Kárpátia Stúdió strana 3 z 4

Budapest ostroma Magyarország második világháborús történetének egyik meghatározó eseménye volt. A magyar történelemben nincs még egy olyan tragikus időszak, melynek polgári irodalma annyira széles körű lenne, mint Budapest ostromáé. Naplók és más visszaemlékezések sokaságai adnak lehetőséget arra, hogy bepillantsunk a polgári lakosság életébe. A könyvtárnyi visszaemlékezés és történelmi feldolgozás ellenére a polgári áldozatokat a legtöbb történeti munkában csak mellékesen szerepeltetik. A hadtörténeti művek kifejezetten kerülik ezt a témakört. E kötet célja, hogy a zömében feltáratlan, a Budapest 1944-1945-ös ostromához köthető civil veszteségeket áttekintse, a korábbi felszínes adatokon felül mélyebben ismertesse a polgári lakosságot ért atrocitásokat. A kutatáshoz a legfontosabb forrást a halotti anyakönyvi kivonatok jelentették. Az 1944-1950 közötti dokumentumok teljes feldolgozásával sikerült egy minden korábbinál pontosabb adattárat elkészíteni az ostrom időtartama (1944. december 24.-1945. február 13.) alatt életüket vesztett civilekről. Maga az adattár eddig is nyilvános volt, az abban szereplő információk részletes elemzése azonban sajnálatos módon elmaradt. Mihályi Balázs Budapesten született 1980-ban. Az ELTE térképtudományi szakán végzett 2003-ban, diplomamunkája Budapest ostromának térképészeti feldolgozása. 2003-ban szerzett PhD fokozatot. A történelemmel kapcsolatos kutatási területei: erődítések története a Kárpát-medencében (XX. század), Budapest ostroma és azon belül is az ostrom személyes történetei. Számos Budapest ostromával foglalkozó könyv szerzője, szerkesztője, a Budapest ostroma kutatócsoport tagja és a Budapest ostroma kiállítás egyik szervezője.

Az 1848-49-es időszak nemcsak a magyar nemzet számára fontos dátum, hanem a többi magyarországi nemzetiség öntudatra ébredésében is kiemelt szerepet játszó időszak. A Habsburgok a szlovákok, a románok és a szerbek törekvéseit kíméletlen taktikával használták ki a magyarokkal szemben. A felvidéki területeken csendesebben zajlott le ez a folyamat, ami döntően azzal állt összefüggésben, hogy az agitátoroknak minimális ráhatásuk volt az akkori szlovákok gondolkodására. Lényegében egy szűk csoport a saját vágyálmait és érdekeit akarta kielégíteni, ezért elfogadhatatlan és teljesíthetetlen követelésekkel léptek fel a magyar kormányzattal szemben. Ezek a személyek ma a legnagyobb szlovák hősök közé tartoznak. Tevékenységük nem egyszerűen mitizálva jelenik meg az identitásformálásban, hanem tételesen meghamisítva. Nem véletlen, hogy a szlovák történésztársadalom és szellemi elit Ladislav Szalay könyvére szinte egyáltalán nem reflektált és gyakorlatilag agyonhallgatta. Szalay nem történész, ami ezen az esszéisztikus munkán csakugyan megérződik. Ez viszont - tekintettel a szlovák történelemtudomány "sajátosságaira" - sokkal inkább hasznára, mintsem kárára van ennek a könyvnek. A benne lévő utalások a 90-es évek politikájára mára ugyan veszítettek aktualitásukból, de 1848-49 eseményeivel kapcsolatos megállapításai mind a mai napig helytállóak. Ladislav Szalay itt minden teketóriázás nélkül (és kitűnő humorérzékkel) pontosan rámutat a lényegre. Nevezetesen arra, hogyan írták és bizonyos körök mind a mai napig írják és tálalják a történelmet Szlovákiában.

