Kairosz Kiadó strana 4 z 21

A megmaradásért küzdő nemzetet próbára tevő időszakban, amikor magyar mivoltunkat hihetetlen erők akarják ismét szétmorzsolni, szükség van minden rendelkezésre álló tartalékra. Ügyességre, bátorságra; az eddig megszenvedett tapasztaltok felhasználására. Valahogy úgy, ahogyan hasonló veszélyben -csak akkor valódi harcmezei helyzetben-, a pozsonyi csata magyarjai cselekedtek. Hiszen célunk valójában az, hogy ne "elimináljanak" a számunkra ma is viszonzatlan szerelemre emlékeztető Európánkból. E száz néhány oldal arra tanít, hogy ne kezdjünk feleslegesen mindent újra. A megszenvedett és igazgyöngyként kiizzadt tapasztalat felhasználása -sok, eddig eltékozolt erőt szabadít föl- élesebb látást kölcsönöz. A szerkesztő, e kis breviárium terjedelméhez alkalmazkodván, az 1935-ben Kolozsváron induló - s aromán-magyar kurzusváltást is átélt - Hitel folyóirat első éveinek "szellemi kagylókincseiből" mutat be néhány megdöbbentően aktuális és érvényes, tehát nagyon is használható gondolatot. Saját hibáink és ellenfeleink módszerei háromnegyed évszázad alatt nem sokat változtak, s a veszedelem csak fokozódott. Szükség van tehát arra, hogy figyeljünk ma is a magyarságukat nehéz időkben, nehéz helyzetekben vállaló HITEL-es nagyjainkra. Igen! Ők európaiak módjára mertek magyarok lenni. A könyvet válogatta, szerkesztette, jegyzetekkel ellátta, bevezetőjét és utószavát írta Szász István Tas (Kolozsvár, 1938), orvos, író és szerkesztő, aki családi emlékek, dokumentuk alapján megírta a szülei házában és anyagi támogatásával szerkesztett HITEL folyóirat történetét, s leányfalui otthonába átmenekítette annak szinte minden tárgyi emlékét.

A keresztény házasság mindig igen nagy követelmény volt az ember számára. Problémái közül ma a fölbonthatatlanság, más szóval a hűség van előtérben. "Mi az, hogy fölbonthatatlan? Hogyan menekülhet az ember, ha minden összetörik, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy összetört?" - kérdezik sokan. De ugyanígy nem lehet meg nem hallani az akaratuk ellenére magányosan élők panaszát. "Miért nem találok társat? Talán túl igényes vagyok, kevéssé vonzó, túlzottan gátlásos? Nem vagyok elég nőies, unalmas vagyok?" Ezekre a kérdésekre válaszol Ida Görres írónő három világos okfejtésű, meggyőző erejű levélben. Szóvá tesz a házassággal, mint "lehetetlen tartós kapcsolattal" szemben fölhozott minden évet, kendőzetlenül kiteregeti a "beteljesületlen" egyedüllét tapasztalatait. Mindkét életformának megvan a nehézsége, ezt nem szabad szépíteni, ezt vállalni kell minden keserűség nélkül. Mindkettő lehet teljes élet, és mindkettőnek vannak buktatói, ezekkel azonban meg lehet birkózni. A negyedik levél józanul rávilágító az első nagy szerelem lehetséges félreértéseire és csalódására. Ida Görres válaszaiban az alapokra épít: az elrontott, ellentmondásos, "megváltatlan" emberi természetre, amelyben a nemiség nagy, elvadult motorként működik. Megoldás csak a lét kiindulásától - Istentől - jöhet.

