Kairosz Kiadó strana 11 z 21

Szabadság, szeretet, személy - nyelvünk és életünk legkülönfélébb színterein használt kulcsfontosságú értékek, hívószavak. A kötetben a szerző e három fogalom születését és formálódását tekinti át a korai kereszténységben, vagyis ott, ahonnan azokat örököltük, állunk bár hagyományon belül vagy kívül. Az alapos eszmetörténeti bevezető tanulmányt a források követik, hogy a magyar olvasó is hozzáférhessen e mai napig friss, ám eddig nyelvünkön - olykor semmilyen modern nyelven - nem olvasható alapszövegekhez. A kötet részben folytatása a Kairosz Kiadónál korábban megjelent Sors és szabadság című forrásgyűjteménynek, mely a legkorábbi fejleményeket veszi sorra. A szabadság eszmetörténeti tárgyalása azonban most kiegészül a Szentháromságtan keretében megszületett "személy" fogalmának bemutatásával. Különösen tanulságos az, ahogyan a görög egyházatyák a személyt a közösség felől értelmezik. Ezáltal gyakorlati útmutatásuk mellett elméleti keretet is kínálnak számunkra, hogy szembeszállhassunk azokkal az erőkkel, melyek embervilágunkat egyre tragikusabb módon tördelik individuumokra. A személyt ugyanis eredeti összefüggésében a szabadság mellett, sőt az előtt az a szeretet hozza létre, mely a kötet harmadik egységének tárgya.

Magyarország 2013-ban zárkózott fel Európa többi országához az alapiskolai etika, illetve felekezeti hit-erkölcsi nevelés vonatkozásában. Irracionális jelenségeket tapasztaltunk, és olvastunk az Interneten. Az lett volna a természetes, hogy a szülők jelentős hányada az etikát választja, aztán elégedetten csöndben marad. Ha pedig egyáltalán nem törődik a kérdéssel, akkor a gyermeket az iskolában automatikusan a világi etikaórára osztják be. Nem egészen így történt. Természetesen, voltak, akik felháborodtak a választás puszta lehetősége miatt. Ezzel jelezték, hogy közel sem tekintik olyan megértően és elfogadóan a hit- és erkölcstanórát, mint amilyen megértően és szeretettel tekint az egyház az etikára. Míg az egyház értéknek tekinti az etikát, ők nem tekintik értéknek a hit- és erkölcstant. Ezzel mintegy jelezték, hogy eddig is ők voltak mint szülők annak a jelenségnek a hátterében, amikor az állami iskolákban a hittanosokat gúnyolták és kirekesztették társaik. Bonyolult kérdésről van szó. Nem csupán az átpolitizáltsága miatt, hanem valami belső, mélylélektani zavar is felszínre tör sokakban, amikor a hit- és erkölcstan mint norma, láthatóvá válik.

Magyarország 2013-ban zárkózott fel Európa többi országához az alapiskolai etika, illetve felekezeti hit-erkölcsi nevelés vonatkozásában. Irracionális jelenségeket tapasztaltunk, és olvastunk az Interneten. Az lett volna a természetes, hogy a szülők jelentős hányada az etikát választja, aztán elégedetten csöndben marad. Ha pedig egyáltalán nem törődik a kérdéssel, akkor a gyermeket az iskolában automatikusan a világi etikaórára osztják be. Nem egészen így történt. Természetesen, voltak, akik felháborodtak a választás puszta lehetősége miatt. Ezzel jelezték, hogy közel sem tekintik olyan megértően és elfogadóan a hit- és erkölcstanórát, mint amilyen megértően és szeretettel tekint az egyház az etikára. Míg az egyház értéknek tekinti az etikát, ők nem tekintik értéknek a hit- és erkölcstant. Ezzel mintegy jelezték, hogy eddig is ők voltak mint szülők annak a jelenségnek a hátterében, amikor az állami iskolákban a hittanosokat gúnyolták és kirekesztették társaik. Bonyolult kérdésről van szó. Nem csupán az átpolitizáltsága miatt, hanem valami belső, mélylélektani zavar is felszínre tör sokakban, amikor a hit- és erkölcstan mint norma, láthatóvá válik.

