engedelmeskedni ezeknek a kategóriáknak. Egyben hiszek a német szellemtörténetnek: folyamatos fejlődés van. Az egyszerűből mindig haladunk valami bonyolultabb felé. Nincs olyan, hogy hanyatlás. Én nem látom a jeleit. Akkor sem, ha sokan azt mondják, a Nyugat első nemzedéke ilyen nagy volt, meg olyan nagy, a második nemzedék már gyengébb, a harmadik és a negyedik pedig még inkább... Erre azt mondom, a negyedikben ott volt például egy Pilinszky János... Folytonosan fejlődünk, és mindig egy kicsi bonyolultabb felé megyünk."

Két zeneköltő, két életrajz megelevenítése költői eszközökkel. Pardi Anna folytatja a művészvilág nagyjairól írt esszéit. Bach élettörténete (Bach és az antianyag, Kairosz, 2007) és a történelem, irodalom kiemelkedő egyéniségei - Rousseau, Raszputyin , Rimbaud - után most ismét a zene birodalmába meríti különleges látásmódját: nem mindennapi emberekről ír nem mindennapi módon.

Istennel kapcsolatban Ádám ősatyánk óta olyan helyzet alakult ki, amiben Teremtő és teremtmény beszélgetést folytathat, vagyis szól az Alkotó az alkotásához. Az ember ne szálljon szembe Teremtőjével, hanem beszéljen vele. Ez a beszéd imádságban ölt testet, vagyis a normális viszony a párbeszéd a párbaj helyett. Az ember a másik emberrel is szembe kerülhet, párbajozhat, vitatkozhat, mert ura akar lenni a másik embernek, ahelyett, hogy párbeszédet folytatna az állandó vita, párbajozás helyett. Mindez érvényes közösségi, társadalmi, felekezeti, más világvallások között is, ehelyett a keresztény helyes magatartása a párbeszéd, a dialógus, a nyitottság, a tisztelettel, megbecsüléssel folytatott beszélgetés - az ökumené anyanyelve ez. Magam is ezt kívánom gyakorolni minden vonalon, életem minden síkján és az ökumenikus szolgálatom idején. * ÍZELÍTŐ A BESZÉLGETÉS TÉMÁIBÓL: • 2013. július 6-án töltötte be a 87. évét; • Sokat jelentett számára családja mindkét ága, és ősei hite; • Oratio, meditatio és tentatio tesz teológussá és lelkésszé; • A lelkészhallgatók között nők is voltak; • A fasori evangélikus ifjúsági körben találkozott leendő feleségével; • Ökumenikus tanácsadó pozíció; • Amerikai ösztöndíj; • Bartók Béla és az unitarianizmus; • Szükséges volt-e Luther Márton egyházi kiátkozása? • Szervét Mihályt miért végezték ki? • Az evangélikus istentisztelet; • Hogyan és mit imádkozik? • A svédországi utak; • A katolikus teológiával való azonosság és különbözőség; • Találkozások békepapokkal; • Nyelvtudása miatt sokszor próbálták beszervezni; • Evangélikus teológusként az esztergomi főegyházmegyei zsinaton; • Ferenc pápa működésének értékelése; • Sokat foglalkozik a pápaság történetével; • Imádságokat gyűjtött; • „Hiszek Uram, légy segítségemre a hitetlenségemben!” * A „Perbeszéd helyett párbeszéd” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék részletesebben is megismerni, hogy Hafenscher Károly evangélikus lelkész, teológussal miről beszélgetett Zimányi Ágnes.

Csíksomlyó fölött történt, a nyeregben. Az "István a király" rockopera erdélyi bemutatójára két évtizedet kellett várni, de a premier minden képzeletet felülmúlt. A torokszorító élményt nem lehet leírni, irigyeltem a színészeket, akik megtapasztalhatták, milyen érzés háromszázezres ... Folytatás ›› kórus előtt énekelni, ráadásul, az emberek zöme betéve tudta a szöveget. A hatalmas nézősereg nem szórakozni vágyó tömeg volt azon az estén, hanem az újjászületni, egyesülni vágyó magyar nemzet. Helyreállt a szívekben a rend: az erős, egységes magyar nemezt országa voltunk. Akkor és ott egyetlen napra helyreállt a szívekben a rend: nem a "merjünk kicsik lenni!" országa voltunk, nem a címertelenített magyarigazolványok népe, hanem az erős, egységes magyar nemzeté. A(z) Szavak kapaszkodnak (Könyv) szerzője Járai Judit.