Ez a könyv olyankor jelenik meg magyarul, amikor a világ éppen Ukrajnára figyel, ahol korunk legsúlyosabb politikai válsága zajlik. Nagyobb történelmi távlatban az ukrajnai eseményeket úgy is tekinthetjük, mint a demokrácia létrejöttéhez vezető nehéz szülést egy posztkommunista országban, a rég várt (bár kései és fájdalmas) megszabadulást a birodalmi örökségtől. Amikor Ukrajna elszakad az oroszok uralta Szovjetunió politikai hagyományaitól, ugyanarra az útra lép, mint korábban Magyarország és más nyugati szomszédai. A 2013-14-es Jevromajdan-forradalom célja Ukrajna újraegyesítése volt Európával, ami egyben a valódi demokrácia, a politikai átláthatóság és a gazdasági reformok szimbóluma is. A Szovjetunió többi csatlós államához (köztük Magyarországhoz) hasonlóan Európa választása egyben az Oroszországhoz fűződő történelmi viszony átértékelését is jelentette. Ukrajna esetében a végleges szakítás a nagyhatalmú keleti szomszéddal különösen fájdalmas, hiszen az ország korábban Oroszország "belső" birodalmához tartozott. Nemcsak az orosz állam nem tudott megbékélni azzal, hogy Ukrajna Európát választotta, hanem az ország keleti felében élő számos orosz nyelvű, illetve és orosz nemzetiségű ukrán állampolgár sem. Emiatt tört ki a fegyveres konfliktus, egyben a Szovjetunió összeomlása utáni megkésett szabadságharc és polgárháború. A szerző a kanadai Victoria Egyetem történelem és szlavisztikai tanszékének professzora. Első magyarul megjelent könyvét tartja kezében az olvasó, melyet nagyszüleinek ajánl, akik szemtanúi és résztvevői voltak azoknak a nagyarányú társadalmi kataklizmáknak és háborúknak, amelyek során megszületett a mai Ukrajna.

A konferencián, melynek elhangzott előadásait írott formában adjuk közre, olyan művészek, papok és neves közéleti személyiségek vallottak a hit szerepéről mindennapjainkban, mint Jókai Anna, Józsa Judit, Ternyák Csaba, Osztie Zoltán, Tempfli Imre, Balog Zoltán, Kövér László és sokan mások. Miközben tudják, az erős hit megtartja közösségét magyarságában, a konferencia résztvevői azt is kutatják, hogyan simul minden az isteni világtervben megnyilvánuló nagy egészbe. Az ember- és kozmosztörténet jelenlegi fokán sajátos nemzeti formában, de a krisztusi kommunió mint végcél jegyében zajlik a küzdelem. Nincs félretett embercsoport, nincs végleges selejt ebben a gyönyörű isteni munkálkodásban. Vannak nagy időperiódusok, amikor egyik vagy másik nemzet a húzóerő szerepet kapja de mindig a többiek érdekében is. Sohasem ellenére egy másiknak.

"A nemzetközi hírű tomista, Rafael Tomás Caldera a szeretet jelenségét elemezve olyan témáról szól, melyet mindenki ismer, s amely különösen az isteni szeretet értelmében mindenkinek életében -akár tudatában van ennek, akár nem- a legfontosabb. A szeretet értelemgazdag lényegét nemegyszer hol szociológiai, hol pszichológiai, hol erkölcstani vagy akár neurológiai, kémiai, biológiai, genetikai, stb. szempontokra vezetik vissza, meghamisítva ezzel lényegi valóját, mely mindezen területeken megnyilvánul ugyan, de ezek egyikén sem ragadható meg kizárólagosan. A szeretet olyan, másra visszavezethetetlen "eredeti jelenség", mely mint "tiszta tökéletesség" végtelenül egyszerű, megvalósulását tekintve mégis összetett valóság, ezért egyszerre mindannyiunkat érintő és izgató egzisztenciális kérdés és igazi bölcseleti tárgy is, mi több, a filozófia, a bölcsesség szeretetének legfőbb tárgya." (részlet dr. Szalay Mátyás bevezető tanulmányából)

Josef Seifert-et, a neves osztrák filozófust, a liechtensteini Nemzetközi Filozófiai Akadémia örökös tiszteletbeli rektorát szoros szálak fűzik Magyarországhoz: egy ideig édesapja is Magyarországon élt, s immár neki magának is olyan kedves barátai élnek itt, mint egykori tanítványa, a kiváló magyar filozófus, Mezi Balázs professzor és dr. Szalay Mátyás, a jelen mű fordítója. A szerző eddig megjelent művei a fenomenológiai realizmus elveit követik, vagyis azt a bölcseleti irányzatot, melyet Edmund Husserl alapozott meg a Logikai vizsgálódások Prolegomenájában, s amelyhez olyan nagy gondolkodók csatlakoztak, mint Adolf Reinach, Max Scheler, Dietrich von Hildebrand, Alexander Pfänder és Edith Stein. Az a filozófia, melyet, "fenomenológiai realizmus"-nak nevez, szorosan kötődik a klasszikus bölcseleti tradícióhoz, különösen Platónhoz és a platonizmus hagyományához, valamint az arisztotelészi gondolatvilághoz. Könyvei legfőbb célja nem más, minthogy a maga szerény módján megvalósítsa minden valódi filozófia végső célját: a legfontosabb kérdéseket illetően filozófiai tudáshoz jutni. Ugyanakkor szeretné kimutatni, hogy a filozófia végső törekvése az igazság megismerése, s ezért a gyökeresen átgondolt, vagy mondjuk úgy, forradalmasított "fenomenológiai módszer" - melyet inplicit módon minden filozófus alkalmaz, függetlenül attól, melyik "iskoláshoz" tartozik - a legjobb, s bizonyos szempontból az egyetlen eszköz e cél eléréséhez.

