Koinónia Kiadó strana 2 z 4

„Predestinálva lettem ezt elolvasni. Kálvin János A könyv mélyreható kutatás, aprólékos történelmi elemzés és hatékony találgatás segítségével mutatja be a kereszténység nem egészen komplett történelmét – ahogyan Ön még sohasem olvasta. Jézus tényleg rokon volt a tanítványainak felével? Ki találta fel a kiközösítést? Honnan származik a hét halálos főbűn? Hogyan vezetett a nadrág feltalálása Róma elestéhez? És hogy van az, hogy a keresztények évszázadok óta nem veszik a lapot? Nick Page fáradságot nem sajnálva forgat fel (szinte) minden történelmi követ, hogy bekukkantson Abelárd-tól Zwingliig (szinte) minden szent és bűnös életébe, a keresztény történelem (szinte) minden szentségébe és eretnekségébe – a jó pár szamarat, az egyszem elefántot és a profetikus képességekkel megáldott libát ne is számoljuk. Hozzáférhető, informatív és provokatív: A kereszténység majdnem tévedhetetlen története minden, amit szerettél volna tudni az egyház történetéről. Vicces. Lenyűgöző. Elképesztő. De az egyházhoz hasonlóan lehet, hogy nem teljesen tévedhetetlen. „Pssszzzzt!” Egy trappista szerzetes

Kiss Lehel az örömteli rácsodálkozás hangján ünnepli gyermeke születését és első évét. A Csakhogy itt vagy! című kötet versnapló, melyet egy éven át heti rendszerességgel vezetett a költő. Az így létrejött ötvenkét vers a gyermekirodalomban ritka, apai nézőpontból ír újszülött és család kölcsönös gyarapodásáról. A kora gyermekkor hol vidám, hol aggasztó, csínytevéseiben is szívmelengető állomásait Kiss Lehel ragályos humorral és lelkesedéssel örökíti meg. A kötetet készülő és gyakorlott szülőknek, családoknak és kistestvért váró nagytestvéreknek egyaránt ajánljuk. Emlékteremtő olvasást kívánunk!

A sok türelemmel és odaadással készített verses babanaplóban Kiss Lehel őszintén sziporkázó, derűs szövegei mellett a gyermekük első évét megörökíteni vágyó szülőket kreatív oldalak biztatják alkotó emlékőrzésre. A fényképes-írásos babanapló vezetéséhez Berke Krisztina-Ágnes kipróbált ötletei nyújtanak szelíd útmutatást. Kiss Lehel életízű verseit Pojum Edith szerethető mackócsalád-illusztrációi kísérik, körükben a család minden tagja megtalálja a helyét, és életre szóló kincseket, emlékeket raktározhat el.

A Dalrakeltő minden gyermek számára érthető módon ad át egyszerű, ám igazán mély bibliai igazságokat. Nagyszerű alapul szolgálhat családi áhítatokhoz, beszélgetésekhez, esti mesemondáshoz, vagy akár a Jézus meséskönyve, a Biblia című könyv társaként is olvasható. A napi üzenetek ószövetségi és újszövetségi történetekből, történelmi eseményekből, tudományos példákból, valamint bölcs emberek, prédikátorok és írók gondolataiból merítenek - de egy a cél: hogy az olvasó tekintetét szerető Istenünkre fordítsák, aki mindvégig kitartó, örök szeretettel szeret minket. Ettől valóban dalra kel a szív! SALLY LLOYD-JONES New York Times bestseller író és előadó. Több mint 25 könyv szerzője. Afrikában töltötte gyermekkorát, később egy angliai bentlakásos iskolába járt, egyetemi tanulmányait pedig a Sorbonne-on végezte, jelenleg New Yorkban él. Nagysikerű gyermekkönyve, a Jézus meséskönyve, a Biblia elnyerte a Platinum Könyv díjat, a Dalrakeltőt pedig a Keresztény Könyvkiadók Egyesülete az első kiadás évében az Év Könyvének nyilvánította. JAGO számos elismerést nyert illusztrációival, köztük a legjobb gyermekkönyvillusztrátornak járó Macmillian-díjat, valamint a Brit Nemzeti Művelődési Egyesület különdíját. Sally Lloyd-Jones Jézus meséskönyve, a Biblia, valamint Dalrakeltő című könyvének illusztrátoraként ismerik legtöbben. JANKÓ SZÉP YVETTE nevéhez több gyerekkönyv fordítása fűzodik, ezek közül a Koinónia Kiadónál jelent meg Markus Majaluoma öt kötetből álló Apa-sorozata, illetve Tomi Kontiónak Elina Warsta által illusztrált gyerekkönyvei. Jelen kötetet is kivételes érzékenységgel ültette át anyanyelvünkre.