Informális hálózatok, átláthatatlan kapcsolatrendszerek és ellenséges titkosszolgálatok küzdenek egymással vagy játszanak össze annak függvényében, hogy a tőke érdeke éppen mit követel. Az Egyesült Államokból érkező pénzekből kapitalista üzletemberek építik a Szovjetunió totális diktatúráját, üzemeltetik a vörös polip csápjait, amelyek azonnal rátelepszenek a kulturális élet és a gazdaság ütőerére. Nácik és tegnapi üldözöttjeik kötnek szövetséget azért, hogy a lezáruló vasfüggönyön keresztül biztosíthassák a vadkapitalista tőke áramlását. Háborús bűnösök múltját vonják jótékony homályba, hogy erkölcsi gát nélkül üzletelhessenek velük a hatalmukat antifasiszta jelszavakkal legitimáló kommunista erők. Svájci központból magyarországi kereskedők irányítják a nyugati baloldali mozgalmak fellazító tevékenységét, és kialakítják a hidegháború megosztottságához illeszkedő sajátos külkereskedelmi formákat, amelyek segítségével lerabolják a megszállás alatt sínylődő ország szerény gazdaságát. Mindez nem fikció, hanem az elmúlt évszázad megrázó, rideg valósága. Levéltári forrásokból, az amerikai és a magyarországi hírszerzés fennmaradt dokumentumaiból bontakozik ki az a kém- és gengszterfilmekbe illő rejtett hálózati működés, amelyben a huszadik század két ordas diktatúrájának funkcionáriusai a nyugati hatalmakkal együttműködve építették ki a világtörténelem talán legsötétebb és legelvtelenebb érdekszövetségét.

A polgárháború elkerülhetetlen volt. Élje át Franciaország utolsó három napjának apokalipszisét. A közeljövő sötét Franciaországában egy rendőrségi intézkedés egy párizsi külvárosi negyedben tragédiába torkollik. Az egyik csapdába csalt rendőr elveszti hidegvérét, és válogatás nélkül tüzet nyit. Az iszlamista gettó lángra lobban, amibe az egész ország beleremeg. Városról városra terjed tovább a tűz, a Köztársaság darabjaira hullik. A rendőröket, a bűnözőket, a terroristákat, az állami vezetőket, az újságírókat és az átlag polgárokat egyaránt maga alá temeti a káosz. Azáram- és vízszolgáltatás gyorsan megszűnik, az élelmiszerkészletek kimerülnek, nincs többé közrend, kommunikáció, szállítás és orvosi ellátás. A káosz eléri a vidéket, a társadalom széthullik, és a városok az erőszak, a fosztogatók, és hatalmas tűzvészek áldozatáulesnek. Mindentől megfosztva és magukra utalva, a polgároknak fel kell készülniük, hogy szembeszálljanak a pusztítással. "Ami Franciaországgal történik, megtörténik majd máshol is." A Gerillában leírt események a francia hírszerzés lehallgatásain, felderítésein és előrejelzésein alapulnak. Két évnyi, szakszolgálatok tagjaitól, valamint terror- és katasztrófa-szakértőktől történő információgyűjtés után, az Utoya (a Breivik-ügy) és A francia mechanikus narancs oknyomozó művek szerzője egy nagy sikerű ultrarealista regénnyel jelent meg, mely egy polgárháború lüktető történetét mutatja be. "Kötelező olvasmánnyá tenném 500 millió európai polgár számára!" /Földi László, titkosszolgálati szakértő”

A hetvenes évek elejétől egy láthatatlan birodalom komisszárjai egyre nagyobb befolyást gyakoroltak Magyarország gazdasági életére. A korabeli állami külkereskedelmi vállalatok, az úgynevezett "impexek" vezetői egy nyugati irányultságú pénzügyi hálózat kiszolgálóiként elérték, hogy a blokkban egyedülálló módon szabadon alapíthattak cégeket a kapitalista Nyugaton. A közvetítő kereskedelem felfuttatásával, és egy offshore jelleggel működő vállalati hálózat kiépítésével beindították pénzszivattyújukat, amely szisztematikusan lerabolta és eladósította hazánkat. A kádári titkosszolgálat - különösen a katonai hírszerzés - "alkotmányos költségek" és titkos jutalékok ellenőrizhetetlen rendszerén keresztül transzferálta a piszkos pénzeket fedett számlákra. Ebből finanszírozta többek között a COCOM-listás termékek beszerzését Moszkva számára. Kémfilmekbe illő jelenetekben elevenedik meg, hogyan játszották ki az éber amerikai ellenőröket a Videoton vagy az EMO munkatársai, miközben becsempészték a legmodernebb technológiát a vasfüggöny keleti oldalára. Gazdasági visszaélések és pénzügyi csalások kísérték a hálózat tevékenységét, rátelepültek az energetikai szektorra is, és a korabeli "olajmaffia" segítségével dollárszázmilliókat sikkasztottak el az ország vagyonából. A rendszerváltoztatáshoz közeledve pedig egyre nagyobb figyelmet szenteltek a hozzájuk lojális új politikai elit kinevelésére.