"Való igaz, a mai ember sokkal többet vétkezik, mint elődei, de ezt nem romlottságból, lelketlenségből vagy szándékosan teszi, hanem mert nem látja saját bűneit. Ha az emberben fejlődnek az erkölcsi erők, akkor fejlődik az elméje is, ha azonban az erkölcsi erők nem nemesednek, az ész megreked, sőt, visszafejlődik. Vannak idők, amikor nem lehet magasröptű, szép dologról szólni, ha nem mutatod meg azonnal és világosan mindenki számára az ezekhez vezető utat. Mi a teendő, ha olyan idők köszöntöttek ránk, hogy muszáj Istenről beszélni? Hogyan is hallgatnánk, ha még a kövek is készek Istenről kiáltani? Ne holt lelkek legyetek, hanem élők!" (Nyikolaj Vasziljevics Gogol)

Könyvünkben a jóakaratú embereknek szeretnénk reményt és bátorítást adni a mai nehéz időben. A szívek átalakítására, az igazi értékek keresésére és megvédésére szeretnénk buzdítani. A jó legtöbbször nagyon halkan - piani vagy pianissimo - zendül meg világunkban, de meg ... Folytatás ›› kell hallanunk és föl kell erősítenünk ezt a hangot. A szeretet dala a bizonyság arra, hogy földünkön az életnek van esélye, nem pedig a halálnak. A(z) Dalol a föld (Könyv) szerzője Reinhold Stecher.

Istennel kapcsolatban Ádám ősatyánk óta olyan helyzet alakult ki, amiben Teremtő és teremtmény beszélgetést folytathat, vagyis szól az Alkotó az alkotásához. Az ember ne szálljon szembe Teremtőjével, hanem beszéljen vele. Ez a beszéd imádságban ölt testet, vagyis a normális viszony a párbeszéd a párbaj helyett. Az ember a másik emberrel is szembe kerülhet, párbajozhat, vitatkozhat, mert ura akar lenni a másik embernek, ahelyett, hogy párbeszédet folytatna az állandó vita, párbajozás helyett. Mindez érvényes közösségi, társadalmi, felekezeti, más világvallások között is, ehelyett a keresztény helyes magatartása a párbeszéd, a dialógus, a nyitottság, a tisztelettel, megbecsüléssel folytatott beszélgetés - az ökumené anyanyelve ez. Magam is ezt kívánom gyakorolni minden vonalon, életem minden síkján és az ökumenikus szolgálatom idején. * ÍZELÍTŐ A BESZÉLGETÉS TÉMÁIBÓL: • 2013. július 6-án töltötte be a 87. évét; • Sokat jelentett számára családja mindkét ága, és ősei hite; • Oratio, meditatio és tentatio tesz teológussá és lelkésszé; • A lelkészhallgatók között nők is voltak; • A fasori evangélikus ifjúsági körben találkozott leendő feleségével; • Ökumenikus tanácsadó pozíció; • Amerikai ösztöndíj; • Bartók Béla és az unitarianizmus; • Szükséges volt-e Luther Márton egyházi kiátkozása? • Szervét Mihályt miért végezték ki? • Az evangélikus istentisztelet; • Hogyan és mit imádkozik? • A svédországi utak; • A katolikus teológiával való azonosság és különbözőség; • Találkozások békepapokkal; • Nyelvtudása miatt sokszor próbálták beszervezni; • Evangélikus teológusként az esztergomi főegyházmegyei zsinaton; • Ferenc pápa működésének értékelése; • Sokat foglalkozik a pápaság történetével; • Imádságokat gyűjtött; • „Hiszek Uram, légy segítségemre a hitetlenségemben!” * A „Perbeszéd helyett párbeszéd” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik szeretnék részletesebben is megismerni, hogy Hafenscher Károly evangélikus lelkész, teológussal miről beszélgetett Zimányi Ágnes.

