& kiadó

Az évtized botránykönyve Svédországban! Valahol a messzi Svédországban, hegyeken és erdőkön túl, áll egy vadászkastély. Lakói estéről estére összegyűlnek, hogy történeteket meséljenek egymásnak. Egyik nap viszont csatlakozik hozzájuk egy rejtélyes idegen, aki elfoglalja a mesélő székét, és kimeríthetetlen képzeletéből különleges történetek egész sora bújik elő. Az ő jóvoltából megismerkedhetünk többek között egy vidéki lelkészlak mindennapjaival, valamint egy olyan romantikus hajóúttal, amely aztán alaposan felkavarta a svéd közélet állóvizét.

Nem feltétlenül egyszerű dolog a 20. század egyik legkalandosabb sorsú magyar költőjének gyermekeként felnőni - derül ki a fiatalon elhunyt Andrew Faludy emlékirataiból. A népszerű és az egyik legnagyobb hatású író, költő, műfordító Faludy György fia fanyar humorral mesél nem mindennapi élményeiről: az emigráns gyermekkor zaklatottságáról, a hidegháború bornírtságáról vagy épp a '60-as, '70-es évek ellen­kultúrájának pezsgéséről, nem utolsósorban pedig kapcsolatáról (vagyis inkább annak hiányáról) apjával, a nyughatatlan zsenivel. Andrew Faludy memoárja önmagában is rengeteg érdekességet tartogat, de akár a Pokolbéli víg napjaim alternatív folytatásaként is olvasható. Andrew Faludy (1955-2010) - Faludy György (1910-2006) és a költő második ­feleségének, Szegő Zsuzsának (1922-1963) a gyermeke. Londonban, majd Kanadában nőtt fel. Miután édesanyja elhunyt, apja gyakorlatilag magára hagyta. Andrew tizenöt éves korában egy kis időre visszatért Magyar­országra, hogy újra kapcsolatba lépjen a családjával. Végül Angliában telepedett le, irodalomtanár lett, ­családot alapított, és két gyermeke született. 2010-ben, ötvenöt éves korában szklerózis multiplex következtében elhunyt.

Leonora Carrington (1917-2011), a legismertebb és legemblematikusabb szürrealista művésznő mozgalmas életében egyszerre testesültek meg a 20. század álmai és rémálmai. Apja textilbirodalmának örökösnőjeként megelégedhetett volna a léha úri léttel, de a túláradó képzelőerővel megáldott, már gyermekként is különc Leonorának hamar rá kellett döbbennie, hogy más, mint a többiek. Még húszéves sem volt, amikor végérvényesen fellázadt társadalmi osztálya szigorú szabályai, szülei, a vallás és a konzervatív gondolkodás hegemóniája ellen, majd kitört a teljes művészi és személyes szabadsága felé. Botrányos kapcsolata Max Ernsttel a párizsi művészvilág egyik legféktelenebb szerelmi történetévé vált, amelyet csak a második világháború volt képes romba dönteni. Amikor Maxot letartóztatták, és koncentrációs táborba hurcolták, Leonora összeomlott, és egy spanyol elmegyógyintézetbe került, ahonnan Portugáliába szökött, majd New Yorkba menekült. Végül Mexikóban telepedett le, és mind a képzőművészet, mind az irodalom terén egyedülálló alkotások sorát készítette el. Elena Poniatowska Cervantes-díjas regénye valósághűbben teremti meg ezt a kivételesen inspiráló, megalkuvást nem ismerő személyiséget, mint ahogyan erre egy hivatalos életrajz képes lenne. Leonora lenyűgöző élete nem csupán izgalmas kaland vagy megrázó szerelmi történet, hanem betekintés a 20. század első felének művészvilágába, és egyben szívszorító kiáltvány az alkotói szabadságért.

Az angol-mexikói festőművésznő zabolátlan fantáziával megírt, morbid humorú novelláiban minden teketóriázás nélkül rántja be a gyanútlan olvasót a szürrealizmus legmélyére. A történetek kivétel nélkül a tündérmese és a (rém)álom határmezsgyéjén mozognak, és át- meg átszövi őket a dekadencia és a színtiszta lázadás. Az ódon házakban, elhagyott kertekben, elátkozott erdőkben, elvarázsolt sivatagokban a legnagyobb természetességgel bukkannak fel és elevenednek meg a festményeit is benépesítő teremtmények: egyszerre emberi és állati lények, beszélő hiénák, öntudatra ébredt hinta­lovak, halált hozó nyulak, harcias erdei nimfák, tékozló szentek, vidám hullák... Leonora Carrington történeteiben semmi sem az, aminek látszik, viszont a lények, stílusok, témák, sőt nyelvek kavalkádjából messzi tündököl egy csodálatos művész zseniális és elnyomhatatlan szelleme.