Az arsi plébános gyógyító jelenlétének áldásos valóságát aligha érthetjük meg a francia forradalom és a napóleoni háborúk mérhetetlen kegyetlenségeinek ismerete nélkül. Legnegatívabb hatásuk az emberek teljes lelki gyökérvesztése volt. Miért kerestek tehetetlenül és céltalanul bolyongó emberek százezrei éppen az isten háta mögötti kis faluban, Arsban rejtettséget és irányt életüknek, az örökre a plébános titka marad. Egymillió embert gyóntatott napi tizenhat órában, harminc éven át. Közben pedig mindvégig a szegény kis pap maradt, teljesen méltatlan a papságra és alkalmatlan a feladatra, legalábbis saját megítélése szerint. A sok, lelkében súlyosan sérült ember között ő volt a megsebzett gyógyító, aki nem adta fel az Isten irgalmába vetett reményt.

A kötet szerzője először kísérli meg, hogy Szent László lánya, a későbbi bizánci császárné szerepét és jelentőségét a bizánci teológia felől közelítse meg. Ilyen szempontú vizsgálatra ez idáig sem a történészek, sem a művészettörténészek nem vállalkoztak. Nagymihályi Géza görögkatolikus lelkész, művészettörténész feltáró munkája során a történelmi, életrajzi háttérből, a gazdag irodalomból fokozatosan bomlik ki az idegen szent Piroska alakja s tevékenységének fő színtere, a Pantokrátor monostor. Izgalmas, lebilincselő olvasmány nem csupán a szakértő, de a laikus számára is. Mindenekelőtt azonban hiányt pótló mű, amelyre már régóta vártunk - írja a könyvről Kerny Teréz művészettörténész. Szent László magyar király lánya, 1118-1134 között, Eiréné néven II. lóannész Komnénosz bizánci császár felesége volt. Megépíttette a Pantokrátor-Métér Eleusza-Szent Mihály hármas templomegyüttest, monostort, elmebetegek és aggok menhelyét, kórházat. A szegények, nyomorultak példamutató védelmezője volt. Nyolc gyermeke született. Korai halála előtt Xené néven felvette a szerzetesnők fátylát. Az ortodox egyház szentként tiszteli, kultuszát elvileg átvette a római és a görög katolikus egyház is. Magyarországon emléke, személye és műve méltatlanul elhanyagolt. E könyv célja, hogy jelenlegi ismereteink alapján emlékét újra felidézzük, ünnepét (augusztus 13.) megünnepeljük, ikonjait megfestessük és tiszteletre kihelyezzük, a legfontosabb, hiányzó liturgikus szövegeket megírjuk. A szerző görög katolikus lelkész, valamint diplomás művészettörténész.

A történelmi Árva vármegye északi részén, a Budapestről Krakkóba vezető főútvonal mentén található Oravka (Kisárva) falu. A település Keresztelő Szent János-fatemploma egyike a legszebb, legszínesebb festett templomoknak a Kárpátok vidékén, s egyben a Kárpát-medence legészakabbra fekvő magyar szakrális, kulturális emléke. Belső falait, mennyezetét, berendezését színpompás, fára festett képek borítják. A 17. század közepén készült, Keresztelő Szent János életét megörökítő tizennégy nagy alakú kép mellett számunkra különösen értékes a magyar szenteket ábrázoló 52 kép. Ezek a képek magyar szenteket, boldogokat, hitvallókat ábrázolnak, akik Magyarországon születtek, vagy a magyarsághoz kötődtek hosszabb-rövidebb időt eltöltve itt. A templomban elénk táruló szentek közül napjainkra egyiknek-másiknak emléke talán kissé elhomályosult, így e könyvben a történeti, építészeti és művészettörténeti bemutatás mellett a szentek életét is röviden ismertetjük. E szentek többsége Árpád-házi vagy velük rokonságban lévő személy, akiknek példája, szakrális küldetése századokon át irányt mutat. Oravka templomát a történelmi Magyarország északi végein tehát bátran nevezhetjük a magyar szentek templomának. 2000 óta a kulturális világörökség része.

