MCC Press Kft. strana 4 z 9

Miért ?nem tudjuk előre jelezni a technológiai jövőt? Az új születésének valóban mindig szükségszerű velejárója a régi elpusztítása? Jogosak-e az új technológiákkal szembeni fenntartásaink? Miként alakítja át a mesterséges intelligencia a nemzetek gazdasági versenyét? Lehet-e egyáltalán valamilyen aktív szerepe az államnak az innovációban? Miért maradt le Európa az innovációs versenyben? És miért létezik ma is egy láthatatlan vasfüggöny, amely mögött Kelet-Közép-Európa képtelen új startupokkal versenyre kelni az innovációkért? Mit tanulhatunk a Szilícium-völgy, Észtország, Izrael vagy Szingapúr sikereiből?Ezek a kérdések azért is foglalkoztatják töretlenül a közgazdászokat, a döntéshozókat és a széles nagyközönséget egyaránt, mert az elmúlt kétszázötven év tapasztalata szerint azok az országok kerültek be a gazdagok klubjába, amelyek a technológiai innováció élvonalába tartoztak, míg a többiek rendre megrekedtek az alacsony vagy a közepes jövedelem csapdájában. A szerző a témát alaposan körbejárva, szemléletes példákon keresztül vizsgálja a szabad verseny, a digitális gazdaság, a technikai haladás és az innováció összefüggéseit, s hogy ezek bonyolult dinamikái miként vezetnek el a sikerhez a nemzetek közötti versenyben.

2023 was the 50th anniversary of the death of Leo Strauss (1899–1973). Strauss was an extraordinary scholar whose books and essays covered a wide range of figures in the history of political philosophy, from Thucydides, Aristophanes, Plato, Aristotle, and Xenophon in the ancient world, to Alfarabi, Averroes, Judah Halevi, Maimonides, and Marsilius of Padua in the medieval world, to Machiavelli, Hobbes, Spinoza, Locke, Rousseau, Nietzsche, and Heidegger in the modern world. Strauss transformed our understanding of the transition from the medieval period to the modern era, offering novel, insightful, and often unsettling perspectives on the history of political philosophy. Both reviled and celebrated as a conservative thinker, but difficult to understand by means of conventional categories, Strauss is a polarising figure. This volume compiles essays by leading scholars and thinkers that evaluate his achievements. Most of these essays were presented at a conference to mark the anniversary of his death, which was held at the Mathias Corvinus Collegium in Budapest, Hungary on 12th October 2023. Strauss said that positivism is a mode of thought that “is reminiscent of death but utterly lacks the majesty of death.” Although Strauss is no longer with us, his legacy is very much alive.CONTRIBUTORS: Iraj Azafazar, Timothy W. Burns, Andreas Kinneging, Laurence Lampert, András Lánczi, Zbigniew Janowski, Jakub Jinek, Till Kinzel, Mark Shiffman, William Wood

