Lilium Aurum strana 2 z 12

A svéd típusú gyermekversekben nincsenek csengő-bongó rímek, andalító ritumusok, megzenésíteni sem lehet őket, ám olyan varázslat lakozik bennük, amit a legegyszerűbben így nevezhetnénk meg: a gyermeki lélek. Fellinger Károly ebben a stílusban is maradandót alkotott: a rövid töprengések, tűnődések és bölcs megfigyelések hol elgondolkodtatják, hol pedig mosolygásra késztetik az olvasót. Gyerekekről szólnak, gyerekeknek íródtak, de általuk talán a felnőttek is közelebb kerülhetnek saját csemetéik megértéséhez. A költő immár ötvenötödik születésnapját ünnepli. Méghozzá úgy, hogy legfiatalabb olvasóit ajándékozza meg. Egy valódi ikerkönnyvel. A Mindjátrt gondoltam párja, a Hullámvasút című kötet vadonatúj gyermekverseket tartalmaz. Jubileumból is akad még néhány: a Tábortűzben kerek negyven éve jelent meg első gyermekverse, s öt éve van már, hogy a Magyar Írószövetség által Weöres Sándor születésének centenáriumáre kiírt Bóbita költőversenyen az első helyet nyerte el a Farsang végén című verse, amely jelen kötet ikerpárjában kapott helyet.

E kötet most új szempontból közelíti meg Vámbéry életét: a könyvben a képek és a fotók játsszák a főszerepet: ezek segítségével próbáljuk meg felvillantani e világhírű tudós életének legfontosabb elemeit, meghatározó fordulópontjait. Ez egy kísérlet is egyben; egy kísérlet arra, hogy a képek rögzítette pillanatok révén meg lehet-e fogni, meg lehet-e fogalmazni egy tudós és ember életének „lényegét”.

Az Amikor az író olvas című kötetben, melyet a Vámbéry Polgári Társulás adott ki 2016-ban, kizárólag alkalmi, felkérésre született írások jelentek meg az elmúlt 10-11 évből.

A Meditálók titka

A szlovákiai magyarok mindenkor fontosnak tartják a közvetítést az anyaországi magyar és az itthoni szlovák társadalom között. Ehhez kívánt hozzájárulni az Élő Zoboralja Polgári Társulás 2014. március 5-én a szlovákiai Nyitrán, ahol a Társulás az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata támogatásával Esterházy Jánosról szóló konferenciát szervezett. Esterházyról bizonyára elmondható, hogy a magyar történeti emlékezet megbecsült része. Nyilvánvaló azonban, hogy megítélése a közép-európai régióban nem egységes, az itt élő nemzetek a közéleti tevékenységét eltérő nézőpontból értékelik. Általában lényegi különbség mutatkozik a magyar és a szlovák álláspont között. Konferenciánk kísérlet volt a két történeti szemlélet közelítésére. Szerettünk volna hozzájárulni az eltérő álláspontok közötti távolságok csökkentéséhez az Esterházyról szóló párbeszéd - vita - előmozdításával. Ezért a közös megbecsülés jegyében a magyar nézőpont mellett az attól akár lényegileg elütő véleményeknek kívántunk teret adni lengyel, szlovák és cseh szaktekintélyek szerepeltetésével. Továbbá fontosnak tartottuk a rendezvény megvalósulását azért is, hogy a Nyitra-vidékiek és a Nyitrán tanuló magyar és szlovák diákok is lehetőséget kapjanak Esterházy többszempontú megismeréséhez. A tanulmánykötetet kezébe vevő magyar és szlovák Olvasó előtt világossá válik: Esterházy-témában eltérőek az álláspontok. Ezzel együtt jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy lehetőség nyílt ezek egy kötetben való ismertetésére, ezáltal a többoldalú tájékozódásra. Utóbbi célt szolgálja a kiadvány többnyelvűsége is, ezáltal a kötet reményeink szerint vitaalapnak szintén alkalmas. Zilizi Zoltán

A kötet, amelyet a kezében tart az olvasó, az Opus- könyvek sorozat ötödik darabja. A széria a Szlovákiai Magyar Írók Társasága által kiadott, kéthavonta megjelenő Opus című interkulturális foIyóirat extratartománya. Ez a kötet szakmai tisztelgés. A benne szereplő tanulmányok Tőzsér Árpád életművéhez rendelnek kontextusokat. Ily módon járulnak hozzá a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb opusrendszerének feItérképezéséhez. Ám nem állnak meg annak határainál, hiszen nem is lehet: Tőzsér Árpád , alkotásai ugyanis olyan tágas terekre nyílnak, melyek bejárása irodalomtörténeti és kultúratudományi szempontból a legnagyobb kihívások közé tartozik.

