Koinónia Kiadó strana 4 z 4

A Miért más Románia? című nagyesszé vitathatatlan közönségsikere után Lucian Boia újból jelentkezik ugyanebben a műfajban, és megközelítésében, illetve témaválasztásában egyaránt izgalmas munkát ajánl figyelmünkbe. A Bukaresti Egyetem professzora megőrzi eddigi státusát, és a mérsékelt alapállású megfigyelő rációra támaszkodó alaphelyzetéből nyújt látszólag könnyen felhasználható értelmezési keretet a nyugati (európai) civilizáció hanyatlásának folyamatához. Boia kijelentései lehangoló jövőképet vetítenek ki a kontinens számára, amely – véleménye szerint – mostani formájában az összeomlás küszöbén áll. Bár elismeri, hogy a jelenlegi világberendezkedés a Nyugat alkotása, amelyet a kereszténység és a világnak e köré való egyesítésébe vetett meggyőződés tett valós konstrukcióvá, Boia meg van győződve arról, hogy ez a civilizáció már kifáradt. Az ötlet nem teljesen új, első ízben Oswald Spengler fogalmazta meg. Lucian Boia érdeme a kifinomult esszéíró könnyedségén túl a gondolatok és ötletek kiegyensúlyozottsága és az emberiség sorsába vetett hit. Boia tisztában van azzal, hogy tudása véges, de nem kapitulál. Akkor sem, ha a fáradt és elaggott Európáról elmélkedik, ha a mindenható és egyben sérülékeny Egyesült Államokat veszi górcső alá avagy a régi (orosz) és új (japán) regionális hatalmak esélyeit latolgatja, vagy a feltörekvő (kínai, brazil és indiai) hatalmak okozta kihívás részleteit elemzi. Nem maradnak el a globális felmelegedés aspektusai sem, az ideológiai adok-kapok, a gazdasági vagy vallási egymásnakfeszülések. Adat- és erőforrások tekintetében sok részletet tart szemmel a historikus, körültekintően, mint ahogyan a NASA szakemberei teszik, akik tudják – az Apolló tragikus esetéből tanulva –, hogy elegendő, ha a 40 ezer alátétből egyetlenegy is hibás. Lucian Boia nem veszíti el a bizakodását, és nem óhajt a mindentudó Kasszandra szerepébe lépni. A Nyugat sorsáról szóló elmélkedése a következő módon zárul : „Zárjuk egy vigasszal: az ember a leginkább alkalmazkodó lény; úgyhogy aggodalomra nincs okunk, mert tökéletesen fog idomulni bármelyik lehetséges történelmi fejleményhez, és nem lesz oka megbánni egykori mivoltát.”

A Van-e élet az autonómia után? című interjúkötet a romániai magyar közbeszéd egyik kiemelt témájával foglalkozik. Borbély Tamás többnyire olyan értelmiségiek véleményének ad helyet a kötetben, akik az elmúlt két évtizedben kisebb-nagyobb mértékben a közélet aktív résztvevői voltak. Az interjúkötet kizárólag szakmai szempontok szerint közelíti meg a témát a tudomány egy-egy szakterületének „szemüvegén” keresztül, mint például a közgazdaságtan, a szociológia, az antropológia, a történelem, vagy a politológia, de a művészet sem marad ki. Összesen tizenegy beszélgetés olvasható a könyvben, az interjúk alanyai: Juhász Jácint, Szilágyi N. Sándor, Bakk Miklós, Stefano Bottoni, Csutak István, Gabriel Andreescu, Salat Levente, Bocsárdi László, Smaranda Enache, Biró A. Zoltán és Bárdi Nándor. A kötet szerzője arra keresi a választ, mire lenne szükség ahhoz, hogy Székelyföld területi autonómiája megvalósulhasson, illetve hogyan működne az önrendelkezés. Az elmúlt huszonhárom esztendőben csaknem tucatnyi autonómia-tervezet készült Romániában, amelyek romániai magyar értelmiségiek tollából születtek. Ezekből a tervezetekből kiindulva, a kötet megpróbál választ adni arra a kérdésre, hogy milyen tanulság vonható le ezekből az elképzelésekből, amelyek a romániai magyarság kollektív jogait próbálták jogi formába önteni. A beszélgetésekben a történelmi példákra is visszatekintünk, a könyv feleleveníti a különböző magyar autonómia-elgondolások eredetét, de kitér a Magyar Autonóm Tartomány időszakára is.

