Kairosz Kiadó strana 15 z 21

Teleki Pál (1879-1941) a világhírű földrajztudós, a XX. század nagyhatású magyar közéleti személyisége volt. Élete javát a Kárpát-medence tájföldrajzi egysége helyreállításának s a nemzetnevelésnek szentelte. Sorsfordító időkben kétszer is kormányfői szerepre szólította a haza; bár szándéka szerint inkább maradt volna a tudomány, s az ifjú nemzedékek pedagógiai szolgálatában. A tudós-államférfi példás karakterét mutatja be e zsebkönyv.

A história - melyet méltán nevezhetünk drámának -, az I. világháborút követő esztendők nemcsak magyar, hanem európai szempontból is fontos eseménysorozatáról: a királykérdésről szól. Nevezetesen az uralkodói hatalma gyakorlásról 1918. november 13-án lemondott IV. Károly 1921-ben lezajlott két, magyarországi restaurációs kísérletéről, annak előzményeiről, európai és magyarországi összefüggéseiről. Az itt tárgyalt események közvetlen előzményei 1918 késő őszéig nyúlnak vissza, s a történet az uralkodó 1922. április 1-jén, életének 35. évében, száműzetésének negyedik évében bekövetkezett halálával ér véget. Európa egyik legrégebbi, leghatalmasabb dinasztiájának, az igencsak ellentmondásos szerepet betöltött Habsburg-háznak a történelmi múltba kerüléséről van szó. Fontos, mert egyezer éves királyság történetének végére is pont került, s Magyarországon ez teszi kiemelkedővé az eseménysort. Még akkor is, ha Magyarország elnevezése 1919 augusztusától 1946. február 1-jéig Magyar Királyság volt. S végül fontos, mert egy feltétlenül jó szándékú uralkodó, hitét mélyen megélő, hétgyermekes, példás családapa utolsó éveiről, haláláról, a családját sújtó tragédiáról is beszél ez a könyv. Noha tudjuk jól: a történelmi megítélésben mindezek mellékkörülmények, így sosem lehetnek perdöntők, mégis beszélni kell róluk, mert elősegítik annak megértését, hogy mi teszi Magyarország, a magyarok számára valóban jelentőssé a restaurációs kísérletekkel való foglalkozást.

"Sokan kérdezték útközben: Könnyebb már? Hol könnyebbült meg az út? Visszatekintve az útra: minden lépés nehéz volt, minden lépés fájdalmas volt, minden lépés magasztos volt. Én nem Istent kerestem az úton. Őt már rég megtaláltam. Magamat kerestem. Magamat is megtaláltam. Megtaláltam magamat és megtaláltam országomat. Megerősödött bennem az a tudat, hogy én, Kárpát-Haza szülötte, elmehetek a világ bármely tájára, de azt a gyönyörűséget, amit a Pilisben, Budapesten, a Dunap partján, az Alföldön, Tolnában, Baranyában, a Mecsekben megcsodálhattam, sehol semmi nem tudja fölülmúlni. (...) Köszönöm Krisztus Urunknak, hogy megtapasztalhattam a keresztúton való szenvedés egy kicsiny részét." (Papp Lajos)

Jobbágyi Gábor professzor az 1956-os forradalommal kapcsolatos, újabb két fontos és nagy érdeklődésre számot tartó kérdésben gondolkodik együtt az olvasóval és tesz fel olyan kérdéseket, amelyekre ez ideig a válasz korántsem volt egyértelmű. "Az 1956-os forradalom kezdetének kiprovokálása" című tanulmány számba veszi egyrészről a forradalom kitörését megelőző szovjet csapatmozgást, valamint a Szerov KGB-parancsnok és az általa vezetett KGB-s erők tevékenységét, másrészről vizsgálja a Rádió épületénél október 23-án este történteket. "A Kossuth téri tömeggyilkosságról" című tanulmány ugyancsak olyan, több mint fél évszázad után is aktuális kérdést elemez, amely körül több a kérdőjel, mint a biztos felelet.

Versek gyerekeknek Szekeres Erzsébet rajzaival.

