Kairosz Kiadó strana 18 z 21

Ez a könyv pontosan arról szól, amit a címe ígér: a Biblia olvasásáról, arról, hogy a bibliai kijelentések mögött álló lényegében isteni eredetű gondolkodásmód miként hagyta rajta a nyomát, látható jeleit az emberi nyelven és formán. Nos erről - vélik sokan - nem lehet, s így nem is szabad beszélni. Dér Katalin könyve azonban éppen ezt teszi, mondván: egyszerűen nem igaz, hogy ez az isteni oldal, s hatása az emberi nyelvre mindenestől megismerhetetlen, feltárhatatlan lenne.

Órigenész, kora leghíresebb keresztény teológusa és Szentírás magyarázója élete alkonyán mecénása, Ambrosziosz kérésére írta meg Kelszosz ellen című munkáját. A mű a szerző eredeti görög nyelven, teljes egészében ránk maradt munkái közül a legterjedelmesebb és a legjelentősebb, s egyben a görög nyelvű keresztény apologetikai irodalom elismerten első számú csúcsteljesítménye. A(z) Kelszosz ellen Könyv szerzője Órigenész.

„Én ... képtelen vagyok elolvasni Franz Kafka, az író regényeit, naplóit. Méghozzá nem azért, mintha idegen lenne tőlem, hanem éppen mert túlságosan közel áll hozzám. Ifjúságom zűrzavarai, a rákövetkező testi-lelki nyomorúság ... mind Franz Kafkához, a türelmesen szenvedő emberhez juttattak el – végérvényesen. ... számomra ő nem irodalmi jelenség. ... Ő jelenti ismereteimnek, érzelmeimnek azt a szilárd alapját, melyen mind a mai napig, a kor kísérteties sodrában is megvethetem a lábam.”– írja előszavában a szerző, a prágai születésű cseh-német Gustav Janouch, aki ifjú éveiben Kafka hétköznapjainak tanúja volt.

"Papp Lajos szívsebész professzor barátom története nemcsak az Ő története. Az Ő személyén keresztül -benne és általa- a mindenkori, de leginkább a jelenkori magyar sors jelenik meg, teljesülbe. A magyar életsors, amióta világ a világ, az egymásért élést, az egymásért való valóságot testesítette meg. Magor és Hunor, a magyar testvérpár nem egymást ölték, hanem a testvéri szeretet valósulásán keresztül egymásért harcoltak. Azt, ami akkor, ott, "azon" a szívsebészeti klinikán 1992-94-ben Papp Lajossal megtörtént -abban a kegyetlen emberi, szakmai, erkölcsi megkínzásban-, mindazt veled együtt, barátodként éltem át. Több mint harminc óra videofelvételt vettem fel, forgattam le "szenvedéstörténetedből", 1992. október 22-én azzal a mondattal kezdted az első felvételt: "Magyarország súlyosan beteg." Végigkövettem mindazt, amit ellened és a Nemzet ellen elkövettek a hatalom cinikusai, a gyilkosok. A gyilkosok ma is élnek, jól élnek, hatalmon vannak, a hatalommal visszaélve a gazság történetét teszik folyamatos jelenvalósággá, pusztítva a Nemzetet; mindezt büntetlenül. Az ország súlyos, válságos állapotban van. Papp Lajos története, igazság-könyve és filmje még várat magára, még nem jött el az ideje." (Jelenczki István)

Móricz Zsigmond Csécsén született, itt élt a Tisza menti kis településen hatéves koráig, és később is vissza-visszatért gyermekkora "tündérszigetére". A bensőséges kapcsolat ellenére a háttérben megválaszolatlan kérdések bukkannak elő az író és szülőfaluja viszonyában: -Miért egy szatmári parasztházra, és nem az író szülőházára helyezték az emléktáblát 1952-ben? -Milyen körülmények között veszítette el vagyonát a Móricz család a tüzesgép felrobbanása után? -Mikor és hol járt az író népköltészeti gyűjtőútjain? A "Móricz Zsigmond utolsó szerelme" című könyv szerzője e kötet öt önálló tanulmányában a korábban feltett, de pontosan soha meg nem válaszolt kérdésekre ad feleletet.

