MCC Press Kft. strana 3 z 9

A történelem folyamán minden háborúnak volt saját neve. Kivéve annak, amelyikről ez a könyv szól. Ezt nemes egyszerűséggel úgy hívták: a nagy háború. Az elnevezés jól tükrözi a méreteit, amelyek minden korábbit felülmúltak. 1914-re az ipari forradalomnak és a demográfiai robbanásnak köszönhetően lehetővé vált, hogy a hadban álló felek addig még soha nem látott méretű és felszereltségű hadseregeket küldjenek a harcterekre, és azoknak bármeddig képesek legyenek ellátást biztosítani. A nagy háború lett a történelem első világszintű konfliktusa, amelyben tengeralattjárót, tankot, léghajót, vadászrepülőgépet, bombázót és vegyi fegyvert is bevetettek, miközben mind az öt kontinensre kiterjedt, és amelyet egyszerre vívtak szárazföldön, tengeren és levegőben, sivatagokban és havas hegycsúcsok között. A világháborút kirobbantó országok azzal számoltak, hogy ez lesz Európa utolsó háborúja, s 1914 karácsonyára már véget is ér, megszilárdítva a gyarmattartó monarchiák világrendjét. A valóság azonban teljesen másképpen alakult. A katonai katasztrófának bizonyuló háború végül ötvenkét hónapig tartott, s több brit, bolgár, francia, magyar, olasz, osztrák és török katona halálát okozta, mint bármely más konfliktus a történelem során. Örökre megváltoztatta a világot, és utat nyitott a 20. századnak: elhozta a brit és a francia gyarmatbirodalmak alkonyát; olyan új, független államokat teremtett, mint Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, Írország vagy Lengyelország; véget vetett az Osztrák–Magyar Monarchiának, a Német, az Orosz és az Oszmán Birodalomnak; világhatalmi helyzetbe segítette az Egyesült Államokat; és életre hívta a Szovjetuniót, Jugoszláviát, Csehszlovákiát, Nagy-Romániát, valamint az átalakuló Közel-Kelet új államait. A legfőbb következménye pedig a kapitalizmus, a fasizmus és a kommunizmus húszas évektől bekövetkező kegyetlen versengése lett, amely egy még pusztítóbb világméretű konfliktusnak ágyazott meg. E hatalmas léptékű változások fényében nem csoda, ha száz évvel később a nagy háború – vagy ahogy utóbb elnevezték: az első világháború – öröksége ma is része a mindennapi életünknek. Éppen ezért az 1914–1918-as eseményeket fontos ismerni. Annál is inkább, mert az első világháború okainak, körülményeinek és következményeinek a megértése segít elkerülni a harmadik világháborút.

„Egy háború elvesztésének legbiztosabb módja az, ha nem ismerjük fel, hogy háborúban állunk” – mondja Michael E. Mann nemzetközi hírű klímatudós. Márpedig harcban állunk: a frontvonal egyik oldalán a fosszilistüzelőanyag-ipar és a hozzá kapcsolódó érdekcsoportok sorakoznak, a másikon pedig mindenki más, aki tenni akar a katasztrofális kimenetelű globális klímaváltozás ellen. Ez a könyv a nagyvállalatok és a lobbistáik által indított, több évtizede zajló kommunikációs háború frontvonalai mögé vezeti az olvasót, és bemutatja azt a kifinomult, változatos fegyvertárat, mellyel ezek az érdekcsoportok igyekeznek megakadályozni a számukra kedvezőtlen környezetvédelmi szabályozások bevezetését. A klímaválság tagadásának hamis narratívája és a tudósok ellehetetlenítése után új eszközökhöz nyúlnak: elsődleges stratégiájuk a figyelemelterelés és a probléma bagatellizálása. Ám amikor arról igyekeznek meggyőzni minket, hogy ha a műanyag palackokat újrahasznosítjuk és a villanyt lekapcsoljuk, egy csapásra megoldódik minden, az legalább ennyire veszélyes. Mann szerint a globális felmelegedés túlságosan égető probléma ahhoz, hogy az egyén szintjén tudjuk kezelni, és óvatosságra int mind az egyéni felelősség túlzott hangsúlyozásával, mind pedig a küzdelem feladása felé terelő pánikkeltéssel kapcsolatban. A szerző úgy látja, van remény, és a legrosszabb elkerülhető. Közérthetően elmagyarázza a globális felmelegedés bonyolult dinamikáját, és reális útmutatást ad azzal kapcsolatban, hogy miként lépjünk fel kollektíven, és kényszerítsük rá a kormányokat, illetve a vállalatokat, hogy valódi megoldásokat találjanak. Csakis így nyerhetjük meg azt a háborút, melynek a tétje nem kevesebb, mint az emberiség és a bolygó túlélése.