A 2008-as globális pénzügyi válságtól a 2020-as koronavírus-világjárványig terjedő bő évtizedben tanúi lehettünk a világrend átalakulásának. A nemzetközi kapcsolatok és annak szabályai továbbra is a szemünk láttára változnak, a nagyhatalmi erő kritériumai nem azok, mint régen, a világ pedig egy soha nem látott multipoláris logika szerint formálódik. Szubrahmanjam Dzsajsankar több évtizedes, diplomataként a világ üzleti-politikai csomópontjain szerzett tapasztalatai alapján reflektál ezekre a változásokra, vizsgálódása középpontjában Indiával. Higgadtan és elemzői szemlélettel taglalja, Indiának mint erősödő hatalomnak milyen kihívásokkal kell megbirkóznia a megváltozott nemzetközi környezetben, s felvázolja azt a nemzeti érdekek érvényesítése és a globális felelősségvállalás által kijelölt utat, melyen haladva visszakövetelheti az őt megillető helyet a világ színpadán.  „Miközben India felemelkedik a világban, nemcsak egyértelműen körül kell határolnia az érdekeit, de hatékonyan kommunikálnia is kell azokat. Jelen könyv ehhez kíván hozzájárulni, illetve ahhoz, hogy őszinte párbeszéd alakuljon ki az indiaiak között – és az se baj, ha ezt a világ is meghallja!”  Dr. Szubrahmanjam Dzsajsankar pályafutása hivatásos diplomataként több mint negyven évet ölel fel, csúcspontját 2015 és 2018 között betöltött külügyi államtitkársága jelentette. Ezt megelőzően, 2009 és 2013 között Kínában, majd Obama elnöksége idején Washingtonban volt nagykövet. Diplomataként különböző beosztásokban dolgozott Moszkvában, Washingtonban, Colombóban, Prágában, Budapesten és Tokióban. A külügyminisztériumban 2004 és 2007 között az Amerika-főosztály élén, 1993–94-ben a Kelet-Európa-főosztály igazgatójaként tevékenykedett. Diplomatakarrierje után, 2018–19-ben a Tata óriásvállalatnál töltött be vezető pozíciót, majd visszatért a politikába, s 2019 májusa óta India külügyminisztere. E könyv szakmai körökben, konferenciákon és üzleti fórumokon elhangzott előadások gyűjteménye, amelyből megérthetjük, milyen érvek és viták mentén formálódik napjaink indiai külpolitikája, és megismerhetjük, mi volt és mi lesz a jövőben India útja. 

Seit das Deutsch-Ungarische Institut für Europäische Zusammenarbeit am Mathias Corvinus Collegium im Dezember 2020 in Budapest gegründet wurde, ist es sein erklärtes Ziel, den Dialog und Austausch in den Beziehungen beider Länder auf allen Ebenen zu fördern. In den nunmehr vier Jahren seines Bestehens vermochte das Institut, zahlreiche Vertreter des öffentlichen Lebens zusammenzubringen und vielfältige Veranstaltungen für ein breites Publikum zu realisieren. Zugleich waren die Mitarbeiter des Instituts intensiv damit beschäftigt, durch eine Vielzahl verschiedenartigster Texte und Beiträge zentrale Fragen des deutsch-ungarischen Verhältnisses zu diskutieren und die nicht immer problemlos verlaufenden bilateralen Beziehungen in die Belange des gemeinsamen Hauses Europa einzubinden.Mit der Reihe „Beiträge zur deutsch-ungarischen Verständigung“ hat das Institut 2023 eine regelmäßige Publikationsplattform eröffnet, um bilaterale Fragen und Probleme einem interessierten deutschsprachigen Lesepublikum aus ungarischer Perspektive näherzubringen.Der zweite Band der Reihe versammelt eine Auswahl wissenschaftlicher Veröffentlichungen der Institutsmitarbeiter. Das Themenspektrum umfasst die wichtigsten Politikfelder der Sozial-, Wirtschafts- und Außenpolitik, behandelt Fragen der ungarischen Kultur, Geschichte und Gesellschaft und richtet den Blick, nicht zuletzt, auf die Beziehungen des Landes zu seinen europäischen Nachbarn in West und Ost.Seit dem Kollaps der kommunistischen Zwangsherrschaft und der demokratischen Wende 1989/90 hat Ungarn einen weiten Weg zurückgelegt. Nahezu alle Felder in Politik und Kultur, Wirtschaft und Gesellschaft wurden entscheidenden Wandlungsprozessen unterworfen – aufs Ganze gesehen hat das Land die mit diesen Transformationsprozessen verbundenen mannigfachen Schwierigkeiten erfolgreich bewältigt, auch und gerade im Vergleich mit seinen mittel- und osteuropäischen Nachbarn.Das Deutsch-Ungarische Institut für Europäische Zusammenarbeit am Mathias Corvinus Collegium in Budapest bemüht sich seit seiner Gründung im Jahr 2020 darum, einem interessierten Publikum fundierte, wissenschaftlich abgesicherte Einsichten und Informationen zum ungarischen Staat und seinen Bürgern, seiner wirtschaftlichen und gesellschaftlichen Verfassung, den Beziehungen zu seinen Nachbarn in West und Ost und, nicht zuletzt, den integrativen Fundamenten des Zusammenlebens zu vermitteln.Diesem Ziel dienen die zwölf Beiträge des hier vorgelegten zweiten Bandes der 2023 eröffneten Reihe „Beiträge zur deutsch-ungarischen Verständigung“. Die Institutsmitarbeiter widmen sich darin ausgewählten Themen und Fragestellungen aus den verschiedensten Bereichen des ungarischen öffentlichen Lebens: Was hat es mit dem vieldiskutierten ungarischen Wahlrecht auf sich? Welche Rolle nimmt das Land als Partner innerhalb der NATO und der EU ein? Und was ist Budapests Ansatz für die europaweit umstrittene Frage der Migrationspolitik? Indem sich der Band diesen und weiteren Fragen widmet, zeichnet er zugleich die eigenen Wegmarken des Deutsch-Ungarischen Instituts für Europäische Zusammenarbeit nach und dokumentiert die wissenschaftlichen Ergebnisse aus den ersten vier Jahren Institutsgeschichte.