Kamion Kamill régi vágya, hogy nagy karosszériáját könnyedre váltva bejárhassa azt a sok izgalmas helyet, amelyet teherszállításkor kénytelen elkerülni. A Nagy Forgalomirányító meghallgatja Kamill óhaját, és szinte minden ébredéskor más-más közlekedési eszközként indulhat felfedezni a világot! Gyönyörű tájakra utazik, barátokra lel, s ahogy a mesékben lenni szokott, megjelenik a színen a gonosz is: Koromkalap ijesztő árnyékként követi őket. A kis barátok eldöntik, nem hagyják magukat, és szembeszállnak vele. De vajon elég csak a bátorságuk, hogy legyőzhessék a gonoszt? Fogadjátok szeretettel Kása Gergely gyermeki fantáziával szőtt, kortárs meseregény köntösébe bújtatott írását a hitről és az isteni gondviselésről! Brem Ágnes könyvtáros, a kolozsvári Mesekuckó alapítója

A Jézus meséskönyve, a Biblia az elmúlt évtized talán legjobb gyermekbibliája. A Moonbeam-díjjal kitüntetett könyvet eddig több mint tizenöt nyelvre fordították le Európában, Afrikában és Latin-Amerikában. A többszörösen díjazott, többek közt a gyermekirodalmi Arany Medál-díjjal kitüntetett afrikai születésű szerző, Sally Lloyd-Jones, valamint a Macmillan Highly Commended gyermekillusztrációs díjával elismert angliai illusztrátor, Jago úgy teremti újra az Ó- és Újszövetség világát, hogy az a célcsoporton túl (4-8 évesek) is nagy érdeklődésre tarthat számot. A könyv magyar nyelven az erdélyi és magyarországi gyermekkönyv-olvasók számára már jól ismert, Aranyvackor-különdíjas Zágoni Balázs meseíró hű tolmácsolásában olvasható.

A modern nő elvárások kereszttüzében hivatott megtalálni identitását, ezért a folyamatos megfelelési kényszernek engedve lassú önpusztításba kezd, vagy túlzott önmegvalósítási szerepet vállal ezt a gondolatkört járja körül könyvében az amerikai szerzőpáros. Mint írják, az őszinte törekvések közepette észrevétlenül korlátok közé szorul a női mivolt, jóllehet Isten a kezdetektől fogva szabaddá tesz a szépség feltárására, a férfiszív megszelídítésére, majd az anyai szerep boldog megélésére. A könyv több, mint a női lélek megismerése, a háromgyerekes lelkigondozó, Stasi Eldredge hiteles szavai (melyek férje, John Eldredge gondolataival egészülnek ki) személyes példákon keresztül válnak megindítóan bensőségessé.

Hétköznapi élethelyzetek tragikomikus párlata a kötet, amely tárcanovellái ezúttal is a női lét sajátosságait, a családi élet visszásságait, a társadalmi elvárások szorítását, a megfelelni akarás belső kényszerét, az öregedést, és a most középkorúak fiatalságát villantja fel fergeteges humorral, ironizáló, szatirikus hangvétellel, könnyed, játékos stílusával mosolyogtatva, ébresztgetve, néha sírva-nevettetve olvasóit. A szerző Boldogság juszt is a tiéd című kötetét (Koinónia, 2016) a Transindex portál Az év könyve díjjal tüntette ki. Ezúttal is garantált a szórakozás és a tükörbe nézés érzete.