Miért jöttek létre Magyarországon labdarúgó-akadémiák? Mi hívta életre őket? Kétségtelen, hogy a magyar futball az elmúlt évtizedekben rendkívül sok kritikát kapott, hiszen az egykoronvilágszínvonalon teljesítő hazai labdarúgás utolsó fél évszázadára egészen a legutóbbi időkig a tartós és egyre erőteljesebb visszaesés volt jellemző. A szakemberek többsége azon az állásponton van, hogy az utánpótlás-fejlesztés az a kulcsterület, amely segíthet megfékezni a hanyatlást, illetve jelentősen előmozdíthatja a magyar futball felzárkózását a nemzetközi élvonalhoz. Rábai Dávid hiánypótló kötetének alapja egy több éven át tartó tudományos igényű kutatás, amelynek keretében a szerző számos nézőpontból alaposan körüljárta a tehetséggondozás és az utánpótlás nevelés határterületét. Elsődleges célja az volt, hogy bemutassa a magyar labdarúgó-akadémiák működési sajátosságait és pedagógiai jellemzőit, ám az alapkérdés, melyet meg kívánt válaszolni, ennél jóval konkrétabb. Vajon megéri szülőként energiát és anyagi erőforrásokat fektetni abba, hogy gyermekünk akadémista labdarúgó legyen? És fiatalként megéri áldozatot hozni egy bizonytalan kimenetelű sportpályafutás érdekében? Legyünk bár szülők, szakemberek vagy szurkolók, a könyv hozzásegít minket e kérdések körültekintő megválaszolásához.

„Ha Ön az Emberi sokféleséget megbotránkoztató volta miatt vette kézbe, akkor csalódni fog. Könyvemmel a tudományos világ legnagyobb darázsfészkeibe nyúlok bele, ám a fejezetek alapvető üzenete végig az lesz, hogy mindenkinek meg kell nyugodnia. Az emberek különböző csoportjai közötti eltérések érdekesek, ám nincs bennük semmi rémisztő vagy eget rengető. Ha ez unalmasnak hangzik, akkor ez a könyv nem Önnek szól. Ha viszont azzal a meggyőződéssel olvassa most ezeket a mondatokat, hogy a gender, a rassz és az osztály mind-mind társadalmi konstrukció, és hogy minden ezzel ellentétes állítás áltudomány, akkor a könyv első oldalain sem lesz képes túljutni – ebben az esetben a könyv szintén nem Önnek szól.” Akkor kiknek is szól az Emberi sokféleség? Azoknak, akiket a bennünket körülvevő társadalmi valóság a maga sokszínűségében és mélységében érdekel. Akik szeretnének tisztábban látni ezekben a ma egyre élesebben megosztó, ellenséges felhangokkal terhelt, embereket és közösségeket egymással szembeállító kérdésekben. Charles Murray szerint a valódi választóvonal ma már nem liberálisok és konzervatívok, hanem sokkal inkább mindkét táboron belül a társadalmat bármi áron, erőszakkal átalakítani akaró „progresszív radikálisok” és a közösségek természetes rendjét – bármely oldalról – megőrizni igyekvők között húzódik.