Régóta visszatérő toposz, hogy a nyugati civilizáció válságban van, s ennek egyre drámaibb jelei mutatkoznak mind társadalmi-gazdasági, mind erkölcsi szinten. Vajon túlélheti-e a Nyugat ezt a krízist? SAMUEL GREGG válasza egyértelmű: igen, ám ennek érdekében vissza kell találnia önmagához. A szerző kiindulópontja, hogy a Nyugatnak nevezett tömb elsősorban nem gazdasági-politikai szerveződés, ereje és identitása az értelem és a (zsidó-keresztény) hit egyedi szintézisén alapul. Döntően e kettő sajátos ötvözete alakítja mindazokat az elképzeléseket, állásfoglalásokat és intézményeket, amelyek a Nyugat önmeghatározásának sarokpontjai. A jelenkori talajvesztettség oka, hogy a hit és értelem egyensúlya kibillenni látszik – az értelem nélküli hit tudatlansághoz vagy legrosszabb esetben erőszakos vallási fanatizmushoz vezet, az értelem a hittől megfosztva pedig bigottnak, irracionálisnak bélyegzi az eltérő véleményeket, és végletes szekularizációt eredményez. Gregg síkra száll azon – a felvilágosodás és a nyugati vallások viszonya körül kialakult – tévképzet ellen, mely szerint az értelem és a hit szemben állnak, és örökösen küzdenek az elsőbbségért. Amellett érvel, hogy ezek szimbiózisban léteznek, képesek kölcsönösen mérsékelni egymás túlkapásait, és együtt segítik az igazságot kereső embert. A hanyatlás elkerülése érdekében útmutatással is szolgál, hogy „megerősítsük az értelem és a hit falait a filozófiai materializmus, a liberális vallás, a prométheuszi elgondolás, a szcientizmus, a tekintélyelvű relativizmus és a dzsihádizmus hullámaival szemben”. 

„Konzervatívnak lenni egy bizonyos emberi létmód, és a konzervatív habitus az élet minden területén – képzőművészetben, zenében, irodalomban, tudományban, vallásban – megjelenik. Ebben a könyvben a „konzervatív” politikai filozófiával, nem pedig az ugyanezzel a jelzővel illetett politikai tevékenységgel foglalkozom. Az így értelmezett konzervativizmus gazdag forrása a politikai rendről való elmélkedéseknek, és e könyv célja, hogy megmutassa a konzervatív szemlélet mögöttes koherenciáját, illetve védhetőségét. Remélem, hogy olvasóim – akár helyeslik a konzervatív politikát, akár nem – belátják, hogy a konzervatív eszmék mindenképpen érdekesek, és szükséges megismernünk őket, ha érteni akarjuk, kik vagyunk, hol állunk, és miért.” 