Egy pedagógusi életpálya emlékei, élményei sűrűsödnek Cseh Katalin Tanerőtlen című kötetének fő versciklusában, a kötetben ezen kívül még két ciklus – a Lila közérzet és a Csönd és Isten – kapott helyet. A főként gyermekirodalmi szerzőként ismert Cseh Katalin ezúttal elsősorban a felnőtteket kívánja megszólítani verseivel – nem csak a pedagógusokat, hanem mindnyájunkat, akik életünk valamely szakaszában így vagy úgy (akár diákként, szülőként, munkatársként) kapcsolatba kerülünk velük. A kötet zömét képező, a Tanerőtlen versciklushoz tartozó művekben a költő a tanári élet, a tanári munka tapasztalatait, élményeit, humoros és keserű emlékeit, pillanatképeit sűrítette verssé. Cseh Katalin versei úgynevezett „érzékenyítő” szövegek, az irodalom eszközeivel világítanak rá arra: ezen hivatás gyakorlásához nemcsak tudásra van szükség, hanem nagyfokú empátiára, önzetlenségre, odaadásra. A kötet második, Lila közérzet című versciklusában az élet különböző vetületei, fény- illetve árnyoldalai jelennek meg: szerelem, elhidegülés, anyaság, hiányérzetek, kételyek, örömök, ballépések, kötődések. A harmadik, egyben utolsó versciklus címe: Csönd és Isten. Cseh Katalin istenes verseinek központi témái a bűn, a kegyelem, a lélek útkeresése, a modern ember világba vetettségének szorongató érzése, a halandó ember és a halhatatlan Isten egymástól való távolodása, illetve egymáshoz való közeledése. A három versciklus között a költő finom humorral teremt kapcsolatot, a záró versciklusban ismét visszautalva az első rész „tanár- és ember-lét” sajátos kérdéseire. Erre a humoros átvezetésre egy példa: „Isten a végén becsukja a naplót / megigazítja félrecsúszott nyakkendőjét / komor tekintete végigpásztáz rajtunk / majd szó nélkül sietős léptekkel távozik”.

Jézus beszéde nem üres utópia, hanem cselekvő erő. A tekintélyes kortárs gondolkodó ennek a felismerésnek a horizontján értelmezi az evangéliumi példázatokat – egyszerre szöveghű és eredeti módon. Magyarázatában a szívbe oltott értelem, az elháríthatatlan elköteleződés, a hallott Igének megfelelő cselekvés, az ideologikus gondolkodás lebontása éppen azt a belső teret hódítja vissza számunkra, „amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a világon kívül leljünk újra otthonra.” dr. Visky S. Bélaa Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora Andrei Ple?u nem hajlandó alárendelni Jézus példázatait sem a filozófiának, sem az újabb és újabb módszertanoknak, sem a kortárs politikai-ideológiai beállítottságnak. Sok régebbi és mostani egyházi vezetőtől eltérően abban kíván követője maradni a Mesternek, hogy szembefordul az ideológia kísértésével (az olyanokkal is, amelyek a mai értelmiségieket kísértik), és igyekszik távol tartani magát minden intézményi “szedentarizmustól” (az akadémiait is beleértve). dr. Berszán Istvána Babe?–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Intézetének igazgatója

Lucian Boia az idén évszázados múltra visszatekintő modern román állam megalakulásának körülményeire világít rá úgy, hogy tágabb – európai, sőt világpolitikai –értelmezési mezőben értékeli a kor eseményeit, az azok közötti összefüggéseket. Eddigi munkásságát meghatározó szemléletéhez híven Boia ezúttal is lerántja a történelmi mítoszokról a már rájuk kérgesedett leplet: jelen kötetében a román nemzeti egység több évszázados eszméjét hirdető elméletet és annak holdudvarát dekonstruálja. Ezzel mintegy szembemegy a román történésztársadalom kommunizmusban szocializálódott és pályát teremtő részének többségével, illetve a hivatalos történelemoktatás még ma is uralkodó trendjével. A gyakran publikáló történészprofesszor újabb kötete 2017 decemberében jelent meg a bukaresti Humanitas Kiadó gondozásában, és piacra kerülése után már az első hónapban az egyik legkelendőbb kiadványként tartották számon. The translation was kindly supported by the Fund for Central and Eastern European Book Projects, Amsterdam.

„Jézus azt mondja, nagyobb van itt a prófétánál, a próféciánál, a gyógyításnál. Most is tele a világ prófétákkal, új egyházakkal, új irányzatokkal. Mi mégsem azt mondjuk, hogy nem tud Jézus meggyógyítani, nem akarjuk lekicsinyelni azt, ha valaki prófétai szemmel meglát valamit, csak azt mondjuk, hogy nekünk ez nem elég. Ha nem Jézust láttad, akkor – bocsáss meg – nekünk ez nem elég. A mi szívünk már nem tud kevesebbel betelni, nagyobb van itt.” A sziklából mézként fakadó Ige gazdagon elégítette meg az elmúlt évtizedekben mindazokat, akik Visky Ferencnek az év minden napjára szóló, 2003-ban megjelent bibliai elmélkedéseivel kezdték mindennapjaikat. E kötetben, Visky Ferenc születésének centenáriumán, most újra felfakad a méz, hogy bizonyságot tegyen arról, Isten szívében megszületett a kegyelem.