A 2008-as globális pénzügyi válságtól a 2020-as koronavírus-világjárványig terjedő bő évtizedben tanúi lehettünk a világrend átalakulásának. A nemzetközi kapcsolatok és annak szabályai továbbra is a szemünk láttára változnak, a nagyhatalmi erő kritériumai nem azok, mint régen, a világ pedig egy soha nem látott multipoláris logika szerint formálódik. Szubrahmanjam Dzsajsankar több évtizedes, diplomataként a világ üzleti-politikai csomópontjain szerzett tapasztalatai alapján reflektál ezekre a változásokra, vizsgálódása középpontjában Indiával. Higgadtan és elemzői szemlélettel taglalja, Indiának mint erősödő hatalomnak milyen kihívásokkal kell megbirkóznia a megváltozott nemzetközi környezetben, s felvázolja azt a nemzeti érdekek érvényesítése és a globális felelősségvállalás által kijelölt utat, melyen haladva visszakövetelheti az őt megillető helyet a világ színpadán. "Miközben India felemelkedik a világban, nemcsak egyértelműen körül kell határolnia az érdekeit, de hatékonyan kommunikálnia is kell azokat. Jelen könyv ehhez kíván hozzájárulni, illetve ahhoz, hogy őszinte párbeszéd alakuljon ki az indiaiak között - és az se baj, ha ezt a világ is meghallja!" DR. SZUBRAHMANJAM DZSAJSANKAR pályafutása hivatásos diplomataként több mint negyven évet ölel fel, csúcspontját 2015 és 2018 között betöltött külügyi államtitkársága jelentette. Ezt megelőzően, 2009 és 2013 között Kínában, majd Obama elnöksége idején Washingtonban volt nagykövet. Diplomataként különböző beosztásokban dolgozott Moszkvában, Washingtonban, Colombóban, Prágában, Budapesten és Tokióban. A külügyminisztériumban 2004 és 2007 között az Amerika-főosztály élén, 1993-94-ben a Kelet-Európa-főosztály igazgatójaként tevékenykedett. Diplomatakarrierje után, 2018-19-ben a Tata óriásvállalatnál töltött be vezető pozíciót, majd visszatért a politikába, s 2019 májusa óta India külügyminisztere. E könyv szakmai körökben, konferenciákon és üzleti fórumokon elhangzott előadások gyűjteménye, amelyből megérthetjük, milyen érvek és viták mentén formálódik napjaink indiai külpolitikája, és megismerhetjük, mi volt és mi lesz a jövőben India útja.

Vannak-e „no-go zónák” Európában? A kérdést az elmúlt években indulatos viták övezték, melyek során politikusok, szakpolitikusok, elemzők, publicisták és egyszerű polgárok feszültek egymásnak érveikkel. Bár a gyakran ideológiai síkon zajló polémia még messze nem ért véget, egy dolog biztosan látszik: az elmúlt évtizedek során Európa nagyvárosaiban valami végérvényesen félrement. A bevándorlók lakta környékek története az 1960-as évekre nyúlik vissza, amikor tömegesen kezdtek érkezni emberek a volt gyarmatokról, illetve államközi munkaerő-kölcsönzési szerződések keretében. A befogadó államok a legalacsonyabb ingatlanárú környékeken szállásolták el őket, ahova a családegyesítések és a későbbi bevándorlási hullámok révén újabb tömegek érkeztek. Eközben a többségi társadalom tagjai fokozatosan kiköltöztek e negyedekből, így hol vegyesebb, hol homogénebb etnikai tömbök, párhuzamos társadalmak alakultak ki. Ennek következtében mára számos olyan városrész jött létre Európában, amelyben az utcák képe és a társadalmi kultúra eltér a többségi társadalom által lakott környékekétől, a szociális körülmények és a közbiztonság rosszabb a máshol megszokottnál, a hatóságok különleges protokollt követnek intézkedéseik során, vagy egyszerűen a többségi társadalom egyes tagjai diszkomfortosan érzik magukat. A Migrációkutató Intézet munkatársai által írt kötet tematikusan hasonlítja össze Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, az Egyesült Királyság, Németország és Svédország bevándorlók lakta városrészeit, hogy ezzel is újabb aspektusból vizsgálja ezt a napjainkat meghatározó ezerarcú problémát.

Miért ?nem tudjuk előre jelezni a technológiai jövőt? Az új születésének valóban mindig szükségszerű velejárója a régi elpusztítása? Jogosak-e az új technológiákkal szembeni fenntartásaink? Miként alakítja át a mesterséges intelligencia a nemzetek gazdasági versenyét? Lehet-e egyáltalán valamilyen aktív szerepe az államnak az innovációban? Miért maradt le Európa az innovációs versenyben? És miért létezik ma is egy láthatatlan vasfüggöny, amely mögött Kelet-Közép-Európa képtelen új startupokkal versenyre kelni az innovációkért? Mit tanulhatunk a Szilícium-völgy, Észtország, Izrael vagy Szingapúr sikereiből?Ezek a kérdések azért is foglalkoztatják töretlenül a közgazdászokat, a döntéshozókat és a széles nagyközönséget egyaránt, mert az elmúlt kétszázötven év tapasztalata szerint azok az országok kerültek be a gazdagok klubjába, amelyek a technológiai innováció élvonalába tartoztak, míg a többiek rendre megrekedtek az alacsony vagy a közepes jövedelem csapdájában. A szerző a témát alaposan körbejárva, szemléletes példákon keresztül vizsgálja a szabad verseny, a digitális gazdaság, a technikai haladás és az innováció összefüggéseit, s hogy ezek bonyolult dinamikái miként vezetnek el a sikerhez a nemzetek közötti versenyben.