A könyv főhőse Marian Leatherby, egy kilencvenkét éves, nagyothalló öregasszony, aki, miután barátnőjétől egy hallókürtöt kap ajándékba, elsőként családja beszélgetését hallgatja ki arról, hogy hamarosan beadják egy öregek otthonába. A különös intézményben a lakóknak egészen bizarr formájú bungalókban kell élniük, és az otthont mintha egy okkult szekta működtetné. Mariannal egyre különösebb és fantasztikusabb kalandok esnek meg - főleg miután felbukkan egy kacsingató apáca. Leonora Carrington (1917-2011) Egy angol textilmágnás kitagadott örököse, a szürrealisták vonakodó múzsája, feminista hős, lázadó menekült, nagy hatású művész: az angol-mexikói szürrealista festőművész, szobrász és író rengeteg szerepet játszott el hosszú életében; rendkívüli életútja és munkássága a mai napig sokakat inspirál. A hallókürtöt amely ötven év késést bepótolva immár magyarul is olvasható, az Alice Csodaországban méltó párjaként szokták emlegetni, amely történetesen egy öregek otthonában játszódik. Luis Bunuel és Björk is az egyik kedvenc könyvének nevezte, a magyar kiadás utószavát a Nobel-díjas Olga Tokarczuk jegyzi.

2014. április 14-én a Boko Haram terrorszervezet kétszázhetvenhat nigériai iskoláslányt rabolt el. Néhányuknak sikerült megmenekülnie. Ez az ő történetük. Egy pár új cipő, egyetemi diploma, szerelem, boldogság... Ilyesmikről álmodozik egy lány egy nigériai faluban. Ya Ta szorgalmasan tanul, és keményen dolgozik, hogy segítse a családját, a jövője pedig fényesnek tűnik, hiszen a falujából ő az első lány, akit felvettek az állami ösztöndíjasok közé. A papa rádiója viszont egyre félelmetesebb hírekről számol be. Ya Ta álmai akkor fordulnak rémálomba, amikor faluját megtámadja a Boko Haram iszlamista terrorszervezet. Elrabolják, és a többi lánnyal együtt az erdőbe hurcolják, ahol kénytelen felvenni fogvatartói radikális hitét, és végignézni, ahogy legjobb barátnői teljesen alávetik magukat az új rendnek. És bármennyire is lehetetlennek tűnik a szökés, meg kell vele próbálkoznia... Adaobi Tricia Nwaubani megrendítő regénye a megmenekült lányok visszaemlékezései alapján készült.

Nagymama leteremtette az Úristent. Régi, bensőséges kapcsolat volt az övék, hiszen addigra az Úristen már nagymama egész küzdelmes életét végigkísérte: türelmes hallgatóságként, kíméletlen vitapartnerként, akinek sohasem kalandoznak el a gondolatai. Megértőn figyelte, hogyan válik Agnes némi megalkuvással és kitartó vasakarattal nehéz sorsú cselédlányból köztiszteletben álló, vagyonos, teljhatalmú nővé, és hogyan tölti meg szépen lassan udvarházuk elrontott, ablaktalan, titkos szobáját családi csontvázakkal: szégyennel, mulasztással és megaláztatással. A számtalan különc figurát fölvonultató svéd családregényen nem fog az idő: líraisága örök érvényű, humora fanyar és finom, a történetben elrejtett kimondatlanságok pedig az emberi lélek legmélyére vezetik az olvasót. Hjalmar Bergman klasszikusa fordulatokban gazdag, egyszerre szórakoztató és drámai történet az emberi jellem, valamint az emlékezés összetettségéről. Arról, hogy a történeteinket mi magunk írjuk, és ezért mi döntjük el, miként emlékezünk vissza rájuk. Hjalmar Bergman (1883–1931) svéd regény- és színműíró – akit a skandináv regény egyik megújítójaként tartanak számon – művészete félúton helyezkedik el a realizmus és a modernista irodalom között. A szülővárosa, Örebro alapján megmintázott képzeletbeli kisvárossal, Wadköpinggel saját írói univerzumot teremtett, ahol a szereplők szabadon járkálnak a történetek között. A regény- és színműíráson kívül a film világába is belekóstolt, még Hollywoodba is kiutazott, de nem találta meg a számításait. Egyre inkább eluralkodó depressziója, alkoholizmussal és a narkotikumok iránti szenvedélyével súlyosbítva, önpusztító életmódba sodorta, míg végül egy berlini szállodai szobában valószínűleg önkezével vetett véget az életének.