Megtámadja egy kislány szervezetét a rák, csöndes eltökéltséggel, alattomosan. Mire tetten érjük, már mindennél és mindenkinél nagyobb. Orvosok, szülők, segítők, barátok fordulnak szembe vele, beindul a küzdelem a kislány életéért. A kórházban barátságok szövődnek a gyermekek között, különös közelség és ismeretlen mélysége az együttérző szeretetnek. Reggelre, időről időre, megüresedik egy ágy. Elszakadás: mit jelent elszakadni? Hol van, aki nincs velünk? Meg tud semmisülni egy arc? Aczél Dóra könyve a fordulatos kalandregényeknél mérhetetlenül izgalmasabb beszámoló. Megérinti az életet a haláltól elválasztó határt, rá is lép a bizonytalan sávra. És visszatér. Itt van velünk Dóra, és itt van ez a finom, boldog könyv, tele éles, angyali mondatokkal. Egy kivételes ember kivételes története. Mindannyian kivételek vagyunk. (Visky András)

Az erdélyi hétköznapokra, a honi lét valóságára közelítő írásait gyűjtötte egybe Botházi Mária. A női szemszöget felvillantó, gyakran sajátosan „női témákat” taglaló tárcák, glosszák a Transindexen és az Erdélyi Naplóban jelentek meg. A szerző hangja és ábrázolásmódja egyedi. Olyan világot teremt, amely összetéveszthetetlen másokéval, miközben a magyar karcolatirodalom hagyományát is felidézi. Ebben a szövegvilágban fontos szerepe van az őszinteségnek, barátságnak, játéknak, humornak, s nem utolsó sorban a közösségnek (hagyományos értékek nem hagyományos környezetben). Az írások témája tulajdonképpen a mindennapi élet, de annak élményei, eseményei és konfliktusai sajátosan, egyedien válnak mindennapiakká. Néhány jól körvonalazható tematika jelenik meg a kötetben: több írás a nőiség, a női lét sajátságainak megélése kapcsán született, ami talán tájainkon nem ugyanolyan, mint a médiából visszaköszönő nő-kép – megvannak a maga egyedi, igen gyakran sajnálatos jellemzői, amely társadalmunk, neveltetésünk, közgondolkodásunk lenyomataként kísérik életünket. Az írások egy másik része a kisebbségi létről szól, melynek hétköznapi megéléséről szintén keveset olvasni.

Idestova negyven esztendeje született ez a könyv vagy inkább drámai elrendezésű feljegyzés-sorozat a 20. századi magyar ébredéstörténetről. Írója, Szikszai Béni (1908–1985), a Bethánia CE Szövetség főtitkára (gyakorlatilag vezetője) negyedszázaddal az egyesület feloszlatása után, fizikai munkásként, csendesnapok és összejövetelek szervezőjeként és prédikátoraként írta feljegyzéseit, melyek hosszú ideig csak legendák szárnyán keringtek, szélesebb nyilvánossághoz nem juthattak el, s most jelenhetnek meg családja jóvoltából. A történet sok szálon fut: a magyar református egyház (és protestáns egyházak) állapotának bemutatása, a hitbuzgalmi egyesületek, közösségek felvirágzása, a mozgalommá (mozgalmakká) terebélyesedő megújítási igyekezetek, személyes sorsok, teológiai és egyházszervezeti küzdelmek, az ország társadalmi helyzetének elemzése és történelmi katasztrófáinak bemutatása váltogatják egymást, mind-mind közvetlen elevenségben úgy, hogy ez még a mai olvasót is áthatja. Bogárdi Szabó István, püspök

Fancsal Zsolt saját gyermeke elvesztéséről ír úgy, hogy a kisgyerek születése körüli néhány napot a lehető legrészletesebben meséli el. Mindenről, ami ezen az időintervallumon kívül esik, csak érintőlegesen értesül az olvasó. A szerző foglalkozására nézve lelkész, a szövegen minduntalan átüt a tágabb összefüggéseket, magyarázatokat kereső prédikátor hangja – ami összecseng a fájdalom előtt megtorpanó, értetlen és kétségbeesett apa hangjával. Ebben a „kettős” hangnemben hallgathatjuk ezt a különös siratóéneket – ez lenne talán a második műfaj, amelyet hozzárendelhetünk ehhez a könyvhöz –, ezt a szöveget, amelyből nem marad ki egyetlen mozzanat sem. Úgy eleveníti fel a fájdalmat, mint ami – mikor már nem fokozódhat tovább – lassan végül megülepedik az emberben; ez a hosszas gyászmunka összekapcsolódik a lelkész, a hívő ember megpróbáltatásával. Fancsal Zsolt az utóbbi években bibliodráma-csoporttal is foglalkozik, könyve részben szintén terápiás célt szolgálhatna. Egyedi, vallomásos lendülete azonban kiváló olvasmánnyá is emeli a művet.