Alapításának 110. évfordulóját ünnepli idén a Magyar Cserkészszövetség, hazánk legnagyobb és legrégebb óta működő ifjúsági szervezete. Ez a bő évszázad korántsem volt viszontagságoktól mentes: a szélsőséges ideológiák, a háborúk és a korszellem kihívásai sokszor komoly megpróbáltatások elé állították a cserkészeket. Minden nehézség ellenére úgy hisszük, hogy az Isten, haza és az embertársak szolgálatára tett fogadalom, amely túlélte az elmúlt évszázad viharait, átsegít minket a 21. század próbatételein is. A magyar cserkészet ma is a keresztény valláserkölcsi alapokon, a hazaszereteten és az egymásért viselt felelősségen nyugszik, s bár minden korszak új társadalmi kihívásokat hoz magával, célja napjainkban is ugyanaz, mint 110 évvel ezelőtt: szüntelenül munkálkodni egy jobb világért. E változatos tematikájú, jubileumi tanulmánykötet nagy ívű áttekintést nyújt a magyar cserkészmozgalom idáig megtett útjáról, és bepillantást enged annak jelenébe. Emléket állít nagyjainak, összefoglalja történetét az alapítástól kezdve a kommunizmus elnyomó évtizedein át egészen napjainkig, bemutatja a cserkészet mai helyzetét az önkéntesség, az élménypedagógia és az ifjúsági szerveződések felől közelítve, és arra a kérdésre is választ keres, hogy miként maradhatott a cserkészet a magyar kultúra és identitás megőrzésének kulcsa határon innen és túl. Reméljük, hogy a kötet méltó kapocsként szolgál majd a múlt, a jelen és a jövő cserkészei között, és egyúttal iránytű is lehet egy olyan korban, amikor egyre nehezebb meglelni a helyes ösvényeket.    SZERZŐK: Bartal Anna Mária, Bóna Zoltán, Brückner Ákos Előd, Constantinovits Milán, Csortán-Szilágyi György, Gál-Gönczi Krisztina, Grynaeus András, Imre Sándor, Kaszper Blanka, Kelemen László, Kiss-Kozma Georgina, Koltai András, Kovács Adorján, Lendvai-Lintner Imre, Marosvári Attila, Némethy Kesserű Judit, Réti Gergely, Székely Levente, Tabajdi Gábor, Takács Benedek, Wisznovszky Tamás

„Változásokkal teli világunkban egyedül a jövőt meghatározó gazdasági és politikai ciklusok körforgása állandó” – vallja a szerző, aki szerint minden, a jelenben megfigyelhető gazdasági trend közös vonása az átmenetiség, és a normát az állandó változás, a folyamatosan újra meg újra bekövetkező válságok jelentik.Éppen ezért Sharma szerint egy gazdasági elemző, illetve egy gazdasági elemzés akkor igazán jó, ha mentes az éppen uralkodó korhangulat hatásaitól, és nem próbálja a jelen trendjeit kritikátlanul a jövőre is kiterjeszteni, hanem mindig szem előtt tartja, hogy a gazdaságban minden bizonytalan és változékony. Könyvében erre az ars poeticára alapozva próbál olvasóinak tíz olyan szempontot nyújtani, amelyek alkalmasak lehetnek az egyes országok gazdasági jövőjének elemzésére és megjósolására.Ezt a fellendülések és a visszaesések mintázatait leíró tíz szabályszerűséget a saját kutatásaira alapozva dolgozta ki, és a valóság próbájának is alávetette, hiszen maga is több évtizede dolgozik a feltörekvő piaci befektetések irányításával.Közérthető stílusban és nyelvezettel megírt, plasztikus példákkal alátámasztott, élvezetes művét haszonnal forgathatja bárki, akit érdekelnek a tágabb gazdasági összefüggések, és szeretné megérteni azok hátterét, illetve túl kíván tekinteni a sajtó sokszor bombasztikus, de felületes főcímei által sugallt féligazságokon.

