Kairosz Kiadó strana 12 z 21

Beethoven mindenek előtt, fölött magányos férfi volt, aki korán elfordult süketsége okán a külső, megfogható teremtmények felé. Művészete oly egységes szubsztanciát, munkamorált alakított ki benne, amelyhez bizton menekülhetett kétségbeesései dúló viharában. A zenében vissza tudott menni a felsőbb hatalmak mentő aktusába, hisz a zene a legfelfoghatatlanabb, legközelibb, legközvetlenebb isteni hatás. A művészet a testvéri közösségért buzgólkodó érzelmi, értelmi roham, mint a néptömegek forradalma. Szent ihlet, racionális munka. S a munka, ha kegyetlen, mindent győz. Az akarat az ész lényegi jellemzője. Beethoven, a süket plebejus őrült, ahogy ellenségei nevezték, kivételes akaraterővel, értelemmel, jelleme bírt e földön, ahol kis kaliberű acsarkodókból áll a többség. De a szépség, a jóság, az emberi kultúra értékei nemcsak új művek létrehozására ösztönözték őt, hanem új dimenzió keresésére, új erkölcsi szabadsággal megoldott imaginárius leckék átadására. Mint ahogyan a kortárs Goethe lelkesítette: Csak ki a gátra, és sose hátra, s akkor az istenek karja segít.

"Mélységes mély a múltnak kútja" - kezdi Thomas Mann a József és testvéreit. Hát akkor tessék, tessék, ott van a rengeteg hely, a múlt mélységes mély kútjában. S talán a sok-sok önkéntes kivonulás összeáll majd hamarosan valami mássá, mint a jelen. Mert ez lenne a cél, ugye, s lehetőleg kalasnyikovok nélkül. Ez lenne a cél, mert másképpen marad a végtelenül unalmas, retardált valóság. Ahol nemhogy József és testvéreit, de már semmit sem kell elolvasni. Bizony felebarátaim, jó, ha tudjátok, hogy az írásbeliség megszűnőben van. Ha lesz utókor, az úgy fog emlékezni erre a civilizációra, mint az sms-nyelvezet civilizációjára, amelyben ötszáz szóval kényelmesen leélhető volt egy egész élet. S a pitiáner kisszerűség olyannyira győzedelmeskedett, hogy már a bűnök sem igaziak. És az a leghátborzongatóbb, hogy ezt már Cs. Szabó László is így érezte, 1942-ben: "A mi világunkban érdekek helyett ismét hitvallások keresztezik egymást (s a fegyverüket), s a hitvallás tudvalevőleg vérengzőbb, mint az érdek. Csakhogy az új hitvallások végcélja már nem a végtelenség: a protestantizmus és az ellenreformáció kitágult ege, amely szomorú nagysággal fénylett a testvérgyilkos emberkézen; a cél most itt van a földön, törpe emberi sorsunkban, amelyet a társadalmi evangéliumok nevetségesen fölnagyítottak. Visszahulltunk az örvénylő XVI. századba, de a régi gyilkosok és kegyetlen hitvallók alázatos nagysága nélkül. Ma olyan hitvallásokért vérengzünk, amelyek a múlt században még csak elméletek voltak. Valamelyik elmélet a sok uralkodó elmélet közül."

A história - melyet méltán nevezhetünk drámának -, az I. világháborút követő esztendők nemcsak magyar, hanem európai szempontból is fontos eseménysorozatáról: a királykérdésről szól. Nevezetesen az uralkodói hatalma gyakorlásról 1918. november 13-án lemondott IV. Károly 1921-ben lezajlott két, magyarországi restaurációs kísérletéről, annak előzményeiről, európai és magyarországi összefüggéseiről. Az itt tárgyalt események közvetlen előzményei 1918 késő őszéig nyúlnak vissza, s a történet az uralkodó 1922. április 1-jén, életének 35. évében, száműzetésének negyedik évében bekövetkezett halálával ér véget. Európa egyik legrégebbi, leghatalmasabb dinasztiájának, az igencsak ellentmondásos szerepet betöltött Habsburg-háznak a történelmi múltba kerüléséről van szó. Fontos, mert egyezer éves királyság történetének végére is pont került, s Magyarországon ez teszi kiemelkedővé az eseménysort. Még akkor is, ha Magyarország elnevezése 1919 augusztusától 1946. február 1-jéig Magyar Királyság volt. S végül fontos, mert egy feltétlenül jó szándékú uralkodó, hitét mélyen megélő, hétgyermekes, példás családapa utolsó éveiről, haláláról, a családját sújtó tragédiáról is beszél ez a könyv. Noha tudjuk jól: a történelmi megítélésben mindezek mellékkörülmények, így sosem lehetnek perdöntők, mégis beszélni kell róluk, mert elősegítik annak megértését, hogy mi teszi Magyarország, a magyarok számára valóban jelentőssé a restaurációs kísérletekkel való foglalkozást.