2023 was the 50th anniversary of the death of Leo Strauss (1899–1973). Strauss was an extraordinary scholar whose books and essays covered a wide range of figures in the history of political philosophy, from Thucydides, Aristophanes, Plato, Aristotle, and Xenophon in the ancient world, to Alfarabi, Averroes, Judah Halevi, Maimonides, and Marsilius of Padua in the medieval world, to Machiavelli, Hobbes, Spinoza, Locke, Rousseau, Nietzsche, and Heidegger in the modern world. Strauss transformed our understanding of the transition from the medieval period to the modern era, offering novel, insightful, and often unsettling perspectives on the history of political philosophy. Both reviled and celebrated as a conservative thinker, but difficult to understand by means of conventional categories, Strauss is a polarising figure. This volume compiles essays by leading scholars and thinkers that evaluate his achievements. Most of these essays were presented at a conference to mark the anniversary of his death, which was held at the Mathias Corvinus Collegium in Budapest, Hungary on 12th October 2023. Strauss said that positivism is a mode of thought that “is reminiscent of death but utterly lacks the majesty of death.” Although Strauss is no longer with us, his legacy is very much alive.CONTRIBUTORS: Iraj Azafazar, Timothy W. Burns, Andreas Kinneging, Laurence Lampert, András Lánczi, Zbigniew Janowski, Jakub Jinek, Till Kinzel, Mark Shiffman, William Wood

A 2008-as globális pénzügyi válságtól a 2020-as koronavírus-világjárványig terjedő bő évtizedben tanúi lehettünk a világrend átalakulásának. A nemzetközi kapcsolatok és annak szabályai továbbra is a szemünk láttára változnak, a nagyhatalmi erő kritériumai nem azok, mint régen, a világ pedig egy soha nem látott multipoláris logika szerint formálódik. Szubrahmanjam Dzsajsankar több évtizedes, diplomataként a világ üzleti-politikai csomópontjain szerzett tapasztalatai alapján reflektál ezekre a változásokra, vizsgálódása középpontjában Indiával. Higgadtan és elemzői szemlélettel taglalja, Indiának mint erősödő hatalomnak milyen kihívásokkal kell megbirkóznia a megváltozott nemzetközi környezetben, s felvázolja azt a nemzeti érdekek érvényesítése és a globális felelősségvállalás által kijelölt utat, melyen haladva visszakövetelheti az őt megillető helyet a világ színpadán.  „Miközben India felemelkedik a világban, nemcsak egyértelműen körül kell határolnia az érdekeit, de hatékonyan kommunikálnia is kell azokat. Jelen könyv ehhez kíván hozzájárulni, illetve ahhoz, hogy őszinte párbeszéd alakuljon ki az indiaiak között – és az se baj, ha ezt a világ is meghallja!”  Dr. Szubrahmanjam Dzsajsankar pályafutása hivatásos diplomataként több mint negyven évet ölel fel, csúcspontját 2015 és 2018 között betöltött külügyi államtitkársága jelentette. Ezt megelőzően, 2009 és 2013 között Kínában, majd Obama elnöksége idején Washingtonban volt nagykövet. Diplomataként különböző beosztásokban dolgozott Moszkvában, Washingtonban, Colombóban, Prágában, Budapesten és Tokióban. A külügyminisztériumban 2004 és 2007 között az Amerika-főosztály élén, 1993–94-ben a Kelet-Európa-főosztály igazgatójaként tevékenykedett. Diplomatakarrierje után, 2018–19-ben a Tata óriásvállalatnál töltött be vezető pozíciót, majd visszatért a politikába, s 2019 májusa óta India külügyminisztere. E könyv szakmai körökben, konferenciákon és üzleti fórumokon elhangzott előadások gyűjteménye, amelyből megérthetjük, milyen érvek és viták mentén formálódik napjaink indiai külpolitikája, és megismerhetjük, mi volt és mi lesz a jövőben India útja. 