Magyarország külföldi megítélése ellentmondásos. Politikai hovatartozástól és vérmérséklettől függően egymást kizáró értékelések befolyásolják a szereplőket és az eseményeket. Az Európai Parlamentben működő szocialista, liberális és zöld frakció tagjai szerint a nacionalista, populista Orbán-kormány felszámolta a demokráciát, és nekilátott a jogállam lebontásának is. Mások viszont azt hangoztatják, hogy az Orbán-kormány innovatív gazdaságpolitikája és tradicionális társadalompolitikája az adott helyzetre adott egyetlen lehetséges jó válasz. Milyen valójában az Orbán-kormány, és mi késztetheti a nyugati politikusok egy részét a negatív ítéletek megfogalmazására?

Az Angliában élt magyar bárónő világhíres regényhősét, sir Percy Blakeney-t Piperkőc, kissé lusta arisztokrataként ismeri a világ, ám ő titokban nem más, mint az életét a francia nemesek érdekében naponta kockáztató titokzatos Vörös Pimpernel. A regény a szent és hatalmas francia forradalom borzadállyá vált vak őrületbe rohanását sötéten tárja elénk, főszerepben madame guillotine mészárlásaival. A regényes szál Sir Percy és a párizsi rendőrkopó, Chauvelin küzdelme életre-halálra, megfűszerezve a lord francia származású feleségének, egykor a rendőrkopó által is imádott Marguerite-nek túszul ejtésével és Boulogne polgárainak sorsával. A végkifejlet nem kétséges: a halálra ítélt franciák mentőangyala, az okos és rejtőzködő Vörös Pimpernel - akit Robespierre nem kíván látni az élők sorában - mint mindig, most is győzedelmeskedik.

A négy évtizedes missziója után Japánból hazatért jezsuita szerzetes hazai hallgatóságának is előadta lélekemelő elemzéseit Mozart muzsikájáról, amelyekkel előzőleg a japán fiatalokat örvendeztette meg. A kötetet kísérő CD-n a briliáns muzsika magáért „beszél”, ám Péter atya elemzései önmagukban is élményt nyújtanak - ha éppen nincs mód a zenehallgatásra.

"Kétségtelen tény, hogy magyar viszonylatban egyfajta divatosság és népszerűség övezi a csángóságot. Rendszeresen jelennek meg rájuk vonatkozó, velük foglalkozó (többnyire néprajzi vagy útleíró jellegű, sokszor gazdag fényképanyagot is tartalmazó) könyvek. Olyan monográfia azonban, amely a történetüket, társadalmi és vallási fejlődésüket, identitásuk változásait összegezné és tárná a magyar olvasó elé, valójában nem létezik. A csángók története ugyanis szétválaszthatatlanul összefonódik először a Moldvai Fejedelemség, majd pedig (a XIX. Századtól) Románia politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és vallási történetével. Nem beszélve az egyes időszakok szélesebb nemzetközi összefüggéseiről, amelyek mind-mind hatottak, és meghatározták a csángók sorsának alakulását. (...)" (részlet az Előszóból)

A Jószagú réten lakom, nyáron pitypangra néz az ablakom. Egér szomszédék és a katicák úgy ismernek, mint rendes nyuszikát...

Benincasa Katalin 1347. március 25-én született Sienában mint a család huszonötödik gyermeke. Életét az egyház megújulásáért és a pápa meg az egymással is versengő városok közötti békéért folytatott munka, imádság és vezeklés töltötte ki. Betegeket, szegényeket ápolt, miközben maga is szüntelenül betegeskedett. Életrajzát Capuai Boldog Rajmund, a gyóntatója írta meg. 1970-ben VI. Pál egyházdoktorrá avatta. Sienai Szent Katalin leveleit már életében elkezdték gyűjteni. Kortársak feljegyzéséből tudjuk, hogy családjának tagjai a nekik szóló leveleket lemásolták és elküldték egymásnak, hogy mások is meríthessenek tanításukból.

A könyvet történész írta, de megírására nem szakmai szempontok késztették. Elsősorban nem a szakmabeliekhez kíván szólni, hanem a nagyközönséghez. A magyarság sorsa - sorsunk - iránt érdeklődő értelmes magyarokhoz; a megcélzottak körén belül is főként a fiatalokhoz szeretne eljutni szavaival. A szerző szíve szerint nekik ajánlaná ezt az írását, hogy szembe tudjanak nézni a magyarság népesedésére leselkedő veszélyekkel. Szeretné, ha tudatosodna bennünk, hogy a katasztrófát rejtegető jövő képe nem egészen mai keletű. A népesség számának csökkenése, a hanyatlás mértéke szinte már égbekiáltó.