Egy vak utcazenész alászállása a 60-as évek New Yorkjának mélyére, a frissen ásott sírból a felhőkarcolók luxuslakásának tetőkertjéig.A neves, magyar származású Los Angeles-i filmes és író közel ötvenéves regénye immár magyarul is olvasható. Miután Daniel, a vak New York-i utcazenész megtudja, hogy egy szemműtéttel látó emberré válhat, egy haldokló barátja felajánlja neki, hogy eladja neki a szemeit, hogy az árukból segíthesse árván maradó családját. Daniel elfogadja az ajánlatot, azonban ahogy magához veszi minden megtakarított pénzét, a metrón kirabolják. Ő pedig Mungóval, hűséges vakvezető kutyájával együtt elindul, hogy visszaszerezze azt, ami az övé… Egyetlen napja van rá. Daniel alászállása „Bábel vermébe” pikáns ­humorú, bizarr kalandok sorozata, vágyak, remények, csalódások, álom és a rémálom, emberség és embertelenség kiszámíthatatlan kavargása – mindeközben megelevenedik a hatvanas évek végének New Yorkja, a frissen ásott sír mélyétől a felhőkarcolók luxuslakásának tetőkertjéig. Az egyetlen nap alatt lejátszódó pikareszk történet során a „szeme világát” kereső utcazenész, aki kétségbeesetten szeretne valami értelmet adni az életének, a társadalomból kiszorult, magányos egyén reménytelen küzdelmének szimbólumává válik.  Joseph Zsuffa (1932) magyar származású amerikai író, forgatókönyvíró, filmes. A Színművészeti Főiskolán végzett, majd 1956-ban külföldre menekült. Az emigrációban John Ralmon néven először Zsigmond Vilmossal és Kovács Lászlóval készített egy Cannes-ban is bemutatott rövidfilmet, majd dokumentumfilmezni kezdett, amellyel többek között két Golden Eagle-díjat is nyert. A dokumentumfilmzésen kívül íróként is jelentős. Balázs Béláról szóló nagymonográfiája alapművé vált a nemzetközi filmes körökben, Báthory Erzsébetről szóló életrajza pedig igazságot szolgáltat a világszerte hírhedt grófnőnek. A Bábel verme című regénye ­1975-ben jelent meg az Egyesült ­Államokban, számos nyelvre lefordították, és még Braille-írással is publikálták. 

"Miért bolyong a Hold? A Mincéirí (közismert nevükön: Irish Travellers, azaz ír vándorok) népmeséiből a címadó kérdésen kívül többek között választ kapunk arra, hogy miért nőnek a tiszafák szinte kizárólag temetőkben, hogyan keletkezett a pitypang, miért csíkos a borz, hogyan végződött a méhek és az óriások csatája, vagy éppen miért ennyire hátborzongató a róka hangja. Az ír nomádok történetei keresetlen líraisággal beszélnek a természettel való harmonikus együttélésről, az állatok védelmezésének jelentőségéről, az embertársaink iránti empátia és a "közös sors" fontosságáról. A Mincéirí hagyományosan ekhós szekereken, sátrakban lakva, többnyire kézműveskedésből és kereskedésből élve, keresztül­kasul vándorolt Írországban - mindaddig, amíg a hatvanas években, a nomád életmód kriminalizálásával, letelepedésre nem kényszerítették őket. A szerző, Oein DeBhairduin is egy ilyen letelepített családból származik, és nem csupán összegyűjtötte a gyermekkorában hallott, addig kizárólag szájhagyomány útján terjedő meséket, de elmesélésük körülményeibe és az ír vándorok mindennapjaiba is beavatja az olvasót. A könyvet a szintén vándor származású Leanne McDonagh grafikusművész illusztrálta."

A könyv főhőse Marian Leatherby, egy kilencvenkét éves, nagyothalló öregasszony, aki, miután barátnőjétől egy hallókürtöt kap ajándékba, elsőként családja beszélgetését hallgatja ki arról, hogy hamarosan beadják egy öregek otthonába. A különös intézményben a lakóknak egészen bizarr formájú bungalókban kell élniük, és az otthont mintha egy okkult szekta működtetné. Mariannal egyre különösebb és fantasztikusabb kalandok esnek meg - főleg miután felbukkan egy kacsingató apáca. Leonora Carrington (1917-2011) Egy angol textilmágnás kitagadott örököse, a szürrealisták vonakodó múzsája, feminista hős, lázadó menekült, nagy hatású művész: az angol-mexikói szürrealista festőművész, szobrász és író rengeteg szerepet játszott el hosszú életében; rendkívüli életútja és munkássága a mai napig sokakat inspirál. A hallókürtöt amely ötven év késést bepótolva immár magyarul is olvasható, az Alice Csodaországban méltó párjaként szokták emlegetni, amely történetesen egy öregek otthonában játszódik. Luis Bunuel és Björk is az egyik kedvenc könyvének nevezte, a magyar kiadás utószavát a Nobel-díjas Olga Tokarczuk jegyzi.