Seit das Deutsch-Ungarische Institut für Europäische Zusammenarbeit am Mathias Corvinus Collegium im Dezember 2020 in Budapest gegründet wurde, ist es sein erklärtes Ziel, den Dialog und Austausch in den Beziehungen beider Länder auf allen Ebenen zu fördern. In den nunmehr vier Jahren seines Bestehens vermochte das Institut, zahlreiche Vertreter des öffentlichen Lebens zusammenzubringen und vielfältige Veranstaltungen für ein breites Publikum zu realisieren. Zugleich waren die Mitarbeiter des Instituts intensiv damit beschäftigt, durch eine Vielzahl verschiedenartigster Texte und Beiträge zentrale Fragen des deutsch-ungarischen Verhältnisses zu diskutieren und die nicht immer problemlos verlaufenden bilateralen Beziehungen in die Belange des gemeinsamen Hauses Europa einzubinden.Mit der Reihe „Beiträge zur deutsch-ungarischen Verständigung“ hat das Institut 2023 eine regelmäßige Publikationsplattform eröffnet, um bilaterale Fragen und Probleme einem interessierten deutschsprachigen Lesepublikum aus ungarischer Perspektive näherzubringen.Der zweite Band der Reihe versammelt eine Auswahl wissenschaftlicher Veröffentlichungen der Institutsmitarbeiter. Das Themenspektrum umfasst die wichtigsten Politikfelder der Sozial-, Wirtschafts- und Außenpolitik, behandelt Fragen der ungarischen Kultur, Geschichte und Gesellschaft und richtet den Blick, nicht zuletzt, auf die Beziehungen des Landes zu seinen europäischen Nachbarn in West und Ost.Seit dem Kollaps der kommunistischen Zwangsherrschaft und der demokratischen Wende 1989/90 hat Ungarn einen weiten Weg zurückgelegt. Nahezu alle Felder in Politik und Kultur, Wirtschaft und Gesellschaft wurden entscheidenden Wandlungsprozessen unterworfen – aufs Ganze gesehen hat das Land die mit diesen Transformationsprozessen verbundenen mannigfachen Schwierigkeiten erfolgreich bewältigt, auch und gerade im Vergleich mit seinen mittel- und osteuropäischen Nachbarn.Das Deutsch-Ungarische Institut für Europäische Zusammenarbeit am Mathias Corvinus Collegium in Budapest bemüht sich seit seiner Gründung im Jahr 2020 darum, einem interessierten Publikum fundierte, wissenschaftlich abgesicherte Einsichten und Informationen zum ungarischen Staat und seinen Bürgern, seiner wirtschaftlichen und gesellschaftlichen Verfassung, den Beziehungen zu seinen Nachbarn in West und Ost und, nicht zuletzt, den integrativen Fundamenten des Zusammenlebens zu vermitteln.Diesem Ziel dienen die zwölf Beiträge des hier vorgelegten zweiten Bandes der 2023 eröffneten Reihe „Beiträge zur deutsch-ungarischen Verständigung“. Die Institutsmitarbeiter widmen sich darin ausgewählten Themen und Fragestellungen aus den verschiedensten Bereichen des ungarischen öffentlichen Lebens: Was hat es mit dem vieldiskutierten ungarischen Wahlrecht auf sich? Welche Rolle nimmt das Land als Partner innerhalb der NATO und der EU ein? Und was ist Budapests Ansatz für die europaweit umstrittene Frage der Migrationspolitik? Indem sich der Band diesen und weiteren Fragen widmet, zeichnet er zugleich die eigenen Wegmarken des Deutsch-Ungarischen Instituts für Europäische Zusammenarbeit nach und dokumentiert die wissenschaftlichen Ergebnisse aus den ersten vier Jahren Institutsgeschichte.