Könyvének előszavában a szerző Cholnoky Jenőt idézi, melyben az író azt vallja, az otthon nem csak egy hely; az otthont az emberek teszik azzá, méghozzá olyan emberek, akik törődnek egymással. Olyan emberek – s ezt már Kulcsár Sz. Zsuzsanna mondja –, akik „majd ezer éven át életben tartottak egy települést, szerették egymást (és nem szerették). De megmaradtak. S nekünk ma csak ez lehet fontos. A megmaradás". S még hozzáteszi, hogy Nemesócsát olyan – a közért munkálkodó – közbirtokosok, földművesek és iparosok lakták, akik a nemzetük mellett minden körülmények között bizonyosságot tettek. Az Adalékok Nemesócsa történetéhez második kötete ezekről az emberekről, az Emberekről nyújt átfogó s egyben nagyszerű képet – mindenekelőtt a 20. század virágzásáról és pokláról, emberségéről és embertelenségéről, nemzeti türelmetlenségről, ölelésekről és taszításokról, békéről és háborúról, életről és halálról. Az előző kötet okleveleivel, templomaival, mezőivel, madaraival, állataival és sírköveivel szemben az „ennek a kötetnek alapjául szolgáló adatok már megtelnek élettel, mozgással (...) Mintha megfoghatóbbá válnának az események, a történetek (...) már a nagyapáink, apáink világát idézik, azokét, akik nemrég még velünk ültek az asztalnál, s mesélték végeláthatatlan történeteiket, az átélt háborús borzalmaikat, vadászélményeiket, a számukra dicsőséges sporteseményeiket". Aki kezébe veszi, átlapozza, olvasgatja, szemléli e nagyméretű, 400 oldalas, hihetetlenül gazdag képanyaggal kiegészített könyvet, egyszerre lesz boldog és boldogtalan; boldog, hogy van egy ilyen kincsünk, mely egy csallóközi falu 20. századán keresztül voltaképpen Európa, s azon belül Közép-Európa történelmét ismeri meg a maga mindennapjaiban, lehetőségeiben, nyitottságában; s ugyanakkor boldogtalan is lesz, mert látja a népek és nemzetek sorsáról hozott rossz döntéseket, valamiféle ördögi erő meglétét, mely nyomorba, pusztulásba taszít falvakat, városokat és nemzeteket, gyerekeket, felnőtteket és öregeket, erőseket és gyengéket egyaránt. Valóban így van: mindannyiunknak okolnunk illik az elmúlt idők történéseiből, abból a múltból, amely nem csupán úgy „volt", hanem „benne van ma is a gesztusainkban, a mozdulatainkban (...) mindenben, ami körülvesz bennünket, ott él, és olykor előretolakszik gondolatainkban akkor is, ha nem akarjuk". Igen, „a tárgyainknak is megbecsülendő történetük van, miért ne lenne nekünk embereknek is"!!! A 20. századot tekintve: története és üzenete van számunkra egy falu közigazgatásának, a nemesócsai főszolgabírói hivatalnak, Dávidházy János főszolgabíró magyarságát és józanságát megvalló búcsúlevelének; az első világháború kitüntetett vitézeinek és hősi-halottainak, a számukra emelt, gyönyörűen megformált oroszlánnal díszített emlékműnek; a trianoni békediktátumnak s az utána következő, mérhetetlen összefogást követelő éveknek; az 1938-as visszacsatolás szerezte örömnek; a második világháború frontjainak, a Don-kanyar katasztrofális napjainak és hónapjainak, a hadifogolytáboroknak, Nemesócsa hatvannyolc hősi halottjának; a jogfosztottság 1945–48-as éveinek, a kassai kormányprogram embertelen cikkelyeinek, melyek nyomán „elbocsátják a magyar nemzetiségű közalkalmazottakat, majd lefoglalják a kisiparosok üzleteit, műhelyeit, a közintézmények homlokzatáról eltűnnek a magyar nyelvű feliratok, bezárják a magyar iskolákat", majd „a csehszlovák kormány reszlovakizációs rendelettel lehetőséget ad Dél-Szlovákia magyarjainak, azaz az »elmagyarosított szlovákok«-nak, hogy visszatérjenek eredeti nemzetükhöz"; s aki nem „reszlovakizál", Csehországba és Magyarországra, sőt Szibériába telepíttetik – ahol „majd csak kikötnek valahol". Szó esik Kulcsár Sz. Zsuzsanna könyvében ezer más dologról is persze. Tűzoltókról, zenészekről, gazdálkodásról, iparról, kereskedelemről, vásárokról, egészségügyről, bábaasszonyokról, orvosokról, vöröskeresztről, postáról, vasútról, a nemesócsai futballról és más sportokról. Na és persze a nemesócsaiak arcképcsarnokáról, a Nemesócsán született vagy hosszabb ideig ott élt neves személyekről: Dr. Horváth György alkotmánybíróról, Dr. Velsz Aladár főügyészről, Teleky Tihamér, Vavrikné Szarka Erzsébet, Csallóközi (Holczer) Ferenc, Janiga József festőművészről, Dr. Korbely György és Dr. Fegyveresné Kalmár Margit orvosról, Végh Adorján régészről. És végül a régi nemesócsai családokról – több mint száz oldalon, mintegy 170 fotóval. Már a nevük felsorolása is tetemes lenne, s még így is csupán a régi, tősgyökeres családból villant fel néhányat a zárórész, megjegyezve, milyen áldásos lenne egy falu családkönyvét elkészíteni: „Egy történelemkönyv hozadéka a falu ősi-régi történetét illetően szinte felbecsülhetetlen" volna. Reméljük, ez is elkészül egyszer Nemesócsáról.