"No, hát a sebek ellen végképp felesleges volt hadakozni. Azok lettek. Ugyan apám is részt vett a küzdelemben, és jelentős hadvezéri képességekről tett tanúbizonyságot, kijelentvén, hogy jó alaposan meg is fog verni, ha összetöröm magam és elég meggyőzően jelentette ezt ki, azon a neveléshez használt, kissé mélyített, szigorú hangján, miközben jobb kezének mutatóujját síkban mozgatta északkeletről déli-délnyugati irányba. De mit ér a harc és akárhány mutatóujj síkban mozgatása, ha madárfüttyös, langy tavasz jő, és Érdliget-szerte beérik a ropogós cseresznye? Először leettük a honi fát, nagynénémék kertjében. A honi fa hátul nőtt, a sufni mellett -ó, a sufni, mit tudtok ti arról!- és a legfinomabb, legpirosabb szemek direkte a sufni kátránypapírral borította teteje fölé nyúló ágon nőttek, és az az ág vékony volt, fenemód. A létra persze ott állt, jó masszív, kétágú létra, de létrázzon, aki buksi medve. Fiatal, erős, nyúlánk és napbarnított szervezet bő klott gatyában fürgén felmászik a fára, óvatosan, de azért határozottan megközelíti a szóban forgó vékony ágat, lassan, centiméterenként egyre kijjebb araszol az ígéretes, rigó csípte - tehát mézédes szemek felé. S már oly közel a siker, már majdnem piszkos kis markomba szorítom a veres bogyót, már diadalmasan mosolygok a fizikai törvényszerűségek pökhendi semmibevételén, amikor talajt fogok a sufni tetején, meztelen combomba pillanatok alatt millió kátránypapírszemcse ég, annyira fáj, hogy nem áll módomban üvölteni, és akkor nagyobbik unokatestvérem, Palkó, befejezvén egy elegáns, parabola ívű röptét, rendezetlen arccal landol a hátamon."

"1942 nyara, Délvidék. Két harcedzett, az I. világháború harctereit is megjárt, többszörösen kitüntetett magyar katonatisztet, tartalékos századosként zsidó munkaszolgálatos tábori alakulatok élére vezényelnek. Egyszerre állítják őket hadbíróság elé alárendeltjeikkel szembeni emberséges magatartásukért, ám a hadbíróság elejti a képtelen, a józan észnek ellentmondó vádat. A munkaszolgálatosok, akikért szolgálatuk alatt mindvégig kiálltak, akiknek többségét megmentették a biztos haláltól, drámai módon határozták meg századosaik későbbi sorsát. Míg egyiküket - teljesen megérdemelten - a Világ Igaza kitüntetéssel jutalmazhatták és mindmáig emlékfa őrzi emlékét a jeruzsálemi Yad Vashem Emlékparkban, addig másikukat a szegedi Népbíróság kezére adták. Őt egykori munkaszolgálatosai hazug vallomásai miatt egy év hat hónapra a szegedi Csillagbörtönbe zárták. A koncepciós népbírósági eljárásban légből kapott állításokból kovácsoltak vádat, a hadbírósági iratokat be sem kérték, az ítélet magáért beszélt. Pedig ez volt az a per, amelyben korábban a hadbíróság előtt elhangzott vád felért volna egy védőbeszéddel... Igazságot szolgáltatni és emléket állítani két tisztességes, becsületes magyar embernek soha nem késő. Ezért született meg ez a könyv." (Jeney Attila)

"A családi életről mint pszichoterapeuta kívánok írni, akinek az az egyoldalúsága, hogy a felmerülő problémák között mindig a megoldásokat, a pozitív lehetőségeket keresi. Lélekgyógyászati munkám során a családi életnek sok válsága, nyomorúsága mellett úgy tapasztaltam, hogy számos olyan értéke, pozitív lehetősége van, ami nem kap elég figyelmet. A családnak, mint a társadalom, a közösségi élet legkisebb egységének, alapmulekulájának is éppen úgy megvan a maga élettana, sőt patológiája is, mint az emberi testnek. A családok új világai a világ megújulásának forrásai. Az új világ egyben az egyedi személyiségfejlődés, az individuáció általában legfontosabb területei is. A szülők az utódok személyiségének jelentős meghatározói, de az ő életüket is saját családjuk alakította, így a gyermekek egy-egy válaszformát képviselnek az ősökre is. Hogy hány gyerekemben élek tovább, hogy szellemiségem és a rá adott válaszok miként élnek tovább és vesznek részt a jövő világának alakításában, az az én felelősségem és méltóságom is." (a Szerző)