Oroszország támadása Ukrajna ellen sok nyugati vezetőt váratlanul ért. Frank Füredi a jelenség egyik lehetséges magyarázataként azt állítja, hogy a Nyugat egyáltalán nem képes megérteni Oroszország motivációit, ahogyan azt sem, mi hajtja az ukrán embereket országuk és népük megvédésére. Mindennek gyökereit abban látja, hogy a Nyugat megfeledkezett történelmi örökségéről és múltbeli tapasztalatairól. Értékrendje teljesen kifordult, kiüresedtek számára az olyan fogalmak, mint a hazaszeretet, a hűség, a kötelességtudat, a hősiesség és a bátorság, s az elit bizonyos tagjai csak mosolyognak a nemzeti szuverenitás és a határok fontossága hallatán. A szerző egyik következtetése, hogy a nyugati országok csak látszólag támogatják Ukrajnát, és tetteiket nem az ukránok megsegítése, hanem saját önös céljaik mozgatják.Frank Füredi – könyvében részletesen elemezve a 20–21. századi nyugati politikai, gazdasági és ideológiai trendeket – azt kutatja, a Nyugat hogyan vesztette el az erkölcsileg helyes irányt, és tanácsot ad, miképpen állítható vissza a globális szolidaritás és stabilitás.

Magyarországtól délre van hat kisebb-nagyobb európai ország, amelyet számtalan különbség, valamint sok meglepő hasonlóság jellemez, ráadásul még egyikük sem tagja az Európai Uniónak. E hat ország – Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Albánia, Észak-Macedónia, Koszovó és Montenegró – együtt alkotja a Nyugat-Balkánnak nevezett és mintegy 17 millió embernek otthont adó régiót. A kötet átfogó képet ad arról, milyen történelmi előzményekre alapozva alakultak ki ezek az államok, hogyan orientálódnak a nagy nemzetközi integrációs lehetőségek – elsősorban természetesen az Európai Unió – felé, és milyen gazdasági teljesítményre voltak képesek a 21. század eddig eltelt bő két évtizedében. A Nyugat-Balkán alapvető tényeinek és adatainak összegyűjtése, ellenőrzése és bemutatása már önmagában hiánypótló gazdasági szakkönyvet eredményezne. Ám a szerző, Bernáth Tamás nemcsak ezt teszi meg, hanem épít a térség országaihoz kötődő két évtizedes munkatapasztalatára is, így a régió gazdasági eredményeinek, illetve üzleti életének első, alapos és átfogó bemutatását személyes, helyszíni beszélgetéseken, valamint megfigyeléseken alapuló megjegyzései teszik még színesebbé. 

Az első világháború kitörésekor Szerbia az antanthatalmak szövetségese lett, majd nem sokkal később Nagy-Britanniában olyan befolyásos, jól értesült és elkötelezett patrónusai akadtak, mint Henry Wickham Steed angol újságíró, a The Times napilap külügyi rovatának szerkesztője, valamint Robert William Seton-Watson skót történész, politikai újságíró, aki Nyugat-Európában az elsők között jelentetett meg szakmunkákat a térség lakóiról. Délszlávbarát érdekszervezeteik mellett az Osztrák?Magyar Monarchia romjain létrehozni tervezett kisállami rendszert népszerűsítő The New Europe hetilap is azt sulykolta, hogy a német világuralmi törekvésekkel szemben csakis egy, az összes délszlávok lakta területet magában foglaló „Jugoszlávia” jelenthet hathatós megoldást. Noha a „béke bajnokai” kitartottak amellett, hogy Európában kizárólag ez a megoldás garantálja a tartós fegyvernyugvást, a két brit elvbarát nagyszabású törekvésének politikai öröksége sem a kontinens, sem a térség lakóinak életébe nem hozott békét, hiszen a délszlávkérdés még a 21. században is megoldatlan maradt. 