Dr. Judy Mikovits, korunk egyik legjelentősebb kutatója. Több évtizedes munkájával megváltoztatta a HIV-AIDS kezelését, milliók életét mentve meg, köztük a kosárlabdázó, Magic Johnsonét. Dr. Judy Mikovits az emberiséget fenyegető egyik legnagyobb veszélyre is ráirányította a figyelmet: a lappangó retrovírus okozta betegségek terén áttörő eredményeket ért el. Pályája töretlenül ívelt a Nobel díj irányába, de amikor az okokat kutatva eljutott a védőoltásokig, az élete egy csapásra megváltozott, mintha egy akció-thriller film kellős közepébe került volna, csak itt semmi nem a képzelet műve volt, hanem maga a valóság. Mindenféle indok nélkül letartóztatták, irodáját zárolták, kutatásait lefoglalták, állásából kirúgták. Kik és miért tették tönkre Dr. Judy Mikovits pályafutását? Mi köze a védőoltásoknak az autizmushoz, a különböző daganatos betegségekhez, illetve az Alzheimer-kórhoz? Milyen fenyegető veszélyt hallgatnak el ma is a védőoltásokkal kapcsolatban? Milyen pénzek és érdekek állnak a mindenkori oltáslobbi mögött? És még számtalan érdekes kérdésre ad választ Mikovits könyve, ami nemcsak a hiteltelen tudományról rántja le a leplet, de a legújabb kutatásokat ismertetve megértjük az immunrendszerünk működését és azt is, mivel védhetjük még hatásosabban az egészségünket. Az Amerikai Egyesült Államokban egy év alatt 100.000 példányban megjelent könyv előszavát Robert F. Kennedy Jr., a volt amerikai elnök, John F. Kennedy unokaöccse írta.

Nem lehet még egy írót találni, aki annyi áldozatot hozott volna Trianon revíziójáért, mint Tormay Cécile, a XX. század egyik legnagyobb magyar írója. Mennyire sokatmondó, hogy megrázó és váteszi beszédeit 1939 óta nem adta ki senki! Pedig azóta nem védte úgy a nőt, és nem védte úgy magyar nő a magyar férfit, és – 1956-ot kivéve – a Hazát, mint a két világháború között az ő mozgalma, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége (MANSz). Tormaynak a szervezetben betöltött negyedszázados tevékenységét méltán említhetjük egy sorban az olyan magyar asszonyok, mint az egri nők, vagy nagyasszonyok – Kanizsai Dorottya, Zrínyi Ilona vagy az aradi vértanúk özvegyeinek cselekedeteivel. A mozgalomhoz az 1930-as években már közel egymillió asszony tartozott, hiszen a tét nagyobb volt bármilyen, addig nőket érintő közös érdeknél: megmarad-e Magyarország, s olyannak marad-e meg, amiként szeretnénk, és ahogy a világ megismerte? És a mozgalom választott vezetője mégis mindig megóvta őket attól, hogy párttá alakuljanak. Miért és mit akartak hát? „Asszonyi lelkekből gátat emelni a kommunizmus áradatának!” – látta meg egy másik asszony, és valóban ez volt Tormay Cécile mozgalmának történelmi feladata. Tormay Cécile jelen könyvének emlékkiadása több mint nyolcvan esztendőt váratott magára. A hiánypótló és egyedülálló kötetből megismerhetjük Tormay Cécile küzdelmeit: a hazaszerető Honleányt, aki a művészetét is feláldozta a nemzete szolgálatáért; a bátor, szókimondó, igazságszerető és sokszor saját környezetével is kritikus, éles szemű Asszonyt; és a hihetetlen megérző-átérző képességgel rendelkező és végtelen hittel megáldott Látnokot, aki lankadatlanul hitte és hirdette, hogy a trianoni igazságtalanság nyomán fakadt jogos magyar álmok egyszer beteljesülnek.

A 19. század végére, 20. század elejére a szabadkőművesség titkos páholyaiból szervezett országhódító tevékenységet siker koronázza. Franciaországtól Olaszországig szabadkőműves kormányok készítik elő a keresztény alapokon nyugvó európai kultúra és államrend elpusztítását. Rövid időn belül francia hatásra Európa más országaiban is hozzákezdenek a szabadkőműves köztársaságok létrehozásához. Összeesküvéseiket puccsok, gyilkosságok, forradalmak kísérték, a szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos jelszavai alatt megvalósult új világ a földi poklot testesítette meg és előrevetítette a bolsevizmus kegyetlenkedéseinek későbbi rémuralmát. 1908-tól megkezdődött a nyugat-európai szabadkőműves vezetők budapesti látogatásának sorozata. A hiteles levéltári források egyértelműen bizonyítják, hogy a vizitációk célzottak voltak, s arra irányultak, hogy hazánk legyen a következő európai láncszem, ahol eltörlik a keresztény nemzetállamot és királyságot. Kiderül, hogy a titkosan működő szabadkőművesség már a 19. és 20. század folyamán kormányokat megbuktató, merényleteket szervező, népek, nemzetek sorsát háborúkkal befolyásoló globális hálózatrendszer volt. Ezeket a kriminél is izgalmasabb fordulatokat ismerteti Raffay Ernő új könyve, aki a már megszokott tabumentes nézőpontjával újraírja hazánk történelmét és leleplezi a Magyar Tudományos Akadémia jelenkori történelemhamisító tevékenységét is.