"A Cigányidők, Jónás Tamás első prózakötete még a múlt évezredben, 1997-ben jelent meg szinte azonnal az első két verseskötete után. Azóta követte sok más könyv, vers és próza, nekem mégis ez maradt és marad az egyik kedvencem. [...] Hogy a Cigányidőket több mint huszonöt év után az olvasók kérését teljesítve újra ki kell adni, azt jelzi, hogy szomorúan aktuális maradt. Hogy a magyarországi cigányság sorsa a rendszerváltás után sem rendeződött, jóval kevesebb lett a kedvező változás, mint annak idején reméltük (sőt talán jóval több a kedvezőtlen). Ugyanakkor megmutatja azt is, hogy az olvasók számára fontos ez a találkozás Tamás emlékein keresztül a városi értelmiség helyzetétől ennyire eltérő sorsokkal." Kiss Judit Ágnes

"Hosszas hallgatás után jelentkezik új kötettel Jónás Tamás (1973), akit pálya­kezdőként József Attila költészetének kortárs továbbgondolójaként tartott számon a kritika. A kilencvenes-­kétezres években folyamatosan jelentek meg könyvei, amelyek jelentős szakmai figyelmet és elismerést kaptak. 2002-ben Esterházy Péter ajánlására Herder-ösztöndíjban részesült, 2009-ben Önkéntes vak című kötete Aegon-díjat kapott. Prózakötettel utoljára 2013-ban jelentkezett (Apuapuapu), verseskötettel pedig 2016-ban (Törzs). Hét év után a Kívülálló című regényével töri meg a csendet. "Kívülállónak lenni nem választás kérdése. A kívülállás bélyeg. És lehetőség. Mindig másik, mindig új perspektíva. Kényszeres távolságtartás. Az intimitás kétségbeesett keresése. Érzéki, gátlástalan erotikus kaland, miközben fegyelmezett szellemi feladat. Megzabolázhatatlan szabadság, gyilkos függés. A valóság mélye, széle, párlata. Jónás Tamás regénye az emberi sodródás elkerülhetetlen, felfüggeszthetetlen örvényébe vezet be, hogy megmutassa a szabályszerűségeket, a képleteket. Hogyan válik a jó szándék gyilkos hazugsággá. Közömbös, elejtett szavakból hogyan jegecesedik ki a lényeg. És hogyan tisztulnak ki, lényegülnek át a legszennyesebb, legfülledtebb és legreménytelenebb történetek is, ha van ezekhez elég bátor szó és elég pontos mondat. A Kívülállóban van. Ez a regény addig merészkedik, ameddig irodalom merészkedhet, hogy megajándékozza olvasóit azzal, amiben még bíznak, amit még remélnek. És azzal is, amiben már nem bíznak és nem reménykednek." - Parászka Boróka

Nikola Tesla a magányos, meg nem értett zseni figurájának egyik legismertebb megtestesítője. Még életében legendává vált, mely státuszért ő maga is sokat tett látványos, laikus szem számára hátborzongatóan életveszélyesnek tűnő bemutatóival, illetve nyilvános megszólalásaival. 1919-ben írt önéletrajzában, mely most jelenik meg először magyar nyelven, nem csupán találmányaiba és feltalálásuk körülményeibe, illetve világot megváltani szándékozó terveibe avatja be az olvasót, de őszintén beszél gyerekkoráról, mentális problémáiról, kényszerbetegségeiről és életelveiről, miközben különös, sziporkázó humorát is meg-megcsillantja.