Régóta visszatérő toposz, hogy a nyugati civilizáció válságban van, s ennek egyre drámaibb jelei mutatkoznak mind társadalmi-gazdasági, mind erkölcsi szinten. Vajon túlélheti-e a Nyugat ezt a krízist? SAMUEL GREGG válasza egyértelmű: igen, ám ennek érdekében vissza kell találnia önmagához. A szerző kiindulópontja, hogy a Nyugatnak nevezett tömb elsősorban nem gazdasági-politikai szerveződés, ereje és identitása az értelem és a (zsidó-keresztény) hit egyedi szintézisén alapul. Döntően e kettő sajátos ötvözete alakítja mindazokat az elképzeléseket, állásfoglalásokat és intézményeket, amelyek a Nyugat önmeghatározásának sarokpontjai. A jelenkori talajvesztettség oka, hogy a hit és értelem egyensúlya kibillenni látszik – az értelem nélküli hit tudatlansághoz vagy legrosszabb esetben erőszakos vallási fanatizmushoz vezet, az értelem a hittől megfosztva pedig bigottnak, irracionálisnak bélyegzi az eltérő véleményeket, és végletes szekularizációt eredményez. Gregg síkra száll azon – a felvilágosodás és a nyugati vallások viszonya körül kialakult – tévképzet ellen, mely szerint az értelem és a hit szemben állnak, és örökösen küzdenek az elsőbbségért. Amellett érvel, hogy ezek szimbiózisban léteznek, képesek kölcsönösen mérsékelni egymás túlkapásait, és együtt segítik az igazságot kereső embert. A hanyatlás elkerülése érdekében útmutatással is szolgál, hogy „megerősítsük az értelem és a hit falait a filozófiai materializmus, a liberális vallás, a prométheuszi elgondolás, a szcientizmus, a tekintélyelvű relativizmus és a dzsihádizmus hullámaival szemben”. 

„Konzervatívnak lenni egy bizonyos emberi létmód, és a konzervatív habitus az élet minden területén – képzőművészetben, zenében, irodalomban, tudományban, vallásban – megjelenik. Ebben a könyvben a „konzervatív” politikai filozófiával, nem pedig az ugyanezzel a jelzővel illetett politikai tevékenységgel foglalkozom. Az így értelmezett konzervativizmus gazdag forrása a politikai rendről való elmélkedéseknek, és e könyv célja, hogy megmutassa a konzervatív szemlélet mögöttes koherenciáját, illetve védhetőségét. Remélem, hogy olvasóim – akár helyeslik a konzervatív politikát, akár nem – belátják, hogy a konzervatív eszmék mindenképpen érdekesek, és szükséges megismernünk őket, ha érteni akarjuk, kik vagyunk, hol állunk, és miért.” 

Alapításának 110. évfordulóját ünnepli idén a Magyar Cserkészszövetség, hazánk legnagyobb és legrégebb óta működő ifjúsági szervezete. Ez a bő évszázad korántsem volt viszontagságoktól mentes: a szélsőséges ideológiák, a háborúk és a korszellem kihívásai sokszor komoly megpróbáltatások elé állították a cserkészeket. Minden nehézség ellenére úgy hisszük, hogy az Isten, haza és az embertársak szolgálatára tett fogadalom, amely túlélte az elmúlt évszázad viharait, átsegít minket a 21. század próbatételein is. A magyar cserkészet ma is a keresztény valláserkölcsi alapokon, a hazaszereteten és az egymásért viselt felelősségen nyugszik, s bár minden korszak új társadalmi kihívásokat hoz magával, célja napjainkban is ugyanaz, mint 110 évvel ezelőtt: szüntelenül munkálkodni egy jobb világért. E változatos tematikájú, jubileumi tanulmánykötet nagy ívű áttekintést nyújt a magyar cserkészmozgalom idáig megtett útjáról, és bepillantást enged annak jelenébe. Emléket állít nagyjainak, összefoglalja történetét az alapítástól kezdve a kommunizmus elnyomó évtizedein át egészen napjainkig, bemutatja a cserkészet mai helyzetét az önkéntesség, az élménypedagógia és az ifjúsági szerveződések felől közelítve, és arra a kérdésre is választ keres, hogy miként maradhatott a cserkészet a magyar kultúra és identitás megőrzésének kulcsa határon innen és túl. Reméljük, hogy a kötet méltó kapocsként szolgál majd a múlt, a jelen és a jövő cserkészei között, és egyúttal iránytű is lehet egy olyan korban, amikor egyre nehezebb meglelni a helyes ösvényeket.    SZERZŐK: Bartal Anna Mária, Bóna Zoltán, Brückner Ákos Előd, Constantinovits Milán, Csortán-Szilágyi György, Gál-Gönczi Krisztina, Grynaeus András, Imre Sándor, Kaszper Blanka, Kelemen László, Kiss-Kozma Georgina, Koltai András, Kovács Adorján, Lendvai-Lintner Imre, Marosvári Attila, Némethy Kesserű Judit, Réti Gergely, Székely Levente, Tabajdi Gábor, Takács Benedek, Wisznovszky Tamás