A hidegháború időszaka a kémjátszmák története volt, és bármilyen hihetetlen, Magyarország mindebben nagyon fontos szerepet játszott. Magyar titkos ügynökök nyüzsögtek a világ legfontosabb ipari létesítményei körül, megszerezve akár a legérzékenyebb technológiákat is, de sikeres tevékenységük fedésében egy rejtélyes pénzügyi-gazdasági hálózat is kiépült a hetvenes-nyolcvanas évekre: létrejött a vadszocialista offshore-birodalom. A titkosszolgálatoknak persze titkos ügyleteihez titkos pénzekre is szükségük volt. A kommunizmus idején valutakitermelésnek nevezték azt a tevékenységet, amellyel konspiratív pénzeket és plusz költségvetési forrásokat biztosítottak a hírszerzés számára. Közben elképesztő vagyonok vándoroltak az ebben szerepet játszó személyek kezébe. Borvendég Zsuzsanna történész tavaly a Magyar Idők hasábjain izgalmas sorozatban fedte fel a kommunista diktatúra haszonélvezőinek, az ország kirablásában és eladósításában szerepet játszó személyek, esetek hátterét. Korábban pedig a Nemzeti Emlékezet Bizottsága által kiadott Újságírásnak álcázva című kötetben azt mutatta be, hogy a mindmáig létező Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) miként vett részt az ország vagyonának megcsapolásában. Milyen feladatokat kapott a KGB fedőszervezetétől a MÚOSZ? Hogyan hajtotta végre ezeket? Hogyan épült be a magyar belügyi és katonai titkosszolgálat az újságíró-szövetségbe? Milyen vállalatok működtetésével gazdagították a KGB számláit a magyar sajtóirányítás prominensei? Kik voltak azok a személyek, akik működtették ezt a mechanizmust? Ez a könyv is évek óta hozzáférhetetlen, ezért döntöttünk most úgy, hogy A kádári Magyarország titkos élete sorozattal együtt ismét kiadásra kerül.

Az elmúlt száz év egyik legfontosabb memoárját tartja kezében az olvasó. Kozma Miklós hiteles visszaemlékezéseit mindenkinek ismernie kell, aki érteni akarja a 20. századi magyar történelmet. Magyarország összeomlásának hónapjait, a Károlyi Mihály nevéhez köthető puccsot egy olyan szemtanú írja le, akinek becsülete, tisztessége, szavahihetősége megkérdőjelezhetetlen. Nem véletlen, hogy a máig ható és uralkodó marxista történetírás megpróbálta a történelem süllyesztőjébe rakni ezt a könyvet, onnan hozzuk most vissza mi is. A visszaemlékezés nemcsak a történelmi hitelesség szempontjából érdekes, hanem azért is, mert Kozma Miklós ott volt, ahol kevesen, olyan személyeket, vezetőket ismert, akik testközelből látták azt a gyilkos kataklizmát, amit Károlyi Mihály és bolsevista elvtársai hazánkra szabadítottak. A könyv megdöbbentő, az olvasók által nem ismert képet és hiteles leírást ad a korszakról. Kozma Miklós memoárja tökéletesen kiegészíti Lukachich Géza Magyarország megcsonkításának okai című visszaemlékezését, illetve igazolja Raffay Ernő kutatásait. Ezekkel együtt érthető meg, hogy mi történt száz éve: az ország megszállását tudatosan előkészítették, Károlyi Mihály szabadkőműves kormánya nem egyik napról a másikra vette át a hatalmat és a bolsevik diktatúra sem váratlanul szabadult rá az országra. A Kárpátia Stúdió most is egy olyan könyvet mutat be az olvasóknak, amelyik megismerteti a lényeget és segíti a tisztánlátást. Mármint azok számára, akik erre igényt tartanak. LEVELDI KOZMA MIKLÓS 1884-ben született Nagyváradon. A Ludovika Akadémia elvégzése után hivatásos tisztként, huszár hadnagyként szolgált. 1918 október végén került haza ezrede a frontról. Kozma huszárkapitány ekkor spanyolnáthában megbetegedett, s csak 1918 november végétől kapcsolódhatott be az eseményekbe. 1919-ben Szegeden a Nemzeti Hadsereg propaganda- és védelmi osztályának vezetője, majd Horthy Miklós kabinetirodájának katonapolitikai referense. 1922 októberétől az MTI, 1925-től a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöke, 1934-től felsőházi tag lett. 1935. március 4-től 1937. február 3-ig a Gömbös-, majd Darányi-kormány belügyminisztere. 1937. márciusától újra az MTI vezetője. 1938 őszén részt vett a kárpátaljai magyar fegyveres akciók politika irányításában. 1940-től kinevezték a visszacsatolt Kárpátalja kormányzói biztosának, nemsokára, 1941-ben Ungváron elhunyt

