Kairosz Kiadó strana 17 z 21

A 3. századi alexandriai teológus, Órigenész Genezis-homíliáinak eredeti görög szövege elveszett, az általunk ismert változat Rufinus nevéhez fűződik: ő 404 körül ültette át latinra a homília-sorozatot. Kötetünkben az órigenészi homíliák abban a formában olvashatóak, ahogy a 7. századtól kezdve a nyugati Egyház hagyományozta ránk azokat. A latin fordításnak köszönhetően e beszédek Órigenész egyéb munkáival egyetemben felbecsülhetetlen hatást gyakoroltak a nyugati Szentírás-magyarázatra és teológiai gondolkodásra.

A jóléti világ embere célt tévesztett. Isten azonban figyelmeztet. Ezt a reményvesztett, erőtlen mai népet is Mózesek vezetik. Mózesnek látnoki képességgel kellett látnia a célt, az ígéret földjét. Az elmúlt százötven évet, tehát azt a kort, amely leginkább a bőrünkbe égett, Mózes formátumú pápák vezették és vezetik. Az ő dolguk elsősorban az volt, hogy ráüssenek a sziklára, és vizet fakasszanak a reményvesztett, csüggeteg, vagy éppen az aranybálvány körül extázisban vonagló tömegnek. Sorsuk próféta sors: életükben meg nem értés, sőt vértanúság az osztályrészük, majd később a történelem óvatosan nagynak, bölcsnek nyilvánítja őket, elismerve, hogy mindenkinél messzebbre láttak.

A székely író ismeretlen vagy alig ismert elbeszélésének közzététele egyfajta összegzés. A novella Nyirő Józsefnél több, mint irodalmi műfaj: alkotói módszer. A teljes gyűjtemény 110 ízes, fordulatos, székely tájnyelven alkotott prózai írást tartalmaz. A múlt évben kiadott I. rész 54, a most megjelenő kötet 56 elbeszélésből áll.

Ez a könyv a modern beszélgetőkönyvek sorába tartozik, tegyük hozzá: a szókimondó beszélgetőkönyvek közé! Az agg főpapnak nincs vesztenivalója: az őszintén kérdező fiataloknak őszintén válaszol. A könyv meggyőz bennünket arról, amit Martini bíboros n agyon jól tud: az Egyház fiatal.

"Boldogan nyújtom át ezen anyagot népzenekutató társaimnak, népdalénekesnek és minden olyan embernek, akik velem együtt a népzenét és a néphagyományokat kedvelik, hogy ezáltal hozzájáruljak a népi értékek fennmaradásához és továbbviteléhez az utókor számára." (A szerző)

"Ez a könyv egy rövid beszélgetésből született. Haragudtam is a barátomra, aki felvetette; már megint egy nagyobb falatnak kell nekimennem - gondoltam. Utólag természetesen hálás vagyok neki." (a Szerző)

A szerző kutatásai során rájött, hogy az ókori filozófusok műveihez azért olyan nehéz közel kerülnünk, mert azt gondoljuk, hogy ezekből az információkból világos következtetésekre juthatunk a szerző szellemiségét és gondolkodását illetően. Valójában azonban ezek az írások olyan lelkigyakorlatok, amelyeket az ókori szerző is elvégzett, és amelyekre meg akarja tanítani olvasóját is. A lélek átalakítását tűzik ki célul: pszichológiai értékkel bírnak. Kijelentéseiket aszerint kell értelmeznünk, hogy milyen hatást akarnak kiváltani az olvasó lelkében, nem pedig aszerint, hogy mennyiben fejezik ki az adott szerző gondolkodását és érzelmeit.

Csupafül, a mezei nyúlgyerek könnyelmű mulasztása imiatt bajba út. Abban reménykedik, hogy egy muzsikáló sündisznóval mindent helyrehozhat, ha Tüskeböki, az igazi sün is beleegyezik. A haszontalan Kajlatapsi sokkal csábítóbb ötlettel áll elő. Egyikük sem sejti, hogy ebből mekkora veszedelem támad. Könnyen rajtavesztenének, ha nincs az a sün. Hogy melyik a kettő közül? A meséből kiderül.

Jobbágyi Gábor könyve minden bizonnyal kovászként fog hatni, vitákat fog kiváltani, s ezek a viták szükségszerűen lendületet adnak a további kutatásoknak. A még fennmaradt kórházi iratok, temetői feljegyzések és eddig ismeretlen tömegsírok felkutatása éppúgy közelebb vihet a pontosabb ismeretekhez, mint a volt Szovjetunió levéltáraiban bizonnyal fellelhető iratok... Alapos átgondolásra ajánlom tehát ezt a kötetet a szakembereknek éppúgy, mint az érdeklődő közönségnek. Legyen továbbá tisztelgés az ismeretlen sírokban nyugvó hősök és áldozatok emléke előtt, akiknek nevét nem ismerjük, s a sírjukra senki sem tesz le egy szál virágot. (Kahler Frigyes)

"A mű az azóta hagyományossá vált hetes felosztásban foglalja össze a biblikus teológia témáit: istentan (szentháromságtan), teremtéstan, a bűn és a megváltás (krisztológia), kegyelemtan, szentségtan, a végidőről szóló tanítás (eszkatológia)."