„Változásokkal teli világunkban egyedül a jövőt meghatározó gazdasági és politikai ciklusok körforgása állandó” – vallja a szerző, aki szerint minden, a jelenben megfigyelhető gazdasági trend közös vonása az átmenetiség, és a normát az állandó változás, a folyamatosan újra meg újra bekövetkező válságok jelentik.Éppen ezért Sharma szerint egy gazdasági elemző, illetve egy gazdasági elemzés akkor igazán jó, ha mentes az éppen uralkodó korhangulat hatásaitól, és nem próbálja a jelen trendjeit kritikátlanul a jövőre is kiterjeszteni, hanem mindig szem előtt tartja, hogy a gazdaságban minden bizonytalan és változékony. Könyvében erre az ars poeticára alapozva próbál olvasóinak tíz olyan szempontot nyújtani, amelyek alkalmasak lehetnek az egyes országok gazdasági jövőjének elemzésére és megjósolására.Ezt a fellendülések és a visszaesések mintázatait leíró tíz szabályszerűséget a saját kutatásaira alapozva dolgozta ki, és a valóság próbájának is alávetette, hiszen maga is több évtizede dolgozik a feltörekvő piaci befektetések irányításával.Közérthető stílusban és nyelvezettel megírt, plasztikus példákkal alátámasztott, élvezetes művét haszonnal forgathatja bárki, akit érdekelnek a tágabb gazdasági összefüggések, és szeretné megérteni azok hátterét, illetve túl kíván tekinteni a sajtó sokszor bombasztikus, de felületes főcímei által sugallt féligazságokon.

Oroszország támadása Ukrajna ellen sok nyugati vezetőt váratlanul ért. Frank Füredi a jelenség egyik lehetséges magyarázataként azt állítja, hogy a Nyugat egyáltalán nem képes megérteni Oroszország motivációit, ahogyan azt sem, mi hajtja az ukrán embereket országuk és népük megvédésére. Mindennek gyökereit abban látja, hogy a Nyugat megfeledkezett történelmi örökségéről és múltbeli tapasztalatairól. Értékrendje teljesen kifordult, kiüresedtek számára az olyan fogalmak, mint a hazaszeretet, a hűség, a kötelességtudat, a hősiesség és a bátorság, s az elit bizonyos tagjai csak mosolyognak a nemzeti szuverenitás és a határok fontossága hallatán. A szerző egyik következtetése, hogy a nyugati országok csak látszólag támogatják Ukrajnát, és tetteiket nem az ukránok megsegítése, hanem saját önös céljaik mozgatják.Frank Füredi – könyvében részletesen elemezve a 20–21. századi nyugati politikai, gazdasági és ideológiai trendeket – azt kutatja, a Nyugat hogyan vesztette el az erkölcsileg helyes irányt, és tanácsot ad, miképpen állítható vissza a globális szolidaritás és stabilitás.

Magyarországtól délre van hat kisebb-nagyobb európai ország, amelyet számtalan különbség, valamint sok meglepő hasonlóság jellemez, ráadásul még egyikük sem tagja az Európai Uniónak. E hat ország – Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Albánia, Észak-Macedónia, Koszovó és Montenegró – együtt alkotja a Nyugat-Balkánnak nevezett és mintegy 17 millió embernek otthont adó régiót. A kötet átfogó képet ad arról, milyen történelmi előzményekre alapozva alakultak ki ezek az államok, hogyan orientálódnak a nagy nemzetközi integrációs lehetőségek – elsősorban természetesen az Európai Unió – felé, és milyen gazdasági teljesítményre voltak képesek a 21. század eddig eltelt bő két évtizedében. A Nyugat-Balkán alapvető tényeinek és adatainak összegyűjtése, ellenőrzése és bemutatása már önmagában hiánypótló gazdasági szakkönyvet eredményezne. Ám a szerző, Bernáth Tamás nemcsak ezt teszi meg, hanem épít a térség országaihoz kötődő két évtizedes munkatapasztalatára is, így a régió gazdasági eredményeinek, illetve üzleti életének első, alapos és átfogó bemutatását személyes, helyszíni beszélgetéseken, valamint megfigyeléseken alapuló megjegyzései teszik még színesebbé.