"Victor Klemperer zsidó szármású nyelvészprofesszorként kizárólag árja feleségének és Drezda bombázásának köszönhetően élte túl a Harmadik Birodalom tizenkét esztendejét. A drezdai főiskola katedrájáról különböző hadiutánpótlás-gyárakba száműzve, betanított segédmunkásként közvetlen közelről figyelhette meg, hogyan fertőzi meg egy egész nép tudatát a náci hatalom legtitkosabb és legfélelmetesebb fegyvere, a totális nyelv, amit ő rövidítve lti-nek, azaz a Harmadik Birodalom nyelvének (Lingua Tertii Imperii) nevezett el. Megfigyeléseit folyamatosan lejegyezte a naplójába, majd a háború befejezése után fejezetekbe rendezte, és 1947-ben lti címmel publikálta. Könyve világszerte ismertté tette a nevét. Klemperer az lti-ben a hitleri propaganda és közélet nyelvének néhány tucat kulcsszimbólumát megragadva, ezeket történeti, kultúrtörténeti és nyelvi kontextusba állítva tulajdonképpen minden totális és totalitásra törekvő rendszer nyelvi sémáit katalogizálja. A könyv azonban egyáltalán nem száraz lexikológia vagy szemantika (megértéséhez például nem szükséges német nyelvtudás), inkább egy különös napló: a szerző elejétől a legvégéig benne élt ebben a számára életveszélyes társadalomban, és ép elméjét megőrzendő, imponáló polgári műveltség birtokában, rezignált iróniával folyamatosan megfigyelte és rögzítette a hétköznapi nácizmus majd minden nyelvi rezdülését, a korabeli viccektől kezdve az újságcikken keresztül egészen a náci irodalomig. Az lti magyarul 1984-ben jelent meg először a Tömegkommunikációs Kutatóközpont Membrán könyvek sorozatában. Jelen könyv szövege ezen kiadás javított, átdolgozott, jegyzetekkel ellátott változata. 3. kiadás"

A BoJack Horseman alkotójának novellái. Mi minden található ebben a könyvben?Mindenekelőtt kecskék és különböző listák, egy férfi meg egy nő, akik egész életükben a megfelelő alkalomra várnak, hogy megszólítsák egymást, aztán van még benne egy kutya is, aki a szavak jelentéséért felelős, illetve egy tudós, aki egy párhuzamos univerzumba járkál, hogy találkozzon tökéletesebb önmagával (vagyis inkább annak feleségével). Mindezeken kívül az olvasó megismerkedhet még a világ legátlagosabb nőjével, a Tabu szabályaival és New York nevezetességeivel is. No és van még benne egy vers is (egy versről). Összességében tizennyolc humorral, humánummal, szürrealizmussal, kegyetlen őszinteséggel és sorozatos aha-élménnyel teli történet a világ legszebb és legszörnyűbb érzéséről: a szerelemről. A kultikus rajzfilmsorozat, a BoJack Horseman atyja írásaiban sem hazudtolja meg önmagát.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének világa egy lengyel újságíró szemével. Szczerek (ejtsd: Scserek), a lengyel újságírás fenegyereke 2015 és 2019 között keresztül-kasul bejárta Magyarországot és a vonzáskörzetét, a helyi turistalátványosságok helyett a magyarok (és a tágan értelmezett Közép-Európa) lelke után kutatva. Felcsúton többször is bekukucskált egy bizonyos ház kerítésén, megpróbált utazni a kisvonaton, Trianon történetétől lesújtva részegen bolyongott Budapest mellékutcáin, és nemzeti rockot hallgatott, hogy a szövegekből magyarul tanuljon. Kószált a vidéki Magyarországon, cikkcakkban végigjárta a szlovák-magyar határt, végigdöcögött Kárpátalja kátyús útjain, bámészkodott Erdélyben és örömmel beszélgetett bárkivel, aki csak szóba állt vele. Bárhol is járt, mindenütt a dicső múlt egyre fakuló és az illiberális jelen egyre erősebben kivehető nyomaival találkozott, amiről saját szülőföldje és annak sorsa is időről időre az eszébe jutott. Az pedig, hogy útközben néha a honfitársaiba ütközött, nem is csoda, elvégre "Polak, Węgier - dwa bratanki..." Ugyan a Via Carpatia elsősorban a lengyel közönség számára készült, mégis, a magyarok története iránt érzett mélységes empátiájával, egyéni látásmódjával, illetve a lövészárkokat madártávlatból szemlélő külső nézőpontjával a magyar olvasók számára is számos érdekességet tartogat. Ziemowit Szczerek (1978) lengyel újságíró, a Gazeta Wyborcza és a Polityka munkatársa, író, Hunter S. Thompson lengyel fordítója. Jogot és politológiát végzett, és az európai szeparatizmusokat és regionalizmusokat kutatta. Újságíróként a kelet-európai térség geopolitikai, történelmi, kulturális "különlegességeinek"" szenvedélyes kutatója és szakértője. Magyarul eddig egyetlen könyve, a már-már kultikus státusznak örvendő Jön Mordor és felfal minket, avagy a szlávok titkos története jelent meg 2016-ban a Typotex kiadó gondozásában.