Az emberi szívnél talán semmi sem csodálatosabb. Saját maga ingerli saját magát, olyan ez, mintha senki se hajtana dolgozni, mégis állandóan korbácsolná magát az ember a munkára. A kipumpált vérnek mindössze öt százalékát tartja meg magának, a többi kilencvenöt százalékot önzetlenül eljuttatja a többi szervhez, szövethez, sejthez. Ezt az odaadást is érdemes lenne tovább boncolgatni, de még egy csodával foglalkoznom kell. A koszorúserekkel. Ezek a szív saját izomzatát tápláló erek úgynevezett vég artériákban végződnek. Más szóval: nem csinálnak hurkot, nem biztosítják eléggé magukat és az ellátási területet arra az esetre, ha valahol elzáródás következne be. Olyan ez, mintha a Természet itt biztosra menne, elzáródás soha nem következhet be. H a mégis: elhal a szívizom, bekövetkezik a szívinfarktus, az elzáródott koszorúérnek megfelelő területen fellépő oxigénhiány következtében. A továbbélés esélye drámaian csökken. Furcsa markoló, szorító érzés előzi meg általában. A hagyományos kínai or voslásban a Szív a Lélek székhelye. Talán maga a Lélek, aminek döntő köze van az infarktus, a szívizomelhalás létrejöttében. A beteg Lélektől sérül ez az önzetlen Szívpumpa. Nincs ez másként Isten Szívével sem. Tételezzük fel, hogy nem Isten költözik szívünkbe, hanem mi vagyunk benn egy hatalmas isteni Szívben. Annak valamennyi végartériája egy-egy emberhez vezet. Igen, mindannyiunkhoz elvezet. Mindannyian egyazon cél, szándék szerint részesei vagyunk az isteni akaratnak, tetteink, cselekedetein k együttesen részei az isteni munkának. Úgy is mondhatnám, hogy együtt dobog a szívünk Isten Szívével.

A Lugánói tanulmány ?tényfikció?. Ezt a megoldást választja a szerző, hogy megvilágítsa azt az utat, amely hamarosan járhatatlanná válik számunkra: ?A világ láthatóan olyan romboló úton jár, pénzügyileg, szociálisan és a környezet szempontjából egyar ánt, hogy én, másokhoz hasonlóan, komolyan aggódni kezdtem. Most is aggódom, de az lett a véleményem, hogy a gazdasági globalizáció és ennek súlyos emberi és világszintű következményeinek kapcsolatrendszerével foglalkozva valamilyen erősebb dologra van szükség, nem csak egy újabb kritikai és magyarázó könyvre.?

Az amerikai történelem utolsó száz évének közelebbi szemlélete azt mutatja, hogy "Vietnam" és "Irak" nem egyszeri történés, hanem azt a mintát fedi fel, amelyből következik, hogy a nyugati világ vezető hatalma egyre nehezebben képes érvényesíteni politikai akaratát. Hogyan kerülhet ki a NATO a válságból? Washington lépéskényszerben van. Az amerikaiak nem "üldögélhetnek" tovább Irakban a győzelemre várva: Obamának be kell látnia, hogy Irak rossz időpontban, rossz helye volt a terrorellenes háborúnak.

A könyv hasznos útmutatás a jóakaratú emberek számára, megmutatja, hogy mit lehet és mit kell tenni a mai politikai helyzetben, ahol a média túlnyomó része a kormány kezében van." (Csókay Károly)

A jelenlegi különös konformizmus közepette az abortuszellenes embert szélsőjobboldalinak minősítik, azt pedig, aki úgy merészel nyilatkozni, hogy a homoszexualitás erkölcsileg elítélendő, szükségképpen szellemileg elmaradottnak tartják, aki legföljebb megvetésre méltó. Talán nem magánügy az erkölcs? Szabadságunknak talán nem a másoké az egyetlen korlátja? Ebben a kontextusban kényelmetlenül érzi magát a konzervatív gondolkodású ember, főként ha nem vesz részt a kultúra játékában, s nem ajándékozzák meg az (igaz, megbélyegző) "értelmiségi" titulussal.

Móricz Zsigmond Csécsén született, itt élt a Tisza menti kis településen hatéves koráig, és később is vissza-visszatért gyermekkora "tündérszigetére". A bensőséges kapcsolat ellenére a háttérben megválaszolatlan kérdések bukkannak elő az író és szülőfaluja viszonyában: -Miért egy szatmári parasztházra, és nem az író szülőházára helyezték az emléktáblát 1952-ben? -Milyen körülmények között veszítette el vagyonát a Móricz család a tüzesgép felrobbanása után? -Mikor és hol járt az író népköltészeti gyűjtőútjain? A "Móricz Zsigmond utolsó szerelme" című könyv szerzője e kötet öt önálló tanulmányában a korábban feltett, de pontosan soha meg nem válaszolt kérdésekre ad feleletet.