A könyv hasznos útmutatás a jóakaratú emberek számára, megmutatja, hogy mit lehet és mit kell tenni a mai politikai helyzetben, ahol a média túlnyomó része a kormány kezében van." (Csókay Károly)

A jelenlegi különös konformizmus közepette az abortuszellenes embert szélsőjobboldalinak minősítik, azt pedig, aki úgy merészel nyilatkozni, hogy a homoszexualitás erkölcsileg elítélendő, szükségképpen szellemileg elmaradottnak tartják, aki legföljebb megvetésre méltó. Talán nem magánügy az erkölcs? Szabadságunknak talán nem a másoké az egyetlen korlátja? Ebben a kontextusban kényelmetlenül érzi magát a konzervatív gondolkodású ember, főként ha nem vesz részt a kultúra játékában, s nem ajándékozzák meg az (igaz, megbélyegző) "értelmiségi" titulussal.

"Kétségtelen tény, hogy a filmekkel, elsősorban a dokumentumfilmekkel, sok fontos dolgot meg lehet fogalmazni. Az is tény, hogy volt sok olyan téma, amellyel történészeknek, íróknak kellett volna foglalkozniuk, nem a filmeseknek. Hogy ez miért alakult így? Talán másként működött nálunk a cenzúra? Mindenesetre a filmek elkészültek, s ha olykor dobozban is maradtak, előbbutóbb csak levetíthettük őket. A könyveket, a lapokat, a Tiszatájt például gátlástalanul bezúzták, a film megmaradt. Úgyhogy nem vonom én kétségbe a film fontosságát. A rendszerváltozás előtt különösen nagy szerep jutott a dokumentumfilmeknek. A kultúrpolitika különös helyzetbe került. Mivel Aczél György mindig azt hangoztatta, hogy nem kávéházban kell történeteket kitalálni, hanem az életről kell filmet készíteni, valójában nem szólhatott ellene."

Ez a könyv még azok számára is legenda, akik nem olvasták. Szimbóluma valaminek, ami maga is szimbólum. Uz Bence igen különleges lény, aki megtestesíti és képviseli mindazt, amit az ember a székely talpraesettségről, furfangról, mentalitásról és attitűdről gondol. A regény valamennyi fejezete egy-egy epizód Uz Bence, a havasi pásztor életéből. Ez a csavaros eszű székely góbé, akinek azonban nemcsak az esze, de a szíve is a helyén van, a székely nép sorsát megtestesítő valóságos nemzeti hős. Csendőrrel és turistákkal, városi vadász urakkal és adóvégrehajtóval történt mulatságos esetei, vagy az övéivel, az elesett emberekkel való megindító történetei mind-mind adalékok a kisebbségi sors szorításában vergődő székelység népkarakterológiai képéhez. Ezeknek az édes-bús meséknek a háttere a havas vadregényes erdősége, ahol „szerelmek, tragédiák, az élet ezerféle változása zajlik le”. Ez Uz Bence birodalma, amelynek minden szegletét úgy ismeri, akárcsak a saját tenyerét, együtt lélegzik ezzel a tájjal, belőle nő ki, és nemcsak benne, de vele él. Nevettető kalandok, ízes székely nyelvjárás, hatásos nyelvi fordulatok, lebilincselő tájleírások, néhol balladás hangvétel jellemzik az elbeszélésfüzért, mely egy olyan író tollából származik, aki maga is a székely nép szülötte és a természet szerelmese, a természeté, amelynek kemény, de igazságos törvényei vannak – és örök, akárcsak Uz Bence figurája. „Bence nem pusztulhat el, hiszen szereti minden: az emberek, a vadak, az erdő, a csillagok, a holdacska és maga az Isten is. Különösen az Isten…”

A köztudatban úgy van jelen Litkei Erzsébet, akit Móricz Zsigmond a műveiben Csibének, majd Árvácskának nevezett, mint az író modellje és nevelt lánya. Ezt a képet sugalmazzák róla a tankönyvek, és az irodalomtörténeti szakmunkákban is így körvonalazzák alakják. De az utóbbi időkben felbukkanó naplók, levelek és visszaemlékezések azt igazolják, hogy szerepe Móricz életében jóval jelentőségteljesebb volt ennél. Ebben a könyvben feltárul egész életútja az Árvácska-korszaktól a "Világ Igaza" elismerésig, és a közelmúltban feltárt dokumentumok segítségével megismerhetővé válnak Móricz Zsigmondhoz fűződő kapcsolatának eddig homályban maradt részletei. Ezek az új ismeretek sok meglepetést kínálnak az érdeklődők számára.