Teleki Pál (1879-1941) a világhírű földrajztudós, a XX. század nagyhatású magyar közéleti személyisége volt. Élete javát a Kárpát-medence tájföldrajzi egysége helyreállításának s a nemzetnevelésnek szentelte. Sorsfordító időkben kétszer is kormányfői szerepre szólította a haza; bár szándéka szerint inkább maradt volna a tudomány, s az ifjú nemzedékek pedagógiai szolgálatában. A tudós-államférfi példás karakterét mutatja be e zsebkönyv.

A história - melyet méltán nevezhetünk drámának -, az I. világháborút követő esztendők nemcsak magyar, hanem európai szempontból is fontos eseménysorozatáról: a királykérdésről szól. Nevezetesen az uralkodói hatalma gyakorlásról 1918. november 13-án lemondott IV. Károly 1921-ben lezajlott két, magyarországi restaurációs kísérletéről, annak előzményeiről, európai és magyarországi összefüggéseiről. Az itt tárgyalt események közvetlen előzményei 1918 késő őszéig nyúlnak vissza, s a történet az uralkodó 1922. április 1-jén, életének 35. évében, száműzetésének negyedik évében bekövetkezett halálával ér véget. Európa egyik legrégebbi, leghatalmasabb dinasztiájának, az igencsak ellentmondásos szerepet betöltött Habsburg-háznak a történelmi múltba kerüléséről van szó. Fontos, mert egyezer éves királyság történetének végére is pont került, s Magyarországon ez teszi kiemelkedővé az eseménysort. Még akkor is, ha Magyarország elnevezése 1919 augusztusától 1946. február 1-jéig Magyar Királyság volt. S végül fontos, mert egy feltétlenül jó szándékú uralkodó, hitét mélyen megélő, hétgyermekes, példás családapa utolsó éveiről, haláláról, a családját sújtó tragédiáról is beszél ez a könyv. Noha tudjuk jól: a történelmi megítélésben mindezek mellékkörülmények, így sosem lehetnek perdöntők, mégis beszélni kell róluk, mert elősegítik annak megértését, hogy mi teszi Magyarország, a magyarok számára valóban jelentőssé a restaurációs kísérletekkel való foglalkozást.

"Sokan kérdezték útközben: Könnyebb már? Hol könnyebbült meg az út? Visszatekintve az útra: minden lépés nehéz volt, minden lépés fájdalmas volt, minden lépés magasztos volt. Én nem Istent kerestem az úton. Őt már rég megtaláltam. Magamat kerestem. Magamat is megtaláltam. Megtaláltam magamat és megtaláltam országomat. Megerősödött bennem az a tudat, hogy én, Kárpát-Haza szülötte, elmehetek a világ bármely tájára, de azt a gyönyörűséget, amit a Pilisben, Budapesten, a Dunap partján, az Alföldön, Tolnában, Baranyában, a Mecsekben megcsodálhattam, sehol semmi nem tudja fölülmúlni. (...) Köszönöm Krisztus Urunknak, hogy megtapasztalhattam a keresztúton való szenvedés egy kicsiny részét." (Papp Lajos)

Egy bécsi farsangi álarcosbál forgatagában a karcsú "odaliszk" flörtölni kezd az elegáns, széles vállú "fekete dominóval". Ne higgye az olvasó, hogy mindez véletlen. Az "odaliszk" tudja, kit rejt a dominójelmez: minden oroszok jövendő uralkodóját, magát a cárevicset, aki az éjszakában vakon követi az álarcos nőalakot, így túsz lesz egy Bécsben tevékenykedő orosz anarchista csoport kezében. Élete a cár döntésétől függ: fia életéért cserébe szabadon kell engednie az anarchista csoport orosz börtönben sínylődő tagjait. Az iratnak, amelyben ezt követelik tőle, biztonságosan Pétervárra kell jutnia. Igen, de hogyan? És itt kap jelentőséget Ferenc József császár Altwien-porcelánból készült két ikergyertyatartója: arany lábazatuk titkos tárhelyet rejt. A gyertyatartókat azonban a határállomáson "egyszerű" rablók ellopják, mit sem sejtve a bennük rejlő élet-halált jelentő iratokról. S ettől kezdve a gyertyatartók lépnek elő főszereplőkké: az anarchistákat pártfogó idealista, fiatal lengyel nemes és a csinos orosz kémnő mindent megtesz felkutatásukért.