Hugo Rahner 1900. május 3-án született Pfullendorfban (Baden). Érettségi és rövid katonai szolgálat után 1919 januárjában belépett a Jézus Társaságba. Két évig Valkenburgban, majd Innsbruckban tanult filozófiát, és ugyanitt végezte a teológiát. Történelmi szaktanulmányait Bonnban fejezte be. 1935-ben egyháztörténelemből habilitált Innsbruckban. 1937-ben az egyháztörténelem nyilvános rendes egyetemi tanára. A nácik bevonulása után a fakultást feloszlatták, ezért Svájcba, Sittenbe emigrált. 1945-ben visszatért Innsbruckba. 1949/1950-ben az egyetem, majd hat évig a Canisianum rektora. Hosszan tartó betegség után 1968. december 21-én meghalt a pullachi kollégium kórházában.

Hugo Rahner 1900. május 3-án született Pfullendorfban (Baden). Érettségi és rövid katonai szolgálat után 1919 januárjában belépett a Jézus Társaságba. Két évig Valkenburgban, majd Innsbruckban tanult filozófiát, és ugyanitt végezte a teológiát. Történelmi szaktanulmányait Bonnban fejezte be. 1935-ben egyháztörténelemből habilitált Innsbruckban. 1937-ben az egyháztörténelem nyilvános rendes egyetemi tanára. A nácik bevonulása után a fakultást feloszlatták, ezért Svájcba, Sittenbe emigrált. 1945-ben visszatért Innsbruckba. 1949/1950-ben az egyetem, majd hat évig a Canisianum rektora. Hosszan tartó betegség után 1968. december 21-én meghalt a pullachi kollégium kórházában.

Kahler Frigyes jogász, történész korszakos munkásságának újabb kötetét veheti kézbe az olvasó. Korábbi műveihez hasonlóan az itt közölt tanulmányokat is a mértéktartás, a tények tisztelete és az ok-okozati összefüggések szüntelen keresése jellemzi. A cél a kommunizmus működési mechanizmusainak feltárása, a kommunisták cselekedeteinek tényszerű dokumentálása. Ez a kötet a kommunista párt kizárólagosságára törekvésének jogi vonatkozásait veszi számba. Egy olyan ideológiai hatalomgyakorlatára összpontosít, amely semmibe vette az emberi együttélés legalapvetőbb szabályait, lábbal tiporta a humanizmus írott és íratlan törvényeit. Ellenfeleiből ellenséget gyártott, hogy aztán alkalom-adtán saját elvtársaival is leszámoljon, ha érdeke úgy kívánta. A magyar kommunisták demagógiájára jellemző, hogy '56 után - ellentétben a propagandájukkal - Kádár munkás-paraszt kormánya nem a "burzsujokat", az "imperialista bérenceket" és a "kapitalisták kémeit" vette célba, hanem az egyszerű munkás- és parasztembereket. A kommunista propaganda azonban nem homályosította el mindenki tisztánlátását. Német László második szárszói beszédében figyelmeztette a magyarságot a fenyegető veszélyre. Hetven esztendeje mondotta a legendássá vált, sorskérdéseinket feszegető konferencián: "Képzeljenek el egy szocialista államot, ahol a szabad parasztságot kolhozokba terelték, a kisiparosságnak nagy közös műhelyekben kell dolgoznia, az értelmiség a legszorosabb felügyelet alatt áll, s ebben az államban az ellenőrzöttek a magyarok, az ellenőrzők pedig busmanok vagy tibetiek. Ugyebár ez a szocialista állam aligha lesz jobb a legsötétebb jobbágyságnál, még ha formailag tiszteletben tartja is a szocializmus alapelveit? Önök nagyon jól tudják, hogy nem a busmanokra és nem a tibetiekre gondolok."