Egy küzdelmes életút stációinak korabeli dokumentumokkal és fotókkal ellenpontozott emlékfüzérét tartalmazza e kötet. A szerző "huszadik százada" a második világháború idején a mátészalkai lelkészi szolgálattal vette kezdetét, majd a kommunista Romániában kellett folytatnia hivatása gyakorlását, mégpedig folyamatos egyházi és hatósági zaklatások, fenyegetések, áthelyezések közepette, melyek közül a leginkább embert próbáló a 22 évnyi börtön- és kényszermunkára való ítélet, családja távoli kényszerlakhelyre való kitelepítése volt. Visky Ferenc mégsem elsősorban az elviselt szenvedésekről ír, hanem arról a hatalmas jelentőségű eseményről, amelynek debreceni teológus korában szemtanúja és részese volt, később pedig apostola lett: az ébredésről, amely a népegyház laikus tagságát az Isten iránti közönyből az élő keresztyén hitre hívta meg, és református kegyességi hagyományokhoz vezette vissza. A belsőleg megélt szabadság derűvel és humorral vértezte fel az elmúlt erőszakos század e szelíd vándorát, aki felismerte, hogy megpróbáltatásainak végső okát nem a démoni rendszerben kell keresnie, hanem annak szerelmében, aki életét és hitét a próbákban is megtartotta.

„Mindenkinek van olyan haverja, akinek a történeteit szívesen hallgatja akár reggelig. Ha nincs, akkor itt ez a könyv. Ha van, akkor itt van még egy: ez a könyv. Annak, aki valaha egy kicsit is jól érezte magát Kolozsváron, vagy egy kolozsvári társaságában, kötelező olvasmány. Csak annak nem ajánlom, akit zavar, ha hülyének nézik, amiért utazás közben, könyvvel a kezében, néha hangosat horkanva felnevet.” Tóth Szabolcs, Szomszédnéni Produkciós Iroda „Az odáig még rendben is volna, hogy Tihamér emlékeiben az enyémeket ismerem fel. Csakhogy ő olyan részletgazdagsággal emlékezik, amilyennel én – attól félek – még csak nem is éltem. Ettől utolér az irigység, hogy ez a Tihamér tán többet élt volna, mint én. Ettől utolér a szégyen, attól meg az elszánás, hogy na, ezentúl én is jobban odafigyelek. A saját életemre, a másokéra. Talán mától.” Szakáts István, AltArt Alapítvány Magyari Tivadar 1968-ban született Kolozsváron. Szociológus, oktatáspolitikus, korábban újságíróként is dolgozott. Az utóbbi években heti, kétheti rendszerességgel közli humoros írásait a Transindex internetes portálon. Jelen kötetben ezekből nyújtunk válogatást, új, eddig még nem közölt írások – többek között a Tihamér és Jóska című kisregény – kíséretében.

Egyéni kolozsvári mitológiát teremt Magyari Tivadar a kötet címadó írásában, amely egy belvárosi, zsúfolt társasház lakói között, illetve mellett a nyolcvanas-kilencvenes évekbeli közélet jellegzetes, karikírozott alakjait is felvonultatja. Az eredetileg zsidók által épített, és számos épületrésszel megtoldott ház lakóit egy hosszas beszélgetésből ismeri meg az olvasó: köztük Becsedek Andor professzort, aki az élete főművét jelentő disszertációját Kőmíves Nagy Lajosról írja; feleségét, a néprajzos skiccelő Petyete-Szabó Nancsát; Gyla bácsit, akit nemi irányultsága miatt figyel a rendőrség; Tricskó nénit, a ház őslakóját, aki a negyvenes években két anyósával együtt kapott lakást. A felületesen elválasztott lakásokban mindent hallani, amit a szomszédban beszélnek, a szöveg egyik humorforrása ez az állandó, „áthallásos” beszélgetés, ami a falakon keresztül is zajlik. A kisregénynek valós szereplői is vannak, akik fiktív – de jellegzetesen kolozsvári – problémákra reflektálnak, a többi között maga a szerző is nyilatkozik benne, oktatáspolitikai ügyben. A kötet második írása, az Endre és Ágnes szürreális elemekkel átszőtt szerelmi történet – a főhős barátja képzelt kedvesébe szeret bele. A magányról, szexről és az égi szerelemről szóló, a valóság és a képzelet síkjait váltakoztató játékon alapuló novella Magyari Tivadar egyik legkiforrottabb írása. A Civilek és bolondok a képzeletbeli Brassó állomására vezeti az olvasót: ebben a párhuzamos világban egyre kevesebben dolgoznak hivatalosan az állomáson, viszont egyre több önkéntes csatlakozik hozzájuk – valamennyien megpróbálják felvenni a harcot az épületet és környékét ellepő piszokkal.