A kötetből megismerhetjük Árpád-házi Szent Erzsébet életét, aki átvezette a gyermekeket, a kereső fiatalokat, a hitvestársakat, a családokat, a betegeket, a senkinek se kellő öregeket, hajléktalanokat, testi-szellemi fogyatékosokat Krisztus, a világ világossága felé.

Ez a könyv még azok számára is legenda, akik nem olvasták. Szimbóluma valaminek, ami maga is szimbólum. Uz Bence igen különleges lény, aki megtestesíti és képviseli mindazt, amit az ember a székely talpraesettségről, furfangról, mentalitásról és attitűdről gondol. A regény valamennyi fejezete egy-egy epizód Uz Bence, a havasi pásztor életéből. Ez a csavaros eszű székely góbé, akinek azonban nemcsak az esze, de a szíve is a helyén van, a székely nép sorsát megtestesítő valóságos nemzeti hős. Csendőrrel és turistákkal, városi vadász urakkal és adóvégrehajtóval történt mulatságos esetei, vagy az övéivel, az elesett emberekkel való megindító történetei mind-mind adalékok a kisebbségi sors szorításában vergődő székelység népkarakterológiai képéhez. Ezeknek az édes-bús meséknek a háttere a havas vadregényes erdősége, ahol „szerelmek, tragédiák, az élet ezerféle változása zajlik le”. Ez Uz Bence birodalma, amelynek minden szegletét úgy ismeri, akárcsak a saját tenyerét, együtt lélegzik ezzel a tájjal, belőle nő ki, és nemcsak benne, de vele él. Nevettető kalandok, ízes székely nyelvjárás, hatásos nyelvi fordulatok, lebilincselő tájleírások, néhol balladás hangvétel jellemzik az elbeszélésfüzért, mely egy olyan író tollából származik, aki maga is a székely nép szülötte és a természet szerelmese, a természeté, amelynek kemény, de igazságos törvényei vannak – és örök, akárcsak Uz Bence figurája. „Bence nem pusztulhat el, hiszen szereti minden: az emberek, a vadak, az erdő, a csillagok, a holdacska és maga az Isten is. Különösen az Isten…”

"Nyirő elbeszélő művészetének megvan az a nagy ereje, amely mindjárt magához ragadja az olvasót. Semmi külön feladatot nem ad neki, nem zavarja meg rejtélyeivel. Írásainak nincsenek külön titkai. Belteljesen kibomlik mindaz, amit történetei nyújtanak . Könnyű, varázslatos, kristályos és szivárványos folyású magyar beszéde könnyedén kap föl szárnyaira, s amikor letesz, érezzük, hogy mindent láttunk, amit meg akart mutatni nekünk."

Szent István koronázásának 1000. évfordulóján kezdtem festeni a magyar királyok arcképcsarnokát Kaposvár városa számára. Célom egységes stílusú, lehetőleg történelmileghitelesképsorozatvolt. 918 esztendő minden ismert írott és képes forrását igyekeztem felhasználni, a királyi pecsétektől a fényképekig. Az 1500-as évektől vannak hiteles ábrázolások. Azelőtt a hagyományra és a kor ismeretével támogatott képzeletre kellett hagyatkoznom. Abban, hogy kit tekintek törvényes királynak és hogyan értékelem az egyes uralkodókat, a magyar történelmi közmegegyezésre bíztam magam. A rövid életrajzokat úgy állítottam össze, hogy az arcok mögül a magyar állam és nemzet sorsa is kibontakozzék. A képek nem élethű portrék, hanem stilizált uralkodóábrázolások, a műfaj sok ezer éves hagyománya szerint. Tárgyuk nem a rövid életű egy ember, hanem az ezeréves magyar királyság.

Kegyelemben részesül az, kinek van. De élhetünk-e ily' kegyelemben? A hit ugyanis nem magától értetődő dolog, nem az emberi természet elválaszthatatlan része. Kitüntetés, kegy, ha megadatik. Ám lehet, hogy valóban hitre hivatottak vagyunk? Miként és hogyan és kivel? - teszi fel a kérdést Járai Judit jeles honfitársainknak - honfitársainknak és külhoniaknak egyaránt. Először Molnár Tamás professzornak, a keresztény civilizáció megkérdőjelezhetetlen tekintélyű történészének és vallásbölcselőjének.