Ifj. Fekete István 1956 novemberéig a budapesti Új Ember című katolikus hetilap szerkesztőségében dolgozott. A szabadságharcban vállalt szerepe miatt azonban jobbnak látta, ha elhagyja Magyarországot. Így vall saját magáról: "A nyugati határt 1956. december 4-én léptem át. Néhány hétig Bécsben, majd Münchenben éltem és 1957. február 4-én a kanadai Montrealba emigráltam. Kanadában dolgoztam, mint pincér, a magyar favágók francia tolmácsa, gyári munkás, majd a diplomám megszerzése után sport- és gyógymasszőr lettem. 1963 nyarán, mint kanadai állampolgár, gyermekkori barátom, Harmath István csábítására áttelepültem Chicagóba, ahol: masszőr, sportklub-menedzser, majd igazgató, ezután üzletvezetési előadó és riporter voltam a milliós példányszámú Chicago Tribune című napilapnál, amelynek máig is munkatársa vagyok. Magyarországon eddig 16 könyvem jelent meg, remélem nem ez a kötet lesz az utolsó." A kiadványban megjelent írások: Utolsó Karácsony; Igazgató úr; A bosszú; Megkésett ajándék; Boldogság; Pandora; Csónak a vízen; Árvák lettünk kisfiam; Őrmester úr; Az Úristen szolgája; Újságíró óriás...; Katonák; Hosszú éjszaka; Egyszerű csoda; Barátok; Ez a háború; Ajándék; John O'Bryan; Szomorú szilvesztereste.

"(...) Jézus nőkkel való találkozásai kapcsán tudni szeretnénk, ez a találkozás ma hogyan is alakulna, hogy is alakul? Gyakorlati kérdéseket vetek fel, mint férfi, orvos és egyben tanítvány, ezek az észrevételek, kérdések vastagon szedve látszanak a szövegben. Megjegyzem, saját kérdéseimre a legnehezebb válaszolnom. A XII. találkozás, egyben utolsó fejezet, egy kicsit az egész beszélgetésünk összefoglalása, ezért nem találunk ott kérdéseket, csupán egy-egy visszatekintést, záró vallomást. Hagytunk ott egy kis helyet neked is türelmes olvasónk" (Magyar Balázs)

"Gyógyító ember vagyok. Érzem és átveszem az emberek fájdalmát, s nemcsak magamtól, magam miatt, hanem miattuk és általuk is gyötrődöm. Viszem a keresztet. Tudom a megoldást. Az egyetlen racionális és irracionális megoldást. A fájdalmat szeretettel lehet gyógyítani. A fájdalmat csak szeretettel lehet gyógyítani." (a Szerző) "Papp Lajos GYÓGYÍTÓ. Gyógyító ember a szó legnemesebb értelmében. Gyógyítja az egyes emberek szívét és nemzetünk lelkét. Számtalan tudományos publikációja mellett eddig hét könyve jelent meg, amelyek előadásait, írásait és a vele készült beszélgetéseket tartalmazzák. Minden könyve HITVALLÁS. Hitvallás gyógyításról, életről, halálról talentumról, hitről, alázatról, hűségről, hazáról, szeretetről. E könyv, amelyet most az Olvasó a kezében tart, kísérletet tesz a professzor számtalan gyógyító gondolatainak csokorba gyűjtésére. Nevezhetjük breviáriumnak vagy füveskönyvnek, de talán a gyógyító gondolatok kifejezés a legtalálóbb, hiszen Papp Lajos célja nem más, mint a gyógyítás. Testi, lelki, szellemi jobbítás. Kívánom minden kedves Olvasónak, hogy találja meg e könyvben azokat a sorokat, amelyek hitet, reményt, gyógyulást hoznak. Ha így lesz, talán Hazánk szíve is meggyógyul." (Sipos Kata)

"Gondos-Grünhut László a 20. század egyik legmélyebb magyar gondolkodója. Zsidó családban született 1903-ban, Marburgban doktorált, majd hazatért bajai otthonába. 1945-ben katedrát kaphatott volna, ha belép az uralkodó pártba. Ezt elutasítva csupán tanító maradhatott, akinek németül kiadott könyvei nagy figyelmet keltettek és asztalfiókjában jelentős kéziratok halmozódtak. E kéziratok az 1930-as években katolizált szerző mély vallási életét mutatják, egy olyan misztikusét, akihez talán csak a költő Pilinszky János vagy a gondolkodó Hamvas Béla hasonlíthatók. Gondos-Grünhut 1956-ban Németországba emigrált és 1962-ben idejekorán elhunyt. Kiemelkedő tudósokat, művészeket indított el nevezetes bajai szabadegyetemén, amelyet 1948-ban betiltottak. Ő segítette mások mellett Vető Miklóst, a poitiers-i egyetem filozófiatanárát, akinek a jelen válogatást köszönhetjük. S ő indította el művészettörténészi pályáján Mezei Ottót, akinek fia, Mezei Balázs filozófus a PPKE professzora a jelen kötet szerkesztője." (a Kiadó)