"Való igaz, a mai ember sokkal többet vétkezik, mint elődei, de ezt nem romlottságból, lelketlenségből vagy szándékosan teszi, hanem mert nem látja saját bűneit. Ha az emberben fejlődnek az erkölcsi erők, akkor fejlődik az elméje is, ha azonban az erkölcsi erők nem nemesednek, az ész megreked, sőt, visszafejlődik. Vannak idők, amikor nem lehet magasröptű, szép dologról szólni, ha nem mutatod meg azonnal és világosan mindenki számára az ezekhez vezető utat. Mi a teendő, ha olyan idők köszöntöttek ránk, hogy muszáj Istenről beszélni? Hogyan is hallgatnánk, ha még a kövek is készek Istenről kiáltani? Ne holt lelkek legyetek, hanem élők!" (Nyikolaj Vasziljevics Gogol)

Ez a könyv olyankor jelenik meg magyarul, amikor a világ éppen Ukrajnára figyel, ahol korunk legsúlyosabb politikai válsága zajlik. Nagyobb történelmi távlatban az ukrajnai eseményeket úgy is tekinthetjük, mint a demokrácia létrejöttéhez vezető nehéz szülést egy posztkommunista országban, a rég várt (bár kései és fájdalmas) megszabadulást a birodalmi örökségtől. Amikor Ukrajna elszakad az oroszok uralta Szovjetunió politikai hagyományaitól, ugyanarra az útra lép, mint korábban Magyarország és más nyugati szomszédai. A 2013-14-es Jevromajdan-forradalom célja Ukrajna újraegyesítése volt Európával, ami egyben a valódi demokrácia, a politikai átláthatóság és a gazdasági reformok szimbóluma is. A Szovjetunió többi csatlós államához (köztük Magyarországhoz) hasonlóan Európa választása egyben az Oroszországhoz fűződő történelmi viszony átértékelését is jelentette. Ukrajna esetében a végleges szakítás a nagyhatalmú keleti szomszéddal különösen fájdalmas, hiszen az ország korábban Oroszország "belső" birodalmához tartozott. Nemcsak az orosz állam nem tudott megbékélni azzal, hogy Ukrajna Európát választotta, hanem az ország keleti felében élő számos orosz nyelvű, illetve és orosz nemzetiségű ukrán állampolgár sem. Emiatt tört ki a fegyveres konfliktus, egyben a Szovjetunió összeomlása utáni megkésett szabadságharc és polgárháború. A szerző a kanadai Victoria Egyetem történelem és szlavisztikai tanszékének professzora. Első magyarul megjelent könyvét tartja kezében az olvasó, melyet nagyszüleinek ajánl, akik szemtanúi és résztvevői voltak azoknak a nagyarányú társadalmi kataklizmáknak és háborúknak, amelyek során megszületett a mai Ukrajna.

A megmaradásért küzdő nemzetet próbára tevő időszakban, amikor magyar mivoltunkat hihetetlen erők akarják ismét szétmorzsolni, szükség van minden rendelkezésre álló tartalékra. Ügyességre, bátorságra; az eddig megszenvedett tapasztaltok felhasználására. Valahogy úgy, ahogyan hasonló veszélyben -csak akkor valódi harcmezei helyzetben-, a pozsonyi csata magyarjai cselekedtek. Hiszen célunk valójában az, hogy ne "elimináljanak" a számunkra ma is viszonzatlan szerelemre emlékeztető Európánkból. E száz néhány oldal arra tanít, hogy ne kezdjünk feleslegesen mindent újra. A megszenvedett és igazgyöngyként kiizzadt tapasztalat felhasználása -sok, eddig eltékozolt erőt szabadít föl- élesebb látást kölcsönöz. A szerkesztő, e kis breviárium terjedelméhez alkalmazkodván, az 1935-ben Kolozsváron induló - s aromán-magyar kurzusváltást is átélt - Hitel folyóirat első éveinek "szellemi kagylókincseiből" mutat be néhány megdöbbentően aktuális és érvényes, tehát nagyon is használható gondolatot. Saját hibáink és ellenfeleink módszerei háromnegyed évszázad alatt nem sokat változtak, s a veszedelem csak fokozódott. Szükség van tehát arra, hogy figyeljünk ma is a magyarságukat nehéz időkben, nehéz helyzetekben vállaló HITEL-es nagyjainkra. Igen! Ők európaiak módjára mertek magyarok lenni. A könyvet válogatta, szerkesztette, jegyzetekkel ellátta, bevezetőjét és utószavát írta Szász István Tas (Kolozsvár, 1938), orvos, író és szerkesztő, aki családi emlékek, dokumentuk alapján megírta a szülei házában és anyagi támogatásával szerkesztett HITEL folyóirat történetét, s leányfalui otthonába átmenekítette annak szinte minden tárgyi emlékét.