A horoszkóp önmagában nem jelent semmit, éppúgy élettelen rajz, mint egy kotta: ahogy a kottát a karmester kelti életre a zenekarral együtt, s többé-kevésbé mindegyik karmester másképpen fogja interpretálni, éppígy a horoszkóp is csak az értő szemlélő, az asztrológus vizsgálódásai által kel életre, s így a megelevenedett – vagyis kifejtett – horoszkópban mindig benne van az asztrológus szemé­lyisége is. Buji Ferenc legújabb munkája az asztrológia belső rendszerének, egyedülállóan összetett és har­monikus szerkezetének bemutatása.

Embernek kell maradni "Tudom a boldogságot és tudom annak csekély részét: a boldogtalan törtséget magamban. Ez a dolgom. A művésznek nevezett érzékeny-antennájú ember gyógyító bizonyosságot kell adjon a közönségnek. Hiszen az életet minden ellen-akció ellenére éljük és reméljük, látván a vizek bizonyosságát, a hegyek és a fák hites függőlegesét. Éljük, belehalunk, mégis reméljük és érezzük a létet és a reményt, tudjuk az összefüggések boldog tudományos bizonyosságát: vagyunk és közösségben élünk. Tudomásul kell venni létünk csodálatos, beláthatatlan összefüggéseit és élni nem közömbös életünket azon a földdarabon, 'ahol nevem hibátlanul írják fölébem, ha eltemet, ki eltemet'. És ez az út nem vezethet tört-szeműek és torzult-agyúak zsákutcájába. Csak az emberi Fény felé." (Levél Jancsó Miklóshoz - részlet)

"Ki tudja, hány generáció fog még felnőni anélkül, hogy tudná, kiről is van szó, amikor azt mondom: a "Nemzet kishúga". Ki az a nő, aki eszménykép volt férfiak, katonák milliói előtt? Aki soha nem felejtkezett el a gyökereiről, aki mindig tudta, mit jelent magyarnak lenni! Soha semmi nem tántoríthatta el attól, hogy külföldön is törődjön magyar honfitársaival. Ezt bizonyítja az is, hogy mindenhol megtalálta a módot és lehetőséget arra, hogy maga köré gyűjtse a külföldön élő magyarokat. Önzetlensége, hazaszeretete és tenni akarása rengeteg embernek adott erőt az újrakezdéshez még a háború vagy a menekülés éveiben. Mindemellett érdekes párhuzam húzható az 1940-es évek és a mai XXI. század között. Gondoljunk csak bele, miért is kellett Nyugatra emigrálnia? Mert itthon szélsőjobboldalinak lett kikiáltva? Miért is? Mi volt a bűne? Mindenhol hangoztatta, hogy magyarnak született! Ápolta a magyar kultúrát, a maga helyén és módján igyekezett összetartani a magyar nép! A dalaiban, verseiben megnyilvánuló érzések őszinték, mélyek, de leginkább elgondolkodtatóak! Honnan is merítette energiáját, életszeretetét, és örömét egy olyan színésznő, akit életében meghurcoltak, és csak a halála előtti években nyerte el az őt megillető elismerést abban az országban, ahol született, és amelyért a legtöbbet tette! Nos, a választ nagyon egyszerű és rövid: az örökké kitartó HITBŐL! Soha nem adta fel kötelességtudatát, amely élete elején beleégett a szívébe! Célja volt, hogy akárhol járt, mindenhol igyekezett beleplántálni a szívekbe az elveszett haza iránti szeretetet, hűséget és kötelességvállalást! Tudta, hogy az az isteni tehetség, amit kapott, nagyon ritka, és mindemellett úgy használta fel, hogy az emberek csodálatát is elnyerte vele." (Pallos Dorottya)

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat háziorvosa, Ajándék-doktor amellett, hogy a főváros elesettjeinek támogatója és a hagyományos kínai orvoslás magyarországi terjesztője, szellemi munícióról is gondoskodik mindazok számára, akiket saját boldogulásukon kívül a közösségük sorsa is érdekel. A természetgyógyász-orvos élénk érdeklődéssel követi a közélet eseményeit is, sőt saját maga is publikál az Új Idők című folyóiratban. Csak néhány cím az igen szerteágazó témájú írásokból: Milyen lesz az Alkotmányunk? A magyar megmaradás hite; Az Új Széchenyi Terv; Kína és Magyarország; A grafológiáról; A hunok kínai írásjelének magyarázata stb.