A Vámbéry Polgári Társulás gondozásában a közelmúltban jelent meg Kulcsár Sz. Zsuzsanna Adalékok Nemesócsa történetéhez című helytörténeti munkájának első része. A kétkötetes könyv nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy 15 fejezetben felvázolja Nemesócsa múltjának egy darabkáját. Az első kötet, amelyet most fellapozunk, hat fejezetnyi részt tartalmaz mintegy 340 oldalon. „Epizódokat kínál csupán, mert a település több mint ezeréves történetéből nyilván csak részleteket tud felvillantani. Az összeállított történet a település gazdag, eseményekkel teli életét idézi, olyan emlékeket, eseményeket, amelyeket talán már el is felejtettünk, esetleg elhomályosulva, elkopva időznek emlékezetünkben, vagy nem is tudtunk róluk" – írja a szerző a kötet előszavában, amely Magyarics Gusztáv polgármester ajánlója után következik. Az ezt követő Kutatástörténet című fejezetben a falutörténet megszületésének körülményeit is felvázolja, hiszen helytörténeti érdeklődését évekig tartó családtörténeti gyűjtőmunka előzte meg és ihlette: „Nemesócsával kapcsolatos kutatásaimnak személyes indítékai vannak. Anyai őseim követhetően legalább 350 éve ennek a településnek a lakói. Családom a többi ősi családdal együtt itt élt jóban-rosszban – átélve háborúkat, társadalmi változásokat, áttelepítéseket, kitelepítéseket –, küszködtek, harcoltak, és tettek valamit több generáción keresztül a település előrehaladása ügyében." Az első fejezet Nemesócsa topográfiai leírásával foglalkozik, külön figyelmet és egyben alfejezetet szentelve a község vízszintes és függőleges tagoltságának, a vízrajznak, a növény- és állatvilágnak, a geológiai adottságoknak (a térség szeizmikusan Európa aktív területei közé tartozik, kisebb földrengések 20 évnyi gyakorisággal észlelhetők a község területén), az ásványoknak, az éghajlatnak és a településszerkezetnek. Mindezt természetesen bőven kiegészítve képanyaggal: régi és mai fotókon, képeslapokon, térképrészleteken, tervrajzokon követhetjük lépésről-lépésre Nemesócsa arculatának változásait, fejlődését. Külön érdekesség, hogy a topográfiai leírásokhoz a Forrásmunkákban felsorolt szakirodalmon kívül a szerzőnek segítségül szolgáltak a nemesócsai emberekkel való beszélgetések, határjárások, valamint egy ismeretlen szerző kézirata is. A lakosság című alfejezetből többek között megtudhatjuk, hogy a község lakosainak száma és nemzetiségi összetétele az idők során sokszor radikálisan változott és ez minek volt köszönhető, ugyanitt olvashatunk a lakosság nyelvhasználatáról, a jellegzetes tájszavakról, és a falura jellemző építkezési módokról is, a falu skanzenját számos fotó is bemutatja. A második fejezet az Oucha – Ócsa név (valószínűsíthető) eredetét kutatja, majd a község jelképeit: a címert, a pecsétet, a zászlót és a lobogót mutatja be, de lebilincselően pontos és részletes a Történelem, birtokviszonyok című fejezet is. A Nemesócsán és határában fellelt római kori és népvándorlás kori leletekkel indít, majd a török időkön, a kuruc csatározásokon keresztül át egészen az 1948/49-es szabadságharcig repülünk az időben, hiszen nem volt olyan helység – falu, város – a hazában, amelyet ne érintettek volna az 1848/49-es események. A birtokviszonyokról, birtokosokról, birtokperekről is van mit jócskán elmondani, hiszen a Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött oklevelek tanúbizonysága szerint már a 13. századtól nemesi birtokperek folytak Nemesócsán. A negyedik fejezet a falu vallási felekezeteit mutatja be. Volt forrásanyag bőven, hiszen a község felekezeti tagozódását statisztikák, összeírások, egyházi jegyzőkönyvek, oklevelek dokumentálják. Részletesen olvashatunk a Nemesócsai Református Egyházközség történetéről (amelynek keletkezési idejét az egyháztörténészek 1682-től számítják), belepillanthatunk különféle iratanyagaiba, az itt szolgálatot teljesítő prédikátorok és lelkészek életrajzi adatait is átböngészhetjük, majd eltöprenghetünk a református templom keletkezése, külső és belső leírása, berendezése, harangjainak története fölött. Az ötödik, Iskola – egyház – etnikum című fejezet egyrészt a Nemesócsai Református Elemi Népiskola történetét mutatja be 1682-től 1945-ig, kitér a Katolikus Elemi Népiskola, valamint a Nemesócsai-Lipovéi Evangélikus Egyházközösség bemutatására, majd a zsidó hitközség és a falu zsidóságának történetét dolgozza fel kimerítő részletességgel. A hatodik fejezet Nemesócsa temetőivel foglalkozik, fényképek segítségével bemutatja a sztéléket az Ótemetőből és a református temető különböző részeiből, valamint az ezeknél jóval kisebb katolikus temetőt. A hetedik fejezet a forrásmunkák gyűjteménye, valamint a felhasznált irodalom jegyzéke, a nyolcadik pedig egyfajta Függelék, azaz az egyes fejezetekből kimaradt fényképemlékek és kéziratok fotói kerültek ide. A tartalomjegyzék utáni rövid szövegből azt is megtudhatjuk, hogy a II. kötet előreláthatólag a 2015-ös év folyamán jelenik meg, s felöleli majd a századforduló éveitől a II. világháborút követő néhány évig terjedő eseményeket, de egyéb – a faluban meghatározó szerepet betöltő – intézmény és szervezet rövid ismertetésére is kiterjed. Ezt a rendkívül érdekes, minden bizonnyal rengeteg gyűjtő- és rendszerező munkával, valamint hatalmas szakmai alázattal összeállított és megszerkesztett kiadványt bátran ajánlom mindenki figyelmébe.