Milyen hatással van egy város fejlődésére az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerése?Milyen tanulságai és hozadékai lehetnek a címért folytatott versengésnek?Milyen szerepet töltenek be a helyi kulturális és kreatív szereplők a városfejlesztésben?Richard Florida kreatív városokról szóló műve óta tudjuk, hogy egy térség fejlesztése a kultúrán és a kreatív iparon keresztül is lehetséges. A kultúraalapú városfejlesztés magyarországi és kelet-közép-európai dimenzióiról ugyanakkor mindeddig nem született olyan összefoglaló munka, amely makrotérségünk városainak kreatív kezdeményezéseivel, intézkedéseivel foglalkozna. E könyv a fogalmak tisztázása és a városokat körülvevő jogi és intézményi keretrendszer ismertetése mellett feltárja és rendszerezi azokat a jó gyakorlatokat, amelyek a kultúra és a városfejlesztés kapcsolatából születtek térségünkben. A kötet a témával foglalkozó kutatók és egyetemi hallgatók, valamint a települések gyakorlati szakemberei számára éppúgy értékes és hasznos olvasmány, mint azoknak az érdeklődőknek, akik csak most ismerkednek a kultúraalapú városfejlesztéssel.

Törökország lelő egy határsértő orosz vadászgépet, de alig néhány év múlva Ankara és Moszkva már vállvetve ellenőrzi a török–szír határt. Erdogan és Putyin szemben álló erőket pártfogol a szíriai, a líbiai és a hegyi-karabahi háborúban, ám mindez nem akadályozza meg a törököket abban, hogy Oroszországtól vásároljanak fegyvert, fütyülve az amerikai szankciókra. Hogy is van ez? Adott egy átalakuló világrend, amelyben az USA vezető szerepét egyre több kihívás éri. És adott a szultánok és a cárok hajdani birodalma. Mindkét ország nagy hatást gyakorol a biztonságunkra, és mindkettőt hajlamosak vagyunk a Nyugat szemüvegén keresztül látni, többé-kevésbé félreértve az indítékaikat. Vajon kell-e attól tartanunk, hogy Törökország hátat fordít a NATO-nak, és egy orosz–török stratégiai szövetség jön létre Európa peremén, alternatívát kínálva a nyugati liberális renddel szemben is? Vagy épp egy ellenkező forgatókönyv bekövetkezése valószínűbb, és a múltban vívott tucatnyi háború után a történelmi vetélytársak ismét közvetlen katonai összetűzésbe sodródnak a szomszédunkban, magukkal rántva minket is? Páratlan földrajzi helyzetét kihasználva Törökország kényes egyensúlypolitikát folytat, de vigyáznia kell, mert veszélyes játékot űz.PÉNZVÁLTÓ NIKOLETT nemzetközi kapcsolatok szakértő, turkológus, biztonság- és védelempolitikai elemző, a hadtudományok doktora. Jelenleg a Mathias Corvinus Collegium Migrációkutató Intézetének kutatási vezetőjeként és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének külső munkatársaként dolgozik. Ebben a könyvében olyan szempontokat kínál, amelyek jóvoltából megérthetjük napjaink török külpolitikáját, átfogó képet kaphatunk Törökország és Oroszország rendkívül izgalmas és összetett, ellentmondásokkal teli viszonyáról, és beleláthatunk abba az orosz birodalmi-nagyhatalmi gondolkodásmódba, amely a 2022 februárja óta zajló orosz–ukrán háborúhoz is elvezetett.