A hetvenes évek elejétől egy láthatatlan birodalom komisszárjai egyre nagyobb befolyást gyakoroltak Magyarország gazdasági életére. A korabeli állami külkereskedelmi vállalatok, az úgynevezett "impexek" vezetői egy nyugati irányultságú pénzügyi hálózat kiszolgálóiként elérték, hogy a blokkban egyedülálló módon szabadon alapíthattak cégeket a kapitalista Nyugaton. A közvetítő kereskedelem felfuttatásával, és egy offshore jelleggel működő vállalati hálózat kiépítésével beindították pénzszivattyújukat, amely szisztematikusan lerabolta és eladósította hazánkat. A kádári titkosszolgálat - különösen a katonai hírszerzés - "alkotmányos költségek" és titkos jutalékok ellenőrizhetetlen rendszerén keresztül transzferálta a piszkos pénzeket fedett számlákra. Ebből finanszírozta többek között a COCOM-listás termékek beszerzését Moszkva számára. Kémfilmekbe illő jelenetekben elevenedik meg, hogyan játszották ki az éber amerikai ellenőröket a Videoton vagy az EMO munkatársai, miközben becsempészték a legmodernebb technológiát a vasfüggöny keleti oldalára. Gazdasági visszaélések és pénzügyi csalások kísérték a hálózat tevékenységét, rátelepültek az energetikai szektorra is, és a korabeli "olajmaffia" segítségével dollárszázmilliókat sikkasztottak el az ország vagyonából. A rendszerváltoztatáshoz közeledve pedig egyre nagyobb figyelmet szenteltek a hozzájuk lojális új politikai elit kinevelésére.

Francia Idegenlégió. A világ egyik legismertebb és egyben legfélreismertebb katonai alakulata. Tagjai Rejtő Jenő regényei alapján mind keményöklű bajkeverők. A bulvárlapok szerint agymosott gyilkológépek, akik civilként egytől egyig az alvilágban folytatják. Az itt megfordult beteges hazudozók meséiben (akik általában idő előtt leléptek) John Rambo és James Bond keverékei. A kádárista történészek könyveiben az imperializmus öklei, akik naponta kiirtanak legalább egy afrikai falut. A lilaködös pacifisták gondolataiban lelketlen zsoldosok, akik parancsra az anyjukat is megölnék. Ez a könyv viszont egy olyan magyar katona szemszögéből mutatja be az Idegenlégiót, aki tényleg itt szolgált és viszonylag mozgalmas karriert tudhat maga mögött. Ofella Balázs közel tíz év alatt megfordult Afganisztánban, Francia Guyana őserdeiben és a szaharai Maliban is. Életútja nem mindennapi fordulatokban és kalandokban bővelkedett, ezen keresztül pedig egy olyan világba nyerünk bepillantást, amelyről ritkán születnek leírások. A kemény kiképzések és a bevetések feszült légkörében természetesen humoros jelenetek is bőven akadnak, így nem egyszer tényleg úgy érezzük, mintha Rejtő Jenő történetei keltek volna életre. A könyv izgalmas olvasmány mindenki számára, akit érdekelnek a háborús konfliktusok, de azok sem fogják tudni letenni, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak.

Nagy-Románia, a megtervezett ország Ma nem egyszerű - vagy még inkább: nehéz - megítélni Mária román királynő 1919. március-áprilisi párizsi és londoni útjának diplomáciai és politikai összefüggéseit. Magánúton járt, tehát cselekvően nem befolyásolhatta a békecsinálók döntéseit. Bízott viszont abban, hogy párizsi jelenléte - a konferenciának abban a szakaszában, amikor még "forró volt a lebegő" - befolyásolta az odafigyelés, a vitavezetés módját és országa általános megítélését.

9/11 fordulópontot jelentett a titkosszolgálatok számára. Azóta a nemzetközi hírszerzés kiemelt célja volt, hogy 2001 hibái ne ismétlődhessenek meg. Alig 14 év elteltével mégis Európa következett. (...)