Idestova negyven esztendeje született ez a könyv vagy inkább drámai elrendezésű feljegyzés-sorozat a 20. századi magyar ébredéstörténetről. Írója, Szikszai Béni (1908–1985), a Bethánia CE Szövetség főtitkára (gyakorlatilag vezetője) negyedszázaddal az egyesület feloszlatása után, fizikai munkásként, csendesnapok és összejövetelek szervezőjeként és prédikátoraként írta feljegyzéseit, melyek hosszú ideig csak legendák szárnyán keringtek, szélesebb nyilvánossághoz nem juthattak el, s most jelenhetnek meg családja jóvoltából. A történet sok szálon fut: a magyar református egyház (és protestáns egyházak) állapotának bemutatása, a hitbuzgalmi egyesületek, közösségek felvirágzása, a mozgalommá (mozgalmakká) terebélyesedő megújítási igyekezetek, személyes sorsok, teológiai és egyházszervezeti küzdelmek, az ország társadalmi helyzetének elemzése és történelmi katasztrófáinak bemutatása váltogatják egymást, mind-mind közvetlen elevenségben úgy, hogy ez még a mai olvasót is áthatja. Bogárdi Szabó István, püspök

Visky Júlia 1922-ben született Budapesten. Az evangéliumhoz való ragaszkodása miatt szülei kitagadják a családból. A nemzetközi CE szövetség részét képező Bethánia Egyletben talál otthonra, itt végez missziói szolgálatot. A második világháborút követően férjével Erdélyben telepednek le. Szolgálatuk nyomán lelki ébredés indul el, melyet a kommunista hatalom megtorló intézkedései sem tudtak elfojtani. Önéletírásában döbbenetes őszinteséggel vall a gyermekkor és a férje börtönből való szabadulását átölelő időszak legfontosabb eseményeiről. Különös asszonysors az övé, döntéseit nagyon gyakran mintha önmaga ellenében hozná meg. Ennek ellenére határtalanul szabadon ír gyarlóságairól, kísértéseiről, mindenek előtt azonban Isten ellenállhatatlan szeretetéről, akit maga mellett tud a legnagyobb megpróbáltatásokban is. Jelen kiadás az 1993-ban megjelentetett Három kereszt és 1989-ben kiadott Az Úré a szabadítás című könyvek átdolgozott változata. Az eredeti kiadásokat több nyelvre lefordították, megjelentek hollandul, németül, oroszul, angolul, románul, továbbá összevont változatban franciául.

Mazsolás nagymama és unokája, András, nem mindennapi mesemondó-páros: jártukban-keltükben csak úgy röpködnek a sziporkázó történetek. Kérdezős-felelős meséikben Kicsirakéta és Hupikék villámot fog szupererős gumikesztyűvel, altatólövedékkel vadászik cápára a kerti hintán, víz alatti kalandjuk során megszerzik a rakétavilágnak a szabad repülés lehetőségét - és ezzel még nincs vége a mókának. Kilövésre felkészülni!

A könyv mélyreható kutatás, aprólékos történelmi elemzés és hatékony találgatás segítségével mutatja be a kereszténység nem egészen komplett történelmét - ahogyan Ön még sohasem olvasta. Jézus tényleg rokon volt a tanítványainak felével? Ki találta fel a kiközösítést? Honnan származik a hét halálos főbűn? Hogyan vezetett a nadrág feltalálása Róma elestéhez? És hogy van az, hogy a keresztények évszázadok óta nem veszik a lapot? Nick Page fáradságot nem sajnálva forgat fel (szinte) minden történelmi követ, hogy bekukkantson Abelárd-tól Zwingliig (szinte) minden szent és bűnös életébe, a keresztény történelem (szinte) minden szentségébe és eretnekségébe - a jó pár szamarat, az egyszem elefántot és a profetikus képességekkel megáldott libát ne is számoljuk. Hozzáférhető, informatív és provokatív: A kereszténység majdnem tévedhetetlen története minden, amit szerettél volna tudni az egyház történetéről. Vicces. Lenyűgöző. Elképesztő. De az egyházhoz hasonlóan lehet, hogy nem teljesen tévedhetetlen.

Mindnyájunkat kísért a sohasemvolt karácsony szelleme... "Ha a karácsony története valamiről biztosan árulkodik, akkor az az, hogy az emberek folyamatosan 'ősi' hagyományokat találnak ki" - írja Nick Page, aki ezúttal alaposan beletúr egy tele szánkó ünnepi fake news-ba, amelyeket évről évre keringetünk... a nem kívánt ajándékokkal együtt. Egy része történelmi ("a keresztények 'elcsórták' a karácsony dátumát egy korábbi római vallásos ünneptől"), egy része népiesch ("a fagyöngy druida rituálé"), másoknak viszont a mai globális társadalomhoz van köze ("a Mikulást a Coca-Cola találta fel"). A keresztények ezekre még jól rátesznek egy lapáttal: minden évben olyasmiket énekelnek, hogy Jézus három darab király mellett született egy istállóban, ahol aztán egy kisdobos is megjelent, akit tárt karokkal fogadtak. Ám ezek totális tévhitek. A történelmi mélyrefúrást ünnepien pimasz humorral keverve, Nick Page a karácsony rejtett történetét térképezi fel ebben a könyvben. Útközben megtudjuk, hogy miért hibás mindegyik adventi naptár, miért volt rossz a fogadósok tekintélye kétezer évig, de a kelbimbó körüli összeesküvésre is fény derül. Kis szerencsével közösen tárjuk fel, hogy mit jelent igazából ez az ünnep, és hogyan lelhetünk valami igazira, őszintére a sok díszcsomagolás alatt.