A Birkaiskola az Egyesült Államok elit egyetemeinek éles hangú kritikája, keményen bírálja az amerikai felsőoktatási rendszert, annak eredményeit és az azt működtető társadalmat. William Deresiewicz, aki maga is a Columbián végzett s a Yale-en tanított, a könyv lapjain arra keresi a választ, mi az oka annak, hogy a rendszerbe kerülő okos, tehetséges és motivált fiatalok a tanulmányaik során szorongóvá, félénkké és elveszetté válnak. Alázatosan menetelnek a szülői és intézményi elvárások kényszerpályáján, s ugyan kiválóan elsajátítják a saját szakterületüket, a futószalagról valódi célok és belső motivációk nélküli konformistákként lépnek le. A könyv egyik legfontosabb felismerése: az egyetem nem ad többé teret és lehetőséget az önfelfedezésre, hogy a diákok kialakítsák saját értékrendszerüket és megtalálják az útjukat. A szerző nem riad vissza a felelősségvállalástól – a szülőket és az oktatókat egyaránt bírálja a kialakult helyzet miatt. Nyíltan feltárja a repedéseket a rendszerben, és megoldásokat is kínál: hitet tesz a humán tárgyak fontossága, az elhivatott tanárok és a kis létszámú csoportok mellett. Egyik hangsúlyos megállapítása, hogy az elit oktatás megreformálásához és a jelenlegi tendencia megfordításához társadalmunknak meg kell határoznia saját értékeit, s azt is, s hogy miként közvetíti azokat. 

Létezik kapcsolat aközött, hogy 1989-ben Magyarország lebontotta a szögesdrótkerítést az osztrák határon, s hogy 2002-ben hogyan tevékenykedtek a civil szervezetek Észak-Koreában?Greenhill kutatása, amelyet még a migrációs válság előtt folytatott,  úttörő módon kapcsolja össze a migrációkutatás területét a biztonsági tanulmányokéval. A szerző történelmi eseményeken keresztül vizsgálja, hogyan befolyásolható egy másik ország politikája a kikényszerített és felé irányított migráció révén. Elsőként Kuba, Haiti, Koszovó és Észak-Korea stratégiáját, illetve annak eredményességét elemezi, majd az 1951-es genfi menekültügyi egyezmény óta azonosított összes eset rövid leírásával világítja meg, hogy a szándékosan előidézett népességmozgás egy olyan eszköz, amelyet igazolhatóan nyomásgyakorlásra használtak az elemzett helyzetekben. Ennek a széles körben alkalmazott, ám jobbára fel nem ismert eljárásnak az első rendszerszerű és tárgyilagos vizsgálatát tarthatja kezében az olvasó, amely számos nemzetközi szakmai elismerésben részesült.

A sikeres számítógépes grafikus és egykori erotikusshow-szereplő, Oceane szeret utazni, de nem szívesen hagyja el a lakását. Mi több, ki sem teszi a lábát otthonról. Erre azonban nincs is igazán szüksége: Dél-London és a földkerekség fura, meghökkentő, szórakoztató vagy megbotránkoztató világa csak úgy árad be az otthonába a csodabogár látogatókon, az idegesítő lakótársakon, a képtelen postai küldeményeken vagy a folyton új meglepetésekkel szolgáló interneten keresztül. Bár hősnőnk gondosan ügyel hétköznapjai nyugalmára, egy nap mégis kizökkenti valami: levelet kap exbarátjától – aki tíz éve meghalt. A rejtély cselekvésre készteti, és felbérel egy volt zsoldos katonát, hogy eredjen a levél titkának nyomába egy világ végi településre. A felvágott nyelvű, kiábrándultságában is csillogó humorú Oceane mindeközben elmeséli élete megannyi csetlését-botlását, amelyek odáig vezettek, hogy végül lakása kiszámítható biztonságába húzódott vissza.  Akik már ismerik TIBOR FISCHER fanyar, szikrázóan szellemes stílusát, ebben a regényben sem fognak csalódni, akik pedig most találkoznak vele először, élvezettel olvassák majd a huszonegyedik század abszurd jelenségeinek humoros látleletét.