Csíksomlyó fölött történt, a nyeregben. Az "István a király" rockopera erdélyi bemutatójára két évtizedet kellett várni, de a premier minden képzeletet felülmúlt. A torokszorító élményt nem lehet leírni, irigyeltem a színészeket, akik megtapasztalhatták, milyen érzés háromszázezres ... Folytatás ›› kórus előtt énekelni, ráadásul, az emberek zöme betéve tudta a szöveget. A hatalmas nézősereg nem szórakozni vágyó tömeg volt azon az estén, hanem az újjászületni, egyesülni vágyó magyar nemzet. Helyreállt a szívekben a rend: az erős, egységes magyar nemezt országa voltunk. Akkor és ott egyetlen napra helyreállt a szívekben a rend: nem a "merjünk kicsik lenni!" országa voltunk, nem a címertelenített magyarigazolványok népe, hanem az erős, egységes magyar nemzeté. A(z) Szavak kapaszkodnak (Könyv) szerzője Járai Judit.

"(...) Olyan könyvet szándékozunk közreadni, amelyből mindenki sikeresen elkezdheti kutyájának nevelését, megérti annak, mint a természetben élő, rendkívül intelligens és alkalmazkodni képes ragadozónak a "működését". Szeretnénk felhívni a figyelmet a tanítás során gyakran ... Folytatás ›› elkövetett hibákra, leírjuk a legalapvetőbb, nélkülözhetetlen gyakorlatok tanítási módszereit, és segítünk a komolyabb kiképzői, esetleg versenyzői terveket dédelgetőknek céljaik elérésében. (...)" (a Szerzők) A(z) Kutyával az élet (Könyv) szerzője dr. Szinák János, Tóth András Pál.

"Ki kezdte el a II. világháborút? Erre a kérdésre különböző válaszokat hall az ember. Egységes vélemény nincs. Sztálin álláspontja, miszerint a Szovjetunió kivételével mindenki bűnös, nyilvánvalóan hosszú időre beépült a kommunista mitológiába. Hruscsov és Brezsnyev alatt éppúgy, mint Andropov és Csernyenko kormányzása alatt, ezek a vádak újra és újra hangot kaptak. A magam részéről megkockáztatom azt az állítást, hogy a szovjet kommunisták csak azért vádolták a világ összes államát a II. világháború kezdeményezésével, mert így a saját szégyenteljes háborús uszító szerepüket el akarták tussolni. Még mielőtt Németországban a nemzeti szocialisták hatalomra kerültek volna, a szovjet vezetők Hitlernek a "forradalom jégtörője" nem hivatalos elnevezést adták. Ez egy nagyon találó és sokatmondó elnevezés. A kommunisták megértették, hogy Európát csak egy háború tudja feltörni, és a forradalom jégtörője tudja mindezt elérni. Adolf Hitler, anélkül, hogy ennek tudatában lett volna, tetteivel a világkommunizmus útját készítette elő. Villámháborúival szétverte a nyugati demokráciákat, és ezzel egyidejűleg saját haderejét szétszórta és mozgósította Norvégiától Észak-Afrikáig. Sztálin számára ez csak előnyös lehetett. Fő forrásaim a nyilvánosan is hozzáférhető szovjet publikációk. Fő tanúim: Marx, Engels, Lenin, Trockij, Sztálin és minden a II. világháborúban részt vett szovjet marsall, sok vezető pozícióban lévő tábornok. A kommunisták elismerik, hogy Európában Hitler keze által robbantották ki a háborút, és ugyanakkor Hitler ellen meglepetésszerű csapást készítettek elő, azért, hogy az általa szétrombolt Európát elfoglalják. Forrásaim értéke éppen abban van, hogy az elkövetők saját maguk foglalják szavakba szörnytetteiket." (a Szerző)