Jobbágyi Gábor professzor az 1956-os forradalommal kapcsolatos, újabb két fontos és nagy érdeklődésre számot tartó kérdésben gondolkodik együtt az olvasóval és tesz fel olyan kérdéseket, amelyekre ez ideig a válasz korántsem volt egyértelmű. "Az 1956-os forradalom kezdetének kiprovokálása" című tanulmány számba veszi egyrészről a forradalom kitörését megelőző szovjet csapatmozgást, valamint a Szerov KGB-parancsnok és az általa vezetett KGB-s erők tevékenységét, másrészről vizsgálja a Rádió épületénél október 23-án este történteket. "A Kossuth téri tömeggyilkosságról" című tanulmány ugyancsak olyan, több mint fél évszázad után is aktuális kérdést elemez, amely körül több a kérdőjel, mint a biztos felelet.

Versek gyerekeknek Szekeres Erzsébet rajzaival.

A szerző belorusz író, képzőművész, aki szokatlan memoárt ad a kezünkbe: lírai hangvételű szépirodalmi művével úgy mutatja be a szovjet hatalom nagy utópiájának megvalósulását a fehérorosz főváros, Minszk történetén keresztül, amilyen formában a magyar olvasó még sohasem találkozhatott a diktatúra leírásával. Idegenvezetőnk végigvezet minket a Napvároson, Minszken, és többet megtudunk általa a kelet-európai diktatúrákról, mintha dokumentumok és történelemkönyvek százait olvasnánk el.

A pontos identitástudat védelmet nyújthat. A lelkünk nem eléggé edzett még, hogy büszkén lehessünk úgy magyarok, hogy nyitottak is legyünk, de meg is tudjuk védeni magunkat. Az egészséges ember önmagát az egészben, a kozmosz részeként is látja. Ha fölülről nézünk magunkra, kisszerűségünk szánalmasnak és tragikusnak látszik. De madártávlatból a tehetetlenségünkből fakadó humor is jobban megjelenik. Ha kicsit felülemelkedünk, a hazafiságunk, a magyarságunk a reális helyére kerül. Tisztábban látjuk a gyötrelmünket, a verítékünket, de a lehetőségeinket is. Ha viszont bennragadunk a kisszerűségben, csak az erőlködést érezzük, és nem látjuk, ha rossz felé megyünk. Úgy kell magyarnak lennünk, hogy közben európaiak vagyunk.

Magyarország külföldi megítélése ellentmondásos. Politikai hovatartozástól és vérmérséklettől függően egymást kizáró értékelések befolyásolják a szereplőket és az eseményeket. Az Európai Parlamentben működő szocialista, liberális és zöld frakció tagjai szerint a nacionalista, populista Orbán-kormány felszámolta a demokráciát, és nekilátott a jogállam lebontásának is. Mások viszont azt hangoztatják, hogy az Orbán-kormány innovatív gazdaságpolitikája és tradicionális társadalompolitikája az adott helyzetre adott egyetlen lehetséges jó válasz. Milyen valójában az Orbán-kormány, és mi késztetheti a nyugati politikusok egy részét a negatív ítéletek megfogalmazására?

Az Angliában élt magyar bárónő világhíres regényhősét, sir Percy Blakeney-t Piperkőc, kissé lusta arisztokrataként ismeri a világ, ám ő titokban nem más, mint az életét a francia nemesek érdekében naponta kockáztató titokzatos Vörös Pimpernel. A regény a szent és hatalmas francia forradalom borzadállyá vált vak őrületbe rohanását sötéten tárja elénk, főszerepben madame guillotine mészárlásaival. A regényes szál Sir Percy és a párizsi rendőrkopó, Chauvelin küzdelme életre-halálra, megfűszerezve a lord francia származású feleségének, egykor a rendőrkopó által is imádott Marguerite-nek túszul ejtésével és Boulogne polgárainak sorsával. A végkifejlet nem kétséges: a halálra ítélt franciák mentőangyala, az okos és rejtőzködő Vörös Pimpernel - akit Robespierre nem kíván látni az élők sorában - mint mindig, most is győzedelmeskedik.

A négy évtizedes missziója után Japánból hazatért jezsuita szerzetes hazai hallgatóságának is előadta lélekemelő elemzéseit Mozart muzsikájáról, amelyekkel előzőleg a japán fiatalokat örvendeztette meg. A kötetet kísérő CD-n a briliáns muzsika magáért „beszél”, ám Péter atya elemzései önmagukban is élményt nyújtanak - ha éppen nincs mód a zenehallgatásra.