Na svoju kultúru hrdý Prešov bol vždy pohostinným mestom. Z tohto plynie jeho mnohonárodnostná história, tolerancia a ,,európskosť ". Pre toto považuje za svoje Nemec. Maďar, Žid, aj Slovák. Spoločne musíme opatrovať jeho minulosť, obohacovať jeho tradície. Táto publikácie má ambíciu za pomoci niekoľko stoviek doteraz nebuklikovaných fotografií predstaviť zabudnuté všedné dni nášho milovaného mesta, história Prešova v obrázkoch...

2012.szeptember 29-én és 30-án zajlott le Dunaszerdahelyen X.Vámbéry konferencia. Minden eddigit felülmúló számban vettek rajta részt előadóink.E kötet tartalmazza az összes 25 előadást, amely elhangzott a konferencián.

Ezen szótár közrebocsájtása által, a borászati irodalomban , egy régen érzett hiány kívánok pótolni, miáltal egyszersminz, nyelvünk tisztázásához is egy szerény anyagot vvélek nyújthatni. A borászatban előforduló minden műszót iparkodtam felvenni és helyes értelmére tekintve nyelvünk szabályait, - visszavezetni s megmagyarázni.

A Vámbéry-életmű sorozat első kötete. A szerző útikönyve most -több évtized után- kerül ismét az olvasó kezébe. A(z) Dervisruhában Közép-Ázsián át (Könyv) szerzője Vámbéry Ármin.

Sánta Szilárd Parazita könyvek sorozatában megjelent monográfiája bevezető olyan irodalmi műfajok (cyberpunk, nanofikáció, űropera, alternatív történelmi regény, new weird fiction stb.) tárgyalásába, amelyek egyenjogúsítása éppen most zajlik. A témával összhangban különféle tudományágak eredményeit és szakszókincsét építi magába - az irodalomelmélettől a nanotechnológiáig, a posztmodern poétikától a kontrafakturális történetírásig.

Három gondolatkísérlet a lehetséges történelmek, a szimuláció és a tévhitek kapcsán. A három gondolatkísérlet az adatok, a tények sajátos viselkedésével foglalkozik, csak más-más utat jár be a különböző médiumok közbejöttével. Éppen ezért a könyv számos lehetőséget nyit meg azok előtt is, akik nem szakértői egy-egy adott tudományterületnek, de érdeklődnek az egyes diszciplínák közti párbeszéd-lehetőségek kialakítása iránt.