A rendszerváltás kezdeti éveitől fogva háborúban élünk békeidőben. Ebben a ránk kényszerített háborúban védekezünk és támadunk magunk is, mert nincs jogunk veszni hagyni azt, ami nekünk nemzetből és kultúrából még megmaradt. A publicisztikát szokták hasonlítani a könnyűlovassághoz, a fajsúlyosabb irodalomhoz képest. Amikor a politikában is, a szellemi életben is háború dúl, akkor ennek a könnyűlovasságnak jutnak az írásban megvívható napi és heti csaták. Amikor ma a publicista (a közíró) a kétharmados kormányt védi, ahelyett, hogy hagyományosabb szerepében inkább ellenzéki sáncokat védene, akkor a hazáját és nemzeti kultúráját védi, mert belülről és kívülről azt támadják eszelősen és minden méltányosságot nélkülözve. A publicisztika, ha jó, magyarul szól minden magyar emberhez, segítve, hogy értse jobban a maga történetét és ne hagyja magát félrevezetni. Ez adja elsősorban a publicisztika magasabb értelmét, rangját, becsületét. Ez adja művelőinek a felelősségét is.

A Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió már két éve játszotta a szimultán sakkot Magyarországgal, amikor 2010 júniusában a magyar oldalon új játékosok ültek a tábla mellé. A parti ezen az oldalon már nagyon matt közeli helyzetet mutatott. A magas államadósság, a zsugorodó gazdaság, a munkanélküliek és a lakossági devizaadósok százezrei miatt Magyarország a csőd szélén táncolt. Azonnali váltásra volt szükség a magyar gazdaságpolitikában és a nemzetközi szervezetekkel folytatott sakkjátszmában is. A második Orbán- kormány az asztalhoz felkészülten, részletesen kidolgozott tervvel érkezett. Tisztában volt azzal, hogy a parti állását megfordítani csak hosszú távú stratégia mentén meghúzott lépések sorozatával lesz képes. Ennek első eleme nem lehetett más, minthogy az IMF-gyámságot egy pénzügyi védőhálóra cseréljük fel. A sakktábla velünk szemközti oldalán helyet foglaló tárgyalópartnereink ezzel szöges ellentétben lévő taktikában gondolkoztak: minél nehezebb helyzetbe kerül Magyarország, annál könnyebben adja majd be Orbán Viktor a derekát egy újabb, a gazdasági önrendelkezésünket korlátozó hitelszerződés megkötésére. Ez a logika a sakkjáték logikája. Van azonban a sakkon kívül más stratégián alapuló játék is. Ez a póker. Itt nem csupán ésszerű és logikus lépések vannak, hanem első pillanatra ésszerűtlennek és logikátlannak tűnőek is előfordulnak. A pókerben a jó stratégiaválasztás meghatározó eleme a játékos egyénisége. Az nyer, aki a játékostársakkal szemben ülve megérzi, hogy mikor kell a tétet emelni és mikor érdemes inkább passzt mondani. Míg a sakkban végül is minden átlátható és a játék a táblán zajlik, addig a pókerben senki nem nyer, aki a lefordított lapok számbavételénél nem a hetedik érzékére támaszkodik. Amikor az IMF és az Európai Unió vezetői világossá tették, hogy egy Magyarországnak kedvező kölcsönszerződést nem hajlandóak ajánlani a kormánynak, akkor kényszerültünk arra, hogy a velük folytatott sakkjátszmába időnként a póker eszközeit is bevessük.

"A mi gondolkodásunk szerint az az ember szent, akin átragyoghat Isten szeretete, akivel ha találkozol, többé nem kétled, hogy van Isten. Az önmagát felülmúló ember a szent. A szentek helyét azonban manapság elfoglalják a sztárok, akiket jobb is, ha nem követnek a fiatalok. Aligha van közöttük olyan, akinek az élete eszmény lehetne valaki számára. Nagy baj, hogy éppen a szentek tűnnek el a mai idők gondolkodásából. Vészhelyzetben van az ember: fontos lenne, hogy vigaszt találjunk ahhoz, ami szent. Ha a szent nincs jelen, atomizálódik, szétesik a valóság. A szent az a mély egységesítő pont, ami köré érdemes rendezni az életünket, ami elhordoz minket jó és balsorsban egyaránt. Nem tudom, hogyan tudjuk újra visszavezetni az emberiséget Istenhez, Istennek az emberben való megnyilvánuláshoz, a szenthez. Az a bizodalmam, hogy mindig, minden társadalomban lesznek tiszta emberek, akiken átragyog az egyedül szent Isten."